Magyar Tudomány, 2007/10 1280. o.

Növényökofiziológia


Az ökoszisztéma-léptékű

fotoszintetikus CO2-asszimiláció és légzés sajátosságai mérsékelt övi gyepekben


Pintér Krisztina

Nagy Zoltán

PhD-hallgató, tanszéki mérnök

kandidátus, PhD, habil. egyetemi docens

SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet

SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet

pinter . krisztina mkk . szie . hu




Barcza Zoltán

Balogh János

PhD, egyetemi adjunktus

PhD-hallgató, tudományos segédmunkatárs

ELTE Meteorológiai Tanszék

MTA−SZIE Növényökológiai Kutatócsoport



Czóbel Szilárd

Fóti Szilvia

PhD-hallgató, egyetemi adjunktus

PhD-hallgató, tanszéki mérnök

SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet

SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet



Weidinger Tamás

Tuba Zoltán

PhD, egyetemi docens

DSc, mb. intézetigazgató, egyetemi tanár

ELTE Meteorológiai Tanszék

SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet,


MTA−SZIE Növényökológiai Kutatócsoport




Bevezetés


A szünfiziológia a különböző növényközösségek és ökoszisztémák fotoszintetikus folyamataival és C-metabolizmusának vizsgálatával foglalkozó tudományág. Ilyen térléptékben már nem alkalmazható a levélszinten használt kamrás mérési technika. A jelenlegi technikai feltételek mellett a kiterjeszthetőség felső határa Balogh János és munkatársai (2005), illetve Czóbel Szilárd és munkatársai (2005) vizsgálatai alapján méteres nagyságrendű. A makrotérléptékű, pár száz métertől akár több kilométeresig terjedő térléptékű fiziológiai működés vizsgálatához más tudományágak módszereit kell használni. Ilyen eljárás például a mikrometeorológiából kölcsönzött eddy- (vagy örvény-) kovariancia módszer, mellyel a vízgőz, hő, szén-dioxid és egyéb nyomgázok (például: ózon, nitrogén-oxidok, metán) a társulás és a légtér határán történő turbulens kicserélődésének a hosszú időtartamon keresztüli mérése valósítható meg.

Az eddy-kovariancia módszer az ökológiai kutatásokban most kezd igazán elterjedni. Kutatócsoportunk még 2002-ben létrehozta hazánkban az első ökoszisztéma-léptékű eddy- (vagy örvény-) kovariancia kutatóállomást (helyszíne Bugacpuszta), majd 2003-ban, a Mátrában (Szurdokpüspöki) működtetni kezdtük második ilyen kutatóállomásunkat. Kelet-Európában gyepfelszínekről még napjainkban is csak ezen két állomásról származó szén-dioxid-mérleg adatsorok állnak rendelkezésre, melyek egyértelműen jelzik ezen kutatóállomások egész földrajzi térségbeli jelentőségét (Soussana et al., 2007).

Munkánkban először az eddy-kovariancia módszer elméleti alapjait ismertetjük, majd röviden bemutatjuk a két mérőhelyet, végül pedig méréseink eredményei közül ismertetünk néhányat.


Elméleti alapok


A felszín és a légkör közötti vertikális (függőleges) irányú kicserélődés különböző méretű örvények közreműködésével zajlik. A szélmező nagy időbeli felbontású mérésével nyerhetünk információt ezen örvények viselkedéséről. Ha megrajzoljuk egy nyári délutánra a 10 Hz-es szélmérés eredményét, akkor egy − az első pillantásra kaotikusnak tűnő − képet kapunk (1. ábra). Ám ha alaposabban megnézzük az ábrát, feltűnik benne némi rendszeresség. Először is a szélsebesség nem véletlenszerű határok között változik, hanem csak egy jól meghatározott tartományban vesz fel értékeket. Ha kiszámoljuk például a félórás átlagokat, akkor egyértelmű csökkenő tendenciát kapunk, ami a szélsebesség napi menetét mutatja. A pillanatnyi szélsebességérték átlagtól való eltérése (fluktuációja) is mutat napi menetet, ebből pedig az következik, a szélsebesség változékonysága (szórása) alkalmas a turbulencia erősségének a számszerűsítésére. Felfedezhető továbbá az is, hogy a szélső értékek többféle időskálán fordulnak elő (1 perc, 5 perc, fél óra). Ez a tulajdonság azt bizonyítja, hogy a légkörben a mozgások és kicserélődési folyamatok több különböző méretű örvény szuperpozíciójaként jönnek létre. Az örvények mérete és életideje között szoros kapcsolat áll fenn, a nagy örvények hosszabb ideig maradnak meg a légkörben, míg a kisebbek rövidebb ideig élnek (Stull, 1988).

Említettük, hogy a szélsebességszórás jól jellemzi a turbulencia erősségét. A vertikális szélsebesség és egy adott tulajdonság (pl. hőmérséklet, vízgőz vagy szén-dioxid-koncentráció) szorzatának szórását (kovarianciáját) kiszámolva megkapjuk az adott tulajdonság turbulens áramát. A vertikális szélsebesség hőmérséklettel vett kovarianciája adja a szenzibilis hőáramot, a vízgőz-koncentrációval számított kovarianciája a látens hőáramot, valamint szén-dioxid-koncentrációval vett kovariancia adja a szén-dioxid-áramot. A módszer előnye, hogy mostanra már hosszú távú, folyamatos méréseket tesz lehetővé napi 24 órában félórás vagy órás bontásban, az év minden napján. Ezzel szemben a hátránya, hogy csak a fotoszintézis és a respiráció eredőjét, a nettó ökoszisztéma- (szén-dioxid) kicserélődést (NEE – Net Ecosystem Exchange) képes közvetlenül mérni (Aubinet et al., 2000). A mérőrendszer magasságától függően egy 600–1000 méter átmérőjű gyepökoszisztéma (vagy más vegetációval borított) terület egészének méri folyamatosan a nettó szén-dioxid-kicserélődését.


Mérőhelyek


A Szent István Egyetem Növénytani és Ökofiziológiai Intézetének kezelésében hazánkban két helyen zajlik gyepfelszínek széncseréjének mérése. Bugacpusztán (46.69°N, 19.60°E, 113 m tszf.), a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a környéken az éves átlaghőmérséklet: 10,4°C, éves csapadékösszeg: 562 mm. A területen a humuszos, mélyben szikes homoktalaj a jellemző, a talajvíztartalom általában 5–25 térfogat % között változik. A gyepfelszínt a Festuca pseudovina, Achillea collina növényfajok jellemzik. Második mérőállomásunkat a Mátra nyugati részére, Szurdokpüspöki település közelébe (47.85° N, 19.73° E, 300 m tszf.) telepítettük. A térségben az alfölditől kissé eltérő klimatikus viszonyok uralkodnak, az éves középhőmérséklet 10,2 °C, az éves csapadékösszeg pedig 622 mm. Az 50 %-os agyagtartalmú barna erdőtalajon kialakult gyep fő alkotója a Festuca rupicola, a talaj víztartalma 18–44 térfogat % között mozog.


Mérések


Mindkét mérőhelyen félórás átlagolási idővel mérjük a környezeti tényezőket, így a hőmérsékletet, a relatív nedvességet, a csapadékot, a szélsebességet, a szélirányt, a globálsugárzást, a sugárzási egyenleget, a fotoszintetikusan aktív sugárzást (PAR), a talajhőmérsékletet. Az eddy-kovariancia módszerhez szükséges 10 Hz-es szélsebesség méréseket egy CSAT3-as szónikus anemométerrel valósítjuk meg. A vízgőz és a szén-dioxid koncentrációjának nagyfrekvenciás mérése egy Li-Cor 7500-as infravörös gázanalizátorral történik. Ezzel a módszerrel nemcsak a szén-dioxid turbulens fluxusát, hanem az energiamérleg két fő komponensét, a szenziblis és a látens hőáramot is meghatározhatjuk. A mérőrendszer a mérési magasságtól és a horizontális szélsebességtől függő nagyságú forrásterületen elhelyezkedő növényegyedek együttes szén-dioxid-cseréjét méri. Ennek a területnek a meghatározása az ún. footprint (magyarul: forrásterület) analízis segítségével történik.


Eredmények


Meteorológiai viszonyok a két mérőhelyen


Méréseink alapján elmondható, hogy Bugacon 2002-ben a nyár az átlagosnál melegebb és szárazabb volt. A 2003-as éves átlaghőmérséklet (9,7 °C) ugyan alacsonyabb volt a tízéves átlagnál (10,4 °C), de ennek fő oka az átlagnál jóval alacsonyabb februári átlaghőmérséklet, hiszen a nyári hónapok átlaghőmérséklete (22,3 °C) jóval meghaladta a tízéves átlagot (20,3 °C). 2004-ben az éves átlaghőmérséklet 10 °C volt, ami kevéssel alacsonyabb a tízéves átlagnál, a napi átlaghőmérsékletek nyáron jól láthatóan az előző évi alatt voltak. A 2003-as extrém szárazság miatt a talaj nedvességtartalma május közepére 10 % alá csökkent, és jelentős utánpótlás nem is történt október közepéig. A többi vizsgált évben a nyár folyamán többször is jelentősen emelkedett a talajnedvesség szintje.

A Mátrából 2003 júniusától állnak rendelkezésre adatok, a nyári hónapok átlaghőmérséklete (22 °C) itt is magasabb volt a tízéves átlagnál (20,5 °C). 2004-ben az éves átlaghőmérséklet megegyezett a tízéves átlaggal, de a nyár enyhébb (19,8 °C), és az ősz (11 °C) kissé melegebb volt a tízéves átlagnál (nyár: 20,5 °C, ősz: 10,3 °C). 2005-ben a tavaszi átlaghőmérséklet (10,8 °C) csak 0,1 °C-kal volt alacsonyabb a tízéves átlagnál, de nyáron már -0,6 °C volt a különbség. A mátrai talajnedvességértékek sokkal kisebb változékonyságot mutatnak, mint a bugaciak, ennek oka a két mérőhely talajviszonyaiban keresendő. A bugaci homoktalaj kis mennyiségű csapadékot is fel tud venni, és könnyebben is szárad ki, míg a mátrai agyagos talaj nehezebben veszi fel a csapadékot, és nehezebben is szárad ki.

A két mérőhely klimatikus viszonyait összehasonlítva általában elmondható, hogy a Mátrában az Alföldhöz képest hűvösebb van, és több csapadék hullik


A bugaci és mátrai ökoszisztémák

széncseréjének napi összegei


Az állományszintű (ökoszisztémaszintű) szén-dioxid-gázcsere mérések gyakorlatában, a biológusok által használt terminussal ellentétben a negatív értékek jelentik az ökoszisztéma általi – általában nappali – szén-dioxid-felvételt (a légkör szempontjából veszteség), és a pozitív értékek a légzési folyamatokból származó – általában éjjel jellemző – szén-dioxid-leadást. A mérőrendszer által szolgáltatott félórás értékeket hosszabb időszakra (pl. nap, hónap vagy év) összegezve megkapjuk a nettó ökoszisztéma-gázcsere (NEE, µmolCO2 m-2 időmértékegység-1) értékét, ami azt mutatja, hogy az adott ökoszisztéma az adott időszakra nézve nettó nyelő (negatív összeg) vagy nettó forrás (pozitív összeg) volt-e. Normális esetben nyáron a fotoszintézis dominál, és negatív napi összegeket mérünk. Száraz és csapadékszegény nyarakon azonban a növényzet kiszáradásának köszönhetően a respiráció kerül túlsúlyba, és pozitívak lesznek az ökoszisztéma nettó gázcseréjének (NEE) napi összegei.

A bugaci és mátrai gyepfelszín nettó széncseréjének napi összegeit a 2. ábra szemlélteti. Általában március közepétől október közepéig a fűfelszínek szén-dioxid-cseréjének napi összegei negatívak, tehát szén-dioxidot vesznek fel a légkörből. A szén-dioxid-megkötés intenzitása évek közti változékonyságot mutat. 2003-ban, az extrém meleg és száraz évben a növényzet napi szinten feleannyi szén-dioxidot vett fel, mint a többi vizsgált évben. A mátrai gyep a bugacinál kisebb mennyiségű szén-dioxidot vesz fel, annak ellenére, hogy a csapadékviszonyok a mátrai mérőhely esetében a kedvezőbbek. A bugaci és mátrai ökoszisztémák viselkedése közötti másik legnagyobb különbség a nyár közepén történő kiszáradás, valamint az azt követő regeneráció megléte vagy elmaradása. Ezen folyamatokat az átlaghőmérsékleten és a lehullott csapadék mennyiségén kívül a mérőhelyek talajviszonyai és a vegetációt alkotó gyepfajok szárazságtűrése is befolyásolja. A bugaci homokos talajon már kevesebb csapadék is jelentősen növeli a növényzet számára felvehető vízkészletet, míg a mátrai agyagos talajon ehhez ennél lényegesen nagyobb mennyiségű csapadékra van szükség. Ennek tulajdonítható, hogy 2003-ban a mátrai gyep estében tapasztaltunk őszi növekedést, 2004-ben a bugaci vegetáció mutatott erősebb őszi regenerációt, valamint hogy 2005-ben Bugacon nem is történt meg a növényzet kiszáradása, így a szénfelvétel a nyár és kora ősz során folyamatos volt, míg a Mátrában ezen a nyáron is kiszáradt a növényzet. Szintén ehhez a kérdéskörhöz köthető az a jelenség, hogy csapadékhullás után megnő a respiráció, aminek következtében akár a legintenzívebb szénfelvételi időszak közepén is előfordulhat, hogy egyes napok nettó szénmérlege pozitív lesz, vagyis jelentős mennyiségű szénleadás történik. Ezt a folyamatot mindkét ökoszisztéma esetében megfigyelhetjük.

A növényzet viselkedése tovább jellemezhető az NEE és a PAR (nappal), valamint az NEE és a hőmérséklet (éjszaka) közötti öszszefüggések vizsgálatával. Az NEE és PAR közötti kapcsolatot 2002 és 2003 augusztusának második felére hasonlítjuk össze (3a. ábra). Az első évben a növényzet vízellátottsága optimális volt, így a szokásos hiperbolikus függvény jól illeszthető az adatokra. Ezzel szemben 2003-ban a növényzet augusztusra már kiszáradt, nem mutatott fotoszintetikus aktivitást, így nincs szignifikáns kapcsolat a két változó között. A hőmérséklet és az NEE között általában exponenciális a kapcsolat, a 2003 és 2004 májusában érvényes függvényeket a 3b. ábra hasonlítja össze. Itt is megfigyelhető a szárazság hatása, hiszen 2003-ban a kiszáradt gyep éjszakai légzése sokkal gyengébb, mint a következő, jó vízellátottságú évben.

A két gyepfelszín éves (2004) szénfelvételének összehasonlítását a 4. ábra szemlélteti. A két mérőhely kumulatív szénmérlegében az első szembetűnő különbség, hogy a téli hónapokban a hegyvidéki gyepfelszín szenet adott le, míg az alföldi szénmérleg napi szinten nulla körül mozgott, de inkább kissé negatív volt. Április elején mindkét mérőhelyen megkezdődött a vegetáció aktív növekedési periódusa, jelentős szénmegkötés történt, majd a növekedési időszak végére (július eleje) a bugaci gyepfelszín már több mint kétszer annyi szenet vett fel, mint a mátrai. Ez az arány a két ökoszisztéma szénfelvétele között az év végére a bugaci őszi növekedési periódusnak köszönhetően megváltozott, és a bugaci gyep éves NEE összege -188 gC m-2 (Nagy et al., 2007), míg a mátrai fűfelszíné -35 gC m-2 lett.

Bugacpusztai méréseink alapján lehetőség nyílik a két, eltérő meteorológiai viszonyokkal jellemezhető év szénmérlegének összehasonlítására (4. ábra). Az évek közötti legjelentősebb különbség az éves csapadék mennyiségében keresendő, hiszen 2003-ban Bugacon a tízéves átlagnál 140 mm-rel kevesebb csapadékot mértünk, míg 2004-ben 55 mm-rel többet. Ezen viszonyoknak köszönhetően a bugaci gyepfelszín szénfelvétele 2003-ban +80 gC m-2 volt, míg 2004 -188 gC m-2.

Összehasonlításképpen különböző földrajzi helyeken (zömében Észak-Amerikában) elhelyezkedő, különböző fajösszetételű gyepek (főleg C4-es és vegyes, magasfüvű) szénmérlege -274 és -18 gC m-2 év-1 között alakult (Li et al., 2005). A csapadékszegény időjárás más ökoszisztémák esetén is hasonló hatással bír. Lawrence B. Flanagan és munkatársai (2002) Kanadában mérsékelt övi gyeptársulás felett folytatott eddy-kovariancia mérései alapján az 1999-es csapadékosabb év szénmérlege -21 gC m-2 volt (szénfelvétel), míg az azt követő csapadékszegényebb és melegebb évben éves szinten 18 gC m-2 szénleadás történt. Jelen esetben az éves széncsere mértékét nagyban befolyásolja, hogy a mérések helyén a havi középhőmérsékletek 3–4 °C-kal elmaradnak a nálunk mérhetőtől, köszönhetően annak, hogy a mérőhely északabbra található, mint a miénk. Mediterrán területeken szintén előfordult, hogy a csapadékhiány miatt a gyep éves szinten forrás lett. Egy kaliforniai gyeptársulás éves szénmérlege -132 gC m-2, illetve 29 gC m-2 volt, a csapadék évközi eloszlásának függvényében (Xu – Baldocchi, 2004). Mérőhelyünkkel közel azonos földrajzi szélességen, a mongol sztyeppén történtek Sheng-Gong Li és munkatársai (2005) vizsgálatai, a 2003 és 2004 márciusa között folytatott mérések azt mutatták, hogy a sztyeppe éves szénmérlege -41 gC m-2 volt. A bugacpusztai gyep klimatikus viszonyait és növényzetét tekintve összevethető a fenti gyepökoszisztémák adataival. A 2003-as évben tapasztalt jelentős mértékű C-leadás az adott év időjárása miatt extrémnek tekinthető, míg 2004 az átlagoshoz hasonlóbb időjárású – általában jellemzőbb – év volt.


Összefoglalás


A különböző léptékben és ökoszisztémák felett folytatott szén-dioxid-gázcsere mérések döntő jelentőségűek a globális szénmérleg meghatározása szempontjából. Az eddy-kovariancia módszerrel történő kicserélődés-mérések lehetőséget nyújtanak a szezonális, illetve éves szénmérleg tájléptékű megismeréséhez. A hosszú távon folytatott mérések alkalmat adnak a szénmérleg klimatikus viszonyoktól való függésének meghatározására. Méréseink alapján kijelenthetjük, hogy az éves csapadékösszeg és annak évközi eloszlása jelentős hatást gyakorol a gyepvegetációk működésének éves menetére és végső soron szénmérlegére, hiszen a 2003-as aszályos évben a bugaci terület gyenge forrásként viselkedett, amíg az átlagnál kicsivel csapadékosabb évben jelentős mennyiségű szenet kötött meg. A globális éghajlatváltozás hatására térségünkben a hőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség csökkenése várható (Bartholy et al., 2005). A melegedés és szárazodás mértékétől, valamint a gyepfelszínek stressztoleranciájától függően a gyepek egy része nettó szén-dioxid-nyelőből forrássá válhat, akár hosszú távon is.


Jelen kutatásokat a GreenGrass (EU Framework 5 project), a Carbomont (EU Framework 5 project), valamint a Carboeurope IP (EU 6 Framework project), továbbá a KLÍMAKKT (NKH) és GVOP kutatási programok támogatták, illetve támogatják.


Kulcsszavak: felszín−légkör kicserélődés, eddy-kovariancia mérések, nettó ökoszisztéma széncsere, csapadékszegény időjárás


Irodalom

Aubinet, Marc − Grelle, A. − Ibrom, A. et al. (2000) Estimates of the Annual Net Carbon and Water Exchange of Forests: The EUROFLUX Methodology. Advances in Ecological Research. 30, 113–175.

Balogh János − Fóti Sz. − Juhász A. et al., (2005): Seasonal CO2−Exchange Variations of Temperate Semi−Desert Grassland in Hungary. Photosynthetica. 43, 2, 107–110.

Bartholy Judit − Mika J. − Pongrácz R. et al., (2005) A globális felmelegedés éghajlati sajátosságai a Kárpát-medencében. In: Takács-Sántha András (szerk.): Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon. Alinea–Védegylet, Budapest

Czóbel Szilárd − Fóti Sz. − Balogh J. et al. (2005): Chamber Series and Space−scale Analysis in Grassland Vegetation. A Novel Approach. Photosynthetica. 43, 2, 267−272.

Flanagan, Lawrence B. − Wever, L. A. − Carlson, P. J. (2002): Seasonal and Interannual Variation in Carbon Dioxide Exchange and Carbon Balance in a Northern Temperate Grassland. Global Change Biology. 8, 7, 599–615.

Li, Sheng-Gong − Asanuma, J. − Eugster, W. et al. (2005): Net Ecosystem Carbon Dioxide Exchange over Grazed Steppe in Central Mongolia. Global Change Biology. 11, 1941–1955.

Nagy Zoltán −. Pintér K. − Czóbel Sz. et al. (2007): The Carbon Budget of a Semiarid Grassland in a Wet and a Dry Year in Hungary. Agriculture, Ecosystems & Environment. 121, 21–29.

Soussana, Jean-Francois − Allard, V. − Pilegaard, K. et al. (2007): Full Accounting of the Greenhouse Gas (CO2, N2O, CH4) Budget of Nine European Grassland Sites. Agriculture, Ecosystems and Environment. 121, 121–134.

Stull, Roland B. (1988): An Introduction to Boundary Layer Meteorology. Kluwer Academic Publishers. Dordrecht

Xu, Liukang − Baldocchi, Dennis D. (2004): Seasonal Variation in Carbon Dioxide Exchange over a Mediterranean Annual Grassland in California. Agricultural and Forest Meteorology. 123, 1–2, 79–96.



1. ábra • A szélsebesség változása Bugacpusztán 2005. augusztus 9-én délután, 10 Hz-es felbontásban


2. ábra • Az ökoszisztéma nettó széncseréjének napi összege Bugacpusztán és Szurdokpüspökiben 2002 júliusa és 2005 szeptembere között


3. ábra • a.) A fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR) és az NEE kapcsolata 2002. és 2003. augusztus második felében; b.) A hőmérséklet és az NEE kapcsolata 2003 és 2004 májusának második felében


4. ábra • Az NEE kumulatív összege az Alföldön és a Mátrában

<-- Vissza a 2007/10 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]