mkk . szie . hu
Táj- és országos léptékű
moha-bioindikációs módszerek és alkalmazásuk
Csintalan Zsolt
PhD, habil. egyetemi docens
Szent István Egyetem Növénytani
és Ökofiziológiai Intézet
csintalan . zsolt mkk . szie . hu
Tuba Zoltán
DSc, mb. intézetigazgató, egyetemi tanár
SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet,
MTA-SZIE Növényökológiai
Tanszéki Kutatócsoport
Ötvös Edit
PhD
SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet
Rabnecz Gyula
PhD-hallgató, tanszéki mérnök
SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézet
A környezetvédelem napjaink egyik legfontosabb kérdése, ezzel összhangban egyre erősebb és kifejezettebb az igény a környezetet károsító tevékenységek szabályozására. Minden ilyen irányú szabályozásnak és korlátozásnak azonban előfeltétele, hogy egzakt módon tudjuk meghatározni a környezet állapotát, a körmyezetterhelés mértékét és annak élőlényekre, köztük az emberre kifejtett tényleges hatását.
A fenti igény változatos módszereket hívott életre, illetve a meglévők rohamos fejlődéséhez vezetett. A módszerek egyik jelentős csoportja a környezet megváltozásának műszeres megfigyelése. Ezen eljárások skálája a legegyszerűbb módszerektől a teljesen automatizált, műszeres vizsgálati rendszerekig terjedhet. Ezekre az eljárásokra azonban kivétel nélkül jellemző, hogy csak az egyes szennyező anyagoknak a környezetbe jutott mennyiségét határozzák meg, de nem adnak információt a terhelés élőlényekre kifejtett hatásairól. Ennek kimutatása kizárólag az előbbiektől lényegesen eltérő bioindikációs módszerekkel lehetséges, amelyek a környezetterhelésnek bizonyos tesztélőlényekre, például tesztnövényekre gyakorolt hatását vizsgálják, mellyel lehetővé válik a környezetnek mint élőhelynek magukon az élőlényeken keresztüli minősítése.
A bioindikációs célra felhasználható élőlények (bioindikátorok) között elsőbbséget élveznek a növények, életmódjuknak (például helyhez kötöttség) köszönhetően. Kiváló bioindikátor értéküknek köszönhetően a növények között is kiemelkedő szerepet kapnak a kriptogám növények, a zuzmók, és elsősorban a mohák. A mohák ugyanis nagyságrendekkel nagyobb mértékben akkumulálják a nehézfémeket, mint a virágos növények, beleértve olyan ritka elemeket is (Ag, Bi, Sn), melyek a szubsztrátban nem kimutathatóak. Mivel legtöbbször nem rendelkeznek kutikulával és vastag sejtfallal, testük könnyen átjárható a víz és ásványi anyagok számára (a szennyezőanyagokat is beleértve), melyet így a csapadékból és a felületükre rakódott anyagokból veszik fel. A felhalmozott elemmennyiséget a légköri ülepedésből származó elemkoncentráció, a mohák felülete, adszorbeáló képessége és ionkicserélési kapacitása szabja meg. A szubsztrát elemi összetétele a belső vízszállító rendszerrel rendelkező, úgynevezett endohidrikus fajoknál (pl. Polytrichum) jelent csak befolyásoló hatást, az ektohidrikus fajoknál, melyeknél a víz a moha külső felületén szállítódik (pl. Hypnum), ez elhanyagolható.
A környezetterhelés bioindikációja mohákkal
A mohák bioindikációs célú felhasználása egyrészt történhet a vizsgált térségben az in situ megtalálható fajok előfordulásának feltérképezése, a mohaflóra összetételének vizsgálata alapján. E térképezési technikák a legszennyezettebb területeken, például nagyvárosok központi területein, rendszerint mohamentes övezetet, mohasivatagot vagy csak ún. gyommohákat (pl. Funaria hygrometra, Bryum argenteum, Marchantia polymorpha) találnak. Innen távolodva fokozatosan jelennek meg a kevésbé toleráns fajok.
A mohák mint bioindikátorok legszélesebb alkalmazási területe azonban a nehézfémterhelés bioindikációja. Alkalmazásukkal egészen kis területek, pontszerű szennyezőforrások környezete ugyanolyan eredményességgel vizsgálható, mint több, diszperz szennyezőforrás hatásának kitett térségek, mint például nagyvárosok vagy több települést is magába foglaló kistáj-térléptékű élőhelyek, de akár egész országok, sőt kontinensek.
In situ háttérszennyezés vizsgálata
Az utóbbi időben a moha-bioindikáció legfontosabb, legnépszerűbb alkalmazási területévé vált a háttérterhelés vizsgálata. Az észak-európai országokban a moha-bioindikáció nagy múltra tekint vissza (például Rühling – Tyler, 1971). Az 1970-es, 80-as években svéd–dán közös program indult a levegő nehézfém-háttérszennyezettségének felmérésére, amely nyolc elem – cink, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz, vanádium és vas – vizsgálatára terjedt ki. Az Északi Miniszterek Tanácsa közreműködésével 1985-ben Svédországon, Dánián, Norvégián és Finnországon kívül egyre több ország kapcsolódott az Atmospheric Heavy Metal Deposition in Europe monitoring projekthez. A vizsgálatokat 1990-ben Európa java részét lefedő mérésekkel egészítették ki. A vizsgálatsorozatot – melyet napjainkra már több mint harminc európai országban elvégeztek – ötévenként azóta is megismétlik, ami hosszú távú és nagy léptékű biomonitoring vizsgálatokat és összehasonlításokat tesz lehetővé.
Ehhez a kezdeményezéshez vizsgálatainkkal Magyarország 1995-ben csatlakozott. Az első sorozat után a méréseket 2003-ban ismételtük meg újra (Ötvös et al., 2003).
E vizsgálathoz a legáltalánosabban használt mohafajok az igen széles elterjedésű Hylocomium splendens és a Pleurozium schreberi. Mellettük vagy hiányuk esetén Hypnum cupressiforme-t és Scleropodium purumot használnak. A mohákat legalább 1–3 mintavételi hely/1000 km2 sűrűséggel gyűjtik, egy-egy mintavételi helyet pedig egy kb. 50x50 m-es kvadrátból származó öt-tíz minta homogén keveréke képvisel.
Transzplantációs bioindikáció
Transzplantációs technika alkalmazása során a tesztnövényeket egy elméletileg szennyezetlen, csak a háttérszennyezésnek kitett területről ültetik át a vizsgálandó helyszínekre. E módszer egyik előnye, hogy megfelelő kivitelezéssel standardizációra ad módot, ami a különböző helyeken és időben elvégzett kísérletek eredményeit összemérhetővé teszi.
Saját transzplantációs vizsgálatainkhoz rendszeresen a széles elterjedésű, talajlakó, ektohidrikus Tortula ruralis ssp. ruralis mohafajt használjuk. A mohapárnákat 6 cm-es talajszubsztrátjukkal együtt 15×25 cm-es alapterületű expozíciós dobozokba ültetve telepítjük át. A tesztnövények expozíciójának időtartama általában két-három hónap.
Ökofiziológiai bioindikáció
Az in situ előforduló vagy transzplantált mohatelepek begyűjtését követően a további feldolgozás során lehetőség van arra is, hogy ne csupán a tesztnövények elemakkumulációs sajátosságait használjuk ki bioindikációs célra, hanem bizonyos fiziológiai paraméterek szennyezés hatására bekövetkező változásait is. Ez utóbbi, úgynevezett moha-ökofiziológiai bioindikációs módszerrel arra kapunk választ, hogy egy térség környezete milyen mértékben terhelt, illetve milyen mértékben károsodott egy gyakorlatilag szennyezetlen (kontroll) területhez képest. Az ökofiziológiai bioindikáció azért igen előnyös, mert a fiziológiai paraméterek nemcsak az akkumulált ágensek, hanem valamennyi egyéb, az adott területen ható előnytelen környezeti tényező hatásának eredőjét tükrözik.
A fiziológiai paraméterek közül azok a leginformatívabbak, amelyek a növények állapota egészének szempontjából döntő részfolyamatok eredői, illetve a növények állapotának egészét tükrözik, mint például a növények növekedését, produktivitását döntően meghatározó fotoszintézis.
E módszer alapfeltétele a tesztnövények ökofiziológiai sajátosságainak pontos és részletes ismerete. Ennek érdekében bioindikációs vizsgálatainkkal párhuzamosan folyamatosan tanulmányozzuk a mohák sajátos élettani folyamatait is. Az egyik ilyen sajátosság a mohák mint poikilohidrikus, kiszáradástűrő növények ún. újranedvesedési légzése, melynek több karakterisztikus pontját is alkalmasnak találtuk bioindikációs célra (Meenks et al., 1991). Egy másik intenzíven vizsgált terület a mohák tápanyagfelvétele, az elemek növényen belüli lokalizációja és a nehézfémek növényen belüli mozgása, melyről beigazolódott, hogy a különböző nehézfémionoknak nemcsak a lokalizációja, de transzlokációja is eltérő, melyet a tápanyag-ellátottság is lényegesen befolyásol (Badacsonyi et al., 2000). Továbbá különböző zavaró tényezők (például: egyéb szennyezők, szél, csapadék) hatását és kiküszöbölésük lehetőségét is vizsgáljuk (Tuba et al., 1994).
Többváltozós analitikai módszerek
a bioindikációban
Az indikátorként használt szervezeteket egyidejűleg több károsító hatás is éri, másrészt a tesztnövényekben felhalmozódó szennyező elemek egyidejűleg több forrásból is származhatnak, melyeket a különböző források más-más arányban bocsátanak ki. A minták elemkoncentráció-adatai nyilvánvalóan ezeket az információkat nem hordozhatják, ám körültekintően megtervezett mintavételezéssel, illetve transzplantációval az adatok varianciájából ezekre is következtethetünk. A különböző hatások elkülönítésében, a vizsgálatokkal nyert adatokban rejlő részletek feltárásában a multivariancia-analízis különböző módszerei nyújthatnak segítséget.
A multivariancia-analízis a vizsgált paraméterek (mint változók) tér- és időbeli mennyiségi varianciájának összehasonlítása révén egyrészt lehetőséget nyújt a különböző helyeken és időben gyűjtött minták (mint objektumok) csoportosítására (klasszifikáció, pl. klaszteranalízis), valamint az egyes változók közötti kapcsolat, korreláció kimutatására, a szennyezést okozó fő faktorok beazonosítására, elkülönítésére (ordináció, pl. főkomponensanalízis).
A pontszerűtől az ország-
és kontinens-tájléptékig terjedő bioindikációs
vizsgálatainkról
Pontszerű és vonal szennyezőforrások által okozott környezetterhelés vizsgálata
A mohák egyik nagy felhasználási területe olyan önmagukban álló szennyezőforrások hatásának felderítése, amelyek a háttérszennyezés szintjénél jelentősen nagyobb terhelést jelentenek. Ezek lehetnek közutak (pl. Tuba – Csintalan, 1993a) vagy különféle ipari létesítmények, mint például bányák, kohászati és fémfeldolgozó üzemek (például Meenks et al., 1991), illetve hőerőművek (például Tuba – Csintalan, 1993b).
Nagyváros nehézfémterhelésének vizsgálata
A mohák jól alkalmazhatóak a nagyvárosok környezetszennyezésének és állapotának nyomon követésére is, melyet főként a gépjárműforgalom, fűtés, különböző ipari tevékenységek okoznak, illetve peremterületeken a mezőgazdasági tevékenység is szerephez juthat.
Magyarországon transzplantációs moha-ökofiziológiai bioindikációs módszerrel Budapesten végeztünk két alkalommal – 1993 októberében és 1994 februárjában – vizsgálatokat. A városban az ÁNTSZ ülepedőpormérő hálózatának tizenhat kiválasztott mérőpontján helyeztünk el a Kiskunsági Nemzeti Parkban gyűjtött T. ruralis ssp. ruralis mohatelepeket. Az expozíció időtartama két-két hónap volt. Az eredmények kiértékelése során felhasználtuk az ÁNTSZ-től kapott szedimentációs, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálattól kapott meteorológiai adatokat is.
Vizsgálataink egyértelműen igazolták, hogy a belváros sokkal erősebben szennyezett, mint a peremkerületek. Ugyanakkor a város déli részén kimutatható volt a közeli ipari város, Százhalombatta hatása az onnan érkező magasabb vanádium- és a nikkelszennyezés tekintetében. A peremterületek és a városközpont közötti különbséget vizsgálva az élettani paraméterek alapján nem mutattunk ki szignifikáns különbséget. Ennek okát részben abban látjuk, hogy a peremterületek között egyaránt vannak ipari-lakóövezetek és zöldövezeti területek, s ez a heterogenitás tompítja a különbséget. A városközpont nagyobb távú hatása mellett tehát a lokális szennyező-források terhelésével is számolni kell, ami a peremkerületek bizonyos pontjain akár a városközpontit meghaladó terhelést is jelenthet.
Kistáj-térléptékű
moha bioindikációs vizsgálatok
Több települést is magába foglaló kistérségi transzplantációs moha-ökofiziológiai bioindikációt ezidáig Ajka és Százhalombatta térségében végeztünk el, Ajkán 1991-ben és 1993-ban, Százhalombattán pedig 1990-ben, 1997-ben és 2002-ben. Bioindikációs célra minden alkalommal a T. ruralis tesztnövényt használtuk a budapestivel azonos módon, az expozíciós idő azonban három-három hónap volt.
Százhalombatta területén két jelentős ipari létesítmény található, egy kőolajfinomító és egy olajtüzelésű hőerőmű. A több mint tízéves vizsgálati időszakban a környezetszennyezés szempontjából igen jelentős változások játszódtak le. Az első vizsgálati periódus után a hőerőműben porleválasztó szűrőberendezéseket helyeztek üzembe, ami drasztikusan lecsökkentette a kén-dioxid és nehézfémtartalmú porkibocsátást. 1999-ben beszüntették az ólomtartalmú üzemanyagok gyártását, és végül a 2000-es évek elején a hőerőműben földgázüzemre tértek át. Ezek a változások – jelentős javulást hozva a hazai háttérszennyezéshez viszonyítva és nemzetközi összehasonlítás tekintetében is – nagyon jól nyomon követhetők voltak a bioindikációs eljárásokkal.
Százhalombattán és környékén a legjelentősebb szennyező elem a Százhalombattán feldolgozott és elégetett ún. nehézkőolajból származó vanádium és nikkel. Mindkét elem legnagyobb mértékben az erőmű közvetlen közelében halmozódott fel a tesztnövényekben. Az erőműtől távolodva a telepek terhelése a távolság függvényében exponenciálisan csökkent. A többi elem esetében hasonló tendencia nem mutatkozott, de egyes elemek, mint például a cink és a réz esetén lokális, a térség mezőgazdasági tevékenységével összefüggő jelentős szennyezés volt kimutatható.
A 2002-es százhalombattai elemtartalom adatok multivariancia-analízise a Ni tekintetében már két elkülönülő szennyezőforrást is beazonosított. Az egyik, amelyben a nikkel kizárólag a vanádiummal alkotott elkülönülő csoportot, továbbra is a Százhalombattán feldolgozott és felhasznált nehézkőolaj. A másik – a nikkellel ebben a komponensben párosuló elemek alapján – talajeredetű, a talaj felső rétegeiben korábban felhalmozódott nikkelszennyezés, mely a szél, illetve a mezőgazdasági művelés okozta talajerózió révén okoz másodlagos környezetszennyezést. Ez utóbbi forrás természetesen régebben is létezett, de hatása – arányában – csekély mértékű volt. Meghatározó jelentőségűvé 2002-re a fő kibocsátás szignifikáns csökkenése miatt vált. 2002-ben az ólomszennyezés egyedüli forrásának a szennyezett talajrészecskék felkavarása és kiülepedése adódott, minthogy az ólom kizárólag a fenti második forrás elemeivel csoportosult. A korábbi vizsgálatsorozat eredményeivel ellentétben egyéb, a gépjárműforgalommal összefüggésbe hozható ólomszennyező forrást a statisztikai elemzés már nem mutatott ki.
A három időszakot összevetve jelentős csökkenés mutatkozott hét elem (Al, Cu, Fe, Ni, Pb, V és Zn) három hónap alatt akkumulált mennyiségében is. A krómnál az átlagos terhelés változatlan maradt, a kadmiumnál azonban csekély mértékben megnövekedett a terület egészén a szennyezés. A V és Zn kivételével minden elem térségen belüli eloszlása sokkal egyenletesebb lett. Azonban továbbra is változatlan a térségben a V és a Ni- terhelés dominanciája és e két elem területi eloszlása is, minthogy továbbra is a hőerőműhöz közeli helyek a legszennyezettebbek.
Országos térléptékű mohabioindikáció: első hazai háttérszennyezési atlasz
Nehézfémterhelés vizsgálata
Hazánk területének száznál több pontjára kiterjedő, többéves mohavizsgálataink alapján elkészítettük hazánk légkörből történő háttérszennyezési nehézfémlerakódási térképét (Ötvös et al., 2003). Eddigi eredményeink legfontosabb üzenete, hogy az eddig kis hatótávúnak gondolt nehézfémszennyezés a kibocsátó forrástól távolabb is érezteti hatását. Az eltérő földrajzi-geológiai adottságok mellett jól kirajzolódnak a fő emissziós körzetek. Az ólom esetében például, melynek fő forrása az első vizsgálat idején még a gépjárművekben elégetett üzemanyag volt, élesen kirajzolódnak hazánk legforgalmasabb főútjai (1. ábra). Világossá vált, hogy miután a szennyezés nincs tekintettel az országhatárokra, az ellene folytatott küzdelem is csak nemzetközi összefogásban valósítható meg. A magyarországi helyzet a környező országokhoz viszonyítva elfogadhatónak mondható, hazánk a legtöbb vizsgált elem tekintetében az európai középmezőnyben vagy annak közelében található. Ugyanakkor nyugtalanító tény, hogy Európában a legsúlyosabb helyzet határaink közelében (Románia, Szlovákia) van.
A radioaktív szennyezés bioindikációja
A mohák a radioaktív anyagokat is nagyobb mértékben veszik fel az edényes növényekhez képest. A radioaktív szennyeződés bioindikációjának jelentősége az 1986-os csernobili katasztrófa után növekedett meg, és igen kiterjedt irodalma lett mára. A nukleáris robbanások és robbantások mellett jól használhatók a mohák az uránbányászat, radioaktív hulladéklerakók környezetre gyakorolt hatásának tanulmányozására is.
A magyarországi nehézfém-háttérszennyezés vizsgálathoz 1997-ben begyűjtött H. cupressiforme mohamintákból elvégeztük a hosszú felezési idejű radioaktív izotópok (210Pb, 134Cs, 137Cs és béta-sugárzó izotópok) feldúsulásának vizsgálatát is. A kapott eredmények megnyugtatóak voltak a maximum és az átlagos értékek tekintetében is, minthogy egyetlen érték sem utalt kitüntetett, lokális szennyezőforrásra.
Szerves szennyezők bioindikációja
A policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) két vagy több benzolgyűrűt tartalmazó vegyületek, a fosszilis energiahordozók tökéletlen égése során kerülnek a környezetbe. Az erőművek mellett a legfontosabb szennyezőforrás a gépjárműforgalom, ami különösen fontossá válik városi környezetben. A nagyvárosok központi területein a PAH vegyületek koncentrációja akár egy nagyságrenddel is nagyobb lehet, mint a kizárólag háttérszenynyezésnek kitett területeken.
Az 1997-es magyarországi háttérszennyezés vizsgálatához gyűjtött mohaminták közül a H. cupressiforme esetében a PAH akkumulációt is megvizsgáltuk (Ötvös et al., 2004). Biztató eredmény, hogy a mintáknak majdnem a felében a friss növényi anyagra vonatkoztatott koncentráció 15 µg g-1 alatti volt. A PAH szennyezés tapasztalt térbeli eloszlásában jól tükröződik az a tendencia, hogy a nagyobb, forgalmasabb helyeken a közúti forgalom terhelésével összhangban jelentősen megemelkedik a szennyezés.
Egy kontinens térléptékű moha-biondikáció kezdő munkálatai
Erre a tájékozódó jellegű vizsgálatra a trópusi Kelet-Afrikában (Kenya, Tanzánia és Madagaszkár) 1998 és 2001 között, kizárólag nemzeti parkok területén gyűjtött, közel száz mohaminta feldolgozásával került sor. A minták túlnyomó része H. cupressiforme volt, továbbá Hypnum aduncoides, Bryum preusii, valamint Dystichium capillaceum. Kilenc elem – Al, Cd, Cr, Cu, Fe, Ni, Pb, V és Zn – mennyiségi adatait az 1997-es magyarországi háttérszennyezés-adatokkal összehasonlítva az afrikai mintákban a Zn és Fe kivételével az elemek legtöbbje lényegesen alacsonyabb koncentrációban fordult elő. Az ólomnál pl. csupán tizedakkora koncentrációt tapasztaltunk.
Nagy időléptékű, retrospektív bioindikáció
A bioindikációs kutatás néhány évtizedes története már módot ad arra, hogy a különböző időben végzett vizsgálatok eredményeit összehasonlítva a környezetterhelés jellegének és mértékének időbeli alakulására lehessen következtetni. Saját vizsgálataink tekintetében erre Százhalombattán és a környező kistérségben adódott lehetőség. Az összehasonlítás korlátja, hogy a kezdetben alkalmazott módszer nem változhat lényegesen, lehetetlenné téve a legújabb eljárások és módszerek alkalmazását. Alternatívát jelenthet a szennyezés retrospektív monitoringja, ahol egységes módszerrel végezhető a vizsgálat, ám a minták eltérő kora az eredmények interpretálása során különös figyelmet kell hogy kapjon.
Az egyik lehetséges megoldás a herbáriumban fellelhető mohák nehézfémtartalmának összehasonlító elemzése. A vizsgált időszak lehet néhány év, de készült már százévnyi időszakot felölelő elemzés is. A herbáriumi minták vizsgálata általában megfelelő képet adhat a szennyezés változásának irányáról és hozzávetőleges mértékéről, azonban a minták elérhetősége esetleges, és nagyon ritkán lehet nagy térfelbontású, részletes monitoringot végrehajtani. További feladatot jelent a minták tárolás alatti esetleges elemtartalom-változásának kalibrálása is.
A múlt század során a hazai nehézfémterhelésben bekövetkezett változások tanulmányozása céljából a huszadik század elejéről (1910–1940) a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárából származó három mohafaj (Brachythecium rutarbulum, H. splendens és T. ruralis) összesen nyolcvanöt mintáját vizsgáltuk meg. A kapott eredmények jól mutatják a légkörből származó és onnan kiülepedő nehézfémek koncentrációjának emelkedését. Az elmúlt század megnövekedett Cd, Cr, Ni és V terhelése egyértelmű következménye az ipar fejlődésének. A Cu-terhelés növekedése a növényvédőszerek szélesebb körű alkalmazásával és a közlekedés fejlődésével is magyarázható.
A bioindikáció fejlődésének várható iránya
A bioindikációs kutatás az elmúlt évtizedekben bebizonyította alkalmasságát a környezet változásának jelzésére, különös tekintettel az emberi eredetű környezetváltozásra, környezetszennyezésre. Nagy mennyiségű, másképpen nem megszerezhető, így pótolhatatlan információt szolgáltatott a tudományos kutatás és a környezetvédelmi döntéshozatal számára.
A bioindikációban rejlő lehetőségek jobb kihasználására két – egymást nem kizáró – fejlődési út látszik lehetségesnek. Az első, nagyobb térségek, földrajzi egységek nagyléptékű, elsősorban a háttérszennyezésre összpontosító, rendszeresen megismételt felmérése. Ebben az esetben továbbra is jól hasznosítható a bioindikáció olcsósága és egyszerűsége, amely lehetővé teszi nagyszámú mérés egyidejű elvégzését. A másik út a bioindikáció megbízhatóságának és előrejelző képességének növelése. Ezt egyrészt a szennyezéssel kapcsolatos biokémiai és élettani ismereteink növelésével és rendszerezésével, másrészt az egyéb tényezők növényekre és a szennyezés folyamatára gyakorolt hatásának felderítésén keresztül érhetjük el.
Jelen kutatásokat az MTA-GATE Globális Klímaváltozás–Növényzet kutatócsoport 10009 és az International Visegrád Found kutatási programok támogatták.
Kulcsszavak: környezetszennyezés, nehézfém-terhelés, háttérszennyezés, moha, bioindikáció, ökofiziológia, fotoszintézis, retrospektív
Irodalom
Badacsonyi András – Bates, J. W. – Tuba, Z. (2000): Effects of Desiccation on Phosphorus and Potassium Acquisition by a Desiccation-Tolerant Moss and Lichen. Annals of Botany. 86. 621–627.
Meenks, Jan L. D.- Tuba Z.- Csintalan Zs. (1991): Eco-physiological Responses of Tortula ruralis upon Transplantation around a Power Plant in West Hungary. Journal of the Hattori Botanical Laboratory. 69, 21–35.
Ötvös Edit – Pázmándi T. – Tuba Z. (2003): First National Survey of Atmospheric Heavy Metal Deposition in Hungary by Analysis of Mosses. The Science of Total Environment. 309, 151–160.
Ötvös Edit – Kozák I. O. – Fekete J. et al. (2004): Atmospheric Deposition of Polycyclic Aromatic Hydrocarbons (PAHs) in Mosses (Hypnum cupressiforme) in Hungary. The Science of Total Environment. 330, 89–99.
Rühling, Ake – Tyler, Germund (1971): Regional Difference in the Deposition of Heavy Metals over Scandinavia. Journal of Applied Ecology. 8, 497–507.
Tuba Zoltán – Csintalan Zsolt (1993a): Bioindication of Road Motor Traffic Caused Heavy Metal Pollution by Lichen Transplants. In: Markert, Bernd (ed.) Plants as Biomonitors for Heavy Metal Pollution of Terrestrial Environments. VCH – Publisher, Inc., Weinheim–New York, 329–342.
Tuba Zoltán – Csintalan Zsolt (1993b): The Use of Moss Cushion Transplatation Technique for Bioindication of Heavy Metal Pollution. In: Markert, Bernd (ed.): Plants as Biomonitors. Indicators for Heavy Metals in the Terrestrial Environment. VCH Publisher, Inc., Weinhem–New York, 403–411.
Tuba Zoltán – Csintalan Zs. – Nagy Z. et al. (1994): Sampling of Terricolous Lichen and Moss Species for Trace Element Analysis with Special Reference to Bioindication of Air Pollution. In: Markert, Bernd (ed.): Sampling of Environmental Meterials for Trace Analysis. VCH Publisher, Weinheim–New York–Tokio, 415–434.
1. ábra • A hazai ólomterhelés eloszlása 1997-ben Magyarország 112 pontjáról begyűjtött több száz H. cupressiforme mohaminta felhasználásával elvégzett első hazai nehézfém-háttérszennyezés felmérés alapján
<-- Vissza a 2007/10 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]