Tisztelt Olvasó!

A kutatók utánpótlásával – fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet huszonegyedik számában elsőként Weiszburg Tamás számol be a felsőoktatás tehetséggondozásáról az ELTE-n rendezett konferenciáról. Ezt követően Szluka Beáta ismerteti a Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó programját, és készít interjút a program egy sikeres PhD-hallgatójával, Fröchlich Georginával és mentorával, Langer Róberttel, a Semmelweis Egyetem Tehetséggondozó Tanácsának tagjával. Végezetül Fükőné Szathmári Melinda igazgató asszony ismerteti a taktaharkányi Apáczai Csere János Általános Iskolában folyó tehetséggondozó tevékenységet, és számol be az iskola által alapított Tehetségpont munkájáról. Kérjük, ha a nők tudományban betöltött helyzetével vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában bármilyen vitázó megjegyzése vagy javaslata lenne, keresse meg a melléklet szerkesztőjét, Csermely Pétert.

Csermely Péter

az MTA doktora

(Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet)

csermely puskin . sote . hu

Tehetséggondozás a felsőoktatásban

Tények, feladatok, remények egy konferencia tükrében

Motiváció: Állok szemben 150 új arccal szeptember második hetében. Első órám az ELTE TTK-ra felvett új alapszakos évfolyammal. A gyerekeim kortársai. Tudom, hogy húsz éve sem született kevesebb tehetséges csecsemő, mint ötven éve. Azt is tudom, hogy egy korcsoportnak ma hat-hétszer annyi tagja kerül be a felsőoktatásba, mint harminc éve. Bármit is mondanak tehát a közoktatásról, itt kell, hogy üljön köztük az az öt-tíz-tizenöt-húsz fiatal, akikben a többieknél sokkal nagyobb lehetőség szunnyad, vagy éppen ágaskodik. Az én feladatom, hogy, miközben a többieket is becsülettel ellátom, őket a leghamarabb kiemeljem, és elindítsam a magasabb ívű pályán. Hogy harminc év múlva majd ők tudják az átlagnál magasabbra emelni mai társaikat és a következő generációt, vagyis az egész országot. Ők legyenek a meghatározó tudósok, innovatív fejlesztők, termelők és irányítók. Ennek talán még én is haszonélvezője lehetek, nyugdíjasként. Akkor tehát lássuk azt az öt-tizenöt diákot. Csak ki kell választanom őket, és már kezdődhet is a munka.

De hol kezdjem? Véletlenszerűen? Az első padban? Az utolsóban? A nagyszájúaknál? A csendesen figyelőknél? Nem tudom. Sok kollégával beszélgetek országszerte. Senkinek sincs kész receptje. Arra volna, hogy a leszakadó 20-30 %-ot már a félév felére kimutassák. De ez nekem is megy. Mit tegyek, mit tegyünk, hogy a kiemelkedő 5-10 %-ot és a közülük is kiugró 1-3 %-ot időben megtaláljam? Számomra ezért volt fontos az első országos felsőoktatási tehetséggondozási műhelykonferencia, a Tehetség–Felsőoktatás–Bologna 2008, melyet az ELTE szervezett a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (NTT) konferenciasorozatának keretében, 2008 májusában.

Tehetség–Felsőoktatás–Bologna 2008

A magyar társadalom a tehetség szolgálatában című konferenciasorozat az NTT védnöksége alatt indult a 2008. februári általános, a tehetség minden formáját és a tehetséggondozás minden szintjét megszólító nyitórendezvénnyel. Az ott meghirdetett alapgondolatoknak a felsőoktatásra vetítését tűzte ki célul a magyar tehetséggondozás első szakkonferenciája, amelyet 2008. május 23-án szervezett házigazdaként az ELTE Budapesten, az új lágymányosi egyetemvárosban.

A szakkonferencia előkészítése során vált világossá, hogy az elmúlt években sokkszerű operációkon átesett magyar felsőoktatásban korai és megalapozatlan volna egy, a témát összegző konferenciát szervezni. Rá kellett jönnünk, hogy már az is intellektuális kihívást jelent, hogy magukat a megoldandó részproblémákat összegyűjtsük, és kezelhető szerkezetbe rendezzük. A szervezést összefogó ELTE-rektorhelyettes, Fazekas Marianna javaslatára ezért a konferenciát kettébontottuk: a májusi nap az előkészítésé, a problémakörök felvázolásáé, alkalmi munkacsoportok kialakításáé, hogy majd az őszön, egy összegző nap keretében a válaszokhoz is eljuthassunk.

A konferenciára összesen 160-an regisztráltak. Kétharmad részük aktív felsőoktatási dolgozó, rektoroktól tanársegédekig, tudományos diákköröktől szakkollégiumokig. Minden hatodik résztvevő olyan diák volt, aki már bizonyságot adott tehetségéről és elkötelezettségéről. Összesen huszonkilenc hazai felsőoktatási intézmény hatvan kara volt így jelen. Képviseltette magát a közoktatási tehetséggondozás is kilenc fővel. Mellettük megfigyelők jöttek a privát és állami szponzori szférából, valamint az oktatási főhatóságtól és háttérintézményeitől is.

Délelőtt a két és fél órás plenáris ülésen nyolc előadás szerepelt. Az ülést Fazekas Marianna, az ELTE rektorhelyettese és Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke vezette. Az előadásokat összekötő, felvezető gondolataik önmagukban is értékes részei voltak a közös gondolkodásnak. Hamar kiderült – és nem keltett nagy meglepetést –, hogy valamennyi előadó, még diákként, maga is részese volt tudományos diákkörnek, évtizedekkel ezelőtt, az akkori professzorok, tanársegédek segítettek nekik a szárnybontogatásban.

Az előadók sorát Hudecz Ferenc, az ELTE rektora nyitotta meg. Kiemelte, hogy az intézmények keresik az utat, amely a tehetségek felfedezése, fejlesztése és megőrzése felé vezet. Ebben közös gondolkodásra van szükség a hazai felsőoktatás minden szervezési szintjén. Weiszburg Tamás, az ELTE docense, az OTDT alelnöke előadásában a szükséges feladatokat, lehetséges vitapontokat vázolta. Ezek két nagyobb csoportba gyűjthetők. Az egyik a tehetség felismerése és a diákok tehetségpályán tartása, lehetőség szerint kézről kézre adása. Nehézséget jelent, hogy a középiskolától a doktori iskolákig háromszor kell „átszállni” a tehetséges diáknak, és minden átszállás töréspont is lehet, ha nem figyelünk oda az átmenetekre. Az első bolognai ciklus („B” szint) ma a hazai felsőoktatási tehetséggondozás legproblémásabb szintje: itt találkozunk a legnagyobb hallgatói létszámmal (és idáig a legtöbb tehetséges diák el is jut), de itt vannak a legkevésbé kidolgozott technikáink a tehetségek felismerésére, és itt van a legkevesebb idő a már felismertekkel való foglalkozásra. A másik megoldandó – sokszor az intézmények szintjén meg is oldható! – problémakör a már kiválasztottakkal való foglalkozás technikái, a tehetséggondozás napi gyakorlatának szemléleti, jogi, személyi kérdései. Ilyenek például a tehetséggondozásban hatékony tanárok munkaideje egy jelentős részének e célra való felszabadítása, az intézményi szabályzatok célszerű átalakítása, vagy akár csak a pozitív, befogadó légkör, amelyben mindenki számára világos, hogy a tehetséggondozás nem a többiek rovására, különösen nem ellenükben, hanem az egész intézmény színvonalának emelésére folyik, és így ennek minden szereplő közép- és hosszú távon nyertese lesz.

Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem (SE) professzora, az NTT elnöke A felsőoktatási tehetséggondozás helye a hazai tehetséggondozás jelenében és jövőjében című előadásában kiemelte, hogy a tehetségek fejlesztésénél mind a tehetségpiramisra („aki csak a tetejére koncentrál: veszít”), mind a tehetségkorfára („aki csak a végére koncentrál: veszít”) figyelemmel kell lenni. Hallhattunk a Magyar géniusz integrált tehetségsegítő program (2008–2011) céljairól is, így a Tehetségpontok rendszeréről és a tehetségeket segítő civil mozgalmak, valamint az oktatási intézményrendszer hálózatos együttműködéséről. Csermely professzor beszámolt a résztvevőknek az SE Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó program első évének tapasztalatairól is. (A program részletes ismertetésére a cikk következő részében kerül sor – a szerk.)

Mang Béla, a Miskolci Egyetem (ME) stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöke A tehetséggondozás a hazai felsőoktatási stratégiában témakörben tartotta előadását. A tehetséggondozást elhelyezte a hazánkban 1993 óta folyamatosan változó felsőoktatási környezetben, valamint a felsőoktatás globalizációs folyamataiban, amelyekben Európa egyre perifériálisabb szerepet játszik. Rámutatott, hogy a gazdaság egészséges szerkezetű, innovatív fejlődésének kulcsszereplői a helyzetbe hozott tehetségek, így ezek fejlesztésének szükségessége lényegesen túlmutat az akadémiai szférán. Utalt a Magyar géniusz programban és az Új Magyarország fejlesztési tervben rejlő tehetséggondozási forrásteremtési keretekre is.

Balogh László, a Debreceni Egyetem (DE) tanszékvezetője a Debrecenben 2001 óta folyó integrált tehetséggondozási kísérlet (DETEP) céljáról, metodikájáról és eredményeiről számolt be. A DETEP tagjaira a tanulmányi eredményük alapján a DE karai tesznek javaslatot. A benevezett diákok pszichológiai és szociológiai tesztek után kialakult sorrendje, valamint személyes szakmai elbeszélgetések alapozzák meg a hatékony kiválasztást. Egyetemi szinten évente mintegy 90-100 diák kerül be a programba. A bekerültek, akik munkatervüket sikeresen valósítják meg, többszintű (rektori/egyetemi, dékáni/kari) szakmai, anyagi és erkölcsi támogatásra számíthatnak a Debreceni Egyetemtől. A program folyamatos javítását a hozzá kapcsolódó tudományos tehetségkutatás is segíti.

Balogh Judit, a DE docense, a Pro Scientia Aranyérmesek Társasága első elnöke, a félszáz évnél is nagyobb hagyományú tudományos diákköri mozgalom (TDK) és a felsőoktatási tudományos tehetséggondozás legismertebb, minőségbiztosított ellenőrzőpontja, a kétévenként megrendezésre kerülő, alkalmanként mintegy 15 ezer diákot, tanárt, tudományos kutatót megmozgató Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) helyzetét mutatta be. Kiemelte azon pontokat, ahol a változó felsőoktatási környezet nehezíti a TDK-s tehetséggondozás hagyományos technikáinak alkalmazását, mind intézményi, mind országos szinten új utak keresésére ösztönözve a diákkörösöket segítő tanárokat, intézményi adminisztratív vezetőket. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a nagy hagyományokon nyugvó, de megfelelően alkalmazkodó, stabil TDK-s környezet jelentheti ma a legtöbb tehetség számára a kibontakozás kereteit a hazai felsőoktatásban. Az intézményi TDK-munkának, csakúgy, mint az OTDK-nak, elkoptak az állami forrásai. A feladat végzése a legtöbb helyen a tanárok és az OTDK szervezésében részt vevők részéről kizárólag a kötelező munkaterheken felül folyik, ami nem lehet tartósan alapja egy minőségbiztosítási rendszernek. Az állami szerepvállalás tehát nem váltható ki, ugyanakkor a bővítésbe a versenyszférát is meg kell próbálni bevonni.

Surján Péter professzor, az ELTE Bolyai Kollégiumának igazgatója, a Bologna-rendszer által a szakkollégiumok elé állított új kihívásokról beszélt. A megváltozott környezetben nő a tagok kiválasztásakor a tévedés esélye, és ez megköveteli a munka során a minőség korábbinál folyamatosabb ellenőrzését is. Nő az igény arra is, hogy a szakkollégiumok maguk is meghirdethessenek tantárgyakat, amelyek ellensúlyt képezhetnek a tömegképzésből adódó minőségesésnek. A folyamatos munkához azonban nem alkalmi pályázatokra, hanem kiszámítható gazdasági és infrastrukturális helyzetre, valamint – akkreditáción nyugvó – nagyfokú szakmai önállóságra is szükség lenne.

Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem magántanára, az OTDT alelnöke, maga is húsz éve az első Pro Scientia Aranyérmesek egyike, a felsőoktatási tehetséggondozásra fordítható forrásteremtés lehetőségeit elemezte. A Magyar géniusz integrált tehetségsegítő program a következő két évben a már kipróbált kiváló és a most alakuló ígéretes tehetséggondozó programokat, a tehetségsegítő szervezetek hálózatépítését és az érintett fiatalok önszerveződését fogja támogatni. Az Új Magyarország fejlesztési terv keretében három strukturális forrás kapcsolódik ide, rendre a Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a felsőoktatásban (TÁMOP 4.1.1), a Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja (TÁMOP 4.2.3), valamint a Nemzeti kiválóság program (TÁMOP 4.2.4). E forrásokhoz azonban csak megfelelő felkészüléssel juthatnak hozzá az intézmények, amely felkészülésnek része kell, hogy legyen a saját költségvetésben a tehetséggondozási előirányzatok tervezése, a tehetséggondozási stratégiájuk fenntarthatóságának elemzése és ez alapján véglegesítése. Mindezek pedig csak partnerségben képzelhetők el a felsőoktatáson belüli és a felsőoktatást körülölelő gazdasági-társadalmi szereplőkkel.

A plenáris ülést másfél órás munkaebéd követte. A tízfős vegyes asztaloknál intenzív beszélgetés folyt. Bár minden résztvevő nagyon elkötelezett volt, látszott, hogy csak egy részük optimista, sok a fáradófélben lévő, magát magányosnak érző harcos. Azért szinte mindenütt jelentkezett pár jó, általánosítható ötlet, gondolat, problémamegragadás. Ilyen például, hogy a kisebb felsőoktatási intézményeknek tudatosan kell keresni olyan nagyobbakat, amelyekkel közösen tudnak működtetni tehetséggondozó programot, ha a saját programjaik – a várható szerény diáklétszám miatt – nem volnának hatékonyak. De az is fontos, hogy a sokszor regionálisan meghatározó szerepet játszó nagy intézményeknek sem szabad bezárkózniuk: a nagyok szintjén is szükség van folyamatos tapasztalat- – és ha kell – diákcserékre. A hazai egyetemeknek (a legnagyobbaknak is!) fel kell ismerniük, hogy a második bolognai ciklustól („M” szint) kezdődően a legtehetségesebb diákok esetében már nem egymással, hanem a legjobb európai egyetemekkel kell versenyezniük.

A délutáni program félórás miniszterelnöki köszöntővel indult. Ennek lényege rímelt a délelőtt kirajzolódó képre: legyenek jó intézményi és szakmai stratégiák, konkrét tervek a felsőoktatási tehetséggondozásra, és lesz hozzá állami/uniós forrás is.

Ezután a munka három szekcióban (élő, illetve élettelen természettudományok, társadalomtudományok) folyt. A szakági viták jól mutatták, hogy még valóban csak a problémák pontos megfogalmazási stádiumában vagyunk. Azért itt is felszínre került több új tartós értékű szempont, amit a szekciók moderátorai (Ligeti Erzsébet, Horváth Ákos, Váradi Balázs) a rövid plenáris összegzésben mutattak be.

A zárszóban Fazekas Marianna rámutatott, hogy a jó kezdet nyomán szükség van a folyamatos, minden érintett szervezet által segített műhelymunkára és időről időre egy-egy összegző műhelykonferenciára. Az első összegzés őszre várható. Az ELTE-n a staféta elindult, a felsőoktatási tehetség-konferenciasorozat megkezdődött. A konferencia vetített képei és rövid szöveges összefoglalói a http://www.elte.hu/hirek/konferenciak honlapon megkereshetők.

Weiszburg Tamás

PhD, az OTDT alelnöke, Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszék

weiszburg ludens . elte . hu

Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program

a Semmelweis egyetemen

A Semmelweis Egyetem Szenátusa az egyetem tehetséges hallgatóinak felkutatására és folyamatos gondozására a szorosan vett egyetemi tanulmányok előtt, alatt és után 2007-ben az egyetem korábbi professzoráról, Kerpel-Fronius Ödönről (1906–1984) elnevezett tehetséggondozó programot hozott létre. A tehetséggondozó program elsődleges célja, hogy az egyetemre érkező, illetve itt tanuló tehetséges diákokra felfigyeljen, és kiemelten kezelje őket. A programba alapvetően formális kritériumok (tanulmányi átlag, elért eredmények) alapján kerülnek be az egyetemi hallgatók és a doktoranduszok. A pályázat alapján a programot irányító Tehetséggondozó Tanács a formális kritériumok szerint alakítja ki az egyetem kiválósági listáját. A kiválósági listára felkerült hallgatók különböző kedvezményekben és segítségben részesülnek. Ezek egyikeként az egyetem e diákok által történő többletórák felvétele esetén többletkreditjeik költségeit magára vállalja. A kiválósági listáról a Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó programba a diákok személyes felvételi beszélgetés után kerülnek be. A beszélgetésen a felvételi bizottság a listán szereplő diákok motivációját, hosszú távú elkötelezettségét méri fel. A diákok a tehetséggondozó programba kerüléssel elsősorban kiemelt szakmai irányítást, valamint az egyetem és a szponzorok által biztosított ösztöndíj-lehetőségeket kapnak.

A Kerpel-Fronius Ödön program 2008-tól kiterjed arra a tizennégy középiskolára, amelyekből hosszú évek óta az egyetem legjobb hallgatói érkeznek. A partneriskolákkal az egyetem szervezett kapcsolatot épít ki. Ennek keretében az egyetem mozgósítja legkiválóbb oktatóit és kutatóit, hogy e középiskolákban figyelemfelkeltő, tudományterületüket és az egyetemet népszerűsítő előadásokat tartsanak. A kiválasztott középiskolákat az egyetem folyamatos információkkal látja el (egyetemi újságok, weboldalak összekapcsolása, érdeklődő kiváló középiskolás diákok azonosítása, tanáraik segítése, számukra rendszeres elektronikus hírlevelek küldése) és számukra speciális nyitott napokat tart.

A Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó programban részt vevő hallgatók számára az egyetem Tehetséggondozó Tanácsa mentort biztosít. A mentor a hallgatónak nemcsak a szűken vett szakmai előrehaladását segíti, hanem általános emberi fejlődését is figyelemmel kíséri. Jelenleg 49 hallgató vesz részt a programban, az egyetem különböző karairól (ÁOK, FOK, GYOK, ETK, Doktori iskola). Az egyik PhD-hallgatóval és mentorával beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról.

A Transzplantációs és Sebészeti Klinikáról dr. Langer Róbert egyetemi adjunktus, a Tehetségtanács tagjaként mentori feladatokat is vállalt a Kerpel-programba felvett hallgatók részére. Miért tartja szükségesnek a tehetségekre való kiemelt odafigyelést?

A tehetséggondozás programját nagyon fontosnak tartom, mivel az egyetem ontja a kiváló képességekkel rendelkező medikusokat, akik közül igen sokan külföldre távoznak, ahelyett, hogy itthon hasznosítanák tudásukat, amire az állam nem kis pénzt áldozott. Ha érzik a törődést, odafigyelést, még az itthoni nehéz körülmények közé is, de szívesen jönnek haza, ha tárt karokkal várják őket, és érzik, hogy valóban nagy szükség van a szaktudásukra.

A Kerpel-Fronius tehetséggondozó program, „intézményes ügyét” Önön kívül kik karolták fel, illetve indították el a Semmelweis Egyetemen?

A program kidolgozásában, elindításában olyan prominens személyiségek is részt vettek, mint Sótonyi Péter professzor úr, rector emeritus, aki egyúttal a Tehetségtanács élén az elnöki posztot tölti be. A tehetségprogram titkáraként, mozgatórugójaként működő Csermely Péter professzor, aki már korábban a tehetséges középiskolásokkal is foglalkozott, és jelenleg a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként is funkcionál. Valamint dr. Szabó Attila egyetemi adjunktus az I. sz. Gyermekklinikáról, és így tovább. Valamennyien a Tehetségtanács tagjaiként egyúttal mentori feladatokat is ellátnak. Végül, de messze nem utolsósorban, a program elindításában Tulassay Tivadar rektor úr személyes támogatása perdöntő volt.

Mint mentor, milyen tapasztalatokkal gazdagodott, miben lehet segíteni a tehetségeket?

Ezek a fiatalok mind igen okos, tehetséges, sokoldalú személyiségek. A mentor feladata nem a szakmai előremenetel segítése, erre van a témavezető, illetve az adott intézmény, ahol a tudományos munkát végzi a hallgató. Sokkal inkább egy személyes kapcsolatról van szó, melyben a szakmát csak indirekt módon érintő problémákat, nehézségeket lehet feltárni, megbeszélni, és olyan dolgokra hívni fel a figyelmet, melyek a személyiség formálásában vannak segítségre. Itt a mentor tapasztalata, jó tanácsai azok a fontos komponensek, melyek a mentorált segítségére lehetnek.

A Kerpel-Fronius tehetséggondozó program egyik résztvevője, Langer Róbert egyik mentoráltja Fröhlich Georgina sugárfizikus PhD-hallgató, aki az ELTE TTK fizika és csillagász szakán végzett, a Kar Kiváló Hallgatója Díj és a Köztársasági Ösztöndíj birtokosa. Legutóbb egy bostoni konferencián tett szert egy újabb megtisztelő kitüntetésre. Milyen díjjal lettél gazdagabb?

Igazán meglepett ez a díj, nem számítottam rá, mivel nagyon kevés európai kap ilyen elismerést az Államokban szervezett konferenciákon, főleg, ha fizikus, így igen nagy megtiszteltetés volt számomra. A bostoni díjátadást megelőzte a bécsi Allgemeines Krankenhausban tett egy hónapos szakmai gyakorlat alatt végzett munkám, amelynek gyümölcse lett ez az emlékplakett, pénzjutalommal egybekötve, amelynek köszönhetően eljuthattam Bostonba, a World Congress of Brachytherapyra, és bemutathattam eredményeimet a nemzetközi közönségnek. De az előadásom után a brachyterápia „nagyasszonyaként” ismert Christine Haie-Meder és a szakma egyéb kiválóságainak személyes gratulációja jelentette az igazi élményt számomra.

Tehát a kutatási területed a sugárfizikán belül a brachyterápia lett, a bécsi egyetemen milyen további ismereteket sajátítottál el?

A brachyterápia egyik fellegvára Bécs, és egy olyan új technikáé is, amit Magyarországon még nem sikerült bevezetni (intenzitásmodulált sugárterápia), de benne van a PhD kutatási tervemben. Ott tetszőleges témát választhattam, s mivel maximalista vagyok, mindkettőt választottam, és összehasonlítottam őket.

Nem könnyű a tehetségek élete, azt tudjuk… Az első körben kerültél a programba, milyen mértékben sikerült a programmal szembeni elvárásoknak megfelelni, kaptál-e konkrét segítséget valamiben?

Igen, a program nyújtotta segítségadás, kapcsolatteremtés lehetőségét hamar megtapasztaltam a saját bőrömön, konkrétan egy biostatisztika-tanfolyam megszervezése és megtartása során adódott akadályok elhárításában kaptam igen sok támogatást, így a program első nagy rendezvényét sikerrel vihettem végig. A programba bekerült hallgatókból pedig egy különleges közösség alakult, melynek én is részese lehetek. Mi, „kerpelesek” sokat járunk tudományos előadásokra, kiállításokra, színházba, koncertekre, filmklubba, és hálásak vagyunk a „Programnak”, hogy összehozott ennyi hasonló gondolkodású fiatalt. Meg kell említenem még a külföldi hallgatókkal való közös kirándulásokat is, melyeket egyik lelkes kerpeles társam szervez, és ami olyan hihetetlen nagy érdeklődést váltott ki, hogy jó eséllyel hagyománnyá fog válni.

Gina, tehát több ízben bizonyítottad a tudománnyal szembeni fanatikus elkötelezettséged, mindezek mellett hogyan tudsz időt szakítani szabadidős tevékenységekre is, mint a kamarazenélés, illetve a triatlon, a hosszútávfutás?

A kutatás, elméleti munka során rengeteg energia gyülemlik fel, melyet a sporttal kiválóan le lehet vezetni, emellett nagyobb önismeretre tehetünk szert általa, így másokat is jobban megismerhetünk. A művészetekben való elmélyülés pedig a legnagyszerűbb pszichoterápia, tehát tulajdonképpen mindkettőre szükségünk van!

Szluka Beáta

koordinátor

(Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó program)

tehetsegpont freemail . hu

Tehetséggondozás a taktaharkányi Apáczai Csere János Általános Iskolában

Taktaharkány Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolctól 30 km-re, a Takta-közben fekvő települése, a lakosság száma 4082 fő, közművesítése megoldott, intézményrendszere szerteágazó. A nagyközség életében meghatározó szerep jut az általános iskolának. Az intézményben folyó nevelő-oktató munka céljait az általános emberi és a nemzeti értékek tanulókkal történő megismertetése, elfogadtatása és átadása határozza meg.

Az iskolában mindig nagy hangsúlyt fektetettünk a tehetséggondozásra. A 2001/2002-es tanévben megfogalmazódott az igény a tantestületben, hogy lehetőleg ne vesszen el tehetség az iskola falai között, ezért gondoljuk át a tehetséggondozás rendszerét. Ezt az elképzelést a település önkormányzata támogatta, és a mai napig fontos feladatának tekinti. A tehetségek kibontakoztatásában meghatározó szerepük van a pedagógusoknak. Feladatunk, hogy fejlesszük a tanulók személyiségét, kibontakoztassuk egyéni képességeit, és megfelelő motiválással elérjük azt, hogy minél kreatívabbak legyenek. A tapasztalatcserék és a nevelők elméleti felkészítése után kezdtük meg a komplex program kidolgozását a Debreceni Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékével együttműködve, dr. Balogh László irányításával.

Az intézményünk tehetséggondozó programjának célja: az iskolába járó tanulók egyéni adottságainak, képességeinek felderítése, intellektuális képességeik minél magasabb szintre juttatása, a tehetségkibontakoztatáshoz szükséges személyiségfejlesztés. A pedagógiai célt két fő szempont segítségével igyekszünk megvalósítani: a tanulók megfelelő külső és belső motiválása, reális önértékelés kialakítása, egyéni differenciálás, új módszerek alkalmazása az oktatásban.

Minden 4. évfolyamos tanulót szűrünk májusban. Az 5. évfolyamon induló programba a pszichológiai vizsgálatok eredményeit, az osztályfőnökök, szaktanárok véleményét is figyelembe véve válogatjuk be a diákokat. A tehetségfejlesztés egy hosszú folyamat, így alapvetően az 5-6. évfolyamban keressük ezeket a gyerekeket, és a 7-8. évfolyamon már teljesen az egyénre szabott, differenciált fejlesztő munkára van szükség a számukra legmegfelelőbb területen. A diákok régi osztályközösségükben maradnak, de ezen belül biztosítjuk néhány tantárgy (matematika, magyar) képesség szerinti csoportbontásban való oktatását, valamint differenciált egyéni és csoportfoglalkozásokkal segítjük eredményességüket a tanórákon, kiemelt szerepe van a programban a tanórán kívüli gazdagításnak is. A komplex tehetséggondozó programban a délelőtti és délutáni foglalkozások szerves egységet alkotnak. Elsődleges feladat a tantervi követelmények minél magasabb szintű teljesítése, miközben a gyerekek képességeitől függően lehetőség nyílik tehetségük feltárására és gazdagítására külön foglalkozásokon is.

A tanulók érdeklődése nagyon sokrétű, az a szerencsés, ha sokféle dolgot forgószínpadszerűen kipróbálhatnak, hogy végül megtalálják az igazán nekik való, az őket legteljesebben kibontakoztató tevékenységet. A sokféle érdeklődés sokféle fejlesztési irányt igényel, ezekre leginkább a tanórán kívüli tevékenységek során nyílik lehetőség. Délután, hétvégén, a nyári szünetben a tehetséggondozás funkcióját alapul véve speciális foglalkozásokat tartunk. A gyerekek egyéni érdeklődésüknek megfelelőn választanak a kínálatból. Itt a feladatot a tanulók differenciáltabban, egyénre szabottabban kapják, mint a tanórákon. Így lehetőség nyílik a tanórai anyag elmélyítésére, gyakoroltatására, többletismeretek szerzésére, a szakterületek iránti érdeklődés felkeltésére, valamint az egyéni érdeklődés elmélyítésére. Vegyes életkorú csoportok is létrejönnek, valamint a komplexitás jegyében nem önálló tárgyhoz, hanem témához kapcsolódik a fejlesztő munka. A hatékony pedagógiai differenciálás elengedhetetlenül fontos a program sikeres teljesítéséhez. Ezt a tanórán csak részben lehet megvalósítani, a szabadidős kiscsoportos foglalkozások megfelelőbb kereteket biztosítanak ehhez. A hétvégi, nyári programoknak aktív résztvevői voltak diákjaink, akik személyes példájukkal, tapasztalataikkal segítik társaikat.

Iskolánk az alábbi lehetőségeket kínálja: Kézműves szakkör, Gyöngyműhely, Grafikai műhely, Tűzzománcműhely, Hímzőkör, „Kincskereső” komplex művelődési szakkör, Matematika, Környezetvédelmi szakkör, Színjátszókör, Német/angol nyelv, Informatika-, könyvtár-, könyvtárhasználat szakkör; Sportkörök: Kosárlabda, Sakk, Torna, Úszásoktatás, Lövészet; Mazsoret, modern és formációs tánccsoport, Néptánc, Egyéb szabadidős tevékenységek: Játszóházak, akadályversenyek, túrák, kirándulások, sportrendezvények, találkozók neves sportolókkal, múzeum-, színház-, kiállítás-, bábszínház látogatások, versenyek, fellépések, bemutatók, iskolai ünnepélyek, bálok, Jeles Napok rendezvénysorozat; környezetvédelmi tevékenység, erdei iskola, Gyermeknap; Nyári helyi táborok: Kreatív kézműves tábor, Képzőművészeti alkotótábor, Sporttábor, Úszótábor, Arany Turul hagyományőrző tábor, Kistérségi Polgárőr tábor, Lövésztábor; Nyári belföldi táborok: Erdei iskola, Angol/német nyelvi tábor Tiszavasváriban, Balatonbogláron, Tánctábor (Mazsorett) Királdon, Szilágysági néptánctábor, Ópusztaszeri kirándulás; Nyári, őszi külföldi táborokban is részt vehettek már diákjaink: Svájcban, Szlovákiában, Olaszországban, Erdélyben és Belgiumban.

Alsó tagozatban a programot előkészítő jellegű képességfejlesztő foglalkozás folyik, valamint a kooperatív tanulási módszert is alkalmazzák a nevelők. Az 5-8. évfolyamon nívó csoportos oktatás folyik, a 6. évfolyam számára húszórás tanulás-módszertani tréninget szervezünk; kedvelt a projektmunka is.

A tehetséggondozó program eredményessége hosszabb távon mutatkozik meg, bár jól érzékelhető jelei már most is vannak. A gyerekek sokkal nyitottabbak, kevésbé szoronganak, kapcsolatteremtési képességük jobb. Év végén (5., 7., 8.) újra elvégezzük az egyéni mérést és értékelést, megvizsgáljuk, sikerült-e a kitűzött célok irányába elmozdulni. Az elvégzett hatásvizsgálati mérések bizonyítják a program hatékonyságát. Azok a tanulók, akik részt vettek a foglalkozásokon, több területen is dinamikusan fejlődtek. Ezek közül ki kell emelni a következőket: jelentősen fejlődtek általános intellektuális képességeik; tovább erősödött az iskolához, a tanuláshoz való pozitív viszonyuk; az információfeldolgozáshoz használt egyéni tanulási stratégiáik hatékonyabbak, gazdaságosabbak lettek; személyiségjegyeik közül jelentősen erősödött széleskörű érdeklődésük.

A tanulmányi eredmények, az osztályközösségek alakulása, a társakkal való kapcsolatok alakulása is bizakodásra ad okot. A versenyeredmények igazolják törekvéseink helyességét. A középiskolai felvételi eredmények egyre jobbak, a programban résztvevők jelentős része érettségit adó középiskolába nyert felvételt, több tanulónk folytatja tanulmányait az Arany János tehetséggondozó programban. A programban részt vevő tanulók aktivitása minden iskolai és iskolán kívüli megmozduláson nagyon magas, örülnek minden programnak, szívesen jönnek, érdeklődéssel vesznek bennük részt. A kezdetben kissé visszahúzódóak kinyíltak, bátrabbak lettek.

Az iskola elkötelezte magát a tehetséggondozás ügye mellett. Fontosnak tartjuk, hogy a folytatódjon a ma már a teljes felsőtagozatot felölelő program. Az intézmény fenntartója kezdetektől fogva teljes mértékben támogatja a programot, bízunk abban, hogy ez így marad, mert másként az elképzelések nem valósulhatnának meg.

Célunk, hogy az intézményben minél több gyerek kerüljön be a komplex tehetségfejlesztő programba, s hogy a tehetség felderítése és fejlesztése a nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban, magas színvonalon történjék. Az osztálykereteket a későbbiekben sem szeretnénk megbontani, hanem az eredeti osztályközösségen belül „képesség szerinti csoportokban” integrálva kívánjuk oktatni a programban résztvevőket.

Az a véleményünk, hogy minden iskolának ki kell bontakoztatnia tehetséges tanulói képességeit, s az a szerencsés helyzet, ha a megfelelő fejlesztést saját intézményében megkaphatja a gyermek, ugyanakkor az iskolán kívül, a kistérségben rendelkezésre álló lehetőségeket is ki kell használni a minél teljesebb kibontakoztatáshoz. Fontosnak tartjuk, hogy az alkalmazott speciális vizsgálati módszerek segítségével szerzett háttér-információkat felhasználva, a tanulókra szabott egyéni fejlesztési programok kerüljenek kidolgozásra, s ezek korrekcióját folyamatosan végezzük el. Ezeket nemcsak a gyerekeket tanító pedagógusok használják a gyakorlati pedagógiai munkában, hanem folyamatosan megbeszéljük az eredményeket a szülőkkel is. A fejlesztő munka során a gyerekek szüleinek erőfeszítésére is építenünk kell, hiszen csak az iskola önmagában nem képes a tehetségfejlesztés terén sem sikereket elérni, fontos, hogy a szülők is partnerek legyenek.

Intézményünk lehetőséget nyújt gyakorlati tapasztalatainak megismerésére a kistérség pedagógusai számára is, szakmai tanácskozások és gyakorlati bemutatók, foglalkozások szervezésével, ahol a gyakorlatban is kipróbálhatják a nevelők az őket érdeklő technikákat. Nagyon nagy megtiszteltetés és öröm volt számunkra, hogy 2006. őszén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tehetségfejlesztő hálózati program szakmai, módszertani bázisintézménye lettünk.

Fükőné Szatmári Melinda

igazgató, Taktaharkány, Apáczai Csere János Általános Iskola – fukone_melinda freemail . hu

Fröhlich Georgina, a Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó programjának doktorandusza, a bostoni World Congress of Brachytherapy díjazottja bécsi témavezetőjével és egy kitüntetett társával