Magyar Tudomány, 2008/08 1008. o.

Az MTA új küls tagjainak bemutatása




Akadémiánk új küls tagjait arra kértük, hogy kérdéseink közül válasszanak ki hármat-négyet, s ezekre válaszolva tegyék lehetvé, hogy a Magyar Tudomány Olvasói valamelyest megismerjék személyüket és munkájukat.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte?

Volt-e mestere?

Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?

Van-e, és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa?

Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?

Mi az a nyitott kérdés, amelyre választ szeretne kapni?


E havi számunkban Polónyi István és Záborszky László válaszai olvashatók.





Polónyi István


1930-ban, Gyulán született, nyugalmazott egyetemi tanár. Szakterülete a tartószerkezetek tervezése. A Höpfner Stiftung elnöke, a Budapesti Mszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Universität Kassel és a Technische Universität Berlin díszdoktora.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte?


A Budapesti Megyetem nekem jó alapot adott. Nagyon fontosak voltak számomra Kaliszky Sándor Képlékenységtan és Menyhárd István Héjszerkezetek számítása külön eladásai. A képlékenységgel a német mérnökök csak húsz évvel késbb kezdtek foglalkozni. Menyhárd Pista bácsi megfertzött engem a héj bacilussal. Nagyon kevés német mérnök tudott akkor héjat tervezni és számolni, noha az építészek Pier Luigi Nervi és Félix Candela hatása alatt kívántak ilyen szerkezeteket építeni. Hála Menyhárd Pista bácsinak, én tudtam.


Volt-e mestere?


Két évig voltam félnapos Gnädig Miklós mellett az Ipartervben. Tle megtudtam, mit jelent mérnöknek lenni, tle megtanultam a mérnöki gondolkodást. volt a mesterem.

Miután néhány vasbeton héjszerkezetet terveztem, harmincöt éves koromban a Berlini Megyetemen a Tartószerkezetek Tanszékének nyilvános rendes tanszékvezet tanára lettem. Az építészekkel való együttdolgozás a praxisban volt a tanításom felépítésében a támaszom. Onnan tudtam, hogy mit nem kell tudnia az építésznek, mert azt a mérnök partnere tudja; és hogy mi volna jó, ha az építész tudná, és mire ügyeljen az épület tervezésénél. Teljesen átállítottam a tananyagot, amit a kollégák a többi német nyelv egyetemeken – részben vonakodva – átvettek.


Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?


1973-ban megbíztak az új Dortmundi Egyetemen az Építéstudományi Kar mérnök szakának felépítésével. Az oktatás projektorientált. Az építész- és építmérnök diákok több eladást közösen hallgatnak, és három nagyobb tervet együtt dolgoznak ki, mint a praxisban. Ennek a Dortmundi Modellnak nagy sikere volt. Ezért kaptam három díszdoktori címet (Kasseli Egyetem, Budapesti és Berlini Megyetem). Több helyen próbálkoznak hasonló oktatás bevezetésével, de nagyon nehéz egy létez egyetemi struktúrát átszervezni. Ilyesmit csak új kar alapításánál lehet realizálni, amikor a tanszemélyzetet a programnak megfelelen lehet összeállítani.

Kutatási témáim természetesen a tartószerkezetek tervezése és azok optimálása volt. Legjelentsebbnek az új vasbeton koncepciót tartom. Remélem, hogy budapesti kutatók ezt a témát továbbfejlesztik. A súlypontom most a tudományfilozófia.

Budapesti kollégáimmal, Balázs Györggyel, Kaliszky Sándorral, Kollár Lajossal, Tassi Gézával folyamatosan volt kapcsolatom. A szakmám magyarországi fejldésérl rendszeresen volt információm.

Asszisztenseimbl, doktor fiaimból, irodám munkatársaiból 2005-ig húszan lettek egyetemi, illetve fiskolai tanárok. Legeredményesebb hajdani tanársegédem és doktor fiam Prof. Dr.-Ing. Klaus Bollinger, fiatalon lett a Bécsi Akademie der Künste tanára, nagy mérnöki irodája (fszékhely Frankfurt) a világ legnevesebb építészeivel dolgozik együtt, most többek között az Európai Központi Bank frankfurti fépületén.

Sok érdekes épületet terveztünk. Eleinte vasbetonhéjakat, késbb vasszerkezetes nagyfesztávú kiállítási csarnokokat, üvegezett rácsos héjakat, múzeumokat, középületeket, számos híd mvészi alkotórészeit, amiért a német Mvészeti Akadémia tagjának választottak. Most beválasztottak a Magyar Tudományos Akadémia küls tagjának, és május 22-én tartottam a székfoglalómat, aminek persze nagyon örülök.






Záborszky László


1944-ben, Budapesten született, a biológiai tudományok doktora. A New Jerseyi (USA) Rutgers Universityn laborvezet. Szakterülete neurobiológia, neuroanatómia. Tagja az amerikai Society for Neurosciense-nek. Alapító fszerkesztje a Brain Structure and Function folyóiratnak. Két neuroanatómiai módszertani kézikönyv szerkesztje.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében, amelyre erre a pályára vitte?


Az irodalom és a nyelvészet is érdekelt, de végül is az orvosi pálya mellett döntöttem, ebben az játszott szerepet, hogy édesapám hosszú betegség után viszonylag fiatalon rákban halt meg. Az orvosegyetemen több kiváló klinikus professzor alakította fejldésemet. Szerencsések voltunk, a Magyar Imre belgyógyász professzor által leírt „kozmikus sértdés” évfolyamába tartoztam. Kerpel-Fronius gyermekgyógyászati és természetesen, Horányi Béla és Juhász Pál neurológus professzorok betegbemutatásaira ma is élénken emlékszem. A hallei (az akkori NDK) gyermek-idegsebészeten eltöltött három hónapos famulatúra meggyzött, hogy az idegsebészet akkori terápiás lehetségei csak frusztrációt okoznának. Bár az idegklinikai diagnosztikai versenyen évfolyamels lettem, a neurológiáról akkor tettem le, amikor az általam nagyra becsült Juhász professzor azt ajánlotta: aranygyrs doktori végzettségem dacára jobb lenne, ha belépnék az MSZMP-be, ha a klinikáján szeretnék állást kapni. Szerencsére az I. sz. Anatómiai Intézet tanársegédi állásához ez nem kellett. Nem volt nehéz a választás, hiszen Papp László évfolyamtársammal másodévben készített kísérleti neuroanatómiai pályázattal harmadéves korom óta demonstrátorként dolgoztam az intézetben, Majorossy, majd Palkovits professzor laboratóriumában.


Volt-e mestere?


Szentágothai professzor reggel 8 órakor kezdd anatómiai eladásaira tódultak a medikusok. A mi évfolyamunk volt az els budapesti tanszéki éve, nemegyszer éppen amerikai kongresszusról hazajövet mi voltunk az els közönsége, amelynek a világon zajló idegtudományi kutatásokról beszámolót tartott. Ez az id forradalmi volt a neuroanatómiában, naponta születtek komoly eredmények, és az intézet akkor a világ élvonalához tartozott. Számomra a legfantasztikusabb az volt, hogy harmadéves diákkörösként a világ leghíresebb tudósaival találkozhattam, akik eljöttek Szentágothaihoz bemutatni legújabb eredményeiket. 1981-ben a legsikerültebb, idegpályákat vizsgáló módszer felfedezje, a svéd származású Heimer professzor meghívott a Virginiai Állami Orvosegyetem neurológiai tanszékére. Így elmondhatom: két kontinens legjobb „mesteriskoláiban” tanultam.


Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?


Az agy mélyében lév, úgynevezett kolinerg sejtek, melyek az Alzheimer-kórban elpusztulnak, kémiai és szerkezeti felépítésében számos fontos felfedezést tettem, mégis talán egy egyszer fénymikroszkópos megfigyelésemnek örülök a legjobban: észrevettem, hogy az elagyban lév nucleus accumbens különböz festési eljárásokat alkalmazva két részbl áll (core és shell), ez ma a világon mindenki által elfogadott felosztás alapja. E struktúráról késbb kiderült, hogy a kábítószerfüggésben és a megersítésben (reward) fontos szerepet játszó agyi központ, de a két rész között a feltétlen és feltételes stimulusukra adott válaszok kidolgozásában funkcionális különbségek vannak.


Van-e és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa?


Szeretek tanítani, legyen az eladás vagy PhD-képzés, a fiatalok mindig inspirálnak, és egy-egy probléma egyszer megfogalmazására késztetnek. Itthoni tanítványaim közül legbüszkébb Gulyás Balázsra vagyok, t nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Amerikai tanítványaim ma a legjobb egyetemeken dolgoznak (Yale, Harvard, California Institute of Technology); els tanítványom, Bill Cullinan a Wisconsini Marquette Egyetemen az aktív kutatómunka mellett az orvosi fakultás dékánja, sokat tanultam tle.


Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?


Az élettudományokat csak csapatmunkában lehet eredményesen mvelni, de természetesen az eredmények összefoglalása és leírása sokszor magányos elmélyülést kíván, ugyanakkor szükség van egyfajta csapatszellemre az eredmények jóváírásánál is.


Mi az a nyitott kérdés, amelyre választ szeretne kapni?


Hatodéves medikus koromban, évfolyamtársammal, Döme Lászlóval megnyertük a Horányi professzor által kiírt, Az idegrendszer organizációjának kibernetikai szemlélete cím pályázatot. Azóta – anatómus létemre – ma is azt keresem, mik azok a szerkezeti elvek, amelyek alapján az agyi ideghálózatok felépülnek, hogyan érvényesül a funkció a struktúrában, mennyi és milyen információ rögzdik az „állványrendszerben”. Munkatársaimmal sikerült kvantitatív módon leírni a bazális elagyi kolinerg rendszerben lév sejtaggregátumokat. Az a feltevésem, hogy ezek a sejthalmazok mint „csomópontok” az agykérgi kognitív mködések koordinálásában fontos szerepet játszanak. Az anatómiai kutatások alapján készült modell érvényességét szeretném megvizsgálni emberi funkcionális képalkotó vizsgálatokkal. Ha sikerülne megállapítani, melyek azok a kognitív viselkedési mködések, amelyek a bazális elagyi kolinerg sejtcsoportokat aktiválják, ennek nagy jelentsége lenne az Alzheimer-kór korai diagnózisában és esetleges terápiájában.



<-- Vissza a 2008/08 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]