Horváth András − Szabó Attila: Űrkorszak
Az első szputnyik 1957-es indítása nem csupán technikai bravúr volt,
hanem történelemformáló esemény − az űrkorszak kezdete. Az emberiség
történetének legújabb korszaka fél évszázada kezdődött, s ez sajátos
összegzésre késztette a Horváth−Szabó szerzőpárost, akik Űrkorszak
című könyvükben nem szakemberek számára foglalják össze az
űrhajózással, űrkutatással kapcsolatos legfontosabb és legérdekesebb
tudnivalókat, az események közötti összefüggéseket, nem elhallgatva
olyan tényeket sem, amelyek a maguk idejében nem kaphattak
nyilvánosságot.
Bár az űrkorszak kezdete konkrét dátumhoz köthető −
akárcsak az azt megelőző korszakváltásoké −, a történetiséghez az
előzmények is hozzátartoznak. Az 1. fejezet ezért az űrrepüléssel
kapcsolatos korai elképzeléseket és a rakétatechnika kialakulását
mutatja be. A 2. fejezet az ember űrbe juttatásának és a Hold
meghódításának terén kialakult szovjet– amerikai verseny ismertetése.
A két űrnagyhatalom mellett azonban más országok is igyekeznek színre
lépni saját űrtevékenységükkel. Közéjük tartozik Franciaország, az
Egyesült Királyság, Japán, Kína, India, de súlyát tekintve a harmadik
űrhatalom az Európát képviselő ESA (European Space Agency, Európai
Űrügynökség) kormányközi szervezet. E közepes űrhatalmak
űrtevékenységébe enged bepillantást a 3. fejezet.
Magyarország sajnos még nem ESA-tagország, de
folyik teljes jogú tagságának előkészítése, amihez jó szakmai alapot
nyújt a magyar szakemberek és kutatóhelyek eddigi részvétele a
legkülönfélébb űrprogramokban. Az ezzel foglalkozó 4. fejezetből az is
kiderül, hogy az űrkutatás hazai kezdetét nem Farkas Bertalan
űrrepülése jelentette, az sokkal korábbra nyúlik vissza. A magyar
vonatkozású űrtevékenység viszont jóval sokrétűbb, mint amennyire a
terjedelmi korlát miatt ki lehetett térni.
Az űrkutatás leglátványosabb eredményei a
Naprendszer nagybolygóinak űrszondás helyszíni vizsgálataival
kapcsolatosak. Az e témával foglalkozó fejezetben részletes ismertetés
olvasható az esetleges marsi élet nyomainak kereséséről is. A
Naprendszeren túli térség űrszondás feltárására, azaz a földi légkörön
kívül működő csillagászati műszerekkel végzett megfigyelésekre viszont
sajnos nem tér ki a könyv. Ez a hiány azért is fájó, mert a
gammakitörések, aktív galaxismagok, szupernóvák, fekete lyukak, Föld
típusú exobolygók stb. kutatása, a csillagkeletkezés és az univerzum
kozmológiájának elmélete legnagyobbrészt űrcsillagászati alapokon
nyugszik. Ezen ismeretek pedig az emberiség jövőjét is
befolyásolhatják.
A Föld körüli térségbe visszatérve, a lakható
űrbázisokkal és a Nemzetközi űrállomással két fejezet foglalkozik.
Hogy az űrtevékenységhez
|
|
kifejlesztett eszközök, anyagok, eljárások mennyire
kiiktathatatlan részévé váltak mindennapi életünknek, azt éppen csak
érzékeltetni tudja az ezzel foglalkozó fejezet: a közvetett vagy
közvetlen alkalmazások felsorolása lehetetlen. A recenzióban még
tömörebb lista következik: csak a műholdas helymeghatározásra (GPS) és
távközlésre, a távérzékelés megannyi fajtájára (időjárási, térképező,
erőforráskutató műholdak), a napelemek, a teflonbevonat, a tépőzár
stb. hétköznapi használatára utalva.
Nagyon értékes a könyv terjedelmének majdnem
egyharmadát kitevő űrnaptár, azaz a fontosabb űrkutatási események és
eredmények ismertetése időrendi sorrendben az 1957−2008 közötti
időszakra. Itt is csak sajnálkozni lehet, hogy az egyes naptári évekre
vonatkozó tudnivalókra csupán egy vagy két oldal jutott. Volt azonban
két kiugróan sikeres esztendő, amelyek űrkutatási eseményeit
lehetetlen lett volna két oldalban „elintézni”, így 1997-ről és
2007-ről egyenként három oldal számol be.
Más esztendőknél is lehetett volna engedékenyebb a
kiadó, mert az űrnaptárban szereplő tények, illetve maga az
összeállítás forrás értékű a magyar nyelvű űrkutatási-űrhajózási
irodalomban. A szerzők eddigi szakmai és ismeretterjesztő munkássága
garancia az információk hitelességére − miközben bulvárszinten nyilván
továbbra is akad, aki kétségbe vonja, hogy ember járt a Holdon, vagy
hogy Gagarin csakugyan végzett űrrepülést.
Az 1970-es esztendőnél viszont mindenképpen
szerepelnie kellett volna a Föld körül keringő első, csillagászati
röntgenszonda, az Uhuru felbocsátásának. Ez a szonda jelentette a
röntgencsillagászat megszületését, és nem kis része volt abban, hogy a
misszió tudományos vezetőjét, Riccardo Giacconit később fizikai
Nobel-díjra érdemesítették. Még hely is lett volna ennek
szerepeltetésére, ugyanis egy másik, nevezetesen december 27-re datált
esemény valójában egy évvel később, 1971-ben történt, és tévedésből
mindkét évnél szerepel teljesen egyező szöveggel.
A könyv megértése nem kíván műszaki vagy más
tudományos ismereteket, és a szöveg mentes a szakmai zsargontól. A
könyv értékét (egyben árát is) növeli a gondosan válogatott és
szerkesztett, színes képanyag. A cím találóan fejezi ki a könyv
tartalmát: nem az űrhajózás-űrkutatás fél évszázad alatt elért
eredményeit összegzi, hanem komplex módon együtt tárgyalja a
műszaki-tudományos eredményeket, teljesítményeket a mindenkori
aktuálpolitikai szempontokkal. Éppen ezért a könyv egyaránt ajánlható
a legújabb kori történelem, illetve a technika iránt érdeklődők
számára, ami ritkán fogalmazható meg egy ismeretterjesztő műről.
(Horváth András − Szabó Attila: Űrkorszak. Budapest, Ekren Kft., 2008)
Szabados László
csillagász
|
|