Magyar Tudomány, 2008/01 106. o.

Megemlékezés



BÉRCES TIBOR
1932–2007

2007. augusztus 10-én, hoszszan tartó súlyos betegség után elhunyt Bérces Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont Reakciókinetikai Osztályának állami díjas volt vezetője, majd kutatóprofesszora.

Halálával a kémiai reakciók kinetikájának és mechanizmusának, a fotokémiai és fotofizikai folyamatoknak nemzetközileg elismert kutatója távozott körünkből, és egy eredményekben gazdag életút ért véget.

Bérces Tibor 1932. május 20-án született Németbolyon. Középiskolai tanulmányait a mohácsi gimnáziumban fejezte be 1950-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának Vegyész Szakára, ahol tanulmányait 1955-ben kitüntetéses oklevél megszerzésével fejezte be. Ezt követően kapcsolódott be az egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén folyó kutatásokba, amelyet a Reakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoport 1960-ban történt megalakulása után a kutatócsoport tagjaként, tudományos munkatársi beosztásban folytatott. 1958-ban szerezte meg az egyetemi doktori címet. 1960/61-ben tizenhárom hónapos tanulmányúton járt Edinburghban. Kandidátusi disszertációjának 1965-ben történt megvédésével megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot. Szabó Zoltán akadémikus Budapestre történt áthelyezésével a Reakciókinetikai Kutatócsoport 1967-ben bekövetkezett átszervezésével a Gázreakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoport tagjaként, tudományos főmunkatársi beosztásban folytatta kutatómunkáját. 1978-ban védte meg kémiai tudományok doktora fokozat elnyerése céljából benyújtott értekezését, és szerezte meg a fokozatot. 1979-ben az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében létrehozott Reakciókinetikai Osztály vezetésére kapott megbízást, és munkatársaival együtt kutatásait ettől kezdve itt folytatta, azzal, hogy az addigi kutatások célkitűzésében alapvető változatást tartott indokoltnak eszközölni. Korábban, így a Szegeden folytatott reakciókinetikai kutatások rendelkezésére álló kísérleti eszközök főleg a bruttó reakciók sebességének, sebességi együtthatójának, reakciórendjének, aktiválási energiájának meghatározását tették lehetővé, és ezek figyelembe vételével lehetett valamilyen elképzelést kialakítani a reakciók mechanizmusára vonatkozóan. Időközben azonban egyre világosabbá vált, hogy ezeket a bruttó reakciókat felépítő elemi reakciók ismerete nélkül nem lehet pontos képet kapni a reakció mechanizmusáról. Ezért a Reakciókinetikai Osztály kutatásainak célját részben az elemi reakciók fontos kinetikai és fotokémiai jellegzetességeinek meghatározása és értelmezése, részben a reagáló részecskék (molekulák, atomok, szabad gyökök) szerkezete és reakcióképesége közötti kapcsolat felderítése képezte. Ezt a célt szolgálta többek között: a.) az égési folyamatokban és az atmoszféra kémiában fontos szerepet játszó oxigén tartalmú szabad gyökök vizsgálata; b.) a gyors gyök–gyök reakciók (CH3O + H, CH3 + OH, CH3O + OH, CH3 O + NO) tanulmányozása; c.) az atomok és egyszerű szabad gyökök (OH) metatézis reakcióinak kinetikai vizsgálata; d.) az alkyl és alkoxy gyökök unimolekulás bomlási és izomerizációs reakcióinak kinetikai vizsgálata.

Egyértelmű volt, hogy e célkitűzések megvalósítása csak olyan korszerű, úgynevezett „direkt” (vagy „abszolút”) kísérleti módszerek alkalmazása esetén volt remélhető, amelyek lehetővé tették az elemi reakciók által megszabott µs – ms időskálán a reagáló atomok és szabad gyökök közvetlen megfigyelését, valamint a sebességi együtthatók, az Arrhenius-paraméterek és más kinetikai jellemzők meghatározását.

A „direkt” kísérleti módszerek közül főleg a gyors áramlásos és az impulzus-lézer fotolízisen alapuló eljárások kerültek alkalmazásra, mert ezek jól kiegészítik egymást, ezzel lehetővé téve az elemi reakciók széles körének tanulmányozását. Az atomok és szabad gyökök detektálására általában a rezonancia – fluoreszcencia (RF) és a lézerindukált-fluoreszcencia (LIF) spektroszkópiai módszerek bizonyultak előnyösnek, mivel ezek rendkívüli érzékenysége és szelektivitása lehetővé tette az elemi reakciók mellékreakcióktól mentes tanulmányozását. E korszerű kísérleti berendezések zöme a Reakciókinetikai Osztály saját fejlesztő munkája eredményeként készült el éppúgy, mint legutóbb a magas hőmérsékletű lézer-fotolízis reaktor, amely lehetővé teszi a direkt kinetikai mérések 298–1400 K hőmérséklet tartományban történő elvégzését, ami jelenleg egyedülálló a világon.

Bérces Tibor vitathatatlan érdeme, hogy a nemzetközi színvonalú kutatómunka folytatásához elengedhetetlennek tartotta a nemzetközi színvonalú kísérleti eszközök alkalmazását, és minden tőle telhetőt meg is tett, hogy munkatársaival együtt ezek előteremtését saját erőből történő fejlesztéssel is elősegítse. Ennek is köszönhető, hogy a Reakciókinetikai Osztály mind kísérleti, mind elméleti kutatási eredményei fokozatosan felkeltették a szakterület nemzetközi fórumainak figyelmét, és ki is váltották végül az elismerését is. Ennek számos jele közül egyet említenék meg. A IUPAC 1999-ben Berlinben tartott közgyűlése kezdeményezte egy projekt létrehozását a szabad gyökök termodinamikai paramétereinek összegyűjtésére és kritikai értékelésére. Ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas munkacsoport megszervezésére és munkájának irányítására a IUPAC Molekulaszerkezeti és Spektroszkópiai Bizottságának elnöke Bérces Tibort kérte fel, aki a felkérést elfogadta és a feladatot a munkacsoport segítségével el is végezte.

Bérces Tibor tudományos és tudományszervező teljesítményét a hazai tudományos élet is nagyra értékelte, az Akadémia 1993-ban levelező, majd 1998-ban rendes tagjai sorába választotta. Teljesítménye elismeréséül 1985-ben Állami díjban részesült.

Bérces Tibor a tudományos közéletnek is aktív résztvevője volt. Több éven át volt elnöke az MTA Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának; alelnöke, majd elnöke az MTA Kémiai Doktori Tudományos Bizottságának; a IUPAC Magyar Nemzeti Bizottságának, a Combustion Institute Magyar Nemzeti Bizottságának és a IUPAC Comission on Chemical Kinetics-nek pedig tagja volt.

Bérces Tiborról elmondható, hogy életét a hívatásának tekintett kutatás töltötte ki. Alapvető elve volt továbbá, hogy kutatási eredményeit és bármilyen szakmai kérdésben állásfoglalását, véleményét csak többszörös és többoldalú ellenőrzés után hozta nyilvánosságra. Munkatársai szakmai fejlődését is ilyen meglapozott kritikával együtt nyújtott támogatásával segítette, ennek köszönhetően közülük hatan szerezték meg a kémiai tudományok doktora fokozatot, illetve az MTA doktora címet.

Halálával sikerekben gazdag életpályája befejeződött, tudományos szellemi hagyatéka azonban tovább él tanítványaiban, munkatársaiban, kollégáiban, valamint a hazai és külföldi reakciókinetikusok körében.

Márta Ferenc

az MTA rendes tagja





FAZEKAS PATRIK

(1945–2007)


2007. május 16-án, termékeny életének 63. évében, alkotóerejének teljében ragadta el a hirtelen jött halál a hazai fizikus közösség egyik kiváló, nagy nemzetközi elismertségnek és tiszteletnek örvendő kutatóját, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, Fazekas Patrikot.

A II. világháború magyarországi harcainak utolsó napjaiban, 1945. március 29-én született Mosonmagyaróváron. Édesapját nem sokkal ezután egy koncepciós perben bebörtönözték, édesanyja nehéz körülmények között egyedül nevelte. Kiváló matematika- és fizikatudása már a középiskolai években sikereket hozott neki. Kiemelkedően szerepelt a Középiskolai Matematikai Lapok pontversenyén, cikke jelent meg a fizika rovatban, érettségije évében, 1963-ban megnyerte a fizika OKTV-t, ezüstérmet szerzett az 5. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, és második lett a Kürschák József Matematikai Tanulóversenyen. Ezekben a sikerekben veleszületett tehetsége mellett jelentős szerepet játszott iskolája, a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium és tanárai. Valószínűleg nem véletlen, hogy néhány évvel korábban ugyanebből a gimnáziumból került ki Akadémiánk két másik tagja is, Fritz József matematikus és Grüner György fizikus. A tanárok közül különösen Majthay Antal volt nagy hatással Fazekas Patrik későbbi pályájára. Ő tanította fizikára és részben matematikára is, a szakkört is vezette, de tőle az élet sok más területén is sokat tanult: széles műveltséget és emberséget.

Érettségi után az ELTE TTK fizikus szakára iratkozott be, s 1968-ban szerzett kitüntetéses oklevelet. Érdeklődése már hallgató korában az elméleti szilárdtestfizika felé vezette. Ezen a területen, egy olyan problémával (a Kondo-problémával) kapcsolatos témáról írta diplomamunkáját, mely a hatvanas évek közepén robban be a szilárdtestfizikába. A feladat egyszerűen volt megfogalmazható: mi történik egy fémbe helyezett, mágneses momentummal rendelkező atom körül a fém elektronjaival? Mint kiderült, a megoldás a legkevésbé sem egyszerű. A viszonylag gyenge kölcsönhatás olyan erős korrelációkat indukál az elektronok rendszerében, melyek matematikai tárgyalására alkalmatlannak bizonyultak a korábban ismert módszerek. A hasonló, sokszor még bonyolultabb, úgynevezett erősen korrelált rendszerek vizsgálata a szilárdtestfizikán belül külön szakterületté vált. Fazekas Patrik ennek a területnek lett az egyik legkiválóbb, nemzetközileg is elismert kutatója. A Lecture Notes on Electron Correlations and Magnetism címmel 1999-ben a World Scientific (Szingapúr) kiadónál megjelent könyvét joggal tekintik a terület alapművének.

A diploma megszerzése után a Központi Fizikai Kutatóintézet Zawadowski Alfréd által vezetett elméleti szilárdtestfizikai csoportjába került állásba, ahol diplomamunkáját is készítette, s ez maradt szinte egyetlen munkahelye haláláig, noha az intézet szervezete, neve többször változott közben. A szinte egyetlen kifejezés azért helyénvaló, mert bár ez volt a fő állása, az utóbbi tíz évben másodállásban egyetemi tanárként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fizikai intézetében is tevékenykedett. Másrészt többször is töltött hosszabb időt, éveket, külföldi egyetemeken vagy kutatóintézetekben, de külföldi munkavállalásai után mindig ide tért vissza. Így 1972 és 1974 között a Cambridge-i egyetemen volt posztdoktor, 1980 és 1984 között négy évig, majd 1988 és 1991 között három évig a kölni egyetemen dolgozott kutatóként, 1991 és 1993 között pedig két évig a trieszti SISSA tudományos munkatársa volt. Különösen élénkek voltak tudományos kapcsolatai japán kutatókkal. Több közös kutatási programnak volt a magyar vezetője.

Tudományos pályája, itthoni elismertsége is töretlenül ívelt felfelé. 1972-ben szerezte meg az egyetemi doktori címet, majd 1978-ban a kandidátusi fokozatot. Tíz év múlva, 1988-ban lett a fizikai tudomány doktora. 2004-ben az Akadémia XI. osztálya Fizikai Fődíj kitüntetésben részesítette.

Már említett könyve mellett legismertebb munkája Cambridge-i tartózkodása idején született. A később Nobel-díjat kapott Philip Warren Anderson munkatársaként dolgozott azon a problémán: mi lehet a háromszögrács rácspontjaiba helyezett spinek alapállapoti konfigurációja, ha azok antiferromágnesesen vannak csatolva. Mivel a spinek frusztrálva vannak, egy háromszögön körbe menve a spinek nem következhetnek mindig ellentétes beállással, megnő a kvantumfluktuációk szerepe, s ez új típusú alapállapotot eredményezhet. Ebben a munkában vetették fel először annak a lehetőségét, hogy a frusztrált spinrendszerben a benzolgyűrű rezonáló vegyértékkötéséhez hasonlóan szingulett párok alakulnak ki a szomszédos spinek között, s ezek egymással rezonálva, újra és újra átrendeződve csökkentik az alapállapot energiáját. Ezzel nemcsak a később megfigyelt és mindmáig élénken vizsgált spinfolyadékok egyik modelljét alkották meg, hanem egy olyan mechanizmusra mutattak rá, mely a magas átmeneti hőmérsékletű szupravezetők esetén is valószínűleg fontos szerepet játszik.

A frusztrált mágneses rendszerek mellett kiemelkedő, úttörő munkát végzett a nehéz fermionos rendszerek szokatlan tulajdonságaiért felelős mechanizmus értelmezésében, az átmenetifémek, ritkaföldfémek, valamint az aktinoidok korábban értelmezhetetlennek bizonyult átalakulásainak elméleti leírásában. Rámutatott arra, hogy ezek megértéséhez nem elegendő a mágneses momentumok rendeződésének vizsgálata, hanem a pályamozgásból adódó szabadsági fokokat is figyelembe kell venni. Szoros együttműködésben itthoni és külföldi kísérleti fizikusokkal több konkrét anyag viselkedését sikerült így megmagyaráznia.

A kutatómunka mellett szívesen oktatott. Egy időben az ELTE-n vett részt a rendes szilárdtestfizika kurzus oktatásában. Ott előbb címzetes docensi, 1991-ben pedig címzetes egyetemi tanári kinevezéssel tüntették ki. 1998-ban kapott egyetemi tanári kinevezést a BME-re. Különösen a mágnességről tartott előadásai jelentettek új színt. Előadását, mint egész személyiségét, az összeszedettség, rendszeresség, megbízhatóság jellemezte. Erről voltak híresek külföldön tartott kurzusai is. Hosszabb munkavállalásai alatt a kölni egyetemen, illetve a trieszti SISSA-ban tartott rendes egyetemi, illetve doktoranduszoknak szánt előadásokat. Emellett a lausanne-i és a marburgi egyetem is meghívta rövidebb kurzusokra.

Fazekas Patrik rendkívül szerény, magát soha előtérbe nem toló személyiség volt, de tudását szívesen megosztotta bárkivel, aki kérdéssel fordult hozzá. Amióta az egyetemen oktatott, egyre több tanítvány vette körül. Az elméleti fizikusok azon csoportjába tartozott, aki szívesen beszélgetett kísérleti fizikusokkal méréseikről, s igyekezett konkrét anyagok tulajdonságait megmagyarázni. Nemcsak jegyzeteiben, hanem fejében is ott volt az ismeret rengeteg anyag elektromos és mágneses tulajdonságairól. De mindemellett nem volt szakbarbár. Igen széleskörű volt irodalmi és történelmi műveltsége. Olvasottsága tükröződött beszédének választékos stílusában.

Az ez évi tagválasztás alkalmából lett az Akadémia levelező tagja. Ennek az elismerésnek azonban nem sokáig örülhetett. Kilenc nappal megválasztása után egy valószínűleg régebb óta lappangó, de még a környezete számára is hirtelen jött betegségben megállt a szíve. Halála nagy veszteség az egész magyar és a nemzetközi fizikus közösség számára. Munkájának eredményei, tudományos öröksége azonban itt marad közöttünk.

Sólyom Jenő

az MTA rendes tagja


<-- Vissza a 2008/01 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]