BÉRCES
TIBOR
1932–2007
2007. augusztus 10-én, hoszszan tartó súlyos betegség után elhunyt Bérces Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont Reakciókinetikai Osztályának állami díjas volt vezetője, majd kutatóprofesszora.
Halálával a kémiai reakciók kinetikájának és mechanizmusának, a fotokémiai és fotofizikai folyamatoknak nemzetközileg elismert kutatója távozott körünkből, és egy eredményekben gazdag életút ért véget.
Bérces Tibor 1932. május 20-án született Németbolyon. Középiskolai tanulmányait a mohácsi gimnáziumban fejezte be 1950-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának Vegyész Szakára, ahol tanulmányait 1955-ben kitüntetéses oklevél megszerzésével fejezte be. Ezt követően kapcsolódott be az egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén folyó kutatásokba, amelyet a Reakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoport 1960-ban történt megalakulása után a kutatócsoport tagjaként, tudományos munkatársi beosztásban folytatott. 1958-ban szerezte meg az egyetemi doktori címet. 1960/61-ben tizenhárom hónapos tanulmányúton járt Edinburghban. Kandidátusi disszertációjának 1965-ben történt megvédésével megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot. Szabó Zoltán akadémikus Budapestre történt áthelyezésével a Reakciókinetikai Kutatócsoport 1967-ben bekövetkezett átszervezésével a Gázreakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoport tagjaként, tudományos főmunkatársi beosztásban folytatta kutatómunkáját. 1978-ban védte meg kémiai tudományok doktora fokozat elnyerése céljából benyújtott értekezését, és szerezte meg a fokozatot. 1979-ben az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében létrehozott Reakciókinetikai Osztály vezetésére kapott megbízást, és munkatársaival együtt kutatásait ettől kezdve itt folytatta, azzal, hogy az addigi kutatások célkitűzésében alapvető változatást tartott indokoltnak eszközölni. Korábban, így a Szegeden folytatott reakciókinetikai kutatások rendelkezésére álló kísérleti eszközök főleg a bruttó reakciók sebességének, sebességi együtthatójának, reakciórendjének, aktiválási energiájának meghatározását tették lehetővé, és ezek figyelembe vételével lehetett valamilyen elképzelést kialakítani a reakciók mechanizmusára vonatkozóan. Időközben azonban egyre világosabbá vált, hogy ezeket a bruttó reakciókat felépítő elemi reakciók ismerete nélkül nem lehet pontos képet kapni a reakció mechanizmusáról. Ezért a Reakciókinetikai Osztály kutatásainak célját részben az elemi reakciók fontos kinetikai és fotokémiai jellegzetességeinek meghatározása és értelmezése, részben a reagáló részecskék (molekulák, atomok, szabad gyökök) szerkezete és reakcióképesége közötti kapcsolat felderítése képezte. Ezt a célt szolgálta többek között: a.) az égési folyamatokban és az atmoszféra kémiában fontos szerepet játszó oxigén tartalmú szabad gyökök vizsgálata; b.) a gyors gyök–gyök reakciók (CH3O + H, CH3 + OH, CH3O + OH, CH3 O + NO) tanulmányozása; c.) az atomok és egyszerű szabad gyökök (OH) metatézis reakcióinak kinetikai vizsgálata; d.) az alkyl és alkoxy gyökök unimolekulás bomlási és izomerizációs reakcióinak kinetikai vizsgálata.
Egyértelmű volt, hogy e célkitűzések megvalósítása csak olyan korszerű, úgynevezett „direkt” (vagy „abszolút”) kísérleti módszerek alkalmazása esetén volt remélhető, amelyek lehetővé tették az elemi reakciók által megszabott µs – ms időskálán a reagáló atomok és szabad gyökök közvetlen megfigyelését, valamint a sebességi együtthatók, az Arrhenius-paraméterek és más kinetikai jellemzők meghatározását.
A „direkt” kísérleti módszerek közül főleg a gyors áramlásos és az impulzus-lézer fotolízisen alapuló eljárások kerültek alkalmazásra, mert ezek jól kiegészítik egymást, ezzel lehetővé téve az elemi reakciók széles körének tanulmányozását. Az atomok és szabad gyökök detektálására általában a rezonancia – fluoreszcencia (RF) és a lézerindukált-fluoreszcencia (LIF) spektroszkópiai módszerek bizonyultak előnyösnek, mivel ezek rendkívüli érzékenysége és szelektivitása lehetővé tette az elemi reakciók mellékreakcióktól mentes tanulmányozását. E korszerű kísérleti berendezések zöme a Reakciókinetikai Osztály saját fejlesztő munkája eredményeként készült el éppúgy, mint legutóbb a magas hőmérsékletű lézer-fotolízis reaktor, amely lehetővé teszi a direkt kinetikai mérések 298–1400 K hőmérséklet tartományban történő elvégzését, ami jelenleg egyedülálló a világon.
Bérces Tibor vitathatatlan érdeme, hogy a nemzetközi színvonalú kutatómunka folytatásához elengedhetetlennek tartotta a nemzetközi színvonalú kísérleti eszközök alkalmazását, és minden tőle telhetőt meg is tett, hogy munkatársaival együtt ezek előteremtését saját erőből történő fejlesztéssel is elősegítse. Ennek is köszönhető, hogy a Reakciókinetikai Osztály mind kísérleti, mind elméleti kutatási eredményei fokozatosan felkeltették a szakterület nemzetközi fórumainak figyelmét, és ki is váltották végül az elismerését is. Ennek számos jele közül egyet említenék meg. A IUPAC 1999-ben Berlinben tartott közgyűlése kezdeményezte egy projekt létrehozását a szabad gyökök termodinamikai paramétereinek összegyűjtésére és kritikai értékelésére. Ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas munkacsoport megszervezésére és munkájának irányítására a IUPAC Molekulaszerkezeti és Spektroszkópiai Bizottságának elnöke Bérces Tibort kérte fel, aki a felkérést elfogadta és a feladatot a munkacsoport segítségével el is végezte.
Bérces Tibor tudományos és tudományszervező teljesítményét a hazai tudományos élet is nagyra értékelte, az Akadémia 1993-ban levelező, majd 1998-ban rendes tagjai sorába választotta. Teljesítménye elismeréséül 1985-ben Állami díjban részesült.
Bérces Tibor a tudományos közéletnek is aktív résztvevője volt. Több éven át volt elnöke az MTA Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának; alelnöke, majd elnöke az MTA Kémiai Doktori Tudományos Bizottságának; a IUPAC Magyar Nemzeti Bizottságának, a Combustion Institute Magyar Nemzeti Bizottságának és a IUPAC Comission on Chemical Kinetics-nek pedig tagja volt.
Bérces Tiborról elmondható, hogy életét a hívatásának tekintett kutatás töltötte ki. Alapvető elve volt továbbá, hogy kutatási eredményeit és bármilyen szakmai kérdésben állásfoglalását, véleményét csak többszörös és többoldalú ellenőrzés után hozta nyilvánosságra. Munkatársai szakmai fejlődését is ilyen meglapozott kritikával együtt nyújtott támogatásával segítette, ennek köszönhetően közülük hatan szerezték meg a kémiai tudományok doktora fokozatot, illetve az MTA doktora címet.
Halálával sikerekben gazdag életpályája befejeződött, tudományos szellemi hagyatéka azonban tovább él tanítványaiban, munkatársaiban, kollégáiban, valamint a hazai és külföldi reakciókinetikusok körében.
Márta Ferenc
az MTA rendes tagja