Magyar Tudomány, 2008/07 833. o.

Tanulmány

E-Government – elektronikus közigazgatás

Tózsa István

tanszékvezető főiskolai tanár, PhD

Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar

Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszék

istvan . tozsa uni-corvinus . hu

Van is meg nincs is

Bő háromezer évvel ezelőtt Meneláosz és Odüsszeusz Ciprus gyönyörű szigetére érkezett, hogy királyát, Kinürászt harcba hívja Trója ellen. A ravasz ciprusi meg is ígérte, hogy ötven hajót küld katonákkal a fedélzetén a görög seregnek. Ígéretét meg is tartotta; de az ötven hajóból csak egy volt igazi, a többi játékszer, harcosokat formázó terrakottababákkal a fedélzetén. Ezeket a kapitány akkor bocsátotta vízre, amikor már közeledtek a görögországi Aulisz kies partjaihoz.

Az Európai Unió 2000-ben megjelent eEurope 2002 akciótervében¹ előírta a tagállamoknak, hogy mintegy húsz közigazgatási és közszolgáltatási ügytípusban előforduló szolgáltatásokat elektronikus adatátviteli eszközök útján is biztosítaniuk kell. A húsz típus közül tizenkettő a hatóságnak az állampolgároknak, nyolc pedig a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatási kört jelöli meg, tehát a G2C- vagy C2G- (government to citizen vagy citizen to government) és a G2B- vagy B2G (government to business vagy business to government)-relációkat egyaránt figyelembe veszi. Az EU-előírásoknak minden tagállam igyekszik megfelelni, s valóban, az elektronikus ügyintézés már-már megvalósulni látszik mindenütt; a hivatalos EU-statisztika szintjén. A kelet-közép-európai közigazgatási gyakorlatot ismerők azonban tudják, hogy az ún. e-közigazgatás által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok száma az összlakosság ügyfélforgalmához képest elenyésző, s a vállalkozások esetében is csak néhol (pl. áfa) mondható el, hogy elektronikus útra terelődött az ügyintézés. Vagyis Kinürász király játék hajóinak esete visszaköszön: létezik elvileg az Unió által megkívánt elektronikus igazgatás és szolgáltatás, de csak a „kirakatban”; gyakorlatilag – miként a ciprusi játék hajók – nem foghatók igazából hadra az ügyintézés modernizálása érdekében.

A kép természetesen árnyalt, hiszen az egyes – különböző fejlettségű – országok által bevezetett elektronikus igazgatási szolgáltatások is eredetileg négy, 2007 óta öt szinten értendők (lásd 2. táblázat).

A „szofisztikáció” szintjei

1. A közigazgatás modernizációját jelenti már az is, hogy nem az újságokból, a közlönyökből, plakátokból tudhatjuk meg, mit hogyan kell intéznünk a hivatalban, hanem otthonról, a hivatal internetes oldaláról olvashatjuk le az ügyintézéssel kapcsolatos állampolgári tudnivalókat. Az elektronikus közigazgatásnak ezen egyszerű, első szintjét az egyirányú információközlés után információs szintnek nevezik.

2. Az internet kétirányú információközlési lehetőségét kihasználva a hivatalok honlapjairól űrlapok tölthetők le, s az ügyfél ezeket kitöltve már az ügymenet ismeretének birtokában érkezik a hivatalba, felgyorsítva az ügyintézés menetét. Az ilyen lehetőségekkel rendelkező e-közigazgatás az interakciós szinten áll.

3. Amennyiben az is megoldható, hogy az elektronikusan letöltött és kitöltött űrlapot az ügyfél vissza is küldje a hivatalba és személyazonosságának valamely elektronikus igazolása révén el is indíthassa ügyét, már a tranzakciós szintet jelenti a modernizáció mértéke.

4. Amikor az elektronikus személyazonosításhoz már nem kell külön előzetes személyes regisztráció, az ügyfelek elektronikus személyigazolvánnyal rendelkezve léphetnek be a virtuális hivatalba, és a fizetések is elektronikus úton történnek, elérkezünk a transzformációs szintre, hiszen az ilyen ügyintézés fogadásához már a hivatali munkaszervezésnek és az ügymenet munkafolyamatának át kell alakulnia. A külföldi szakirodalom ezért az elektronikus közigazgatás legmagasabb fokán álló igazgatási szervezetet transzformációs kormányzatnak vagy önkormányzatnak is nevezi,¹ ahogy egy 2006. évi rangos londoni e-közigazgatási konferencián ezt interpretálták.

Az utóbbi két év során kidolgozott 5. szint a targetizáció szintje, amikor a hivatal kezdi az interaktív ügyintézést úgy, hogy az állampolgárok különféle célcsoportjait időszerű kötelezettségeikre és jogaikra figyelmezteti.²

Az EU által ajánlott 12+8 ügytípus elektronikusan is elérhető ügyintézési módjait tekintve a 27 tagállam összesítésében Málta és Ausztria holtversenyben áll az élen, szorosan a nyomukban Észtországgal. Ezt követi a svéd–finn duó, őket pedig az angol–szlovén–francia trió. Magyarország a 17. helyen áll, Észtország és Szlovénia kivételével az összes újonnan csatlakozót – a régebbi tagállamok közül pedig Görögországot – megelőzve. Az ügytípusok közül a vállalkozásoknak biztosított e-szolgáltatások általában előrébb járnak fejlettség tekintetében, mint az állampolgárok számára elérhetők. Általában az adóügy áll az élen (áfa, társasági adó, vám, járulék és szja-bevallás, illetve ügyintézés), míg a sor végén a környezetvédelemmel, egészségüggyel, építésüggyel kapcsolatos e-ügyintézési lehetőségek állnak.

Mi az e-közigazgatás?

Hogyan definiálhatjuk az elektronikus közigazgatást? Amikor erről hallanak, az emberek többsége arra gondol, hogy ez nem más, mint az a lehetőség, hogy a www.magyarorszag.hu honlapon, az ún. ügyfélkapun történő regisztrálás, valamint egy okmányirodai személyes látogatás után lehetőségünk nyílik arra, hogy bizonyos ügyeket (hatósági bizonyítványokkal, igazolásokkal, személyes okmányokkal kapcsolatosan) otthonról, interneten keresztül elindítsunk, s ezzel lerövidítsük az ügyintézéshez szükséges időt. De már az EU „Alapvető közszolgáltatások listájából” is látszik, hogy nem csak az okmányügyi igazgatásban alkalmazott elektronikus adatátvitelt – vagyis egy szimpla módszert – jelent az e-közigazgatás: jóval több ügyintézési és önkormányzati szolgáltatási lehetőséget, valamint adatátviteli csatornát jelent, s alkalmazása egy új típusú igazgatásszervezést feltételez az ehhez szükséges eljárásjogi szabályozással és munkafolyamat-módosításokkal.

Majó Zoltán az elektronikus közigazgatás öt nemzetközi definícióját közli (Majó, 2006):

1. fogyasztóvezérelt rendszer, amely kiveszi az irányítást az állami bürokrácia kezéből, és visszaadja a közösségnek (David Osborne – Ted Gaebler);

2. gyakorlat, hogy a kormányszervek és a közigazgatás intézményei felhasználják az információtechnológia eredményeit (hálózati infrastruktúrát, internetet, mobiltelefont) annak érdekében, hogy átalakítsák az állampolgárokkal, az üzleti szférával és a közigazgatás egyéb szereplőivel kiépített kapcsolatrendszerüket (Világbank).

3. szervezeti átalakulással járó, az infokommunikációs technológia felhasználásán alapuló, új közigazgatási gyakorlat, melynek az a célja, hogy jobbá váljanak a közszolgáltatások, a demokratikus folyamatok, és megerősödjön a közösségi politikák támogatása (Európai Unió);

4. információtechnológiára épülő eljárás a közszférában, amely az embereket állítja a középpontba, és újraformálja a kapcsolatokat a magánszemélyek, az üzleti szféra és az állami kormányzati szektor között (Davide Vidano, Microsoft);

5. az infokommunikációs technikák (elsősorban az internet) révén elérhető, kényelmesebb közszolgáltatásokat, felhasználóbarát és költséghatékony közigazgatást jelent (Douglas Holmes).

A magyar e-közigazgatási kutatások egyik első műhelyében, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar (volt Államigazgatási Főiskola) Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszékén működő E-Government Kutatócsoporttól az alábbi meghatározást közöljük:⁴

6. a közszféra valamennyi külső és belső kapcsolatrendszerének gyökeres, tudásalapú átalakítása és racionalizálása, valamint szolgáltató jellegű újjászervezése – az információs kommunikációs technológiai alkalmazások közüzemszerű használata révén.

A definícióból két kulcsszó érdemel külön figyelmet: „tudásalapú” és „újjászervezés”.

„Tudásalapú”

Az Unió éllovasai között – e területen – olyan országokat látunk, mint Málta, Észtország, Szlovénia, holott a gazdaság mögött álló, hagyományos erőforrásokból (a középkorban a termőföld, az ipari forradalom korában a vas és a szén, az ipari társadalom korában a szénhidrogének) ez a sorrend nem következik. Az információs társadalom erőforrása a tudás, amely a történelem során először biztosít az erőforrások földrajzi hozzáférésétől független gazdasági esélyegyenlőséget. Így jöhetnek helyzetbe olyan kicsi, hagyományos erőforrásokban szegény országok, mint Málta vagy Észtország. A tudásalapú társadalmat már II. János Pál pápa is körvonalazta: „Egykor a termelés meghatározó tényezője a föld volt, később a tőke lett. Ma már egyre inkább maga az ember a döntő tényező, vagyis az emberi tudás.” (Centesium annus. In: Ridderstrale – Nordström, 2001)

„Újjászervező”

Lőrincz Lajos akadémikus gondolatmenetét⁵ követve a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy valódi igazgatási reformok háborúk, sőt: vesztes háborúk után következtek be az egyes államokban. A közigazgatás modernizációja viszont egy sokkal lassabb folyamat, melyet a technológiai újításoknak a rendszerbe történő integrációja mozgat: az írásbeliség, a könyvnyomtatás, az írógép és indigó elterjedése mind alapvetően befolyásolta az ügyintézés minőségét. Az 1980-as évektől kezdve, amikor a számítástechnika terjedni kezdett, és a személyi számítógépek megjelentek a hivatalokban, sokan azt várták, hogy az igazgatás modernizációját (automatizálását) a nagyteljesítményű számítógépek fogják megoldani. Az ilyen kísérletek kudarca után az informatika szövegszerkesztő programjai – mint intelligens írógépek – sem kezdték meg az igazgatási reformot. Az újjászerveződés, a transzformáció, az igazgatási átalakulás akkor jelentkezik, amikor az internetes információkommunikáció megjelent a közigazgatásban, s ez a 2000-es évek elejére tehető Európában. Ezt a folyamatot gyorsítja fel a mobiltechnológia és az interaktív digitális televízió. A technikai, szervezési és jogi alapokon nyugvó igazgatási átszervezés, újjászervezés pedig több mint módszer: az e-közigazgatás nemzetközi trendje, az évente világszerte e témában rendezett több száz konferencia, a témában eddig megjelent tanulmánykötetek százai mind egy önálló tudományterület felé mutatnak.

Hol jelenik meg az e-közigazgatás?

Az ICT, az információkommunikáció-technológia⁶ az informatika néhány évtizeddel ezelőtti „forradalmához” hasonlóan, napjainkban önálló tudományterületté növi ki magát, azzal a különbséggel, hogy eleve kettéválik két nagy alkalmazási területe: az elektronikus gazdaság (e-business) mellett az elektronikus közigazgatás (e-government) is önállóan fejlődik. Az elektronikus információátvitel közegében három szereplőt különböztethetünk meg: az állampolgárt (C – citizen) és a vállalkozást (B – business) a gazdaság oldalán, míg a közigazgatás oldalán a „kormányzatot” (G – government). Kapcsolatrendszerüket a 3. táblázat mátrixa mutatja.

A C- és B-kapcsolatok a piaci tranzakciókat jelölik és – elektronikus információátvitelt feltételezve – az e-business területét, az infokommunikációs gazdaságot képviselik. A G2C- és G2B-tranzakciók az állam vagy az önkormányzat által az állampolgárok és a vállalkozások számára nyújtott közszolgáltatások, támogatások, segélyek, ügyintézések összességét jelölik. A B2G- és C2G-viszonyok az állampolgárok és a vállalkozások részéről a kormányzat és az önkormányzat felé nyújtott szolgáltatást, például: adóbevallást, járulékfizetést, illetve fejlesztést, kiszerződést jelentik. Végül a G2G-reláció az államigazgatáson belüli és az önkormányzatok szervei között megvalósuló „belső” adatszolgáltatás és -átvitel összességét jelenti. A mátrix tovább árnyalható lenne, az e-közigazgatásnak nemcsak öt, hanem tíz relációjának megkülönböztetésével, ha a közigazgatást is kettéválasztanánk államigazgatásra és önkormányzatokra. A nemzetközi szakirodalom azonban jelen formájában, egyszerűsítve használja a mátrixot, ahogy az angol nyelv sem tesz különbséget a köz- és az államigazgatás között (government).

Az e-közigazgatás tehát a modern infokommunikációs, elektronikus adatátviteli eszközök fejlődésével együtt, napjainkban, a hagyományos igazgatási és önkormányzati ügyintézések, kapcsolatok területén jelenik meg, mintegy kényszerítő erővel, szervezeti, szervezési és jogi szempontból feszegetve és fokozatosan átalakítva az ügyintézés munkafolyamatát, a közigazgatás működési mechanizmusát.

Hogyan jelenik meg az e-közigazgatás?

A hagyományos ügyintézés két nagy fogyatékossága a hivatali nyitvatartás korlátozott volta és a hivatalba való eljutás. Az internet megjelenése tette lehetővé, hogy a hivatal – bár személyes kontaktus hiányával –, de 0–24 órás félfogadási időt és otthonról történő elérhetőséget biztosítson az „ügyfélbarát” ügyintézés jegyében. A nagy áttörés azonban eladdig nem létező akadályokat hozott felszínre: a lakosságnak csak egy hányada⁷ veheti igénybe ezt a szolgáltatást; az otthoni internet-hozzáférés költséges és bizonyos szaktudást igényel, ráadásul csak a hozzáférés helyéről vehető igénybe. Ezen segít a mobil internet-hozzáférés, a notebook és a GPRS vagy a WLAN,⁸ amely lehetővé teszi, hogy ne csak otthonról, hanem a vételkörzet bármely pontjáról elérhetővé váljon a hivatal. Viszont ezek a megoldások is pénzt, szaktudást igényelnek.

A mobiltelefonok 100 %-os elterjedésével felmerült az a lehetőség, hogy a hivatali ügyintézést mobiltelefon (SMS és WAP) igénybevételével tegyük kényelmesebbé. Időpontfoglalásra, tájékoztatásra, sőt ügyelőkészítésre már széles körben alkalmazható a mobil, sőt mobil-személyazonosítás (WPKI⁹) már az érdemi ügyintézést is megengedi – olyan országokban, ahol ennek az eljárásjogi háttere is biztosított (például Finnországban). A mobiltelefon igazgatási megjelenési önálló, új szakterülete az elektronikus közigazgatásnak, hiszen az internettel ellentétben a teljes lakosság rendelkezik vele, olcsó, és kezelése sem igényel szaktudást. A hivatal elérhetőségét – mobilitása miatt – sem köti helyhez. A szakterület neve: m-government, vagyis „m”, vagy mobil-közigazgatás. Magyar vonatkozású érdekessége, hogy ennek a területnek a világelső egyetemi tankönyve nálunk jelent meg (Budai – Sükösd, 2005). Az E-Government Kutatócsoport tartja fenn a Pannon GSM és az Elektronikuskormányzat-központ támogatásával az egyik legjelentősebb, angol nyelvű, nemzetközi m-közigazgatási portált ( www.mgsg.org ), amely hétről hétre tudósít a világ m-közigazgatási alkalmazásairól és rendezvényeiről. A mobil-közigazgatási technológia hátránya az internethez képest a viszonylag kis kijelző, előnye a szélesebb társadalmi penetráció, a térbeli mobilitás és a könnyebb hozzáférés mind anyagi, mind szaktudás tekintetében.

E-közigazgatás, interaktív önkormányzat

Magyarországon 2002-ben nyílt meg a kormányportál, mely mai formáját és nevét 2002-ben nyerte el. A www.magyarorszag.hu portál ún. ügyfélkapuján belépve lehet regisztrálni, ha okmányirodai szolgáltatásokat szeretnénk igénybe venni interneten keresztül. Egy okmányirodában tett látogatás után saját jelszóval már úgy kezdeményezhetünk okmányirodai szolgáltatást, hogy a személyes megjelenéskor történő ügyintézés időtartama lényegesen rövidül (például: útlevél, jogosítvány, személyi igazolvány), vagy éppenséggel megtakarítható (például: lakcímkártya, vállalkozói igazolvány, anyakönyvi kivonat). A nagyobb önkormányzatok is átvették azt a megoldást, hogy az ügyfélkapun regisztrált ügyfeleket „beengedik” saját elektronikus ügyintézésükbe különféle hatósági bizonyítványok, adóigazolások, szociális ügyek intézésekor.

A nagyobb önkormányzatoknál szinte minden esetben lehetséges az internetes honlapról az ügyintézéssel kapcsolatos információkat, űrlapokat letölteni és – regisztrálás esetén – kitöltve vissza is küldeni, előre időpontot foglalni, így érdemben elkezdve az ügyintézést. Ehhez a Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény X. fejezete, valamint kapcsolódó kormányrendeletei biztosítják a megfelelő jogi hátteret. A mobiltelefonos közigazgatás is tetten érhető, amennyiben több önkormányzat felkészült arra, hogy SMS-ben is küldjön ügyintézéssel kapcsolatos információkat, időpontot lehessen foglalni, sőt egyes ügyek indíthatók is legyenek SMS- és WAP-kombinációval. Ilyen esetekben egy önkormányzatnak elküldött SMS-re válaszul, az ügyfél mobiljára egy aktív önkormányzati WAP-oldal „érkezik”, ahol ügyet lehet választani, időpontot lehet foglalni és tájékoztatást lehet olvasni. Az ügyintézés jogi értelemben vett indulásánál – amikor az ügyfél személyesen, a lefoglalt időpontban megjelenik a hivatalban – a kért igazolás, engedély már elő van készítve a nevére. Így a személyazonosság, illetve a jogosultság igazolása, és az ügyintézési eljárás megkezdésével egy időben történhet meg a kiadmányozás is. Ez a lehetőségekhez képest a leginkább ügyfélbarát és kényelmes ügyintézés.

Bár az e- és az m-közigazgatás az élőmunka kiváltásával, az ügyintéző kedvezőbb időgazdálkodásával költséghatékonyabb és méretgazdaságosabb üzemelést jelent a hivatal számára, az ilyen ügyintézés kialakítása kezdetben nem zökkenőmentes, hiszen le kell győzni a hivatali szervezetnek az átalakításokkal szembeni belső ellenállását, az ügyintézők félelmét a többletmunkától, az új ismeretek elsajátításától; a vezetők félelmét az új technológiával szembeni megfelelés kényszerétől. Mindezen akadályokon túl az önkormányzatokon belül nincsen ösztönző erő, amely az új ügyfélszolgálat bevezetésére, a lakosság körében történő népszerűsítésére késztetné a hivatalvezetőt, a testületet, a polgármestert. Egy-egy e-közigazgatási K+F-pályázat nyomán megtörténhet a technológia telepítése, de érdemi és gyakori használata egyelőre Magyarországon nem tapasztalható, csak a nagyobb városokban és nyomokban. Az „interaktív” önkormányzat ezért egyelőre a jövőben lebegő, ideális szervezet. Az interaktív önkormányzat (Budai – Szakolyi, 2003) megvalósulását a mai magyar valóságban az E-Government Kutatócsoport egyik legújabb könyve mutatja be részletesen (Belényesi, 2007).

E-közigazgatás, térbeli információ,

döntéshozatal

Berry Schwartz A választás paradoxona (2006) 2004-ben az USA tíz legjobb üzleti könyve közé került. Minél nagyobb a választék, minél több a döntési lehetőség, annál nehezebb a döntéshozatal. Könnyebb a szupermarketben tizenhárom ásványvíz közül választani, mint százharminc közül, s nagyobb a rossz választás valószínűsége is. Ismeretes, hogy az önkormányzati információk mintegy 80 %-a helyfüggő, helyspecifikus. Az elektronikus közigazgatás egyik nagy területe ezért szükségszerűen a térinformatika. A döntésorientált GIS¹⁰ egy-egy településen belül a fejlesztési kérdésekre ad választ: mit hol érdemes fejleszteni, hol vannak bizonyos szolgáltatások és tevékenységek számára a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb adottság-együttessel rendelkező helyek? Az intelligens GIS megkönnyíti a testületi döntéshozást a városgazdálkodás, a településmenedzsment és a környezetvédelem számos kérdésében.

Bár a térinformatika évtizedek óta jelen van a településirányításban, hiszen például a közműtérképek és a rendezési tervek térinformatikára épülnek, s az országos digitális alaptérkép elkészültével a földhivatali ingatlan-nyilvántartás jogi szabályozása is kötelezővé teszi a használatát, a köztudatban kellett egy impulzus, amely a helyzettudatos közigazgatásra felhívta a figyelmet. Mi volt ez?

Al Gore, az USA egykori alelnöke, mintegy fél évtizeddel ezelőtt felvázolta a digitális Föld vízióját: az elektronikus térben megjelenő virtuális Föld megszünteti a távolságokat, az üzleti életben, a szolgáltatásokban – a közszolgáltatásokban is – mindenütt helyspecifikus kínálatot tesz lehetővé. Két „előfutára” jelent meg ennek: az egyik a globális helymeghatározó rendszerek (GPS) megjelenése, a másik a Google Earth, a műholdfelvételek ezreiből generált, az interneten ingyenesen elérhető virtuális Föld volt. Ma már lehetőség nyílik a településrendezési terveket, sőt a városi ingatlan nyilvántartás adatait háromdimenziós, nagyfelbontású Google Earth típusú digitális alaptérképre vetíteni, s a GPS, a gépjárműnavigációs rendszerek rohamos elterjedésével forradalmasítanak olyan közszolgáltatásokat, mint például a tömegközlekedés, amikor a buszmegállóban állva kép- és hanginformációt kap az utazóközönség a következő járat érkezési idejéről, jelenlegi helyzetéről, zsúfoltságáról. Az internetet bekapcsolva pedig – ma már – nem általában csak reklámok, hanem a felhasználó földrajzi helyéhez, sőt, személyéhez kötött konkrét ajánlatok érkezhetnek a gépére! Mindez ma még beláthatatlan távlatokat nyit a közigazgatás további technológiai alapú reformja előtt.

A jövő, a t-közigazgatás

A mobiltelefon és a televízió egyre érezhetőbb konvergenciája, valamint az internetes televízió (IpTV) megjelenése és terjedése abba az irányba mutat, hogy a tévé sem fog kimaradni az infokommunikáció kétirányúvá válásából: a digitális tévék interaktivitása nemcsak szórakoztató műsorok és programok kiválasztásában fog kimerülni, de a közigazgatás is felhasználja ezt az új csatornát. A t-government, vagyis a televíziós közigazgatás technológiai szempontból mindazon előnyökkel rendelkezik, mint a mobil közigazgatás, sőt a kijelző mérete sem jelent problémát. Figyelmet érdemel a kábeltévé-hálózat digitális interaktivitása, mert itt a fizetési, bankolási biztonság a viszonylag zárt rendszer miatt jóval erősebb, mint az interneten, s a zártabb közösségek (települések, kistérségek) hivatali és egymás közötti kommunikációja tökéletes elérhetőséget nyújt a 100 %-os penetrációval, és szakértelmet sem igényel a kezelése.

A közigazgatási reform, a körzetközpontos közigazgatás kialakítása úgy nem kommunikálható a társadalom felé, hogy „megszűnnek a polgármesteri hivatalok, megszűnik a megyei közgyűlés”; csak úgy, hogy „házhoz jön (minden tévékészülékben, s nem csak a kevesek által elérhető interneten) a polgármesteri hivatal, s regionális parlamentté alakul át a megyei közgyűlés”. A t-közigazgatás tehát kulcsszerepet fog játszani a jövő igazgatási modernizációjában; nem véletlenül nevezi a külföldi szakirodalom a t-governmentet transzformációs kormányzatnak is. A hivatal szerkezete a nagyfokú automatizmusoknak köszönhetően valóban átalakul, s a valódi hivatalok egy része, miközben megszűnik, sok száz és ezer virtuális hivatallá alakul, ahol az interaktivitás hivatali, automatizált oldalán – hála a digitális televíziós technikának – virtuális, de élő (és nem utolsósorban csinos) ügyintézőkkel találkozik az ügyfél – visszaállítva így az e-közigazgatás kialakulása során elvesztett személyes kontaktus élményét. A t-közigazgatás ma még csekély nemzetközi szakirodalmában is jelentős magyar vonatkozás található: az egyik első szakkönyv a témában hazai munka, az E-Government Kutatócsoport produktuma (Tózsa – Budai, 2006).

Összegezve, az e-közigazgatás jövőbeli fejlődése az 1. ábrán foglalható össze. Amenynyiben a belga mintát (Vanvelthoven, 2005) követjük – és hosszú távon ez elkerülhetetlen lesz –, a személyi igazoló okmány kiadásakor minden állampolgár kártyáján egy chip tartalmazza a személyi adatokat, a lakcímet, az elektronikus aláírást, és számos más azonosító adatot, okmány- és kártyasorszámot. Ez a digitális személyi igazolvány (e-ID), amellyel kártyaolvasó közbeiktatásával mind az interneten, mind mobiltelefonon, mind a televízión keresztül igazolni tudjuk személyazonosságunkat, s „beléphetünk” vele a virtuális hivatalba távolról, bármikor, s ott érdemi ügyintézést folytathatunk, mintha csak személyesen lennénk ott.

Kinürász király agyaghajóinak motívuma a görög mitológiában Robert Graves (Graves, 1981, II. 407–408.) szerint egyiptomi eredetű. Az egyiptomiak temetkezéseiken a halott mellé ilyen hajókat is tettek, hogy ezek vigyék át az elhunytat a „túlsó partra”. Ilyen értelemben a tanulmány elején álló hasonlat nem is pejoratív: szükség van ezekre a kis agyaghajókra, az Unió által megkövetelt „látszatintézkedésekre” az e-közigazgatás terén, mert ezek lesznek azok a kis „játék hajók”, amelyek segítségével megtörténhet majd a kormányzat átalakulása, transzformációja, ezek segítségével valósul meg a közigazgatás modernizációja, hivatali és területi átszervezése, ezek segítségével éri el a közigazgatás a „túlsó partot”.

Kulcsszavak: e-közigazgatás, közigazgatási modernizáció és reform, mobiltelefon és interaktív digitális televízió a közigazgatásban, ügyfélbarát ügyintézés, interaktív önkormányzat, térinformáció és e-közigazgatás

IRODALOM

Belényesi Emese (szerk.) (2007): E-Önkormányzat. Polgármesteri hivatal az információs társadalomban. E-Government Tanulmányok XVIII. E-Government Alapítvány, Budapest

Budai Balázs Benjámin – Szakolyi András (2003): Interaktív önkormányzat. MediPrint, Budapest,

Budai Balázs – Sükösd Miklós (2005): M-kormányzat M-demokrácia. Akadémiai, Budapest

Budai Balázs – Tózsa István (2007): E-közigazgatás. Debreceni Egyetem Agrármarketing Centrum, HEFOP program, távoktatási digitális tananyag, és BCE KiTK egyetemi jegyzet.

European Commission DG Information Society. Web-based Benchmark on electronic Public Services – Research Manual Methodology Report Final 12.0:21.03.2007

Eurbarometer 2007 ( http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_274_en.pdf )

Graves, Robert (1981): A görög mítoszok. I–II. Európa, Budapest

Lőrincz Lajos (2006): A kormányzás modernizációja. Magyar Közigazgatás. 56, 11, 641–645.

Majó Zoltán (2006): Úton az információs társadalom felé: tudjuk-e hová tartunk? Információs Társadalom. 6, 1, 30–39.

Ridderstralle, Jonas – Nordström, Kjell A. (2001) Funky business. A tehetség táncoltatja a tőkét. Bagolyvár, Budapest

Schwartz, Barry (2006) A választás paradoxona. Lexecon, Budapest

Tózsa István – Budai Balázs (2006): M-Government, T-Government. The Latest Technological Trends in Public Administration. E-Government Foundation, Budapest

Vanvelthoven, Peter (2005): The Belgian Electronic Identity Card (e-ID): Towards a Safer Internet. In: Vandini. V. – Plescia, D. (eds) E-Government European Strategies Compared. EuroSpace S.r.l., Roma, 22–25.

¹ COM(2000) 330 Final: Common List of Basic Public Services

² GovNet Event: on Mobile Government Transforming Public Sercvice Delivery Conference, London, Queen Elizabeth II. Conference Centre, 23. 03. 2006.

³ European Commission DG Information 21. 03. 2007

⁴ Budai–Tózsa, 2007, továbbá a kutatócsoport internetes portálja: www.e-government.hu

⁵ Elhangzott a Magyar önkormányzatiság 15 éves évfordulójára rendezett MTA–BM konferencián 2005-ben, írásban kifejtve: Lőrincz, 2006

⁶ infokommunikációs technológia (info-communication technology – ICT)

⁷ Magyarországon az otthoni internetelérés (penetráció) 20 %, de Európa legfejlettebb országaiban sem haladja meg a 60 %-ot, leszámítva Svédországot (69 %). Dániát (77 %) és Hollandiát (80 %). Forrás: Eurobarometer, 2007.

⁸ GPRS = mobiltelefon segítségével való csatlakozás az internetre, WLAN = helyi, drótnélküli internetelérést biztosító hálózat

⁹ WPKI = vezetékmentes eszközökhöz köthető PKI (public key infrastructure – nyilvános kulcsú adatkódolás) -technológián alapuló személyazonosító modul.

¹⁰ GIS – geographical information system, vagyis térinformatikai rendszer

G2C vagy C2G relációban az állampolgároknak nyújtandó e-szolgáltatások köre

1. személyi jövedelemadó-bevallás

2. munkaügyi központ szolgáltatása

3. közkönyvtárak szolgáltatásai

4. felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés

5. társadalombiztosítással kapcsolatos ügyintézés

6. gépjármű-regisztráció

7. rendőrségi bejelentés

8. lakcímváltozással kapcsolatos ügyintézés

9. hatósági bizonyítványok igénylése

10. személyi dokumentumokkal kapcsolatos ügyintézés

11. építési engedélyeztetés indítása

12. egészségügyi szolgáltatás igénybevétele

G2B vagy B2G relációban a vállalkozásoknak nyújtandó e-szolgáltatások köre

1. áfa-bevallás

2. társaságiadó-ügyintézés

3. vámügyintézés

4. járulékfizetés

5. elektronikus közbeszerzés

6. cégbejegyzés

7. statisztikai adatszolgáltatás

8. környezetvédelmi engedélykérés

1. táblázat • Az EU ajánlásában szereplő igazgatási és közszolgáltatási ügytípusok listája Forrás: Common List of Basic Public Services, COM(2000) 330 Final

A: Ország

állampolgári e-szolgáltatások (12)

B: SZJA

C: Munkaügy

D: Közkönyvtár

E: Felsőoktatás

F: TB

G: Gépkocsi regisztráció

H: Rendőrség

I: Lakcím ált.

J: Hat. biz.

K: Szem. dok.

L: Építésügy

M: Egészségügy

N: ÁFA

üzleti e-szolgáltatások (8)

O: Társasági adó

P: Vám

Q: Járulék

R: E-közbeszerzés

S: Cégregisztráció

T: KSH-adat

U: Körny. eng.

V: Átlag

A	B	C	D	E	F	G	H	I	J	K	L	M	N	O	P	Q	R	S	T	U	V
M	4	3	3	2	4	4	3	3	3	3	4	4	4	4	4	4	3	4	2	2	3,5
A	4	4	4	4	4	–	2	3	3	2	2	–	4	4	4	4	4	4	3	4	3,5
EST	4	4	4	4	3	2	3	3	2	3	2	–	4	4	4	4	4	4	3	4	3,4
S	4	3	4	4	3	4	2	3	3	2	3	–	4	4	4	4	4	4	3	2	3,3
FIN	4	4	4	4	3	–	3	3	–	2	2	2	4	4	4	4	3	3	3	3	3,3
GB	4	3	3	4	4	2	3	–	3	3	4	–	4	4	4	4	2	3	–	2	3,2
SLO	4	4	3	4	2	3	3	1	3	2	4	2	4	4	3	4	4	4	3	3	3,2
FR	4	4	4	3	4	4	2	3	3	2	3	1	4	4	4	4	4	3	3	2	3,2
P	4	4	4	2	3	2	2	3	3	2	1	3	4	4	4	4	4	4	3	2	3,1
I	4	4	4	4	3	–	3	1	3	2	2	2	4	4	4	4	4	4	3	1	3,1
DK	4	3	3	4	3	2	2	3	2	2	2	1	4	4	4	–	4	4	3	4	3,0
B	4	4	4	2	2	–	2	2	2	3	2	1	4	4	4	4	4	4	3	3	3,0
E	4	2	4	3	4	2	3	1	3	2	1	2	4	4	4	4	4	4	3	2	3,0
IRL	4	3	3	4	3	3	2	–	2	2	2	1	4	4	4	4	3	2	3	4	3,0
D	4	4	3	3	3	2	3	2	2	2	2	–	4	4	4	4	4	2	3	2	3,0
NL	4	4	4	3	2	1	3	2	2	2	2	–	4	4	4	4	4	2	3	2	2,9
H	4	2	2	4	2	3	3	3	3	2	2	2	4	4	2	2	2	4	3	3	2,8
LT	4	4	4	3	2	1	1	2	1	3	2	1	4	4	4	3	4	2	3	1	2,6
CZ	1	3	1	3	3	1	2	2	2	2	2	1	4	4	4	3	4	3	3	2	2,5
CY	4	3	2	2	2	4	1	1	2	2	2	1	4	4	4	1	1	3	3	2	2,4
GR	4	3	1	1	2	2	1	–	2	2	2	1	4	4	4	4	2	2	1	2	2,3
PL	2	4	2	2	2	2	2	2	2	2	2	1	2	2	4	4	3	2	3	1	2,3
L	2	2	4	2	2	2	1	1	1	1	2	1	4	2	4	4	2	2	2	2	2,1
LV	1	4	1	2	2	2	2	2	1	2	1	1	3	4	3	3	3	2	2	1	2,1
SK	4	1	2	1	2	1	1	2	2	1	1	1	4	4	2	3	4	2	2	1	2,0
RO	3	2	1	3	1	2	1	1	1	2	0	1	3	3	3	3	4	1	2	1	1,9
BG	3	2	1	1	2	1	1	2	1	1	1	1	3	3	2	3	3	1	2	1	1,7
Átl	3,5	3,2	2,9	2,8	2,6	2,2	2,1	2,1	2,1	2,0	2,0	1,2	3,8	3,7	3,6	3,5	3,3	2,9	2,6	2,1

2. táblázat • fent: alapvető e-közszolgáltatások listája (Common List of Basic Public e-Services) • lent: kiépítettség az eredeti négy szintre vetítve. Forrás: http://ec.europa.eu/idabc alapján (A szerző kalkulációja az EU e-közigazgatási tájékoztató oldalán, a 2007. februári országjelentés helyzetképeiből; minden ügytípus esetén a 4. „szofisztikációs” szintet tekintve a teljes körű e-szolgáltatási kiépítésnek.)

3. táblázat • Az ICT kapcsolatrendszere és az e-közigazgatás megjelenési területei 2 = „to” vagyis „-hoz, -höz” az információáramlás irányát jelenti

1. ábra • A jövő elektronikus kormányzati csatornái és az ügyfél elektronikus személyi igazolványa (e-ID)

<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére

---

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

---

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]

---