Magyar Tudomány, 2008/07 849. o.

Tanulmány


Kiválóság és jellem:

Szent-Györgyi Albert, az ember


Varga László


klinikai pszichiáter, M. D., PhD

dr . l . varga sbcglobal . net


Néhány évvel ezelõtt – magyar fordításban, 2003-ban – könyv jelent meg Ralph W. Moss tollából Szent-Györgyi Albert címmel. Ralph W. Moss jól ismert író, tudományos felfedezések népszerû ismertetõje, legtöbbször a rákkutatás kérdéseirõl ír. Legnagyobbrészt tudományos sikerek és csalódások történeteirõl ad számot. Szent-Györgyirõl írt könyve személyes beszélgetések és a rendelkezésre álló irodalom felhasználásával készült, rengeteg életrajzi adatot tartalmaz, de nem orvosi pszichológiai megközelítésû jellemrajz. A könyv kitûnõ munka, azzal a meggyõzõdéssel összefoglalva, hogy Szent-Györgyi Albert a legnagyobb kiválóságok közé tartozott mint igazi nagy ember.

De hát mit is értünk a fogalom alatt, hogy „nagy ember”? Ezzel a kérdéssel Sigmund Freud is foglalkozott Mózesrõl írt könyvében, és a témára még részletesebben visszatérek.

Szent-Györgyi Albert nevét elõször 1937-ben, középiskolás gimnazista koromban hallottam az az évi Nobel-díjak bejelentésekor. Szent-Györgyi az orvosi-kémia professzora volt Szegeden, az orvosi fakultáson. Neve jól ismert volt a városban és környékén. A Nobel-díj híre általános lelkesedést váltott ki, ünnepségeket rendeztek a tiszteletére, és beszédekkel köszöntötték. Országszerte azonban sokkal inkább tisztelettel járó elismerés vette körül, mintsem lelkesedés. Sõt, aki megtanulta, hogy miként lehet a sorok között olvasni, az a Pesti Hírlap hasábjain némi tartózkodást is észrevehetett. Visszatekintve a múltra, ennek nem egy okát lehet említeni.

Az összes újságíró Szent-Györgyi körül nyüzsgött, tolongott nyilatkozatokat kérve, ez elõl nem lehetett elzárkóznia. De Szent-Györgyi a Nobel-díjhoz vezetõ út helyett társadalmi szemléletû véleményérõl beszélt, hangoztatta, hogy tudományos és általános vélemények szabad és õszinte elmondása csupán demokratikusan szervezett társadalmi rendszerben lehetséges. Ez a bátor kiállás 1937-ben nem volt veszélytelen. Hitler már korlátlan hatalommal kormányozta Németországot, és készen állt, hogy hadseregével bekebelezze Ausztriát a Nagynémet Birodalomba. Tekintélyuralom alatt kormányzott országokban a demokratikus elveket elutasították, sõt üldözték.

Egy másik forrása az imént említett tartózkodásnak a budapesti székfoglaló professzori kar magatartásából ered. Az orvosi egyetem tanszékvezetõ professzorai magas, díszfényes szellemiségben éltek, szinte folytatásaként egy kimúlt, hûbéri, a feudalizmusból visszamaradt felfogás szerint. Nyilvános elõadásaikat legtöbbször ünnepélyesen felolvasták, és általában amúgy felülrõl beszéltek a hallgatósághoz. Mi sem állt távolabb Szent-Györgyitõl, mint ez a magatartás. Õ néhány perc alatt közvetlen kapcsolatot teremtett hallgatóival, sokan úgy érezték, mintha személyesen hozzájuk szólna. Nem olvasta elõadásait, sokszor nagy vonalakban vázolta témáit, és tréfás megjegyzéseket is belefûzött mondanivalójába. Ez a szellemi különbség magyarázza, hogy Szent-Györgyit sem a Nobel-díj elõtt, sem utána soha nem hívták meg egyetlen budapesti tanszék nyilvános rendes professzorának.

1937 után és a háború elsõ két évében Szent-Györgyi viszonylag zavartalanul folytatta kutatómunkáját, de 1944-ben és a háború utolsó hónapjaiban a németek és nyilasok minden németellenes érzelmû személy után gyilkos hajtóvadászatot folytattak, és a tudósnak bujdosnia kellett. Barátai ugyan rejtegették, de nem egy életveszélyes napot kellett átvészelnie, nemegyszer egyetlen hajszálon múlott szabadsága, sõt élete.

A háború után természetesen minden megváltozott, és Szent-Györgyi Albert az ország legismertebb és legfontosabb személyeinek sorába lépett. Azonnal kinevezték a budapesti orvosi egyetem biokémiai tanszékére, sõt az intézetet kibõvítették, és több tanársegédi pozíciót létesítettek. A sajtó és a mozihíradó mögéje sorakozott, többször jelentve, hogy az orvosi biokémiai intézetben megindult a kutatómunka. Ekkor kerültem magam is munkatársai sorába, az úgynevezett nagy laborban dolgoztam mint doktori disz-szertáns gyakornok. Öten-hatan dolgoztunk ebben a laboratóriumban Szent-Györgyi különbözõ témái szerint. A „prof”, ahogyan neveztük, naponta végigjárta mindannyiunk munkaasztalát, felülvizsgálta kísérleteinket, tanácsokat adott, vagy valamilyen érdekes, új témát javasolt kidolgozásra. Politikai eseményekrõl ekkor nem esett szó. Más volt a helyzet ebédidõ alatt.

Az intézet egyik termét ebédlõvé alakították, konyhát létesítettek, és naponta együtt ebédeltünk Szent-Györgyivel. Élelmezésünket ingyen kaptuk – egy kis C-vitamin-tablettával megtoldva, egészségünk érdekében. Hazánk lesújtott, feldúlt helyzete állandó tárgykör maradt, és látnunk kellett, hogy mint a tönkrevert német birodalom kényszerûn utolsónak maradt szövetségeseként a becsületünk is odaveszett. Mennyi reménységünk marad valamilyen felemelkedésre az európai nemzetek között? Az orosz katonai megszállás egyre inkább kiterjedt az ország politikai ellenõrzésére. A kommunisták mindent megtettek a rendszer népszerûsítésére, ami persze lassan és nehezen ment történelmi múltunk és érzelmi beállítottságunk miatt. Amint a hetek múltak, Szent-Györgyit mindinkább bevonták a közéletbe, nyilvános szereplésekre kérték, tulajdonképpen kihasználták, amit csak egy kötéltáncos ügyességével lehetett valamilyen egyensúlyban tartani. A látszat gyakran Szent-Györgyi ellen volt, a lakosság kommunistaellenes rétegeiben, amelyeket a politikai hatalom reakciósoknak nevezett, és rendõruralmi figyelemmel és nem titkolt megfigyelésekkel és ellenõrzéssel tartott uralma alatt, ez félreértelmezéseket szült. Fontos pedig, hogy Szent-Györgyi soha nem volt kommunista, soha nem volt párttag. De évekre visszanyúló demokratikus, haladó szellemû és baloldali nézetei megbecsülést és tiszteletet váltottak ki, és ezt még a kommunista vezetés is tiszteletben tartotta.

Az ebédidõben folytatott beszélgetéseink során Szent-Györgyi kifejtette, hogy a legyõzött és katonai megszállás alatt élõ ország egyetlen lehetõsége valamilyen önálló megnyilatkozásra csupán tudományos vagy mûvészeti területre szorítkozhat. Megkövetelte tõlünk a legújabb publikációk olvasását, sõt egy angol tanfolyamot is elindított az intézetben. A Mûegyetem Fizikai Tanszékének tanársegédei pedig fizikai és matematikai kurzust tartottak nekünk a hetenként megtartott esti összejöveteleiken. Nagy meglepetéssel vettük észre, hogy Szent-Györgyi milyen széleskörû mûveltséggel rendelkezik. Tisztában volt a magyar irodalom fõbb eseményeivel, egyik alkalommal Babits Mihály Jónás könyvé-bõl idézett néhány sort véleményének alátámasztására. Az intézet egészének kulturális színvonalára is gondot fordított. A budapesti rádió zenekara klasszikus kamarazenét közvetített az intézet egyik nagyobb termébõl, a mûsort Szent-Györgyi maga vezette be néhány zenetörténeti megjegyzéssel, Egyik alkalommal Kodály Zoltán is megjelent, aki a terem egyik sarkába húzódva figyelte a mûsor színvonalát. A rendszeres, havonkénti fogadáson sok népszerû mûvész is megjelent, színészek, festõk, írók, akikkel jó alkalom nyílt személyes ismerkedésre és beszélgetésre. Elképedve tapasztaltuk, hogy a prof nemcsak németül és angolul beszél folyékonyan, de a francia és a holland nyelvekben is jártas.

De a rendes köznapi polgári élet egyre inkább államhatalmi ellenõrzés alá került, külföldi utazásra, útlevélre majdnem lehetetlenné vált engedélyt kapni. A prof tekintélye és befolyása sokszor segített. Egyik munkatársunk, dr. Erdõs Tamás, aki már elég jól tudott angolul, engedélyt kapott, hogy Svédországba utazzon. Theodor Swedberg híres intézetébe ment, ahol az újonnan összeállított ultracentrifugán végzett méréseket. Egy másik kollégánk, dr. Lajtha Ábel Nápolyba kapott ösztöndíjat Dohr professzor laboratóriumába, a prof segítségével. Magam egy évvel késõbb, doktori diplomám elnyerése után Párizsba kerültem a francia állam ösztöndíjával. Mme Joliot Curie laboratóriumában kezdtem a radioaktivitás biokémiai alkalmazását tanulni. Így a lassan és titokban kiválogatott néhányunk sikeresen elhagyta a kommunista Magyarországot. Mindannyian Szent-Györgyi segítségével.

De a prof igazi személyisége és jellembeli kiválósága akkor került felszínre, amikor laboratóriumi munkánk publikálására került sor. Általában – leginkább Németországban az volt a szokás, hogy a vezetõ professzor saját nevét tüntette fel szerzõként, és azután, bár nem mindig, néhány munkatársáét, akik tulajdonképpen a munkát végezték, szintén bevette a publikációba. Itt bennünket óriási meglepetés ért. Kéziratomat Szent-Györgyi maga fordította helyesen angolra, és a cikkemet csupán az én nevem feltüntetésével bocsátotta kiadásra. (Ugyanígy tett mindannyiunkkal, akik a nagy laborban dolgoztunk.) Majdnem elájultam e nagylelkû és nem szokványos támogatást tapasztalva, s ekkor kezdtem igazán csodálni a profot mint valóságosan nagy embert.

Mindezt megerõsítve rendszeresen tapasztalhattuk, hogy a prof felismerte és támogatta a kezdõ, fiatal kutatók erõfeszítéseit. Õ maga mint szerzõ önálló kötetével lépett a nyilvánosság elé, amit Svájcban, Arosában írt a nyári szünidõ alatt. Könyvét az izomkontrakció biokémiájáról írta, és többünket név szerint is említett fejezeteiben.

A különbözõ országokban szétszórt munkatársait újabb meglepetés érte, ugyanis Szent-Györgyi közben Amerikában telepedett le. Massachusetts államban, Wodds Hole városkájában új intézetet létesített. Meghívásokat kaptunk, hogy csatlakozzunk hozzá a Budapesten megkezdett munka folyatására. Kitörõ örömmel gyûltünk tehát újra össze Woods Hole-ban a Marine Biological Laboratory helyiségeiben. Az amerikai naivitásra jellemzõ volt, hogy megérkezésünk másnapján megkértek bennünket a szomszéd Oceanography Institutionból, hogy fordítsunk le egy szovjet publikációt angolra. Feltételezték, hogy mivel orosz megszállás alól jövünk, hát tudunk oroszul. Természetesen egyikünk sem tudott.

Ha egy ember személyiségét tanulmányozzuk, akkor többek közt életkörülményeihez való alkalmazkodása, vagy legalábbis törekvése erre fontos megfigyelendõ szempont.

Szent-Györgyi számára áttelepülése Amerikába óriási változást jelentett, sok könnyebbséggel és még több problémával. Budapesten õ különleges megkülönböztetésben részesült (politikai szempontokat nem is számítva) mint az egyetlen, Magyarországon élõ Nobel-díjas, míg Amerikában hemzsegtek az ilyen professzorok. Woods Hole-ban egyik nyáron öt Nobel-díjas kutatóprofesszor töltötte a nyári hónapokat. Számunkra érdekes kitüntetésnek számító alkalom volt ezekkel a professzorokkal megismerkedni és beszélgetni. Egyik nyáron a kockafejû, arrogáns német Otto Warburg is megjelent, arckifejezésérõl bõven csurgott alá saját felsõbbrendûségérõl kialakult meggyõzõdése. Egy rövid kísérletet demonstráltam neki a laboratóriumunkban, de nem szólt semmit, a végén csak annyit dörmögött, „sehr schön”, aztán sarkon fordult, és másfelé vette az irányt.

Környezetünk megváltozásának legfontosabb tényezõje volt, hogy Magyarországon mind állami alkalmazásban éltünk. Az egyetemet, természetesen a biokémiai intézetet is, az állam tartotta fenn, fizetésünket is beleértve. Az Egyesült Államokban ez nem létezett. Különféle alapítványokhoz kellett folyamodni, és adakozásra hajlamos milliomosokhoz fordulni megélhetésünk biztosítására. Az amerikai kormány természetesen nem hanyagolta el a tudományos kutatást. Bethesdában, Washington egyik elegáns külvárosában terült el a National Institute of Health és New Jerseyben az Institute for Advanced Studies. Ez utóbbi helyen csupán az élvonalban lévõ kiválóságok kaptak vagy állandó, vagy ideiglenes alkalmazást. Einstein is ott dolgozott. De az Institute for Muscle Research mint független magánalapítvány, melyet Szent-Györgyi létesített, nem számíthatott állandó fenntartásra, csupán ideiglenes és kijelölt problémák kidolgozására lehetett ösztöndíjakat elnyerni. A különféle folyamodványokkal járó adminisztrációs huzavona iránt Szent-Ggyörgyi nem sok lelkesedést érzett, sokkal otthonosabban érezte magát a laboratóriumban. A pénzügyekkel járó kényelmetlenségeket végül is Szent-Györgyinek még Magyarországról ismert barátja, dr. Ráth István vette át, aki idehaza mint iparügyi szakember volt ismert. Õ lett az Institute for Muschle Research adminisztrációs igazgatója. Szent-Györgyi így sokkal több idõt tudott kutatással tölteni, és állandó jelenléte közelebb hozott mindkettõnket egymáshoz.

Mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy felszabadulást érezhettünk a kommunista rendszer állandó ellenõrzése alól. Az Egyesült Államokban, a szabadság országában, lassan és nehezen ment a hatóságok fejébe, hogy egyéni véleményünk nyilvánítása veszélyekkel járt otthon. Az embert azonmód reakciósnak titulálták, sõt nemegyszer Amerika javára irányuló kémkedéssel is vádolták. Hogyan lehet véleményt elnyomni? – kérdezték Szent-Györgyit, szemére vetve, hogy együttmûködött a szocialista hatóságokkal. Meg kellett magyaráznia, hogy nem volt választása, egyikünknek sem, senkinek sem. Szent-Györgyi bátran és õszintén felelt a politikai kikérdezések alatt, ezt is jellemének javára írjuk. Végül is megértésre talált, és mindannyian megkaptuk zöldkártyánkat és késõbb állampolgárságunkat.

Történt egy zavaró esemény intézetünkben amerikai megalapítása után, ez volt Gombás Pál professzor megérkezése. Gombás a Mûegyetem Fizikai Tanszékének volt nyilvános rendes professzora, az õ tanársegédei tartották nekünk még Budapesten a kvantumfizikai tanfolyamot. Gombás valahogyan kikanalazta magát Magyarországból, és Szent-Györgyi meghívására intézetünkhöz csatlakozott. Szent-Györgyi azt remélte, hogy Gombás fizikai és matematikai tudásával a biokémiai folyamat mélyebb megértésére vezet bennünket, és azt kívánta, hogy folytassa az otthon félbeszakított fizikai nevelésünket. Gombás el is kezdett egy tanfolyamot, tartott még vagy három elõadást, de nem volt boldog. Törékeny természetû ember volt, igen korlátozott alkalmazkodóképességgel, s ezeken kívül komolyan csábították Magyarországra való visszatérésre. Teljes amnesztiát ígértek neki, megígérték, hogy újra elfoglalhatja egyetemi tanszékét, fizetésemelést is kilátásba helyeztek. Gombás végül is elfogadta mindezt, és hazautazott. De nem az ajánlat volt visszatérésének igazi oka. Ezt mi közelrõl láttuk, sokkal jobban tudtuk, mint ahogyan Ralph W. Moss könyvében leírja. Egyszerûen az volt a baj, hogy Gombásnak nem voltak tanársegédei, és egyedül nem tudott dolgozni. Szent-Györgyi körül hatan dolgoztunk a laboratóriumban, míg Gombás egyedül csücsült otthon. Társas összejöveteleinkre pedig állandóan fuvarozni kellett, nem volt autója, és nem is mutatott sok érdeklõdést vásárlása iránt. A vezetéstanulással is baj volt, elõre helyett hátra indította a kocsit, és egy kisebb karambolt okozott. Gombás visszatérése Magyarországra csalódást okozott Szent-Györgyinek, és politikai következményektõl is tartott. Szóval Gombás eltûnt, és napi együttlétünk a laboratóriumban közelebb hozott mindenkit egymáshoz, több alkalmunk volt a prof emberi természetébe és jellemébe bepillantani.

Moss röviden nagy embernek nevezi Szent-Györgyit, de milyen pszichológiai mikroszkóp segítségével? Sigmund Freud jól rámutatott, hogy valamilyen tudományos vagy mûvészi kiválóság egymagában nem elegendõ ennek a fogalomnak a kielégítésére. Sõt, ha körülnéztünk a kultúrtörténetben, akkor egész sor egyéniséget tudtunk felsorolni, akikrõl nem mondhatjuk el, hogy bennük kiválóság és jellem harmóniában lett volna. Egy-két gyors példa, csupán a költõk körébõl. A francia irodalom talán legnagyobb költõje, Fracois Villon közönséges rablógyilkos volt, aki felakasztása elõtt néhány órával kapott kegyelmet a királytól. Néhány századdal elõtti irodalmunk nagy költõje, Balassi Bálint országúti rablóként lett leírva, és modern irodalmunk robbanékony szavú költõje, Ady Endre sem volt kivétel. Csaláson fogták Monte-Carlóban a kaszinóban, ahonnét örökre kitiltották. Paul Verlaine több évet töltött börtönben, de ebben a rövid esszében nincs szükség több példát említeni.

A nagy ember feltétlenül becsületes ember, de még a becsületesség sem elegendõ, minden kiválósága ellenére sem. Freud két elemre mutatott rá, amelyek a nagy ember jellemzõ tulajdonságai a kiválóságán felül. Az egyik, embertársai iránt tanúsított viselkedése, némi apai jelleggel. A nagy ember barátai ezt észre kell hogy vegyék, és szinte példaképnek tekintik õt, karizmatikus természete együtt jár apai tulajdonságaival. Õ az, akire felnézünk, õ az, aki tanít, vezet és védelmez.

Szent-Györgyire megfelelõen illik e leírás pszichológiai anatómiáját tekintve. A másik lényeges elem az eszme, amit képvisel. Mi volt az az eszme, amit Szent-Györgyi egész életén át képviselt, és többször kinyilvánított?

Ez a rendíthetetlen pacifista magatartás a kiváló emberek erkölcsi kötelessége. Úgy látta a világot, hogy a társadalomtörténet során a népek, úgymond országok vezetõ hatalmasságai nem képviselik ezt a véleményt, hanem vetélkedésre és uralomra törnek egymás fölött. Tehát az ember – írja Szent-Györgyi – saját sorsának áldozatává válik, saját magát pusztítja és rombolja. Errõl elég sok cikket írt és egy rövid könyvet Az õrült majom (The Crazy Ape) címmel. Könyve általános feltûnést keltett, rengeteg interjút kellet adnia, könyvét a The New York Times teljes egészében leközölte. Azt gondoljuk, hogy Szent-Györgyi egy másikat, egy Nobel-békedíjat is megérdemelt volna Lunus Pauling helyett.

Mindezt összefoglalva, úgy látjuk, hogy Szent-Györgyi valóban a nagy emberek sorába tartozik. Természetesen, szinte kötelezõ megkérdezni, hogy a nagy embereknek nincsenek hibái? Dehogynem, persze hogy vannak, talán sok is. Szent-Györgyinek is voltak emberi gyengeségei, de a kicsinyeskedõ szõrszálhasogatás nem témája e rövid megemlékezésnek. Freud szintén felveti a kérdést, a Bibliát is átvizsgálja, és még a teremtõ Úristen ábrázolásában is talál néhány emberi tökéletlenséget: néha hirtelen gerjed haragra, néha pedig váratlanul megbocsát.

Szent-Györgyi úgy vélte, hogy a kenyérkeresõ foglalkozás és az emberi természet között is létezik valamiféle összefüggés. Magától értetõdõ, hogy minden foglalkozásban találni tisztességes és tisztességtelen embereket, de mégis vannak foglalkozások, amelyek a tisztességesség hírében állnak. Kérdeztük tõle, hogy tud-e példát említeni. Azt felelte, hogy jó példa a cipész vagy a csizmadia. Érdekes, hogy Kosztolányi Dezsõ is utal erre egyik tündökletes versében: „Vagy nézd azt estét, a kormos zavarba / kis mûhelyébe dolgozik a varga, / csöpp láng elõtt, szegényen és hiába, / mint régi képen, ódon bibliája”.

Munkatársai szemében Szent-Györgyi mindig vezéregyéniség maradt, úgy emlékezünk rá, mint példaképre, aki büszkén viselte Nobel-díját és hírnevét, de minden önteltség nélkül. Szerettük õt, emberi melegséget sugárzott, szinte családtagjaivá fogadott bennünket, tanítványait soha el nem felejthetõ magatartásával.

Kulcsszavak: tudomány, pszichológia


Irodalom

Freud, Sigmund (1967): Moses and Monotheism. Random House, Inc.

Moss, Ralph W. (2003): Szent-Györgyi Albert. (fordította Bakács Tibor)

Typotex, Budapest


Dr. Varga László orvosdoktori diplomáját a montreali McGill Egyetem orvosi karán, 1959-ben szerezte. Szakképesítése elnyerése után pszichiáterként dolgozott, majd professzori címet nyert a Loma Linda Egyetemen, Kaliforniában. Ma visszavonultan él az Estates on Lake Granbury nyugdíjasotthonban. (The Estates on Lake Granbury. 916 East Highway 377. Granburry, Texas, TX., USA, 76048 . E-mail: dr . l . varga sbcglobal . net)

<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]