Magyar Tudomány, 2008/07 855. o.

Tanulmány



A természetközeli

erdgazdálkodás jellemzi, tervezése és megvalósítása


Solymos Rezs


az MTA rendes tagja, kutatóprofesszor

Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest

solymosrezso gmail . com


Az erdk megrzése, ökológiai állapotuk és produktivitásuk kedvez fenntartása korunk erdgazdálkodásának elsrend feladata. Az erdészeti kutatás ez irányú újabb eredményeinek és a gyakorlati tapasztalatoknak a hasznosítása egyre nagyobb teret nyer a Föld egyharmadát borító erdkben. Az elrehaladás mértéke azonban nem elégséges. A különböz kontinenseken ezen a téren is jelents az eltérés. Európa erdgazdálkodása a szakirodalmi adatok és becslésünk, valamint tapasztalataink szerint felteheten az élen jár, bár az ökonómiai szempontok a kontinens számos területén indokolatlan mértékben kapnak nagyobb hangsúlyt az ökológiaiaknál. Ki kell emelni azt is, hogy a „fenntartható” erdgazdálkodás eszméje és megvalósítása jó kétszáz esztendvel ezeltt Európából indult ki. „Tartamosság” elnevezéssel illették azokat a feladatokat, amelyek a kezdetben fleg a jövedelem tartamosságára vonatkoztak. Ezt a késbbiekben az ökológiai tartamossággal bvítették. Az elssorban erdket ért és ér káros környezeti hatások veszélyeztetik fennmaradásukat, a tartamosság hosszú távú megvalósítását. Az erdészeti kutatás ez irányú eredményei és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt igazolják, hogy az erdk megrzése és fenntartása érdekében lehetség szerint mindenütt természetközeli, multifuinkcionális erdgazdálkodást kell folytatni. Magyarország számára is kizárólag ez a 21. században követend és eredményt ígér lehetség.


A természetközeli erdgazdálkodás


A természetközeli erdgazdálkodás alapvet jellemzje, hogy az erdvel kapcsolatos valamennyi emberi beavatkozás úgy igazodik a természeti törvényekhez, hogy egyszersmind megvalósítja az erd rendeltetésének megfelel gazdasági vagy más elsdleges célokat. Itt is követelmény, hogy a gazdálkodás során csak annyi és olyan mérték emberi beavatkozás történjen a faállományokba és ezen keresztül az erdei ökoszisztéma életébe, amennyi a cél(ok) érdekében feltétlenül szükséges. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy sem a jelenben, sem a jövben nem lehet cél az serdei állapot általános létrehozása, az erd „magára hagyása”. Az erdrezervátumok magterülete és egyes fokozottan védett területek jelenthetik a nem számottev kivételt. Az erdk fenntartásának, megrzésének nélkülözhetetlen elfeltétele az erdk mvelése, ami magába foglalja az erdk nevelését (felújítás, tisztítás, gyérítés), védelmét a biotikus és az abiotikus károsítókkal szemben is. Az ember hosszabb ideje beavatkozik az erd életébe. A jövben sem lehet ezért a különböz mértékben megbontott életközösségi egyensúlyú erdállományokat gondozás, erdmvelés nélkül hagyni, és csupán az erdei ökoszisztéma önszabályozó képességére hagyatkozni.

Az erdkkel a 21. század folyamán és a távolabbi jövben is gazdálkodni kell, hasznosítva a tudományos kutatás újabb eredményeit. Az erdgazdálkodás az alkalmazott tudományon alapuló gyakorlati feladatok megoldását jelenti. Az alaptudományok eredményeit hasznosítja, bár eltér a jellege az alap- (elméleti) tudományoktól. Az elméleti megfontolásokat, legyenek azok biológiai, ökológiai vagy egyéb vonatkozásúak, a gyakorlatban nem lehet mindig, mindenütt és maradéktalanul megvalósítani. Mindenekeltt a természetvédelmi, környezetvédelmi szempontokat kell valamennyi erdgazdálkodási feladat teljesítése során érvényesíteni.

Ez a törekvés a hazai erdgazdálkodás történetében nem újdonság, hanem évtizedek óta ismert, de különböz mértékben megvalósított cél. Erdészeti kutatásunk témái egy évszázada számos területen kapcsolódtak hozzá. Ezt bizonyítja többek között az 1949-ben kiadott „Erdmvelési utasítás” is.


Meglév természetközeli erdeink aránya

és kiterjesztési lehetsége


A magyarországi erdállomány-adattár faállománytípusonként is nyilvántartja erdeinket. A faállománytípusok a természetközeliségre vonatkozóan a rendelkezésünkre álló adatokból a legmegbízhatóbb eligazítást nyújtják.

Az erdészeti üzemtervi adatok erdrészlet-szint megalapozottsága lehetvé teszi a termhelytípus-csoportok kimutatását is. Ennek megfelelen elbírálható, hogy az adott erdrészletek faállománytípusa és a termhelyi adottságok között fennáll-e a természetközeliség szempontjából dönt jelentség összhang (termhelyállóság). shonos fafajok ( nemes tölgyek, bükk, gyertyán stb.) alkotják a hazai faállománnyal borított erdterület közel felét, ami nemzetközi (európai) viszonylatban is jó aránynak tekinthet.

A termhellyel szoros összefüggésben lev klímatípusok területét elfoglaló faállománytípusok vizsgálatakor kitnt, hogy a bükkös klímatípus területének a 91 %-át shonos fafajok borítják, ebbl 75 % a bükkös. A gyertyános-tölgyes klímában 70 %, a kocsánytalan tölgyes-cseres klímában 48 %, míg az erdssztyepp klímában már csak 30 % az shonos fafajokkal való borítottság aránya. Az erdgazdálkodásra legalkalmasabb bükkös és gyertyános-tölgyes klímatípusok területe Magyarország erdterületének közel az 50 %-a (48 %). 75 %-ra emelkedik ez az arány, ha ehhez hozzászámítjuk a tölgyes csereseket. Megközelíten ennyi lehetne a természetközeliség mértékének legjobb kategóriájába tartozó erdk aránya. Számszeren nézve az erdssztyepp klímában a legkisebb az shonos faállománytípusok (fafajok) aránya (30 %).

Elssorban az erdklímák erdtalajain célszer a legmagasabb fokú természetközeli faállománytípusokat fenntartani, illetve létrehozni (shonos fafajokból álló elegyes, többszint és vegyes korú faállományok).


A természetközeli erdk fenntartása, létesítése és a természetközeli erdgazdálkodás


Mindezek után célszer a természetközeli erdk létesítésének, fenntartásának és a természetközeli erdgazdálkodás kiterjesztésének az erdstratégiával szervesen összekapcsolt kérdéseit is áttekinteni. Az els közülük a hatályos erdtörvény szerinti tervezés.


Az erdtervezés és a természetközeliség


Bár az ismertetett természetközeliségre való törekvés (termhelynek megfelel shonos faállományok) nem újkelet, mégis szükség van új szemlélet erdtervezésre, amelynek a jogi alapjait az 1996. évi LIV. tv. (erdtörvény) ersítette meg. A Vhr. 26 & (1) szerint: „Az erdgazdálkodás tartamosságát biztosító, a tv.-ben meghatározott új, hosszú távú tervezési rendszer alkalmazását 2006. 12. 31-ig kell teljeskören megvalósítani.” Ennek figyelembe vételével készült el és került kiadásra az érvényben lév erdrendezési szabályzat, amelyben a körzeti erdtervekre és az üzemtervekre vonatkozó elírások jelentsen elsegítik a természetközeliséggel kapcsolatos célok stratégiai programjának hosszú távú teljesítését. Annak ellenére, hogy az erdtervezést illeten a körzeti erdtervek készítése dönt változást az elz idszakhoz képest nem jelent, a szemlélet változásával (a természetközeliségre való törekvés) szolgálják a stratégiai feladatok realizálását.

Az érvényben lév magyarországi erdtervezési szabályzat a környezeti tényezkre épül, ökológiai szemlélet tervezési rendszert valósít meg. Nem veti el a hagyományos (eddig is alkalmazott) adatok felhasználását. Ezek képezik a továbbiakban is a tervezés gerincét, amelyek új adatokkal egészülnek ki és az értelmezésük is bvül. A továbbiakban is szerepl adatok: – Faállománytípus – Az erdsítés célállománya – Távlati célállomány.

Új erdtervezési feladatként jelentkezik a természetes (?) erdtársulás meghatározása, amely az adott területre jellemz ideális, természetes viszonyok között kialakult erdt testesíti meg.


A természetközeli erdtársulások


Természetközeli faállományok létesítését az új kifejezés szerinti „nem erd termhelyeken” a szakemberek közül egyesek nem tartják megvalósíthatónak. Ezzel szemben az álláspontunk az, hogy a jövben már „a nem erd termhelyek” fogalmának a bevezetése sem indokolt. Magyarország földterületének a becslések szerint mintegy 80 %-a alkalmas a termhelynek megfelel fafajú erdállomány létesítésére. Az lenne a logikus, ha nem erd termhelynek azokat neveznénk, amelyek adottságai nem felelnek meg honos vagy nem shonos fafajokkal való erdk létrehozásának. Abban az esetben, ha az új erdtelepítés fafajainak termhelyigénye a termhelyi adottságoknak megfelel, és az erdtelepítés szerkezete kielégíti a természetközeli erd követelményeit, az erdtelepítést joggal nevezhetnénk természetközelinek, mégpedig különböz mértékben. Erre a célra külön, tízfokozat osztályozást dolgoztunk ki.

A fafajok shonosságának elbírálása az erdtervezés során is kiemelt feladat, számos hosszú távú döntés meghatározója. Az erdstratégia, a jöv erdkép szempontjából egyaránt törekedni kell arra, hogy a hatályos erdtörvény betartásával ezt a sokat és sokszor vitatott kérdést lehetség szerint minden esetben ésszeren, a merev felfogások mellzésével oldjuk meg. Az shonosságot illeten egyszer válaszként elfogadható lenne: shonosak a természetes erdtársulásokat alkotó fafajok. Klasszikus természetes erd már hazánkban sem létezik. A jöv nem a magára hagyott, emberi beavatkozás nélkül fejld, hanem a természeti törvények és az ökológiai adottságok szerint mvelt (nem pedig kezelt!) faállományú erdké. A természetes erdtársulások botanikai értelmezésének sem mond ellent, ha Magyarországon azokat a fafajokat tekintjük shonosnak, amelyek az utolsó eljegesedést követen terjedtek el, vagy a jégkorszak eltti, esetleg az interglaciális idszakból maradtak fenn (reliktum fafajok).

Itt kell megemlíteni, hogy a külföldrl behozott, nem shonos, más néven idegen földi vagy egzóta fafajok szerepét nem lenne helyes lebecsülni az shonosság elsrend szerepének hangsúlyozásakor. A jöv erdejének tervezése során külön figyelembe kell venni ezek közül a fafajok közül azokat, amelyek természetes úton magról vagy sarjról képesek felújulni, és akár emberi beavatkozás nélkül is fennmaradni. Indokolt ezeket meghonosodott fafajokként elfogadni. A „honosodás” – bár nem azonos érték a „honossággal” – egyik fontos kategóriája a természetközeliségnek, és számos esetben várható, hogy a jövben ezeknek a fafajoknak is jelents marad vagy lesz a szerepük akkor, ha termhelyi igényüknek megfelelen, megalapozott indoklással telepítjük ket (akác, fenyk, feny egzóták stb.). Célszer tehát bevezetni a „meghonosodott fafajok” elnevezést, illetve fogalmat. Ezek a fafajok stabil, természetközeli kultúrerdket alkotnak, csupán a természetközeliség mértéke lesz az shonosokénál jóval kisebb.

A felsorolt problémák nem csupán erdtervezési kérdések. Azért indokolt az erdtervezés keretében felvetni ket, mert ezáltal a gyakorlati erdgazdálkodásban való megoldásuk is várhatóan eredményesebb lesz, megvalósításukat az erdfelügyelet ellenrzi.

A jó terv a kivitelezés elsrend fontosságú elfeltétele, de nem az egyedüli, mert az erdtervek a természetközeli erdgazdálkodás valamennyi részletkérdésére nem térhetnek ki. Ezeket a következkben tárgyaljuk.

A természetközeli erdk létesítése és fenntartása erdgazdálkodási feladat.


Genetikai szempontok, biodiverzitás

és természetközeliség


A bioszférát alkotó ökoszisztémák közül az erdei ökoszisztémák a legbonyolultabbak közé tartoznak. Felismerhet bennük az élhelyek rendszere, a táplálkozási lánc, amelyben az éllények energia- és anyagminségi szempontból input és output viszonyban vannak. A szervetlen anyagokból és a napenergiából szervest produkáló producensek legfontosabb képviseli a fák, a szerves anyagokat, fás növényeket fogyasztó consumensek a vadállomány, és az elhalt szerves anyagokat lebontó decomponensek, a rovarok, gombák, mikroorganizmusok.

A biodiverzitás szerepe a természetközeliség szempontjából jelents. Három hierarchikus szintjét célszer megkülönböztetni: gén, faj, ökoszisztéma.

A biodiverzitás számszersítésére az erdészetben sincsenek általánosan elfogadott paraméterek. A fajgazdagságot használják e célra legtöbbször. A felsorolt fogalmakkal az erdgazdálkodásban az utóbbi évtizedek folyamán gyakran találkoztunk. Tekintve, hogy a természetközeliséggel szoros kapcsolatban vannak, szükségesnek tartottuk a legfontosabbak kiemelését.

A jövben az erdészet területén a genetikai kérdések között minden bizonnyal foglalkozni kell majd a génsebészettel (?) is, amelynek alkalmazásával a fás növények átörökít anyaga megváltoztatható.

Az erdei fafajok génkészletének, a genomnak a feltérképezése is a jöv feladatai közé tartozik, amely számottev kutatási feladat. Bvített tartalmat jelent az eddigiekhez viszonyítva a klón szó értelmezése is. Az eredeti jelentés szerint az ivartalanul szaporodó éllények azon csoportját soroltuk ide, amelyeknek közös az seük, genetikai állományuk azonos (nemes nyárak szaporítása stb.).

A génsebészet klónozásnak nevezi az egyik fajból származó gén beültetését egy másik fogadó fajba. A felsorolt fogalmak ma még újszeren hatnak. Gyakorlati alkalmazásukra, kísérleti célú els kipróbálásukra várhatóan erdészeti körben is sor kerülhet (?). Éppen a természetközeliséggel kapcsolatos kérdések vetik fel az állásfoglalás szükségességét, miként ez már az ember, az állatok és a növények klónozását illeten konkrét esetekre vonatkozóan megtörtént.

A természetközeliséghez kapcsolt erdészeti stratégiai állásfoglalás során különös figyelmet kell szentelni annak, hogy:

a biotechnológia módszereinek alkalmazása révén genetikailag rendkívüli mértékben megegyez (nemesített) fajták elállítását teszi lehetvé, amelyek alkalmazkodásra alig képesek, illetve képtelenek, ezért labilis helyzet áll el,

a biotechnológia lehetséges negatív hatásait a génbankokkal nem lehet ellensúlyozni, mert technikailag megoldhatatlan valamennyi genetikai változat megrzése,

az ersen szelektált transzgénikus növények életképessége gyengébb, mint a vad populációké,

kellen még nem ismerjük, hogy milyen környezeti kockázattal járnának a genetikailag módosított él szervezetek, például a fás növények esetében.

Mindezekkel nem kívántuk összefoglalni – terjedelme miatt nem is volna lehetséges – a természetközeliségnek és a genetikai szempontoknak valamennyi, egymással összefügg tényezjét. Ehhez nagyobb terjedelemre és szélesebb kör, speciális ismeretekre lenne szükség. Az erdészeti stratégiai kérdések tárgyalásakor azonban a 21. század kezdetén nem lenne helyes ezeket az újszer kérdéseket megkerülni, de nem hagyhatók el az erdészeti nemesítésnek a hagyományossá vált és jobban ismert kérdései sem.


A természetközeli faállományok létesítése: erdtelepítés és felújítás


A létesítésnek az erdtelepítésre és az erdfelújításra egyaránt vonatkozó követelményeit vázlatosan soroljuk fel:

A termhelyfeltárás, az ökológiai adottságok számbavétele és a termhelynek, az ökológiai adottságoknak megfelel fafajmegválasztás a létesítésre kerül erd faállománytípusának (célállományának, jövképének) meghatározása az els követelmény.

A választott és az erdfelújításra vagy telepítésre felhasznált fafajok származásának ismerete és elbírálása abból a szempontból, hogy mennyiben felel meg a táji, ökológiai adottságoknak (származási körzet), természetes felújítás esetén a magot term faállomány minsége és fafajösszetétele mennyiben felel meg a kitzött céloknak (shonosság stb.), jelenti a második követelményt.

A természetközeliséget legjobban jellemz, az ökológiai adottságoknak leginkább megfelel biodiverzitás, a negyedik általános követelmény.


Az erdfelújítás (új erd létesítése

a kitermelt után)


A kitermelt erdk helyén folyamatosan új erdt kell létesíteni. Ez szigorúan ellenrzött, törvényben meghatározott követelmény. Az erdfelújítás szerepe a természetközeliség fenntartásában és helyreállításában egyaránt meghatározó. A felújítás módja lehet természetes és mesterséges. Mindenütt, ahol lehetséges, a magról való természetes felújítást kell alkalmazni úgy, hogy a folyamatos erdvel való borítottság megvalósuljon! Ott, ahol fafajcsere indokolt (shonos fafajokra való áttérés), lehetség szerint a természetes felújításhoz közel álló eljárásokat kell alkalmazni: magvetés, alátelepítés. Ez a magyarországi erdgazdálkodásban évszázados elírás.

A természetes felújításnak három nagyobb csoportját lehet a jövben ajánlani: – szálalótípus – csoportos típus – tarvágásos típus. Ezeknek a csoportoknak különböz kombinációját alkalmazza a gyakorlat. Az egyes kombinációk alapján alakították ki a természetes felújítási eljárásokat. Ezeket a különböz faállományok, terep- és egyéb adottságok indokolják. Az ide vonatkozó kutatások eredményei szerint várható, hogy a kisebb terület csoportos felújítás felel meg leginkább a jöv követelményeinek, mindenekeltt a természetvédelmi érdekeknek.

A nálunk ajánlható és eredményt ígér természetes felújítási eljárások: – ernys felújítóvágás – vonalas felújítóvágás, szegélyvágás – ernys szegélyvágás – árnyaló vonalas szegélyvágás – csoportos felújítóvágás.

A szálalóerdt is célszer e témakör keretében tárgyalni; ez egy hosszú idn át végzett folyamatos szálankénti fakitermelés (nem tarvágás) eredményeként kialakult különleges erdforma. Jellemzje a folyamatos felújítás. Itt nincs hagyományosan értelmezett vágásterület. Elnye, hogy a természetes felújítás révén elérhet a természetközeli állapot. Magyarországon kisebb területen, de az eddigieknél jóval inkább ajánlható. A témakörben végzett kísérletek eddig kell eredménnyel még nem jártak. 1948 májusában például külön bizottságot szerveztek ezzel a céllal a Mátrában. A kísérlet az rségiekhez, a bakonyiakhoz hasonlóan itt is sikertelen maradt. Az rségit még 1951-ben magam terveztem.

A szálalóvágások erdfelújítási célból végzett fakitermelések, amelyek a faállomány egyenletes és egyenltlen megbontásán alapulnak. Jellemzjük a vágásterület és a felújítási cél.

A sarjról való felújítás, a sarjaztatás is a természetes felújításokhoz tartozik, a jövben csak különlegesen indokolt esetben alkalmazható. Az akác és a kocsánytalan tölgy gyökérrl ered sarjai közel azonos értékek a magról kelt csemetékkel. A sarjerdk legtöbbször átalakításra kerülnek. A sarj és a szálerd kombinációja a középerd, amely Magyarországon ritka. Létesítését egyes védett fajok fenntartása indokolhatja. A sarjerdket korábban szinte válogatás nélkül a rontott erdk közé sorolták. A jövben az átalakításukat illet döntések során mérlegelni kell az adott erdrészlet ökológiai sajátosságait és hosszú távú funkcióit. Számos természetvédelmi érdek is indokolttá teheti a sarjaztatást. Mindezek ellenére a magról való felújítás szerepét kell változatlanul kiemelkednek tekinteni.

A természetes felújítás (elssorban magról) már a 18–20. század folyamán, st(!), ennél korábban is a legfontosabbnak tartott erdfelújítási mód volt. Ennek ellenére nem sikerült részarányát legalább az shonos fafajok térfoglalásának mértékéig növelni. A 21. században minden eddiginél nagyobb lesz a természetes felújítás jelentsége és szerepe. Nem valószín – bár kívánatos lenne –, hogy a magról való természetes felújítás mértéke az összes erdfelújításnak legalább az egyharmadát elérje vagy meghaladja, ez a jelenleginek mintegy a háromszorosa lenne. Annak érdekében, hogy a reálisan célul kitzött egyharmados vagy ennél esetleg nagyobb arány elérhet – esetleg túlteljesíthet – legyen, a kutatási eredményekre építve a következket célszer figyelembe venni:

az utolsó nevelvágásokat (ritkításokat) úgy kell elvégezni, hogy a felújítás megkezdésekor az anyaállomány elérje a természetes srséget (100 %), talaja lehetleg nudum állapotban legyen, fafajösszetétele megfeleljen a jöv erdejének,

indokolt esetben a talajelkészítést az eddigieknél nagyobb mértékben kell a lehulló mag befogadása érdekében szorgalmazni,

a mesterséges felújítással való újulatkiegészítésre az eddigieknél jobban kell ügyelni,

az éves vágásbesorolások rugalmasságát tovább célszer növelni annak érdekében, hogy a jó mag(makk) termések idszakában az indokolt megbontások elvégezhetk legyenek,

a természetes újulatokkal szembeni követelményeket (befejezés ideje, újulat mérete és minsége, fafajösszetétele stb.) az eddigieknél konkrétabban kell és indokolt elírni, meghatározni, az invazív fafajokat (növényeket) eltávolítani,

a vadállományt az elviselhetség mértékéig kell fenntartani, és a túlszaporodást megelzni, a vadkárelhárító kerítések építését esetenként támogatni,

a természetes újulatok eredményessége és a finanszírozás közötti érdekeltséget növelni,

az újulat megjelenését és fejldését kell türelemmel (id) kell kísérni.


A mesterséges erdfelújítás


Annak ellenére, hogy a természetes felújításokat kell elssorban szorgalmazni, a 21. században várhatóan a felújítandó területnek várhatóan a kétharmad részén is ez lesz az alkalmazott eljárás. Meghatározó a jelentsége annak, hogy a mesterséges felújításra milyen üzemmód alkalmazása esetén kerül sor. A tarvágásokat a véghasználati faállományok és az ökológiai adottságok miatt – törekvéseink ellenére – a jövben sem lehet (sajnos) teljesen kiküszöbölni. Területüket és egymás mellé való illesztésüket azonban messzemenen lehet és kell igazítani a természetközeliség kívánalmaihoz. Erre vonatkozóan számos kísérlet folyik az ország területén, amelyek bizonysága szerint:

A talajelkészítés korábbi módjait felül kell vizsgálni, és törekedni arra, hogy a talaj természetes állapotának megbolygatása a lehet legkisebb mérték legyen.

Ezért:

a tuskózást lehetleg mellzni kell,

a talaj mélyforgatása is minimálisra csökkentend,

az altalajlazítás alkalmazható,

a részleges talajelkészítés kapjon az eddigieknél nagyobb szerepet,

a víztelenítést hosszabb távra nézve, az aszályos és humidabb idszakok változásait jobban figyelembe véve kell elvégezni.

A mesterséges erdfelújítás módjai közül:

a magvetést indokolt mindenütt elnyben részesíteni, ahol kell eredményt ígér, ha az adott idszak magtermése ezt lehetvé teszi,

a dugványozás aránya jelentsen nem változik, esetleg csökken, eddig sem volt jelentsebb a szerepe, ami a jövben sem növekszik,

a csemeteültetés marad a legfontosabb felújítási mód.

Az ültetési hálózatra nagyobb figyelmet kell szentelni. Az egész fatermesztés idszakát érint beavatkozásokat a hálózat alapveten befolyásolja. A tágabb hálózat az erdvé alakulást késlelteti, de a beavatkozások (szükségessé váló ritkitások) számát csökkenti. Kísérleti területeink azt igazolták, hogy a tágabb hálózatú, elegyetlen feny erdtelepítésekbe például húsz-harminc éves kor táján már mindenütt megjelentek a lombos fafajok is. Jó példa erre többek között a szentgotthárdi, az ásotthalmi, a guthi, az rségi, a csipkereki kísérleti terület, amelyeket harmincöt-negyven évvel ezeltt létesítettük. A téma kutatási eredményei irányadók. Az ültetési hálózatra vonatkozó kísérleti területeink nagyobb részét erdeifeny-, nyár- és akácállományokban létesítettük.


Az erdnevelés


A természetközeli erdk ápolásának és gondozásának a leghosszabb idszakát az erdnevelés alkotja. Ennek során a létrehozott erd fáinak ritkítását (törzsszám csökkentését) végzik el például száz-százötven év alatt úgy, hogy az erd végvágásakor az egykori hektáronkénti 10–20 ezer fácskából a legkiválóbbak közül 200–300 fa maradjon A téma kutatását 1961-ben az egész országra kiterjeden indítottuk. Az ide vonatkozó kísérletek a legmegbízhatóbb adatokat akkor szolgáltatják, ha azonos parcellákon az erd egész élete folyamán végzik el a méréseket, megfigyeléseket. Ezért hoztuk létre a témakörben a hosszú lejáratú országos kísérleti hálózatot. Ezeknek a tartamkísérleteknek a hálózata ma európai viszonylatban Magyarországon egyedülálló. További fenntartásuk azonban pénzügyi gondok miatt kérdésessé vált. Az elfeltételek hiánya a kísérleti hálózat összeomlásához vezethet. Az eddigi kutatásaink szerint erdstratégiai szempontból a lényeges változást az jelenti, hogy:

a szorosabb értelemben vett faállomány-nevelésen túl a természetközeli erdkben az erdnevelés figyelemmel van az erdei ökoszisztéma valamennyi alkotójára, a biocönózis növény- és állatvilágára egyaránt,

a legteljesebb mértékben törekszik a természeti erk kihasználására, ez mindenekeltt az erdt alkotó fák természetes kiválasztódása, amelynek figyelembe vételével végzi el az erdk többcélú rendeltetését szolgáló mesterséges kiválasztást.

Az átfogó célok jelents része az eddigi erdnevelés során is érvényben volt. A természet törvényszerségeit követ emberi beavatkozásokkal történ stabil erdei ökoszisztémák kialakítása alapvet feladat. Az emberi beavatkozások során arra kell törekedni, hogy az erd lehetséges fatermése a természeti értékek egyidej megóvásával és gyarapodásának sérelme nélkül jöjjön létre, úgy, hogy az ökológiai adottságok kedvez szintje is fennmaradjon.

Az elegyes, vegyes korú és többszint faállományok nevelése lényegesen bonyolultabb és szakmailag nehezebb feladatot jelent az egykorú elegyetlen faállományokénál. A nevelvágások végrehajtásának költségei magasabbak lesznek, fleg akkor, ha az els tisztítások, elegyarány-szabályozások elmaradnak vagy késnek. Ezzel kapcsolatban is számos kísérleti területet létesítettünk az országban, amelyek esetleg az EU területén folyó hasonló kísérletek gerincét képezhetik.

A fontosabb gyakorlati és kutatási részfeladatok (témakörök) javaslatunk szerint a 21. század folyamán a következk lesznek:

a helyi adottságoknak megfelel shonos fafajok kedvez arányának fenntartása,

a faállomány szerkezetének az erd egész élvilágára kedvezen ható alakítása,

a természetes kiválasztódás elsegítése,

az optimális törzsszámtartás,

az egészségi állapot és ellenálló képesség növelése,

az erd esztétikai értékének a társadalmi jólét gyarapítása,

a tájfejlesztés, erdei rekreáció,

az erd elsdleges rendeltetésének szolgálata a többcélú, természetközeli, multifunkcionális erdgazdálkodás figyelembe vételével.

Magyarországon az erdnevelési feladatok olyan korszer erdnevelési irányelvek és eljárások alkalmazásával valósultak meg az elmúlt idszakban, amelyek nemzetközileg is magas színvonalat képviseltek. Az elbbiekben említett és az egész országra kiterjed, 1961 óta létesített erdnevelési kísérleti hálózatunk, képezik az ide vonatkozó kutatások alapját. A kutatási eredményeink azt igazolták, hogy a jövt illeten célszer kiemelni és ajánlani a következket:

a nemzetközi viszonylatban is elsként kidolgozott erdnevelési modelltáblák alkalmazása az eddigi tapasztalatok szerint beváltotta a hozzá fzött reményeket, egyaránt jól szolgálta a tervezést, a végrehajtást és az ellenrzést, továbbfejlesztésük érdekében bvíteni kell a témával kapcsolatos kutatásokat, mindenekeltt az elegyes erdkre vonatkozóan kell újabb irányadó táblákat szerkeszteni a rendelkezésre álló hosszú lejáratú (tartam) erdnevelési és fatermelési kísérletek eredményeire építve,

a természetközeliség els (legkiválóbb) csoportjába tartozó erdkben csakis a szelektív erdnevelési eljárásokat helyes engedélyezni, míg a mesterséges (ültetvényszer) erdkben a kombinált (válogató és mértani sematikus) eljárások alkalmazása változatlanul engedélyezhet,

az elsdlegesen fatermelési célt szolgáló erdkön kívül a bvül védelmi és egyéb élvilágot oltalmazó erdterületekre vonatkozóan is tovább kell fejleszteni a megfelel erdnevelési irányelveket és eljárásokat,

át kell térni az egész termelési ciklust (az erddinamikát) átfogó erdnevelési programok erdrészletenkénti kidolgozására és alkalmazására, amelyek a fatermesztés lineáris programjainak tekinthetk.

Az elegyes többszint, esetenként vegyes korú erdállományok létrehozása és nevelése a jöv természetközeli erdgazdálkodásának kiemelt feladata lesz. Ennek érdekében:

kímélni kell a nevelvágások (tisztítások és gyérítések) során az elegyfafajokat és a többszintség kialakítását szolgáló fákat és facsoportokat,

tudatosítani (oktatni) és a gyakorlatban alkalmazni kell az egyes fafajok növekedési menetére vonatkozó ismereteket, amelyek az elegyes erdk szerkezetének alakulásában a különböz ökológiai adottságok szerint mértékükben változnak, de menetük állandónak tekinthet,

az eddigieknél nagyobb gondot, elegend idt kell fordítani az adott elegyes erdk szerkezetének részletes megismerésére, mert az általános irányelveken túl valamennyi elegyes erd egyedi értékelést és elbírálást igényel az erdnevelés, a nevelvágások tervezése, végrehajtása és ellenrzése során.

Az erdnevelési technológiák kialakítása során megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az elegyes és az elegyetlen faállományokban egyaránt:

a lábon maradó faállományrész egyedeinek, az erd talajának, növény- és állatvilágának védelmére és az ennek megfelel gépek alkalmazására,

a madár- és általában az állatvilág védelmét szolgáló fák fenntartására olyan mértékben, hogy ezek ne váljanak az erdei károsítók szaporodásának elsegítivé (a „holt fák” betöltsék szerepüket),

a különleges természeti értékek, emlékek védelmére.

Az ökológiailag megalapozott erdnevelés ökonómiai szempontból is kedvez eredménnyel kell hogy járjon, és a fatermesztés gazdaságosságát növelnie kell úgy, hogy a természeti értékek sérelmet ne szenvedjenek

A 21. századi erdstratégiában a természetközeli erdk és erdgazdálkodás szerepe kiemelked. Ezek képezik a stratégiai tényezk jelents részét. Helytelen lenne azonban úgy kezelni ket, mint a magyarországi erdgazdálkodás eddig ismeretlen és hiányzó tényezit. Kétségtelen, hogy az ország faellátásának megjavítása, erdsültségének növelése érdekében a korábbiakban számos olyan erdmvelési, erdhasználati beavatkozás is történt, amely a jelen ismereteink szerint a jövben módosítandó. Az új erdtelepítések és a tulajdonviszonyok megváltozása egyaránt arra enged következtetni, hogy a jövben sem lehet maradéktalanul a természetközeli erdgazdálkodás (fafajmegválasztás) irányelveit betartatni, bár minden ervel törekedni kell erre.

A természetközeli erdkre és erdgazdálkodásra vonatkozóan összefoglalt és vázlatosan ismertetett irányelvek és eljárások az els lépést jelentik azon az úton, amelyet állásfoglalásunk szerint a hazai erdstratégiának ki kell jelölnie. Mindez a magyarországi erdgazdálkodás történetének legeredményesebb idszakát szolgálhatja, amelynek a tudományos megalapozásához az erdészeti kutatás eredményeit célszer hasznosítani.


Kulcsszavak: erdgazdálkodás, természetközeliség, erdfelújítás, erdészeti genetika, biodiverzitás, erdnevelés, erdészeti kutatás, hosszú lejáratú kísérletek

IRODALOM

Abetz, Peter (1970): Biologische Produktionsmodell als Entscheidungshilfe im Waldbau. Forstarchiv (Hannover). 41, 1, 5–9.

Béky Albert (1989): A tölgy termesztése és hasznosítása. Mezgazdasági, Budapest

Czebe Z. (1956): Erdeifeny állományok tisztítása. Az Erd. 5, 10, 416–422.

Halupa Lajos – Rédei Károly (1980): Az akác erdnevelési modelljének felülvizsgálata és továbbfejlesztése. ERTI kutatási jelentés, Budapest

Járó Zoltán (1968): A gyorsan növ fenyk termesztésének lehetsége hazánkban. Az Erd. 17, 2, 49–52.

Keresztesi Béla – Solymos Rezs (1972): A fenyk termesztése és a fenyfagazdálkodás. Akadémiai, Bp.

Magyar J. (1960): A V fás állománynevelés forradalmi változás fatermesztésünkben. Az Erd. 9, 4, 128–138.

Solymos Rezs (1960): Az rségi erdgazdálkodás. Az Erd. 9, 1, 9 – 17.

Solymos Rezs (1962): Erdnevelési és fatermési kutatások az ERTI-ben. Az Erd. 11, 12, 560–565.

Solymos Rezs (1966): Ertrag und Struktur von reinen oder mit Buche gemischten Kieferbestanden. Archiv für Forstwesen. (Berlin). 15, 3, 331–336.

Solymos Rezs (1984): Der Waldbau Ungarns seit dem zweiten Weltkrieg auf dem Wege ins nächste Jahrtausend. Mitt. der FVA. (Wien) 152, 86–94.

Solymos Rezs (1987): Impacts of Air Pollution on the Hungarian Forests. IASA, Laxemburg Austria, 479–487.

Solymos Rezs (1991): Macaristanda Ormancılık. Yeile Çerçeve. Ankara Ist. 5, 10–12.

Solymos Rezs (1994): Improvement and Silviculture of Oaks in Hungary. Annales des Sciences Forestieres (Paris). 50, 6, 607–617.

Solymos Rezs (1995): Forestry and Silviculture of Hungary. Investigation Agraria Madrid-Valsain: Fuera de serie. 3, 19–29.

Solymos Rezs (2000): Erdfelújítás és nevelés a természetközeli erdgazdálkodásban. Mg Szaktudás, Budapest, 1–286.


<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]