freemail . hu
Kiegészítés
a globális felmelegedésrõl írott megjegyzésekhez
Szalai László
mûszaki tudomány kandidátusa, aranyokleveles bányamérnök,
c. egyetemi docens (ME)
oregszalai freemail . hu
Rendkívüli érdeklõdéssel olvastam Reményi Károly professzor, akadémikus és Gróf Gyula (talán életkoromnál fogva mondhatom) ifjabb budapesti kutató tollából írott „megjegyzések”-et a globális felmelegedésrõl.1 Úgy vélem azonban, hogy a minden bizonnyal sok részletes vizsgálaton és számításon nyugvó rövid összefoglaló, „az élõ Föld” modellezése még a reális használhatóság érdekében hangsúlyozottan egyszerûsített forma esetén is kiegészítésre szorul.
Mélyen egyetértve azzal, hogy a felmelegedésre való felkészülés megkezdésére feltétlenül szükség van, sõt, lehet, hogy idõben már a mi, XX. századi kutatók, energetikusok, paleo-klimatológusok – szóval: a Föld népességének relatíve csekély számú szakemberei, kutatói – el is késtünk, mert azzal nem számoltunk, hogy a Föld lakosságának döntéshozói, politikusai sehol nem a társadalom legértelmesebb, hanem mindenütt a leghangosabb, néhol a legerõszakosabb rétegeibõl kerülnek ki.
A cikkben leírt alaptételek szerint:
1. A Föld a világûrben termikus egyensúlyban van. A Napból kapott energiát teljes egészében visszasugározza a világûrbe;
2. A reális értékekhez való alkalmazkodás tervezése biztonságosabbnak látszik, mint az erõltetett megelõzés.
Késõbb – a nemzetközi tudományos mûhelyek és a közvéleménynek a globális változások iránti fokozottabb érdeklõdése említése kapcsán – megállapítják, hogy „vannak tények és van a prognózisvita”. A tény valóban kevés, ámde lényegesen több a legfontosabb tény is, mint csupán a légköri szén-dioxid-változás.
Úgy vélem, az „ember”-nek a Föld (mint élõ bolygó) erõihez viszonyított kedvezõ vagy kedvezõtlen hatásait arányaiban sokkal nagyobbnak tételezzük fel, mint amelyekre képesek vagyunk. Ha igaz, hogy a Föld a világûrrel termikus egyensúlyban van, akkor miért változik mégis a Föld átlagos hõmérséklete – csak a legutóbbi félmillió évben – a jégkorszakoktól a kánikuláig? Tudjuk, és erre elegendõ tény, növényi-állati, sõt, régészeti bizonyíték áll rendelkezésre, hogy mintegy 14–16 ezer év óta a földi klíma globális melegedés idõszakában van.
A 269. oldalon írt legfontosabb tények során, úgy vélem, célszerû figyelembe venni a Föld saját energiatermelését is. Nekünk, a múlt évszázad második felében a földkéreg hasznosításán fáradozó szakembereknek mind a szilárd ásványok, mind a fluidumok (olaj, földgáz, víz) bányászata során a Föld mélyébõl felfelé, a szilárd földfelszín felé mozgó hihetetlenül nagy hõáram, geotermikus fluxus nagyon sok nehézséggel járt együtt. A recski polimetallikus2 ércelõfordulás vágatokkal történt megkutatása során is, a mecseki érc- és szénbányászat nagyobb (500 m-t meghaladó) mélységû munkahelyeinél is meg kellett küzdeni a dolgozó embert minden irányból (felülrõl, alulról, oldalról) érõ melegárammal, infrasugárzással. A földkéregben ugyanis – a felszínhez néhány méter távolságban található izotermikus szinttõl kezdõdõen, ahol az adott felszíni pontnak megfelelõ átlaghõmérséklet uralkodik – átlagosan 33 m-ként egy °C-kal emelkedik a hõmérséklet (Ez a geotermikus gradiens, m/°C mértékegységgel.) Magyarországon a geotermikus gradiens sok helyen ennél sokkal kisebb: a Mecsek-hegység déli oldalán például a Balkán-félszigetnek az ún. eurázsiai pajzsba csapódása miatt a 18 m/°C-ot is eléri, Recsken a Kárpátok hegyláncának kiemelkedése során keletkezett „Darnó vonal”-nak hívott földkéregtörés következtében magam 20 m/°C-ot is ismerek. A geológia szakértõi bizonyosan pontosíthatják, jelenlegi ismereteikkel kiegészíthetik az 1980 elõtti adataimat. Ezek a tapasztalatok is bizonyítják, hogy a Föld saját hõtermeléssel is rendelkezik.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Föld átlagos sugara 6 372,797 km, és az elõbb említett (eddig hazánkban a legmélyebb) munkahelyek 0,5–1,1 km mélységben voltak csupán. Ez a Föld sugarának 0,0078–0,017 %-a! Így már tényekkel is bizonyítottnak vehetjük, hogy ezt a belsõ hõforrást a globális termikus egyensúly számításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor látni kell, hogy az ûrhajózás korszakába lépett emberiség az eddigi legnagyobb mélységû mélyfúrással is (~ 22 km) csak a Föld sugara 0,34 %-át volt képes a geofizikai módszerek kivételével fizikailag is megismerni, kõzetmintáit elemezni.
A viszonylag vékony földkéreg (a ~6378 km sugárból) ugyanis átlagosan csak 35 km-t vesz igénybe (0,55 %), amelyet – mint tudjuk – a földköpeny követ, mintegy a földsugár 45–46 %-ában. Ez alatt a geofizikai mérések szerint a folyadékszerû (vagy inkább plazma?) földmag található, amelyben minden bizonnyal olyan magfizikai, vagy olyan folyamatok is lejátszódnak, mint amelyek a Nap energiáját biztosítják.
Mindezekkel a tényekkel nem azt kívánom bizonyítani, hogy a globális klímaváltozás ellensúlyozására nem kell a légkörben már kialakult ún. üvegházhatást csökkenteni; sõt, azt kívánom alátámasztani: arra kell törekedni, hogy a Föld a Naptól kapott hõmennyiségnél többet kell hogy kisugározzon, hiszen saját hõtermelését is legalább részben ellensúlyozni kell, amennyiben nem szeretnénk a légkör folyamatos melegedését.
A Föld ugyanis élõ bolygó. A biológusok által Homo sapiens sapiens-nek csúfolt élõlény-közösség – azaz mi, emberek – kénytelenek vagyunk a Föld energiamezõihöz viszonyítva alig mérhetõ, de okosan megválasztott kis hatásainkkal a természet energiamozgásait, változásait elviselhetõvé tenni. Azt, hogy ellensúlyozni tudnánk, emberi nagyképûségnek tartom: hiszen még egy kisebb orkán energiáját sem tudjuk szabályozni jelenlegi eszközeinkkel. Bárcsak a különféle országok, nemzetközösségek döntéshozói és politikusai is rádöbbennének, hogy még együttesen – valamennyi ember összefogásával – is csak enyhíteni tudjuk a természet, az élõ Föld számunkra kedvezõtlen változásait!
Kulcsszavak: geotermikus gradiens, nagymélységû bányászat, a földkéreg törései, a Föld energiamezõi, emberi lehetõségek
1 Reményi Károly – Gróf Gyula (2008): Megjegyzések a globális felmelegedéshez. Magyar Tudomány. 169, 4, 458–461.
2 Polimetallikus – sokféle ércet – itt elsõsorban rézérceket, de sok más ércet is – tartalmazó ércelõfordulás