Magyar Tudomány, 2008/07 870. o.

Tudós fórum



A „sötét teljesítmény”1

nyomában


Zolnai László


a fizikai tudomány kandidátusa, tudományos fmunkatárs

MTA Atommagkutató Intézet

zolnai atomki . hu


Ennek az írásnak az apropóját az adja, hogy a legutóbbi idben tudományos közéletünkben vita bontakozott ki a publikációs teljesítmények társszerzszámmal való beosztásáról (lásd: Horváth, 2008; Végh, 2008). A vita egyik oldalán a soktársszerzs publikációk birtokosai, a másik oldalán publikációikat kevesebbedmagukkal jegyzk állnak. A beosztás mveletét korábbi írásainkban (Zolnai – Berényi, 1989; Zolnai – Gácsi, 1998) vetettük fel, illetve tettünk kísérletet egy hazai intézet esetére való alkalmazásra, és ott meg is indokoltuk.2 Mivel a cikkeinket követ vitában (Vinkler, 1999; Zolnai – Gácsi, 1999) a beosztás mveletét érdemi kritika nem érte, így ezt mint bevett szokást kezeljük (a témakör friss áttekintését lásd Gauffriau et al., 2007). Ezen eljárásunkat látjuk igazolva abban a tényben, hogy több diszciplína hasonló módon jár el a publikációs tevékenység értékelésében.3

Az elbb említett eljárás a fizika területén elssorban a sokrésztvevs együttmködésekben dolgozókat (ezen együttmködések egyéb problémáit lásd Z. Karvalics, 2008), azok közül is leginkább a kísérleti részecskefizikusokat érinti. A jelen írásban elssorban az szemszögükbl szemlélve szeretnék erre a tudományos teljesítmény értékelésével kapcsolatos problémára megoldást vázolni. Gondolatmenetem részben támaszkodik egy korábbi cikkemben (Zolnai, 2001) írottakra.

Egy hazai, kutatás- (tudományos teljesítmény?) értékelési metódustól – több, más kritériumon kívül – elvárjuk, hogy illeszkedjen a nemzetközi trendekhez (közel azonos fogalmakkal operáljon) és valamilyen módon összhangban legyen az intézményi, kutatási téma és egyéni szinten. Ezen belül, ha az eljárást az MTA mködteti (rendszeres anyagiakkal járó, egyéni értékelést gyakorlatilag csak az MTA végez), az is elvárható, hogy az értékelés munka- (tudomány-?) területtl függetlenül nagyjából egyenl esélyeket nyújtson a kimagasló teljesítményekkel pályázók számára (Papp, 2004a-b, 2005; Tóth, 2008). Fontos szempont az is, hogy az értékelésnek legyen anyagiakban mérhet következménye.

Hogy témánkhoz közelebb jussunk, definiálni kell az „akadémiai teljesítményt”, amelyet tapasztalatainkra támaszkodva4 és a teljesség igénye nélkül, a következképpen tehetünk meg: akadémiai teljesítmény (AT) = (hazai és külhoni5) publikációipari tevékenység (PIT) + alkotói teljesítmény + oktatási teljesítmény, iskolateremtés + bel- (társadalom-, védelmi stb.) politikai hozadék + kül- (nemzet- stb.) politikai hozadék6 + MTA-szervezetben végzett tevékenység + gazdaságossági szempontok + infrastrukturális ellátottság + (stb.).

Hogy szemléltessük a kísérleti részecskefizikusok problémáját, valamint hogy érzékeltessük azt a légkört, amelyben ez a probléma jelentkezik, vizsgáljuk meg egy következményekkel járó, a gyakorlatban már alkalmazott intézetértékel eljárás szerkezetét.

1996-ban az MTA természettudományi intézeteit több formulát alkalmazva is megpróbálták értékelni.7 Ezek a formulák lényegileg egyformák voltak – mind egy pontszámban próbálta összesíteni az intézetek „teljesítményét”. Egyiküket ismertetjük, amelynek nagy hatása volt az intézetek besorolásában.

Az intézetektl az 1992–95-ös idszakra vonatkozó különböz teljesítménymutatókat kértek. Ezek közül a formulában végül is szerepl tagok8 definíciói a következk voltak: 

a1,int az adott idszakban egy intézeti kutatóra évenként es publikációszám átlaga

a2,int az adott idszakban egy intézeti kutatóra évenként es idegen nyelven megjelent publikációk számának átlaga

a3,int az adott idszakban egy intézeti kutatóra évenként es SCI-folyóiratokban9 megjelent publikációk számának átlaga

a4,int az adott idszakban évenként megjelent publikációk hatástényezinek10 (impaktfaktorainak) összege osztva az SCI-cikkek illet évbeli számával, átlagolva az adott idszakra

a5,int az a4,int osztva h-val, ahol h a tudományterület folyóiratainak átlagára jellemz, átlagos hatástényez (az intézetek által megadott „tevékenységi spektrumból” az MTA Kutatásszervezési Intézete számolta ki)

a6,int az intézeti kutatóévenkénti idézetszám, (a 1982–95 között megjelent publikációkra vonatkozó, 1992–95-ben évenként megjelent független SCI-idézetszám, osztva az illet intézet kutatóinak évenkénti átlaglétszámával, átlagolva az 1992–95-ös idszakra)

a7,int az adott idszakban nemzetközi együttmködésben készült publikációk száma11 osztva az összes publikáció számával

a8,int az adott idszakban bejelentett szabadalmak száma osztva az intézeti kutatók számával

a9,int az adott idszakban idegen nyelven megjelent publikációk száma osztva az MTA-támogatás összegével (M Ft-ban)

a10,int az adott idszakban találmányok értékesítésébl befolyt összeg osztva az intézeti kutatók számával

a11,int az intézetben tudományos minsítéssel rendelkezk száma osztva az intézeti kutatók számával.

A mutatók közül talán leginkább hiányolható valamilyen „relatív tkeellátottsággal” kapcsolatos mérszám. A kutatóintézetek által elért pontértéket a fenti mutatók egyszer súlyfaktorokkal képzett összege12 adta.

A mutatók nagy többsége láthatóan a PIT-tel kapcsolatos, bár nyomokban elfordulnak az AT más összetevivel kapcsolatos mutatók is (a2,7-11,int8). A PIT nagy szerepe miatt (a természettudományos osztályok gyakorlata is ezt mutatja) a publikációs tevékenységmutatók társszerzk számával való beosztása jelents diszkriminációt jelent az érintettek számára (mint ahogy a be nem osztás a többiek számára13), különösen egy olyan szkebb szakmai körben, amely szinte fetisizálja a PIT-et. Ennek hatása tovagyrzik a PhD eltt állókra, a Bolyai-ösztöndíjasokra stb. Ilyen esetben mit tehetnek kísérleti részecskefizikus kollégáink, akik úgy érezhetik, hogy teljesítményük a semmibe vész? Hivatkozniuk kell az AT egyéb elemeire (nem fontossági sorrendben):

olyan fontos kutatások végzésének lehetségére, amelyet a hazai infrastruktúra hiánya nem tesz lehetvé,

a kutatás alkotás jellegére, minthogy a kísérleti részecskefizikai kutatások nagyarányú fejlesztmunkát jelentenek,

a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének lehetségére,

a hazai technológiai kultúra fejlesztésének14 lehetségére,

a várható eredmények jelentségére,

a nagy kollaborációk mködésének biztosítására fordított szervezi tevékenységben szerzett tapasztalatokra.

Természetesen ez nem egyszer feladat, jelents PR-tevékenységet tesz szükségessé, amelynek módszerei egy külön tanulmányt igényelnének.

Kérdés, hogy a mindenkori kutatásértékelési gyakorlat hogyan tud a fentebb vázolthoz hasonló konfliktusokon úrrá lenni. Nemzetközi és kutatási témaértékelési szinten a többcsatornás pályáztatás enyhíti a gondokat. Egyéni szinten azonban még nem látszik eldöntöttnek a követend eljárás minémsége. A triviális megoldáson túl az egyik lehetség a minél specifikusabb bizottsági és szabályozási15 rendszer, amely aprózódásának – és ezzel együtt érdekérvényesítési képességének – határt szab az illet tudományterület kis létszáma. A másik lehetség – amint a 80-as években felmerült – a fenti problémáknak egy „interdiszciplináris” osztályon belüli kezelése. A harmadik – és úgy látszik, a leginkább megvalósuló út, az ügyek „rugalmas” kezelése16,17, ami szükségszeren jár az értékelésbe bevont fogalmak „kiüresedésével”.18

A folyamatok kimenetelére dönt hatással lesz, hogy mennyire sikerül az adott értékelési rendszernek az adott közösség érdekviszonyainak megfelelni a gyorsan változó küls körülmények közepette.


Kulcsszavak: kísérleti részecskefizika, kutatás, kutatásértékelés, nemzetközi együttmködés, tudománymetria


IRODALOM

Gauffriau, Marianne et al. (2007): Publication, Cooperation and Productivity Measures In Scientific Research. Scientometrics. 73, 173–214.

Horváth Dezs (2008): A száz legidézettebb természetkutató. Heti Válasz. Fizinfo. 2008. január 24.

Papp Zoltán (2004a): A tudományos teljesítmény mérésének problémáiról. Magyar Tudomány. 49, 232–240.

Papp Zoltán (2004b): Válasz Braun Tibornak. Magyar Tudomány. 49, 532–533.

Papp Zoltán (2005): Az egyetemi oktatók elmeneteli rendszerének problémáiról. Magyar Tudomány. 50, 325–332.

Tóth József (2008): A magyar tudománypolitika hibái. Magyar Tudomány. 53, 215– 220.

Végh János (2008): A száz legidézettebb természetkutató. Heti Válasz. Fizinfo. 2008. január 31.

Vinkler Péter (1999): Bírálunk, de hogyan? Egy kritika margójára. Magyar Tudomány. 44, 94–97.   http://w3.atomki.hu/~zolnai/news/ekm/ekm1.htm

Z. Karvalics László (2008): Az adatsilóktól a tudomány kontrollforradalmáig. Magyar Tudomány. 74, 352–363.

Zolnai László – Berényi Dénes (1989): Kutatóintézeti tudománymetria – ATOMKI 1954–1989. Fizikai Szemle. 39, 285–291.

Zolnai László – Gácsi Zoltán (1998): Egy formula margójára – Mérünk, de mit? Magyar Tudomány. 43, 988–993.   http://w3.atomki.hu/~zolnai/news/a4/article4.htm

Zolnai László – Gácsi Zoltán (1999): Válaszolunk, de mire? Magyar Tudomány. 44, 488–-489.   http://w3.atomki.hu/~zolnai/news/a6/article6.htm

Zolnai László (2001): Tudománymetria és kollaboráció. Fizikai Szemle. 51, 264–265. http://w3.atomki.hu/~zolnai/news/DENESH.HTM



1 A fizika jelenlegi állása szerint a Világegyetem ismert tulajdonságainak egyik magyarázata az lehet, hogy feltételezzük a világegyetem nagy részét alkotó jelenlegi eszközeinkkel nem észlelhet „sötét anyag” és „sötét energia” létezését. Ehhez hasonlóan a jelen cikkben írtak is inkább egy spekulatív gondolatmenet részének tekintendk, mint tényállításoknak.

2 A társszerzk számával való beosztást az indokolja, hogy így biztosítható a társzerzk által „elszámolt” publikációs hivatkozási mennyiségek állandó volta, egyszerbben, hogy egy publikáció vagy egy hivatkozás csak egy maradjon bármilyen összegzésben, vagyis az összeszámlálás mvelete additív legyen. (Ez az eljárás csak egy a lehetséges additív eljárások közül. A legmegnyugtatóbb a társszerzkhöz rendelt százalékos részvétel lenne, amely kezelésére az MTA Köztestületi Publikációs Adattár – KPA – már lehetséget nyújt.) A „beosztással” analóg probléma lép fel az elszámolandó alapegységek (publikációk, hivatkozások stb.) országok és intézetek közti szétosztására nézve. Ez ugyanúgy kutatásispektrum-függ, mint az egyénre jutó saját rész.

3 A teljesség igénye nélkül három példa: Az MTA Kémiai Osztályának régebbi, a Mszaki Osztály jelenlegi Doktori Szabályzata, a Debreceni Egyetem Matematikai és Számítástudományi Doktori Iskolájának követelményrendszere a PhD-fokozatra pályázók számára.

4 http://www.mta.hu/?id=598

5 A hazai, ill. külföldön elkövetett publikációk megkülönböztetésére lásd az Orvosi Osztály régebbi Doktori Szabályzatát. Hasonló különbségtétel tárgya lehet, hogy melyik munkáltatónál számolják el az illet PIT-et (l.: MTA Tudományos Publikációs Adattár szabályzatát).

6 Jól mutatja ennek a tagnak a jelentségét, hogy hosszú ideig az OTKA-rlap els oldalán – a téma kifejtését megelzen, a nemzetközi együttmködésben való részvételre vonatkozó kérdés szerepelt.

7 Az, hogy a társszerzk számával való beosztás nem idegen a hazai evaluatív tudománymetriától, az is mutatja, hogy egy elz, 1992-es értékelés els szakaszában még társszerzszámmal beosztott mutatókat kértek.

8 Az intézetektl más teljesítménymutatókat is kértek, például az egyetemi oktatásban tartott órák számát, az intézetekben készült PhD-disszertációk számát stb. Ezeket – a rossz kérdésfeltevésbl ered „értékelhetetlen” válaszok miatt – nem vonták be az értékelésbe.

9 Science Citation Index, az Institute for Scientific Information, Philadelphia által kiadott mutató, amely a világ legjelentsebb természettudományos folyóirataiban megjelent hivatkozások adatait tartalmazza. SCI-folyóiratok mindazok a folyóiratok, amelyeket az SCI nyomon követ.

10 A hatástényezket az SCI évente számolja ki a benne szerepl folyóiratokra. Egy folyóirat n-edik évi hatástényezje egyenl a folyóiratban n-1. és n-2. évben megjelent közleményekre az SCI-ben az n-1 és n-2. évben fellelhet hivatkozások száma osztva a folyóiratban n-1. és n-2. évben megjelent közlemények számával. Ily módon a hatástényez az adott folyóiratban megjelent egy közleményre várható SCI-hivatkozások számára ad relatív becslést. Mivel a hatástényez egy olyan sokaságon vett átlag, amely lényegesen szélesebb, mint az egy intézetbl publikált cikkek halmaza, ezért véleményem szerint csak a közelmúltban megjelent közlemények hatásának figyelembevételére célszer használni.

11 Nem tagadva, hogy a nemzetközi együttmködésnek jelents szinergikus hatásai lehetnek, a nemzetközi együttmködés sok esetben egyszer bérmunkát takar. A nemzetközi együttmködés önmagában is vonzó anyagilag, annak erltetése sokszor „forráskivonással” jár fleg a hazai infrastruktúra-fejlesztés területén.

12 Kérdéses, hogy a mutatók lineáris kombinációjánál bonyolultabb formulát érdemes-e alkalmazni.

A lineáris kombinációs formula alkalmazására példaként megemlítjük a kórházi ágyszámok elosztására, vagy a állami ösztöndíjas PhD-helyek elosztására vonatkozó formulát.

13 A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy kollaborációk idegységre es publikációinak és hivatkozásainak száma jelentsen n a kevés társszerzs együttmködésekhez képest, de közel sem annyira, hogy ellensúlyozni tudná a társszerzk számának növekedését.

14 Erre utal, hogy a CERN-tagdíjat az NKTH fizeti, az MTA-nak úgy látszik, nem eléggé „tudományos” a részecskefizikai kutatás.

15 Mondandónkkal kapcsolatos legkülönösebb termék a „lemondó nyilatkozat”; beszerzése pár száz társszerz esetén kicsit nehézkes, ám ha külföldiektl nem kell beszerezni, az eljárás enyhén szólva következetlen.

16 A Fizikai Osztályon a „kandidátusi korszak” vége felé már lejátszódott egy hasonló folyamat, lehetett fokozatot szerezni nukleáris elektronika, vákuumtechnika, szoftverfejlesztés stb. tárgykörbl. Legutóbbi idben sor került lényegében szoftverfejlesztésen alapuló MTA doktora cím adományozására.

17 Érdekes jelenség, hogy míg az MTA doktora cím – amely az egyetemi tanári kinevezések feltétele is – adományozásánál az osztályok megpróbálkoznak – amúgy igen változatos – követelményrendszerek felállításával, a jóval nagyobb anyagi juttatással járó akadémiai tagság esetében megelégednek a jóval több szubjektív elemet megenged (az AT tágabb értelmezésén alapuló) egyszer választási procedúrával.

18 Vajon egyes esetekben mit jelent a „nemzetközileg ismert kutató” vagy „iskolateremt munkásság”? Ezeket a terminus technicusokat meg kellene hagyni a kitüntetések, díjak adományozására. Egy-egy mutatónak jellemz sorsa, hogy egyre lazább értelmezést kap.


<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]