Magyar Tudomány, 2008/07 875. o.

Tudós fórum




A köztestületiség korrekt megjelenítése

az akadémiai törvényben és az Alapszabályban



Keszei Ern



PhD, DSc, az ELTE Fizikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára

keszei chem . elte . hu



A Magyar Tudományos Akadémia jogállását az 1994. évi XL. törvény határozza meg, amelynek 1. § (1) pontja szerint az „önkormányzati elven alapuló, jogi személyként mköd köztestület”. A köztestület az erre vonatkozó 1959. évi IV. törvény 61. § (6) pontja szerint az egyesület szinonimája, így a „köztestületi tag” kifejezésbe beleértend minden akadémikus és nem akadémikus. Az igazságügyi és az oktatási kormányzat az MTA-tól kapott javaslat alapján 2007-ben elkészítette a törvény módosítását, és annak tervezetét (OKM tervezet) visszaküldte az MTA-nak megvitatásra. Jelen írás szerzje ebben a választási periódusban „közgylési doktor képvisel”, és ebben a minségben részt vesz a vitában. Tapasztalata szerint a vita során – legalábbis a Kémiai Osztály akadémikusai – nem igazán mérik fel a köztestületiség jelentségét.

Felmerülhet az a kérdés is – amint azt például Szelényi Iván a reformdokumentumokhoz írott hozzászólásában (Szelényi, 2006) fel is veti –, hogy szükséges-e az Akadémia köztestületté, „tudósok köztársaságává” történt kiterjesztésének fenntartása. Szelényi Iván érvekkel jól alátámasztott véleményében azt írja, hogy a legcélravezetbb az lenne, ha az Akadémia visszatérne mködésének ahhoz a rendjéhez, amit a II. világháborút követ években erteljes küls nyomás hatására változtattak meg. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat valóban megszívlelend, de a köztestületi szervezdés megszüntetése nagymértékben leszkítené az Akadémia érdemi tevékenységének gyakorlási lehetségét.

Az érdemi tevékenység sokunk szerint egyik legfontosabb része – amirl az Akadémia hivatalos dokumentumaiban kevés szó esik – az intézményes keretek biztosítása a hazai tudományos közösség mhelyszer rendezvényeihez, szervezdéséhez. Mivel a II. világháború óta világszerte olyan mértékben megntt a tudománnyal magas szinten, fállásban foglalkozók száma, hogy a magyar tudós közösség sem fér bele a korábbi létszámkeretekbe, a jelenlegi helyzetben mindenképpen indokolt egy szélesebb kör Akadémia fenntartása, mint az a háborút megelz években volt. Tapasztalataim szerint ez a nagyon fontos mhelymunka igazán színvonalas formában a bizottságok alatti szinten – az albizottságokban vagy a munkabizottságokban folyik. A Kémiai Osztály munkabizottságaiban ez a tevékenység meglehetsen élénk és rendszeres. Egy-egy eladóülésen – ami egy- vagy kétnapos – huszonöt-harminc körüli a létszám, sok a fiatal kutató, és valóban érdemi, mhelyszer eszmecsere követi az eladásokat. Nemcsak egymás tevékenységének megismerését, hanem hasznos ötletek cseréjét is lehetvé teszik ezek a rendezvények. Az említett rendezvényeken a huszonöt-harminc fs létszám mellett én legfeljebb egy-két akadémikust láttam. Erre is alapozom azt a véleményemet, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának szélesebb kör legyen a tagsága, mint a 365 akadémikus.

A tagság jelenlegi összetételérl álljon itt néhány adat. A 11 671 köztestületi tagból 365 akadémikus (3,1 %), 2485 az MTA doktora (21,3 %). Az Akadémia legfbb döntéshozó testületének, a Közgylésnek mind a 365 akadémikus szavazati jogú tagja (64,6 %), rajtuk kívül a 11 306 nem akadémikus tagot kétszáz választott személy képviseli (35,4 %). Hasonlóak az arányok az Akadémia tizenegy osztályában is, kivéve, hogy ott a doktori képviselk jogállása osztályonként meglehetsen eltér. Van egy osztály, ahol az akadémikusok választásán és a doktori ügyeken kívül minden kérdésben szavazati joguk van. Van, ahol minden ülésen tanácskozási jogú tagként vesznek részt. Van, ahol meghívják ket, de nincs tanácskozási joguk, és van olyan osztály is, ahol az ülésekre meg sem hívják ket, csak egy-egy alkalommal, speciálisan erre a célra kitzött napirend megvitatására. (Utóbbi emlékeztet a múlt rendszer „Ifjúsági Parlament” akcióira, amelyeknek sem sok értelmük, sem különösebb következményeik nem voltak.)

Az 1994. évi törvényt megelzen az Akadémia csak akadémikusokból állt. 1994 óta viszont az Akadémia köztestület, azaz egyesület. Már az 1994. évi törvénynek is egységesen ebben a szellemben kellett volna megfogalmazódnia, még inkább így kellene lenni a tervezett új törvényben, ahol a megfelel szóhasználat korrekt módon mindenütt a következ lehetne: köztestületi tag (ez mindenkire vonatkozna), akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban: akadémikus), valamint nem akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban doktor). A törvényben a köztestületiség szellemében általánosan kellett volna (kellene) megfogalmazni a jogokat is, kötelességeket is. Ahol ez alól kivétel van – például az új akadémikusok választása, mert ket csak az akadémikusok választják –, azt külön kellene megemlíteni. A törvény azonban ebben a tekintetben meglehetsen következetlen, és ugyanez a következetlenség fel-felbukkan – fleg az akadémikusok körében – szóban és írásban egyaránt1. A továbbiakban az OKM-tervezet néhány példáján rámutatok ezekre a következetlenségekre.

A javaslat 1. §-ában olvasható:

(2) Az Akadémiát a 14. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány olyan más mveli alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek (szerz kiemelése).

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai köztestületi jogaikat – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

Ehelyett például a következket kellene írni:

(2) Az Akadémiát a köztestületi tagok alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek.

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai (a továbbiakban doktorok) köztestületi jogaikat az Akadémia közgylésében, az osztályüléseken, valamint szakterületük szakmai bizottságaiban – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

(4) Az Akadémia 14. § szerinti akadémikus tagjai (a továbbiakban akadémikusok) alanyi jogon tagjai az Akadémia közgylésének, annak az osztálynak, ahol akadémikussá választották ket, valamint szakterületük szakmai bizottságainak.

A javaslat 8. §-ában olvasható:

(1) A köztestület tagjai a 15. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkez mveli, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett.

(2) A köztestület – tagjai közül – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választja meg képviselit a tudományos testületekbe és az Akadémia közgylésébe.

E két pont a fentebb javasolt változtatás tükrében már felesleges. Az (1) nem elég általános, a (2) pedig ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy az akadémikusok nem választanak képviselket, hanem eleve tagjai a közgylésnek és az osztályoknak. Ha megtartjuk e két pontot, a következképpen kellene ket átírni:

(1) A köztestület tagjai a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkez mveli, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett, valamint azok az akadémikusok, akik az Akadémia köztestületté alakulását megelzen váltak akadémikussá.

(2) A köztestület nem akadémikus tagjai – a doktorok – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választják meg képviseliket az osztályokba, szakterületük szakmai bizottságaiba, valamint az Akadémia közgylésébe. Az akadémikusok ezen testületeknek alanyi jogon tagjai.

Az OKM-javaslatban megtalálható, ki és milyen feltételekkel lehet az MTA doktora (28–30. §), de nincs benne szó arról, hogyan lehet valaki akadémikus. Ezt mindenképpen pótolni kell! Az akadémikussá válás elfeltétele az MTA doktora cím, ezért a javaslat 30. §-ának szövege után kellene ezt leírni, a javaslat 14. §-a és az MTA Alapszabálya szerint például a következképpen:

(1) Az akadémikusok körét rendes és levelez, valamint küls, illetve tiszteleti tagok alkotják. Levelez taggá az a magyar állampolgár választható meg, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora címmel vagy az Akadémiai Törvény 28. §-a alapján azzal egyenértéknek minsített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon mveli. Rendes taggá az a levelez tag választható meg, aki levelez tagságának elnyerése óta jelents tudományos eredményeket ért el.

(2) Az akadémikusokat a hazai rendes, illetve levelez tagok választják tagjaik közé. Az akadémikusok jelölésének feltételeit és választásának részletes szabályait az Akadémia szabályzatban állapítja meg, amit az akadémikusok gylése hagy jóvá.

A fenti változtatások nem jelentsek, de helyretennék a féloldalasan kódolt „köztestületiséget” a törvényben. (Valószínleg a törvénytervezet néhány más helye is apróbb korrekciókat igényel még a következetes kódolás érdekében, amit kodifikálásban gyakorlott jogász kollégáink nyilván gyorsan elvégezhetnének.) Ugyanebben a szellemben a különböz testületek tagsága, illetve az azokban viselt tisztségek is legyenek nyitva minden köztestületi tagnak – kivéve, ha a törvény vagy az alapszabály máshogy rendelkezik. Ez azonban csak indokolt esetben fordulhat el. Például ftitkárhelyettes a jelenlegi törvény és az OKM javaslata alapján csak akadémikus lehet, noha ez tényleg nem indokolt, lehetne nem akadémikus is. Valószín, hogy az Akadémia vagyonát kezel testületben is szükséges lenne megengedni olyan tisztségvisel részvételét, aki megalapozott szakmai háttérrel rendelkezik a vagyonkezelés feladataihoz, bár nem akadémikus.

A törvény megfelel „helyretétele” után az Alapszabályt is felül kell vizsgálni, és megfelelen módosítani. A „közgylési doktor képviselknek” mindenképp indokolt a szavazati jog megadása az akadémiai osztályokban – kivéve természetesen az akadémikusválasztást. (Ezzel a javaslattal egyébként több osztály egyetért.) Kívánatos lenne ezen túlmenen a közgylési (és osztálybeli) szavazati arányok felülvizsgálata is. A Közgylésben a 365 akadémikus 64,6 %-ot tesz ki, miközben a köztestületi tagoknak csak 3,1 %-át adják, ami huszonegyszeres túlképviseletet jelent – és közel kétharmados többséget. A tagság 96,9 %-át képvisel kétszáz választott tag pedig csak a szavazatok 35,4 %-át adja, ami 0,37-szoros alulképviselet. Véleményem szerint méltányos lenne legalább az 50-50 %-os megoszlás elérése valamilyen szabályozás alapján.

Azt gondolom, hogy a kiszélesített, köztestületi szervezdés Akadémia tagságának érdekei túlmutatnak a 365 akadémikus érdekein. Ha eredményesen szeretnénk fenntartani az Akadémia autonómiáját, ha meg akarjuk tartani közfeladatainak kell szint állami finanszírozását, ha az Akadémia tulajdonában lév kutatóintézetek hatékony mködésének feltételeit biztosítani akarjuk, nagy szükségünk van a teljes köztestületi tagság lehet legnagyobb egységére. Az ehhez szükséges kötdést, az Akadémiával szembeni lojalitást bizonyára ersítené, ha a kb. 11 300 nem akadémikus köztestületi tag is úgy érezhetné, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának nem másodrend tagja. Ehhez a legels lépés a törvény és az alapszabály jogilag korrekt formájú megfogalmazása lehet.



Kulcsszavak: köztestület, képviselet, akadémiai törvény

Irodalom

Somlyódy László (2008): Elnökjelölti koncepciók. Magyar Tudomány. 169, 541.

Szelényi Iván (2006): Hozzászólás az MTA Reformbizottsága által megküldött dokumentumokhoz. http://www.mta.hu/fileadmin/2006/09/RB_Szelenyi_hozzaszolas.doc

1Lásd például Somlyódy László: Elnökjelölti koncepciók, ahol a következ mondat szerepel: „A magyar tudóstársadalom legnagyobb része az egyetemeken dolgozik, amelyekhez akadémikusaink és köztestületi tagjaink révén is rengeteg szállal kötdünk.” (Somlyódy, 2008, kiemelés a szerztl.)



<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]