Magyar Tudomány, 2008/07 875. o.

Tudós fórum




A köztestületiség korrekt megjelenítése

az akadémiai törvényben és az Alapszabályban



Keszei Ernõ



PhD, DSc, az ELTE Fizikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára

keszei chem . elte . hu



A Magyar Tudományos Akadémia jogállását az 1994. évi XL. törvény határozza meg, amelynek 1. § (1) pontja szerint az „önkormányzati elven alapuló, jogi személyként mûködõ köztestület”. A köztestület az erre vonatkozó 1959. évi IV. törvény 61. § (6) pontja szerint az egyesület szinonimája, így a „köztestületi tag” kifejezésbe beleértendõ minden akadémikus és nem akadémikus. Az igazságügyi és az oktatási kormányzat az MTA-tól kapott javaslat alapján 2007-ben elõkészítette a törvény módosítását, és annak tervezetét (OKM tervezet) visszaküldte az MTA-nak megvitatásra. Jelen írás szerzõje ebben a választási periódusban „közgyûlési doktor képviselõ”, és ebben a minõségben részt vesz a vitában. Tapasztalata szerint a vita során – legalábbis a Kémiai Osztály akadémikusai – nem igazán mérik fel a köztestületiség jelentõségét.

Felmerülhet az a kérdés is – amint azt például Szelényi Iván a reformdokumentumokhoz írott hozzászólásában (Szelényi, 2006) fel is veti –, hogy szükséges-e az Akadémia köztestületté, „tudósok köztársaságává” történt kiterjesztésének fenntartása. Szelényi Iván érvekkel jól alátámasztott véleményében azt írja, hogy a legcélravezetõbb az lenne, ha az Akadémia visszatérne mûködésének ahhoz a rendjéhez, amit a II. világháborút követõ években erõteljes külsõ nyomás hatására változtattak meg. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat valóban megszívlelendõ, de a köztestületi szervezõdés megszüntetése nagymértékben leszûkítené az Akadémia érdemi tevékenységének gyakorlási lehetõségét.

Az érdemi tevékenység sokunk szerint egyik legfontosabb része – amirõl az Akadémia hivatalos dokumentumaiban kevés szó esik – az intézményes keretek biztosítása a hazai tudományos közösség mûhelyszerû rendezvényeihez, szervezõdéséhez. Mivel a II. világháború óta világszerte olyan mértékben megnõtt a tudománnyal magas szinten, fõállásban foglalkozók száma, hogy a magyar tudós közösség sem fér bele a korábbi létszámkeretekbe, a jelenlegi helyzetben mindenképpen indokolt egy szélesebb körû Akadémia fenntartása, mint az a háborút megelõzõ években volt. Tapasztalataim szerint ez a nagyon fontos mûhelymunka igazán színvonalas formában a bizottságok alatti szinten – az albizottságokban vagy a munkabizottságokban folyik. A Kémiai Osztály munkabizottságaiban ez a tevékenység meglehetõsen élénk és rendszeres. Egy-egy elõadóülésen – ami egy- vagy kétnapos – huszonöt-harminc körüli a létszám, sok a fiatal kutató, és valóban érdemi, mûhelyszerû eszmecsere követi az elõadásokat. Nemcsak egymás tevékenységének megismerését, hanem hasznos ötletek cseréjét is lehetõvé teszik ezek a rendezvények. Az említett rendezvényeken a huszonöt-harminc fõs létszám mellett én legfeljebb egy-két akadémikust láttam. Erre is alapozom azt a véleményemet, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának szélesebb körû legyen a tagsága, mint a 365 akadémikus.

A tagság jelenlegi összetételérõl álljon itt néhány adat. A 11 671 köztestületi tagból 365 akadémikus (3,1 %), 2485 az MTA doktora (21,3 %). Az Akadémia legfõbb döntéshozó testületének, a Közgyûlésnek mind a 365 akadémikus szavazati jogú tagja (64,6 %), rajtuk kívül a 11 306 nem akadémikus tagot kétszáz választott személy képviseli (35,4 %). Hasonlóak az arányok az Akadémia tizenegy osztályában is, kivéve, hogy ott a doktori képviselõk jogállása osztályonként meglehetõsen eltérõ. Van egy osztály, ahol az akadémikusok választásán és a doktori ügyeken kívül minden kérdésben szavazati joguk van. Van, ahol minden ülésen tanácskozási jogú tagként vesznek részt. Van, ahol meghívják õket, de nincs tanácskozási joguk, és van olyan osztály is, ahol az ülésekre meg sem hívják õket, csak egy-egy alkalommal, speciálisan erre a célra kitûzött napirend megvitatására. (Utóbbi emlékeztet a múlt rendszer „Ifjúsági Parlament” akcióira, amelyeknek sem sok értelmük, sem különösebb következményeik nem voltak.)

Az 1994. évi törvényt megelõzõen az Akadémia csak akadémikusokból állt. 1994 óta viszont az Akadémia köztestület, azaz egyesület. Már az 1994. évi törvénynek is egységesen ebben a szellemben kellett volna megfogalmazódnia, még inkább így kellene lenni a tervezett új törvényben, ahol a megfelelõ szóhasználat korrekt módon mindenütt a következõ lehetne: köztestületi tag (ez mindenkire vonatkozna), akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban: akadémikus), valamint nem akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban doktor). A törvényben a köztestületiség szellemében általánosan kellett volna (kellene) megfogalmazni a jogokat is, kötelességeket is. Ahol ez alól kivétel van – például az új akadémikusok választása, mert õket csak az akadémikusok választják –, azt külön kellene megemlíteni. A törvény azonban ebben a tekintetben meglehetõsen következetlen, és ugyanez a következetlenség fel-felbukkan – fõleg az akadémikusok körében – szóban és írásban egyaránt1. A továbbiakban az OKM-tervezet néhány példáján rámutatok ezekre a következetlenségekre.

A javaslat 1. §-ában olvasható:

(2) Az Akadémiát a 14. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány olyan más mûvelõi alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek (szerzõ kiemelése).

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai köztestületi jogaikat – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

Ehelyett például a következõket kellene írni:

(2) Az Akadémiát a köztestületi tagok alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek.

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai (a továbbiakban doktorok) köztestületi jogaikat az Akadémia közgyûlésében, az osztályüléseken, valamint szakterületük szakmai bizottságaiban – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

(4) Az Akadémia 14. § szerinti akadémikus tagjai (a továbbiakban akadémikusok) alanyi jogon tagjai az Akadémia közgyûlésének, annak az osztálynak, ahol akadémikussá választották õket, valamint szakterületük szakmai bizottságainak.

A javaslat 8. §-ában olvasható:

(1) A köztestület tagjai a 15. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkezõ mûvelõi, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett.

(2) A köztestület – tagjai közül – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választja meg képviselõit a tudományos testületekbe és az Akadémia közgyûlésébe.

E két pont a fentebb javasolt változtatás tükrében már felesleges. Az (1) nem elég általános, a (2) pedig ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy az akadémikusok nem választanak képviselõket, hanem eleve tagjai a közgyûlésnek és az osztályoknak. Ha megtartjuk e két pontot, a következõképpen kellene õket átírni:

(1) A köztestület tagjai a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkezõ mûvelõi, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett, valamint azok az akadémikusok, akik az Akadémia köztestületté alakulását megelõzõen váltak akadémikussá.

(2) A köztestület nem akadémikus tagjai – a doktorok – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választják meg képviselõiket az osztályokba, szakterületük szakmai bizottságaiba, valamint az Akadémia közgyûlésébe. Az akadémikusok ezen testületeknek alanyi jogon tagjai.

Az OKM-javaslatban megtalálható, ki és milyen feltételekkel lehet az MTA doktora (28–30. §), de nincs benne szó arról, hogyan lehet valaki akadémikus. Ezt mindenképpen pótolni kell! Az akadémikussá válás elõfeltétele az MTA doktora cím, ezért a javaslat 30. §-ának szövege után kellene ezt leírni, a javaslat 14. §-a és az MTA Alapszabálya szerint például a következõképpen:

(1) Az akadémikusok körét rendes és levelezõ, valamint külsõ, illetve tiszteleti tagok alkotják. Levelezõ taggá az a magyar állampolgár választható meg, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora címmel vagy az Akadémiai Törvény 28. §-a alapján azzal egyenértékûnek minõsített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon mûveli. Rendes taggá az a levelezõ tag választható meg, aki levelezõ tagságának elnyerése óta jelentõs tudományos eredményeket ért el.

(2) Az akadémikusokat a hazai rendes, illetve levelezõ tagok választják tagjaik közé. Az akadémikusok jelölésének feltételeit és választásának részletes szabályait az Akadémia szabályzatban állapítja meg, amit az akadémikusok gyûlése hagy jóvá.

A fenti változtatások nem jelentõsek, de helyretennék a féloldalasan kódolt „köztestületiséget” a törvényben. (Valószínûleg a törvénytervezet néhány más helye is apróbb korrekciókat igényel még a következetes kódolás érdekében, amit kodifikálásban gyakorlott jogász kollégáink nyilván gyorsan elvégezhetnének.) Ugyanebben a szellemben a különbözõ testületek tagsága, illetve az azokban viselt tisztségek is legyenek nyitva minden köztestületi tagnak – kivéve, ha a törvény vagy az alapszabály máshogy rendelkezik. Ez azonban csak indokolt esetben fordulhat elõ. Például fõtitkárhelyettes a jelenlegi törvény és az OKM javaslata alapján csak akadémikus lehet, noha ez tényleg nem indokolt, lehetne nem akadémikus is. Valószínû, hogy az Akadémia vagyonát kezelõ testületben is szükséges lenne megengedni olyan tisztségviselõ részvételét, aki megalapozott szakmai háttérrel rendelkezik a vagyonkezelés feladataihoz, bár nem akadémikus.

A törvény megfelelõ „helyretétele” után az Alapszabályt is felül kell vizsgálni, és megfelelõen módosítani. A „közgyûlési doktor képviselõknek” mindenképp indokolt a szavazati jog megadása az akadémiai osztályokban – kivéve természetesen az akadémikusválasztást. (Ezzel a javaslattal egyébként több osztály egyetért.) Kívánatos lenne ezen túlmenõen a közgyûlési (és osztálybeli) szavazati arányok felülvizsgálata is. A Közgyûlésben a 365 akadémikus 64,6 %-ot tesz ki, miközben a köztestületi tagoknak csak 3,1 %-át adják, ami huszonegyszeres túlképviseletet jelent – és közel kétharmados többséget. A tagság 96,9 %-át képviselõ kétszáz választott tag pedig csak a szavazatok 35,4 %-át adja, ami 0,37-szoros alulképviselet. Véleményem szerint méltányos lenne legalább az 50-50 %-os megoszlás elérése valamilyen szabályozás alapján.

Azt gondolom, hogy a kiszélesített, köztestületi szervezõdésû Akadémia tagságának érdekei túlmutatnak a 365 akadémikus érdekein. Ha eredményesen szeretnénk fenntartani az Akadémia autonómiáját, ha meg akarjuk tartani közfeladatainak kellõ szintû állami finanszírozását, ha az Akadémia tulajdonában lévõ kutatóintézetek hatékony mûködésének feltételeit biztosítani akarjuk, nagy szükségünk van a teljes köztestületi tagság lehetõ legnagyobb egységére. Az ehhez szükséges kötõdést, az Akadémiával szembeni lojalitást bizonyára erõsítené, ha a kb. 11 300 nem akadémikus köztestületi tag is úgy érezhetné, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának nem másodrendû tagja. Ehhez a legelsõ lépés a törvény és az alapszabály jogilag korrekt formájú megfogalmazása lehet.



Kulcsszavak: köztestület, képviselet, akadémiai törvény

Irodalom

Somlyódy László (2008): Elnökjelölti koncepciók. Magyar Tudomány. 169, 541.

Szelényi Iván (2006): Hozzászólás az MTA Reformbizottsága által megküldött dokumentumokhoz. http://www.mta.hu/fileadmin/2006/09/RB_Szelenyi_hozzaszolas.doc

1Lásd például Somlyódy László: Elnökjelölti koncepciók, ahol a következõ mondat szerepel: „A magyar tudóstársadalom legnagyobb része az egyetemeken dolgozik, amelyekhez akadémikusaink és köztestületi tagjaink révén is rengeteg szállal kötõdünk.” (Somlyódy, 2008, kiemelés a szerzõtõl.)



<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]