sci . fgt . bme . hu
Bevezetõ
Ádám József
az MTA rendes tagja, egyetemi tanár
az MTA X. (Földtudományok) Osztályának elnöke
jadam sci . fgt . bme . hu
A globális klíma- és környezetváltozás ténye ma már nemcsak az illetékes kutatók körében nyilvánvaló, hanem a nagyobb nyilvánosság elõtt is egyre inkább közismertté válik. A természetben a klíma mindig változott, ma is változik, és a jövõben is változni fog. Jelenleg is egy jégkorszak felmelegedési (ún. interglaciális) szakaszában élünk. A földtörténeti közelmúltban lejátszódott klímaváltozási események (éghajlati ciklusok: idõszakos lehûlések, felmelegedések) idõtartama átlagosan negyven-ötvenezer év, amelyeket több évtizede vizsgálnak hazánkban is. Az utóbbi évtizedekben mutatták ki, hogy a globális klímaváltozási folyamatokban egyre növekvõ mértékben merül fel az emberiség felelõssége. Az emberi tevékenység által felszabadított üvegházhatású gázok érzékelhetõ felmelegedést okoztak, ami már a közeli jövõben komoly hatást fejthet ki az érintett térségekben. A vonatkozó kutatási eredmények alapján a klímaváltozások jelentõs hatással lesznek a különleges idõjárási események gyakoriságára és intenzitására is.
Az emberi tevékenység azonban nemcsak az éghajlati feltételeket módosítja, hanem a maga termelésével és fogyasztásával érzékelhetõ hatást gyakorol a környezetére. Az emberiség ma már hatalmas anyagmennyiséget mozgat meg. Az elmúlt kétszáz év folyamán a Föld népessége nyolcszorosára, az ipari termelés százszorosára nõtt. A világ vízfogyasztása jelenleg kb. tizenötször nagyobb, mint száz évvel ezelõtt volt. Közben mintegy hetvenezer új vegyi termék született, amelyek bejutottak a légkörbe, a vízbe, az üledékekbe és a talajba is. Az elõrejelzések szerint 2050-re a Föld népessége a jelenlegi hatmilliárdról kilencre, az ipari termelés pedig a mainak négyszeresére nõ. Így biztosra vehetõ, hogy a jövõben még több vízre, energiára, ásványi nyersanyagra, fémre és talajra lesz szükség. Az említett folyamatok a globális környezet jelentõs változásait eredményezik, amelyek elkerülhetetlenül visszahatnak az emberi tevékenységre, hosszabb távon súlyos következményekkel járhatnak.
Az emberiség e vonatkozásban megoldásra váró feladatai többirányúak. Egyrészt nemzetközi szinten összehangolt intézkedésekre (és ezek fokozására) lenne szükség a fenyegetõ folyamatok megelõzése, illetve mérséklése érdekében. Másrészt az elkerülhetetlen változásokat mindenképpen célszerû felmérni, melyekre fel kell készülni, illetve az új feltételekhez alkalmazkodni kell, és ennek megfelelõ nemzeti stratégiát kell kidolgozni. Erre hazai jó példa a Láng István akadémikus által vezetett VAHAVA-program kidolgozása és a magyar Országgyûlés által elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia.
Az MTA X. (Földtudományok) Osztálya az elmúlt két évtized során közgyûlési és tudományünnepi nyilvános osztályülésein számos alkalommal szervezett elõadóülést a globális klíma- és környezetváltozások témakörében a hazai és nemzetközi téren elért földtudományi kutatási eredmények bemutatása és megvitatása céljából. Itt csak három elõadóülés témakörét említjük meg: Éghajlatváltozások a múltban és jelenben: okok és következmények (2001. november 7.), Környezetváltozási prognózisok földtudományi alapjai (2005. november 8.) és A klímaváltozás földtudományi vonatkozásai (2007. május 9.). A jelen számban a felsorolt három elõadóülésen elhangzott elõadások közül adunk közre hatot. Elsõként Mészáros Ernõ foglalkozik a földi élet keletkezésének magyarázatával az õslégkör összetétele és az éghajlat tükrében. A cikk után két, a földtörténeti múltban lejátszódott klímaváltozások és azok hatásainak vizsgálatával foglalkozó tanulmány következik (Császár Géza, Hass János és Nádor Annamária cikke, továbbá Vörös Attila és Pálfy József tanulmánya). Mindkét cikkben foglaltak alapvetõ fontosságúak a megbízható tudományos elõrejelzési klímamodellek megalkotása, illetve a meglévõk ellenõrzése szempontjából. A két átfogó cikk után három tanulmány foglalkozik a jelenleg végbemenõ klímaváltozás és ennek következményeinek egyes földtudományi vonatkozásaival. Szilágyi József és Józsa János cikke a vízgõz (párolgás) szerepével foglalkozik, mivel a „vízgõz messze a leghatékonyabb üvegházhatású gáz”. Földváry Lóránt a jelenkori klímaváltozás eredményeként lejátszódó tömegátrendezõdéseknek a földi nehézségi erõtérre kifejtett hatásait és ezek észlelésére alkalmas korszerû mûholdas (ûrgravimetriai) mérési technikákat mutatja be. Végül Kertész Ádám a talajdegradáció és az elsivatagosodás folyamataival foglalkozik.
A jelen összeállítást a Nemzetközi Földév programja keretében adjuk közre. 2008-at az ENSZ a Föld Bolygó Nemzetközi Évévé nyilvánította, mellyel az ENSZ világszerte kiemelt figyelmet kíván biztosítani a közvélemény tudatosságának növelésében a Föld folyamatainak és erõforrásainak fenntartható fejlõdésében és kezelésében, valamint a természeti katasztrófák hatásainak csökkentésében és enyhítésében.
Kulcsszavak: Föld Bolygó Nemzetközi Éve, klímaváltozás, környezetváltozás, elsivatagosodás, vízgõz, földi nehézségi erõtér