Magyar Tudomány, 2008/06 761. o.

Az MTA új küls tagjainak bemutatása




Akadémiánk új küls tagjait arra kértük, hogy kérdéseink közül válasszanak ki hármat-négyet, s ezekre válaszolva tegyék lehetvé, hogy a Magyar Tudomány Olvasói valamelyest megismerjék személyüket és munkájukat.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte?

Volt-e mestere?

Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?

Van-e, és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa?

Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?

Mi az a nyitott kérdés, amelyre választ szeretne kapni?


E havi számunkban Hulkó Gábor, Petfi János és Vet Miklós válaszai olvashatók





Hulkó Gábor


1947-ben, Ógyallán született. Szakterülete a rendszer- és irányításelmélet. A Slovenská Technická Univerzita v Bratislave Strojnícka fakulta Ústav Automatizácie, Merania a Aplikovanej Informatiky igazgatója. Alelnöke a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának, a Selye János Kollégium kuratóriumának elnöke, elnökségi tagja a Strojnícka Spolonos-nak és a Slovenská Spolonos pre Informatiku a Kybernetikunak.


Mi volt a dönt mozzanat az életében,

amely erre a pályára vitte? Volt-e mestere?


A múlt század hatvanas éveinek végén tudományos segédernek jelentkeztem a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) pozsonyi Mszaki Kibernetikai Intézetében (ÚTK SAV). Itt, a rendszeridentifikáció részlegen írtam a diplomamunkámat is lineáris dinamikus rendszerek identifikációja témakörében Haar-függvények felhasználásával. Ezekben az években az ÚTK SAV a maga több mint 800 alkalmazottjával a SZTA legnagyobb tudományos intézete volt. Ez az intézet volt egyébként a csehszlovák számítástechnikai program egyik fontos munkahelye is, itt fejlesztették ki például a KGST els folyamatirányító számítógépét, az RPP 16-ost. Itt kerültem közvetlen kapcsolatba a tudományos munkával, ami meghatározta további pályámat.

Késbb a pozsonyi Szlovák Megyetemen léptem munkába mint kutatómérnök, majd egyetemi oktató. Ezeken a munkahelyeken nagyon sokat köszönhettem az ÚTK SAV tudományos igazgatóhelyettesének, ubomír Šuteknek, és késbb Jozef Skákala tanszékvezet megyetemi professzornak, akik felismerték tehetségemet, támogatták kezdeményezéseimet és munkáimat.


Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?


A hetvenes évek elejétl foglalkozom a megosztott paraméteres rendszerekkel (MPR). Ezek bonyolult alakzatú 3D-s értelmezési tartományokon megadott rendszerek, amelyeknek dinamikáját általában parciális differenciális egyenletek segítségével értelmezzük. A gyakorlatban térben és idben lejátszódó folyamatokról van szó, melyeknek állapot-, illetve kimenjeleit mennyiségmezk reprezentálják. Annak ellenére, hogy ezek a rendszerek adják a körülöttünk lév világ jelenségeinek és folyamatainak a legkézenfekvbb leképzését, a mszaki élet mégis fleg az idtengely mentén értelmezett „pontszer”, illetve összpontosított paraméteres rendszerekre koncentrál.

A megyetem automatizáció és mérés tanszékén hosszú ideig dolgoztunk biokibernetikai témákban is a pozsonyi Komenský Egyetem belgyógyászati kinikájával együttmködve. A különböz bels szervek – máj, tüd, vese – dinamikájának matematikai modellezésén. Állatkísérleteket a prágai Károly Egyetem és a Csehszlovák Tudományos Akadémia kórházkomplexumában végeztünk. Itt szembesültem vele, hogy ezek a bels szervek lényegében mind valós irányított MPR. Épp a modellezett bels szervek anatómiai struktúrái adtak impulzust, hogy újraértelmezzem az MPR-t, és kidolgozzam e dinamikus rendszerek irányításának mérnöki elméletét. Késbb munkatársaimmal az amerikai The MathWorks CONNECTIONS programjában egy szoftverterméket állítottunk össze, amelyet az amerikai cég saját partnertermékeként deklarál web portálján (Distributed Parameter Systems Blockset for MATLAB & Simulink – http://www.mathworks.com/products/connections/).

Manapság az informatika robbanásszer fejdése nyomán a numerikus dinamikai analízisek széles körben terjednek. Így bonyolult 3D-s értelmezési tartományokon megadott dinamikus rendszerek formájában manapság színes animációk kíséretében gyakorlatilag az összes releváns tudományos és mszaki ismeret a képernykön található. A szofisztikált szoftverek a különféle jelenségek, folyamatok tér-ids dinamikáját jelenítik meg. De segítségükkel az irányításhoz szükséges megosztott paraméteres dinamikai jellemzket is meghatározhatjuk. Így eredményeink alapján a mszaki gyakorlat már kiléphet a „pontszer” rendszerek világából, az idtengelyrl a valós világ tér-ids koordinátáinak irányába… Egyébként a tér-id szerkezetes irányított anyagi mozgás széleskör felhasználása új távlatokat kínál a mszaki haladásnak.


Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?


Az ifjúsági korosztályban tagja voltam a csehszlovák sakkválogatottnak. Elszeretettel, napokig ültem sakkjátszmák elemzésén és a sakkelmélet tanulmányozásán, valamint szívesen játszottam vakszimultánokat is több ellenféllel egyszerre. Az elméleti munkában manapság is elszeretettel egymagam ülök a sakktáblánál. A fejlesztmérnöki munkáknál, mint intézet- és kutatócentrum-vezet professzor pedig kedvelem a szimultánpartikat a különböz témakörökben dolgozó kollégákkal.


Szakmai kapcsolatok Magyarországgal

és a Kárpát-medencével?


1981-ben az automatikus irányítás világkongresszusán Kiotóban (IFAC World Congress) kerültem kapcsolatba Vámos Tibor és Keviczky László akadémikusokkal és további magyar kutatókkal, akikkel folyamatosan tartom a kapcsolatokat. Az utóbbi idben Bokor József és Páczelt István akadémikusokkal vagyok szakmai kapcsolatban. Most éppen egy határon átnyúló együttmködési hálózat összeállításán fáradozunk az autóiparai innovációk támogatására a Pozsonyi Megyetem, a Budapesti Megyetem és a gyri Széchenyi Egyetem intézeteinek és tudásközpontjainak a bevonásával.




Petfi János


1931-ben, Miskolcon született, ordinárius. Szakterülete a nyelvfilozófia, szövegtan. A Janus Pannonius Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem és azUniversità di Torino díszdoktora, a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Fiskola magister emeritusa.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében,

amely erre a pályára vitte?


Mindenekeltt a gimnáziumi magyartanárom órái, amelyek életreszóló érdekldést ébresztettek bennem az irodalmi mvek mint a legkomplexebb verbális jelek „mködésének” megismerése iránt. Késbb pedig – elssorban a generatív nyelvészettel való találkozás eredményeként – az a felismerés, hogy matematika, fizika és német nyelv és irodalom szakos képzettségem szerencsésen tudom ötvözni e mködés mechanizmusának feltárását célzó elméleti koncepció kidolgozásában.


Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?


Egyetlen eredményt nem tudnék megnevezni, eredményeket felsorolni igen: Azt, hogy a hasonló célkitzés megvalósítására törekv szakmai közösség pozitívan reagált koncepciómra, amelynek eredményeként a 60-as évek végétl az európai szövegtani kutatás élvonalába kerülhettem. Azt, hogy tizenhét évig szabadon választott tematikát taníthattam Németországban és ugyanannyi évet ugyanolyan módon Olaszországban. Azt, hogy meghívott aktív résztvevje lehettem számos nemzetközi konferenciának, köztük három Nobel-symposiumnak is. Azt, hogy vezetésem alatt több mint húsz doktori értekezés készült el, és hogy egykori német, olasz, spanyol, magyar doktori fokozatot szerzett tanítványaim csaknem kivétel nélkül kutatók vagy egyetemi oktatók lettek. Azt, hogy társszerkesztje lehettem a papiere zur textlinguistik / papers in text linguistics címmel megjelen els nemzetközi szövegtani monográfia-sorozatnak (Buske Verlag, Hamburg, 70 kötet), valamint szerkesztje a berlini de Gruyter Verlag Research in Text Theory cím sorozatának, amelyben huszonöt kötet jelent meg. Azt, hogy kutató, oktató és tudományszervez munkám elismeréseként több egyetem díszdoktorává fogadott, a Nemzetközi Hungarológiai Társaság pedig Lotz-éremmel tüntetett ki. Az, hogy a Maceratai Egyetem az ottani , 75 éves nyugdíjkorhatár elérése után sem engedett el kötelékébl, hanem – professor emeritus címmel megtisztelve – további feladatokkal bízott meg, és az egyetem kiadója egy sajátos multimedia DVD-ROM kiadványt (Da un ateneo all’altro. Verso la costruzione di una teoria semiotica del testo) szentelt kutató- és oktatótevékenységem dokumentálására. Végül – de nem utolsósorban – azt, hogy koncepcióm nem maradt a szakma szk „akadémiai” keretei között, hanem utat talált a különböz iskolafokozaton tanító tanárokhoz és hallgatókhoz, diákokhoz egyaránt.


Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?


Abban az értelemben tartom csapatjátékosnak magam, hogy a kollégáimmal folytatott rendszeres véleménycsere, valamint a munkatársaimmal és tanítványaimmal való együttmködés nélkül koncepcióm kidolgozásában nem tudtam volna eljutni oda, ahol jelenleg tartok – azt hiszem, ezt bibliográfiám meggyzen bizonyítja. A kollégákkal folytatott nemzetközi eszmecserét nagymértékben elsegítette az a tény, hogy a Bielefeldi Egyetem Zentrum für interdisziplinäre Forschung elnevezés kutatóközpontjában számos olyan egyhetes workshopot szervezhettem, amelyen tizenöt-húsz, a nemzetközi élvonalba tartozó kutatóval vitathattuk meg a választott téma kutatásának központi kérdéseit és soron következ feladatait.


Mi az a nyitott kérdés,

amelyre választ szeretne kapni?


Arra keresem a választ, hogy mit lehetne, mit kellene még ezen a koncepción kidolgozásának folytatása folyamán alakítanunk, annak érdekében, hogy minden kétséget kizáró módon alkalmas és viszonylag könnyen kezelhet eszközzé válhasson a szövegértés és a szövegalkotás kompetenciájának növelésére, amelyre ma különösen nagy szükség van.


Kapcsolatai Magyarországgal,

a Kárpát-medencével,

a tudományos-felsoktatási világgal?


A 80-as évek eleje óta – intenzívvé váltak és tartanak mind a mai napig. Ezek a kapcsolatok nagymértékben elsegítették és elsegítik a kollégákkal való együttmködést mind a kutatás, mind az oktatás területén. Itt egyrészt olyan sorozatok létrehozására gondolok, mint a legszélesebb szakmai dialógus elmozdítása érdekében a szegedi kollégákkal együttmködve szerkesztett Szemiotikai szövegtan, és a debreceni kollégák közremködésével létrehozott Officina textologica cím periodikára (az elsbl eddig tizennyolc, a másodikból tizenhárom kötet jelent meg), valamint a Benkes Zsuzsával együtt írott – a kutatás és oktatás célját egyaránt szolgáló – könyveinkre, szövegtan tematikájú nyári akadémiák szervezésére és gyakori részvételünkre tanári továbbképzéseken a Kárpát-medence egész területén. Másrészt rendszeresen részt veszek hazai konferenciákon, és tanítok doktori iskolákban.





Vet Miklós


1936-ban, Budapesten született, nyugalmazott egyetemi tanár. Szakterülete a filozófiatörténet.


Mi volt az a dönt mozzanat az életében,

amely erre a pályára vitte?


Pályaválasztásomnak volt egy mély, alapvet és egy mulatságos, alkalmi oka. Az alapvet ok az a megtérési élmény volt, amely 1954-ben az érettségiz budapesti fiút megkeresztelt ateistából hív katolikussá tette. Filozófiával azért kezdtem el foglalkozni – és foglalkozom ma is –, hogy a teremt és megváltó Istent és a világot, amelyet teremtett és megváltott, jobban megérthessem én magam, és magyarázhassam másoknak fogalmi eszközökkel. Az alkalmi ok pedig, hogy amikor a forradalom után menekültként Párizsba kerültem, a Sorbonne-on haboztam, hogy történelem (vallástörténet) vagy filozófia szakra iratkozzam be. Miután rossz latinista voltam, és a latinvizsga a filozófia szakon könnyebbnek ígérkezett, a filozófiát választottam.


Mi volt az az eredmény munkája során,

amelynek igazán örül?


Kétféle „szakmai” örömöm volt és van. Az egyik a tanítás: az USA-ban, majd Nyugat-Afrikában, végül pedig Franciaországban. Nagyon szeretek eladni. Részben, mert igaz örömet okoz, amikor látom hallgatóim érdekldését, fiatal értelmek és szívek kibontakozását. Részben pedig, mert akkor ért meg az ember legjobban valamit, amikor arról elad, és fleg, amikor harmadszor vagy negyedszer beszél róla. Szinte minden alkalommal ugyanazt eladva újat értek meg, fedezek fel. A másik öröm az írás. Most már majdnem ötven éve írok tanulmányokat és könyveket. Az írás izgalmas és egyáltalán nem elrelátható kaland. Amit a legjobban tudok, arról is mindig új az, amit írok, és jóllehet mindig gondolkodom azon a munkán, amelyen éppen dolgozom, amikor leülök az íróasztalomhoz, még soha nem tudom, hogy mit fogok írni. Pontosabban, hogy ami foglalkoztat, milyen módon jelenik majd meg, és milyen újat fogok meglátni írás közben. Az írással jár a publikálás öröme is. Az ember mindig bizonytalan az értékében annak, amit leírt, és furcsa módon, amikor az írásom nyomtatott formában mint cikk vagy könyv kerül a kezembe, akkor mintha bizonyosabb lennék, hogy ez mégiscsak jó… Könyveimet franciául írom egy, sajnos eléggé szk filozófus olvasói körnek. Legkedvesebb könyvem talán ma is az els, az, amelyet Simone Weil, a fiatalon meghalt francia misztikus-moralista gondolatvilágának szenteltem. Ez a munka már öt nyelven jelent meg, magyarul is – ez különben az egyedüli könyvem, amelynek van magyar fordítása is. A legfontosabb munkám az ezeroldalas kétkötetes Kanttól Schellingig, amely jövre németül is megjelenik. Idáig fleg filozófiatörténészként dolgoztam, de úgy éreztem, hogy ideje megfogalmazni a „saját” gondolataimat is. Így tavaly nyár óta írok egy metafizikai értekezést, szinte minden lábjegyzet nélkül. Nagyon élvezem, csak azt nem tudom még, hogy ki fogja elolvasni...

Van-e, és ha igen,

milyen a legkedvesebb tanítványa?


A legkedvesebb tanítványom egy egykori Yale-i diákom. Filozófus-teológus, és gyakran találkozunk, még akkor is, ha a University of Virginia, amelynek professzora, elég messze esik Párizstól, ahol mi lakunk… Nemrég bevallotta, hogy amikor tanítottam, nagyon öregnek látott, hiszen már harminckét éves voltam... Most, hogy hatvan felé jár, már közeli barátok vagyunk.


Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?


Annak ellenére, hogy a tanítás és az eszmecsere termékenyítik a munkámat, én mindig egyedül gondolkodtam.

Ami magyar kapcsolataimat illeti: 1983 óta járok haza eladni, Budapestre és Szegedre. Azért Szegedre, mert én ott voltam egyetemista és résztvevje az 56-os forradalom eltt a MEFESZ megalakításának, és onnan is kellett menekülnöm: várt a börtön. Ami a határos, illetve közeli országokat illeti, pár eladást tartottam Bukarestben, Temesváron, Kolozsváron. Na meg Bulgáriában, Lengyelországban és jó párszor Litvániában.


<-- Vissza a 2008/06 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]