Krocskó Gyula
1934 – 2007
2007. december elsején váratlanul távozott sorainkból Krocskó Gyula professzor, ökológus, a kárpátaljai természeti környezet fáradhatatlan kutatója és védelmezõje, az ukrajnai magyar tudományosság kiemelkedõ egyénisége, az MTA külsõ tagja, az Ungvári Állami Egyetem Biológiai Karának korábbi dékánhelyettese, aki haláláig a II. Rákóczi Ferenc Magyar Fõiskola (Beregszász) Biológiai Tanszékének vezetõje volt. Tanulmányait 1940-ben Ungváron magyar elemi iskolában kezdte. 1952-ben érettségizett. 1957-ben az Ungvári Állami Egyetemen zoológia, biológia és kémia szakos, kiváló minõsítésû tanári diplomát szerzett. 1992-ben védte meg doktori disszertációját. 1993-ban professzorrá léptették elõ. 2003-ban választották az MTA külsõ tagjává. Ugyanezen évtõl „hivatalosan” nyugállományú.
Kárpátalja és a Keleti-Kárpátok sokrétû természeti világa egyik legkiválóbb ismerõjének tartották. Mint az egyetem Ökológiai Központjának vezetõje sokat tett a Szinevéri Nemzeti Park és a Kárpáti Bioszféra Rezervátum tudományos munkacsoportjainak eredményes mûködéséért. Az ungvári járásban denevérrezervátum létrehozását kezdeményezte, és elérte, hogy a rahói bioszférarezervátum területén gondoskodjanak a barlangok eredeti állapotának megõrzésérõl és zavartalan fennmaradásáról. A vadászati tilalom kiterjesztésére vonatkozó javaslataival Kárpátalja nagyvadjainak védelmét igyekezett elérni. Nagy figyelmet szentelt a Keleti-Kárpátokban folyó fakitermelés, a terület emiatt megváltozó vízgazdálkodása és a Tisza okozta árvizek közötti összefüggésekre. Környezetvédelmi tevékenysége a Kelti-Kárpátok és a Felsõ-Tisza völgyének térségében példamutató volt. Mint oktató, hallgatóit mindenekelõtt természetszeretetre és természeti értékeink megbecsülésére tanította.
Krocskó Gyula melegszívû, emberszeretõ, végletekig segítõkész tanár volt. „Egyike volt azon professzoroknak, aki azonnal vállalta, hogy segítse a magyar nyelvû felsõoktatás kialakítását Kárpátalján. […] Mindig felkarolta és segítette a magyar ajkú diákok fejlõdését, támogatta elsõ lépéseiket a tudományos pályán, így sokan az Õ emberi, szakmai hozzáállásának köszönhetik, hogy magyarként eljutottak a tudományos fokozatig, karriert futhattak be.”1
Több mint százötven közleménye jelent meg. Társszerzõje Ukrajna Vörös Könyve 2. kiadásának. Húsz tankönyv és módszertani munka szerzõje, illetve társszerzõje, százötven diplomamunkát irányított, és öt aspiránsának témavezetõje volt. Számos szakmai bizottság munkájában vett részt. Közel ötven éven keresztül magas színvonalon, kitûnõ pedagógiai érzékkel tanított. Munkásságáért több állami kitüntetésben és elismerésben részesült. Halálával a magyar környezettudomány jelentõs hatású, nemzetközi szinten is elismert, széles látókörû, sokoldalú szakemberét vesztette el.
Szabó István Mihály
az MTA rendes tagja
1 Orosz Ildikó: http://www.karpatok.uzhgorod.ua/hetilap/archivum/363szam/v7.html
<-- Vissza a 2008/06 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]