Magyar Tudomány, 2008/05 531. o.

Tudós fórum



Elnökjelölti koncepció

Roska Tamás • elnökjelölt


Roska Tamás akadémikus 1940-ben született, Budapesten. 1964-ben, a Budapesti Mszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett kitüntetéses diplomát, 1973-ban a mszaki tudomány kandidátusa, majd 1982-ben a mszaki tudomány doktora.

1964-tl 1970-ig a Mszeripari Kutató Intézetben, 1970-tl 1982 elejéig a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott. 1982 óta az MTA SZTAKI-ban dolgozik, 1985 óta az Analogikai és Neurális Számítógépek Kutatólaboratórium vezetje. A nemlineáris dinamika, a mesterséges „neurális” áramkörök és az analogikai celluláris hullám számítógépek, újabban a sokezer processzoros celluláris érzékel számítógépek problémáival foglalkozik.

1989 óta évente, gyakran több hónapra a kaliforniai Berkeley Egyetem meghívott vendégkutatója, egyben társfeltalálója az els programozható analogikai celluláris szuperszámítógép elvnek, valamint a „CNN bionikus szemnek”. Az analogikai celluláris számítógép számítástechnikai infrastruktúrájának teljesen új rendszerét munkatársaival az MTA SZTAKI-ban dolgozták ki. A celluláris hullám számítógép paradigma kiterjesztése a topografikus tömb processzor hálózatokra a milliárd tranzisztoros, új sok-processzor chipek megjelenésével vált fontossá.

1993 elején Hámori Józseffel létrehozták a Neuromorf Információs Technológia interdiszciplináris doktori programot, amely késbb kiegészülve a Csurgay Árpád vezette nanotechnológiai programmal és több más területtel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán egy önálló, interdiszciplináris mszaki tudományi Doktori Iskolává vált. Szakterületének vezet folyóiratában az elmúlt tizenöt év egyik legtöbbet idézett kutatója. Több mint száz nemzetközi tudományos közleményére mintegy kétezer hivatkozás történt.

1989/90-ben a Veszprémi Egyetemen megszervezte a Mszaki Informatika Szakot, 1998-ban pedig megszervezte az Információs Technológiai Kart a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A kar alapító dékánja volt 1998 és 2006 között, jelenleg a kar prodékánja és a Doktori Iskola vezetje. Néhány év óta a SZTAKI Tudományos Tanácsának elnöke.

2006-ban a Semmelweis Egyetem és a Pázmány Egyetem közös szervezésében megalapították a Molekuláris Bionika új, multidiszciplináris alapszakot, melynek szakfelelse.

1992-ben az IEEE (Institute of Electrical and Electronic Engineers) fellow-vá, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelez tagjává, majd 1998-ban rendes tagjává, 1993-ban az Academia Europaea (London) tagjává, 1994-ben az Európai Tudományos és Mvészeti Akadémia (Salzburg) tagjává választotta, 2001-ben a Veszprémi Egyetem honoris causa doktorává avatta.

Gábor Dénes-díjat (1993), Kalmár László-díjat (1993), Szent-Györgyi Albert-díjat (1994), Széchenyi-díjat kapott (1994). 1999-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Nagydíját kapta, 2000-ben megkapta az IEEE Third Millenium Medal és az IEEE Circuits and Systems Society Golden Jubilee Medal kitüntetéseket, 2002-ben elnyerte a Bolyai-díjat.


Nézeteim a Magyar Tudományos Akadémiáról

és a magyar tudományról

A.) – 1. Vajon megismételhet-e az a szellemi bravúr, amit a magyar természettudomány elért a XX. század els felében? A Nature folyóirat e századi els számának els cikke szerint a XX. század természettudománya Budapesten született! Ha talán túlzó is ez az állítás, megalapozni mindezt, különösen az els világháború utáni idkben, nem lehetett könny.

A kor tudományos élete legsikeresebbjeinek írásait olvasva, levonhatunk néhány tanulságot. Ezek közül kettt emelnék ki. Az egyik a kiváló középiskoláknak, valamint a mveltség társadalmi presztízsének fontossága. A másik, stratégiai szempontból szintén sarkalatos pont: a gazdaságilag nehéz helyzet országban az oktatásba és kultúrába való befektetés szükségessége.

2. A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti intézmény, a magyar tudományosság letéteményese. Nem egy egyesület a sok közül. Ezen túlmenen egy történelmileg kialakult bizalom hordozója a magyarul beszélk és olvasók körében. Alapítóinak szándéka szerint különös felelssége van a magyar nyelv-, földrajz-, néprajz- és zenetudomány mvelésében, a mindenkori tudományos vívmányok közvetítésében, valamint a humán-, a természet-, a társadalom-, az agrár-, a mszaki és az orvostudományok terén. Ez a XXI. század elején mást is jelent, mint korábban. Ma a kutatás a nemzetközi versenyképesség alapja. Különösen igaz ez a természettudományok és az agrár-, a mszaki és az orvostudományok területét illeten. A Science and Technology összeér: az innovátorok jó része PhD-fokozattal rendelkezik, vagy legalábbis doktori iskolákban kezdi az innovátori munkát.

Az egyetemi tömegoktatás társadalmi szerepe ma a korábbi középiskolákéhoz hasonló. A kutatás és fejlesztés bázisát a kutató egyetemi fakultások, valamint a fhivatású kutatóintézetek jelentik. Ez Magyarországon − mint az újonnan csatlakozott EU-tagországok egyikében – fokozottan igaz, mert a tíz új tagország összes vállalati kutatási ráfordítása a csúcstechnológiában a 15-ök teljes ráfordításának egy százaléka. Ennek következménye az állami kutatási ráfordítások primátusa.

Magyarországon a fhivatású kutatás az MTA kutatóhálózatán kívül jelentsen öszszeszkült. A történelmi mércével gyors létszámnövelés a felsoktatásban igen nagy feladatot ró az egyetemekre a tömegoktatás tanárlétszámigénye miatt. Nincs más kiút, mint a kutatóhálózat racionális megersítése, partnerségben egy racionálisan és versenyképesen támogatott egyetemi kutatóhálózattal, támogatva az egyetemeken – a doktori iskolákhoz kapcsolódva – a fhivatású „intézetszer” kutatócsoportokat.

3. Kik fogják felvirágoztatni középtávon a magyar tudományt? Akadémiánk tagjai és az MTA doktorai tudományos iskoláinak a derékhadát képez fiatal kutatók. A ma harmincas éveikben, negyvenes éveik elején járó, kiemelkeden teljesít fiatal társaink, és az ket követ, ma még húszas éveikben járó, illetve még egyetemeinken tanuló ifjú tehetségek. Fként ket kell helyzetbe hoznunk. De hogyan? Akadémiánk felelssége, hogy tanítványainkat alkotó helyzetbe hozzuk. Mindenekeltt azokat, akik itt dolgoznak a körünkben. De kivételes esetben számolnunk kell azon ifjú tehetségekkel is, akik külföldi tanulmányaikat követen, posztdoktorként vagy kutatóként tartósan külföldön dolgoznak, de szívesen hazatérnének. Egyes felmérések szerint ma háromezer magyar fiatal doktorandusz és posztdoktor dolgozik az Egyesült Államokban. Mi lenne, ha egytizedük haza akarna térni? Nem tudnánk nekik állásokat találni.

4. Idehaza ma még relatíve magas a tudomány és az MTA társadalmi presztízse. Ugyancsak jó az általános nemzetközi megítélés. Gondoljunk csak a Mindentudás Egyeteme sikerére, a Science Forum-ok nemzetközi visszhangjára. Minden jogos és felületes kritika ellenére mindez az MTA vezetése és valameny-nyi magyar tudományág egyértelm sikere. A kultúra társadalmi presztízsét mutatta az is, hogy a Munkácsy-kiállítást több százezren nézték meg, és a hasonló kiállítások sora sikeresen folytatódik. E jelenség elképzelhetetlen ma Texasban, Kaliforniában vagy Tajvanon. Ma még a nemzetközi zenei versenyeken nagy sikerrel szerepl fiatalok és a diákolimpiák gyztes résztvevi a magasabb mveltség és a természettudomány sikerét látszanak mutatni a fiatalok körében. Van tehát még mire építenünk. De fiataljaink világában ez a szellemi kihívás egyre szkebb kört érint. A szellemi piac áruiból a fiatalok egyre inkább az értéktelenebbet választják. Kezdünk „felzárkózni”.

5. A természet-, a mszaki, agrár- és orvosi tudományokban, vagyis a kísérletes, kvantitatív tudományokban a kutató kreativitása mellett mára a laboratóriumi felszereltség is meghatározóvá vált. Ezen a területen riasztóak az átlagadataink. Az MTA teljes beruházási kerete összemérhet egy nyugat-európai közepes kutatócsoport beruházási keretével. A kísérletes és a kísérleteket nem folytató kutatóintézetek egy fre jutó kutatási támogatása az MTA büdzséjében hasonló, vagyis a kísérletintenzív kutatások esetében érdemben nem jut többlet-alaptámogatás mszerbeszerzésre (érdemben mindkét fajta intézetben csak a bérekre és vonzatukra jut a támogatás).

6. A sikeres, versenyképes gazdaságok egyértelmen kötdnek saját kutatási potenciáljuk nagyságához. Így van ez a Magyarországnál kisebb országok, például Írország és Finnország esetében is. Általában pedig igaz, hogy a XXI. század gazdasága koncepció vezérelte gazdaság lesz. A siker záloga az új koncepciók kialakításához szükséges szinergiák létrejötte, melynek alapja a multidiszciplináris és széles alapmveltség (lásd Alan Greenspan sokszor idézett eladása).

B.) – 7. Mit tehet tehát a következ években a Magyar Tudományos Akadémia vezetése – a testületekkel és kutatóhelyekkel együtt – ahhoz, hogy esélyesek legyünk hosszabb távon? Akkor, amikor úgy tnik, hogy éppen nem a tudomány támogatása a f gond (amikor a GDP-növekedés egy százalék körüli, az infláció nyolc százalék körüli, és a deficit hat százalék körüli).

De álltunk-e sokkal jobban, mondjuk 1920 táján? Talán nem vagyunk-e EU-tagok? Vajon nincsenek demokratikus intézményeink? Fiatal kutatóink nem úgy közlekednek-e a világban, mint az én korosztályom, harmincévesen, mondjuk egy szomszédos magyar városba? Az MTA büdzséje nem kapta-e meg az elz évi nominális támogatást?

8. Nem hiszem, hogy drasztikus reformokra van szükség, bár folyamatosan javítanunk kell mködésünket az intézethálózatban is. Az új történelmi helyzetben azonban nekünk is innovatívaknak kell lennünk. Tanulnunk kell néhány sikeres külföldi példából is, de nem hiszem, hogy azok változtatás nélkül átvehetk. A tudomány a kultúra egészének része, így kultúránk megmaradása, gazdagítása és nemesítése egyik kulcsfeladatunk kell hogy legyen. Fegyverzörgés közepette hallgatnak a múzsák; állandó internetböngészés, zaj és kommersz tévénézés közepette fiataljaink új gondolatai meg sem születhetnek.

Összefoglalva: nem kampányszer reform szükséges, viszont folyamatosan elemezni kellene az intézet- és tudományág-specifikus reformok és a testületi mködés javításának lehetségeit. Mindez például egy folyamatosan mköd Reformbizottság segítségével is megoldható.

Különösen idszer az államháztartási reformfolyamatokkal való szoros egyeztetés és konzultáció az azt kidolgozókkal, akár intézményes formában is.

Fontos, hogy az MTA intézetei is megkapják azokat a szabadabb gazdálkodási lehetségeket, amelyet az egyetemek már megkaptak.

Az MTA ftitkára lehetne az intézethálózat felelse, teljes felhatalmazással, konzultációs kötelezettséggel az intézeti igazgatókból választott megújult AKT-vel, a közgylésnek pedig beszámolási kötelezettséggel. Az MTA elnöke az MTA és az egész magyar tudomány képviselje. elssorban a testületekért, a fiatal kutatók helyzetbe hozásáért és a küls kapcsolatokért viselne felelsséget. A Vagyonbizottság elnökének felhatalmazását és beszámolási kötelezettségét egy új alapszabály-részben kellene definiálni.

9. Hogyan reagáljunk az új kihívásokra? Néhány jellegzetes javaslatom a következ.

A posztdoktori korosztály helyzetbe hozása azt jelenti, hogy relatíve olyan életmódot biztosítunk, mint amit versenytársaiknak biztosítanak Kaliforniában, Indiában, Belgiumban vagy Tajvanon. Kritikus kérdés a lakás, a család indulása és a kísérleti felszereltség kérdése.

Vannak még tartalékaink; az egyre vagyonosabb magánszemélyek, bankok és intézmények egy része megnyerhet az ország hosszú távú felemelkedése érdekében.

A vagyonnal gazdálkodnunk kell. Csak növelnünk szabad, szakszeren, sikeres vagyon- és ingatlangazdálkodók segítségével, és nem felélni! Ez új és sürgs feladat. Egyszerre van szükség a történelmi ingatlanok megtartására és a forgathatók vagy átmenetileg bérbe adhatók hasznosítására, akár középtávú partnerséggel is.

Óriási tartalékaink vannak a szellemi eredmények hasznosítására. Nemcsak a mszaki, agrár- és orvosi területeken, hanem még a társadalom- és humán tudományok területén is. A „tartalomipar” egyre jelentsebb lesz; a modern latin, azaz az angol nyelv útján is kitörhetünk a nagyvilágba. A sivatagban egy pohár víz is érték, egy elsekélyesed kommersz „információ”-özönben az értékes felismeréseknek és elemzéseknek nagyobb az értékük. Ezeket azonban modern jogi védelemmel és marketingtudással kell értékesíteni.

A testületek munkája óriási értéket jelent az országnak. Összhangban a folyamatban lév gondolkodással, minél szélesebb és gyakorlatiasabb módon kell az osztályoknak közfeladataikat meghatározni.

Az MTA kutatóintézeteinek szükségük van szakmai felügyeltestületekre, nemzetközi részvétellel. Ezekben az osztályok néhány hazai és külföldi tagja, néhány vállalati szakember folyamatos odafigyeléssel és felelsséggel vehetne részt, beszámolási kötelezettséggel az osztálynak.

Kis országban nagyobb szükség van az országos tudományos megmérettetésre. Az MTA doktora cím erre jó eszköz, még ha egyenetlen is néha a megítélés.

Stratégiai kérdés a tehetséggondozás, a kiváló gimnáziumok hálózata. Miért ne vállalhatna védnökséget, nyújthatna segítséget egy-két akadémikus egy-egy iskolában, akár az ország 100-200 gimnáziumában?

C.) – 10. A költségvetési kérdések természetesen megkerülhetetlenek. Hogyan reagáljunk az új kihívásokra? Néhány jellegzetes javaslatom a következ.

Mindenekeltt tudatosítani kell, hogy a lisszaboni, illetve módosított EU-irányelvek a kutatás-fejlesztési szint emelésére − az újonnan csatlakozott országokban − meghatározóan csak a központi résznek a növelésével, különösen az EU-támogatási forrásokból (például strukturális alapok) reálisak. A vállalati résznek is növekednie kell, de ezt érdemben növelni új eszközökkel, például egy ún. SBIR- (USA) típusú konstrukcióban lehetne, részben szintén EU-forrásokból.

A kutatási-fejlesztési és oktatási költségvetési források reálértékének GDP-arányos szinten tartása – ha lehet, növelése – minden kormányzat elsdleges, hosszú távú gazdasági érdekeket is szem eltt tartandó feladata. Az MTA esetében ennek központi eleme az intézethálózat fenntartása és szelektív bvítése, egy másik fontos része, egyebek mellett − a jogfolytonosság jegyében − a testületi közfeladatok elvégzéséért megállapított, valamint a tudomány megbecsülését kifejez tervezhet tiszteletdíjak rendszere.

A kutatás kísérleti eszközeinek szelektív, de lényeges emelésére van szükség. Ez jelenti egyrészt a kísérleti platformok szkítését, másrészt a szélesebb kör hozzáférést és a színvonal emelését. Mindez az NKTH alapfeladatainak is részét képezheti, tehát az NKTH-val partnerségben kellene eljárni.

A posztdoktori korosztály helyzetbe hozása, a tehetségek külföldi ösztöndíjrendszerének bvítése komplex, több tárcát érint feladat; megoldására akár külön felels tárcaközi megbízott is kinevezhet lenne.

D.) – 11. Nemzedékünk felelssége a magyar tudomány terén hatásában messze túlmegy a kutatás szféráján. Egyszerre kell innovatívnak, praktikusnak és elvszernek lennünk. Partnerség, hatékonyság és felelsség szinergiáját kell megvalósítanunk.


<-- Vissza a 2008/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]