Magyar Tudomány, 2008/05 535. o.

Tudós fórum



Elnökjelölti koncepció

Somlyódy László • elnökjelölt


Születési helye, ideje, családi állapota: Kecskemét, 1943. szeptember 30., ns, 3 felntt gyerek apja.

Diplomái, minsítései, tudományos fokozatai: 1967 – okleveles gépészmérnök, Budapesti Mszaki és Gazdaságtud. Egyetem (BME); 1973 – mszaki doktor, BME, 1978 – a mszaki tudomány kandidátusa, 1985 – a mszaki tudomány doktora, 1990 – az MTA levelez, ill. rendes tagja (1990, 1998).

Munkahelye: Vízi Közm és Környezetmérnöki Tanszék, BME, tszv. egyetemi tanár, 1111 Budapest, Megyetem rkp . 3-5, U épület, 1-463 1530, somlyody vkkt . bme . hu, www.vkkt.bme.hu

Korábbi munkahelyei: 1967–1972: Szellz Mvek, kutatómérnök; 1967–1973: MTA Áramlástechnikai Munkaközösség, BME Áramlástan Tanszék, tudományos segédmunkatárs, majd tanársegéd; 1972–1994: Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI), tudományos munkatárs, fmunkatárs, tanácsadó, igazgató (1985–1989), figazgató (1990–1991) és kutatóprofesszor; 1980–1982: International Institute for Applied Systems Analysis (IIASA, Laxenburg, Austria), research fellow; 1992–1996: IIASA, Water Resources, director, Global Environmnetal Change, chairman; 1992– : BME Építmérnöki Kar, Vízi Közm és Környezetmérnöki Tanszék, egyetemi tanár; 1996-tól tanszékvezet.

Nyelvtudása: angol, német

Tudományos tevékenysége: jelents eredményeket ért el az axiálventilátorok áramlástani tervezésében; szennyvizek elkeveredésének kutatásában vízfolyásokban; az áramlás és transzport numerikus modellezésében felszíni vizekre; nagy, összetett környezeti rendszerek modellezésében; a vízminségszabályozás területén; az eutrofizálódás vizsgálatában és modellezésében; általánosított folyó vízminségi modell kidolgozásában; vízgazdálkodási döntéstámogató rendszerek fejlesztésében és alkalmazásában; a költséghatékony szennyvíztisztítás területén. Foglalkozott a Balatonnal, a Dunával és más felszíni vizekkel itthon, Közép-Európában, Kanadában, Brazíliában, Szingapúrban és Kínában. Eredményeirl mintegy 40 országban számolt be.

Hazai szakmai közéleti tevékenysége: az OMFB Plénum tagja (1991–1993), Országos Környezetvédelmi Tanács tagja (1996–2000), a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja (1995–2001) és alelnöke (1998–2001), Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke (1998–), NKFP programtanács társelnöke (1999–2003), az MTA Mszaki Tudományok Osztály elnöke és az Elnökség tagja (1999–2005); több MTA-bizottság tagja (a víz és a környezet területén), Magyar Mérnök Kamara tagja (2000–), a Magyar Mérnök Akadémia tagja (2002–), a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület (4T) elnöke (2001–2006), a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) tagja (2001–2006).

Nemzetközi szakmai közéleti tevékenysége: az International Water Association (IWA) elnöke (2004–2006), eltte alelnöke (1998–2002); az EU Global Change External Advisory Committee tagja (2001–); az European Environmental Agency Scientific Committee elnöke (2006–); tagja: Stockholm Industrial Water Price Selection Committee (2001–2006), Stockholm World Water Week Scientific Committee (2006–), External Advisory Panel to the Public Utility Board in Singapore (2006–), UN World Water Assessment Technical Advisory Committee (2007–), European Science Foundation (1996), International Water Academy (1998), European Academy of Sciences and Arts (2000).

Vezeti, akadémiai és tudománypolitikai tapasztalatai: a VITUKI intézeti igazgatója, majd figazgatója, az IIASA programvezetje, tanszékvezet, az MTA osztályelnöke, az IWA elnöke, a 4T elnöke, a TTPK tagja.

Szakmai elismerései: Kiváló Munkáért (1985), Vitális Díj (1986), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998), Gábor Dénes-díj (1999), Deák Ferenc kutatási díj (2002), Széchenyi-díj (2002), Árvízvédekezésért Díj (2006), Környezetvédelmi felsoktatásért díj (2007).

Publikációi: 10 könyv, 36 könyvfejezet, 3 disszertáció, 101 tudományos cikk (www.bme.vkkt.hu), 150 feletti kutatási jelentés, mintegy 300 tudományos eladás. Munkáit külföldön mintegy 600 alkalommal idézték.

Könyvei: Somlyódy, L., Herodek, S., and Fischer, J., eds. (1983): Eutrophication of Shallow Lakes: Modeling and Management. The Lake Balaton Case Study. IIASA, Laxenburg, Austria, Collaborative Proceedings Series CP-83-53; Somlyódy, L., and van Straten, G., eds. (1986): Modeling and Managing Shallow Lake Eutrophication. With application to Lake Balaton. Springer Verlag, Berlin; Somlyódy, L. (1983): A Balaton eutrofizálódása. Egy rendszerszemlélet kutatás eredményei. VITUKI Közlemények 38. VIZDOK, Budapest; Novotny, V. and Somlyódy, L. eds. (1995): Remediation and Management of Degraded River Basins with Emphasis on Central and Eastern Europe, Springer Verlag; Kaczmarek, Z., Strzepek, K., Somlyódy, L., and Priazhinskaya, V., eds. (1996): Water Resources Management in the Face of Climatic/Hydrologic Uncertainties, Kluwer Publishing House; Henze, M., Somlyódy, L., Tyson, J. and Schilling, W., eds. (1997): Sustainable Sanitation. Water Science and Technology (special issue). Elsevier; Somlyódy, L. és Banczerowski, J., szerk. (2000): A Balaton-kutatás Eredményei 1999-ben, MTA, Budapest; Somlyódy, L. szerk. (2000): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései, MTA, Budapest; Reichert, P., Borchardt, D., Henze, M., Rauch, W., Shanahan, P., Somlyódy, L. and Vanrolleghem, P. (2001): IWA River Water Quality Model No.1, Scientific and Technical Report Series, IWA Publishing, London; Somlyódy, L. and Somlyódy, N. eds. (2003) Sciences and Arts in Hungary, 1848 – 2000, Columbia University Press.

Tíz legfontosabb tudományos közleménye: Somlyódy, L. (1974): Improvement of the Efficiency of Free Blow-out Axial Fans Using Variable Circulation. Acta Technica Ac. Sci. Hung. Tomus 79 (1-2); Somlyódy, L. (1982): An Approach to the Study of Transverse Mixing in Streams, Journal of Hydraulic Research, Vol. 20, No. 2; Somlyódy, L. (1982): Water Quality Modelling: A Comparison of Transport-Oriented and Ecology-Oriented Approaches, Ecological Modelling, 17; Somlyódy, L. (1982): Modelling a Complex Environmental System: The Lake Balaton Study, Mathematical Modelling, Vol. 3; Luettich, R. A., Harleman, D. R. F., and Somlyódy, L. (1990): Dynamic Behavior of Suspended Sediment Concentration in a Shallow Lake Perturbed by Episodic Wind Events, Limnology and Oceanography 35 (5); Somlyódy, L. and Koncsos, L. (1991): Influence of Sediment Resuspension on the Light Conditions of Algal Growth in Lake Balaton, Ecological Modelling 57, Elsevier Science Publishers; Somlyódy, L., Brunner, P. and Kroiss, H. (1999) Nutrient Balances for Danube Countries: a Strategic Analysis, Water Science and Technology, Vol. 40, No. 10.; Istvánovics, V. and Somlyódy, L. (2001): Factors Influencing Lake Recovery from Eutrophication – the Case of Basin 1 of Lake Balaton. Water Research, Vol. 35, No. 3; Somlyódy, L. (2005): A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? Vízügyi Közlemények, Balaton különszám; Somlyódy, L. and Varis, O. (2006) Freshwater under Pressure. International Review for Environmental Strategies, Vol. 6, No. 2.


Elképzelések az MTA elnöki teendirl



Preambulum


A Magyar Tudományos Akadémia nagy hagyományú intézmény, amelynek bizalmi tkéje a legmagasabb az országban. Testület, amelyhez három évtizede ersen kötdöm. Kutatóintézeti hálózat és tudós társaság, amelynek jövjéért felelsséget érzek. A 2007. májusi közgylés által kiküldött Jelölbizottság felkért rövid koncepció kidolgozására. Pléh Csaba akadémikustársam hasonló megkeresést kapott a ftitkári teendkre. Egymás gondolkodásmódját, elkötelezettségét és együttmködési szándékát jól ismerve úgy gondoltuk, hogy két, alapelveiben egyeztetett „pályázatot” készítünk. Közös elképzelésünk szerint az MTA-nak – miközben a társadalmat szolgálja – meg kell riznie autonómiáját, önkormányzati jellegét és függetlenségét a politikától. Akadémiánk a nemzeti érték tudományok kiemelt mvelje, központi szerepet játszik a magyar tudományosságban.


Jövkép


Két évtized múlva Magyarország az EU közepesen – vagy annál kissé jobban – fejlett országai közé tartozik majd. Felsoktatási rendszere európai színvonalú, megersödött kutató egyetemekkel. A fejlett tudományos világ országaihoz hasonlóan fhivatású, nemzetközileg versenyképes kutatóhálózattal is rendelkezik. Ennek gazdája a kezdeményez MTA, mivel bizonyította, hogy – a tradíciókra alapozva – megújulás révén a leghatékonyabban képes a hálózatot mködtetni. Tevékenységét az alapkutatások, a releváns, jövbe mutató, kiemelked tehetségeket igényl interdiszciplináris kutatások, a kutatás-fejlesztésbe és az innovációba (KFI) történ fajsúlyos bekapcsolódás, a mindenkori társadalmi problémák megoldásához szükséges kutatások, a nemzeti sajátosságokkal ösz-szefügg kutatások és az Európai Kutatási Térség, valamint a globalizálódó kutatási programok nyújtotta lehetségek kihasználása jellemzik. Mindezeket a feladatokat rugalmas keretek között végzi, tevékenységét a nemzetközi megmérettetés, a tehetségek felkarolása, az egyetemekkel és a vállalati szférával történ, közös elnyökön alapuló együttmködés, hálózatok feladatra történ létrehozása és korszer szervezési módszerek alkalmazása jellemzi. Akadémiánk ellát számos egyéb fontos közfeladatot is. Ilyenek például: tudományos és stratégiai helyzetelemzések készítése, véleménynyilvánítás a hazai tudomány és a társadalmi élet alapvet kérdéseiben, tudományos minségbiztosítás, a felsoktatás aktív támogatása, hozzájárulás a közoktatáshoz és így tovább. Az MTA köztestületét a világos képviseleti rendszer, a korszer kommunikáció, a szolgáltatások széles köre és az alulról jöv kezdeményezések befogadókészsége jellemzi. A köztestület tagjai nemzetközi hír akadémikusok és tudósok, akik az MTA feladatainak megvalósításáért elvégzett többlettevékenységükért – a gazdasági helyzet függvényében – tiszteletdíjban részesülhetnek, s ezáltal tudásuknak és társadalmi elismertségüknek megfelel életszínvonalat érhetnek el. Az MTA egészét a világos szervezeti felépítés, és a szubszidiaritás elvén alapuló határozott és gyors döntéshozás jellemzi.


Cselekvési program


A felvázolt jövkép sikeres megvalósításának elfeltétele a stratégiai tervezés keretei között a rövid távú teendk helyes kijelölése, a fokozatosság elvének alkalmazása és az érdekeltek folyamatos bevonása. A jelen helyzetben két, együtt kezelend tényez biztosít kivételes lehetséget: a reformfolyamat befejezése és az akadémiai törvény megalkotása vagy módosítása az alapszabállyal együtt. Ennek ismeretében az elkövetkez három év cselekvési programja az alábbiak szerint foglalható össze.


A reformfolyamat


A folyamat célja az volt, hogy az MTA egészére vonatkozóan (kutatóhálózat és irányítása, testületek, vagyongazdálkodás, finanszírozás stb.) kimunkálja, hogy miként érhet el a magyar tudomány nemzetközi versenyképességének megrzése, illetve javítása és szerepének növelése az innovációban, és mindezeken keresztül hogyan fokozható az MTA hozzájárulása az ország tudomány-, technológia- és innováció- (TTI) politikájának hatékony megvalósításához. Számos elemzés és tanulmány született, azonban ezek összegzése és az operatív javaslatok kidolgozása, továbbá mindezek kommunikációja nem történt meg sikeresen. Így sok sürget feladat maradt 2008-ra, az új elnökre és a vezetésre.


Az akadémiai törvény


Több eltér változatról indult meg a vita anélkül, hogy a meglév törvény gyengeségeit elemezték és az alapelveket meghatározták volna. Az els teend pótolni a hiányokat, és mérlegelni, hogy szükség van-e új törvényre, vagy elégséges a meglév módosítása. A második sürget feladat az osztályok bevonása a folyamatba. A harmadik lépés a lobbizás a parlamenti politikusok körében, majdani javaslatunk elfogadása érdekében (ellenkez esetben a megújulást az alapszabály adta korlátok között kell megvalósítani). A negyedik az ütemezés kijelölése a kockázatok elkerülése érdekében oly módon, hogy 2008-ban megtörténjen az alapelvek rögzítése és a reformfolyamat lezárása, valamint a törvénytervezet és az alapszabály els együttes vitája. Ezek alapján a kodifikált törvény(módosítás)-javaslat legkésbb a 2009. tavaszi közgylésen jóváhagyható, amit követ a parlamenti benyújtás. A törvénnyel szembeni elvárásunk, hogy az kiküszöbölje a jelentkez mködési zavarokat, és hosszú távon kiérlelt feltételeket biztosítson az MTA számára. Tartalmi szempontból a fontosabb sarokpontok a következk: az önkormányzatiság megrzése1 (ami védi a meglév eredményekre alapozó, versenyképes intézethálózatot); a felelsségek egyértelm kijelölése; világos képviseleti rendszer; átlátható és hatékony döntéshozás (a döntési szintek számának csökkentésével, a bevont testületek karcsúsításával és a hivatalvezet által irányított, korszer, a vezetést elemzésekkel is kiszolgáló titkársággal); továbbá az akadémikusok és az MTA-doktorok összehangoltan kezelt tiszteletdíja.


A kutatóhálózat fejlesztése


Az intézethálózat a hazai tudományosság meghatározó tényezje, ahol elssorban olyan kutatásokat célszer folytatni, amelyek nem vagy nem jó hatásfokkal végezhetk egyetemi környezetben. A hálózatot többek között a nagy horderej tudományos kérdések megválaszolását igényl hosszú távú programok, a kutatócsoportok közötti együttmködés, a kritikus tömeg létrehozása és a különleges kutatási infrastruktúra indokolja. A fejlesztési stratégia egyik elfeltétele az MTA gazdasági stabilitása, amelynek alapját a költségvetés teremti meg, hosszabb távra megállapított irányelvek alapján. Az inflációt követ bázisfinanszírozás feletti hányadot az MTA teljesítményfüggen és az elkészül közfeladatokhoz illeszkeden osztja el. Fontos, kimunkálandó feladat a tudományos teljesítmény intézeti és támogatott kutatócsoporti szinten, öt-nyolc éves ciklusonként történ nemzetközi, független értékelése. Ez versenyhelyzetet teremt, és lehetvé teszi ígéretes (interdiszciplináris) kezdeményezések és a tehetségek támogatását. A mérés módszere természetesen számotteven eltér a három nagy tudományterületen. Például a mai világ kihívásai között növekv jelentség társadalomtudományok nem rendelkeznek kidolgozott hazai eljárással, a külföldiek közvetlen átültetése pedig aligha lehetséges. Az els lépés tehát a módszertani megalapozás. A stratégia másik elfeltétele átgondolt kutatói életpálya és tehetséggondozói modellre alapoz. Bevezeti a véglegesített és a határozott idre szóló közalkalmazotti státust (ez a támogatott kutatócsoportoknál megszokott megoldás). Elbbi például az MTA doktori címhez kötött, az utóbbi pedig fokozza a mobilitást is. A nemzetközileg nyitott vezeti pályázatok kiírása az öt-nyolc éves ciklusos értékeléshez kapcsolódik. További fontos tényezk a már említett kritikus tömeg biztosítása (különböz hálózatok szervezdése révén, beleértve a regionális központúakat is), az intézetek pályázati és vállalkozási tevékenységének fokozása az alapkutatásokra építve (különös tekintettel az EU-forrásokra és arra, hogy a KFI-források növekedése alapveten csak a vállalati szférából várható), az üzleti világ támogatásának megnyerése, továbbá a nemzeti tudományos értékek és kutatások megóvása. A felvázolt folyamat – többek közt a módszertani vonatkozások és az intézetek, kutatócsoportok nagy száma miatt – gondos tervezést és ütemezést igényel (2008–2009). Bevezetése, önkéntes esettanulmányokra alapozva (2010-tl kezdve) csakis fokozatosan történhet. A kutatóhálózat fejlesztése természetesen számos egyéb kérdést is felvet: mint gazdálkodás, a vagyongazdálkodás kialakítása valódi tulajdonosként (a vagyon mindenkori maximálását, a hatékony telephely-gazdálkodást és a kutatási feltételek javítását szem eltt tartva) és az MTA által nyújtandó hatékonysági elven alapuló háttérszolgáltatások kialakítása, hasznosítva a nagy egyetemek és külföldi kutatóhálózatok (Max Planck, Frauenhofer, MRC stb.) tapasztalatait.


A testületi rendszer


Az MTA testületi rendszere (akadémikusok, MTA-doktorok, köztestületi tagok, tudományos osztályok és bizottságok) közel tizenöt évvel ezeltt demokratikus átalakuláson ment keresztül. Ezt azonban nem követte a hatékony mködtetés részleteinek kidolgozása, különös tekintettel az MTA ketts funkciójára (tudós társaság és a kutatóhálózat gazdája). Nem történt világos állásfoglalás a köztestületi tagoknak nyújtandó szolgáltatásokról. A vezetés hatékonyabbá tétele érdekében kívánatosnak tartom a (f- vagy részfoglalkozású) alelnökök szakterületi koordinációs szerepének növelését, korszer elektronikus kommunikációs rendszer kidolgozását (a tágabb kommunikációs stratégiába természetesen beletartozik a könyvtár, a könyv- és folyóirat-kiadás, a honlap és egyebek), amely segítségével – a nagy és fejlett nemzetközi tudományos szervezetekhez hasonlóan – a köztestületi tagok érdekldésüknek megfelelen férhetnek hozzá különböz adattárakhoz, cserélhetnek tapasztalatokat és tehetnek interdiszciplináris kezdeményezéseket.


Az MTA és az egyetemek


A magyar tudóstársadalom legnagyobb része az egyetemeken dolgozik, amelyekhez akadémikusaink és köztestületi tagjaink révén is rengeteg szállal kötdünk. Kapcsolatunk megkülönböztetett: az egyetemek biztosítják az utánpótlást a kutatás számára, ezért alapvet fontosságú a képzés színvonalának növelése. Az MTA és az egyetemek érdekei egybevágnak, az esetleges szembeállítási törekvéseket az MTA vezetésének meg kell elznie. Mindenáron keresnünk kell a közös elnyökön alapuló, érdemi együttmködést, amely tartalmazhatja a támogatott kutatócsoportok megersítését, közös kutatói programok indítását, az akadémiai kutatók oktatásban történ szervezett részvételének növelését (a PhD-programon túl), a közös tudományos értékelési-minségbiztosítási rendszer fokozatos bevezetését, a vendégkutató státus létrehozását, ill. bvítését az MTA kutatóhelyein és a kiemelt fontosságú tehetséggondozás különböz elemeit.


Az MTA és a tudománypolitika


A tudomány és az MTA társadalmi elismertségének növekedésével az elmúlt években határozott igény jelentkezett arra, hogy fokozottan vegyünk részt fontos tudománypolitikai és stratégiai kérdések kezelésében. A tendencia pozitív, azonban Akadémiánknak a jövben – a tudomány eszközrendszerére támaszkodva – kezdeményezbbnek kell lennie, különösen az ország jövjét befolyásoló kérdések és problémák felvetésében és az elregondolkodás elsegítésében. A megállapítás vonatkozik a nemzet KFI- és TTI-politikájára (az MTA az utóbbi intézkedési tervének egyik végrehajtója), amely területen Akadémiánknak célszer szoros együttmködést kialakítani az OKM-mel és GKM-mel (és az NKTH-val). Hasonlóan fontos stratégiai szerepet játszhat az MTA a 2011-es magyar EU-elnökségre történ felkészülésben. Mindezekbl adódóan kívánatos, hogy az MTA a kutatóhálózatához tartozó, kompetens munkatársaira építve, saját kezdeményezésre is felvállalja elremutató, interdiszciplináris elemzések elkészítését (energiapolitika és biztonság, környezet és fenntartható fejldés stb.).

A Jelöl Bizottság által feltett kérdések

Hogyan tervezed az MTA reformjának folytatását? Hogyan látod/tervezed az MTA 2010-ig tartó fejldését? Lásd a Cselekvési programot.


Hogyan tervezed a kormánnyal történ költségvetési egyeztetéseket? A költségvetéstl függ alternatív fejldési pályák, a hatások és a lehetséges kockázatok felvázolásával, bizonyítva a tudomány társadalmi hasznosságát, rövidebb és hosszabb távon egyaránt. A tárgyalásokhoz szükséges többéves koncepciók és irányelvek készítése; az egyeztetések folyamatossá tétele a közfeladatokról és az arányokról, utóbbi részeként az aktuális évrl; küls források megszerzésének demonstrálása és a költségvetés KFI-részének növelése; személyes kapcsolattartás a mindenkori kormány vezet politikusaival és a parlamenti pártok képviselivel.


Zárszó


A csapatmunka híve vagyok. Fontosnak tartom a feladatok jól definiált, kezelhet részekre való bontását és a részfeladatok kompetencia szintjére történ „delegálását”. Több évtizedes tapasztalatom, hogy jó gondolatokat csak kis létszámú, eredeti és általában eltér gondolkozású szakemberekbl álló munkacsoportok képesek létrehozni. A döntéseket széleskör egyeztetésre alapozva, demokratikusan kell meghozni. A végrehajtás jól kézben tartott folyamatot igényel. Az MTA leend vezetésének f feladata a jelenleg is magasan kvalifikált tudós testületre építve a kiválóság, a hagyományok és a jöv igényeinek szem eltt tartásával a megújulás megvalósítása. Az elttünk álló út nem egyszer, és mindannyiunk – akadémikusok, tudósok, kutatóintézetek, támogatott kutatócsoportok, osztályok és bizottságok – összefogását igényli.




1 Javaslatom szerint a világos irányítási felépítés fbb elemei a következk: a közgylés, illetve az annak felelsséggel tartozó, az osztályok és a kutatóintézeti hálózat képviselibl álló elnökség – a legfbb döntéshozó (az MTA operatív mködését a hat fels vezetbl álló grémium irányítja); az elnök, aki stratégiai szerepet játszik, felels a társadalmi beágyazódásért és ellátja az MTA mint költségvetési fejezet felügyeletét; az alelnökök; a ftitkár, illetve a helyettese – az intézethálózat operatív irányítója, illetve kapcsolattartója; az AKT (és az AKVT) és a szakemberekbl álló, független Felügyel Bizottság. Az elnökség munkáját tanácsadó bizottság segítheti.


<-- Vissza a 2008/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]