Magyar Tudomány, 2008/05 535. o.

Tudós fórum



Elnökjelölti koncepció

Somlyódy László • elnökjelölt


Születési helye, ideje, családi állapota: Kecskemét, 1943. szeptember 30., nõs, 3 felnõtt gyerek apja.

Diplomái, minõsítései, tudományos fokozatai: 1967 – okleveles gépészmérnök, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtud. Egyetem (BME); 1973 – mûszaki doktor, BME, 1978 – a mûszaki tudomány kandidátusa, 1985 – a mûszaki tudomány doktora, 1990 – az MTA levelezõ, ill. rendes tagja (1990, 1998).

Munkahelye: Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék, BME, tszv. egyetemi tanár, 1111 Budapest, Mûegyetem rkp . 3-5, U épület, 1-463 1530, somlyody vkkt . bme . hu, www.vkkt.bme.hu

Korábbi munkahelyei: 1967–1972: Szellõzõ Mûvek, kutatómérnök; 1967–1973: MTA Áramlástechnikai Munkaközösség, BME Áramlástan Tanszék, tudományos segédmunkatárs, majd tanársegéd; 1972–1994: Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI), tudományos munkatárs, fõmunkatárs, tanácsadó, igazgató (1985–1989), fõigazgató (1990–1991) és kutatóprofesszor; 1980–1982: International Institute for Applied Systems Analysis (IIASA, Laxenburg, Austria), research fellow; 1992–1996: IIASA, Water Resources, director, Global Environmnetal Change, chairman; 1992– : BME Építõmérnöki Kar, Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék, egyetemi tanár; 1996-tól tanszékvezetõ.

Nyelvtudása: angol, német

Tudományos tevékenysége: jelentõs eredményeket ért el az axiálventilátorok áramlástani tervezésében; szennyvizek elkeveredésének kutatásában vízfolyásokban; az áramlás és transzport numerikus modellezésében felszíni vizekre; nagy, összetett környezeti rendszerek modellezésében; a vízminõségszabályozás területén; az eutrofizálódás vizsgálatában és modellezésében; általánosított folyó vízminõségi modell kidolgozásában; vízgazdálkodási döntéstámogató rendszerek fejlesztésében és alkalmazásában; a költséghatékony szennyvíztisztítás területén. Foglalkozott a Balatonnal, a Dunával és más felszíni vizekkel itthon, Közép-Európában, Kanadában, Brazíliában, Szingapúrban és Kínában. Eredményeirõl mintegy 40 országban számolt be.

Hazai szakmai közéleti tevékenysége: az OMFB Plénum tagja (1991–1993), Országos Környezetvédelmi Tanács tagja (1996–2000), a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja (1995–2001) és alelnöke (1998–2001), Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke (1998–), NKFP programtanács társelnöke (1999–2003), az MTA Mûszaki Tudományok Osztály elnöke és az Elnökség tagja (1999–2005); több MTA-bizottság tagja (a víz és a környezet területén), Magyar Mérnök Kamara tagja (2000–), a Magyar Mérnök Akadémia tagja (2002–), a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület (4T) elnöke (2001–2006), a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) tagja (2001–2006).

Nemzetközi szakmai közéleti tevékenysége: az International Water Association (IWA) elnöke (2004–2006), elõtte alelnöke (1998–2002); az EU Global Change External Advisory Committee tagja (2001–); az European Environmental Agency Scientific Committee elnöke (2006–); tagja: Stockholm Industrial Water Price Selection Committee (2001–2006), Stockholm World Water Week Scientific Committee (2006–), External Advisory Panel to the Public Utility Board in Singapore (2006–), UN World Water Assessment Technical Advisory Committee (2007–), European Science Foundation (1996), International Water Academy (1998), European Academy of Sciences and Arts (2000).

Vezetõi, akadémiai és tudománypolitikai tapasztalatai: a VITUKI intézeti igazgatója, majd fõigazgatója, az IIASA programvezetõje, tanszékvezetõ, az MTA osztályelnöke, az IWA elnöke, a 4T elnöke, a TTPK tagja.

Szakmai elismerései: Kiváló Munkáért (1985), Vitális Díj (1986), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998), Gábor Dénes-díj (1999), Deák Ferenc kutatási díj (2002), Széchenyi-díj (2002), Árvízvédekezésért Díj (2006), Környezetvédelmi felsõoktatásért díj (2007).

Publikációi: 10 könyv, 36 könyvfejezet, 3 disszertáció, 101 tudományos cikk (www.bme.vkkt.hu), 150 feletti kutatási jelentés, mintegy 300 tudományos elõadás. Munkáit külföldön mintegy 600 alkalommal idézték.

Könyvei: Somlyódy, L., Herodek, S., and Fischer, J., eds. (1983): Eutrophication of Shallow Lakes: Modeling and Management. The Lake Balaton Case Study. IIASA, Laxenburg, Austria, Collaborative Proceedings Series CP-83-53; Somlyódy, L., and van Straten, G., eds. (1986): Modeling and Managing Shallow Lake Eutrophication. With application to Lake Balaton. Springer Verlag, Berlin; Somlyódy, L. (1983): A Balaton eutrofizálódása. Egy rendszerszemléletû kutatás eredményei. VITUKI Közlemények 38. VIZDOK, Budapest; Novotny, V. and Somlyódy, L. eds. (1995): Remediation and Management of Degraded River Basins with Emphasis on Central and Eastern Europe, Springer Verlag; Kaczmarek, Z., Strzepek, K., Somlyódy, L., and Priazhinskaya, V., eds. (1996): Water Resources Management in the Face of Climatic/Hydrologic Uncertainties, Kluwer Publishing House; Henze, M., Somlyódy, L., Tyson, J. and Schilling, W., eds. (1997): Sustainable Sanitation. Water Science and Technology (special issue). Elsevier; Somlyódy, L. és Banczerowski, J., szerk. (2000): A Balaton-kutatás Eredményei 1999-ben, MTA, Budapest; Somlyódy, L. szerk. (2000): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései, MTA, Budapest; Reichert, P., Borchardt, D., Henze, M., Rauch, W., Shanahan, P., Somlyódy, L. and Vanrolleghem, P. (2001): IWA River Water Quality Model No.1, Scientific and Technical Report Series, IWA Publishing, London; Somlyódy, L. and Somlyódy, N. eds. (2003) Sciences and Arts in Hungary, 1848 – 2000, Columbia University Press.

Tíz legfontosabb tudományos közleménye: Somlyódy, L. (1974): Improvement of the Efficiency of Free Blow-out Axial Fans Using Variable Circulation. Acta Technica Ac. Sci. Hung. Tomus 79 (1-2); Somlyódy, L. (1982): An Approach to the Study of Transverse Mixing in Streams, Journal of Hydraulic Research, Vol. 20, No. 2; Somlyódy, L. (1982): Water Quality Modelling: A Comparison of Transport-Oriented and Ecology-Oriented Approaches, Ecological Modelling, 17; Somlyódy, L. (1982): Modelling a Complex Environmental System: The Lake Balaton Study, Mathematical Modelling, Vol. 3; Luettich, R. A., Harleman, D. R. F., and Somlyódy, L. (1990): Dynamic Behavior of Suspended Sediment Concentration in a Shallow Lake Perturbed by Episodic Wind Events, Limnology and Oceanography 35 (5); Somlyódy, L. and Koncsos, L. (1991): Influence of Sediment Resuspension on the Light Conditions of Algal Growth in Lake Balaton, Ecological Modelling 57, Elsevier Science Publishers; Somlyódy, L., Brunner, P. and Kroiss, H. (1999) Nutrient Balances for Danube Countries: a Strategic Analysis, Water Science and Technology, Vol. 40, No. 10.; Istvánovics, V. and Somlyódy, L. (2001): Factors Influencing Lake Recovery from Eutrophication – the Case of Basin 1 of Lake Balaton. Water Research, Vol. 35, No. 3; Somlyódy, L. (2005): A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? Vízügyi Közlemények, Balaton különszám; Somlyódy, L. and Varis, O. (2006) Freshwater under Pressure. International Review for Environmental Strategies, Vol. 6, No. 2.


Elképzelések az MTA elnöki teendõirõl



Preambulum


A Magyar Tudományos Akadémia nagy hagyományú intézmény, amelynek bizalmi tõkéje a legmagasabb az országban. Testület, amelyhez három évtizede erõsen kötõdöm. Kutatóintézeti hálózat és tudós társaság, amelynek jövõjéért felelõsséget érzek. A 2007. májusi közgyûlés által kiküldött Jelölõbizottság felkért rövid koncepció kidolgozására. Pléh Csaba akadémikustársam hasonló megkeresést kapott a fõtitkári teendõkre. Egymás gondolkodásmódját, elkötelezettségét és együttmûködési szándékát jól ismerve úgy gondoltuk, hogy két, alapelveiben egyeztetett „pályázatot” készítünk. Közös elképzelésünk szerint az MTA-nak – miközben a társadalmat szolgálja – meg kell õriznie autonómiáját, önkormányzati jellegét és függetlenségét a politikától. Akadémiánk a nemzeti értékû tudományok kiemelt mûvelõje, központi szerepet játszik a magyar tudományosságban.


Jövõkép


Két évtized múlva Magyarország az EU közepesen – vagy annál kissé jobban – fejlett országai közé tartozik majd. Felsõoktatási rendszere európai színvonalú, megerõsödött kutató egyetemekkel. A fejlett tudományos világ országaihoz hasonlóan fõhivatású, nemzetközileg versenyképes kutatóhálózattal is rendelkezik. Ennek gazdája a kezdeményezõ MTA, mivel bizonyította, hogy – a tradíciókra alapozva – megújulás révén a leghatékonyabban képes a hálózatot mûködtetni. Tevékenységét az alapkutatások, a releváns, jövõbe mutató, kiemelkedõ tehetségeket igénylõ interdiszciplináris kutatások, a kutatás-fejlesztésbe és az innovációba (KFI) történõ fajsúlyos bekapcsolódás, a mindenkori társadalmi problémák megoldásához szükséges kutatások, a nemzeti sajátosságokkal ösz-szefüggõ kutatások és az Európai Kutatási Térség, valamint a globalizálódó kutatási programok nyújtotta lehetõségek kihasználása jellemzik. Mindezeket a feladatokat rugalmas keretek között végzi, tevékenységét a nemzetközi megmérettetés, a tehetségek felkarolása, az egyetemekkel és a vállalati szférával történõ, közös elõnyökön alapuló együttmûködés, hálózatok feladatra történõ létrehozása és korszerû szervezési módszerek alkalmazása jellemzi. Akadémiánk ellát számos egyéb fontos közfeladatot is. Ilyenek például: tudományos és stratégiai helyzetelemzések készítése, véleménynyilvánítás a hazai tudomány és a társadalmi élet alapvetõ kérdéseiben, tudományos minõségbiztosítás, a felsõoktatás aktív támogatása, hozzájárulás a közoktatáshoz és így tovább. Az MTA köztestületét a világos képviseleti rendszer, a korszerû kommunikáció, a szolgáltatások széles köre és az alulról jövõ kezdeményezések befogadókészsége jellemzi. A köztestület tagjai nemzetközi hírû akadémikusok és tudósok, akik az MTA feladatainak megvalósításáért elvégzett többlettevékenységükért – a gazdasági helyzet függvényében – tiszteletdíjban részesülhetnek, s ezáltal tudásuknak és társadalmi elismertségüknek megfelelõ életszínvonalat érhetnek el. Az MTA egészét a világos szervezeti felépítés, és a szubszidiaritás elvén alapuló határozott és gyors döntéshozás jellemzi.


Cselekvési program


A felvázolt jövõkép sikeres megvalósításának elõfeltétele a stratégiai tervezés keretei között a rövid távú teendõk helyes kijelölése, a fokozatosság elvének alkalmazása és az érdekeltek folyamatos bevonása. A jelen helyzetben két, együtt kezelendõ tényezõ biztosít kivételes lehetõséget: a reformfolyamat befejezése és az akadémiai törvény megalkotása vagy módosítása az alapszabállyal együtt. Ennek ismeretében az elkövetkezõ három év cselekvési programja az alábbiak szerint foglalható össze.


A reformfolyamat


A folyamat célja az volt, hogy az MTA egészére vonatkozóan (kutatóhálózat és irányítása, testületek, vagyongazdálkodás, finanszírozás stb.) kimunkálja, hogy miként érhetõ el a magyar tudomány nemzetközi versenyképességének megõrzése, illetve javítása és szerepének növelése az innovációban, és mindezeken keresztül hogyan fokozható az MTA hozzájárulása az ország tudomány-, technológia- és innováció- (TTI) politikájának hatékony megvalósításához. Számos elemzés és tanulmány született, azonban ezek összegzése és az operatív javaslatok kidolgozása, továbbá mindezek kommunikációja nem történt meg sikeresen. Így sok sürgetõ feladat maradt 2008-ra, az új elnökre és a vezetésre.


Az akadémiai törvény


Több eltérõ változatról indult meg a vita anélkül, hogy a meglévõ törvény gyengeségeit elemezték és az alapelveket meghatározták volna. Az elsõ teendõ pótolni a hiányokat, és mérlegelni, hogy szükség van-e új törvényre, vagy elégséges a meglévõ módosítása. A második sürgetõ feladat az osztályok bevonása a folyamatba. A harmadik lépés a lobbizás a parlamenti politikusok körében, majdani javaslatunk elfogadása érdekében (ellenkezõ esetben a megújulást az alapszabály adta korlátok között kell megvalósítani). A negyedik az ütemezés kijelölése a kockázatok elkerülése érdekében oly módon, hogy 2008-ban megtörténjen az alapelvek rögzítése és a reformfolyamat lezárása, valamint a törvénytervezet és az alapszabály elsõ együttes vitája. Ezek alapján a kodifikált törvény(módosítás)-javaslat legkésõbb a 2009. tavaszi közgyûlésen jóváhagyható, amit követ a parlamenti benyújtás. A törvénnyel szembeni elvárásunk, hogy az kiküszöbölje a jelentkezõ mûködési zavarokat, és hosszú távon kiérlelt feltételeket biztosítson az MTA számára. Tartalmi szempontból a fontosabb sarokpontok a következõk: az önkormányzatiság megõrzése1 (ami védi a meglévõ eredményekre alapozó, versenyképes intézethálózatot); a felelõsségek egyértelmû kijelölése; világos képviseleti rendszer; átlátható és hatékony döntéshozás (a döntési szintek számának csökkentésével, a bevont testületek karcsúsításával és a hivatalvezetõ által irányított, korszerû, a vezetést elemzésekkel is kiszolgáló titkársággal); továbbá az akadémikusok és az MTA-doktorok összehangoltan kezelt tiszteletdíja.


A kutatóhálózat fejlesztése


Az intézethálózat a hazai tudományosság meghatározó tényezõje, ahol elsõsorban olyan kutatásokat célszerû folytatni, amelyek nem vagy nem jó hatásfokkal végezhetõk egyetemi környezetben. A hálózatot többek között a nagy horderejû tudományos kérdések megválaszolását igénylõ hosszú távú programok, a kutatócsoportok közötti együttmûködés, a kritikus tömeg létrehozása és a különleges kutatási infrastruktúra indokolja. A fejlesztési stratégia egyik elõfeltétele az MTA gazdasági stabilitása, amelynek alapját a költségvetés teremti meg, hosszabb távra megállapított irányelvek alapján. Az inflációt követõ bázisfinanszírozás feletti hányadot az MTA teljesítményfüggõen és az elkészülõ közfeladatokhoz illeszkedõen osztja el. Fontos, kimunkálandó feladat a tudományos teljesítmény intézeti és támogatott kutatócsoporti szinten, öt-nyolc éves ciklusonként történõ nemzetközi, független értékelése. Ez versenyhelyzetet teremt, és lehetõvé teszi ígéretes (interdiszciplináris) kezdeményezések és a tehetségek támogatását. A mérés módszere természetesen számottevõen eltérõ a három nagy tudományterületen. Például a mai világ kihívásai között növekvõ jelentõségû társadalomtudományok nem rendelkeznek kidolgozott hazai eljárással, a külföldiek közvetlen átültetése pedig aligha lehetséges. Az elsõ lépés tehát a módszertani megalapozás. A stratégia másik elõfeltétele átgondolt kutatói életpálya és tehetséggondozói modellre alapoz. Bevezeti a véglegesített és a határozott idõre szóló közalkalmazotti státust (ez a támogatott kutatócsoportoknál megszokott megoldás). Elõbbi például az MTA doktori címhez kötött, az utóbbi pedig fokozza a mobilitást is. A nemzetközileg nyitott vezetõi pályázatok kiírása az öt-nyolc éves ciklusos értékeléshez kapcsolódik. További fontos tényezõk a már említett kritikus tömeg biztosítása (különbözõ hálózatok szervezõdése révén, beleértve a regionális központúakat is), az intézetek pályázati és vállalkozási tevékenységének fokozása az alapkutatásokra építve (különös tekintettel az EU-forrásokra és arra, hogy a KFI-források növekedése alapvetõen csak a vállalati szférából várható), az üzleti világ támogatásának megnyerése, továbbá a nemzeti tudományos értékek és kutatások megóvása. A felvázolt folyamat – többek közt a módszertani vonatkozások és az intézetek, kutatócsoportok nagy száma miatt – gondos tervezést és ütemezést igényel (2008–2009). Bevezetése, önkéntes esettanulmányokra alapozva (2010-tõl kezdve) csakis fokozatosan történhet. A kutatóhálózat fejlesztése természetesen számos egyéb kérdést is felvet: mint gazdálkodás, a vagyongazdálkodás kialakítása valódi tulajdonosként (a vagyon mindenkori maximálását, a hatékony telephely-gazdálkodást és a kutatási feltételek javítását szem elõtt tartva) és az MTA által nyújtandó hatékonysági elven alapuló háttérszolgáltatások kialakítása, hasznosítva a nagy egyetemek és külföldi kutatóhálózatok (Max Planck, Frauenhofer, MRC stb.) tapasztalatait.


A testületi rendszer


Az MTA testületi rendszere (akadémikusok, MTA-doktorok, köztestületi tagok, tudományos osztályok és bizottságok) közel tizenöt évvel ezelõtt demokratikus átalakuláson ment keresztül. Ezt azonban nem követte a hatékony mûködtetés részleteinek kidolgozása, különös tekintettel az MTA kettõs funkciójára (tudós társaság és a kutatóhálózat gazdája). Nem történt világos állásfoglalás a köztestületi tagoknak nyújtandó szolgáltatásokról. A vezetés hatékonyabbá tétele érdekében kívánatosnak tartom a (fõ- vagy részfoglalkozású) alelnökök szakterületi koordinációs szerepének növelését, korszerû elektronikus kommunikációs rendszer kidolgozását (a tágabb kommunikációs stratégiába természetesen beletartozik a könyvtár, a könyv- és folyóirat-kiadás, a honlap és egyebek), amely segítségével – a nagy és fejlett nemzetközi tudományos szervezetekhez hasonlóan – a köztestületi tagok érdeklõdésüknek megfelelõen férhetnek hozzá különbözõ adattárakhoz, cserélhetnek tapasztalatokat és tehetnek interdiszciplináris kezdeményezéseket.


Az MTA és az egyetemek


A magyar tudóstársadalom legnagyobb része az egyetemeken dolgozik, amelyekhez akadémikusaink és köztestületi tagjaink révén is rengeteg szállal kötõdünk. Kapcsolatunk megkülönböztetett: az egyetemek biztosítják az utánpótlást a kutatás számára, ezért alapvetõ fontosságú a képzés színvonalának növelése. Az MTA és az egyetemek érdekei egybevágnak, az esetleges szembeállítási törekvéseket az MTA vezetésének meg kell elõznie. Mindenáron keresnünk kell a közös elõnyökön alapuló, érdemi együttmûködést, amely tartalmazhatja a támogatott kutatócsoportok megerõsítését, közös kutatói programok indítását, az akadémiai kutatók oktatásban történõ szervezett részvételének növelését (a PhD-programon túl), a közös tudományos értékelési-minõségbiztosítási rendszer fokozatos bevezetését, a vendégkutató státus létrehozását, ill. bõvítését az MTA kutatóhelyein és a kiemelt fontosságú tehetséggondozás különbözõ elemeit.


Az MTA és a tudománypolitika


A tudomány és az MTA társadalmi elismertségének növekedésével az elmúlt években határozott igény jelentkezett arra, hogy fokozottan vegyünk részt fontos tudománypolitikai és stratégiai kérdések kezelésében. A tendencia pozitív, azonban Akadémiánknak a jövõben – a tudomány eszközrendszerére támaszkodva – kezdeményezõbbnek kell lennie, különösen az ország jövõjét befolyásoló kérdések és problémák felvetésében és az elõregondolkodás elõsegítésében. A megállapítás vonatkozik a nemzet KFI- és TTI-politikájára (az MTA az utóbbi intézkedési tervének egyik végrehajtója), amely területen Akadémiánknak célszerû szoros együttmûködést kialakítani az OKM-mel és GKM-mel (és az NKTH-val). Hasonlóan fontos stratégiai szerepet játszhat az MTA a 2011-es magyar EU-elnökségre történõ felkészülésben. Mindezekbõl adódóan kívánatos, hogy az MTA a kutatóhálózatához tartozó, kompetens munkatársaira építve, saját kezdeményezésre is felvállalja elõremutató, interdiszciplináris elemzések elkészítését (energiapolitika és biztonság, környezet és fenntartható fejlõdés stb.).

A Jelölõ Bizottság által feltett kérdések

Hogyan tervezed az MTA reformjának folytatását? Hogyan látod/tervezed az MTA 2010-ig tartó fejlõdését? Lásd a Cselekvési programot.


Hogyan tervezed a kormánnyal történõ költségvetési egyeztetéseket? A költségvetéstõl függõ alternatív fejlõdési pályák, a hatások és a lehetséges kockázatok felvázolásával, bizonyítva a tudomány társadalmi hasznosságát, rövidebb és hosszabb távon egyaránt. A tárgyalásokhoz szükséges többéves koncepciók és irányelvek készítése; az egyeztetések folyamatossá tétele a közfeladatokról és az arányokról, utóbbi részeként az aktuális évrõl; külsõ források megszerzésének demonstrálása és a költségvetés KFI-részének növelése; személyes kapcsolattartás a mindenkori kormány vezetõ politikusaival és a parlamenti pártok képviselõivel.


Zárszó


A csapatmunka híve vagyok. Fontosnak tartom a feladatok jól definiált, kezelhetõ részekre való bontását és a részfeladatok kompetencia szintjére történõ „delegálását”. Több évtizedes tapasztalatom, hogy jó gondolatokat csak kis létszámú, eredeti és általában eltérõ gondolkozású szakemberekbõl álló munkacsoportok képesek létrehozni. A döntéseket széleskörû egyeztetésre alapozva, demokratikusan kell meghozni. A végrehajtás jól kézben tartott folyamatot igényel. Az MTA leendõ vezetésének fõ feladata a jelenleg is magasan kvalifikált tudós testületre építve a kiválóság, a hagyományok és a jövõ igényeinek szem elõtt tartásával a megújulás megvalósítása. Az elõttünk álló út nem egyszerû, és mindannyiunk – akadémikusok, tudósok, kutatóintézetek, támogatott kutatócsoportok, osztályok és bizottságok – összefogását igényli.




1 Javaslatom szerint a világos irányítási felépítés fõbb elemei a következõk: a közgyûlés, illetve az annak felelõsséggel tartozó, az osztályok és a kutatóintézeti hálózat képviselõibõl álló elnökség – a legfõbb döntéshozó (az MTA operatív mûködését a hat felsõ vezetõbõl álló grémium irányítja); az elnök, aki stratégiai szerepet játszik, felelõs a társadalmi beágyazódásért és ellátja az MTA mint költségvetési fejezet felügyeletét; az alelnökök; a fõtitkár, illetve a helyettese – az intézethálózat operatív irányítója, illetve kapcsolattartója; az AKT (és az AKVT) és a szakemberekbõl álló, független Felügyelõ Bizottság. Az elnökség munkáját tanácsadó bizottság segítheti.


<-- Vissza a 2008/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]