Magyar Tudomány, 2008/05 593. o.

Tanulmány



Az externália új dimenziói


Tóth I. János


a filozófiai tudományok kandidátusa, habilitált docens

Szegedi Tudományegyetem, Filozófia Tanszék

jtoth philo . u-szeged . hu


1. Bevezetés


A gazdaság, környezet és társadalom viszonyával foglalkozva az ember óhatatlanul beleütközik a küls gazdasági hatás fogalmába. Externalitásról beszélünk, ha a kérdéses gazdasági aktivitás olyan résztvevt (harmadik személyt) is érint, aki nem vesz részt a piaci tranzakcióban. (Calahan, 2001) Ennek tankönyvi példája a vízszennyez vegyi gyár, amely negatív módon befolyásolja az alvízi halászatot (termelési jelleg negatív externália), vagy a szomszéd virágoskertje, amely szép kilátást biztosít számomra is (fogyasztáshoz kapcsolódó pozitív externália).

A közgazdaságtan ezzel a másodlagos jelentségnek tekintett technikai jelleg fogalommal ragadja meg mindazokat a jelenségeket, amelyek során a gazdasági-piaci folyamatok „túlcsordulnak” a közgazdaságtan alapvet törvényein és modelljein. Multidiszciplináris nézpontból azonban éppen ezért érdekes ez a fogalom. (Nem véletlen, hogy a negatív externália a környezet-gazdaságtan egyik központi kategóriája. [Wikipedia/Environmental Economics]). Így egy Janus-arcú fogalommal állunk szemben, amely nemcsak a közgazdaságtan bels világa, hanem általában a társadalom (környezetvédelem, jog, politika) szempontjából is kitüntetett jelentséggel rendelkezik.

Tanulmányom centrumában a jelents externália fogalma áll, vagyis azok a helyzetek, ahol egy-egy gazdasági tevékenységhez kapcsolódó extern hatás nagyobb, mint magának a tevékenységnek a hatása. Tegyük fel, hogy „A” és „B” között egy gazdasági-piaci tranzakció zajlik le, s ezzel párhuzamosan „A” (jelents) negatív extern hatást gyakorol „C”-re. Ekkor elvileg lehetséges, hogy „C” jólétének a csökkenése meghaladja „A” és „B” jólétének növekedését. Azaz elvileg lehetséges olyan gazdasági-piaci tranzakció, amely nyereséges, de az összes érintett szempontjából összességében káros. Hasonló logika alapján juthatunk el a veszteséges, de az összes érintett szempontjából összességében hasznos tevékenység fogalmához.


2. Az externália közgazdasági értelmezése


Extern hatás esetében olyan személyek jóléte n vagy csökken, akiknek az adott gazdasági ügylethez nincs közük (sem nem termelk, sem nem vásárlók). Ilyen lehet például egy gyárhoz közel él lakos kéményfüst miatti megbetegedése. Az extern hatás tehát nem a vállalatnál jelenik meg, ezért az adott termék vagy szolgáltatás ára nem tartalmazza. Fontos sajátosság továbbá, hogy az extern hatások nem kompenzált jóléti változások. (Mozsár, 2000, 102.) Általában az extern hatás nem szándékos, esetenként még tudomása sincs róla a kiváltó félnek. Felteheten ezért is vélelmezi a közgazdaságtan ennek másodlagosságát, ahogy azt a következ idézet példái is sugallják. „A küls gazdasági hatások dönt vonása, hogy vannak olyan javak, amelyeket az emberek értékelnek ugyan, de nem piaci adásvétel tárgyai. Nincs piaca a korai hajnali hangos zenélésnek, az olcsó szivar füstjének vagy a szomszédnak, aki szépen gondozza a virágoskertjét.” (Varian, 1991, 643.) A filozófusok eltt azonban közismert, hogy az elre nem látott, nem szándékolt hatások és következmények gyakran sokkal fontosabbak, mint az elre tervezett szándékos következmények. Ezzel kapcsolatban elég, ha csak a következ fogalmakra utalok: láthatatlan kéz (Adam Smith), ész csele (Hegel), célellentétes cselekvés (J. P. Sartre). Ezek a fogalmak arra hívják fel a figyelmet, hogy minden cselekvésnek lehetnek olyan nem szándékolt eredményei és következményei, melyek az objektív világ részévé válva, alapveten módosítják az eredeti szándékokat.

Minden gazdasági-piaci tevékenység esetében az eladónál és a vevnél jelentkez határköltségek [Marginal Privat Cost – MPC] és határhasznok [Marginal Privat Benefit – MPB] egyensúlyában alakul ki a „termelt” mennyiség. (A határköltség egy „nagyon kicsi” pótlólagos jószágegység kibocsátásából ered többletköltség.) Ha egy gazdasági-piaci tevékenység esetében nincs externália, akkor ez a kibocsátás társadalmi szempontból is optimális. Ha a tevékenységnek van extern hatása, akkor az egyéni határköltség [MPC], illetve haszon mellett figyelembe kell venni azokat a határköltségeket [Marginal Externality Cost – MEC], illetve hasznokat is, amelyet a kívülálló személyek viselnek. Meghatározás szerint a társadalmi határhaszon [MSB] illetve társadalmi határköltség [MSC] egy termék pótlólagos egységének elállításából, felhasználásából, fogyasztásából ered összes haszonváltozás, illetve összes költségváltozás. (Nagy, 2004) (Érdemes megjegyezni, hogy ez a terminológia zavaró a nem közgazdászok számára. Ugyanis amit a közgazdászok marginális extern költségnek [MEC] tekintenek, az a józan ész szempontjából nem költség, hanem kár, amit valaki(k) elszenved(nek). Ez a különbség fontos, hiszen egészen más jelentéssel bír a költség, mint a kár fogalma, például az utóbbi esetben azonnal felmerül a károkozó felelssége, illetve a kártérítés problémája.)

Világos, hogy minél jelentsebb az adott gazdasági-piaci folyamat esetében az extern hatás, annál nagyobb az eltérés az egyéni és a társadalmi határköltség és határhaszon között. S ebbl adódik, hogy a magán-döntéshozók, követve a saját határköltségeiket és határhasznaikat, negatív externália esetében nagyobb, míg pozitív externália esetében kisebb aktivitást fejtenek ki, mint ami társadalmi szempontból kívánatos lenne.

A közgazdaságtan a hatékonyságvesztést (jóléti veszteséget) az externáliák internalizálásával (a küls hatások belsvé tételével) kívánja megszüntetni. Ennek lényege, hogy a járulékos költségeket és hasznokat a bels szereplk számára érzékelhetvé kell tenni, azaz minden haszonnak és minden költségnek a gazdasági-piaci aktivitást kifejt szereplknél kell megjelennie. A sikeres internalizálás eredményeképpen a társadalmi és egyéni hasznok és költségek meg fognak egyezni, azaz megsznik az externális hatás. S így visszajutottunk a kiindulóponthoz, a szabad piachoz, ahol a szereplk (eladók és vevk) privát költségei és hasznai a láthatatlan kéz, a Laissez-faire, vagyis egy szabadon érvényesül gazdasági automatizmus révén vezetnek el a társadalmi optimumhoz vagy a társadalmi jóléthez.

Az internalizálással kapcsolatban két fontos iskola létezik. A jóléti közgazdaságtan szerint externális hatások internalizálását az állam gazdasági beavatkozásával kell megoldani. E felfogás els jelents képviselje Arthur Pigou. Ezen iskola szerint (i) a negatív extern hatások forrástevékenységének megadóztatásával, a kérdéses tevékenység és így az ehhez kapcsolódó externália részben vagy teljesen visszaszorítható, míg (ii) a pozitív extern hatásokat okozó tevékenységeket támogatni kell. Az állam olyan externáliák esetén avatkozhat be hatásosan, amelyek nagy terjedelmek, és sok embert érintenek.

A jogi vagy intézményi iskola szerint az extern hatások létezésének oka a gazdálkodásba bevont javak egy részénél (például: víz, leveg) a tulajdonjogok tisztázatlansága. Szerintük a probléma megoldásához nem az állam, illetve a bürokratikus szabályozás, hanem a tulajdonjogok tisztázása, illetve a felek megegyezése vezet el. A jogi iskola alapját Ronald Coase elmélete adja, aki szerint tisztázott és költségmentesen érvényesíthet tulajdonjogok esetén az érintett felek közötti alku az extern hatás gazdaságilag hatékony szintjéhez vezet (nulla tranzakciós költség mellett). („A Coase-tétel kapcsán megállapíthatjuk, hogy Coase gondolatait sokan még ma is teljesen félreértik. A társadalmi költségek problémája cím tanulmányával Coase éppen arra kívánta felhívni a közgazdászok figyelmét, hogy a kutatásoknak a valóságot kell elemezniük, tehát egy olyan világot, ahol a tranzakciós költségek nagysága pozitív.” Szakadát, 1995)

A fentiekre reflektálva elször is szögezzük le, hogy formálisan a közgazdaságtan fáramlatának igaza van, hiszen ha az extern hatások teljes mértékben internalizálhatók, akkor a probléma ezzel a módszerrel megoldható. A kérdés persze az, hogy az internalizálás lehet-e teljes mérték. (Például ki és hogyan internalizálja az alaptevékenységnél sokkal jelentsebb externáliát. Véleményem szerint, a teljes és tökéletes internalizálás egyúttal azt is jelentené, hogy a társadalmi alrendszerek sokasága és gazdagsága egyetlen alrendszerre, a piacra egyszersödne le, ez pedig elvileg lehetetlen.) Ha nem, akkor az internalizálás hangsúlyozása félrevezet is, hiszen egyéb megoldási formákról tereli el a figyelmet. Mindenesetre, ahogy azt számos közgazdász is hangsúlyozza, a jogi (intézményi) iskola piacorientált módszerei általában nem alkalmazhatók. Sok résztvev esetén a „coase-i” kimenetelt biztosító alku lehetetlenné válik a koordináció óriási költségei és a potyautas-jelenség felbukkanása miatt.


3. Példák a jelents extern hatásokra


(A közlegel tragédiája) A modell lényege, hogy a szabadon hozzáférhet szabályozatlan (unmaneged) közjavakra biztos pusztulás vár, ha az erforrást használók mindegyike kizárólag saját gazdasági hasznossága alapján cselekszik. Ma már tudjuk, hogy a gazdasági helyzetek milliói mködnek erre a logikára a környezetszennyezéstl az üvegházhatású gázok kibocsátásán keresztül a szabadon használható rádiófrekvenciákig.

Az eredeti történet olyan pásztorokról szól, akiknek a f gazdasági tevékenysége a szarvasmarha legeltetése egy korlátozott eltartóképesség legeln. Ekkor a kulcskérdés, hogy plusz egy állat tartása milyen haszonnal jár. „A haszonnak itt van egy negatív és egy pozitív komponense.1 A pozitív komponens egy állat gyarapodásának következménye. Minthogy a pásztoré lesz a plusz egy állat eladásából származó jövedelem, a pozitív haszon majdnem +1.2 A negatív komponens a plusz egy állat által okozott többletlegeltetés következménye. De mert a többletlegeltetés hatása megoszlik az összes pásztor között, a negatív haszon minden egyes döntéshozó pásztorra nézve csupán a -1 töredéke.” (Hardin, 2000, 222.)

Tegyünk apró módosítást az eredeti történeten, és képzeljük el, hogy a pásztorok vallási okok miatt sohasem fogyasztják el, illetve használják fel a szarvasmarha húsát, tejét és brét, hanem a helyi piacon eladják külföldi kereskedknek, akiktl viszont a számukra szükséges élelmiszereket és egyéb cikkeket vásárolnak. Ebben az esetben élesen elválik a plusz szarvasmarhából származó viszonylag nagy nyereség, amely a piacon realizálható, és a kár, amely negatív externáliaként sújtja a többi pásztort. Ez a kár az egyes károsultak esetében kicsi, összességében azonban mégis nagyobb, mint az extern hatást kiváltó pásztor nyeresége. Így kialakul az a helyzet, hogy minden egyes pásztor vállalkozása – miközben piaci szempontból nyereséges – a túllegeltetésbl származó extern hatásokon keresztül csökkenti a legel eltartóképességét, vagyis az összes érintett szempontjából összességében káros.

(Az Aurul SA ciánszennyezése) Az aranybányászattal foglalkozó, ausztrál-román vegyesvállalat, az Aurul SA által használt nyitott cianidtároló gátja 2000. január 31-én átszakadt. Hatalmas mennyiség (100 000 tonna) ciánnal szennyezet víz jutott a Zazar-patakba, a Szamos- és Tisza-folyókba, majd végül a Duna alsó szakaszába. A 150 km hosszú szennyezett dugó négy hét alatt 1950 km utat tett meg, míg elérte a Fekete-tengert, ezalatt elpusztított 1000 km-nyi folyó-ökoszisztémát. (WWF Hungary, 2000) Közgazdasági szempontból az Aurul SA által okozott környezetszennyezés negatív externáliának tekinthet. A magyar állam – saját számításai szerint – 105 millió dolláros kárt szenvedett a cianidszennyezés következtében. (MTI, Budapest 2000. 10. 07.) Ez az összeg két részbl áll, a nagyobbik rész volt az ökológiai kár, míg a kisebbik rész (14,5–16,5 millió USD) volt a direkt gazdasági kár. A magyar állam mellett a magánemberek (halászok, vendéglátósok) is jelents károkat szenvedtek el, amelynek értéke 7–10 millió USD. Tehát összességében a ciánszennyezés miatt Magyarországon 112 millió USD kár keletkezett. Az 1. táblázat összefoglalja az Aurul SA vállalkozásának néhány fontosabb közgazdasági vonatkozását.

Ahogy a táblázat is mutatja, a cég várható profitja – számításaim szerint – egy évben 5 millió USD, míg az egész projektre viszonyítva 48 millió USD. Tehát az Aurul SA által okozott kár durván húszszorosa, mint a vállalkozás egyéves profitja, st duplája, mint az egész projekt várható teljes profitja. Még ha esetleg ezek a becslések és számítások pontatlanok, akkor is világosan látható, hogy ez egy olyan vegyesvállalkozás volt, ahol a piaci nyereségét messze meghaladta az általa okozott társadalmi-gazdasági kár.

(Környezeti szempontból kockázatos vállalkozások) A nagybányai Aurul SA mellett más környezeti katasztrófát okozó vállalkozások is közismertek. Ilyennek tekinthet a bhopali gázrobbanás (1984), a csernobili atomkatasztrófa (1986), az Exon Valdez tankhajó zátonyra futása (1989), a Prestige tankhajó elsüllyedése (2002). A pontos kalkuláció hiányában is tudjuk, hogy ezekben az esetekben az okozott kár – figyelembe véve az összes érintett személyt – nagyságrendekkel volt nagyobb, mint e cégek és vállalkozások által remélt nyereség és haszon.

(Problematikus szektorok) A jelents negatív externália egyik iskolapéldája a dohányipari vertikum. Ennek a vertikumnak a nyilvánvalóan meglev piaci-gazdasági elnyei mellett (fogyasztói igények kielégítése, foglalkoztatás, adóbefizetés stb.) súlyos externális jelleg hátránya is van. Ezek a hátrányok szintén több tényezbl állnak, úgymint az aktív és passzív dohányosok dohányzással összefügg betegségeinek egészségügyi költségei, ezen emberek munkavégz képességének a csökkenése, az esetleges szociális ellátásukból fakadó költségek. A szakértk között vita folyik arról, hogy társadalmi szinten a dohányzáshoz kapcsolódó bevételek vagy kiadások a nagyobbak. Az azonban tény, hogy a dohányzásból fakadó társadalmi károk (externáliák) – pusztán a piaci verseny feltételei között – nem hatnak vissza a dohányipari vertikum szereplire. Ezért itt legfeljebb a nemdohányosok védelmét, illetve azt lehet követelni, hogy a dohányzásból származó társadalmi költségeket maga a dohányipari vertikum viselje.

Nem a dohányipar az egyetlen ilyen szektor. Az alkoholhoz kapcsolódó iparág mindazokat a problémákat hordozza, mint a dohányipari szektor, miközben az alkoholos befolyásoltságból további problémák is adódnak (például: közlekedési balesetek, bncselekmények stb.). A fegyveripar esetében is jelents negatív extern hatással kell számolnunk, hiszen a fegyverek, jellegükbl fakadóan alkalmasak arra, hogy az emberek halálát vagy sérülését okozzák. Alapveten ide sorolható a kábítószer elállításával és terjesztésével kapcsolatos tevékenység is. Más kérdés, hogy a legtöbb országban ez illegális tevékenységnek számít. Míg ezen iparágak problematikus voltát szinte mindenki elismeri, addig számos más iparág (vegyipar, géntechnológia stb.) esetében a vélemények jobban megoszlanak.

(A jövt terhel vállalkozások) A súlyos negatív extern hatással járó tevékenységnek egy speciális formáját jelentik azok, amelyek a jövt terhelik. Ennek egyik ma már bizonyított példája a DDT nev rovaröl szer. 1942-ben váratlanul ismerték fel, hogy ez az anyag rendkívül hatásos inszekticid szer, ráadásul – legalábbis a korabeli vizsgálatok szerint – emberre és melegvér állatokra teljesen ártalmatlan. Késbb rájöttek, hogy nem szelektív hatású, s a hasznos rovarokat is válogatás nélkül elpusztítva ökológiai károkat okoz; valamint, hogy a talajvízzel a folyókba és a tavakba jutva felhalmozódik az algákban, onnan a táplálékláncon át a halakba, majd a madarakba kerül, és pusztulásukhoz vagy legalábbis szaporodásuk korlátozásához vezet. A DDT használatának következményeit a környezetre a legfrappánsabban Rachel Carson írta le Néma tavasz cím könyvében. Mindezek eredményeként mintegy húsz évvel bevezetése után a DDT használatát – legalábbis a fejlett országokban – betiltották. A legújabb, patkányokon végzett kísérletek szerint a DDT egyik f metabolitja a magzati életben gátolja a férfi szaporodási szervek normális kialakulását. Tehát ötven év kellett a DDT következményeinek a teljes felismeréséhez az inszekticid hatástól az antiandrogén sajátságokig. S ez eléggé félelmetes, ha arra gondolunk, hogy minden évben számos új vegyi anyag kerül forgalomba. (Wolfner, 1996)

Az ózonlyuk története szintén jó példa arra, hogy az új – látszólag ártalmatlan – kémiai anyagok termelése a földi életre, és így az emberiségre milyen veszélyes. A kereskedelemben FREON márkanévként ismert halogénezett szénhidrogéneket (CFC) az ipar széleskören használta például htközegként, oldószerként, habosító, fújó és töltanyagként vagy szigetel habként. Széleskör használatukat az is elsegíttette, hogy ezek a gázok teljesen közömbösek, s így nem lépnek reakcióba semmilyen természetes vegyülettel, sem a testünkben, sem a troposzférában. Ezeknek a vegyületeknek azonban van egy végzetes tulajdonságuk, a Napból kibocsátott UV-sugárzás fotokémiailag felbontja, s olyan klór és fluor gyökök alakulnak ki, amelyek végs soron az ózonlyuk kialakulásához vezetnek.

Hasonló problémát vetnek fel az atomermvek által elhasznált, több százezer évig sugárzó ftelemek, illetve a globális felmelegedést okozó üvegházhatású anyagok kibocsátása. A probléma itt elssorban abból adódik, hogy az érintett cégek nem a jelenleg él, hanem a jövben él emberek életfeltételeire hatnak negatív módon, akik a jelenben még csak tiltakozni sem tudnak.

Fontos annak tudatosítása és belátása, ahogy azt Hans Jonas is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi technológia mellett a döntéseinknek jelents hatásuk van a jöv generációira. Ez egy teljesen új probléma, amellyel csak most kezdünk szembenézni. S ezzel párhuzamosan azt is kezdjük belátni, hogy a modern demokratikus társadalmak alapvet intézményei: parlament, piac, igazságszolgáltatás stb. jelenlegi formájukban nem kezelik ezt a kérdést. Már csak azért sem, mert a „jövbeni károsult” nem tudja magát képviseltetni a parlamentben, nem vesz részt a piaci folyamatokban, és az elévülési idn belül sohasem kerül egy tér-idbe a „jelenlegi károkozóval”. Ezért egy új erkölcsiségre van szükség, amely felismeri, hogy a jöv emberének a sorsa jelents mértékben a ma emberének a hatalmában áll, és ezzel párhuzamosan felismeri azt is, hogy a növekv hatalomnak növekv felelsséggel kell párosulnia. (Jonas, 1984, 76.)


4. Tanulságok


A fentebb említett jelents negatív extern hatásokkal járó tevékenységek és cégek példái alapján a következ általános következtetések fogalmazhatók meg:

(Elrelátható és elre nem látható externáliák) Ahogy a példák is mutatják, az extern hatások gyakran jelents idbeli késéssel jelentkeznek a tevékenység után. Új ipari-technikai tevékenységek esetében (például: DDT, FREON) kezdetben lehetnek olyan extern hatások, amelyek ott és akkor még nem ismertek, azaz elre nem láthatók. Ezekben az esetekben különösen fontos az óvatosság elvének, Jonas szavaival élve a „félelem heurisztikájának” alkalmazása. Más esetekben (például: üvegházhatású gázok felszabadítása, az atomermvekben keletkez radioaktív hulladék elhelyezése) a technika alkalmazói f vonásaiban tudatában vannak a várható negatív következményeknek, de rövid távú parciális érdekeiket követve ezt figyelmen kívül hagyják. A várható károk elkerülését többnyire csak a társadalom vagy az állam tudja kikényszeríteni.

(Aktív és passzív szereplk) Minden extern hatás esetében különbség tehet a vállalkozás aktív és passzív érintettjei között. Aktív érintetteknek nevezem a tevékenységben részt vev gazdasági szereplket (befektet, menedzsment, munkavállaló, fogyasztó), míg passzív érintetteknek nevezem azokat az érintett – kortárs vagy jövbeli – embereket (állampolgárokat, lakosokat), akik semmilyen formában, tehát még fogyasztóként sem vesznek részt az adott vállalkozásban, esetleg nem is tudnak arról. Negatív extern hatások esetében a passzív szereplk szükségszeren vesztesek (röviden passzív-vesztesek), az aktív szereplk többnyire nyertesek (röviden aktív-nyertesek). A fentebb említett példák egyik közös vonása, hogy a viszonylag kevés aktív szerepl nagyon jól jár, miközben a viszonylag sok passzív szerepl elég rosszul, s összességében a passzív szereplk rosszabbul járnak, mint az aktív szereplk. Tehát az aktív-nyertesek – figyelmen kívül hagyva most azt a kérdést, hogy ezt szándékosan és tudatosan teszik-e vagy sem – a passzív-vesztesek rovására növelték a jólétüket. Azaz ha figyelembe vesszük egy vállalkozás által az összes érintett ember hasznosságának a változását, akkor összességében egy negatív eredményt kapunk. (Az egy másik kérdés, hogy egy ilyen összesítés módszertanilag nem könny, hiszen ahol vesztesek és nyertesek vannak, ott a Pareto-optimum nem alkalmazható kritérium. Azonban ez a módszertani nehézség nem eliminálhatja magát a tartalmi problémát. Arról nem is beszélve, hogy – ahogy ezt a példák is mutatják – számos esetben a passzív-vesztesek összesített kára triviálisan és nagyságrendekkel nagyobb, mint az aktív-nyertesek összesített haszna.) Az aktív és a passzív szereplk megkülönböztetése persze nem csak az extern hatások esetében tnik fontosnak. Más típusú piaci kudarcok (például a romló minség áruk) vagy bizonyos állami lépések (például: megalapozatlan hitel felvétele, rossz szabályozás) is jól értelmezhetk az aktív-nyertesek és a passzív-vesztesek fogalmának a segítségével.

(Koncentrált és diffúz externáliák) A mikroökonómia az externalitásnak számtalan formáját különbözteti meg (pozitív, negatív, fogyasztói, termel, monetáris stb.). Ezeken túl azonban megfontolásra ajánlom a koncentrált és a diffúz externália közötti megkülönböztetést is. Koncentrált externália esetében a teljes extern hatás csak néhány személyt érint. Tehát egy passzív érintettre a teljes extern hatásból viszonylag nagy hányad esik, s ezért a passzív érintett realizálja, hogy haszon vagy kár érte t. Az utóbbi esetben például a passzív-érintettek, a károsultak érzékelik, hogy kár éri ket, és ezért a társadalmi szinten fel fognak lépni érdekeik védelméért. A károsultak tiltakozása azonban nemcsak az igazságosság szempontjából, hanem a társadalmi jólét szempontjából is fontos, hiszen a tiltakozás lehetsége visszatartó hatást gyakorolhat a potenciális károkozókra, különösen, ha fontos a jó hírnév számukra.

Ezzel szemben diffúz externális hatásokról beszélhetünk, ha a teljes extern hatásnak csak kicsiny töredéke esik egy-egy passzív-érintettre. Ebben az esetben viszonylag sok passzív-érintett között oszlik el a pozitív vagy negatív externália, azaz a haszon vagy a kár. Társadalmi szinten azonban ez a sok, relatíve kismérték haszon vagy kár összeadódva jelents mértékben növeli vagy csökkenti a passzív-érintettek jólétet.

Összpontosítsunk a diffúz jelleg negatív externáliákra, hiszen a fentebb felsorolt példák is ebbe a kategóriába tartoznak. Ebben az esetben a károsultak (passzív-érintettek) nem fognak tiltakozni, egyrészt azért, mert felteheten nincsenek tisztában az ket ért kár forrásával, másrészt, mert az ket ért kár esetenként kisebb mérték, mint a tiltakozás költségei. (Világos, hogy ezekben az esetekben a Coase-féle alkudozás eredményeképpen – ahogy azt már említettük – nem oldható meg ez a probléma.) A tiltakozás elmaradása azonban nemcsak az igazságosság szempontjából problematikus, hanem azért is, mert ebben az esetben a károkozó (aktív-érintett) esetleg fel sem ismeri, hogy a társadalmi jólét szempontjából nem kívánatos tevékenységet folytat.

Mindezt úgy is összefoglalhatjuk, hogy a negatív jelleg diffúz extern hatások esetében az „igazi károsult” nem az egyes ember, hanem a közösség mint egész, s ezért nem oldható meg ez a probléma – végs soron – a módszertani individualizmusra épít ideológiák (liberalizmus) vagy diszciplínák (mikroökonómia, személyes kártérítés) segítségével, hanem csakis kollektív szinten.

(Biztos és esetleges externáliák) A fentebb említett példák egy további szempontra is rámutatnak, nevezetesen, hogy az extern hatások bekövetkezésében is alapveten két típus különböztethet meg. Léteznek olyan tevékenységek (közlegel tragédiája, DDT, FREON, üvegházhatású gázok kibocsátása), ahol az extern hatás szükségszeren bekövetkezik. Nevezzük ezeket biztosan bekövetkez, röviden biztos externáliáknak.

Más estekben azonban az extern hatás csak bizonyos valószínséggel következik be, hiszen nem minden aranymosó üzem, vegyi gyár, atomerm vagy tankhajó okoz környezeti katasztrófát. Nevezzük ezeket nem biztosan bekövetkez, röviden esetleges externáliáknak. Az elbbi esetben tehát az alaptevékenységtl elvileg leválaszthatatlan az extern hatás, míg az utóbbi esetben az alaptevékenység nem szükségszeren, hanem csak bizonyos valószínséggel jár együtt az extern hatással. (Természetesen egy ipari-gazdasági tevékenység különböz jelleg extern hatásokkal rendelkezhet. A maghasadás – fisszió – folyamatát felhasználó atomerm esetében biztos extern hatást jelent a radioaktív hulladék keletkezése, miközben az atomerm felrobbanása és az abból következ extern hatás csak esetlegesen következik be.) A fentiekbl következik, hogy a biztos externália – definició szerint – nem kerülhet el, míg az esetleges externália esetében értelmes cél ezen hatások elkerülésére való törekvés.

A biztos negatív jelleg diffúz externália esetében a kulcskérdés az, hogy az egységnyi termékre (szolgáltatásra) es extern hatás (kár) meghaladja-e a szándékolt tevékenység pozitív hatásait vagy sem. Ha igen – ahogy ezt legtisztábban a közlegel tragédiája példázza –, akkor a közösségnek (államnak) fel kell számolnia a kérdéses céget, illetve tevékenységet, még ha az egyébként pusztán piaci szempontból nyereséges is. Ha az alaptevékenység haszna nagyobb, mint a negatív jelleg extern hatás, akkor a cégnek az okozott kárral arányos kompenzációt kellene fizetnie a károsultaknak vagy a társadalomnak.

Persze elvileg az az eset is elfordulhat, hogy egy cég vagy tevékenység egységnyi termékre (szolgáltatásra) es pozitív jelleg extern hatása meghaladja az alaptevékenységbl származó hasznot. Horribile dictu még az is elfordulhat, hogy a cég alaptevékenysége veszteséges, de az általa gyakorolt pozitív extern hatás összességében kedvez. Ebben az esetben a közösségnek (államnak) a tevékenységet támogatni kell, még ha az egyébként pusztán piaci szempontból veszteséges is – ennek triviális példái a honvédelem, rendvédelem, oktatás, gyógyítás stb.


5. Összefoglalás


A fentiek alapján a következ téziseket szeretném megfogalmazni.

(i) Számos tevékenység jelents nem szándékolt extern hatással jár együtt, amely esetenként fontosabb, mint a szándékolt gazdasági-piaci hatás.

(ii) Ezek közül különösen problematikusak azok a többnyire diffúz jelleg negatív extern hatással járó tevékenységek és vállalkozások, amelyek gazdasági-piaci szempontból nyereségesek, de az összes érintett szempontjából károsak; vagyis ahol a viszonylag kevés aktív-nyertes összesített hasznát meghaladja a viszonylag sok passzív-vesztes összesített kára.

(iii) E vállalkozások és tevékenységek kialakulását nemcsak a piaci-gazdasági automatizmusok, hanem a (potenciális) aktív-nyertesek ers lobbitevékenysége is elsegíti.

(iv) A passzív-vesztesek csak akkor tudnak fellépni e károkkal szemben, ha tudatában vannak a problémának, élvezik a közösség (társadalom) erkölcsi támogatását, és ha állampolgárokként és civil szervezetekként maguk is fellépnek hosszú távú kollektív érdekeik védelmében, vagyis ha a folyamatok aktív résztvevivé válnak. A dolog természetébl adódik azonban, hogy a passzív-vesztesek (hasonlóan a passzív-nyertesekhez) lehetségei korlátozottak, s ez maximálisan igaz a jövbeli passzív-vesztesekre (és nyertesekre), akik csak az elz generációk szolidaritásában és aktivitásában bízhatnak.

(v) A társadalomnak (s azon belül a hatalomnak) azonban meghatározó szerepe van a jelents mérték és diffúz jelleg externália témakörében. Egyrészt a törvényhozásnak és az állami bürokráciának kulcsszerepe van az összességében káros, illetve hasznos gazdasági tevékenységek tiltásában és támogatásában. Másrészt maga az állam (illetve annak helyi egységei is) kezdeményezhetnek összességében káros, illetve hasznos vállalkozásokat és tevékenységeket.


Kulcsszavak: jelents és diffúz externália, aktív és passzív érintett, közlegel tragédiája, tiszai ciánszennyezés



IRODALOM

Callahan, Gene (2001): What is an Externality? August 2001, 19, 8. The Free Market. The Mises Institute monthly. http://www.mises.org/freemarket_detail.aspx?control=367

Hardin, Garret (2000): A közlegel tragédiája. In: Lányi András (szerk.): Természet és szabadság: Humánökológiai olvasókönyv. Osiris, Budapest, 219–232.

Jonas, Hans (1984): The Imperative of Responsibility. In Search of Ethics for the Technological Age. The University of Chicago Press, Chicago–London

Mozsár Ferenc (2000): Az externáliák szerepe a regionális gazdasági teljesítmény magyarázatában és növelésében. In: Farkas Beáta – Lengyel Imre (szerk.): Versenyképesség – regionális versenyképesség. SZTE Gazdaság Tudományi Kar Közleményei JATEPress, Szeged, 100–114.

Nagy András (2004): Bevezetés a közgazdaságtanba I. Alapfogalmak és Mikroökonómia. Fogalomtár. 2004 http://www.anteus.hu/pszf-elmgazd/Fogalmik.doc

Napilapok (Erdélyi krónika, Népszabadság, Magyar Nemzet)

Regionális Környezetvédelmi Központ (2000): Ciánszennyezés Baia Mare-n (Nagybányán). Elzmények, a szennyezés, következmények. Budapest http://www.rec.org/REC/Publications/CyanideSpill/HUNGCyanide.pdf

Szakadát László (1995): Ronald Coase és a közgazdaságtan módszertana. Közgazdasági Szemle. XLII, 11, 1044–1051.

Tóth I. János (2002): Tiszai ciánszennyezés. szerzi kiadás, Szeged

Varian, Hal R. (1991): Mikroökonómia középfokon. Egy modern megközelítés. Közgazdasági és Jogi, Bp.

Wikipedia Internet Lexikon Environmental Economics (2008. 01. 06), Tragedy of the Commons

Wolfner András (1996): Újabb fordulat a DDT történetében. Természet Világa. január.

WWF Hungary Programme Office (2000): Tisza Cyanide Spill.



1 Az egy év alatt kinyert arany (52 000 uncia) szorozva az egy unciára es várható profittal ($300-$210= $90).

2 Az aranybányászat várható idtartalma (9,69 év) szorozva az aranybányászatból származó éves profittal (4 680 000 USD).



Szempontok

A beruházás gazdasági sajátosságai



A cég neve

Aurul (késbb Transgold) SA



A projekt kezdete

1992



A mködési engedély megszerzése

1999. május



A bányászat várható ideje

Arany esetében: 9,68 év , ezüst esetében: 7,83 év



A feldolgozott medd mennyisége egy évben,

2,5 millió tonna/év1 és 22,5 millió tonna2

illetve a projekt egész idtartama alatt




A kibányászott arany mennyisége egy évben,

52 000 uncia/év (1,6 tonna/év)

illetve a projekt egész idtartalma alatt

és 500 000 uncia (15,5t)3



A kibányászott ezüst mennyisége egy évben,

280 000 uncia/év (8,7 tonna/év)

illetve a projekt egész idtartalma alatt

és 2,2 millió uncia (68,2 tonna)4



A beruházás teljes költsége

28,2 millió USD5

A bankkölcsön értéke

Összességében 17 millió USD, amelyet az angol


NM Rothschild Australia Ltd. és a német


Dresdner Kleinwort Benson Bank biztosított



A várható átlagos eladási ár,

Sorrendben: 300 USD/uncia,

termelési költség és profit

210 USD/uncia6 (más források szerint

egy uncia arany esetében

180 USD/uncia7) 90 USD/uncia



A kibányászott aranyból származó profit egy

4 680 000 USD/év (=52 000 uncia/év* 90)1

évben, illetve a projekt egész idtartalma alatt

45 302 400 UDS (= 9,68 év* 4 680 000 USD/év) 2



A várható profit egy évben, illetve

5 millió USD/év és 48 millió USD

a projekt egész idtartalma alatt



1 Regionális Környezetvédelmi Központ (2000); Népszabadság (2000. 02. 18.) 2.

2 Regionális Környezetvédelmi Központ (2000); Népszabadság (2000. 02. 18.) 2.

3 Népszabadság Online (2005. 05. 3.)

4 Regionális Környezetvédelmi Központ (2000); Népszabadság (2000. 02. 18.) 2.

5 Vasárnapi Mai Nap (2000. 05. 14.); Világgazdaság (2000. 05. 15.)

6 http://www.wazzupnet.com/

7 Figyel (2005. 01. 13.)


1. táblázat • Az Aurul SA tevékenységének gazdasági vonatkozásai


<-- Vissza a 2008/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]