Magyar Tudomány, 2008/03 318. o.

Száz éve született Teller Ede



TELLER EDE ÉS AZ ATOMENERGIA

MAGYARORSZÁGON


Rónaky József


PhD, főigazgató

Országos Atomenergia Hivatal

ronaky oah . hu


Teller Ede önéletrajzi könyve Hazatérés című fejezetében írja: „Az első és második magyarországi látogatásom, majd a későbbi öt utam a szülőhazámba (az utolsó 1996 októberében) nem csak magánszórakozást szolgált. A Marx Györggyel folytatott telefonbeszélgetés után előadásokat tartottam, amelyek elhangzottak a Magyar Rádióban, és írtam egy cikket az atomreaktorokról, amely megjelent a Fizikai Szemlében. Végül felkértek, hogy nézzem át a paksi atomerőmű dokumentációját, és mérjem fel a szovjet gyártmányú reaktorok biztonságát. Mindjárt az első utam második napját Paks akkori igazgatójával, Pónya Józseffel a magyar reaktorok vizsgálatával töltöttük – ezek második generációs nyomottvizes reaktorok, a világ legbiztonságosabb reaktorai közé tartoznak.”

Pakson dolgozó fizikusként jól emlékszem, milyen izgalommal vártuk Teller Ede első látogatását. Hosszú botjával végigjárta az erőművet, az ellenőrzött zóna nehezebb terepeit is leküzdötte, ebben hegymászó múltja segítette. Alaposan kikérdezett minket, elsősorban a reaktortartály anyagának ridegedése érdekelte. Későbbi látogatásain részletesen tájékozódott a biztonságnövelő programról, a személyzet képzettségéről és főleg a jövő terveiről.

Az alapos tájékozódás után a paksi atomerőmű leglelkesebb és legnagyobb hatású propagandistája lett. Nagy elismeréssel nyilatkozott az erőmű személyzetének felkészültségéről, tudásáról, tapasztalatáról. Többször hangsúlyozta, hogy Magyarországon az atomenergia viszonylag kedvező megítéléséhez a magas színvonalú természettudományos oktatás is hozzájárul. Bizonyára szomorúan olvasná a minap kapott segélykérő üzenetet, hogy az új középiskolai kerettantervekben csökkenteni akarják a fizikaórák számát és a magfizikai ismereteket.

Cikkeket írt az atomenergiáról a Fizikai Szemlébe, előadásokon és rendhagyó fizikaórákon fejtette ki egyértelmű véleményét az atomenergia veszélyeiről, hasznáról és jövőjéről.

Teller Edét a világ a hidrogénbomba atyjaként ismeri, kevesen tudják, hogy a reaktorok biztonságának egyik atyját is tisztelhetjük személyében. Ez hihetetlen sokoldalúságának egyik bizonyítéka. Enrico Fermi mondta egyszer neki, hogy amíg őt nem ismerte, nem gondolta volna, hogy létezik olyan monomániás, akinek több mániája van. Teller a védelem, az atomenergia, a radioaktív izotópok orvosi és biológiai alkalmazásai, az atomkísérletek tudományos jelentősége, az oktatás és a titoktartás témakörében ötven éven át „ostromolta az illetékeseket, szónokolt és vitatkozott”. Az atomenergia békés célú felhasználásával 1947-ben került közvetlen kapcsolatba, amikor Truman elnök létrehozta az Atomenergia Bizottságot, és annak Általános Tanácsadó Bizottságát. Ennek albizottsága lett a Reaktorbiztonsági Bizottság, amelyben John Wheeler és Richard Feynman is részt vettek. Tellert választották elnöknek, valószínűleg azért, mert a Manhattan-projektben foglalkozott az izotópdúsítás biztonsági problémáival. Akkoriban általános bizalom övezte az atomenergiát, elterjedt az a vélemény, hogy olyan olcsó lesz, hogy nem kell villanyóra sem. A bizottság nem volt könnyű helyzetben. Az általános ipari gyakorlat általában óvatos, de biztonsági, munkavédelmi intézkedéseket csak balesetekből okulva tesznek. Tellerék ezt a megközelítést az első pillanattól fogva kizárták. Azonnal alapelvként rögzítették, hogy a súlyos balesetek lehetőségét már a tervezés során fel kell tárni, és műszaki megoldásokkal ki kell zárni. A bizottság első munkája a hanfordi plutóniumtermelő reaktorok minősítése volt. Ennek során ismerték fel a vízzel hűtött és grafittal moderált reaktorok súlyos biztonsági kockázatait (Wigner-effektus, pozitív üregtényező). Polgári célra Nyugaton nem is készítettek ilyen reaktorokat.

Teller felismerte, hogy a titkosság kizárja a biztonságot, és elérte, hogy az összes tervező részt vehessen a bizottság ülésein, és ismerje a többiek munkáját, lássa az összefüggéseket. Nagy szó volt ez akkoriban, a hidegháború hajnalán. Ha nincs a titoktartás, és a szovjetek is értesülnek ezekről az eredményekről, talán nem következik be a csernobili baleset. A cirkónium reakció, azaz a fűtőelemek burkolatának és a víz hidrogéntermelő reakciója, amely nagy szerepet játszhat egy súlyos reaktorbalesetben, már akkor felmerült mint veszélyforrás.

Az akkor kialakított biztonsági filozófia máig hat. Akkor dolgozták ki a környezeti hatásvizsgálat tematikáját, a védőzóna fogalmát, a meteorológia, a hidrológia és a földrajz szerepét. Előírták a reaktorok védőburkolatát, a „konténmentet”, amely súlyos baleset esetén is megakadályozza, hogy a sugárzó anyag a környezetbe kerüljön. Az 1979-ben történt amerikai reaktorbaleset ezért nem járt súlyos környezeti következményekkel. Teller még szigorúbb ebben a kérdésben, szerinte a reaktorokat a föld alá kéne telepíteni, emberi kiszolgálás nélkül. Ki tudja, egyszer lehet, hogy ebben is igaza lesz.

Az amerikai haditengerészet nukleáris tengeralattjáró flottájának „atyja”, Hyman G. Rickover admirális szigorú biztonsági elvei és elszántsága nagy hatást gyakoroltak Tellerre. Mindkettőjükre nagy nyomás nehezedett, hogy az eredményesség érdekében engedjenek a szigorú biztonsági elvekből. Teller ezt úgy említi, hogy sokszor kérdezték tőlük, miért a fékkel foglalkoznak, miért nem a motorral. Az amerikai atomtengeralattjáró-flotta biztonsági szintje a legjobb a világon, módszereit 1979 óta a polgári atomenergetikában is sikerrel alkalmazzák. A Teller-bizottság alapelvei ma is érvényesek.

Teller Ede nem csak a fékkel, a motorral is foglalkozott. Lelkes híve volt a föld alatti atomrobbantások békés alkalmazásának a bányászatban és a nagy építkezéseken. Tervet dolgozott ki a második Panama-csatorna nukleáris robbantásokkal történő megépítésére. Ezek a tervek meghiúsultak, egyrészt az atomenergia-ellenesség növekedése, másrészt az atomcsend-egyezmény miatt. Részt vett a sorozatban készített és exportált Triga kutatóreaktor kifejlesztésében, a 90-es években kisméretű, városok energiaellátására alkalmas reaktorok fejlesztéséhez adott tanácsokat.

2000 nyarán Marx György segítségével meglátogathattam Teller Edét stanfordi otthonában, Nagy Sándor és Élő Sándor társaságában. Akkor már súlyos beteg volt, karosszékéhez kötve. Hihetetlen érdeklődéssel és szigorral kérdezett ki minket, mi a helyzet Pakson és Magyarországon, majd pár perc pihenő után üzenetet fogalmazott a paksiaknak és Magyarországnak. Ebből idézem a legfontosabb gondolatokat:

Nincs a világon semmi, aminek ne lenne hátránya. Nincs a világon semmi, ahol ne lenne veszély. De a magerőművekben úgy van, hogy a veszély kicsi, és ami a legfontosabb, ismeretes, ezért el lehet kerülni… Az atomenergia biztonságos, de Pakson még biztonságosabb, mert a paksiak ebben a szakmában mesterek… Mi legyen a jövő? Még több magenergia.

Teller Ede nem járult hozzá közvetlenül a magyar atomenergetika kiépítéséhez. Hatása mégis jól mérhető. Az atomenergia lakossági támogatottsága Magyarországon az egyik legmagasabb az Európai Unióban, és a politikában is kivételes konszenzus tapasztalható. Számomra mégis a legmeggyőzőbb bizonyíték az egyszeri paksi bortermelő véleménye volt, aki egy televíziós interjúban arra a kérdésre, hogy nem fél-e az erőműtől, így válaszolt. Miért félnék? Ede bácsi is azt mondta, hogy biztonságos.


Kulcsszavak: Teller Ede, atomenergia, reaktorbiztonság, Paks


<-- Vissza a 2008/03 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]