Magyar Tudomány, 2008/11 1372. o.

Tanulmány


Tudománymetriai kutatások

Magyarországon


Vinkler Péter


az MTA doktora, tudományos titkár,

MTA Kémiai Kutatóközpont

pvinkler chemres . hu


A tudomány fejlõdése, az ismeretek gyarapodása új tudományos szakterületek kialakulását hozza magával. Ezek kezdetben még nem válnak el a hagyományos diszciplínáktól, de az eredmények szaporodásával az új szakterület ismeretei közötti (belsõ) kapcsolatok erõsebbek lesznek, mint a korábbi területekhez fûzõdõk (külsõ kapcsolatok).

A tudománymérés (tudománymetria) világszerte az 1960-as évektõl kezdõdõen egyre élesebben különült el a tudományszociológiától, a tudománytörténettõl, a tudománypolitikától, a könyvtártudománytól, az információtudománytól és más természettudományi, illetve társadalomtudományi szaktudományoktól. A tudománymetria egyik, a tudománypolitika által leginkább igényelt kutatási (szolgáltatási) területe: az értékelõ tudománymetria, ami elsõsorban a tudományos kutatás szervezeti egységei által elõállított tudományos információ mennyiségének és hatásának mérésével foglalkozik. E kutatási terület mûvelésének elõfeltétele a következõ: a tudománynak mint ismeret- és intézményrendszernek, valamint a kutatásnak mint a tudományt szolgáló tevékenységnek vannak olyan mennyiségi vonatkozásai, amelyek lényegesek a tudomány, a tudományos kutatás, illetve a társadalom részére, de nem tartoznak az egyes szaktudományok elsõdleges érdeklõdési köreibe. Ezek a dolgok, jelenségek, összefüggések, rendszerek fõként matematikai-statisztikai módszerek segítségével tanulmányozhatók.

Egy kutatási területnek tudományossá válása az ismeretek mélységével és szervezettségével függ össze. Az illetõ szakterületen nem járatos szemlélõ elsõsorban külsõ kritériumok alapján ítélheti meg, hogy egy tevékenységi terület tudományosnak tekinthetõ-e. Néhány fontos külsõ kritérium a következõ:

• a terület mûvelõi nemzetközi konferenciákra, egyéb tudományos találkozókra gyûlnek össze rendszeresen,

• a terület kutatói nemzetközi szervezetet, illetve szervezeteket hoznak létre,

• az új területen nemzetközi tudományos folyóiratot (illetve folyóiratokat) alapítanak, és mûködtetnek az elért eredmények publikálására,

• egyetemi tanszékek jönnek létre, amelyek kizárólag vagy jelentõs részben az illetõ területen folytatott kutatásnak és oktatásnak vannak szentelve,

• egyetemi disszertációkat írnak az új szakterület eredményeirõl,

• monográfiákat, könyveket, tankönyveket, összefoglaló mûveket jelentetnek meg a terület kutatási eredményeirõl,

• a szakterület eredményeire más tudományterületek publikációiban is hivatkoznak,

• tudományos iskolák jönnek létre.

A tudománymetria kutatóinak legjelentõsebb nemzetközi találkozója az 1987 óta kétévenként megtartott: International Conference on Bibliometrics, Scientometrics and Informetrics.

A terület másik jelentõs fórumát – International Conference on Science and Technology Indicators – kifejezetten az értékelõ tudománymetria mutatóinak szentelték. Ezt a konferenciát 2008-ban Bécsben már a tizedik alkalommal rendezték meg. A „tudományméterek” nemzetközi szervezete az 1993-ban Berlinben alapított International Society for Scientometrics and Informetrics, amelynek létrehozásában a magyar kutatók is közremûködtek. Ezen a szervezeten kívül több speciális tagozat (például international collaboration network), regionális csoport (például „északi országok”, Finnország, Svédország, Norvégia és Dánia) mûködik még.

A szakterület elsõ folyóiratát (Scientometrics), amelyet jelenleg az Akadémiai Kiadó és a Springer közösen jelentet meg, Braun Tibor alapította 1978-ban. Ez a folyóirat azóta is a terület legfontosabb információs forrása. Ezt a tényt mind a folyóirat Garfield-(impact)-tényezõje, mind a legújabb folyóirat-mutatók igazolják. Új folyóiratot indított az Elsevier Kiadó 2007-ben (fõszerkesztõje Leo Egghe, Belgium) kifejezetten az információ mérésének kvantitatív vonatkozásaival a középpontban. Több más folyóirat is (például a könyvtár- és információtudomány vezetõ folyóirata, a Journal of the American Society of Information Science and Technology, továbbá a Journal of Information Science, a Research Policy, a Libri, a Library Trends stb.) közöl rendszeresen tudománymetriai tárgyú cikkeket. Ezeknek a folyóiratoknak a szerkesztõbizottságaiban, illetve rendszeres cikkbírálóiként is szerepelnek a magyar kutatók. Jelentõs számú ország egyetemén mûködik olyan tanszék, amely tudománymetriai képzést nyújt (például Centre for Science and Technology Studies, Leiden University, Hollandia; College of Information Science & Technology, Drexel University, USA; Indiana University, Bloomington, USA; Inforsk, Department of Sociology, Umeå University, Svédország; University of Sussex, Anglia; Steunpunt O&O Indicatoren, Dept. MSI; Katholieke Universiteit Leuven, Belgium; Archive and Information Studies, The Hebrew University of Jerusalem, Izrael; Pekingi Egyetem, Kína; Observatoire des sciences et des technologies (OST) Université du Québec á Montréal, Kanada; University of Vienna, Library and Archive Services, Ausztria; Research Evaluation and Policy Project, Research School of Social Sciences, Australian National University stb.). Számos PhD-disszertáció készül tudománymetriai témákból szerte a világon. Magyarországon is készült már PhD-dolgozat a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatikai Tanszékén. A Magyar Tudományos Akadémia eddig egy, tudománymetriai témából készült kandidátusi és egy MTA doktora értekezésért ítélte oda a megfelelõ tudományos fokozatot, illetve címet.

Derek de Solla Price, a tudománymetria klasszikusa Kis tudomány – Nagy tudomány címû könyvének magyar nyelvû megjelenése (Akadémiai Kiadó, 1979; angolul 1963, USA) után, 1980-ban adta ki ugyanez a kiadó Vaszilij Vasziljevics Nalimov és Zinajda Makszimova Mulchenko: Tudománymetria címû munkáját, ami 1969-ben Moszkvában jelent meg elõször. Ezeket a mûveket követõen számos monográfia, tankönyv, összefoglaló kiadvány látott napvilágot, illetve újabbak jelennek meg folyamatosan a nemzetközi könyvpiacon (lásd például e szám Szellem a palackból, tudománymetriai értékelések címû cikk irodalomjegyzékét).

Ha valaki figyelemmel kíséri, illetve utánanéz a Web of Science adatbázisában, megállapíthatja, hogy a tudománymetria eredményeire ma már nagy számban hivatkoznak más területek (például kvantitatív tudománypolitika, pszichológia, tudományszociológia, könyvtártudomány, tudománytörténet, információtudomány, különbözõ szaktudományok) kutatói.

Az USA-ban üzleti alapon mûködik Francis Narin vezetésével a CHI Research, Inc., valamint az Institute of Scientific Information (Thomson Reuters), Philadelphia, amely szervezetek jelentõs mértékû szolgáltatást végeznek állami és magán megbízók részére a tudomány, az oktatás és a technológia információs vonatkozásait illetõen.

A magyar kutatók által elért tudományos eredményekre büszkék vagyunk. Nemcsak a Magyarországról kivándorolt Nobel-díjas tudósok, valamint az egyéb rangos nemzetközi díjakkal elismert kutatók hoztak és hoznak dicsõséget (s ezzel járóan anyagiakban is mérhetõ publicitást, „creditet”) az országnak, de a ma itt dolgozó kutatók is.

Az országok nemzetközi rangsorában a különbözõ tudománymetriai mutatók szerint Magyarország általában a 20–30. hely valamelyikét foglalja el (szakterülettõl függõen), ami jobb az ország gazdasági fejlettségének megfelelõ helyezésnél (Tolnai et al., 2008).

A tudománymetria egyik legfontosabb területén (Citation studies) az Ali Uzun (2002) által közölt rangsorban a Leiden University, Netherlands után a Hungarian Academy of Sciences, Library, Budapest a második helyet foglalja el, a Drexel University, Philadelphia, USA és az Indiana University, Bloomington, USA elõtt. A Research Performance Analysis területén pedig a 8. helyen áll a magyar kutatócsoport.

Jelentõs rangot jelent, ha egy szakterület nemzetközi fórumain egy ország vagy egy kutató nevéhez fûzõdõ tudományos iskoláról beszélnek. A Braun Tibor vezetésével mûködõ MTA-kutatócsoportot Budapesti Tudománymetriai Iskolaként emlegetik világszerte.

A tudománymetria legrangosabb nemzetközi elismerését – a Price-díjat –, amit kétévenként ítélnek oda, elõször Eugene Garfield (USA) kapta meg 1984-ben. Azóta három magyar kutató is elnyerte az elismerést (Braun Tibor, Glänzel Wolfgang, Schubert András). Az egyetlen mutatószámon alapuló lineáris rangsorok általában nem szerencsések, hiszen a tudományos értékek többdimenziósak, s így jellemzésüket több szempont szerint kell elvégeznünk. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy a szakterület világviszonylatban legidézettebb harminc kutatója között négy magyar kutató neve is szerepel (az elõzõekben felsoroltak és a jelen cikk szerzõje) (Persson, 2000). Ugyanakkor a legidézettebb tudománymetriai cikkek szerzõi között is megtaláljuk az említett kutatók nevét.

A tudománymetriát számos országban alkalmazzák az országos és az intézményi tudománypolitika kimunkálásához. Az USA-ban 1972. óta kétévenként publikálják (a mindenkori elnök és a kongresszus számára) a Science and Technology Indicatorst, amelynek figyelembe vételét alapvetõen fontosnak tartják az amerikai gazdaság versenyképessége szempontjából is. Több országban (például Hollandia, Franciaország, Finnország), illetve nemzetközi szervezetnél (például: Európai Közösség, Világbank, OECD, UNESCO) mûködnek olyan monitoring rendszerek, amelyek K+F, illetve tudománymetriai mutatók alapján, összehasonlító módon elemzik a különbözõ országoknak a tudományban és az innováció területén elfoglalt helyét.

A következõkben csak néhány szempontot és saját mérlegelésem szerinti fontos eredményt említek meg a hazai, elsõsorban az értékelõ tudománymetriai kutatások körébõl.

Magyarországon a tudománymetria megszületésérõl és a hazai tudománymetriai kutatások megindulásáról a Ruff Imre és Braun Tibor által a Magyar Tudományban, 1977-ben közzétett A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása címû cikkbõl értesülhettünk elõször.

A magyar tudománymetriai kutatók az elmúlt évek során számos tanulmányt közöltek mind az információtermelés mértékére és nemzetközi hatására (lásd például: Braun et al., 1995; Braun et al., 2002; Marton et al., 2006; Tolnai et al., 2008), mind a tudományos kutatások szerkezetére (Vinkler, 2008), illetve az egyes kutatóintézetek publikációinak értékelésére (Vinkler, 2006) vonatkozóan. A vizsgálatok kimutatták például, hogy a tudományos kutatások szerkezete jelentõsen eltér Magyarországon a fejlett ipari országokétól, ahol az élettudományok lényegesen nagyobb hányadot képviselnek, mint hazánkban, illetve a kelet-közép-európai országokban. Sajnos a tanulmányok a „pusztába kiáltott szó” szintjén ragadtak meg, hiszen alig-alig jutottak el a döntéshozókhoz, vagy ha el is jutottak, az illetékesek az információkat nem vették figyelembe a döntések kialakításában.

A tudománymetria a szakirodalom információinak (folyóiratcikkek, szabadalmak) elemzése révén nemcsak a múltbeli, illetve jelen állapotok „tudományos témáinak térképét” tudja felrajzolni, hanem idõbeni adatsorok vizsgálata révén új szakterületek születését, illetve már mûködõ kutatások fejlõdését, stagnálását, visszafejlõdését is képes jelezni. Az egyes témák, kutatóhelyek, országok kapcsolatainak erõsségét a publikációk, hivatkozások és idézetek számának elemzése révén tárhatjuk fel. Ezekbõl az információkból a tudománypolitika a kutatási prioritások kijelöléséhez és a támogatások mértékének megállapításához kaphat jelentõs segítséget.

A tudománymetria fontos segítséget tud nyújtani a kutatások információellátásában a folyóiratok olvasottságának, kapcsolatainak, az információk felhasználásának vizsgálata révén (lásd például Marton, 1999).

A tudománymetriai vizsgálatok gyakorlati alkalmazásának lehetõségeit jól példázza a következõ eset. Az analitikai kémia folyóiratainak a szakterület referáló folyóiratában (Analytical Abstracts) való megjelenési módjait és gyakoriságát tanulmányozva, a kutatók (Braun et al., 1993; Dióspatonyi et al., 2000) olyan ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyeket a kiadó megvalósított, s így a referáló adattár minõsége lényegesen javult.

Amint azt magyar kutatók kimutatták (Zsindely et al., 1982; Braun, 2004; Braun – Dióspatonyi, 2006), a tudományos folyóiratok kiválósága igen jó összefüggést mutat a folyóiratok színvonaláért (is) felelõs szerkesztõk, szerkesztõbizottsági tagok egyéni tudományos teljesítményének színvonalával. A tudomány publikációs gépezetében az említett szereplõknek meghatározó szerepük van.

Az értékelõ tudománymetria egyik leginkább ismert mutatószáma, a Eugene Garfield és Irving H. Sher által a tudományos folyóiratok kiválóságának jellemzésére 1963-ban javasolt fajlagos hatásmutató (impact factor; hatástényezõ; Garfield-tényezõ – GF), mára széles körben ismertté vált (lásd: Vinkler, 2003). Egy folyóirat GF-adata egyenlõ az egy adott évben (hivatkozó év) kapott azon idézeteknek egy cikkre jutó számával, amely idézetek az adott folyóiratban a hivatkozó évet megelõzõ két évben megjelent cikkekre vonatkoznak. Számos mutatószámot javasoltak már eddig a folyóiratok egymáshoz viszonyított szakmai elismertségnek jellemzésére, de elvileg alkalmasabbat, mint a Garfield-tényezõ, máig nem találtak.

A folyóiratok Garfield-tényezõje alkalmazásának számos elõnye van:

• kiszámítása egyszerû,

• az adatokat rendszeresen közzéteszik (ISI, Journal Citation Reports), s azok így mintegy „hivatalossá” „intézményesültté” váltak,

• a folyóiratok Garfield-tényezõjének értékei adott tudományterületen belül viszonylag jól egyeznek a kutatók véleményével,

• az adatokból a Publikációs Stratégia mutatószáma (lásd késõbb) egyszerûen kiszámítható,

• a GF-adatok könyvtárak folyóiratrendeléseinél is figyelembe vehetõk.

A GF-tényezõ hátrányai:

• erõs szakterületi függõség,

• függõség a folyóirat jellegétõl (például review, letters),

• értéke idõben változik.

Úgy vélem, Magyarországon sokkal alaposabban ismerik a folyóiratok Garfield-tényezõjét, annak elõnyeit és korlátait, mint számos más országban. Nem szerénytelenség ezt a tényt a hazai „tudományméterek” hosszú évek alatt végzett, néha hálátlan, ismeretterjesztõ munkájának tulajdonítanunk. Ma Magyarországon a tudománymetriát mindössze hat-hét kutató mûveli rendszeresen. További hat-nyolc, elsõsorban más területeken érdekelt kutató, szakember publikál idõnként (fõként társszerzõként) egy-egy írást. Ennek tükrében értékelve a korábban említett nemzetközi teljesítményt, az még inkább tiszteletreméltó.

Az Akadémia vezetõi mindig is támogatták, támogatják a tudománymetriai kutatásokat, akkor is, ha ez a támogatás esetenként csak szerény mértékû. Ennek a támogatásnak volt köszönhetõ például, hogy létrejött az MTA Tudományos Publikációs Adattára, ami az MTA kutatóhelyeinek tudományos és ismeretterjesztõ publikációi, a PhD-, valamint az MTA doktora disszertációk (ami a leglényegesebb) ellenõrzött bibliográfiai leírását, valamint az ezekre kapott idézeteket tartalmazza 1992 óta. Az adattár részletes publikációs és idézettségi jegyzékeket, valamint statisztikákat nyújt a kutatók, a kutatóhelyek, továbbá az MTA vezetõi részére. Az adattár pontossága annak is köszönhetõ, hogy nem egyéni választás kérdése az adatok szolgáltatása, illetve azok minõsége, hanem az egyes intézetek igazgatóinak felelõssége. Az adattár a folyóiratcikkek mellett az aktuális GF-adatokat is megadja.

A tudománymetriai mutatók „jóságát” (alkalmazhatóságát) (így a GF-tényezõjét is) bizonyos a priori feltevések (például az információ hatása összefüggésben áll hivatkozásának gyakoriságával) és szakértõi bírálat segítségével vizsgálhatjuk. Bármilyen értékelésnél célszerû azonban több mutatószámot alkalmaznunk, mert azok konvergenciája esetén nagyobb valószínûsége van annak, hogy a levont következtetések helyesek. Kivált az egyéni publikációs teljesítmények értékelése kíván fokozott gondosságot.

A tudománymetriai mutatókkal az elégtelen tudománymetriai tudással rendelkezõk súlyos visszaéléseket követhetnek el. Egyének, csoportok, országok tudományos teljesítményének megítélése felelõsségteljes feladat. Csak olyan mutatószámokat (lenne) szabad használnunk, amelyek érvényességi körét, hibájának mértékét ismerjük. A tudománymetriai mutatószámok erõsen függnek például az egyes szakterületek bibliometriai tulajdonságaitól, a vizsgált idõintervallumoktól stb. A szakterületek publikációs, illetve publikálási rendszereinek egymástól eltérõ bibliometriai sajátosságai például a következõk:

• az egyes tudományos információs csatornák gyakoriságának aránya különbözõ (például a proceedings-típusú konferencia-kiadványok jóval gyakoribbak a számítástudományban, mint például a molekuláris biológiában vagy a kémiában, ahol a folyóiratcikk a fõ közlési forma); a társadalomtudományok egyes területein a könyveknek és egyéb kiadványoknak, a földrajztudományban a tematikus (és egyéb) térképeknek van jelentõs szerepük,

• a kutatási területek publikációs sebessége más és más (cikkek száma évenként),

• az információ avulásának (elévülésének) sebessége (például hivatkozások átlagos kora) szakterületenként változik (sokkal gyorsabb az avulás a gyorsan fejlõdõ területeken, így például a neurológia, genetika témáiban, mint például matematikában vagy a mérnöki tudományokban),

• a publikációkban lévõ hivatkozások átlagos száma különbözik (például a matematikában vagy a mérnöki tudományok folyóirataiban 10–15, míg fizikában, kémiában 40 körüli ez az adat),

• a társszerzõk átlagos száma változó (például matematikában alig kettõ, míg fizikában, kémiában már 4,5 körüli).

Az idézeteket alkalmazó mutatók igen érzékenyek a bibliometriai sajátságok változására.

Tudnivaló, hogy Garfield-tényezõje („impaktfaktora”, hatástényezõje) kizárólag folyóiratoknak lehet. Egyes cikkeknek vagy például egyének, csoportok cikkhalmazainak idézettségük van, ami az egy cikkre jutó idézetek számával azonos. Kétségtelen, hogy mértékegységüket tekintve a GF-mutató és az idézettség hasonló (idézet/cikk), de tartalmilag lényegesen különböznek. Ha a folyóiratoknak egy tetszõleges halmazát tekintjük, a halmazt alkotó összes folyóirat által kapott összes idézetet az adott információs halmaz összesített hatásaként értelmezhetjük. Így az egyes folyóiratok GF-tényezõje az illetõ folyóiratnak az adott szakterület folyóiratainak összességéhez való fajlagos hozzájárulására jellemzõ adat (lásd Vinkler, 2003). Ezt a megállapítást az a tény sem gyengíti, hogy a folyóiratokban a cikkek idézettségének eloszlása erõsen torzult. Azaz: kevés cikk kap sok idézetet, és sok cikk kap kevés idézetet. Hasonló torz eloszlásokat mutat akár a különbözõ emberi képességek mértékének gyakorisága, akár a jövedelmek nagysága vagy a könyvekben található szavak gyakorisága, a publikációk szerzõnkénti száma, adott tárgyú információknak a különbözõ publikációkban való szóródása stb. (lásd: a Lotka-, Bradford-, Zipf- stb. eloszlásokat).

A folyóiratok GF-tényezõjének értéke egy-egy rövidebb idõhatáron belül többé-kevésbé állandó. Ezért – bár a folyóiraton belül az egyes cikkek idézettsége erõsen változó, a folyóiratnak, mint egésznek az informatikai értéke többé-kevésbé állandó.

Akár egyének, akár kutatócsoportok, akár országok publikációit is értékeljük, az egyik alapvetõ szempont: hol jelentek meg a cikkek? Minden kutató tapasztalatból ismeri az általa olvasott folyóiratok használati értékét. Ha valaki úgy érzi, fontosabb, „jobb” eredményeket sikerült elérnie, „jobb” (nagyobb hatástényezõjû) folyóirathoz küldi be a cikkét. Ezért lényeges a Publikációs Stratégia (PS) (és a Relatív Publikációs Stratégia) vizsgálata, ami azoknak a folyóiratoknak az átlagos (illetve a szakterület folyóiratainak átlagához viszonyított) GF-adata, amelyekben az illetõ kutatóknak sikerült cikkeiket elhelyezniük. De a PS-mutató csak a felhasznált információs csatornák átlagos „jóságát” (hatását) jellemzi, semmit nem mond az egyedi cikk fogadtatásáról. Lehet, hogy a szóban forgó cikk a kevés kiváló közé, de az is lehet, hogy épp a sok „futottak még” kategóriájába esik. Ezért soha nem szabad a Publikációs Stratégia mutatószámát – egyének vagy csoportok cikkei esetében – hatásmutatóként értékelni. A PS-mutatóval a vizsgált cikkeket közlõ folyóiratok átlagos hatástényezõjét mérjük, ez pedig nem más, mint a kutató(k) publikációs stratégiája. Az természetesen más kérdés, hogyan veszi tekintetbe, mennyire tartja fontosnak adott személy, csoport publikációs stratégiáját egy pályázatot odaítélõ bizottság vagy egy csoport tevékenységét értékelõ vezetõ.

Átlagos hatásmutatóként adott szakterületen belül: a cikkek átlagos idézettségét alkalmazhatjuk. Mivel a folyóiratok hatástényezõi erõsen szakterület- (és idõ-!) függõek, összegüknek értékelõ hatásmutatóként történõ felhasználását általában nem, csak kivételes esetekben javasolhatjuk.

Az egyes mutatószámok tudományterületi függõségét relatív mutatószámok segítségével küszöbölhetjük ki. A tudománymetriai viszonyítási alapok helyes megválasztása az értékelés kulcsa. Épp ezért veszélyes, ha olyanok próbálnak mutatószámokat fabrikálni, akiknek nincsenek megfelelõ szakmai ismereteik.

A tudománymetria elsõ relatív hatásmutatóját (RCR – Relatív Idézettségi Mutató) Schubert András és Braun Tibor (1986) javasolta. Számos szerzõvel szemben, az említett kutatók meghatározták az általuk bevezetett mutató alkalmazásának lehetõségeit, érvényességi körét és megadták a hibájának számítására szolgáló módszert. Az egy cikkre kapott idézetek számának és a publikáló folyóiratok átlagos GF-tényezõjének alkalmazásával Schubert és Braun (1986) egy olyan kétdimenziós ábrázoláshoz jutott, ami reális következtetések levonását teszi lehetõvé a vizsgált cikkek nemzetközi hatására vonatkozóan.

Sajnos a tudománymetria szerzõi sem mentesek attól a hibától, hogy jobban szeretnek írni, mint olvasni. Ezért fordulhatott elõ, hogy a mutatónak más nevet adva egy holland kutatócsoport a sajátjának próbálja tulajdonítani a relatív hatásmutatók megalkotására vonatkozó elsõséget.

Az RCR-mutató az egyének, csoportok, országok publikációi által kapott cikkenkénti idézetek számát viszonyítja azoknak a folyóiratoknak az átlagos idézettségéhez, ahol az illetõ cikkek megjelentek. Így a mutató egy szubjektív viszonyítási alapot alkalmaz (a Publikációs Stratégiát). Ezért javasolta a jelen cikk szerzõje (Vinkler, 1997) a Relatív Tudományterületi Hatás (RW) mutatószámát, ami a vizsgált kutató vagy kutatók egy cikkére érkezett idézeteket az illetõ szakterület folyóiratai egy átlagos cikkének idézettségéhez viszonyítja.

Az RW-mutató fõként nagyobb cikkhalmazok (pl. országok cikkei) elemzésére alkalmas. Az ilyen típusú mutatószámokat újabban crown indicator-nak is nevezik egyesek.

Nem felejtendõ el az erõsen idézett cikkek (highly cited papers) alapján történõ értékelés a többi, átlagra építõ mutatószám mellett (például idézet/cikk). A tudományt ugyanis nem a ma már átláthatatlan tömegû átlagos (és az alatti) információk viszik elõre. Áttörést, lényeges elõrehaladást csak a viszonylag kiemelkedõen idézett információk hoznak. Természetesen a kiemelkedõ idézettség alsó határa igen erõs szakterületi függõséget mutat. Körültekintõ, részletes munkával azonban az idézettségi határok szakterületenként kijelölhetõk.

Újabban nagy sikereket arat az ún. Hirsch-index (h-mutató) (Hirsch, 2005). A mutatót roppant egyszerûen ki lehet számítani. Vonzereje ebben rejlik. A folyóiratcikkeket a kapott idézetek csökkenõ sorrendjébe kell állítani, s a h-mutató az a sorszám, amelyik megegyezik az adott cikkre kapott idézetek számával (lásd: Bencze, 2006). A szellemes mutatót már a Web of Science és a Scopus adattárak is használják. A h-mutató folyóiratok értékelésében hasznosnak ítélhetõ (lásd Braun et al., 2006), ugyanakkor egyének publikációinak értékelése esetében számos, aligha megnyugtatóan megválaszolható kérdés vetõdik fel (például a mutató nem lehet nagyobb, mint a közölt cikkek száma, kiszámításánál az önidézeteket is figyelembe veszik, a szakterületek között nagyok a különbségek, a legidézettebb cikkekre kapott újabb idézetek nem növelik a mutató értékét stb.).

Az említett példák igyekeznek jelezni, hogy a tudománymetria tudomány, eredményeinek létrehozása és alkalmazása elõzetesen megszerzett alapos ismeretek nélkül nem lehetséges. A mutatók helytelen alkalmazása, illetve új mutatószámok szakszerûtlen bevezetése több kárt, mint hasznot okoz mind a tudománymetria tudományának, mind a tudományos közösségnek.

A hazai, tudománymetriával foglalkozó kutatók igyekeznek továbbra is minden tõlük telhetõt megtenni azért, hogy korrekt adatokra épülõ, releváns tudománymetriai mutatókat és módszereket dolgozzanak ki, s javasoljanak a tudományos publikációk adatait felhasználó országos és helyi szintû értékelésekhez.


Kulcsszavak: tudománymetria, tudománymetriai indikátorok, Garfield-tényezõ, impaktfactor, publikációs stratégia, relatív mutatók, tudománytörténet


Irodalomjegyzék

Bencze Gyula (2006 ): H-index: Egy új javaslat az egyéni tudományos teljesítmény értékelésére. Magyar Tudomány. 1, 88–91.

Braun Tibor – Glänzel W. – Maczelka H. – Zsindely S. (1993): The Image of Analytical Chemistry as Reflected in the Analytical Abstracts Database. Journal Coverage, Concentration and Dispersion of the Analytical Literature. Journal of Chemical Information and Computer Sciences. 33, 164–173.

Braun Tibor – Glänzel W. – Grupp, H. (1995): The Scientometric Weight of 50 Nations in 27 Science Areas, 1989–1993. Part I. and II., Scientometrics. 33, 263–293; 34, 207–237.

Braun Tibor – Glänzel, W. – Némethné Kovács É. – Pereszteginé Szabadi Zs. (2002): Magyarország helyzete a természettudományi alapkutatás világában – tudománymetriai tájkép a második évezred végén. Magyar Tudomány. 7, 935–945.

Braun Tibor (2004): Keeping the Gates of Science Journals. Gatekeeping Indicators of National Performance in the Sciences. In: Moed, Henk F. – Glänzel W. – Schmoch, U. (eds.): Handbook of Quantitative Science and Technology Research. The Use of Publication and Patent Statistics in Studies of S&T Systems. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, 95-114

Braun Tibor – Glänzel W. – Schubert A. (2006): A Hirsch-type Index for Journals. Scientometrics. 69, 169–173.

Braun Tibor – Dióspatonyi Ildikó (2006): Gatekeeping in the International Journal Literature of Chemistry. Information Processing and Management. 42, 1652–1656.

Dióspatonyi Ildikó – Horvai Gy. – Braun T. (2000): A Revisited Auditing of the Analytical Abstracts Database. Journal of Chemical Information Computer Sciences. 40, 5, 1085–1092.

Garfield, Eugene – Sher, Irving H. (1963): New Factors in Evaluation of Scientific Literature through Citation Indexing. American Documentation. 14, 195–201.

Hirsch, Jorge E. (2005): An Index to Quantify an Individual’s Scientific Research Output. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 102, 16569–16572.

Marton János (1999): Bibliometria. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. I. köt. Osiris, Budapest, 2, 83–147.

Marton János – Pap K. – Hulesch H. (2006): Impakt faktor és kutatási teljesítmény – az értékelés gyakorlata. Magyar Tudomány. 1, 92–99.

Persson, Olle (2000): A tribute to Eugene Garfield – Discovering the Intellectual Base of His Discipline. Current Science. 79, 590–591. http://www.umu.se/inforsk/currentscience590.pdf

Ruff Imre – Braun Tibor (1977): A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása. Magyar Tudomány. 22, 117–125.

Schubert András – Braun Tibor (1986): Relative Indicators and Relational Charts for Comparative Assessment of Publication Output and Citation Impact. Scientometrics. 9, 281–291.

Tolnai Márton – Schubert A. – Wolf Gy. (2008): Tudományunk mérhetõ teljesítménye az Essential Science Indicators mutatószámainak tükrében. Magyar Tudomány. 8, 989–997.

Uzun, Ali (2002): Productivity Ratings of Institutions Based on Publication in Scientometrics, Informetrics, and Bibliometrics, 1981-2000. Scientometrics. 3, 197–307.

Vinkler Péter (1997): Relations of Relative Scientometric Impact Indicators. The Relative Publication Strategy Index. Scientometrics. 40, 163–169.

Vinkler Péter (2003): A Garfield-tényezõ. Magyar Tudomány. 12, 1604–1610.

Vinkler Péter (2006): Composite Scientometric Indicators for Evaluating Publications of Research Institutes. Scientometrics. 68, 629–642.

Vinkler Péter (2008): Correlation between the Structure of Scientific Research, Scientometric Indicators and GDP in EU and Non-EU Countries. Scientometrics. 74, 237–254.

Zsindely Sándor – Schubert A. – Braun T. (1982): Editorial Gatekeeping Patterns in International Science Journals. A New Science Indicator. Scientometrics. 4, 57–68.


<-- Vissza a 2008/11 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]