Magyar Tudomány, 2008/10 1217. o.

Genetika és (magyar) störténet



A történeti genetikai módszerrel elemzett, 10–11. századi embercsontok kiválasztásának szempontjai



Bálint Csanád

Langó Péter

az MTA levelez tagja, igazgató,

tudományos segédmunkatárs,

MTA Régészeti Intézet

MTA Régészeti Intézet

balint archeo . mta . hu

lango archeo . mta . hu



A projekt anyagi lehetségei százhatvan minta vizsgálatát tették lehetvé. Kétféle koncepciót követhettünk, hogy a rendelkezésre álló több mint 10 ezer csontváz közül melyeknél próbálkozzunk mintavétellel: vagy egyetlen nagy temet (= „közösség”) összetételének elemzését végezzük el, vagy többféle szempont figyelembe vételével a 10. századi Magyarország lehetség szerint teljes metszetét próbáljuk megragadni. A történetiség iránti nagyobb kíváncsiságtól hajtva, valamint annak függvényében, hogy egyáltalán mely hazai embertani gyjtemények vezeti járultak hozzá a vizsgálathoz, az utóbbi mellett döntöttünk. Tisztában voltunk azzal, hogy a számba vett szempontok egyedül a kutatásban pillanatnyilag érvényes interpretációk függvényében értelmezhetk (például, hogy mit tartunk „gazdag”, mit „10. század eleji” sírnak stb.); egyedül a tájegységek kijelölése volt kézenfekv. Mindezek mellett azonban nem vetettük el teljesen az els mintavételi koncepciót sem: néhány temet esetében egynél több mintát küldtünk vizsgálatra (Fadd–Jegeshegy: 5 db. Sárrétudvari–Hízóföld: 4 db.; Mözs–Szárazdomb, Örménykút 52. lh.: 3–3 db.; Szegvár–Oromdl: 2–2 db.). A projekt második periódusában több kis sírszámú temet elemzését (Harta–Freifelt, Balatonújlak–Erddl) végezte el a munkacsoport. Ez utóbbi szakaszban a vizsgálatok kiterjedtek olyan lelhelyekre is, amelyek a mai országhatárokon kívül találhatók, de vonatkozásaik tekintetében összekapcsolódnak a 9–11. századi Kárpát-medence kulturális változásának folyamatával (Csekej, Kolozsvár, Zvonimirovo). Eredményeink váratlanul nagyfokú heterogenitása miatt a jövben inkább a második koncepciót (kis sírszámú, jól körülhatárolható egység vizsgálatát) látjuk tanácsosnak követni.1

A mintavételnél követett

kiválasztási szempontok:


Szállásterület: a történeti és régészeti kutatás a kezdeteitl fogva keresi az egyes honfoglaló törzsek, népcsoportok szállásterületeit. Megnyugtató eredmény egy sem született, s az egyes tájak régészeti és biológiai jellegzetességeit kutatva számolni kell(ene) azzal is, hogy az egyes tájegységek lakossága több okból (például telepítés, háború, járvány) megváltozhatott, kicseréldött. Mindenesetre gondunk volt arra, hogy valamennyi fbb tájegységrl próbáljunk mintát venni (Duna–Tisza köze, Alföld nyugati pereme, Körös és Maros torkolatvidéke, Mezföld, Kis-Balaton környéke, Kisalföld déli része, Felvidék, Szlavónia).

Kronológia: a 10. századi leletanyag periodizálása – ez többek számára kezd nyilvánvalóvá válni – többnyire közmegegyezésen és nem kidolgozott elemzéseken alapul. A tipokronológia és a pénzzel való keltezés bizonytalanságai (Kovács, 2005, 35–96.) mellett az újabban bevont radiokarbon-módszer alkalmazása állítja olykor megoldhatatlan dilemma elé a kutatókat.2 Ezért nem tehettünk mást, mint az általánosan elfogadott kronológia alapján törekedtünk arra, hogy a mintáink között valamennyi periódus (10. század els és második fele, a 11. század els fele) képviselve legyen. Hogy a kapott eredményekbl semmilyen következtetést nem vontunk le a 10. század folyamán lejátszódott etnogenetikai folyamatokkal kapcsolatban, az a vizsgált minták alacsony száma miatt mindenki számára evidens (kell, hogy legyen).

Etnikum”: a régészeti kutatás különösen az 1960–70-es években törekedett etnikai csoport(ok) elkülönítésére; ennek eredménytelenségét a problémától való lassú elfordulás mutatta meg.3 A leletanyagon belül érzékelhet különbségek valójában kulturális sajátosságok, amelyek az élet és a temetés szinte minden mozzanatát befolyásolták, pl. azt is, hogy a temetésnél mit tettek a halott mellé és mit nem. A kulturális sajátosságok esetleges etnikai gyökerei föltárásához éppenséggel a genetikai vizsgálatok segíthetnek hozzá a legjobban, azonban ehhez még számtalan vizsgálatra és azok nagyon elmélyült történeti elemzésére lesz szükség. Számos eredmény azonban máris nagyon izgalmasnak mutatkozik. Így az, hogy a honfoglaláskor egyik legjellegzetesebb tárgytípusával (tarsolylemez) eltemetett, általunk vizsgált sírok (Izsák–Balázspuszta, Besenytelek–Szrhát) mitokondriális háttere bels-ázsiai kapcsolatrendszert sejtet, csak hát ebbl – akár csak egyedül a tarsolylemezes leletek összességére gondolva – egyelre még nyilvánvalóan nem szabad történeti és etnikai következtetést levonni.

Szociális helyzet”: tükrözdik a közép- és kelet-európai kutatás általános felfogása szerint a sírmellékletek számában és minségében; a „gazdagságot” a közép- és kelet-európai régészetben egyben a magasabb társadalmi rang kifejezdésének szokás tekinteni.4 Kézenfekv volt a „gazdag”, „szegény” és a még inkább teoretikusan meghatározott „középrétegbe” sorolt sírokból is választani mintát.

A társadalmi szereptl is függhetett, hogy egyes csoportok – anyagi lehetségeiktl függetlenül – hozzájuthattak bizonyos javakhoz, míg mások nem. Rendkívül összetett problémával állunk szemben: számtalan oka lehet pl. annak, hogy inkább a 10. századra jellemz részleges lótemetkezéssel, fegyverrel eltemetett férfisírok mitokondriális szekvenciái európai háttérrel rendelkeznek, s csak kisebb mértékben mutatnak ázsiai kapcsolatot. A régészetileg hasonló gazdagságú ni sírok inkább európai haplocsoportokba tartoznak, de a férfi síroknál magasabb számban elfordultak ázsiai haplocsoportokba sorolható minták is. A sikerrel elemzett sírok azért is kínálnak lehetséget a társadalmi helyzetükkel kapcsolatos jövend mérlegelésre, mert azokon belül férfiak és nk aránya közel azonos.

A régészeti interpretációk igen változatosak lehetnek. A tudomány fejldése és a kutatói álláspontok eltérései folytán olykor még ugyanazon temetkkel kapcsolatban is születhettek egymástól nagyon különböz megítélések (erre példa az újabb irodalomban a banai tarsolylemezes sír).

A genetikai vizsgálatra küldöttekbl 136 esetben sikerült mintát kinyerni, melyek felénél (68 db.) lehetett a mitokondriális haplotipizálást elvégezni. A régészeti adatok és szempontok, valamint a genetikai eredmények szembesítése a következ:

A kapott eredmények rendkívül sokfélék, inhomogének; ezekbl a 10. századi Magyarországra vetítve egyelre nem szabad történeti következtetést levonni. Ami pedig a magyar etnogenezist illeti, ezen adatok semmiképpen sem „fordíthatók le” úgy, hogy népeket lehessen érteni alattuk. A különféle társtudományok kutatóit, a tudománypolitika irányítóit és a magyar etnogenezis iránt érdekldket türelemre kérjük: ez a munka egyelre épp csak elkezddött, s hosszú távú folytatásához mindenki támogatására szükség van!


Kulcsszavak: magyar störténet, régészet

Irodalom

Bende Lívia – Lrinczy G. – Türk A. (2002): Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma–Hosszúhát-halomról. (Eine landnahmezeitliche Bestattung von Kiskundorozsma–Hosszúhát-Hügel.) Móra Ferenc Múzeum Évkönyve–Studia Archaeologica. 8, 351–402.

Daim, Falko (2006): Der frühungarische Jüngling von Gnadendorf und die Folgen – Der Blickwinkel der Archäologie. In: Falko, Daim –Lauermann, Ernst (Hrsg.):: Das frühungarische Reitergrab von Gnadendorf (Niederösterreich). Mainz, 281–294.

Fodor István (1986): Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésrl. In: Németh P. (szerk.): Régészeti tanulmányok Kelet-Magyarországról. Folklór és Etnográfia. 24. Debrecen, 99–114.

Kovács László (2005): Muszlim pénzek a X. századi Kárpát-medencében. In: Molnár Ádám (szerk.): Csodaszarvas. störténet, vallás és néphagyomány… Budapest, 35–96.

Wason, Paul K. (1994): The Archaeology of Rank. New Studies in Archaeology. Cambridge University Press




1 A hartai temetbl nyert genetikai eredmények sokkolóak, a történeti értékelésüktl egyelre tanácsos tartózkodni. A kapott adatok alapján úgy tnik ui., hogy az oda temetkez közösség egyik tagja sem állt rokonságban a többivel. Minthogy egyelre ez az egyetlen ilyen nagy esetszámban megvizsgált temet, ezért nem lehet tudni, hogy ez egy különleges, egyedi eset volt-e, vagy pedig a jövben a 10. századi temetkben nem lehet családi, rokonsági közösségek együttesét látni. (Ez utóbbi volt minden eddigi temetelemzés axiomatikus kiindulópontja.) Annyi azonban a leletek eddigi tanulmányozása alapján bizonyosnak tnik, hogy a mellékletadási szempontok alapján is felvetdik a sírok egy részének közel egykorúsága.

2 Az alsó-ausztriai Gnadendorfban elkerült szablyás, lovastemetkezéses sír (Daim [2006]) a hagyományos keltezés szerint a 10. század els harmadából vagy közepérl, a C-14-es mérés szerint az ezredforduló tájról származik – a második dilemmát az jelenti, hogy az utóbbi lehetség az érvényben lev történelmi felfogás szerint irreális. A C-14-es keltezés 10. századi alkalmazására vonatkozóan még: Bende Lívia – Lrinczy Gábor – Türk Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma–Hosszúhát-halomról. (Bende et al., 2002, 351–402.)

3 Az etnikus elkülönítés 10. századi problémájának nehézségeit jól bemutatta Fodor István: Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésrl. (Fodor, 1986, 99–114.)

4 E szemlélet nem számol a temetés során megnyilvánuló számtalan mentalitásbeli (kulturális) faktorral. A modern kutatás ezt a problémát jóval árnyaltabban kezeli, lásd Wason, 1994



<-- Vissza a 2008/10 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]