A szerzõ nagyon szemléletes módon a pszichológia tematikája szerint csoportosítva mutatja be az amúgy igen száraz és az önmagát át- meg átszövõ volta miatt igen bonyolult pszichológiatörténetet. Így az egyes fejezetekben a korai filozófiai szemléleti megközelítések, illetve a 19. századtól a tudományos igényû irányzatokon át a mai legfrissebb elképzelésekig egymás mellett mutatkoznak meg a különbözõ elméletek, melyek gyakran vitáznak egymással, de talán még gyakrabban egymás kiegészítõjeként vannak jelen. A szemléletmódok egy-egy témakörön belüli párhuzamos bemutatása, az adott probléma más-más oldalról való megközelítése a gondolkodást és a továbbgondolást is serkenti, így egy kiváló elméleti, de ugyanakkor nagyon olvasmányos könyvvel gazdagodtunk. A világos összehasonlító táblázatok, a szöveget vizuálisan is jól kiegészítõ ábrák, és a hangsúlyokat kiemelõ szakirodalmi eligazítók szintén az olvasottak mélyebb elsajátítását segítik, illetve azokban való további részletes tájékozódási lehetõséget kínálják.
A tematikus részt jól keretezi az elsõ, és az utolsó két fejezet, amellyel mintegy a metapszichológiai kontextus is megteremtõdik.
Az elsõ fejezet a naiv, velünk született pszichológiai képességünk, az úgynevezett népi pszichológia oldaláról elindulva (mely késõbb maga is a pszichológiai vizsgálódás kiemelt területévé válik) majd természetesen a tudományos pszichológia látásmódjait felvázolva jeleníti meg a pszichológiában felsejlõ emberképeket és magyarázatokat. Izgalmasan, a népi pszichológiai megközelítést a modern kognitív szemléletnek megfelelõ kontextusban helyezi el, de tudományfilozófiai szemlélettel a tudományos megközelítések határait is kijelöli a szerzõ.
A második fejezetben a pszichológiai gondolkodás fejlõdésének rövid vázlata tárul elénk. Ebben elõször a filozófiai megközelítések, majd a tudomány térnyerésével egyre inkább annak eszközeit is felhasználó, s így fokozatosan önállósuló pszichológián belüli, egymással dialektikusan versengõ nézeteket jeleníti meg a könyv. E gondolatsor lezárása lehet az utolsó két fejezet (12. és 13.), így történeti-filozófiai módon keretezõdik a tematikus rész. A 12. fejezetben a pszichológia és a technika kérdésköre megint filozófiai perspektívát teremt, a szerzõ ugyanis azt a kérdéskört feszegeti, hogy a pszichológiai kutatásban alkalmazott berendezéseink milyen mértékben befolyásolják a pszichológia által fókuszba állítható kérdésfelvetést: mit is tudnak mérni, illetve mire is kapunk válaszokat. Másik oldalról pedig a bennünk lévõ kényszer, hogy visszatérõ módon a kor legmodernebb gépezetéhez (óramû – telefonközpont – számítógép) hasonlítsuk az embert, avagy hogyan is befolyásolja technikai környezetünk az emberképünket. Az utolsó (13.) fejezetben a határhelyzetben – mely egyfelõl megtermékenyítõ, másrészt fenyegetõ módon is megélhetõ – lévõ pszichológiai szakmának a társadalomban való helyét, helyzetét elemzi nagy élettapasztalatról is tanúságot téve a szerzõ.
A „meta-keretezésen” belüli rész az egyes témákat érdekes viszonykapcsolatokba szervezetten közelíti meg. Pszichológiatörténetileg, de a legújabb elméleteket is ismertetve témakörökként (illetve „örök témákként”) tárgyalja a Test és Lélek (3. fejezet), Ember és Állat (4. fejezet), Öröklés és Környezet (5. fejezet), Ész és Érzelem (6. fejezet), Kultúra és viselkedés (7. fejezet), Egyén és közösség (8. fejezet), Tudat és Tudattalan (9. fejezet), Normális és Kóros (10. fejezet), Rész és Egész (11. fejezet) egymáshoz való viszonyait.
A tankönyv jellegû könyvben foglalt valamennyi témára a recenzió terjedelmi keretei miatt értelemszerûen nem tudunk kitérni. Így pár érdekes, érdeklõdésemet különösképpen felkeltõ témát vázolok.
A Test és Lélek fejezetben Descartes érdekes kettõssége is megmutatkozik, mivel egyszerre a dualisztikus szemlélet legismertebb modern hagyományon belüli megteremtõje, ugyanakkor a reflexfogalom nagy karrierjének egyik elindítója, mely késõbb a determinisztikus elméletek alapját képezi. A pszichológiai elméletekben az egyik leggyakoribb kísértésre a homunkulusz explicit vagy rejtett meglétére nagy hangsúlyt helyez a szerzõ, mely a karteziánus gondolkodásban a test és lélek kapcsolódási pontjában jelentkezik (a dualista megközelítések nagy dilemmája, hogy ha szétbontottam, akkor hogyan, illetve hol kapcsoljam a kettõt össze). Azonban késõbb is fel-felüti a fejét a különbözõ, nem csak dualisztikus megközelítésekben, amikor már az ingerek és az átélt élmény viszonya jelenik meg, hiszen a dualizmus metodológiai problémája a legtöbb tudományos, azaz részekre bontó megismerési megközelítésünkben megjelenik. A fejezet bõséges teret szentel a ma igen népszerû moduláris elméleteknek, és az ezzel párhuzamosan megjelenõ idegrendszer hálózatelvû felfogásának, mely inkább az agykéreg mûködésének egységét vizsgálja.
A 4. (Ember és Állat), majd az 5. (Öröklés és Környezet) fejezetben tág teret kap az összehasonlító lélektani, az etológia ill. az evolúciós pszichológiai megközelítés. Történeti szempontból kiemelném Karl Büchler evolúciós elméleti megközelítését, mely Karl Popper közvetítésével Daniel Denett közismert munkáiban a darwini, skinneri és popperi lények evolúciós lépcsõiként jelenik meg.
A Normális és Kóros a pszichológiában c. (10.) fejezetet gyakorló pszichiáterként is kitüntetett jelentõségûnek érzem. Izgalmas mindjárt a probléma felvezetésében megjelenõ politikailag korrekt nevezéktan, szóhasználat filológiai, filozófiai elemzése. Kiemelném a történeti áttekintésbõl Foucault híres könyve gondolatmenetének tömör ismertetését, ill. az alfejezetek közül az evolúciós pszichopathológiai megközelítés felvázolását.
A könyvben mindenhol gazdag irodalmi hivatkozás található; nemcsak a régmúlt elméletalkotóitól, de a velünk élõ hazai (Csányi V., Csépe V. Gergely Gy., Kéri Sz., Kovács I., Oláh A. – hogy csak néhány nevet soroljak fel) és külföldi szerzõktõl (pl.: Damasio A, Dennett D, Donald D, Penrose R, Pinker S, Tomasello M., Zeki S.) egyaránt.
A könyv nem csupán a pszichológusok, pszichológushallgatók számára ajánlott, hanem a pszichiáterek, illetve az érdeklõdõk számára is élvezetes olvasmány. (Pléh Csaba: A pszichológia örök témái. Történeti bevezetés a pszichológiába. Bp., Typotex, 2008)
Kelemen Oguz
PhD, pszichiáter