Magyar Tudomány, 2008/09 1095. o.

Tanulmány



Nemzetközi migráció –

nemzetközi kockázatok



Póczik Szilveszter


a történelemtudomány kandidátusa

tudományos fmunkatárs, projektvezet

Országos Kriminológiai Intézet

poczik okri . hu


Fehér Lenke

a jogtudomány kandidátusa, Dr. habil.

egyetemi tanár, tudományos fmunkatárs

Országos Kriminológiai Intézet

feher okri . hu


Dunavölgyi Szilveszter

jogász, tudományos munkatárs

Országos Kriminológiai Intézet

feher okri . hu



Jagusztin Tamás

jogász, ügyészségi titkár

Budakörnyéki Ügyészség

jagusztin . tamas mku . hu


Windt Szandra


szociológus, tudományos segédmunkatárs

Országos Kriminológiai Intézet

windt okri . hu



A schengeni határrizeti és információs rendszerhez történ csatlakozással Magyarország északi és nyugati határai akadály- és ellenrzésmentesen átjárhatóvá váltak. Ez nem csak intézményi átalakításokat vont maga után, hanem további koncepciókészítésre sarkall, hiszen Magyarországnak ma uniós szinten kell kezdeményez szerepet vállalnia. Ezeknek a sürget igényeknek igyekeztünk elébe menni, amikor a nemzetközi migrációval összefügg kockázatok és kriminológiai problémák átfogó kutatásába kezdtünk.


Nemzetközi migráció a globalizáció korában


Ma súlyos demográfiai és migrációs kihívásokkal kénytelen szembenézni a fejlett világ egésze, amelyet belülrl a generatív népességcsökkenés, kívülrl a kevésbé fejlett és alulfejlett világ túlnépesedése, vagyis a világszint egyenltlenség demográfiai kísérjelensége fenyeget. A fejlett világ népessége csupán ötöde a világnépességnek. Ezzel az 1,2 milliárd fvel, amely a Föld gazdasági és fogyasztási javainak dönt hányada felett rendelkezik, a fejld világban ötmilliárd fs embertömeg áll szemben. Míg a fejlett világ népessége száz év alatt a bevándorlással együtt éppen megduplázódott, addig a kevésbé fejlettek össznépessége önerbl megnégyszerezdött.

1900 körül Európa 400 milliós népessége még a világnépesség negyedét tette ki. 2000-ben Európa földrajzi területének népessége 700–800 millió közöttire volt tehet. Míg Európa népessége még 1970 körül a világnépesség 18–20 %-át adta, ma már csupán 11–13 %-át képviseli. A népességi szint fenntartásához minden termékeny korban lév nre legalább 2,1 gyermeknek kellene jutnia, miközben ma csupán 1,45 jut, idehaza csupán 1,2. 2010 és 2020 között a 65 évnél idsebbek aránya ötödével, a 80 év felettiek aránya felével fog gyarapodni. 2050 körül az európai népesség harmada 60 évesnél idsebb lesz, aminek nem mellékes kockázata az egészségügyi és nyugdíjbiztosítási rendszerek válsága. 2100 körül az akkori, várhatóan 9,5 milliárdos világnépességben Európa már csak 500 millióval (Oroszország teljes népességével együtt 600 millióval) lesz jelen, ami körülbelül 5 %-os arányt jelent. Eközben az átlag 6 körüli termékenységi mutatónak köszönheten a ma 600 millió f össznépesség Afrika lakossága háromszorosára n. A következ évtizedekben az iszlám világ lesz Európa egyik munkaerbázisa. Az elmúlt évtizedek során az iszlám világból érkez bevándorló népesség mélyreható változásokat idézett el, és a jövben még továbbiakat fog elidézi az euroatlanti világ társadalmaiban (Birg, 2000; Birg, 2001a).

Európa egy globális migrációs alrendszer része és mködtetje, amelyben migrációs mikrorendszerek mködnek. A migráció lassú, de feltartóztathatatlan változásokat eredményez mind a kibocsátó, mind a befogadó társadalmakban. Például a munkaer migrációjában tapasztalható feminizálódás és az elit munkaer mozgása jelentékeny hatást gyakorol a befogadó társadalmak középosztályaira és a nevelés, az egészségügy, a kommunikáció, a fogyasztás, az életmódkultúra és a tudomány alrendszereire.

A klasszikus migrációelméletek az elvándorlás legfbb okát a munkaalkalmak, valamint az üldöztetéssel szembeni védettség keresésében látják. Globális perspektívában a migráció egyfajta kiegyenlítdési mechanizmus: egyik oldalán a térben egyenltlen népességeloszlás, a másikon a munkalehetségek, javadalmazások, tke- és fogyasztási javak szintén egyenltlen eloszlása áll. A migráció egyensúlyi elmélete szerint a nemzetközi migráció végeredménye az erforrások világszinten optimális allokációja (Borjas, 1989).

A bevándorlás egyes bevándorló csoportok részben sikeres beilleszkedése ellenére számos konfliktus és biztonsági kockázat forrása. A 21. századi bnözés, különösen a széles körben bnözési félelmeket gerjeszt közönséges kriminalitás oroszlánrésze a leszakadó rétegek, köztük a bevándorlók kriminalitásából adódik. A szociálpolitika nem képes hatékonyan kiegyenlíteni a bevándorlók és utódaik integrációs hátrányait, az igazságszolgáltatás eredménytelenül bünteti a szükségszeren visszaes bnelkövetvé váló hátrányos kisebbségi helyzetben lévket, a politika pedig a többségi társadalom legfenyegetettebb alsó rétegeitl követel toleranciát: a megkárosított szegényektl a náluk még szegényebbekkel szemben (Korinek, 2006).

Világossá vált, hogy a multikulturális társadalom koncepciója újragondolásra, az Európai Unióba irányuló bevándorlás pedig a korábbiaknál átgondoltabb tervezésre és szabályozásra szorul (Póczik, 2006).

A fenyeget folyamatok ellenére ma az Európai Unió és tagországai nem rendelkeznek megfelel bevándorlási koncepciókkal, a bevándorlási politika megteremtésének szükségességét érint felismerés csak az ezredfordulóra született meg. Ennek három f feladatot kell megoldania: 1.) az shonos népesség fogyásának visszafordítását, 2.) a népességcsökkenés szabályozott bevándorlási folyamatokra támaszkodó további ellensúlyozását, valamint 3.) a bevándorló népesség integrációjának tervezését és szabályozását.


Az európai bevándorlási politika eszközei


A legális migráció szabályozásának eredményessége csak az illegális migráció visszaszorításának hatékonyságával együtt értelmezhet. A migráció különösen a déli tagállamokban a 90’-es évek közepétl egyre erteljesebben éreztette hatását, tehát a megoldásokat is ezen államok szorgalmazzák leginkább.

A megoldások keresésének fontos eleme a Barcelonai nyilatkozat (1995), amely a mediterrán nagytérséggel kapcsolatos uniós politikában egy új szabadkereskedelmi övezet kialakítása felé egyengeti az utat. Az Unió legfontosabb migrációs vonatkozású programjai a Tamperei Program (1999) és a Hágai Program (2004), amelyek a bel- és igazságügyi együttmködés keretében jöttek létre (Kende – Szcs, 2003).

A migrációs politika ma fleg azokat a munkavállalókat preferálja, akik csupán meghatározott idre érkeznek dolgozni az Unióba. Ennek jegyében született a családegyesítésrl szóló 2003/86/EK és a harmadik országok polgárainak huzamos tartózkodásáról rendelkez 2003/109/EK tanácsi irányelv. Ezek a tudásalapú társadalom koncepciójának jegyében az irányított és szelektív legális migráció csatornáinak szélesítésével az Unió versenyképességét hivatottak ersíteni. A tagállamok prioritásai között jelents eltérések mutatkoznak harmadik államok polgárainak munkaerpiacra bocsátása tekintetében, alapvet elv azonban, hogy a rájuk vonatkozó szabályok nem lehetnek kedvezbbek, mint az újonnan csatlakozó tagállamok polgáraira vonatkozó átmeneti korlátozások. Harmadik államok polgárai az ún. közösségi preferencia elve alapján akkor léphetnek be a tagállami munkaerpiacokra, ha a gazdaság igényei nem elégíthetek ki helyi munkaervel.

A 90-es évek nyugat-európai választási kampányaiban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a bevándorlás kérdése. A jobboldal elretörésével (Dánia, Olaszország, Hollandia, Franciaország) a bevándorlás liberalizálása megállt, ntt viszont az illegális bevándorlás, hiszen Észak-Afrikában népességrobbanás zajlott, és helyenként 50 %-ra ugrott a munkanélküliség. A bevándorlás konszolidálása érdekében a célországok egyezményes formában legális bevándorlási csatornákat nyitottak, a kibocsátók pedig vállalták az illegális bevándorlók visszafogadását. A bevándorlással kapcsolatos Uniós szabályozás az ún. Els Pillérbe került, ahol a határozatok a közösségi jog részét képezik. A jogszer bevándorlás intézményeinek fejlesztése azonban nem küszöböli ki a jogszertlen bevándorlást, ezért ersíteni kell a tranzitországok és a származási országok közötti további együttmködést, hiszen az új tagállamok többségének javuló életszínvonala új migrációs kihívásokat termel ki.


A legális és az illegális bevándorlás néhány fontosabb európai célországban


A bevándorlás kezelésével kapcsolatos nehézségek Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország esetében jól példázzák az Európájában zajló változásokat. A vezet régi tagállamokban a legális és illegális migrációval kapcsolatban hasonló elvi platformon eltér szabályozási, rendészeti és szociális gyakorlat érvényesül. Az ezredforduló idszakában az Olaszországba, Portugáliába és Spanyolországba irányuló bevándorlás jelentsen növekedett, miközben Belgiumban, Németországban és Hollandiában valamelyest csökkent. Németország után Franciaországban él a legnagyobb külföldön született populáció: 6,4 millió f. A külföldön születettek száma az Egyesült Királyságban 5,8 millió, Spanyolországban 4,8 millió, Olaszországban 2,5 millió, Svájcban 1,7 millió, Hollandiában 1,6 millió. A brit, a német, az olasz és a spanyol közvélemény egyként kritikusan szemléli a bevándorlókat. Hogy ennek okait megértsük, elegend egyetlen pillantást vetni Németország tendenciáira.

Németország jelenlegi 82 milliós össznépessége – ha nem volna bevándorlás – 2050 körül 50–60 millióra, 2100 körül pedig 20–30 millióra apadna, de 2050-re bevándorlással együtt is 5–10 milliós népességveszteség prognosztizálható. Németország – Spanyolország, Olaszország és Magyarország társaságában – az egyik legalacsonyabb születési számot mutatja fel világszinten és a fejlett európai országok között is. A gyermektelen német nk aránya az 1940-ben és 1965-ben születettek között 11 %-ról 32 %-ra emelkedett. Az etnikailag német népesség 1,2-es születési arányszámával szemben a nem európai bevándorlók 1,9 arányszámmal büszkélkedhetnek, miközben az új tartományok 0,9-es születési arányszáma súlyos bels egyensúlytalanságot sejtet. A német népesség öregedése, a 20. és 60. életéve között járó járulékfizet népesség csökkenése miatt a betegség- és nyugdíjbiztosítás a befizetésekbl már nem finanszírozható, amin a tkefedezeti kiegészít biztosítások tömegessé válása is csak kevéssé enyhít. A korábbi – járulékfizet – vendégmunkástömeggel szemben ma egyre nagyobb arányt képviselnek a segélyre szoruló bevándorlók. A bevándorlók közülük háromszor annyian részesülnek munkanélküli ellátásban, szociális segélyben és egyéb integrációs alapokból származó támogatásokban, mint az etnikai németek közül. Miközben Németországban, csakúgy, mint Európa egészében, bevándorláspolitikai koncepciónélküliség jellemz, a polgárok egyre élesebben helyezkednek szembe a népességpótló bevándorlás elképzelésével, amelynek negatív társadalmi és gazdasági hatásai, például az általános képzettségi színvonal csökkenése, máris érzékelhet. A kiterjedt integrációs intézkedések ellenére a bevándorlók gyermekeinek 35 %-a nem fejezi be az általános iskolát sem, átlagos képzettségi színvonaluk távolodik a német fiatalokétól. Míg a megfelel korú német fiatalok közel 20 %-a, addig a bevándorlók gyermekeinek csupán 4 %-a kerül a felsoktatásba. A bevándorlók és utódaik összességében alacsony szociális és munkaer-piaci minségei hosszútávon az ország mszaki-gazdasági versenyképességét veszélyeztetik, miközben számarányuk a német nagyvárosokban hamarosan eléri az átlagosan 40 %-ot (Birg, 2001b; Miegel, 2005).

Mindez a nagy befogadó országokban általánosnak jellemz, ezért az utóbbi években szinte mindenhol újabb és újabb bevándorlási szabályozásokat alkottak.

Az illegális bevándorlás az utóbbi tíz évben különösen Olaszországban és Spanyolországban vet fel komoly problémákat. A határellenrzés ersítése, a visszatérési hajlandóság támogatása, és a legális, szabályozott migrációs csatornák szélesítése mellett egyre fontosabbak a regularizációs, vagyis az illegális bevándorlók státuszának legalizálására irányuló programok. A jogalkotók abból indulnak ki, hogy az illegálisan tartózkodók helyzetének rendezése csökkenti kiszolgáltatottságukat, esélyhátrányaikat, megkönnyíti beilleszkedésüket, hiszen az illegális léttel együtt jár a munkajogi védelem hiánya, a munkahely gyakori elvesztése, a kriminalitásba való bekapcsolódás és a sértetté válás fokozott veszélye. Szoros láncolat mutatható ki az embercsempészés, az illegális munkavállalás és más bnözi aktivitások között. Mivel az illegális munkaerpiacon jelents adómentes jövedelem képzdik, az adóelkerülés lehetségeinek szkítése is fontos motiváció az illegális bevándorlás és az azzal összefügg feketemunka elleni küzdelemben. Az illegális migrációból ered társadalmi hátrányok csökkentik a legális migráció társadalmi hasznait, gyengítik a legális migráció intézményrendszerét, ersítik a társadalomban munkáló kriminogén tendenciákat, és ellenszenvet keltenek a polgárok körében (Farrant et al., 2006).


A bevándorlás magyar intézményrendszerének alakulása a 20–21. században


Az I. világháború vége a jelenkori nemzetközi migráció tekintetében Magyarországon határknek tekinthet. 1918 után Magyarországnak az utódállamokból elzött magyarok tömegét kellett fogadnia. 1930-ben a külföldiek ellenrzésére létrejött a Belügyminisztérium által felügyelt Külföldieket Ellenrz Országos Központi Hatóság (KEOKH). Az 1945 utáni „lakosságcseréket” követen a kommunista hatalom idszakában rendszerszeren mköd menekültügyi apparátus nem volt, egészen addig, míg a Ceausescu-rezsim brutális üldözése ell nem áramlottak nagy számban román állampolgárságú magyarok Erdélybl Magyarországra. 1989. március 1-jén Magyarország csatlakozott az 1951. évi Genfi Egyezményhez, majd az ENSZ Menekültügyi Fbiztosság Végrehajtó Bizottsága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) tagja lett. A menekültekrl szóló törvény megszületéséig a külföldiekkel kapcsolatos igazgatási munkának az 1993. évi idegenrendészeti törvény adott keretet. Az idegenrendészeti törvény és gyakorlat hiányosságának felszámolására az 1997. decemberben elfogadott menedékjogi törvény vállalkozott: összhangba hozta a szétszórt szabályozásokat, jogköröket, és ötvözte a magyar és nemzetközi joghagyomány elemeit. 1999. októberétl a Menekültügyi és Migrációs Hivatal helyét a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vette át.

Hazánk vállalta az európai közösségi vívmányok, így a menekült- és bevándorlásügyi, valamint határrizeti rendszer elveinek átvételét. Ez érintette az akkor hatályos idegenrendészeti törvényt, és ösztönözte az új idegenrendészeti törvény, a menedékjogról és a Határrségrl szóló törvény és a kapcsolódó joganyagok megalkotását. A Genfi Egyezmény ratifikálásától nyolc év telt el a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. tv. hatálybalépéséig. A 2001. évi XXXVIII. tv. keretében történt módosítás megalkotói úgy vélték, minden jogharmonizációs kötelezettségnek eleget tettek, holott a menekültügy területén folyamatos fejldésre kell számítani. Az uniós csatlakozással összefügg jogszabályi módosításokról szóló 2004. évi XXIX. tv. a migrációs normákban szintén „… az alapvet közösségi jogi elvek érvényesülését, illetleg a küls és bels jogrendszeri koherencia megteremtését…” szolgáló lényeges rendelkezések egész során változtatott, amelyeket az indokolás a „csatlakozási szerzdést kihirdet törvényhez szükségszeren kapcsolódó, technikai jelleg” módosításként aposztrofált, ami felvillantja elttünk a jogalkotást jellemz kaotikus állapotokat.

A migrációs igazgatás átalakulásait az idegenrendészeti és menedékjogi törvénybl, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal létrehozásáról szóló 162/1999. (XI. 19.) Kormányrendeletbl, illetleg azok módosításaiból követhetjük nyomon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) 2000. január 1. óta létezik, a migrációval foglalkozó szervezetrendszer azonban területi és helyi szinten továbbra is széttagolt maradt. Az Idtv. megszületését követen a 173/2001. (IX. 26.) Kormányrendelet módosította a BÁH létrehozásáról szóló Kormányrendeletet, és hét új regionális igazgatóságot valamint tizennégy ügyfélszolgálati irodát hozott létre. 2002. januárjában került sor a központi idegenrendészeti nyilvántartó rendszer felállítására. A BÁH regionális központjainak hatáskörébe kerültek mindazon idegenrendészeti feladatok, amelyek a korábbi szabályozás szerint a megyei rendr-fkapitányságok hatáskörébe tartoztak, illetve azok a Határrség kompetenciájába tartozó idegenrendészeti teendk, amelyek közvetlenül nem függtek össze az államhatáron megjelen jogellenes cselekményekkel. Ezzel minden olyan hatósági feladat átkerült a civil igazgatási szférába, amely nem tartozott a rendészet kompetenciájába. Megsznt a közigazgatási hivatalok idegenrendészeti hatásköre is, hiszen a külföldiek ellenrzése, a velük szemben alkalmazható szabadságkorlátozó intézkedések és ennek kapcsán a rendvédelmi szervekkel megkívánt szoros együttmködés a közigazgatási feladatok körébe nem illeszked követelményeket támaszt. Ezzel megvalósult az a több európai országban is létez szervezeti modell, amelyben egységes rendszerben egymás mellett mködnek az idegenrendészeti, a menekültügyi, illetleg az állampolgársági feladatokat ellátó szervezeti egységek.

A korábban hatályos idegenrendészeti jogszabályokat 2007. július 1-jétl két új törvény, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkez személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. tv. valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. tv. (új Idtv.) és azok végrehajtási rendeletei váltották fel. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. tv. (új Met.) elírásai 2008. január 1-jétl hatályosak. Az új Met. – általános indokolása szerint – új, a magyar jogban eddig ismeretlen, egyúttal az uniós követelményeknek megfelel jogintézményeket vezet be, és a menekülti „jogállások rendszerezetten egymásra épül, logikus struktúráját építi fel”, továbbá fokozott figyelmet szentel az elismerést kér személyek jogainak – ezen belül is a különleges bánásmódot igénylk (például kiskorú, az ids, a fogyatékkal él stb.) – érvényesülését biztosítani hivatott garanciális szabályok megállapítására.

Ezzel idegenrendészeti és menekültügyi törvényeink és egyéb jogszabályaink összhangba kerültek a közösségi jogi vívmányokkal.


Bevándorlás Magyarországon a rendszerváltás tágabb idszakában


Magyarországnak már a 80-as évek utolsó harmadában szembe kellett néznie a határokon átlép migrációhoz kapcsolódó feladatokkal. 1987-tl román állampolgárságú – többségében – magyar menekülk érkeztek nagy számban, röviddel késbb a Német Demokratikus Köztársaságból is érkeztek menekül csoportok. 1988 és 1989 között 34 ezer menekül érkezett Romániából, 67 %-uk illegálisan. Átlagéletkoruk 31 év volt. 55 %-uk szakmával rendelkezett, 7,5 %-uk értelmiségi, 14 %-uk szakképzetlen volt. 1990-ig 90 %-uknak sikerült munkába állnia. 3000 családegyesítési eljárás indult. A jugoszláviai polgárháború során az etnikai tisztogatások ell Bosznia-Hercegovinából 48 ezer f menekült Magyarországra, akiket hazánk humanitárius okból befogadott. Röviddel késbb az 1997-ben kezdd koszovói háború ell menekül albánok, szerbek és magyarok érkeztek. Eközben egyre nagyobb számban jelentek meg Európán kívüli menekülk, többségük a hatóságok korabeli tapasztalata szerint Magyarországon keresztül nyugati államokba igyekezett.

Magyarország 1988 és 2007 között közel 200 ezer menekülnek nyújtott biztonságos életfeltételeket. 1989-tl 2000-ig közel 80 ezer menekültkérelmet nyújtottak be, 33 ezer menekültügyi eljárás indult, de csak mintegy 10 ezer f kapott menekült státust, eközben 25 ezer elutasító határozat született. Magyarországon a 90-es évek közepe óta évente hozzávetlegesen 6–12 ezer f nyújtott be bevándorolási kérelmet, és összesen mintegy 45 ezer f vándorolt be legálisan. Ezek több mint háromnegyede magyar etnikumú román, szerb és ukrán állampolgár volt. Évente a bevándorlási kérelemmel kapcsolatos eljárások fele végzdik a letelepedés engedélyezésével. Évente mintegy 10–12 ezer f kapja meg vagy vissza a magyar állampolgárságot. A honosítást vagy visszahonosítást kér külföldiek 60–70 %-a romániai, 10–15 %-a jugoszláv, 10–14 %-a ukrán állampolgárságú magyar. 2001–2005 által bezárt idszakban 150 ezer tartózkodási engedélyt adtak ki, ebbl közel 100 ezer munkavállalási engedélyhez csatlakozott, 20 ezer tanulmányi és 5000 családegyesítési ügyben született. (info: BM BÁH). 1997-tl évi 500–1000 fs nagyságrendben megjelentek a kínai bevándorlók is. Az éves kiutasítások összes száma 4–5 ezer körül állandósult.


Külföldi bnelkövetk Magyarországon


A kriminálstatisztika adatai alapján a külföldi bnelkövetk szerepe a magyarországi bnözésben nem jelents. A 90-es évek közepétl az ezredfordulóig évente 400–500 ezer bncselekményre derül fény. Az összes ismertté vált elkövet 3–4 %-a volt külföldi, akik az ismertté vált cselekményeknek 2–3 %-át követték el, szám szerint kb. 10–12 ezer bncselekményt évente. A rendszerváltást követ idszak statisztikai adatai nem igazolják a 90-es évek közepén a külföldiek bnelkövetésével kapcsolatban kialakult riadalmat. A külföldi bnelkövetk száma a rendszerváltás kezd évétl máig csak mintegy 1000 fvel emelkedett. 1990-tl gyors növekedés, 1993-ban tetzés, majd 1998–99-ben egy újabb kiugrás volt tapasztalható, amely mára stagnálásnak adta át a helyét. Ugyanebben az idszakban a külföldi állampolgárok által megvalósított bncselekményeik száma közel megháromszorozódott: 1993-ban megközelítette a 24 ezret. 1990-ben egy elkövetre egy bncselekmény jutott, 1993-ban azonban már 4,2. 1990-ben az összes ismertté vált cselekmény 1,8 %-át, 1993-ban 5,8 %-át követték el külföldiek, ez volt az évtized közepén kialakult riadalom oka.

A növekedés leginkább a közrend, az államigazgatás és a vagyon elleni bncselekmények területén érzékelhet. A külföldiek államigazgatási cselekményeinek 700-ról 4200 körülire történt felszaporodása (2001-ben) nem kíván magyarázatot a politikai rendszerváltással megkezdett társadalmi és gazdasági átalakulás ismeretében. Az e körbe sorolt cselekménytípusok – tiltott határátlépés, embercsempészet, hivatali és korrupciós bncselekmények, hatóság félrevezetése, hamis tanúzás, okirat-hamisítás – nehézség nélkül hozzárendelhetek a lezajlott és zajló társadalmi folyamatokhoz. Az ilyen cselekmények száma mára évi 1000 körül stabilizálódott.

A rendszerváltás kezdete óta a bnelkövetéshez hozzárendelhet külföldi csoportok rangsora is átalakult. 1990-ben még a lengyel elkövetk álltak az élen fként gazdasági, közrendi és vagyon elleni cselekményeikkel, majd 1991-tl a román állampolgárok átvették a vezetést, és máig megrizték vezet helyüket. A lengyelek 1997-re kiszorultak az els 10-es csoportból is, ami Lengyelország gyors és határozott konszolidációjának volt köszönhet. A románok mögé 1992-ben jöttek fel a délszláv régióból, Szlovákiából és Ukrajnából érkez elkövetk, és váltakozva máig tartják dobogós helyüket a románok mögött. A kínai elkövetk cselekményeirl 1995 óta vannak adataink, cselekményeik száma lassan araszol felfelé, 1999-ben a nyolcadik, de 2000-ben már a negyedik helyen álltak. A külföldiek által elkövetetett bncselekmények körében jóval kisebb, de még statisztikailag értékelhet nagyságrendekkel megjelennek a török, bolgár, moldvai, horvát, orosz, osztrák és német elkövetk is.

A romániai elkövetk az összes külföldi elkövetnek mintegy felét, az általuk elkövetett cselekmények a külföldiek összes cselekményének 25–30 %-át teszik ki. Számszeren évente egy körülbelül 2000 fs romániai származású elköveti kör évi 4–5 ezer cselekményt valósít meg. A kínai bevándorlók hazánkban is zárt és törvénytisztel közösséget alkotnak, de igen alacsony feljelentési hajlandóságuk ismeretében feltételezhet, hogy a szerény kriminálstatisztikai adatok mögött bizonyos látencia bújik meg. A körükben ismertté vált cselekmények harmadát-felét teszi ki a migrációval kapcsolatos jogellenes belföldi tartózkodás, okirat-hamisítás, a kereskedelmi tevékenységgel összefügg nagy értékre elkövetetett vámcselekmény, ill, a szerzi és szomszédos jogok megsértése.


Embercsempészet Magyarországon


Magyarországon az embercsempész hálózatok a menekülthullámokkal párhuzamosan szervezdtek meg. A csempészek többnyire magyar, jugoszláv és román állampolgárok. Az embercsempészés viszonylag kis ráfordítással és nagy haszonnal kecsegtet deliktum, amely feltételez ugyan szervezettséget, ám a szervezettségre a bünteteljárásban általában nem sikerül fényt deríteni.

A nehezen rizhet határok mentén alkalmi embercsempészek dolgoznak, akik – általában szerb, román vagy lengyel állampolgárok – egyedül, rendszertelenül és olcsón szállítanak, vagy kísérnek át néhány illegális migránst a határon. Ezek mellett tevékenykednek kicsi, de jól szervezett, két-három magyar, román, ukrán vagy szerb elkövetbl álló csoportok, amelyek rendszeresen egy ország vagy térség állampolgárait fuvarozzák azonos útvonalakon és módon. Jelen vannak a nagy nemzetközi embercsempész-hálózatok is, amelyek tevékenysége a bnözés egyéb formáira is kiterjed; a tranzit- és célországokban logisztikai bázisokkal, modern kommunikációs és technikai eszközökkel rendelkeznek.

A statisztika szerint az embercsempészési cselekmények a 2001. évi mintegy 10 ezerrl idközben néhány száz, majd néhány tucat esetre redukálódtak. Ez azonban csupán cslóka látszat. Az ismertté vált embercsempészési cselekmények számának csökkenését a Btk. 2002. április 1-jétl hatályos módosítása okozza. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikk 1. pontra támaszkodva a 2001. évi CXXI. tv. 2002. IV. 1. hatállyal az embercsempészet bncselekménynek azt az esetét, amikor az elkövetk az államhatár átlépéséhez több személynek nyújtanak segítséget, ún. törvényi egységbe foglalva egy bncselekménnyé tette. Ezt megelzen az embercsempészet annyi rendbeli bncselekménynek minsült, ahány személynek segítséget nyújtottak. A Btk. módosítása önmagban majdnem hétezerrel csökkentette a bncselekmények számát anélkül, hogy a tényleges helyzetben bármilyen változás történt volna. A 2001-ben regisztrált 10 266 embercsempészés így 2002-ben 3639-re csökkent, ami a bncselekmények teljes statisztikai volumenére is kihatása volt. (A bncselekmények teljes száma a 2001. évi 465 694-rl 2002-ra 420 782-re, vagyis összesen mintegy 45 ezerrel redukálódott). (Polt, 2003; Gaál, 2005) A tisztánlátás érdekében a statisztikai regisztrációt célszer volna ismét a korábbi gyakorlat szerint, a csempészett személyek száma szerint vezetni.


Az emberkereskedelem a nemzetközi dokumentumokban és a magyar bünteteljárásokban


Az emberkereskedelem az emberi jogok, az emberi méltóság, szabadság és önrendelkezési jog súlyos sérelmét jelenti, ugyanakkor a nemzetközi szervezett bnözés kiemelkeden magas jövedelmet hajtó üzletága, amelynek hosszú ideig rendkívül alacsony kockázattal kellett számolnia. A bncselekménybl származó profit még a cselekmény sikeres felderítése esetén is sokszor rejtve maradt. Az utóbbi években a nemzetközi szervezetek sokat tettek a jelenség megelzése és leküzdése érdekében, számos nemzetközi dokumentum született. Az emberkereskedelem meghatározása tekintetében sikerült konszenzusra jutni, és kialakítani a nemzetközi fellépés eszköztárát. Kiemelked jelentség a nemzetközi szervezett bnözésre vonatkozó ENSZ egyezményt kiegészít jegyzkönyv az emberkereskedelem, különösen a n- és gyermekkereskedelem megelzése, visszaszorítása és büntetése tárgyában. Az Európa Tanács égisze alatt létrejött, Az emberkereskedelemmel szembeni fellépésrl szóló európai egyezmény az emberi jogok, a nemek közötti esélyegyenlséget, a sértett védelmét és segítését helyezi a középpontba, és sürgeti az országhatárokon belüli emberkereskedelem elleni küzdelmet, valamint monitoring rendszer kialakítását.

Az Európai Unió Bizottságának az emberkereskedelem elleni küzdelemrl szóló 2002. évi kerethatározatának (3.) pontja hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem súlyosan sérti az alapvet emberi jogokat és az emberi méltóságot, könyörtelen bánásmódhoz, a kiszolgáltatott személyek elleni visszaélésekhez, erszak, fenyegetés, adósszolgaság és kényszerítés alkalmazásához vezet. Rámutat, hogy „… a gyermekek kiszolgáltatottabbak, ezért nagyobb eséllyel válnak emberkereskedelem áldozataivá …”. A kerethatározat definíciója némileg eltér az ún. Palermói jegyzkönyvben találhatótól, hiszen elssorban a büntet- és eljárásjogi kérdésekkel foglalkozik. Az Európai Bizottság 2006-ban jelentést készített a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a kerethatározat végrehajtásáról.

A magyar Btk. 1998-ban szabályozta elször az emberkereskedelem bncselekményét a „Szabadság és az emberi méltóság elleni bncselekmények” körében, majd 2002. április 1-jétl a Btk. 175/B. §-ban.

Az emberkereskedelem hazai jelenségét ugyancsak bnügyi aktákra támaszkodva vizsgáltuk. Az elkövetk általában társtettességben (2–9 f) követik el cselekményüket, miközben azzal halmazatban más bncselekményeket is elkövetnek: okirat-hamisítást, személyi szabadság megsértését, erszakos, személy elleni bncselekményeket, erszakos nemi bncselekményeket. A cselekmény végrehajtása során az elkövetk erszakkal, fenyegetéssel törik meg a sértett akaratát. A bünteteljárásban legtöbbször határozottan tagadják a bncselekményt, és a sértett önkéntességére hivatkoznak, a sértett eladásából származó „vételárat” valamifajta költségtérítésként igyekeznek beállítani. Az elkövetk nagyarányban olyan büntetett eléletek, illetve visszaesk, akik gyakran családjukkal együtt életmód- illetve hivatásszeren a prostitúció kizsákmányolásából élnek.

A sértettek száma egy-egy bncselekmény esetében általában 2–4 f, nagy részük 14–17 éves, rossz szociális és családi körülmények közül érkez halmozottan hátrányos helyzet, gyakran állami gondozott gyermek- és fiatalkorú.

A külföldi és belföldi emberkereskedelem esetében egyaránt jellemz, hogy az elkövetk a „megvásárolt” sértettet prostitúcióra kényszerítik, jövedelmétl megfosztják, személyi szabadságában korlátozzák, bántalmazzák, félelemben és folyamatos ellenrzés alatt tartják, a prostitúción túl háztartási munkára is fogják, megszabják az általa nyújtandó „szolgáltatások” körét, tarifáit. A sértettre és a tanúkra történ nyomásgyakorlás jellemz a bünteteljárás során is. A terheltek elnyök ígéretével vagy fenyegetéssel bírják rá a sértettet a terhel vallomás visszavonására.

Az emberkereskedelem terén a megelzés, a figyelemfelkeltés rendkívüli jelentség, különösen a veszélyeztetett helyzet és korú csoportokban. A bncselekmények felderítése, a tanúzási hajlandóság javítása érdekében ugyanakkor a sértettek és tanúk támogatása, segítése és védelme ugyancsak kiemelt jelentség, akárcsak a prostitúció iránti kereslet visszaszorítása.


Néhány következtetés


A mai világméret migráció és az azzal összefügg problématömeg nem a globalizációval hirtelen elbukkanó jellegzetesség. A migráció okai fként a gazdasági elnyök keresésében gyökereznek, ezért a nemzetközi és a bels migráció tartalmi tekintetben nem választható szét, bár elméleti, elemzési és igazgatástechnikai szempontból külön kezelend. A nemzetközi migráció f haszonélvezje a fejlett euroatlanti nagyrégió, amely azonban kénytelen számolni a folyamat kedveztlen következményeivel és költségvonzataival. A demográfiai katasztrófamodellekkel való fenyegetzés helyett elengedhetetlen az okok és következmények számbavételén nyugvó hosszú távú társadalmi tervezés.

Elkerülhetetlen a befogadó társadalmak termékenységi mutatóinak és korszerkezetének jelentékeny javítása. A törzsökös népesség születési arányszámainak növelése olyan kérdések végiggondolását igényli, mint a gyermeknevelés költségeinek és az abortuszok számának csökkentése, a házasság szerepe, a láthatatlan bels munkaer-tartalékok mobilizálása, a külföldi munkaer iránti kereslet csökkentése, a munkaképes kor meghosszabbítása, az oktatásban töltött id rövidítése, a nyugdíjkorhatár emelése, a képzett munkaer kivándorlásának megállítása, a szakképzés javítása, a regionális munkaer-piaci egyensúlyzavarok enyhítése nemzeti munkaer-irányítási programokkal stb.

Mivel a fejlett ipari államokban a bevándorlók és utódaik integrációja lassul, kiszorulnak a munkaerpiacról, a járulékfizetk közül, a középfokú és magasabb iskoláztatásból, egyre inkább megterhelik a szociális ellátó rendszereket csakúgy, mint az igazgatás, és a büntet igazságszolgáltatás rendszereit, miközben gyengítik a befogadó társadalmak általános gazdasági, mszaki és kulturális színvonalát. Ezért elkerülhetetlen konstruktív közösségi népesedési és bevándorlási politika (stratégia) megalkotása, amelynek meg kell oldania a honos népességfogyás visszafordítását, szabályozott bevándorlásra támaszkodó ellensúlyozását, a bevándorlók integrációjának tervezését, integrációs felületek kialakítását.

Ennek elsdleges feltétele volna Európa mint új politikai entitás geopolitikai koncepciójának kidolgozása. Európa és az európai nemzetek geopolitikai és biztonságpolitikai horizontjának végpontjait az USA világpolitikai aktivitásainak pillanatnyi érdekektl vezérelt támogatása vagy elutasítása jelöli ki. Európa a számára földrajzilag kijelölt geostratégiai térben nem játszik szerepet, legfeljebb szerepeket (és lehetségeket) játszik el. Teljes a bizonytalanság a Törökországhoz és Oroszországhoz fzd jövbeli kapcsolatok tekintetében, de ugyanez a helyzet a Mediterráneum déli részétl a Közép-Keletig húzódó terület vonatkozásában. Az eurázsiai és észak-afrikai migrációs nagykörként definiálható területtel kapcsolatban Európának hatvan éve nincs geopolitikai koncepciója. Ha adottak volnának az együttmködés intézményesített keretei és a megfelelen célzott fejlesztési programok, e nagyrégió fejlesztésének motorja Európa lehetne, aminek a bevándorlási nyomás csökkenése csak egyik pozitív hatása volna. Ehhez azonban Európának túl kellene lépni az azonnali elnyszerzést célzó „világbankos” mentalitáson, a Közösségen belüli hatalmi rivalizáláson, az iszlám kultúra európai szerepérl pedig tisztességes diskurzust kellene folytatni.

A mai, állameszme nélküli Európának nincs saját identitása. Az integráció kizárólag anyagi ösztönzi – metafizikai integrációs és identifikációs pontok hiányában – nem bizonyultak elégségesnek a bevándorlók kulturális azonosulásához. A termékenység csökkenésének köze lehet az identitások válságához is, ugyanis a termékenység csökkenése kevésbé sújtja a szilárdabb nemzeti és kulturális identitással rendelkez országokat. Míg az ers nemzettudattal rendelkez Franciaországban és az eltökélten katolikus Írországban a termékenység (1,95) majdnem elegend a lakosság szintjének fenntartásához, merben más a helyzet a családtámogatási és szociális ellátásokat szintén bkezen nyújtó, de szétvert nemzettudattal rendelkez Németországban.

Amennyiben az európai népesség demográfiai súlyának megrzése a cél, támogatni kell a középosztály családjaiban több gyermek vállalását, miközben a hátrányos helyzetben lév rétegeket inkább átgondolt családtervezésre, munkaer-piaci integrációjukat elsegít erfeszítésekre kell ösztönözni. Törekedni kell arra, hogy a szociális támogatások a megfelel célcsoportokhoz jussanak el, de ne finanszírozzanak luxusfogyasztást. A bevándorló munkaer iránti kereslet visszaszorítása érdekében a honos népességet – különösen a fejlettebb országokban – rá kell bírni alacsonyabb presztízs munkák elfogadására és megbecsülésére is. Mind a törzsökös, mind a bevándorló népesség hátrányos helyzet rétegeiben fokozottan támogatni kell a normakövet családi és szüli attitdök kialakulását, és fenyegetni ennek ellenkezjét. Meg kell találni a nk testi önrendelkezése és a magzati élet különös védelméhez fzd igény közötti egyensúlyt, annak szem eltt tartásával, hogy a magzat a fogamzás pillanatától kezdden személynek tekintend. Mivel a gyermekvállalás kivételes jelentség érték, kivételezett elbánást, elnyös szociális és munkaer-piaci helyzetet kell biztosítani a több gyermeket vállaló nknek, pároknak.

A népességfogyás ellensúlyozására továbbra is szükséges eszköz a bevándorlás, azonban a bevándorolni igyekv népességek közül azokat kellene elnyben részesíteni, amelyek kulturális jellegeikben közel állnak a befogadó terület népességéhez, és kevesebb rizikótényezt hordoznak. Céltudatos telepítési és település-, oktatás- és foglalkoztatás- politikával meg kell gátolni etnokulturális gettók kialakulását, gondoskodni kell a véglegesen bevándorlók következ nemzedékei számára felfelé vezet társadalmi pályákról.

Arra kell törekedni, hogy a befogadó nemzetek megrizzék és megersíthessék saját identitásukat, technikai és kulturális pozíciójukat, az ahhoz való alkalmazkodás pedig vonzó alternatíva legyen a bevándorlók számára. A társadalmi integráció elméletének és gyakorlatának el kell mozdulnia a csdöt mondott multikulturalizmus fell a kulturális azonosulás hangsúlyozása felé.

Európa felismerte e feladatokat, de híján vagyunk az átfogó koncepciónak, inkább a kis lépések politikája érvényesül. Fontos feladat az illegális bevándorlók tömeges átirányítása legális csatornákba, az illegális munkavállalás, adóelkerülés, korrupció és bnözés, nem utolsósorban az emberkereskedelem és kizsákmányolás visszaszorítása, a – gyakran halmozott – viktimizáció csökkentése. Kiemelked jelentségek az emberkereskedelem elleni nemzetközi és közösségi intézkedések, ám kétséges, hogy az emberkereskedelem és más élsdi bncselekmények visszaszorításának hatékony eszköze lehet a svéd modell, amely nem a prostituáltat, hanem a szexuális szolgáltatás igénybe vevjét, a – hangsúlyozottan férfi – klienst bünteti.

Tekintettel a nemzetközi és uniós fejleményekre, Magyarországon sem odázható el hosszú távú demográfiai, bevándorlási és integrációs stratégia megalkotása. Magyarország az utóbbi évtizedben demográfiai és munkaer-piaci szempontból a határokon átlép belnemzeti migráció csendes haszonélvezje volt. A közelmúltig érvényesül bevándorlási trend lényeges tényez volt Magyarország korstruktúrájának és munkaer-piaci egyensúlyának javításában is. A bevándorlók legtöbbje magyar nemzetiség fiatal felntt, a 20–40 évesek aránya 50–60 %, átlagéletkoruk harminc év körül van. A 20–40 éves korcsoport aránya a bevándorlók körében több mint kétszer akkora, mint a honos népesség esetében, többségük aktív keres (Tóth, 2004; Gárdos – Sárosi, 2005).

Magyarország válságos demográfiai helyzetének ismeretében megdöbbentnek mondható, hogy itthon máig hiányzik a probléma olyan komplex megközelítése, amely az Unió más országaiban – ott is megkésve persze – legalább a szakmai viták szintjén megjelent, a hosszú távú koncepciókészítésnek és az ahhoz szükséges társadalmi vitának pedig még az elkészületeit sem látjuk…


Kulcsszavak: nemzetközi migráció, demográfia, legális és illegális bevándorlás, nemzetközi szervezett bnözés, embercsempészet, emberkereskedelem, bevándorlási jog, migrációs intézmények, külföldi bnelkövetk, biztonság, geopolitika, multikulturális társadalom


IRODALOM

Baranyi Károly (2004): Népesedési modell. Nemzeti Pedagógus Mhely, Budapest http://www.baranyi.hu/demom.pdf

Birg, Herwig (2000): Perspektiven der Bevölkerungsentwicklung in Deutschland und Europa – Konsequenzen für die sozialen Sicherungssysteme. Unterlagen für den Vortrag bei der Sachverständigenanhörung des Bundesverfassungsgerichts in Karlsruhe, 4. Juli 2000. ( http://www.herwig-birg.de/downloads/dokumente/BVerfG.pdf )

Birg, Herwig (2001a): Die demographische Zeitenwende. C. H. Beck Verlag, München

Birg, Herwig (2001b): Auswirkungen und Kosten der Zuwanderung nach Deutschland. Gutachten im Auftrag des Bayrischen Staatministeriums des Inneren. München

BM BÁH: http://www.bmbah.hu/statisztikak.php

Borjas, George J. (1989): Economic Theory and International Migration. Intemational Migration Review. 23, 3, 457–485.

Farrant, Macha – Grieve, C. – Sriskandarajah, D. (2006): Irregular Migration in the UK. IPPR, April 2006. ( http://www.ippr.org/members/download.asp?f=/ecomm/files/irregular_migration.pdf&a=skip )

Gaál Gyula (2005): Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 1991–2003 között. Doktori értekezés. Határrendészeti tanulmányok. 4. Különszám. (A benyújtott disszertáció szövege: http://phd.okm.gov.hu/disszertaciok/tezisek/2005/de_2424.pdf

Gárdos Éva – Sárosi Annamária (2005): A Magyarországra érkez külföldiek demográfiai jellemzi a magyar népesség tükrében, 1990–2000. Kisebbségkutatás. 3. ( http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_03/cikk.php?id=946 )

Kende Tamás – Szcs Tamás (2003): Európai közjog és politika. Osiris, Budapest

Korinek László (2006): Nomádok és letelepedettek – gondolatok a közösségi bnmegelzésrl. Jogtudományi Közlöny. 7–8. 247–267.

Miegel, Meinhard (2005): Epochenwende. Gewinnt der Westen die Zukunft? Propyläen Verlag, Berlin

Póczik Szilveszter (2006): Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások. Polgári Szemle. XII. 14–36.

Polt Péter (2003): A Magyar Köztársaság legfbb ügyészének országgylési beszámolója az ügyészség 2002. évi tevékenységérl. ( http://www.bmbah.hu/statisztikak.php )

Tóth Pál Péter (2004): Egy évtized után. A Magyarországot érint nemzetközi vándorlás 1990 és 2000 között. Kisebbségkutatás. 13. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_04/cikk.php?id=1294



<-- Vissza a 2008/09 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]