Magyar Tudomány, 2008/09 1125. o.

Tanulmány



A JÖVÕHÖZ VALÓ VISZONY

ÉS VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON


Hideg Éva

a közgazdaságtudomány kandidátusa,

Budapesti Corvinus Egyetem Jövõkutatás Tanszék

eva . hideg uni-corvinus . hu


Nováky Erzsébet

a közgazdaságtudomány doktora,

Budapesti Corvinus Egyetem Jövõkutatás Tanszék

erzsebet . novaky uni-corvinus . hu


A jövõorientáltság és megismételt empirikus felmérése


A jövõorientáltság az emberi gondolkodásnak az a formája, megnyilvánulási módja, amelyben a gondolkodást a jövõvel szembeni elõfeltevések, elképzelések és várakozások hatják át. A jövõre orientáltság minden olyan emberre jellemzõ valamilyen mértékben, aki tudatában van a múlt, a jelen és a jövõ idõ különbözõségének és kapcsolatának. A jövõre orientáltság szükséges feltétele annak, hogy az ember tájékozódjon és eligazodjon a környezetében történtek, tevékenységének oka és célja, ill. következményei vonatkozásában.

A jövõorientáltság mérésére az 1990-es évek elején kidolgoztunk és teszteltünk egy több összetevõbõl álló kérdéssorozatot (Nováky et al., 1994). A kérdéssorozat a jövõre gondolás módjára, a jövõ bizonytalanságát mérséklõ, elkerülõ technikákkal való rendelkezésre, a jövõért végzett tevékenységekre és a jövõvel kapcsolatos elvárásokra kérdez rá. A kérdésekre adott válaszok elemzésébõl következtethetünk a jövõorientáltság és egyes ösz-szetevõinek jelenlétére az emberi gondolkodásban, az egyes összetevõk kapcsolatának milyenségére, és a különbözõ társadalmi csoportok jövõorientáltságának sajátosságaira.

Az elsõ országos szintû reprezentatív felmérést 1995-ben végeztük a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) többféle kutatási célú együttes adatfelvételt szolgáló ún. Omnibusz ISSP Jövõ blokkjának keretében egy 1000 fõs reprezentatív minta megkérdezésével (Hideg – Nováky, 1998). 2006-ban megismételtük a felmérést ugyanazoknak a kérdéseknek a használatával, szintén a TÁRKI Omnibusz adatfelvétele keretében. 1995 és 2006 között tizenegy év telt el, egy változásokban bõvelkedõ történelmi idõszak tizenegy éve, amely sok tekintetben megkövetelte az emberek jövõhöz való viszonyának változását is. A tanulmányban ennek a felmérésnek a fõbb eredményeit mutatjuk be, és hasonlítjuk össze az 1995-ös eredményekkel. Az összehasonlítás nem teljes körû, mert a TÁRKI nem teljesen azonos társadalmi csoport megnevezést használt a két idõpontban.


A jövõre gondolás módja


A jövõre gondolás tekintetében arra voltunk kíváncsiak, hogy miként gondolnak az emberek a jövõre, véleményük szerint milyen mértékben függ tõlük a jövõ, bíznak-e a jövõben, vagy félnek tõle. A válaszolókat az alábbi állítások igazságának megítélésére kértük meg:

nem foglalkozom a jövõvel,

a jövõ alakulása tõlem függ,

sorsomat alig tudom befolyásolni,

bizakodva nézek a jövõ felé,

félek a jövõtõl.

Az állítások igazságának skálája a nem igaztól az inkább nem igaz és a részben igazon át a teljesen igazig terjedt.

2006-ban a válaszadók 12 %-a tartja teljesen igaznak azt az állítást, hogy nem foglalkozik a jövõvel, és részben igaznak 28 %. Reprezentatív mintánk 40 %-a látja úgy, hogy nem vagy nem eléggé foglalkoztatja a jövõ. Ezzel szemben 27 % határozottan állítja, hogy foglalkozik a jövõvel, és 33 %, hogy valamilyen mértékben foglalkoztatja a jövõ. Az 1995-ös eredményekkel összehasonlítva azt látjuk, hogy 2006-ra felére csökkent a jövõvel nem foglalkozók aránya, a jövõvel inkább nem foglalkozóké pedig 15 %-kal lett kisebb. Mára többségbe kerültek – arányuk 60 % – azok, akik tudatában vannak annak, hogy a jövõvel valamilyen mértékben foglalkoznak. Ez az arány 1995-ben csak 41 % volt.

Azt, hogy a saját jövõ alakulása az embertõl függ, a válaszolók 22 %-a gondolja teljesen igaznak, és további 53 % véli úgy, hogy az részben igaz. Saját jövõjük részben vagy egészben önmaguktól való függését a válaszadók 75 %-a vallja 2006-ban, míg 1995-ben csak 59 %. 2006-ban a válaszadók 72 %-a többé-kevésbé bízik a jövõben, míg 1995-ben csak 65 %-uk gondolta így. Örvendetes, hogy a jövõtõl kifejezetten vagy részben félõk aránya 2006-ban már csak 37 % volt, míg 1995-ben ez az arány 56 %-volt.

Az öt kérdésre adott válaszokat összerendezve a jövõorientált és a jövõsokkos gondolkodásmód elterjedtségérõl kaphatunk képet. Jövõorientált gondolkodásmódot az a válaszegyüttes képviseli, amely szerint az egyén foglalkozik a jövõvel, jövõje alakulása tõle függ, ezért sorsát tudja befolyásolni, és bízik is a jövõben. Jövõsokkos gondolkodásra utal az a válaszegyüttes, amely szerint az egyén nem foglalkozik a jövõvel, jövõje alakulása nem tõle függ, nem bízik, hanem egyenesen fél a jövõtõl. A 2006-os vizsgálatunk eredményei szerint a jövõorientált gondolkodás a válaszadók 23–27 %-ára lehet jellemzõ, míg jövõsokkos 7–12 %-ukra. Az 1995-ös felmérésben ezek az értékek 13–27, és 17–24 % voltak. 1995 és 2006 között a jövõorientáltan gondolkodók aránya biztosan 20 % fölé került, míg a jövõsokkosan gondolkodóké legalább felére csökkent, de még így is 10 % körüli lehet.

2006-ban a jövõorientáltan gondolkodók legnagyobb arányban férfiak, harminc év alatti fiatalok, Közép-Magyarországon és Közép-Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon élõk, jövedelemmel nem rendelkezõk, 150e Ft/fõ/hónál magasabb nettó jövedelemmel rendelkezõk, felsõfokú végzettségûek, tanulók, önállók és vállalkozók, gyermektelenek, háromnál többen együtt élõk. A jövõsokkos gondolkodásúakat leginkább az alkalmi munkások, a nõk, az 55 év felettiek, az egyedül élõk, a Dél-Alföldön élõk, a 70e Ft/fõ/hónál alacsonyabb nettó jövedelmûek, a csak nyolc általánost végzettek, a vezetõ beosztásúak (6–23 %!), az egyedül élõk, valamint a négy- és többgyerekesek alkotják.

Annak ellenére, hogy az egyes kérdésekre adott válaszok elemzésébõl javuló tendencia tûnik ki, a válaszadók jelentõs többségének jövõhöz való viszonyára továbbra is jellemzõ a bizonytalanság és az ellentmondásos gondolkodás. Nem nagyon foglalkoznak a jövõvel, viszont úgy vélik, hogy jövõjük alakulása tõlük is függ. Sorsukat csak részben tudják befolyásolni, és részben bíznak a jövõben, vagy részben félnek a jövõtõl.

Az 1995-ös eredményekhez képest különösen szembeötlõ az, hogy a jövõhöz való viszonyban megjelent a nemek szerinti különbség, és az alkalmi munkából élõk csoportjának stabilizálódásával egy masszív, jövõsokkosan gondolkodó csoport is létrejött. Továbbra is szélsõségesen vélekednek a jövõhöz való viszonyukról az önállók és vállalkozók, valamint a vezetõk. Az iskolai végzettség szerepe erõsödött: csak a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk között átlagon felüli a jövõorientált gondolkodás, és átlagon aluli a jövõsokkos gondolkodás elõfordulása. 1995-ben ez a határ még az érettségivel rendelkezõknél húzódott. A jövõhöz való viszonyban a térbeni különbségek inkább régiókhoz kapcsolódnak, mint a település jellegéhez.


A jövõ bizonytalanságát mérséklõ technikák


A jövõvel kapcsolatos bizonytalanság mérséklésének az alábbi négy lehetséges módját jelöltük meg kérdéseinkben: 1. biztosítással, 2. félretett pénzzel, 3. végrendelettel, 4. heti lottószelvénnyel való rendelkezés. (2. táblázat)

Valamilyen biztosítással a válaszadók 59 %-a rendelkezik 2006-ban. Az 1995 óta eltelt években megjelent a kiegészítõ nyugdíjbiztosítás és az egyéb biztosítások széles választéka. Ennek ellenére 11 %-kal csökkent a valamilyen biztosítással rendelkezõk aránya 2006-ra. 1995-höz képest az a lényeges változás még, hogy a falusiakkal szemben a fõvárosiak a kevésbé biztosítottak, valamint a regionális különbségek e téren is kifejezettebbé váltak.

Félretett pénzzel rendelkezés tekintetében jelentõsen javult a helyzet. 2006-ban a válaszolók 41 %-a mondta azt, hogy van félretett pénze, 1995-ben viszont csak 33 % nyilatkozott így. Ebben a tekintetben 1995-ben még kisebb volt a szóródás a válaszok között. Akkor leginkább a tanulóknak és az inaktívaknak nem volt félretett pénzük. Mára más csoportok – szakmunkások, öten vagy többen együtt élõk és négy- vagy többgyerekesek – is bekerültek a megtakarítással nem rendelkezõk közé.

Végrendelettel változatlanul kevesen rendelkeznek 2006-ban is. 1995-höz képest csak a végrendelettel nem rendelkezõk vonatkozásában tapasztalható eltérés. Akkor a Dél-Dunántúlon lakók nem rendelkeztek leginkább végrendelettel, míg a 2006-os mintában az Észak-Alföld lakói.

A lottószelvénnyel rendelkezés kérdésével arra voltunk kíváncsiak, hogy a szerencsével, a jó véletlennel milyen viszonyban van a hazai lakosság. A válaszok alapján úgy tûnik, hogy a szerencsében a válaszolók 29 %-a reménykedik. E téren az 1995-ös válaszokhoz képest 12 %-os csökkenés tapasztalható. Ezt azonban nem tartjuk lényeges változásnak, mert azóta többféle és drágább szerencsejáték is elérhetõ.

A jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikák elterjedtsége 1995 és 2006 között nem erõsödött. Biztosítás tekintetében némi visszaesés, megtakarítás esetében némi javulás történt. A válaszadók legalább 40–60 %-a semmilyen technikával nem rendelkezik. Velük szemben állnak azok a kevesek, akik egyidejûleg több technikát is birtokolnak. Az e technikákkal való rendelkezés erõsen jövedelemfüggõ. Azok a csoportok, amelyek a rendelkezés tekintetében alulreprezentáltak, valószínûleg nagyon alacsony jövedelmûek is.


A jövõért végzett tevékenységek


A jövõért végzett tevékenységek körében arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek mit tesznek azért, hogy tíz év múlva jobban, boldogabban éljenek.

2006-ban a megkérdezettek 26 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem tesz semmit a jövõért, és 8 %-a nem tudja, hogy tesz-e egyáltalán valamit. A válaszolók 34 %-a tehát érdemlegesen nem tesz a jövõért. 1995-ben a jövõért semmit nem tevõk aránya a válaszolóknak csak 13 %-át tette ki. 2006-ra tehát ez az érték megkétszerezõdött (!), a jövõért érdemlegesen nem tevõk aránya pedig közel 50 %-kal (!) magasabb a 11 évvel korábbi értéknél (23 %).

A megkérdezettek kétharmada (66 %-a) tesz valamit a jövõért 2006-ban. Õk a jövõért végzett tevékenységek viszonylag széles körét jelölték meg: többet dolgoznak, tanulnak, az egészséggel és a családdal törõdnek, munkát keresnek, takarékoskodnak, vállalkoznak, kapcsolatokat építenek, imádkoznak, szerencsejátékoznak és egyéb tevékenységeket végeznek. Az egyéb tevékenységek figyelmen kívül hagyásával az elsõ hat helyen álló tevékenységek 2006-beli említése megegyezik az 1995-beli említésekkel. Eltérés viszont, hogy 2006-ban a válaszolóknak csak 15 %-a gondolja, hogy több munkát végez a jövõ érdekében, ez az arány 1995-ben 25 % volt. Az említett tevékenységek sorrendjében az egyetlen eltérés, hogy 2006-ban az egészséggel törõdõk aránya megelõzi a családdal törõdõkét, miközben a családdal törõdõk aránya az 1995-beli érték felére (!) csökkent.

Társadalmi csoportok szerint elemezve az adatokat az látható, hogy a jövõért semmit sem tevõk legnagyobb arányban az idõsek, az egyedül élõk, a nagycsaládosok, a csak nyolc általánost végzettek, az alacsony jövedelmûek, a beosztott fizikai dolgozók és az Észak-Alföldön élõk körébõl kerülnek ki. Akikre az jellemzõ, hogy tesznek a jövõért, azok fiatalok, fõleg a Közép-Dunántúlon élnek, inkább magas a jövedelmük, felsõfokú végzettségûek vagy tanulók, sose dolgoztak, nincs gyerekük, továbbá öten vagy többen élnek a háztartásban.



A jövõvel kapcsolatos elvárások


A jövõre vonatkozó elvárások kapcsán afelõl érdeklõdtünk, hogy miként változik meg az anyagi helyzet és a boldogság tíz év múlva. Az anyagi helyzetre vonatkozóan arra voltunk kíváncsiak, hogy válaszadóink hogyan vélekednek arról, hogy miként változik meg a saját, a családjuk, az ismerõseik és az ország lakosságának anyagi helyzete a következõ tíz évben. A boldogságra vonatkozó elvárásokat az egyénre és családjára vonatkozóan tudakoltuk. Válaszadóinknak a javul, a romlik, a nem változik, a már nem él és a nem tudja válaszokból kellett választaniuk. (3. táblázat)

2006-ban az anyagi helyzetre vonatkozó jövõvárakozások minden csoportosításban kedvezõbb helyzet reményét tükrözik. A válaszadók javulást leginkább a családjuknak gondolnak, 48 %-uk nyilatkozott így. Saját anyagi helyzetét 39 %-uk reméli jobbnak, ismerõseinek és Magyarország anyagi helyzetének javulását csak egyharmaduk várja. Változatlan helyzetet a válaszadók 19–24 %-a vár (legnagyobb arányban saját anyagi helyzetére vonatkozóan), romlásra számít a válaszadók 19–29 %-a (legmagasabb arányban az ország helyzetére vonatkozóan). A család jövõjére a legerõsebb válasz a javulás (minden más, az anyagi helyzetre vonatkozó válasz ennél lényegesen alacsonyabb), a saját anyagi helyzetre is a javulás a remélt helyzet, de a stagnálást is közel egynegyedük gondolja, az ország romló anyagi helyzetét feltételezõk aránya pedig megközelíti a javulást remélõk arányát. Hazánk tíz év múlva várható anyagi helyzetét a válaszadók tehát bizonytalanul ítélik meg: javulást és romlást közel azonos arányban – 33–29 %-ban – várnak.

2006-ban a jövõvárakozások lényegesen kedvezõbbek, mint 1995-ben. Jelentõsen emelkedett a javulást és a változatlan helyzetet várók aránya, míg a romlásra számítók aránya 6–17 %-kal csökkent. E kedvezõ képet tovább javítja, hogy lényegesen kevesebben válaszolták azt, hogy a kérdésre nem tudnak válaszolni. A lakosság tehát 2006-ban tájékozottabb és tudatosabb, mint amilyen 1995-ben volt.

Saját anyagi helyzetük javulása tekintetében a leginkább optimisták a tanulók, a fiatalok, a jövedelem nélküliek, a magas jövedelmûek, a nem dolgozók, a négyen együtt élõk, a gyermektelenek és az észak-magyarországiak. Anyagi helyzetük romlására a legnagyobb arányban az alkalmi munkások, a négy- vagy többgyerekesek, a nõk, a 40–70e Ft/fõ/hó nettó jövedelmûek, az egyéb inaktívak, a ketten együtt élõk és a fõvárosiak számítanak. Családjuk anyagi helyzetének javulásában leginkább a fiatalok, a tanulók, a magas jövedelmûek, a gyermektelenek, a beosztott szellemiek, a közép- és a nyugat-dunántúliak, valamint az észak-magyarországiak bíznak. Családjuk anyagi helyzetének romlására leginkább az alkalmi munkások, a négy- vagy többgyerekesek, a maximum 20e Ft/fõ/hó és a 40–70e Ft/fõ/hó nettó jövedelmûek, az önállók és vállalkozók, a csak nyolc általánost végzettek, az egyéb inaktívak és a dél-dunántúliak számítanak. Az ismerõsök anyagi helyzetének javulása tekintetében a leginkább optimisták a legmagasabb jövedelmûek, az alkalmi munkások, a tanulók és a fiatalok, valamint a közép-dunántúliak. Az ismerõsök anyagi helyzetének romlását leginkább az egyéb inaktívak, az alkalmi munkások, a 40e Ft/fõ/hó alatti nettó jövedelmûek és a dél-dunántúliak gondolják. Az ország anyagi helyzetében javulást leginkább a legmagasabb jövedelmûek, a fiatalok, a gyermektelenek, a közép-dunántúliak és az észak-magyarországiak várnak, romlást viszont az alkalmi munkások, az önállók és vállalkozók, az egyéb inaktívak és a 40e Ft/fõ/hó alatti nettó jövedelmûek.

Az egyéni boldogságra vonatkozó várakozások határozottan jobbak 2006-ban, mint voltak 1995-ben. A válaszadók 52 %-a reméli, hogy boldogabb lesz tíz év múlva. Ez 37 %-kal magasabb, mint volt 1995-ben. Boldogságuk romlását most is kb. olyan arányban várják, mint 1995-ben, vagyis 18, illetve 17 %-ban. Saját boldogságuk fokozódását leginkább a fiatalok, a jövedelemmel nem rendelkezõk, a 100e Ft/fõ/hó feletti nettó jövedelmûek, a felsõfokú végzettségûek, az alkalmazottak, az önállók és vállalkozók, a gyermektelenek, a négyen együtt élõk, valamint a nyugat-dunántúliak várják. Saját boldogságuk romlását leginkább a középkorúak, a déli országrészekben lakók, a csak nyolc általánost végzettek, az alkalmi munkások és a munkanélküliek, a nyugdíjasok, az alacsony és közepes jövedelmûek, az egyedül élõk, az egy-, illetve a négy- és többgyerekesek feltételezik.

2006-ban családja boldogságának javulásában bízik a válaszolók 59 %-a. Ez az arány 41 %-kal magasabb, mint volt 1995-ben. Ugyanakkor, változatlanul 18 % körüli azok aránya, akik családjuk boldogságában romlásra számítanak. Leginkább javulásra számítók a fiatalok, a 150e Ft/fõ/hó feletti nettó jövedelemmel rendelkezõk, az érettségizettek és felsõfokú végzettségûek, a tanulók, a nyugat-dunántúliak, valamint a hárman és négyen együtt élõk. Családi boldogságuk fogyatkozására leginkább az alacsony és a nagyon magas jövedelmûek, a csak nyolc általánost végzettek, az alkalmi munkások, a nyugdíjasok, a négy- és többgyerekesek, valamint a dél-dunántúliak számítanak.

2006-ban családjuk boldogabbá válásában hét százalékponttal többen bíznak, mint saját boldogságuk javulásában. A családcentrikusságnak ez a megnyilvánulása intenzitásában nem változott lényegesen 1995-höz képest. Tovább lazult viszont a kapcsolat az anyagi helyzetre és a boldogságra vonatkozó várakozások között. 2006-ban az emberek 33 %-kal jobban reménykednek boldogságuk, mint az anyagi helyzetük javulásában. Családjuk boldogabbá válását 23 %-kal magasabb arányban remélik, mint a család anyagi helyzetének javulását. Ezek az arányok 1995-ben csak 23, illetve 24 % voltak. A boldogabbá válás hite az egyénre vonatkozóan 8 %-kal erõsödött, míg a családra vonatkozóan lényegében változatlan maradt 1995-höz képest.


Jellegzetes társadalmi csoportok a jövõhöz való viszony szerint 2006-ban


Ha a négy kérdéscsoportra társadalmi jellemzõk szerint csoportosított válaszokat a szerint is összekapcsoljuk, hogy azok a jövõhöz való többtényezõs pozitív viszonyt – a jövõorientáltságot –, illetve a jövõhöz való többtényezõs negatív viszonyt – a jövõsokkos állapotot – is megmutassák, akkor arról is képet kaphatunk, hogy milyen társadalmi csoportokból tevõdhetnek össze a jövõhöz jövõorientáltan és jövõsokkosan viszonyulók. Ezt az összekapcsolást és rendezést úgy végeztük el, hogy azonos súllyal vettük figyelembe a jövõrõl jövõorientáltan gondolkodók, a mind az anyagi helyzet, mind a boldogság javulását várók, a jövõért tevékenykedõk és a jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikákkal rendelkezõk válaszait. Hasonlóképpen végeztük el az összekapcsolást és a rendezést a jövõsokkos viszonyt jelzõ válaszok esetében is, nevezetesen a jövõrõl jövõsokkosan gondolkodók, a jövõben romlást várók, a jövõért nem vagy nem tudatosan tevõk, és a jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikákkal nem rendelkezõk válaszait. Ebbõl az értékelésbõl az derült ki, hogy a jövõhöz leginkább jövõorientáltan viszonyulókat a fiatalok, a 150e Ft/fõ/hó feletti nettó jövedelemmel rendelkezõk, a beosztott szellemiek, a felsõfokú végzettségûek, a tanulók, az önállók és vállalkozók, a négyen együtt élõk és a Közép-Dunántúlon lakók alkotják 2006-ban. Ezzel szemben a jövõhöz leginkább jövõsokkosan viszonyulókat az alkalmi munkások, a csak nyolc általánost végzettek, a 20–40e Ft/fõ/hó nettó jövedelmûek, a négy- és a többgyerekesek, az egyéb inaktívak és a Dél-Dunántúlon lakók teszik ki.

Sajnos a 2006-os jellemzõket nem tudjuk összehasonlítani az 1995-re vonatkozó mutatókkal, mert változtak az alkalmazott társadalmi csoportok. Ennek ellenére néhány lényeges változás látható: 1. A jövõhöz való jövõorientált, illetve jövõsokkos viszonyban 1995-ben az érettségivel rendelkezésnek, illetve nem rendelkezésnek volt meghatározó szerepe, 2006-ban pedig a felsõfokú végzettséggel rendelkezésnek. 2. 1995-ben az akkori közepes és magas jövedelmûek voltak leginkább jövõorientáltak, 2006-ban már csak a 2006-ban magas jövedelmûek. 3. Az 1995 és 2006 között jelentõsen megnövekvõ alkalmi munkás csoport a jövõhöz jövõsokkosan viszonyulók élmezõnyét alkotja 2006-ban.

A 2006-os felmérési eredmények alapján jövõhöz jövõorientáltan és jövõsokkosan, valamint a többséget képviselõ, a jövõhöz nem következetesen viszonyulók csoportját tovább finomítottuk. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a hazai társadalomban a jövõhöz való viszonynak milyen tipikus formái lehetnek, és az azokat képviselõket mi jellemzi. Ennek feltárása érdekében klaszterelemzést végeztünk.1 Négy csoportot találtunk: 1. a tudatos bizakodók, 2. az átlagos nemtörõdömök, 3. a családos pesszimisták, 4. a reménytelenek. Az ún. tudatos bizakodók a válaszadók 38 %-át képviselik. Úgy gondolják, sorsuk alakulását képesek befolyásolni, többé-kevésbé foglalkoznak is a jövõvel, és bíznak is a jövõben. Egyáltalán nem jellemzi õket az, hogy félnének a jövõtõl. Nagyon erõsen hiszik, hogy családjuk és saját anyagi helyzetük tíz év múlva jobb lesz, vagy nem rosszabbodik. Az ismerõseik és általában az emberek anyagi helyzetének javulásában már csak 50 %-uk bízik. Ennek ellenére is õk a leginkább optimisták. Mind családjuk, mind saját jövõbeni boldogságuk tekintetében is nagyon bizakodóak.

Átlagban a legtöbb közöttük a diplomás és az érettségivel rendelkezõ, de sokan vannak a még tanulók, és akik soha nem is dolgoztak. Viszonylag kevés közöttük az idõs és a nyugdíjas, az egyedül élõ, viszont kevéssel több a férfi, mint a nõ. A többi csoporthoz képest jobb anyagi helyzetben vannak. Az egy fõre jutó nettó jövedelem legtöbbjüknél 70–150e Ft/fõ/hó, de ide tartozik az ennél magasabb jövedelmûek fele is. A legnagyobb arányban rendelkeznek számítógéppel, internettel, mobiltelefonnal, gépkocsival, mosogatógéppel, mikrosütõvel és hi-fivel. A gondoskodás, az elõrelátás jellemzi õket, mert nekik van a legtöbb és többféle biztosításuk, õk azok, akik leginkább rendelkeznek félretett pénzzel is.

Az ún. átlagos nemtörõdömök csoportjába a válaszolók 31 %-a került. A legjellemzõbb rájuk az, hogy nem foglalkoznak a jövõvel. Várakozásaikban a változatlanságot részesítik elõnyben minden téren. Sem a javulásban, sem a rosszabbodásban nem hisznek. Többségük nettó jövedelme 40–100e Ft/fõ/hó közötti, de közéjük tartozik az ennél magasabb jövedelemmel rendelkezõk jelentõs csoportja is. Háztartási és szórakoztatótechnikai gépekkel a második legjobban ellátott csoport. Minden más tekintetben a mintaátlaghoz hasonlítanak.

Az ún. családos pesszimisták csoportját a válaszolók 20 %-a alkotja. Nem hiszik, hogy jövõjük tõlük függene, ezért nem is nagyon bíznak a jövõben. Sorsuk alakulását sem tudják befolyásolni, viszont azért foglalkoznak a jövõvel. Ez azonban többnyire aggódás, mert félnek az elkövetkezõ évektõl. Jövõhöz való viszonyuk minden téren negatív és pesszimista. Kifejezetten anyagi helyzetük rosszabbodását várják, de mások anyagi helyzetében is rosszabbodásra vagy változatlanságra számítanak. A jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikák tekintetében némileg elmaradnak az átlagtól. A csoportba tartozók többségének nettó jövedelme 20–150 eFt/fõ/hó, vagyis erõsen szóródik. Lakóingatlanuk általában értékes, inkább hasznos tartós fogyasztási cikkeket birtokolnak, mint a szórakozást szolgálókat. Többségük szakmunkás, vagy szakközépiskolai érettségivel rendelkezik.

Az ún. reménytelenek csoportjába a válaszolók 10 %-a tartozik. Minden téren negatívan viszonyulnak a jövõhöz, nem bíznak benne, és nem foglalkoznak vele. Úgy gondolják, hogy sorsukat sem tudják befolyásolni, hiszen az nincs a hatáskörükben. Nagyon félnek ezért a jövõtõl. Mindenki helyzetében rosszabbodást várnak, de leginkább a saját családjukéban. Ez az egyetlen csoport, ahol többen gondolják azt, hogy családjuk rosszabbul fog élni, mint õk maguk. A legnagyobb arányban várják azt, hogy tíz év múlva már nem fognak élni, jóllehet életkor szerint nem csak idõsek tartoznak ebbe a csoportba. Többségük szakmai végzettség nélküli vagy szakmunkás. A legtöbben egyedül vagy ketten élnek, és kicsivel több a nõ közöttük, mint a férfi. Viszonylag kevesen vannak alkalmazásban, az átlagnál több közöttük az alkalmi munkából élõ és a nyugdíjas. A dolgozók döntõ többsége fizikai munkát végez. Többségük nettó jövedelme 40–100e Ft/fõ/hó közötti, ugyanakkor nincs se megtakarításuk, se biztosításuk. Háztartásuk többnyire rosszul felszerelt.

Az ideáltípusként leírható jövõorientált és a jövõsokkos embert a jelenlegi válaszadók ún. tudatos bizakodók, illetve az ún. reménytelenek csoportjában találhatjuk meg. Ideáltipikusan jövõorientált az az ember, aki foglalkozik a jövõvel, tesz is a jövõért és várakozásaiban is optimista. Jövõsokkos viszont az az ember, akit nem érdekel a jövõ, nem tesz a jövõért, és nem is vár semmit a jövõtõl. Jövõsokkosok lehetnek még az ún. családos pesz-szimisták csoportjában is, viszont e csoport egésze veszélyeztetett a jövõsokkba kerüléstõl. A válaszadók egyharmadát kitevõ, ún. átlagos nemtörõdömök számára nem létezik a jövõ. Õk azok, akik nem foglalkoznak a jövõvel, nem is akarnak változtatni a helyzetükön, és nem is várják, hogy a jövõ változást hozhat helyzetükben. A jövõhöz való viszonynak ez a kedvezõtlen képe azért állhatott elõ, mert a hazai társadalomban alacsony a jövõért céltudatosan tevõk aránya. A négy csoport jellemzõi jól mutatják, hogy a jövõhöz való viszonyt a személyiségen kívül sok más tényezõ – az iskolázottság, a jövedelmi-vagyoni helyzet, a munka, a családi állapot, az emberi kapcsolatok – együttesen és egymásra hatásukban alakítják.

Összességében 1995 és 2006 között a jövõhöz való viszony néhány vonatkozásban kedvezõbb lett, másik néhányban viszont kedvezõtlenebbé vált. Kedvezõ, hogy a jövõre gondolás elterjedtebb, aktívabb és kevésbé félelmet keltõvé vált, valamint jelentõsen javultak a jövõre vonatkozó várakozások. Kedvezõtlenebbé vált viszont a helyzet a jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikákkal való rendelkezés és a jövõért tudatosan végzett tevékenységek terén. Mindkét vonatkozásban jelentõs csökkenés és további differenciálódás ment végbe, aminek következtében sérülékenyebbé vált a hazai társadalom a változásokkal, a kihívásokkal szemben.


Összegzés


1995-höz képest minden, a jövõre gondolás mikéntjére vonatkozó mutató lényegesen javult. 2006-ra többségbe kerültek azok, akik úgy gondolják, hogy sorsukat befolyásolni is tudják. Látványosan csökkent a jövõtõl félõk aránya. Míg 1995-ben többségben voltak azok, akiknek voltak félelmeik a jövõtõl, addig 2006-ra arányuk bõ egyharmadra esett vissza. 2006-ban a jövõorientáltan gondolkodók a válaszolók 23–27 %-a, a jövõsokkosan gondolkodóké pedig 7–12 %. 1995 és 2006 között a jövõorientáltan gondolkodók aránya biztosan 20 % fölé került, míg a jovõsokkosan gondolkodóké legalább a felére csökkent, de még így is 10 % körüli lehet.

Annak ellenére, hogy 1995 óta megjelent a kiegészítõ nyugdíjbiztosítás, és más biztosítások is széles körben állnak rendelkezésre, 2006-ra 11 %-kal csökkent a valamilyen biztosítással rendelkezõk aránya. Félretett pénzzel rendelkezés tekintetében jelentõsen javult a helyzet. 2006-ban a válaszolók 41 %-a mondta azt, hogy van félretett pénze, viszont 1995-ben csak 33 % nyilatkozott így. Végrendelettel változatlanul kevesen rendelkeznek 2006-ban is. Az anyagi szerencsében, a jó véletlenben a válaszolók 29 %-a bízik 2006-ban. Arányuk valamelyest csökkent 1995-höz képest, de valós csökkenést nem valószínûsíthetünk, mert azóta a lottón kívül más szerencsejátékok is népszerûekké váltak. A jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikák elterjedtsége 1995 és 2006 között nem erõsödött. Biztosítás tekintetében némi visszaesés, megtakarítás esetében némi javulás történt. A válaszadók legalább 40–60 %-a semmilyen technikával nem rendelkezik. Velük szemben állnak azok a kevesek, akik egyidejûleg több technikát is birtokolnak.

2006-ra a jövõért semmit nem tevõk aránya megkétszerezõdött, a jövõért érdemlegesen nem tevõké pedig közel 50 %-kal lett magasabb, mint az 1995-ös érték. 2006-ban a válaszolóknak csak 15 %-a gondolja, hogy több munkát végez a jövõ érdekében. Ez az arány 1995-ben 25 % volt. Az említett tevékenységek sorrendjében az egyetlen eltérés, hogy 2006-ban megnõtt az egészséggel törõdõk aránya, és ezzel megelõzi a családdal törõdõkét, miközben a családdal törõdõk aránya az 1995-beli érték felére csökkent.

Jóllehet, 1995-höz képest az anyagiak tekintetében minden vonatkozásban kedvezõbbekké váltak a várakozások, az ország tíz év múlva várható anyagi helyzetét a válaszolók bizonytalanul ítélik meg: javulást és romlást közel azonos arányban várnak. Az egyéni boldogságra vonatkozó várakozások is határozottan jobbak 2006-ban, mint voltak 1995-ben. A válaszadók 52 %-a reméli, hogy boldogabb lesz tíz év múlva. Ez 37 %-kal magasabb, mint volt 1995-ben. Boldogságuk romlását most is kb. olyan arányban várják, mint 1995-ben, vagyis 18, illetve 17 %-ban. 2006-ban családja boldogságának javulásában bízik a válaszolók 59 %-a. Ez az arány 40 %-kal magasabb, mint volt 1995-ben. Ugyanakkor változatlanul 18 % körüli azok aránya, akik családjuk boldogságában romlásra számítanak. 2006-ban családjuk boldogabbá válásában hét százalékponttal többen bíznak, mint saját boldogságuk javulásában. A családcentrikusságnak ez a megnyilvánulása intenzitásában nem változott lényegesen 1995-höz képest. Tovább lazult viszont a kapcsolat az anyagi helyzetre és a boldogságra vonatkozó várakozások között.

Az összes kérdésre adott válaszok együttes értékelésébõl az derült ki, hogy 2006-ban a jövõhöz leginkább jövõorientáltan viszonyulókat elsõsorban a fiatalok, a 150e Ft/fõ/hó feletti nettó jövedelemmel rendelkezõk, a beosztott szellemiek, a felsõfokú végzettségûek, a tanulók, az önállók és vállalkozók, a négyen együtt élõk és a Közép-Dunántúlon lakók alkotják. Ezzel szemben a jövõhöz leginkább jövõsokkosan viszonyulókat az alkalmi munkások, a csak nyolc általánost végzettek, a 20–40e Ft/fõ/hó nettó jövedelmûek, a négy- és a többgyerekesek, az egyéb inaktívak és a Dél-Dunántúlon lakók teszik ki. A klaszterelemzés azt mutatja, hogy 2006-ban a hazai társadalomban a jövõhöz leginkább jövõorientáltan viszonyulók az ún. tudatos bizakodók, akiknek aránya 38 % lehet. Õk azok, akik foglalkoznak a jövõvel, azért próbálnak is tenni, és várakozásaikban is optimisták. A jövõhöz jövõsokkosan viszonyulók aránya 10 % körüli lehet; azokat az ún. reménytelenek alkotják, akik minden téren negatívan viszonyulnak a jövõhöz: számukra a jövõ csak félelmet és további romlást jelent. Az ún. családos pesszimisták a válaszolók 20 %-át teszik ki. Õk nem kimondottan jövõsokkosok, de veszélyeztetettek a jövõsokkba kerülés tekintetében: foglalkoznak ugyan a jövõvel, de félnek is a jövõtõl, mert úgy gondolják, hogy jövõjük nem tõlük függ, ezért várakozásaikban is pesszimisták. A válaszadók egyharmadát teszik ki az ún. átlagos nemtörõdömök, akik számára a jövõ nem létezik: nem foglalkoznak a jövõvel, nem is akarnak változtatni a helyzetükön, és nem is várják, hogy a jövõ változást hozhat helyzetükben.

1995 és 2006 között a jövõhöz való viszony néhány vonatkozásban kedvezõbb lett, másik néhányban viszont kedvezõtlenebbé vált. Kedvezõ, hogy a jövõre gondolás elterjedtebb, aktívabb és kevésbé félelmet keltõ lett, valamint jelentõsen javultak a jövõre vonatkozó várakozások. Kedvezõtlenebbé vált viszont a helyzet a jövõ bizonytalanságát csökkentõ technikákkal való rendelkezés és a jövõért tudatosan végzett tevékenységek terén. Mindkét vonatkozásban jelentõs csökkenés és további differenciálódás ment végbe, aminek következtében sérülékenyebbé vált a hazai társadalom a változásokkal, a kihívásokkal szemben. A jövõhöz való jövõorientált, illetve jövõsokkos viszonyban 1995-ben az érettségivel rendelkezésnek, illetve nem rendelkezésnek volt meghatározó szerepe, 2006-ban már a felsõfokú végzettséggel rendelkezésnek, illetve nem rendelkezésnek. 1995-ben az akkori közepes és magas jövedelmûek voltak leginkább jövõorientáltak, 2006-ban már csak a 2006-ban magas jövedelmûek. Az 1995 és 2006 között jelentõsen megnövekvõ alkalmi munkás csoport a jövõhöz jövõsokkosan viszonyulók jelentõs hányadát alkotja 2006-ban.


Kulcsszavak: jövõkutatás, jövõorientáltság, jövõsokk, bizonytalanság, jövõvárakozások, foresight


A tanulmány a Jövõkutatás az interaktív társadalomban címû T 48539. sz. OTKA keretében készült. Témavezetõ Hideg Éva.


IRODALOM

Hideg Éva – Nováky Erzsébet (1998): A jövõhöz való viszonyunk. Magyar Tudomány. 1, 3–17.

Nováky Erzsébet – Hideg É. – Kappéter I. (1994): Future Orientation in Hungarian Society. Futures. 7, 55–61.



1 A vizsgálatot Dörnyei Krisztina BCE-hallgató végezte.





Nem igaz

Inkább nem igaz

Részben igaz

Teljesen igaz


1995

2006

1995

2006

1995

2006

1995

2006










Nem foglalkozik a jövõvel

19

27

22

33

33

28

24

12

Jövõje alakulása tõle függ

17

7

22

18

43

53

16

22

Sorsát alig tudja befolyásolni

13

23

19

31

40

34

27

11

Bízik a jövõben

16

9

19

19

38

46

27

26

Fél a jövõtõl

23

34

19

20

32

28

24

9


1. táblázat • A jövõre gondolás módjai 1995-ben és 2006-ban (%-ban)





Technikák

1995

2006

Változás 1995-höz képest





Biztosítás

66

59

89

Félretett pénz

33

41

124

Végrendelet

3

3

100

Lottószelvény

33

29

88


2. táblázat • A jövõ bizonytalanságát mérséklõ technikákkal való rendelkezés 1995-ben és 2006-ban (%-ban)






Javul

Romlik

Nem változik

Nem él

Nem tudja

1995

2006

1995

2006

1995

2006

1995

2006

1995

2006












Az Ön anyagi helyzete

31

39

20

21

17

24

12

4

20

12

Családja anyagi helyzete

34

48

23

19

16

21

3

24

11

Ismerõsei anyagi helyzete

25

33

24

21

15

21

2

1

34

24

Magyarország anyagi helyzete

25

33

31

29

12

19

1

31

19

Az Ön boldogsága

38

52

17

18

13

6

32

24

Családja boldogsága

42

59

18

17

2

1

38

23


3. táblázat • A jövõre vonatkozó várakozások 1995-ben és 2006-ban (%-ban)






<-- Vissza a 2008/09 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra


[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]