beépítések, a vízrendezés stb. hatása a
biodiverzitásra sok évtizedes folyamat is lehet. Valószínű, hogy a mai
hazai biodiverzitás akkor is csökkenne, ha leállna minden további
területátalakítás. Ezt a pesszimista képet erősíti Báldi András és
Vörös Judit (2006) elemzése, akik a hazai védett területek
madárfajainak előfordulása alapján kimutatták, hogy ha a védett
területeket szigeteknek tekintjük a túlnyomórészt intenzíven használt
nem védett „humán-mátrixban”, akkor a védett „szigetek” madárfajainak
jelentős a kihalási adóssága, azaz jelenleg több faj fordul elő, mint
amennyit a jelenlegi élőhelyek kiterjedése megengedne.
A másik folyamat alapja, hogy mind több területet
emberuralta élőhelyek dominálnak, a természetközeli élőhelyek pedig
visszaszorulnak. Márpedig az ember uralta élőhelyek, például városok,
ipartelepek, intenzív agrárterületek, infrastruktúra stb.,
nagyon-nagyon hasonlóak, így a bennük élő fajok is hasonlóak (ráadásul
gyakran nemkívánatos, invazív nem őshonos fajok), vagy akár ugyanazok
a világ nagy részén. Tehát egyre terjed az emberi terjeszkedéssel
együtt az egysíkú, homogén élővilág, és pusztul a helyi
körülményekhez, élőhelyekhez alkalmazkodott változatos élővilág. Ezen
folyamat (a biotikus homogenizáció vagy az élővilág globalizációja)
hazai jelentősége egyáltalán nem ismert, de arra vezethet, hogy
mindegy lesz, hol kirándulunk, ugyanazokkal a fajokkal fogunk
találkozni.
Harmadik folyamat a klímaváltozás. Nagy kihívást
jelent a klímaváltozás okozta hatások mérséklése, hisz a gyorsan
változó környezethez való alkalmazkodással sok esetben az optimális
populáció méretnél kisebb és csökkenő állományoknak kell
megbirkózniuk, ráadásul gyakran kedvezőtlen és kis kiterjedésű
élőhelyeken.
Következtetések
Az élővilág megőrzéséhez biztosítani, illetve megfelelő irányban
módosítani kell a meglevő földhasználati és természetvédelmi
gyakorlatot. Ennek alapja kellene legyen a megfelelő kutatási háttér
megléte, mely megalapozná a döntéseket a milliárdos források
felhasználásáról, például az agrár-környezetvédelem, vagy az
agresszíven terjedő energiaültetvények esetében. Ez a háttér azonban
nagyrészt hiányzik, így kérdéses a támogatások felhasználásának
kedvező hatása a biodiverzitásra. Márpedig a lehetőségek akár nagyon
kedvezőek is lehetnek. Például már az ország mezőgazdasági
területeinek negyedét fedik olyan földek, melyek
agrár-környezetvédelmi támogatást kapnak, így elméletben a
biodiverzitás megőrzését lehetővé tevő kezelést folytatnak rajtuk.
Ennek megfelelő nyomon követése, illetve a kutatási ismeretek azonnali
átvitele a gyakorlatba azonban nagyrészt hiányzik. Ráadásul a meglévő
hatékony programok finanszírozása esetleges, és nem tudja biztosítani
azok kivitelezését és szükséges fejlesztését. Amennyiben tehát fenn
akarjuk tartani élővilágunk jelenlegi kiemelkedően gazdag voltát az
EU-ban, fontos volna a célirányos természetvédelmi biológiai
kutatásokat támogatni, illetve a kutatási eredmények gyakorlati
alkalmazásának útját lerövidíteni.
Ezúton mondunk köszönetet az MME közel ezer terepi felmérésben
résztvevő tagjának, az RSPB-nek a program kifejlesztéséhez és
működtetéséhez 1998–2003 során nyújtott anyagi támogatásáért, az
EBCC-nek a módszertani munkához nyújtott szakmai segítséghez, valamint
a KvVM-nek az MMM-program működtetéséhez 2004 óta nyújtott kiegészítő
támogatásáért.
Kulcsszavak: biodiverzitás, biotikus homogenizáció, Európa,
fölhasználatváltozás, klímaváltozás, kutatás, monitorozás,
természetvédelmi biológia
IRODALOM
Báldi András – Vörös Judit. (2006):
Extinction Debt in Hungarian Reserves: A Historical Perspective. Basic
and Applied Ecology. 7, 289–295.
Báldi András – Moskát Cs. – Szép T.
(1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IX. Madarak. Magyar
Természettudományi Múzeum, Budapest
Bíró Péter – Oertel Nándor (2004): A
hidrobiológia főbb irányvonalai és feladatai. Magyar Tudomány. 1,
37–48.
Fekete Gábor – Varga Zoltán (szerk.)
(2006): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA
Társadalomkutató Központ, Budapest
Gregory, Richard D. – van Strien, A. J. –
Vorisek, P. – Gmelig Meyling, A. W. – Noble, D. G. – Foppen, R. P. B.
– Gibbons, D. W. (2005): Developing Indicators for European Birds.
Philosophical Transactions of the Royal Society London Series B. 360,
269–288.
Padisák Judit – Ács É. – Borics G. -
Buczkó K. - Grigorszky I. (2006): A Víz Keretirányelv és a vízi
habitatdiverzitás konzervációbiológiai vonatkozásai. Magyar Tudomány.
6, 663–669.
Standovár Tibor (2006): Biológiai
megfontolások az erdei életközösségek hatékony védelméhez. Magyar
Tudomány. 6, 656–662.
Szép Tibor (2000): A madármonitorozás új
módszerei és lehetőségei. Ornis Hungarica. 10, 1–16.
Szép Tibor – Nagy Károly (2002):
Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) 1999–2000. Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület, Budapest |