keresünk ezekre a gondokra. Ezzel pedig a problémák
enyhítésében, illetve megoldásában is a természet- és a műszaki
tudományoknak adunk kulcsszerepet. Mindez nem csoda, hiszen ez az
egyszerűbb út, nincs ugyanis szükség hozzá komolyabb változtatásokra
gondolkodásmódunkban és intézményeinkben, és ebből következően
viselkedésünkben sem. Azaz még ez is egy viszonylag kényelmes pozíció.
Ugyanakkor a technológiai megoldások a többféle
lehetséges környezetvédelmi stratégia közül csupán az egyiket jelentik
(Takács-Sánta, 2008), és világszerte rengetegen vonják kétségbe, hogy
pusztán ezek alkalmazásával jelentős javulást tudunk elérni (pl.:
Wackernagel – Rees, 1996; York, 2006). Másféle stratégiák ellenben
egyértelműen igénylik a társadalomtudományok segítségét is. A
társadalmi aspektusok kutatása azonban, ha nem is szükségszerűen, de
sok esetben a fentieknél kényelmetlenebb következtetésekre juttathat
bennünket. Vajon elképzelhető, hogy a súlyos környezeti problémák
mögött jelentős részben kultúránk egyes alapvető meggyőződései állnak,
és ezek megváltoztatására volna szükség (pl. McDaniel – Gowdy, 1999)?
Vajon lehetséges, hogy a társadalmi – különösen a gazdasági –
intézményrendszer gyökeres átalakítása volna a gondok enyhítésének
kulcsa (pl. Pataki – Takács-Sánta, 2004)? Vajon szükség volna a
születések számának tudatos visszafogására a környezeti problémák
mérséklése érdekében (pl. Cohen, 1995)? Vajon egyre gyakoribbak
lesznek az erőszakos konfliktusok a temérdek „környezeti menekült”
miatt (pl. Homer-Dixon, 1999)? Vajon a környezeti problémák társadalmi
összeomláshoz vezethetnek, ahogy az számos korábbi emberi közösség
esetében történt (pl. Diamond, 2005)? A környezeti problémák
társadalmi dimenzióinak kutatása már eddig is hozott jó néhány zavarba
ejtő eredményt. Olyanokat, amelyeket nem szívesen hallunk meg, hiszen
például életformánk radikális megváltozása (avagy ennek szükségessége)
következik belőlük. Nem kizárt tehát, hogy e kutatásokra azért sem
fektetünk nagy hangsúlyt, mert nem szívesen nézünk szembe önmagunkkal
– sem egyéni, sem pedig társadalmi szinten. Csak remélni lehet, hogy
egyre inkább megjön a bátorságunk mindehhez.
Következtetések a tudománypolitika számára
A fentiekből mindenekelőtt az alábbiak következnek:
1. Nagy szükség van olyan transzdiszciplináris
humánökológiai/környezettudományi képzésekre a hazai felsőoktatásban,
amelyekről generalista kutatók (is) kikerülhetnek. Noha ilyesmi
képzések már léteznek, közülük egyelőre egy sem olyan, amely egyformán
nagy hangsúlyt fektetne a témakör természeti-műszaki, illetve
társadalmi-etikai aspektusaira.
2. Nagy szükség volna olyan tanszékekre, illetve
kutatóintézetekre, amelyek állást biztosítanak minél több ilyen
generalista kutatónak.
3. Nagy szükség volna arra, hogy erősítsük a
környezeti problémák társadalmi-etikai dimenzióinak kutatását. Ezt új
képzések, álláshelyek, pályázati lehetőségek stb. segítségével lehetne
elérni.
A hazai tudomány elöljáróinak mihamarabb meg
kellene valósítaniuk ezeket a változásokat. Legalábbis akkor, ha
komolyan veszik a környezeti problémák fenyegetését, valamint azt,
hogy a tudomány jelentős szerepet játszhat az ezekből fakadó károk
megelőzésében, illetve mérséklésében. De vajon megengedheti-e magának
manapság bármelyikünk is, hogy ne vegye mindezt véresen komolyan?
Kulcsszavak: környezeti problémák, humánökológia,
környezettudomány, specialisták, generalisták, társadalomtudományok,
természettudományok
IRODALOM
Cohen, Joel E. (1995): How Many People Can
the Earth Support? W.W. Norton and Company, New York
Diamond, Jared M. (2005): Collapse: How
Societies Choose to Fail or Succeed. Viking, New York (Magyarul:
Összeomlás: Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez. Typotex,
Budapest, 2007)
Hansen, James – Lebedeff, Sergej (1987):
Global Trends of Measured Surface Air Temperatures. Journal of
Geophysical Research. 92, 13345–13372.
Homer-Dixon, Thomas F. (1999):
Environment, Scarcity and Violence. Princeton University Press,
Princeton (Magyarul: Környezet, szűkösség, erőszak. Typotex,
Budapest, 2004)
Houghton, John Theodore et al. (eds.)
(2001): Climate Change 2001: The Scientific Basis. Cambridge
University Press, Cambridge
McDaniel, Carl N. – Gowdy, John M. (1999):
Paradise for Sale: A Parable of Nature. University of California
Press, Berkeley. (Magyarul: Az édenkert kiárusítása: Példázat a
természet tönkretételéről. Typotex, Budapest, 2002)
Nánási Irén (2005): A természet és az
ember viszonyának történetisége, fordulópontok a természet rendjében.
In: Nánási Irén (szerk.) Humánökológia: A természetvédelem, a
környezetvédelem és az embervédelem tudományos alapjai és módszerei,
Medicina, Budapest, 9–42.
Pataki György – Takács-Sánta András
(szerk.) (2004): Természet és gazdaság: Ökológiai közgazdaságtan
szöveggyűjtemény. Typotex, Budapest
Ravetz, Jerome (2005): The No-Nonsense
Guide to Science. New Internationalist, Oxford
Stern, Paul C. (1993): A Second
Environmental Science: Human-environment Interactions. Science. 260,
1897–1899.
Takács-Sánta András (2006): Sokasodó
specialisták, eltűnő generalisták. Természet Világa. 137, 4, 172–175.
Takács-Sánta András (2007): Barriers to
Environmental Concern. Human Ecology Review. 14, 26–38.
Takács-Sánta András (2008):
Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai. L’Harmattan, Budapest
Wackernagel, Mathis – Rees, Willam E.
(1996): Our Ecological Footprint: Reducing Human Impact on the Earth.
New Society Publishers, Gabriola Island (Magyarul: Ökológiai
lábnyomunk: Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Föld Napja
Alapítvány, Budapest, 2001)
York, Richard (2006): Ecological
Paradoxes: William Stanley Jevons and the Paperless Office. Human
Ecology Review. 13, 143–147. (Magyarul: Ökológiai paradoxonok. Kovász.
XII, 1–2, 5–15. http://kovasz.uni-corvinus.hu/2008/york.pdf)
LÁBJEGYZETEK
1 E sorok írójának
valójában mindkét elnevezéssel szemben vannak fenntartásai, méghozzá
konnotációik okán. Humánökológia alatt sokan sokféle dolgot értenek.
Ha begépeljük egy internetes keresőprogramba a human ecology
kulcsszót, igencsak meglepődhetünk a talált honlapok láttán. Úgy tűnik
ugyanis, hogy már-már könnyebb lenne megmondani azt, hogy mit nem
jelöltek még humánökológia fedőnévvel, mint azt, hogy mit értettek már
alatta. Bizonyos amerikai egyetemeken például többek között szálloda-
és étteremmenedzselést (!) vagy textilszövést (!) is tanítanak a
humánökológiai tanszékeken. A környezettudomány elnevezéssel pedig
főként az a gond, hogy az esetek többségében csak természettudományos
vizsgálódásokra vonatkoztatják.
<
2 Az ember okozta
környezeti problémák körül kikristályosodó tudományterületet
meghatározhatjuk akár egy új transzdiszciplínaként – azaz egy számos
klasszikus tudományterület bizonyos részterületeit átfogó
diszciplínaként – is (például Nánási, 2005). Ám ha így teszünk, nem
biztos, hogy el tudjuk kerülni a parttalan vitákat arról, hogy ez a
transzdiszciplína vajon kielégíti-e egy diszciplína követelményeit.
Emiatt transzdiszciplína helyett érdemesebb talán diszciplínákon
túlmutató problémakörről beszélni.
<
3 A hiány okairól lásd
Takács-Sánta, 2006.
< |