Magyar Tudomány, 2009/01 103. o.

Tudós fórum



A tudomány az élhető Földért


A Magyar Tudomány Ünnepének 2008. évi rendezvénysorozata a kék bolygó körül forgott, a négy elem: a föld, a víz, a levegő és a tűz, illetve ötödikként az ember jegyében. Előző lapszámunkban megkezdett rövid sorozatunkat most ezzel a két írással fejezzük be.





Magyar Tudomány Ünnepe

(FÖLD)

Német Tamás, az MTA főtitkára



MT: Hogyan oldható fel az ellentmondás a Föld növekvő népessége és a természeti erőforrások korlátozott volta között?


Jelenleg úgy látom, hogy nehezen vagy nem oldható fel az ellentmondás a Föld növekvő népessége és a természeti erőforrások korlátozott volta között. Ennek okai: különböző érdekek, melyek nem csupán földrészek és földrészek között, hanem a társadalom szinte minden rétege között fennállnak.
Alapvető hiányosság, hogy az ún. vezetők (országok, tömbök stb.) vagy nincsenek tisztában a helyzet komolyságával – ekkor megkérdőjelezhető ebből a szempontból is az alkalmasságuk –, vagy szándékosan nem veszik figyelembe az intő jeleket, bízva abban, hogy az ő ciklusuk alatt még valamilyen módon kezelhetőek a feszültségek – ekkor már nem csak az alkalmasságuk kérdőjelezhető meg.


MT: Melyek a legfőbb veszélyeztető tényezők? Mik az ún. antropogén hatások?


A legfőbb veszélyeztető tényező a tudatlanság és a gonoszság. Az elmúlt évtizedek látványos műszaki-technikai fejlődései felülírták az alapvető – biztonságra törekvő –elveket. Sokan, sok helyen úgy gondolták, hogy ez minden kérdést megold, ha valahol baj vagy feszültség alakul ki, a technokrácia megoldja. Sajnos ezzel párhuzamosan – az elitképzésen túl – az oktatás színvonala soha nem látott mélységekbe süllyedt, részint amiatt, hogy a műveletleneket könnyebb manipulálni. E rétegeknek – szociológusok szerint döbbenetes a számuk – a virtualitás ad egyedüli élvezetet. Óriási a média felelőssége ebben. A gazdaság növekedése és a piac uralma lebegett (és szerintem lebeg még most is) a vezetők előtt, ezzel próbálnak rövid idejű és szánalmas lépéseket tenni.
Az antropogén hatások gyűjtőnév foglalja össze azokat a környezeti terheléseket, melyek a túl, illetve nem fenntartható erőforrás használatból keletkeznek. Ennek enyhítésére sajnos szintén csak technikai megoldásokban gondolkodnak a döntéshozók és nem racionális használatban. Valószínűleg nem értik, de szajkózzák a különböző méréseket, trendeket, százalékokat és a kibocsátás csökkentésének fontosságát. Ma már évente több anyagot mozgat az emberiség, mint a természet, pedig nagy gyakorisággal fordulnak elő természeti károk is, amelyek szintén anyagmozgással járnak (vulkáni tevékenység, földcsuszamlások, árvizek stb.).
A megoldást nehéz lesz megtalálni, hiszen – elsősorban – a fejlett társadalmak a túlfogyasztásra szocializálódtak. (Aktuális példa: a válság közepette, az USA-ban, hárman haltak meg a karácsonyi vásár megnyitása közben. A média, a kereskedők másodpercenként sulykolják az emberekbe a költekezés ideológiáját, mi ez, ha nem a korábban említett alulképzettség és tudatlanság fenntartása.)


MT: Megtörténik-e a globális ismeretek lokális alkalmazása? Mit lehetne tenni, hogy ez így legyen? 


Attól tartok, hogy még az ismeretek globális alkalmazásával is gondok vannak. Pedig ugyanannak a kérdésnek a megoldása, a veszélyek elkerülése csak lokálisan oldható meg. A „globális felmelegedéssel” összefoglalóan jellemzett változások sem egységesen jelentkeznek, hanem lokálisan eltérő mértékű és irányú változások lépnek fel. (Lesz, ahol több csapadék lesz, máshol kevesebb, egyik térségben lehűlés léphet fel, a másikban felmelegedés.)
Hogy mit lehet tenni? Tanítani, oktatni, nevelni és képezni a fiatalokat, és amennyiben még fogékonyak, akkor az idősebb korosztályokat is. Komoly gondot jelent, hogy a megelőzésnek – globális viszonylatban is – alig van tisztelete, sajnos a társadalmak nem megelőzésre, hanem kárelhárításra rendezkedtek be. Katasztrófák, haváriák esetén szervezetten működik a rendszer, a megelőzésre sajnálják a pénzt. (Gondolattársítással ez igaz az oktatásra is, tanárok felkészítésére, méltó bérezésére nehezen fordítanak anyagi eszközöket, de folyamatosan bővül a fiatalkori bűnözőkkel foglalkozók köre stb.)




MT:Mit gondol arról,hogy valóban  fenntartható-e a  fejlődés?



Annak kell lenni, mert különben még nagyobb gondok keletkeznek. Sikere ennek az elképzelésnek csak akkor lehet, ha a társadalom megérti, és – ez a legnehezebb – ha gondolata beszivárog a gazdaság, a piacok és a bankok urainak agytekervényeibe is. Így legyen.
Ha megkérdeznénk bárkit, hogy mi kell az egészséges élethez, döntően a tiszta levegőt, az iható vizet és a megfelelő mennyiségű jó minőségű élelmiszert említenék. Ezeknek a biztosítása nagy tömegek számára napjainkban sajnos már nem is olyan egyszerű, ma kb. egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez, és több mint 800 millió éhezik. Kimerülnek – még Európában is – a természeti erőforrások, sokan és sokszor helytelenül hivatkoznak a fenntartható fejlődésre.
Edmund Burke (1729–1797) nem éppen minap azt mondta: „A lovagkor leáldozott, eljött a szócsavarók, közgazdák, számfejtők ideje”. A javítás, a kilábalás egyetlen lehetősége az erkölcs, a morál helyreállítása, a tanulás és képzés nyújtotta kitörési pontok megtalálása. Ehhez az alapozó tudáson túl kreativitásra, szintetizáló képességek fejlesztésére van szükség.
Ha ezeket sikerül elfogadtatni, akkor felülírható lesz az a jelenlegi gazdaság vezetői és politikusi gondolkozás, aminek a veszélyére Edward Abbey (1927–1989) figyelmeztetett „Növekedni a növekedés kedvéért, a rákos sejt ideológiája”.


Végül egy szkeptikus gondolattal zárom:
A válsággal kapcsolatban mindenki meglepődésének adott hangot. Én is meglepődtem, de csak azon, hogy azok lepődtek meg, akiknek minden eszköz a kezükben van ahhoz, hogy mi ne kerülhessünk olyan helyzetbe, hogy meglepődjünk.


 

 

A fosszilis energiahordozók szerepe a jövő energiaellátásában


Bárdossy György


A szénhidrogén-termelés jövőbeli kilátásai
A jövő kilátásainak felméréséhez négy alapvető kérdésre kell választ találnunk:
  1. Mennyi szénhidrogén felkutatására van még remény és hol?
  2. Mekkorák lesznek a jövőbeli kutatások kockázatai és költségei?
  3. Milyen ütemben fognak nőni a világ szénhidrogénigényei (kereslet)?
  4. Mekkora szénhidrogén-termelésre van lehetőség az elkövetkező évtizedekben (kínálat)?
Az első kérdéshez: A világ reménybeli szénhidrogénkészleteire vonatkozóan az elmúlt években számos szakértői becslés látott napvilágot. A kőolajra vonatkozó becslések 300 és 1500 milliárd hordó között mozognak, földgázra pedig 100-tól 400 Tm3-re terjednek. Bérczi (1998) szerint Földünkön mintegy 800 olyan jelentősebb üledékes medence van, amelyekben elméletileg szénhidrogén jelenléte lehetséges.
A könnyen hozzáférhető szárazföldi területeken érdemi új óriás mezők felfedezésére nem számítok. Új módszerek alkalmazásával viszont megnövelhető az ismert mezők kihozatala. Alaszka, Észak-Kanada, Grönland és Észak-Szibéria szubpoláris térségeiben nem kizárt jelentős szénhidrogénkészletek jelenléte. Ezek megkutatása és kitermelése azonban a zord klíma, a mocsaras tajga és az infrastruktúra szinte teljes hiánya miatt nehéz, és igen költségesnek ígérkezik. A sekély tengerek térségeiben több évtizede sikeres kutatás folyik, például az Északi-tengerben és a Mexikói-öbölben. A kimutatott mezőkön azonban néhány éve csökken a termelés, ami a készletek fokozatos kimerülését jelzi. A kutatás ezért egyre mélyebb vizekre terjed ki, és ma már 1000–3000 méteres tengermélységeket is elér. E mélységekben, Brazília délkeleti partjai előtt, valamint Nigéria és Angola atlanti parti öveiben a közelmúltban új szénhidrogénmezőket mutattak ki. A kutatáshoz és a termeléshez azonban igen költséges technikai felszerelés kifejlesztésére volt szükség.
A nagy óceáni medencék belsejében jelenlegi ismereteink szerint nem remélhetők szénhidrogénmezők, mert vékony üledékréteg alatt rögtön óceáni bazalt következik. Viszont az óceáni medencék és a kontinensek közötti, ún. passzív kontinens peremeken helyenként 5–10 km vastagságú üledék összletek halmozódtak fel. Nem kizárt szénhidrogénmezők jelenléte ezekben az összletekben. A nagy tengermélység miatt ezek kutatása még nem kezdődött meg. Vannak tehát még kutatásra érdemes területek, de ezek megkutatása az eddigieknél jóval költségesebb lesz.
A nemkonvencionális szénhidrogének közül az olaj-homokok termelésének kiterjesztése a legígéretesebb, elsősorban Kanadában.
A kutatás szempontjából a legsikeresebbek a 60-as, 70-es évek voltak, amikor az éves készletnövekedés messze meghaladta az éves termelést. Azóta sajnos a kutatás eredményessége rohamosan csökkent, a termelés volumene pedig nőtt. A 80-as évek óta az éves termelés meghaladja az új kutatás eredményeit. A 2050-ig szóló előrejelzések szerint javulást e téren nem remélhetünk.
A második kérdéshez: Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy még sikeres kutatások esetén is azok egyre költségesebbek lesznek. Külön gondot jelent az az utóbbi években nyilvánvalóvá vált felismerés, hogy a tengeri kutatások során a fúrások technikai felszerelése rohamosan elhasználódik korrózió és rozsdásodás hatására. Ezek kijavítása, lecserélése dollár milliárdokat vehet igénybe. Súlyos kockázatot jelentenek a tengeri szénhidrogén-kutatás számára az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események, például trópusi viharok, hurrikánok. A Mexikói-öbölben, 2005-ben a Katrina-hurrikán számos úszó fúrószigetet elpusztított, és olajvezetékek váltak használhatatlanná. A meteorológiai világszervezet éves jelentései szerint e szélsőséges események gyakorisága évről évre nő. Végül, de nem utolsó sorban növekednek a kutatás és kitermelés politikai kockázatai is, például a közel-keleti térségben a fundamentalista terrorizmus. Irakban gyakoriak a merényletek a fúrások és a kőolajvezetékek ellen. A környezet károsodása is egyre nagyobb gondot jelent a kutatások számára. Ez különösen a nemkonvencionális szénhidrogén-előfordulásokra érvényes.
A harmadik kérdéshez: A világgazdaság szénhidrogénigényeinek várható növekedéséről az utóbbi időben számos tanulmány készült. Ehhez az elmúlt évek keresletének alakulása szolgált alapul. A British Petroleum 2007-ben készült gazdasági értékelése szerint a kőolaj-felhasználás az elmúlt tíz évben gyorsuló ütemben évi egy–másfél százalékkal nőtt. A földgáz felhasználása is gyorsult, és évi 2–3% növekedést ért el. A kőszén felhasználása még ennél is rohamosabban, évi fél százalékról évi 5%-ra nőtt. A közgazdászok keresletre vonatkozóan többnyire lineáris extrapolálással számolnak a 2050-ig terjedő időszakra.
A negyedik kérdéshez: A legnehezebb és legsúlyosabb kérdés, hogy a kereslet növekedésével mennyire fog lépést tartani a szénhidrogén-termelés, vagyis a kínálat. Alapvetően tévesnek tartom azt a közvélekedést, hogy a jövő évtizedek szénhidrogén-termelését a kereslet fogja meghatározni. Szerintem a szénhidrogénmezők földtani adottságai, valamint a kutatás és kitermelés technikai feltételei és költségei fogják együttesen meghatározni az elérhető maximális termelést. Az eddigi sokéves tapasztalatok szerint minden mezőn előbb lassan nő a termelés, egy csúcsot vagy platót ér el, majd lassan csökkenni kezd. Ez a tapasztalat minden országra és a globális termelésre is érvényes. Tehát, lesz egy időpont, amikor a kitermelés maximumot ér el, és ezt a szakemberek peak-oilnak nevezik. Azt, hogy ezt a globális termelési csúcsot mikor érjük el, a szakemberek eltérően ítélik meg. Kőolajra vonatkozóan becsléseik 2007 és 2037 között mozognak. Véleményem szerint a valós időpont megválasztásához a legutóbbi évek globális termelésének változásai is támpontot nyújthatnak. Kiszámoltam ezért a BP (British Petroleum) Statistical Review (2008) adatai alapján a globális kőolajtermelés éves változásait:
Ez a számsor véleményem szerint egy világméretű trendet jelez. Megerősíti véleményemet az ASPO (Association for the Study of Peak-Oil and Gas) Newsletter 2008. októberi számában megjelent diagram, amely 2008-tól a kőolajtermelés fokozatos csökkenésével számol. A tekintélyes német Energy Watch Group értékelése szerint is 2007-ben érte el a kőolajtermelés a globális csúcsot. A földgázra vonatkozóan optimistábbak az előrejelzések, 2030 és 2040 közé teszik a termelési csúcsot. A földtani készletek alapján ezt az értékelést reálisnak tartom.

Összefoglaló véleményem az, hogy az ismert készletek nagy bizonytalansága miatt a termelési csúcs bekövetkezésének évéről lehet vitatkozni – bizonyos racionális határok között –, de a termelési csúcs létét tagadni értelmetlen dolog.
Feketekőszén, barnakőszén, lignit
A szénhidrogén-előfordulásokkal ellentétben a kőszenek többnyire nagykiterjedésű, rétegszerű telepeket alkotnak. Ezért fúrásos megkutatásuk viszonylag könnyebb. Ugyanakkor nagyobbak a különbségek az egyes kőszénfajták fűtőértékei között. Legnagyobb az antracité, majd a feketekőszén, a barnakőszén és végül a lignit következik. A káros komponensek tekintetében is nagy különbségek vannak. Különösen káros egyes kőszén-előfordulások nagy kéntartalma, amely elégetéskor a levegőbe kerül, és ún. savas esők kialakulásához vezet.
A kőszenek a szénhidrogéneknél földrajzilag elterjedtebbek – több mint száz országban bányásszák. Sokáig az volt a vélemény, hogy a világ kőszénkészletei oly bőségesek, hogy ebben az évszázadban nem lesznek kőszénellátási gondok. Az utóbbi években pontosabb készletfelmérések készültek, például a német EWG (Energy Watch Group) és az Uppsalai Egyetem kutatócsoportja részéről (2007). Egybehangzó véleményük szerint az ismert készletek meghatározása többnyire pontatlan, illetve túlértékelt. A British Petroleum Statistical Review (2008) szerint a világ ismert antracit és feketekőszén készlete 431 gigatonna, a barnakőszén és lignité pedig 417 gigatonna. A világ ismert kőszénvagyonának 82%-a hat ország területére összpontosul. Ez a „Big Six” ország a következő:
Magyarország részesedése 0,4%. A világ 2007. évi kőszéntermelésének 82%-át ugyancsak ez a hat ország adja, de más sorrendben. A sort kimagaslóan Kína vezeti 41,1%-al, amit az Egyesült Államok követ (18,6%), majd Ausztrália (6,9%), India (5,8%), Dél-Afrika (4,8%) és Oroszország (4,7%) következik. A teljes globális termelés 3135 Mt kőolaj egyenérték (ez a szénhidrogénekkel való összehasonlítást teszi lehetővé). A kitermelés közel fele külfejtésekben, másik fele mélyművelésekben történik. Magyarország a globális termelés 0,1%-át adta. A Mátra alján, Bükkábránynál egy nagy külfejtés működik, amely a Mátrai Erőművet látja el lignittel. Ezen kívül Pusztavám közelében termel a márkushegyi mélyműveléses bánya, amely a Vértesi Erőművet látja el barnakőszénnel.
Figyelmet érdemel, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a kőszén piaci ára. Jó példája ennek a feketekőszén európai piaci ára (a BP Statistical Review szerint), amely 1999-ben 28,8 USD/tonna volt, és 2007-ben 86,6 USD/tonnát ért el. A szakértők további áremelkedéssel számolnak. Persze a szénhidrogének árához hasonlóan ezt is nagyban befolyásolja a kereslet és a kínálat alakulása. Magyarországon a kőszénárak emelkedése esetén több kisebb fekete- és barnakőszénbánya nyitására látok lehetőséget.
Ami a jövő kőszéntermelését illeti, a korábbi „hurrá-optimista” nézeteket egy jóval reálisabb értékelés követte. Például az EIA (US Energy Information Administration) még 2007-ben változatlan termelési szint mellett még 164 évre becsülte a világ kőszénellátottságát. Ma a szakértők megegyeznek abban, hogy a kőolaj és földgáz termelési csúcsához hasonlóan a kőszéntermelés is egy termelési csúcsot fog elérni, amit a termelés csökkenése fog követni („peak-coal”). A csúcs országonként is eltérő időpontban következik be. Így Anglia 1925-ben, Németország 1955-ben, Japán 1960-ban érte el a termelési csúcsot, és termelésük azóta fokozatosan csökken. Az Uppsalai Egyetem kutatói által készített globális termelési előrejelzés szerint leghamarabb Kína, majd az Egyesült Államok érik el a termelési csúcsot. A globális csúcs szerintük 2030 és 2035 között következik be, addig a globális termelés évi 4–5 százalékkal növekedhet. Ezután egy termelési „plató” következhet, majd 2050-től számolnak a termelés fokozatos csökkenésével. Ebből az is következik, hogy a jövő kőszéntermelése egyedül nem lesz képes a peak-oil után csökkenő szénhidrogén-termelést kiegyenlíteni.
Uránércek
A földkéregben található különböző uránércek a nukleáris erőművek fűtőelemeinek alapanyagául szolgálnak. Az urán igen sokféle formában van jelen: telérekben, szurokércben, foszforitokban és üledékes homokkövekben. Közülük gazdaságilag a homokkövekben található urán a legfontosabb. Említést érdemel, hogy a világtengerekben kb. 5 milliárd tonna urán van jelen, oldott formában. Ennek kinyerése ma még nem gazdaságos. Uránérctelepek a világ számos országában találhatók. Felkutatásukra a korábbi évtizedekben kevés figyelmet fordítottak. Az utóbbi években azonban megnőtt az érdeklődés az uránérc iránt. Így a 2004. évi szintnél 2006-ban 254%-kal többet költöttek földtani kutatásra és fejlesztésre, számszerűen 774 M USD-t. A kutatások eredményeiről, az ismert készletekről, a bányászati termelésről és az erőművi felhasználásról az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége (NEA) évente külön kötet formájában számol be. A 2008. évi kötet a közelmúltban jelent meg, és adatait felhasználtam ehhez a tanulmányhoz.
A világon eddig összesen 2,4 Mt uránt termeltek ki. A mostani kimutatott készleteket a termelési költség szerint osztályozták: kevesebb, mint 40 USD/kg urán termelési költség esetében 1,95 Mt U a készlet. Kevesebb, mint 80 US dollár/kg U esetében 4,5 Mt U, végül kevesebb, mint 130 USD/kg U esetében 5,5 Mt a globális készlet. Ehhez jó tudni, hogy az 1990-ben még 20 USD/kg U értékesítési ár mára 165 USD/kg U-ra növekedett. Ezáltal számos, korábban gazdaságtalannak tartott előfordulás gazdaságosan kitermelhetővé vált. Ez is egyik magyarázata a legutóbbi évek rendkívül sikeres kutatási eredményeinek. Azt is jó tudni, hogy az atomerőművek energia előállításában az uránérc kutatása és kitermelése a teljes költség 2–5%-át teszi ki.
A világ legnagyobb uránércvagyonnal rendelkező országai közül kimagaslóan a legnagyobbak Ausztrália készletei, amit Kazahsztán, az Egyesült Államok és Kanada követ.
A világon jelenleg 439 atomreaktor működik, és további harmincöt van épülőben. Az uránérctermelésnek ezek hosszú távú igényeit kell kielégítenie. Itt jegyzem meg, hogy a Paksi Atomerőmű jelenleg Magyarország villamos energiájának 40%-át állítja elő, a többi energiaforrásnál lényegesen olcsóbb áron. A világ legnagyobb uránérctermelő országai a világ össztermelésének 93%-át adták. A világ össztermelése 2006-ben 40 kt U volt. Ugyanakkor az atomerőművek ugyanebben az évben 66 kt uránt használtak el. Tehát az uránérctermelés az igénynek csak kerek 60%-át fedezte. A különbözetet már kitermelt, raktározott ércből, valamint katonai uránkészletekből szerezték be. A bányászati kapacitás megfelelő fejlesztésével az ismert földtani uránérckészletek az atomerőművek igényeit legalább száz évre fedezik. A reménybeli készletekkel együtt az ellátottság több száz évet ér el.
Ismeretes, hogy hazánkban Pécstől nyugatra, Kővágószőllős térségében az ötvenes évektől uránérckutatás, majd mélyműveléses bányászat folyt. A nagy mélység (500–1000 m) és a kis uránkoncentráció miatt a kitermelés ráfizetésessé vált, és ezért a kormányzat 1997-ben a bányát bezáratta. Az MBFH a bezárt bánya területén még 31 kt uránt tart nyilván, átlagosan 0,117% U tartalommal. A legutóbbi években az ausztrál Whithorse Energy cég fúrásos kutatásokat kezdett Bátaszék térségében, ahol 140–230 méter mélységben megtalálták ugyanazt a permi homokkövet, amely a kővágószőllősi előfordulást alkotta. Az átlagos urántartalom itt 0,01–0,1% U. A kutatásokat a cég Pécstől nyugatra is kiterjesztette, ahol Dinnyeberki közelében is megtalálták a permi homokkő formációt 40–60 méter mélységben. A homokkő itt az eddigi elemzések szerint átlagosan 0,13% uránt tartalmaz. Remény van mindkét helyen az urán gazdaságos kitermelésére, és a kutatás folytatását is indokoltnak tartom.
Globális következtetések
  1. Nem látok reményt a konvencionális szénhidrogénkészletek auditálásának kiterjesztésére a közeli jövőben, mert ez az érintett országoknak nem érdekük.
  2. A konvencionálisokhoz képest megnő a nemkonvencionális szénhidrogének szerepe.
  3. Véleményem szerint, a kőszenek és különösen az atomenergia szerepe is megnő a következő évtizedekben.
  4. Új globális energiapolitika kell, amely figyelembe veszi a peak-oil és peak-coal bekövetkezését: energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelése, atomenergia és a megújuló energiaforrások fejlesztése szükséges.
Hazai következtetések és javaslatok
  1. Kicsiny a valószínűség a hazai kőolaj- és földgázkészletek érdemi megnövelésére.
  2. A geofizikai és fúrásos kutatások folytatása mégis indokolt, mert kis mezők is lehetnek gazdaságosak.
  3. A makói BCGA-típusú földgáz-felhalmozódás kitermelhetőségét tovább kell vizsgálni.
  4. A mecseki kőszénből lehetségesnek tartom metán gazdaságos kinyerését.
  5. Fokozott erőfeszítések kellenek a megújuló energiaforrások hasznosítására (geotermikus energia, szél, nap, víz stb.)
  6. Az atomenergia szerepének növelése a legfontosabb járható út: a Paksi Erőmű élettartam meghosszabbítása, új harmadik generációs reaktor üzembe helyezése, radioaktív hulladékok tárolóinak megépítése.
Ajánlott szakirodalom
http://www.bp.com
http://www.eia.doe.gov
http://energy.er.usgs.gov
http://www.iea.org
http://www.worldenergy.org
Bárdossy György – Lelkesné Felvári Gyöngyi (2006): Gondolatok és kételyek Földünk szénhidrogén készleteivel kapcsolatosan. Magyar Tudomány. 1, 62–71.
Bárdossy György – Lelkesné Felvári Gy. – Pogácsás Gy. (2008): A világ szénhidrogén vagyonáról. Publicisztika és valóság. Természet Világa. 139, 2, 62–67.
Höök, Mikael – Zittel, W. – Schnidler, J. – Aleklett, K. (2007): A Supply-driven Forecast for the Future Global Coal Production. Energy Policy.
Lakatos István (ed.) (1999–2007): Edvances in Incremental Petroleum Production. Progress in Mining and Oilfield Chemistry. I–VII. Akadémiai, Budapest
Pápay József (2003): Development in Petroleum Reservoirs. Akladémiai, Budapest
Pápay József (2007): Kőolaj és földgáztermelés a XXI.században. Földtani Közlöny. 137, 41–61.
Robelius Frederik (2007): Giant Oil Fields – The Highway to Oil. Uppsala University
Vajda György (2006): Energia és környezet. Ezredforduló. 2, 3–7.
Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (2007): Magyarország ásványi nyersanyag vagyona 2007.
OECD NEA (2008): Uranium 2007: Resources,Production and Demand. OECD NEA

<-- Vissza a 2009/01 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]