A sors különös alakulása, hogy Harnos Zsolt április 10-én, Zsolt napon hunyt el. A szívműködése váratlanul leállt. Hirtelen halál fájdalom nélkül, de nagy fájdalom családjának, baráti körének, munkatársainak, tanítványainak és a szakma művelőinek.

Az ELTE TTK alkalmazott matematikus szakán 1966-ban szerzett diplomát. 1966 és 1987 között az MTA, az OMFB és az Országos Tervhivatal különböző intézeteiben dolgozott. 1987-től haláláig a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (2000-től Szent István Egyetem, majd 2003-tól Budapesti Corvinus Egyetem) Matematika és Informatika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

Tudományos pályafutását jellemzik a következő adatok: A matematikai tudomány kandidátusa, 1978. (Értekezésének címe: Szubderiváltak és érintőkúpok vizsgálata és alkalmazásaik optimalizációs problémákra.) • A matematikai tudomány doktora, 1985. (Agroökológiai adottságok rendszerének matematikai modellezése) • Az MTA levelező tagja, 1995. (Székfoglaló előadása: Az informatika szerepe az agrártudományokban) • Az MTA rendes tagja, 2001. (Mezőgazdasági rendszerek modellezésének néhány problémája)

Az egyetemi közéletben való részvételéből kiemelkedő a tudományos rektorhelyettesi funkció 2000–2006 között a Szent István Egyetemen és a Budapesti Corvinus Egyetemen. Doktori iskolát vezetett, és elnöke volt a BCE kertészettudományi részlege Élettudományi Doktori Tanácsának.

Nagyívű kutatási munkákban vett részt, illetve kutatási témákat, projekteket vezetett. A múlt század hetvenes éveinek közepétől foglalkozott a közgazdaság, agrárgazdaság, környezetvédelem, környezetgazdálkodás matematikai és informatikai kérdéseivel.

Matematikai módszertani, alkalmazott informatikai kutatásai nagyrészt jelentős hazai és nemzetközi kutatási projektekhez kapcsolódtak. Ezek közül kiemelkedők:

A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciáljának felmérése • A biomassza hasznosítási lehetőségeinek feltárása • Az aszálykárok elemzése • Az AGRO-21 projekt • Az AGRO-QUALITAS program • Az agrotechnika termőképességre gyakorolt hatásainak elemzése (IIASA – nemzetközi projekt) • A klímaváltozás és annak várható hatása a mezőgazdaságra (CLAIRE és CLIVARA nemzetközi projektek)

A múlt század kilencvenes évei óta kutatási tevékenysége elsősorban az időjárás-változékonyság, a klímaváltozás előre jelzett alakulásának elemzésére, a mezőgazdaságra gyakorolt hatásainak feltárására irányultak.

Részt vett a VAHAVA (Változás–Hatás–Válaszadás) elnevezésű projektben 2003–2006 között. Ez a projekt képezte a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia tudományos alapját. A stratégiát az Országgyűlés 2008. márciusban egyhangúlag elfogadta. A projekt folytatását jelentette a Felkészülés a klímaváltozásra: Környezet–Kockázat–Társadalom (KLIMAKKT) program, melynek vezetője volt. Bekapcsolódott az Európai Unió Adaptation and Mitigation Strategies: Supporting European Climate Policy (ADAM) elnevezésű projektbe, és a magyar csoport munkáját irányította.

2007-ben vezetésével alakult meg az „Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz” elnevezésű akadémiai kutatócsoport.

Több nemzetközi szakmai szervezetben tevékenykedett, és vállalt el vezetői funkciókat. Felelős kiadója volt a KLÍMA-21 Füzetek folyóiratnak.

2002-ben kutató és oktató munkája elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. 2006-ban munkásságának elismerését Széchenyi-díjjal jutalmazták.

Kiváló tudós, oktató és kutatásszervező volt. Igényes és munkabíró, talán többet is vállalt, mint amennyit kellett volna. Jó érzékkel rendelkezett a különböző szakterületekhez tartozó személyek összefogásához és valódi interdiszciplináris projektek, programok kidolgozásához. Korán távozott el. Az új projekt (Klímaváltozás és Biztonság) kidolgozását és megalapozását elkezdte, de végrehajtani már nem tudja.

Engem személyes barátság is fűzött hozzá. 1978-tól dolgoztunk közös kutatási témákban. Egy kicsit tanítványomnak is tekintem, de több területen ő volt az én tanítóm.

2008-ban tréfálkozva a következőt mondtam egymás között, baráti társaságokban és a szélesebb szakmai nyilvánosság előtt is: „Az elmúlt harminc évben én voltam a projektvezető és te voltál az elsőszámú szakértő. Most cserélünk. A következő harminc évben te leszel a projektvezető, és én ott állok mögötted.” Sajnos ebből csak egy év valósult meg.