Jéki László türelmes, higgadt, derűt és nyugalmat
sugárzó ember volt. Szellemi értelemben mégis a felvilágosodás
gyermeke, örökké nyughatatlan, enciklopédista alkat, akit a
kíváncsiság hajtott. Az egyiptomi szarkofágoktól Alfonse Mucha
plakátjain keresztül a musicalekig szinte minden érdekelte.
Könyvtárának állandó bővítésén kívül gyűjtött bélyeget, képeslapot,
pénzérmét, röplapot stb. Beutazta a fél világot, mégis minden útjára
úgy készült, akár Humboldt egy tudományos expedícióra. Áttanulmányozta
az adott térség történetét, zenéjét, irodalmát, konyháját, és
igyekezett a lehető legtöbbet belesűríteni a programba. Útközben
mindent lefényképezett, s a képeket rendszerezte, albumokba
ragasztotta. Rejtély, hogy minderre honnan volt ideje, energiája.
Életének utolsó negyedében fokozatosan elhatalmasodó, gyógyíthatatlan
betegség kínozta, melyet panasz nélkül, rendkívüli méltósággal viselt.
Csodával határos módon épp ez az utolsó tizennyolc
esztendő volt életének legaktívabb és legtermékenyebb periódusa.
Kiváló pedagógusi képességeit édesapjától, a vasasi általános iskola
tanárától örökölte. Bár a sors úgy hozta, hogy sosem állt egyetemi
katedrán, a rádió- és tévécsatornák tudományos ismeretterjesztő
műsorainak állandó vendégeként, a Népszabadság és számos más
lap külső munkatársaként, a Fizikai Szemle és a Magyar
Tudomány szerkesztőjeként, és csaknem 2500 cikk szerzőjeként
többet tett a fizika eredményeinek terjesztéséért, mint a legtöbb
hivatásos oktató. A Magyar Televízió Mindentudás Egyeteme című
sorozatának egyik legnépszerűbb előadását Jéki László tartotta.
Előadásának címével (Sugárözönben élünk) Öveges József emléke
előtt tisztelgett. A mindennapi életből jól ismert jelenségek
segítségével tudományának legbonyolultabb felfedezéseit is képes volt
üdítően egyszerű, világos mondatokban, mégis szakmailag korrekt módon
bemutatnia. 2003-ban jelent meg A gyilkos nő és a bab című
könyve, melyben konyhai példák kapcsán ismertetett számos fontos
fizikai és kémiai törvényszerűséget. Népszerűsítő írásainak legújabb
gyűjteménye most áll megjelenés alatt a pécsi Hetedhéthatár Kiadónál.
Kiemelkedő ismeretterjesztő tevékenységéért tucatnyi kitüntetést
kapott, köztük az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Prométheusz-érmét
(1986), a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó-díját (1996), a Magyar
Újságírók Szövetsége Hevesi Endre-díját (1999), az Akadémiai Újságírói
Díjat (2002) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét
(2005).
A gyerekek és a fiatalok rajongtak érte. Lenyűgözte
őket osztatlan figyelmével, diszkrét kedvességével, előítéletektől
mentes, okos érveivel. Mindvégig hitt a tiszta ész erejében és a
természettudományos módszerek hatékonyságában. Akkor is, amikor a
természet erői már nem voltak kegyesek hozzá.
A kedves és nagyszerű munkatárstól
megrendült szívvel búcsúzik
a Magyar Tudomány szerkesztősége
|