párbeszédnek. Azt szeretném, ha
nyugodt és szakszerű párbeszéddel, tudományos érvekkel segíteni
tudnánk a politikai erőknek a szlovák nyelvtörvény visszavonását célzó
törekvéseit.
Az anyanyelv az ember legbelsőbb
személyes ügye. Ugyanakkor az emberiség nagy közösségében vagy éppen
Európa közösségében az ember egyszerre lakója és házigazdája is
anyanyelvének. Megéli öntudatát, egyúttal megérteti önmagát. E
kettősség nélkül hiányzik az európai nézőpont és hozzáállás. Ma a
nemzeti nyelveket éppen az méri meg, mennyire kapnak új életre egy
másik kultúra és nyelv hatásai által, s nem az, hogy mennyire tudnak
elzárkózni előle.
Ahol a fordítás válik a más
anyanyelvű nyelvhasználó fő feladatává, ott törvényszerűen kialakul a
társadalmi egyenlőtlenség, ott a gondolat szuverenitása sérül.
Ahol a nyelvhasználat döntően
reprezentációs és szimbolikus kérdés, ott a hatalom eszközévé, sőt
monopóliumává válhat, s a törvényességhez az önkény árnyéka tapadhat.
„Az anyanyelv ad nevet a tényeknek”
– írja Márai Sándor. Ahol az anyanyelv használatát korlátok közé
vonják, ott a tények megismerhetőségét, a világ, az ország, a haza
fogalmának megértését is nehézzé teszik.
Nem a nyelv szabad, hanem az ember,
aki használja. Ahol a nyelv használatát korlátozzák, ott az ember
szabadságát veszélyeztetik. A tudomány logikájának alapja a
gondolkodás szabadsága, éppen ezért vállalhat a tudomány sikerrel
szerepet a nyelvhasználat szabadságáról szóló eszmecserében, a
nyelvhasználat jogi szabályozásának kritikus esetében is.
A tudományos elemzés és értékelés
nem öncélú mérlegelés, nem a viszonylagosság elmélyítésének terepe,
még csak nem is a viták megnyitásának színtere, hanem elmélyítése a
bizonyosságnak, érvrendszere a véleményformálásnak, megalapozója a
hiteles fellépésnek.
A tudományos beszédmód éppen attól
mentesíti az eszmecserét, amitől egy ügy viták martalékává és
nézeteltérések toposzává válhat. Ugyanakkor éppen azzal a
tisztánlátással ruházza fel a véleményformálókat, amellyel a nemzeti
értékek és az emberi szabadság mellett egyaránt elkötelezett politikai
cselekvés eredményes lehet. Nem lezárja, hanem megnyitja a jó döntések
sorát.
„A nyelv maga is elkötelezettség. A
nyelv maga is erkölcs.” – vallja Csoóri Sándor. Az erkölcsöt a
törvénykezés védeni, és nem megtépázni hivatott. |