Ausztriában az 1994-es Burgenlandi
kisebbségi iskolatörvény a tartományban élő magyarok, horvátok, és
romák oktatási jogait szabályozza a különböző oktatási szinteken. A
törvény legfontosabb eleme, hogy nem korlátozódik csak a magyarlakta
településekre. Az elemi iskolákban engedélyezi a kétnyelvű oktatást,
illetve egynyelvű osztályok/iskolák működését is. Ez utóbbi esetben az
államnyelvet heti hat órában kell kötelezően tanulni. Ez utóbbi
oktatási formával a szülők általában nem élnek, mert attól félnek,
hogy gyermekük nem fogja megfelelő kompetenciával elsajátítani az
államnyelvet. (Szoták, 2009, 22.)
Középiskolai szinten kétnyelvű
oktatást engedélyez a törvény. Burgenlandban a felsőőri Kétnyelvű
Szövetségi Gimnáziumot a tartomány egyik legjobb iskolájaként tarják
számon. Anyanyelvi tanárok oktatnak, akik nagy toleranciával,
megőrizendő értékként beszélnek a magyarok által beszélt helyi
dialektusról, erősítve ezzel a beszélők nyelvi tudatát. Hiába a jogi
keret, ha a népcsoport nem használja ki a lehetőségeket. Bécsben csak
délutáni vagy hétvégi iskola keretében lehet magyarul tanulni.
Média mint nyelvhasználati színtér
Kisebbségi helyzetben az optimális gyakoriságú anyanyelvű
műsorszolgáltatás és a kisebbségekkel kapcsolatos sajtótermékek
megjelenése segíti, hozzájárul az anyanyelvi identitás fenntartásához.
Az alábbi táblázatból azt olvashatjuk ki, hogy műsoridő tekintetében a
legjobb a muravidéki magyarság helyzete. A másik két magyarlakta
kisrégióban az anyanyelven való információszerzés lehetősége csak
korlátozott mértékben adatik meg a magyar népcsoporthoz tartozóknak.
Szlovéniában a nemzeti közösségek
tájékoztatási jogát A nyilvános közleményekről és a médiáról szóló
törvény szabályozza. Az 1956 óta a folyamatosan megjelenő Népújság
szolgáltatja a kisebbségi és többségi híreket magyar nyelven.
Naponta 10–12 órában sugároz a rádió magyar adást, s a tévében hetente
négyszer adnak magyar nyelvű műsort.
Önálló szerkesztőséggel sem a
horvátországi, sem az ausztriai magyarok nem rendelkeznek. Az osztrák
médiapolitikában a Médiatörvény 2001-es megalkotásáig nem létezett
jogszabály, amely a kisebbségi anyanyelvű műsorszolgáltatásra
vonatkozott volna (Kogoj, 1968). A legújabb törvény értelmében a hat
autochton népcsoport nyelvén köteles a közszolgálati televízió
„méltányos mennyiségben” műsort sugározni. Kár, hogy a törvény nem
fejti ki, mit ért „méltányos mennyiségű” műsoridőn. Az állam
kisebbségpolitikájára a már említett módon jellemző, hogy a
médiaszabályozás területén nem vállal felelősséget, mert ugyan
ratifikálta a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját 1992-ben, de a
Tömegtájékoztatási eszközök című 11. cikkelyből egyetlen
paragrafust sem választott. Ma az ORF burgenlandi stúdiójában
készülnek kisebbségi műsorok.
Hitélet
Szlovénia: a vallási életben eléggé ellentmondásos a magyar nyelv
használatának lehetősége, mert a nemzeti közösségek nyelvének
használati joga az egyházi szertartásokon nem tartozik az állam
kötelezettségébe. A katolikusoknak biztosítják a magyar nyelvű
vallásgyakorlást, de az evangélikusoknál ez nincs így, a reformátusok
lelki gondozását pedig magyarországi pap látja el (Kolláth, 2003,
198.). Ma az egyház kimondottan vallási célokra koncentrál a
Muravidéken, nem tölt be nyelvmentő szerepet (Göncz, 2006, 73.).
Horvátországban visszaszorul az
anyanyelvű igehirdetés, a magyarlakta közösségek legtöbbjében horvát a
liturgia nyelve. Bár az anyanyelvű vallásgyakorlás biztosított,
nincsenek magyar papok, de magyarul beszélőkből is kevés van (vö.
Lábadi, 2003, 186.).
Az ausztriai magyar népcsoportot
vallási szempontból heterogenitás jellemzi. Az eltérő felekezethez
való tartozás évtizedekig gátja volt a magyarok közötti házasodásnak.
Napjainkban – bár a lehetőség adott a magyar nyelvű egyházi
szertartások celebrálására – leginkább a vallási közösség élén álló
személytől függ, hogy felvállalja-e a magyar nyelv ápolását, vagy a
közösség igényének megfelelően alakul egyházi színtereken a nyelv
megválasztása. Ahol optimálisak a körülmények (Felsőőr, Sziget), ott
is a német nyelv dominanciája jellemzi a közösség nyelvhasználatát a
templomi liturgia során.
Összegző gondolatok
A nyelvek fennmaradása Európa kulturális örökségének záloga. A fentiek
ismeretében elmondhatjuk, hogy a példaértékű vagy legalábbis
ideálisnak mondható jogi lehetőségek sem jelentenek önmagukban
garanciát kisebbségi helyzetben az anyanyelv megtartására, ha ezek a
törvények az utolsó pillanatban születnek, s maga a kisebbség nem tud,
vagy a felsorolt okokból nem akar velük élni.
A nyelvi jogok területén az
államnak nem csak elismerő feladata van, felelősséget is kell
vállalnia a kisebbségi nyelvi jogok védelmében és végrehajtásában. Egy
globális, multikulturális világban a nyelvi jogoknak nagyon fontos
szerepük van, a nyelv ügye nem lehet veszélyes téma. (vö. Trócsányi,
2006, 7.)
A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyelve veszélyeztetett
helyzetben van. A nyelvvisszaszorulásnak, a nyelvcserefolyamat
felgyorsulásának, a másodnyelvi iskoláztatás terjedésének okát abban
találjuk, hogy a magyar nyelv nyelvhasználati színtereket veszít:
kiszorul a politikából, a közéletből, a közigazgatásból. (vö. É. Kiss,
2004, 154.) Azáltal, hogy a magyar mint kisebbségi nyelv nem
használható mindenhol, nincs meg az emberben a teljesség érzése a
nyelvével kapcsolatban. Elfelejti, vagy nem is fogja megtanulni
bizonyos szakterületek szókincsét, nem érti majd meg magyarul egy
nyomtatvány kifejezéseit, s a következő lépcső az lesz, hogy a szülő
nem érzi majd fontosnak, hogy átadja anyanyelvét gyermekének.
Jelen konferencia a 2009.
szeptember elsejétől bevezetésre kerülő szlovák nyelvtörvény kapcsán
szerveződött. Ausztriában nincs klasszikus értelemben vett
nyelvtörvény, de jelen van a hiánya a politikai diskurzusokban.
Elképzelések szerint a német nyelv védelmére alkotnák meg.
A szlovén nyelv nyilvános
használatáról szóló törvényt 2004-ben fogadta el a parlament. A
szlovén nyelv globalizáció elleni védelmében jött létre. A szlovén
nyelvről nem mint államnyelvről, hanem mint az ország, s mint az EU
hivatalos nyelvéről beszél, de regionális hivatalos nyelvként a
magyart és az olaszt is megemlíti. A szlovén jogalkotás újra
példaértékű. Marko Stabej (2004), a Ljubljanai Egyetem Bölcsészkarának
neves nyelvésze nyilatkozta a nyelvtörvény kapcsán a következőket: „A
szlovén nyelv a közélet minden területén teljes életet él. Fontos,
hogy az emberek nemcsak készek használni, hanem akarják is használni,
hiszen ez a nyelvi kommunikációjuk elsődleges eszköze. A törvény talán
azért (is) jó, mert azok az emberek, akik eddig nem vagy alig
gondolkodtak a szlovén nyelv funkcióin, állapotán, most elkezdenek
gondolkodni ezen. A lényeg: ha a szakma nem vigyáz kellőképpen arra,
hogy a beszélők pozitívan gondolkodjanak a szlovén nyelvről,
kialakulhat egyfajta „félelem” a törvénytől. És a beszélők félelme
arra vonatkozóan, hogyan is használják a szlovén nyelvet, a lehető
legrosszabb, ami egy nyelvvel történhet.”
Az utolsó sorokra hívnám fel a
figyelmet: Egyrészt, Stabej a szakma felelősségéről beszél. S valóban,
számtalan olyan társadalmi probléma van, amelynek enyhítésében a
nyelvész komolyan segíthetne, a köz érdekét szolgálná (Kontra, 1999).
Szolgálhatja, ha erre lehetőséget kap. Erre jó példa ez a mai
konferencia.
Másrészt: Stabej a félelemről
beszél, a beszélők félelméről, amely ha egy nyelvvel kapcsolatban
meggyökeresedik a fejekben, ha félelem kapcsolódik egy nyelv
használatához, akkor az hosszabb-rövidebb úton a nyelvcsere felé
vezet.
Sajnos a szlovák nyelvtörvény ebbe az irányba
mutat. Elbizonytalanítja a beszélőt, a hétköznapi embert, félelmet
kelt, és büntetni akar. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek a nyelv
ellen, a nyelv fennmaradása ellen valók, különösen kisebbségi
léthelyzetben.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kolláth Annának, a Maribori
Egyetem tanszékvezetőjének a rendelkezésemre bocsátott információkért.
Kulcsszavak: nyelvtörvény, nyelvi jogok, nyelvpolitika, nyelvcsere,
oktatás nyelve, népcsoport, kisebbségpolitika
IRODALOM
Baumgartner Gerhard
(1995): 6Xösterreich. Gesichte und Aktuelle Situation der
Volksgruppen. In: Hemetek, Ursula (Hrsg.) Initiative Minderheiten.
Drava Verlag, Klagenfurt
É. Kiss Katalin (2004).
Anyanyelvünk állapotáról. Osiris, Budapest
Göncz László (2006): Az
anyanyelv használatához való jog Szlovéniában. Romániai Magyar
Jogtudományi Közlöny. IV, 2, 69–74.
Gyurgyik László (2005): A
határon túli magyarok számának alakulása az 1990-es években. Magyar
Tudomány. 6, 2, 132–144.
Haugen, Einar (1972): The
Ecology of Language. Stanford University Press, Stanford
Klopčič, Vera (1994):
Pravice manjšin v evropskih dokumentih. In: Vencelj, Peter –
Klemenčič, V. – Novak, L.: Sonja uredili: Manjšine v prostoru
Alpe–Jadran. Ljubljana. 105–110.
Kogoj, Cornelia (1998):
Minderheiten und medien in Österreich – Beschreibung eines
Kommunikativen Mißverhältnisses. Gesamtes Grundsatzreferat, Initiative
Minderheiten
Kolláth Anna (2009):
Beszámoló. A szórványkérdéssel kapcsolatos publikációk a Muravidéken.
Kézirat.
Kolláth Anna (2003): A
szlovéniai kisebbségek nyelvi jogai a törvények és a rendeletek
tükrében. In: Nádor Orsolya – Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok,
kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Akadémiai, Budapest.
190–203.
Kontra Miklós (1999):
Közérdekű nyelvészet. Osiris, Budapest
Lábadi Károly (2003):
Nyelvtörvények, nyelvi jogok Horvátországban. In: Nádor Orsolya –
Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika
Kelet-Közép-Európában. Akadémiai, Bp., 176–189.
Stabej, Marko (2004): Zakon o rabi
slovenščine velja.
WEBCÍM >
Szekeres Péter (2006): Az
anyanyelv használatához való jog Horvátországban. Romániai Magyar
Jogtudományi Közlöny. IV, 2, 63–68.
Szoták Szilvia (2009): A
magyar nyelv helyzete Ausztriában. Korunk. III, 2, 22.
Szoták Szilvia (2004): A
burgenlandi magyarság nyelvi jogai. In: P. Lakatos Ilona – T. Károlyi
Margit (szerk.): Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere. Tintai,
Budapest. 278–291.
Trócsányi László (2006):
Az anyanyelvhasználathoz való jog a nemzetközi alkotmányokban.
Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny. IV, 2, 7–1.
Várady Tibor (2007): Kisebbségi jogok a
volt Jugoszlávia utódállamaiban – megoldásképletek a koszovói krízis
tükrében.
WEBCÍM >
Vratuša, Anton (1996): A
nemzeti kisebbségek, mint a nemzetek közötti együttműködés tényezői.
In: Vugrinec, Jože – Takács Miklós (szerk.): Együttműködés a határ
mentén – Sodelovanje ob meji. Murska Sobota, Szombathely, 95–101.
LÁBJEGYZETEK
1
Ausztria: 1955-ös Államszerződés, 1976-os Népcsoporttörvény; Horvát
Köztársaság Alkotmánya 1990.; Szlovén Köztársaság Alkotmánya 1991.
<
|