Az alább közölt két írásnak évfordulós aktualitása
van. 2009 nemzetközi Galilei év, mert négyszáz éve, 1609 júliusában
végezte Galileo Galilei az első távcsöves megfigyeléseit és 1610
elején jelent meg a Nuncius Sidereus, a megfigyeléseiről szóló
beszámolója.
Most folyó évnek magyar vonatkozása is van: ötven
évvel ezelőtt jelent meg egy kötet, Galilei egyik, 1632-ben publikált
fő művének a röviden Dialogo-ként emlegetett, a kopernikuszi
asztronómia melletti érveit felsorakoztató munkájából, Párbeszédek
címen M. Zemplén Jolán válogatásában, fordításában, és a kihagyott
részeket összefoglaló kommentárjával. M. Zemplén huszonöt éve hunyt
el. Életútját és életművét méltó módon és jól dokumentálva mutatja be
itt közölt írásában egykori közvetlen munkatársa, Gazda István, a
Magyar Tudománytörténeti Intézet vezetője. Írása önmagáért beszél, és
nem igényel kommentárt – úgy vélem.
A másik, itt közölt írás Gheorghe Stratan, a
kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem fizikus végzettségű
tudománytörténet-professzorának írása elé azonban, azt hiszem,
szükséges néhány szót előrebocsátani. Gheorghe Stratan rövid cikke
olvastán ugyanis sokan úgy vélhetik: egy kritikus hangvételű írás nem
való egy évfordulós méltató megemlékezés keretei közé. Azt hiszem
azonban, hogy Stratan komparatív elemzése: M. Zemplén és Stefan Bălan
(1913–1991) Dialogo-válogatásának összevetése, indirekt módon
éppen M. Zemplén emberi és tudósi nagyságáról tanúskodik. Arról, hogy
a román verzió készítőjétől eltérően M. Zemplén Jolán nem tett
ideológiai engedményt az ’50-es években Magyarországon fennálló
politikai helyzetben, és az akkori magyar értelmiség legjobbjaihoz
hasonlóan klasszikus művek fordításával foglalkozott, mert eredeti
írásait csak súlyos megalkuvással tehette volna közzé.
Stratan kritikai észrevételei M. Zemplén munkájával
kapcsolatban filológiai jellegűek, s mint ilyenek jórészt helytállóak
(bár a két konkrét példája: Sagredo redundáns beléptetése és az
Orlando-utalás esete jelentéktelen, és inkább kiadói-szerkesztői, mint
fordítói-válogatói hiba. S egy válo-
|
|
gatást egyébként is mindig érhet jogos kritika.
Stratan írása ugyanakkor a történeti és kulturális kontextus
ismeretének hiányáról vagy figyelmen kívül hagyásáról tanúskodik, ami
pedig ma egy tudománytörténész esetében komoly módszertani hiba.
Stratan ugyanis figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a M. Zemplén
féle Párbeszédek fordítás-válogatás nem tudományos
(tudománytörténeti) szakkönyv, hanem ismeretterjesztő kiadvány. Az
Európa Kiadónál a szépirodalom klasszikusait fordításban közreadó
paperback füzetek sorozatában jelent meg. (A terjedelem tehát erősen
korlátozott volt.) Galilei Dialogo-ja ugyanis tudományos
értékén túl irodalmi értékkel is rendelkezik. A mű nem értekezés,
hanem a heliocentrikus asztronómia mellett és ellen szóló érvek
közötti, színpadias és irodalmias elemekben bővelkedő, drámai
összecsapás, három személy (Salviati, Simplicio és Sagredo)
képviseletében. Stratan tehát olyasmit kér számon M. Zemplén Jolánon
és az Európa Kiadón, amire azok eleve nem
vállalkoztak/vállalkozhattak. Ezt azonban (mint kérdésemre
megerősítette) a magyar nyelv és háttértudás híján Stratan professzor
nem tudhatta. Már az merész vállalkozás volt részéről, hogy csupán egy
magyarul értő segítőre támaszkodva filológiai kritikára vállalkozott.
(És nem csak a budapesti, hanem a bukaresti Kriterion kiadás esetében
is.) Abban azonban nagyon igaza van Stratan professzornak, hogy a
kiváló teljes Discors-fordításhoz hasonlóan ideje lenne egy teljes
magyar tudományos igényű Dialogo-fordítás elkészítésének és
megjelentetésének. Ezzel adósak vagyunk…
Írását Gheorghe Stratan néhány hónapja a
Hungarian Quarterly-nek küldte el közlésre. A főszerkesztő, Zachár
Zsófia továbbította hozzám. Úgy gondoltam, érdemes ezt a rövid írást
minden fogyatékossága ellenére közzétenni, mert igen tanulságos képet
villant fel egy már letűnt korszak két eltérő emberi útjáról, két
különböző kulturális produktumáról. Remélem, mások is így látják.
Kulcsszavak: Galilei, M. Zemplén Jolán
|
|