A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM


 CHOMSKY HATÁSA A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁHOZ
    KAPCSOLÓDÓ NYELVÉSZETBEN (ELŐADÁSVÁZLAT)

X

    Kálmán László

     CSc, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens, MTA Nyelvtudományi Intézet
     ELTE-MTA Elméleti Nyelvészet kihelyezett tanszék • kalman(kukac)nytud.hu

 

1. Chomsky fellépésének körülményei


A 20. század közepétől évtizedekig euforikus optimizmus övezte azt az elképzelést, hogy az emberi tudást (a szaktudást, a nyelvtudást, a karakter- és arcfelismerést stb.) szabályrendsze-rekkel lehet megragadni. Ez az akkori informatika fejlődési irányával volt összefüggésben. Ebbe a hangulatba illeszkedett Chomsky korai munkássága (legalábbis az a része, amit az informatikusok és a mesterségesintelligencia-kutatók ismertek belőle). Chomsky a természetes nyelvet a formális nyelvek elméletének eszközeivel próbálta modellezni, alaptétele az, hogy a természetes nyelvet is érdemes jelsorozatok osztályának felfogni, és egy-egy természetes nyelv nyelvtana nem más, mint egy-egy ilyen osztály rekurzív megadása.  Az ennek az elképzelésnek, az ún. generativizmusnak alapján történő mondatelemzés jól megfogalmazott és megoldható problémának látszott a kívülállók számára.


2. Chomsky elmélete és ami ma érezhető belőle


Lényegében egyetlen vonása maradt Chomsky elméletének, aminek nyomait megtaláljuk a mai számítógépes nyelvészeti rendszerekben.  Ez a mondatszerkezetnek a kereszteződés nélkül síkba rajzolható fákkal való ábrázolása.  Ennek az ábrázolásnak különböző származékai ma is használatosak a mondatszerkezet megragadására.  Az ilyen módon ábrázolható mondatszerkezetek a kontextus-független frázisstruktúra-nyelvtan (CFPSG) nevű nyelvtanosztályhoz kapcsolódnak, mivel ezek azok a nyelvtanok, amelyeknél éppen ilyen struktúrával ábrázolhatjuk azokat a bizonyításokat, levezetéseket, amelyek egy-egy jelsorozatnak a nyelvhez való tartozását igazolják. A CFPSG-kkel történő levezetésekhez, bár általános esetben reménytelenül bonyolultak, vannak egyszerűsítő elemző technikák az informatikában.  A CFPSG történetéhez a következőket kell hozzáfűzni:
Ez volt az a nyelvtan („nyelvmodell”), amelyet Chomsky már 1957-ben, a Syntactic Structures című könyvében elvetett, mint inadekvátat.

A CFPSG ekvivalens a kategoriális nyelvtanok legrégebben ismert változatával, amelyet Kazimierz Ajdukiewicz, Johann Lambek és mások sokkal korábban fejlesztettek ki.

Mint említettem, komplexitása miatt az általános CFPSG már alig használható (csak speciális fajtái használhatóak) elemzésre.

Az elemzési lehetőségek kombinatorikus robba-nása miatt a Chomsky-féle nyelvosztályok vizsgálata nagyrészt csak elméleti érdekesség maradt.

A számítógépes nyelvészet főáramában a generativizmuson alapuló modelleket nem találunk. A szabály-alapú megközelítések általában is sikertelennek bizonyultak.


 

 

 

3. A generativizmus elméleti érdekessége a számítógépesek számára


A mesterséges intelligenciával foglalkozók tehát a formális nyelvek elméletének alkalmazhatóságát találták technikailag fontosnak Chomsky megközelítésében, mert a nyelvészet korábbi szakaszában ilyen könnyen alkalmazható formalizmust nem dolgoztak ki.  Elméletileg pedig egyetlen igazi újítást találtak benne, a magyarázat fogalmát, amely ebben a formájában a nyelvészetben addig ismeretlen volt, bár más tudományok elfogadták. Eszerint az azonos leíró erővel rendelkező modellek közül az egyszerűbbet kell választani, annak nagyobb a magyarázó ereje.  Vagyis a magyarázat fokozatos fogalom, nem a magyarázat meglétéről vagy hiányáról, csak többé vagy kevésbé magyarázó jellegű leírásokról beszélhetünk, és mindig az egyszerűbb a magyarázóbb.  (Az a másik megfogalmazás, hogy „minél több univerzális elvet használjunk fel a leírásban”, az egyszerűséggel egyenértékű, ha az összes nyelv leírásának globális egyszerűségére törekszünk.)  Ezzel kapcsolatban a következő fontos észrevételeket kell megtenni:

Soha, egyetlen alkalommal sem mutatták meg két alternatív leírásról, hogy azonos a leíró erejük, tehát hogy érdemes őket összehasonlítani a magyarázó erejük összehasonlításának érdekében.

Soha nem definiálták az ún. „simplicity metric”-et, az „egyszerűségi mértéket”, amelyet alkalmazni kellene az ilyen esetekben.  Vagyis semmilyen értelmes javaslat nincs arra vonatkozóan, hogy egy nyelvi jelenségkör két formális leírása közül melyiket miért kellene „egyszerűbbnek” tekintenünk a másiknál.


4. Néhány jellegzetes Chomsky-idézet


Ezekkel az idézetekkel szeretnék rávilágítani arra, hogy az empirikus jelenségek modellálására vállalkozókra miért nem volt túl nagy hatással Chomsky szemlélete.

„Én arra törekszem, hogy kisebb jelentőséget tulajdonítsak bizonyos nyelvi adatok pontos leírásának, mint az alapprincípiumok mélységének és magyarázó erejének.”

„Mindegy, hogy milyen pontosak a megfigyeléseink, milyen objektívek a módszereink, mennyire ismételhetők meg a »kísérleteink«. […] Érdekes ellenben az, hogyan viszonyulnak azokhoz a magyarázó  elméletekhez, amelyek a nyelvi képesség alapelveit próbálják megfogalmazni.”

„Őszintén szólva, nem hiszem, hogy értelmes cél volna »minden tény« magyarázatára törekedni.  Ellenkezőleg:  csak azoknak a tényeknek a felfedezése fontos, amelyek perdöntőek az alapstruktúra és az elvont, rejtett elvek meghatározása szempontjából.”

 


 

Kulcsszavak: nyelvtanelmélet, mesterséges intelligencia, generativizmus
 


 

IRODALOM
Noam Chomsky (1985): Generatív grammatika. Beszélgetések Mitsou Ronat-val.  (Fordította: Pap Mária) Európa, Budapest