. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal olvastam Farkas Anikó gondolatait a határon túli szakkollégiumok kapcsán. A szerző által leírtakhoz szeretnék pár gondolatot magam is hozzáfűzni. Elfogadva Farkas Anikó megállapítását, miszerint „Az első állításom, hogy szakkollégium sui generis nevelési-oktatási forma, vagyis nincs hozzá fogható, vele bármilyen objektív szempontrendszer alapján összehasonlítható intézmény az oktatás világában. Egyedisége mellett ezen intézmények halmazára a sokszínűség és a heterogenitás jellemző, mely a sajátos működési elvek, elsősorban a magas fokú autonómia és önkormányzatiság következménye. Nincs tehát két egyforma vagy akár egymásra valamennyi lényeges tulajdonságában hasonlító szakkollégium, vannak azonban fontos, általánosan jellemző tartalmi ismertetők.” Szeretnék rávilágítani  arra a tényre, hogy egyetlenegy szakkollégium sem független a felsőoktatási környezettől, valamit tágabb kontextusban a társadalmi környezetétől.

 Ahhoz, hogy egy öntevékeny csoport, és jelen esetben ezt nevezzük szakkollégiumnak, megfelelő módon tudjon működni és eredményeket tudjon elérni, „mint egy szervezet” be kell tagozódnia az őt körülvevő térbe, hiszen csakis így tud megfelelő módon forrásokat, illetve plusz lehetőségeket biztosítani a tagjai számára. A fenntartható fejlődés a „szervezet számára” – véleményem szerint – csakis ebben a formában valósítható meg. A szerző által a szakkollégiumok funkciója alapján megfogalmazott gondolatokkal mélységesen egyetértek, saját reményeim szerint a leírtak hamarosan megjelennek a valóságban is. Sajnos a gyakorlat jelenleg még nem mindenhol mutatja a leírtakat.

Vázsonyi Ottó
igazgató, Balassi Intézet,
Márton Áron Szakkollégium
vazsonyi_otto(kukac)masz.pte.hu