Megrendülten búcsúzom Dénes Gézától. Tanítómesterem volt, pályám elindítója, neki köszönhetem, hogy biokémikus lettem. Nagyon régen, a 60-as években voltam munkatársa, ezért az én emlékeimben nem Dénes Géza akadémikus él tovább, hanem Nyúl tanár úr. A Straub F. Brunó professzor által vezetett Orvosi Vegytani Intézetben soha, senki nem szólította Gézának a nagy tekintélynek örvendő docenst, akihez más intézetekből és intézményekből is kiváló kutatók jártak tanácsokat kérni, vagy mert vele szerették volna megbeszélni érdekesnek vélt kísérleteiket. A kollégák számára Nyúl vagy Nyuszi volt a beceneve. Még az is előfordult, hogy az orvostanhallgatók, akik pedig igencsak tisztelték kiváló előadásaiért és tartottak tőle kemény vizsgakérdései és szigorú osztályzatai miatt, a Nyúl tanár urat keresték.

Orvosi diplomával a zsebemben először nem lelkesedtem túlságosan, mikor megmutatta az algatenyészetet és előadta, hogy algák lesznek a munkacsoportunk kísérleti alanyai. A téma azonban, a biológiai szabályozás molekuláris mechanizmusainak vizsgálata, amelynek Dénes Géza hazai úttörője és nemzetközileg is igen sikeres művelője volt, nagyon vonzott, és egész pályámat meghatározta. Nem csupán a témával kapcsolatos izgalmas, gondolatébresztő előadásai, a mindennapi, tréfásan könnyed stílusú, mégis mély és komoly laboratóriumi beszélgetések és viták, majd a sikeres kísérletek indítottak el a pályán. A szakma, a kísérletezés iránti szenvedélyes szeretete lenyűgöző volt, szinte játéknak tekintette mindazt, ami mások számára munka volt. Ez a játék éltette. Mi pedig valamit megsejtettünk ebből az érzésből. Megtanultuk, hogy a mindennapi, kis eredmények öröme is fontos része egy kutató életének.

Ugyanilyen szenvedélyes szeretettel vett részt Straub professzor felkérésére a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének a megszervezésében. Élénken emlékszem rá, mennyi gondot és munkát jelentett számára, hogy minden a lehető legjobb helyen legyen az épülő laboratóriumokban. Mi pedig, néhányan a munkacsoportjából, akik ottmaradtunk az Orvosi Vegytani Intézetben, szorongó szívvel néztük a lelkesedését, mert tudtuk, hogy elhagy minket.

Most végleg eltávozott. Ám az igazi tanítómesterek, mint amilyen ő is volt, nem távoznak el teljesen. Ott marad belőlük valami a tanítványokban, sőt, a tanítványok tanítványaiban is, még akkor is, ha azok nem is tudják, honnan való az örökség. Dénes Géza, Nyúl tanár úr emléke is így őrződik meg.

Faragó Anna

ny. egyetemi tanár