Pusztaszil (Ulmus pumila cv. ’Puszta’): Erre
a Kínából származó fafajra (fajtára) a nagy szárazság- és sótűrés a
jellemző. Jó növekedése mellett kiválóan tűri a csonkolást is, ezért
különös figyelmet érdemel a kedvezőtlen vízgazdálkodású, száraz
területek hasznosítása során.
Általános termesztés- (telepítés-)
technológiai irányelvek
Ültetési növőtér: fafajtól, termőhelytől, vágásfordulótól és a
letermelés technológiájától függ. Kísérleti tapasztalataink és a
telepítési gyakorlat 5 és 15 ezer csemete között jelöli meg a
hektáronkénti csemeteszámot. A csemeteszámnak gyengébb termőhelyen és
hosszabb vágásforduló esetén alacsonyabbnak kell lennie, jó
termőhelyen és rövidebb rotáció esetén közeledhet a felső határhoz.
Figyelmet érdemel a nemesített akácklónokkal történő telepítésnek egy
olyan változata, amikor a nagy értékű csemetét viszonylag tág
hálózatban telepítjük – esetleg mezőgazdasági köztestermeléssel
hasznosítjuk a sorközöket az első évek során – és az első vágásforduló
után a gyökereket megszaggatva „sűrítjük be” az ültetvényt. Ezen
technológia a gyakorlat számára igen, a támogatási rendszer számára
azonban sajnos egyelőre nem elfogadható.
Figyelembe kell venni a növőtér kialakításánál azt
a tényt is, hogy a telepítés, majd pedig a végvágások utáni első évben
szükség van sorközi ápolásra, tehát az ápoló gépnek be kell jutnia a
sorok közé. Szintén figyelemmel kell lenni arra, hogy a betakarítógép
milyen sortávolságban tud közlekedni, le tudja-e vágni a sorokat, vagy
nem. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy ennél a
területhasznosítási módnál már a telepítés során számba kell venni a
majdani felhasználó igényeit (apríték mérete, kéregszázaléka,
nedvességtartalma), valamint az alkalmazni kívánt betakarítógép
műszaki paramétereit (a fafajtól függő átvágható méret, sortávolsággal
szembeni elvárások stb.).
Ültetési anyag: nyár és fűz esetében elsősorban a
simadugvány jöhet számításba. Kérdéses azonban a telepítés
technológiája. Mindenképpen érdemes tájékozódni azokkal a külföldről
behozott dugványozó gépekkel kapcsolatosan, amelyek svéd vagy olasz
technológia részeként szálvesszőt felhasználva egy menetben végzik a
dugványvágás és dugványozás munkaműveletét. Előnyként kell említenünk
az igen jó munkaminőséget és területi teljesítményüket, hátrányuk
viszont a magas beruházási költség.
Akác esetében a csemetével történő telepítés
mellett megemlítendő a magról történő vetés is. A módszer előnye a
viszonylag alacsony költség, hátránya viszont az első évben jelentkező
magasabb ápolási költség. Az eljárás kiterjedtebb alkalmazásának
feltétele a megfelelő vetőgéptípus kialakítása, valamint az esetleges
vegyszeres gyomirtás módszerének kidolgozása és a gyakorlatba való
bevezetése.
Pusztaszil telepítése egyéves magágyi csemetével
történhet a leggazdaságosabban.
Ültetvényápolás: az energetikai faültetvények
ápolása – mint minden más intenzív termelési rendszernél –
kulcskérdésnek tekinthető. Az első évben kötelezően el kell végezni a
sorközi és sorápolást, s sortávtól függően a második évben a sorközi
ápolást is. Külön fel kell hívni a figyelmet az akác magvetése esetén
az első és második sorápolás fontosságára, amelyen az egész
technológia sikere múlhat.
Ültetvényletermelés: a kitermeléssel kapcsolatban
két irányt különböztethetünk meg. A minirotációs rendszer esetén a
kitermelés levágó, járva aprító, szecskázó géppel történik (az
arató-aprító gépek általában 10 cm alatti tőátmérő esetén
alkalmazhatók csak), a hosszabb ciklusú ültetvények esetében pedig
motorfűrészes tőelválasztás, majd az aprítás következik. Mindenképpen
számolni kell azzal, hogy napjaink gyakorlata szerint a termelési
ciklus része egy hosszabb-rövidebb tárolási szakasz is, ehhez viszont
sem az erőművek, sem a magán felhasználás – pellet- vagy
brikettgyártás – nem rendelkezik megfelelő méretű tárolási
kapacitással. Ez mindenképpen területveszteséget, esetenként kisebb
mértékű minőségromlást vonhat maga után. A felszedésnél pedig
kisebb-nagyobb mennyiségű veszteség is jelentkezhet. Mindenképpen
érdemes azonban a tárolásra és szárításra is megfelelő figyelmet
fordítani, mert a víztartalom igen jelentősen befolyásolja a
fűtőértéket, ezen keresztül pedig a termesztés eredményességét is. Itt
szeretnénk arra is rámutatni, hogy az aktuális
fejlesztések zöme ma már az aprítás, az aprítéktermelés irányába
halad, a felhasználás egy része azonban továbbra is a sarangolt
választékban való értékesítés lehet, megfelelő tüzelőberendezések
kialakítása és elterjedése esetén.
Általánosságban elmondható, hogy a vágásforduló
legkedvezőbb idejét több tényező együttesen határozza meg. Ezek közül
a legfontosabbak: a termőhely, amely az ültetvény méreti viszonyait
(átmérő, famagasság) is meghatározza, továbbá az ültetési hálózat, a
kitermelés módja és az alkalmazott géptípus.
Az energetikai célú faültetvények
termesztés-technológiájának (sarjaztatásos üzemmód) sémáját az
1. ábra
szemlélteti (Bai – Sipos, 2007 alapján módosítva és kiegészítve).
A kapcsolódó jövőbeni legfontosabb K+F,
illetve szabályozási feladatok:
Gyorsítani kell a hazai, energiafa-termelésre alkalmas fafajok
klónjainak, fajtáinak szelekcióját, és folytatni kell a vonatkozó
termesztés-technológiák korszerűsítését. Össze kell állítani – az
eddigi K+F eredmények felhasználásával – az országos
termesztéstechnológiai katasztert. A faenergetika fejlesztését és
térnyerését a kis és kommunális hőtermelésben gyorsítani szükséges.
Fokozottabb támogatásban kell részesíteni a faenergetikai
gépfejlesztést és gépgyártást. Az energetikai faültetvények területi
arányának növelése a jelenlegi jogszabályok folyamatos korszerűsítését
igényli. Indokolt az új erdősítések során az ún. „energiaerdők”
létesítésének engedélyezése is.
Az akác klónkísérletek értékelésének egy részét az Energetikai
faültetvények létesítésének ökológiai, termesztés-technológiai és
ökológiai feltételrendszere című FVM K+F téma (száma: 6852/2007)
keretében végeztük.
Kulcsszavak: racionális földhasználat, energetikai faültetvények,
energetikai fahasznosítás.
IRODALOM
Bai Attila - Lakner Z. - Marosvölgyi B. –
Nábrádi A. (2002): A biomassza felhasználása. Szerk.: Bai Attila.
Szaktudás, Budapest
Bai Attila – Sipos Géza (2007): A
hagyományos erdők és az energetikai faültetvények sokrétű jelentősége.
Erdészeti Lapok. CXLII, 4, 106–109.
Bárány Gábor – Csiha Imre (2007): Kivezető
út vagy zsákutca. Gondolatok az energetikai ültetvényekkel
kapcsolatosan. Erdészeti Lapok. CXLII, 4, 114–115.
Führer Ernő – Rédei K. – Tóth B. (2003):
Ültetvényszerű fatermesztés. I. Mezőgazda– Erdészeti Tudományos
Intézet, Budapest
Marosvölgyi Béla (1996): Az energetikai
ültetvények létesítése és hasznosítása. In: Körmendi Péter – Pecznik
Pál (szerk.): Megújuló energiaforrások hasznosítása. 1996. október 10.
Gödöllő. FM Műszaki Intézet, Gödöllő, GATE, 49–55.
Rédei Károly – Veperdi Irina (2006): Akác
energetikai ültetvények létesítése, kezelése és hozama. In: Rédei
Károly: Az akác termesztés-fejlesztésének biológiai alapjai és
gyakorlata. ERTI–Agroinform Kft., Budapest, 110–118. |