2008-ban megemlékeztünk arról, hogy Semsey Andor
175 éve született Kassán, kilencven évet élt, és nyolcvanöt éve hunyt
el Budapesten. 1866-ban, harminchárom éves korában bérbe adta
birtokait, majd negyvenéves korától ötven éven át haláláig támogatta a
magyar tudományt, a kultúrát és az oktatást.
A legnagyobb hazai mecénás talán legszembetűnőbb és
legmaradandóbb „alkotása” a Magyar Királyi Földtani Intézet Stefánia
úti palotája. Igen, nélküle talán még sok évtizedig nem lett volna
önálló épülete a Ferencz József által 1869-ben alapított Földtani
Intézetnek, amely harminc éven át albérletből albérletbe vándorolt.
Semsey „a főváros támogatását csak annyiban kérte ki, hogy engedjen át
egy 2000 négyszögletes telket, a hol a földtani intézetet föl lehessen
építeni”. Hosszas előkészület után az intézetet előbb a budai II.
kerületben, az ún. Klemm-féle telken kívánták felépíteni, de Semsey
tiltakozott a terv ellen, miszerint „az intézetnek a kérdéses helyen
való elhelyezéséhez semmi tekintetben hozzá nem járulhatok”, miután ha
az intézetet „a budai oldalon építik fel, nagyon távol esik a főváros
tudományos czentrumaitól, másodszor pedig a Klemm-féle telek olyan
kedvezőtlen fekvésű, hogy az intézetet csak nagy áldozatok árán
lehetne esetleges hegycsuszamlások stb. ellen megvédeni”. Az
Egyetértés című napilap 1896. január 7-i számában közzétett nyílt
levelében hivatkozott arra, hogy az „évek hosszú során vagyok a m.
kir. Földtani intézetnek belső munkatársa. Mint ilyen, alaposan
ösmerem az intézet feladatát, munkakörét, belső életét és azt a czélt
a melyet ez a sok évi küzdelem után elérni óhajt. E czél elérésének
könnyítésére nyújtottam baráti kezemet: e czél megvalósításához akarok
járulni még azért is, hogy hazámnak hasznosan szolgálhassak”. Semsey
az előzetes egyeztetések után a székesfővárostól a Stefánia úton kérte
az intézet számára a telket, már csak azért is, mert „a Stefánia-út
rövid időn bizonyára a székesfőváros egyik legélénkebb forgalmi
vonalává fog fejlődni s igy egy helyen az intézet érdekes és
tanulságos gyűjteményei leggyorsabban és legáltalánosabban fognak a
nagy közönséggel szemben is értékesíttetni”.
A Földtani Intézet 1900. május 7-i felavatásáról a
korabeli sajtó így emlékezett meg. „Egy új palotát avattak föl héten.
Magyar stílű a palota és így nagy súlya van annak a dicséretnek, a’
melylyel az alkotóját elhalmozzák. A magyar stilt ugyanis eleddig még
nem nagyon lehetett dicsérni, annál jobb, hogy végre a geológiai
intézet Lechner Ödön tervei alapján magyar építészeti stílusban úgy
elkészült, hogy gyönyörűsége, dísze a Stefánia-utnak. A tudomány egy
új hajlékot kapott. A tudomány szűkre szabott büdzséjéből bizony nem
is tellett volna ennek a díszes palotának a költségére. Igazi áldás,
hogy a büdzsé szűkmarkúságát pótolta egy mecénás, a ki mindannyiszor
megnyitja az erszényét, valahányszor a kultúra ügye pénzben
szűkölködik. És – boldog Isten – ebben az országban mely sokszor
történik ez meg! A meczenás: Semsey Andor. A geológiai intézetnek
százezer koronával vetette meg az alapját, ezenkívül egész vagyont
költött az intézeti gyűjtemények és laboratóriumok fejlesztésére.
Semsey Andort, az igazi főurat, nem kell fölfedezni a magyarság előtt.
Az ő neve azok közé a ritka nevek közé tartozik, a kiket hálával
említhet mindenkoron a krónikás.”
Semsey az 1895. évi építéshez történt hozzájárulása
előtt is jelentősen gyarapította az intézet gyűjteményét,
pótolhatatlan kincsek, könyvek és felszerelések megvásárlásával
támogatta a hazai földtan fellegvárát.
Már 1882-ben megvásárolta az egy évvel korábban
elhunyt marseille-i Henri Coquand 28 ezer darabból álló, nagyrészt
észak-afrikai és dél-franciaországi – igen sok típuspéldányt
tartalmazó – ősmaradvány-gyűjteményét. Az értékes gyűjtemény egy év
gazdátlanság után erősen csonkult, de a földtani intézet részéről
szemlére Rómába, az örököshöz kiküldött Hoffmann Károly főgeológus és
telegdi Roth Lajos osztálygeológus még mindig úgy ítélte meg, hogy a
Semsey által felajánlott 15 ezer frankért érdemes megvásárolni. Böckh
János az 1882. évről szóló igazgatósági jelentésében leírta: „e
gyűjtemény kizárólag válogatott s Coquand gondos vizsgálatai által
rendkívül becses darabokból áll”.
A Vas megyei Baltaváron az 1800-as évek közepén, a
Buda és Graz közötti postaút építésekor előkerült és Eduard Suess
által Bécsben publikált miocén csontmaradványok is felkeltették Semsey
érdeklődését, és támogatásával előbb 1884-ben Pethő Gyula, majd
1913-ban Kormos Tivadar végezhetett eredményes ásatásokat a Földtani
Intézet gyarapodása érdekében. A baltavári – azóta bérbaltavári –
lelőhelyen a későbbiekben 1927-ben Benda László, majd 2000–2001-ben a
National Geographic Society támogatásával végeztek újabb ásatásokat.
Semsey a múzeum gyarapítása mellett már 1884-ben is
400 forint támogatást nyújtott az intézet könyvtárának és
térképtárának fejlesztésére.
1886-ban „Ugyancsak Semsey Andor úr szíves
támogatásának köszönöm [Böckh János igazgató] az országos Földtani
Intézet egy nagyobb szabású, |
|
felette becses gyűjteményt, mely tengeri, édesvízi
és szárazföldi jelenkori molluszkák házainak valamivel több mint
30,000 példányból áll, 2768 fajt vagy válfajt képviselvén.”
1887-ben, miután az intézet ismét ideiglenes
helyre, a Földmívelésügyi Minisztérium palotájába költözött, Semsey
ajándékaival újra megkezdte működését a „Chemiai laboratórium”, és két
értékes festménnyel is gyarapította a múzeumot. 1889-ben a korábbi
évek arany- és más nemesérc, valmint ősnövénytani leleteinek
beszerzése mellett platinából és ezüstből készült tárgyakkal
erősítette a laboratóriumot. 1891-től kezdve több éven át jelentősen
segítette Schafarzik Ferenc, Szontagh Tamás és mások svédországi,
norvégiai, olasz- és görögországi, valamint más európai országokba
történő utazását, azért hogy az ottani kőbányákból összehasonlító
mintákat gyűjtsenek a petrográfiai, különösen az ún. technológiai
gyűjtemények számára. Nem maradt el Semsey támogatása az 1900-ban
felfedezett alsó-miocén korú ipolytarnóci lábnyomos homokkő
konzerválása és megmentése érdekében sem. A nagyméretű eredeti
lábnyomos homokkő lap azóta az intézet népszerű „Lábnyomos”
előadótermét díszíti. 1903-ban majd 1904-ben a nevezetes solnhofeni
palából előkerült huszonhárom darab hal-, rák- és rovarmaradvány, majd
repülő sárkánygyíkok csontmaradványaival, valamint franciaországi és
egyiptomi ősmaradványok megvásárlásával gazdagította az intézet
külföldi összehasonlító gyűjteményét. Mindezek napjainkban is valódi
kincseket, új tudományos kutatási lehetőségeket jelentenek. A közben
megalakult agrogeológiai osztály munkájának elősegítésére többek
között 1903-ban laboratóriumi felszerelések vásárlását támogatta.
Amennyiben kevés volt a költségvetés, Semsey még a hazai kiszállásokat
is elősegítette. Például Horusitzky Henrik geológusnak 1904-ben a
Duna–Tisza-közétől egészen Kassáig terjedő lösztanulmányai
utiköltségeire 350 koronát biztosított. A Földtani Intézet 1900-ban
felavatott palotája még számtalan fejlesztést igényelt. A múzeum
villanyvilágítására csak 1904-ben került sor, amit sok más „apróság”
mellett szintén Semsey pénzéből valósítottak meg. Folyamatos adományai
1913-ig könyvekkel, ásványokkal, ősmaradványokkal, műszerekkel, vagy
akár facsemetékkel és lábtőrlőkkel is elősegítették az intézet
felemelkedését, működését.
Sokan próbálták már összeszámolni, hogy mennyit is
fordított Semsey Andor a Földtani Intézetre. A halála után született
kimutatásokban ugyan a legkisebb fellelhető tételek is szerepelnek,
mégsem tudjuk pontosan a teljes összeget. A nagyságrend felmérésére
álljon itt Ilosvay Lajos összeállítása (táblázat):
Az Intézet
épületére |
100 000 K |
könyvtárára
|
500 000 K |
gyűjteményére
|
300 000 K |
berendezésére |
50 000 K |
laboratóriumára |
200 000 K |
szeizmográfjára
|
2400 K |
kutatásokra,
utazásokra |
30 000 K |
személyes
támogatásokra |
20 000 K |
összesen |
1 202 400 K |
Semsey azonban nem volt mindig adakozó! Lóczy Lajos
például 1918-ban fordult Semsey támogatásáért, de a Tátraszéplakon
gyógykezelt Semsey a kövezkező választ küldte: „Tisztelt Lóczy Dr. úr!
Utolsó kérdésére válaszolok e sorokban, közlöm, hogy ez uttal a kért
Egyezer koronát nem adhatom meg, nagyon felszaporodtak fizetési
kötelezettségeim és jövedelmemet adó pénz késik…Semsey Andor”.
Az őslénykutatók az általuk nagy tiszteletben
tartott kutatókról neveznek el egy-egy újonnan felfedezett fajt.
Semsey Andor nevét legalább húsz kihalt szivacs, kagyló, csiga,
lábasfejű, rák, pörgekarú, tüskésbőrű és gerinces faj őrzi az
örökkévalóságnak.
1886-ban „Semsey Andor (Semsei) földbirtokos, a
magyar nemzeti muzeum t. főőre, a magyar tudom. akadémia- a magyar
földtani társulat-, a kir. Természettudományi társulat tiszteleti
tagja”, az intézet személyzetében, mint önkéntes szerepelt. 1899-ben
mindezen titulusok, valamint a m. kir. Szent István-rend
középkeresztese immár az intézet tiszteletbeli igazgatója lett.
1904-ben készült el a nemes pártfogónak a Stetka Gyula festőművész
által megfestett karosszékben ülő portréja, ez azóta is az intézet
Igazgatói Tanácstermének főhelyén látható.
Kulcsszavak: geológia, gyűjtemény, Semsey Andor, Földtani Intézet
LÁBJEGYZETEK
1 Elhangozott az MTA X.
Osztályának Semsey Andor Emlékülésén, 2008. május 7-én
< |
|