A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM


 SEMSEY ANDOR ÉS A FÖLDTANI INTÉZET1

X

Kordos László

DSc, igazgató, Magyar Állami Földtani Intézet • kordos(kukac)mafi.hu

 

2008-ban megemlékeztünk arról, hogy Semsey Andor 175 éve született Kassán, kilencven évet élt, és nyolcvanöt éve hunyt el Budapesten. 1866-ban, harminchárom éves korában bérbe adta birtokait, majd negyvenéves korától ötven éven át haláláig támogatta a magyar tudományt, a kultúrát és az oktatást.

A legnagyobb hazai mecénás talán legszembetűnőbb és legmaradandóbb „alkotása” a Magyar Királyi Földtani Intézet Stefánia úti palotája. Igen, nélküle talán még sok évtizedig nem lett volna önálló épülete a Ferencz József által 1869-ben alapított Földtani Intézetnek, amely harminc éven át albérletből albérletbe vándorolt. Semsey „a főváros támogatását csak annyiban kérte ki, hogy engedjen át egy 2000 négyszögletes telket, a hol a földtani intézetet föl lehessen építeni”. Hosszas előkészület után az intézetet előbb a budai II. kerületben, az ún. Klemm-féle telken kívánták felépíteni, de Semsey tiltakozott a terv ellen, miszerint „az intézetnek a kérdéses helyen való elhelyezéséhez semmi tekintetben hozzá nem járulhatok”, miután ha az intézetet „a budai oldalon építik fel, nagyon távol esik a főváros tudományos czentrumaitól, másodszor pedig a Klemm-féle telek olyan kedvezőtlen fekvésű, hogy az intézetet csak nagy áldozatok árán lehetne esetleges hegycsuszamlások stb. ellen megvédeni”. Az Egyetértés című napilap 1896. január 7-i számában közzétett nyílt levelében hivatkozott arra, hogy az „évek hosszú során vagyok a m. kir. Földtani intézetnek belső munkatársa. Mint ilyen, alaposan ösmerem az intézet feladatát, munkakörét, belső életét és azt a czélt a melyet ez a sok évi küzdelem után elérni óhajt. E czél elérésének könnyítésére nyújtottam baráti kezemet: e czél megvalósításához akarok járulni még azért is, hogy hazámnak hasznosan szolgálhassak”. Semsey az előzetes egyeztetések után a székesfővárostól a Stefánia úton kérte az intézet számára a telket, már csak azért is, mert „a Stefánia-út rövid időn bizonyára a székesfőváros egyik legélénkebb forgalmi vonalává fog fejlődni s igy egy helyen az intézet érdekes és tanulságos gyűjteményei leggyorsabban és legáltalánosabban fognak a nagy közönséggel szemben is értékesíttetni”.

A Földtani Intézet 1900. május 7-i felavatásáról a korabeli sajtó így emlékezett meg. „Egy új palotát avattak föl héten. Magyar stílű a palota és így nagy súlya van annak a dicséretnek, a’ melylyel az alkotóját elhalmozzák. A magyar stilt ugyanis eleddig még nem nagyon lehetett dicsérni, annál jobb, hogy végre a geológiai intézet Lechner Ödön tervei alapján magyar építészeti stílusban úgy elkészült, hogy gyönyörűsége, dísze a Stefánia-utnak. A tudomány egy új hajlékot kapott. A tudomány szűkre szabott büdzséjéből bizony nem is tellett volna ennek a díszes palotának a költségére. Igazi áldás, hogy a büdzsé szűkmarkúságát pótolta egy mecénás, a ki mindannyiszor megnyitja az erszényét, valahányszor a kultúra ügye pénzben szűkölködik. És – boldog Isten – ebben az országban mely sokszor történik ez meg! A meczenás: Semsey Andor. A geológiai intézetnek százezer koronával vetette meg az alapját, ezenkívül egész vagyont költött az intézeti gyűjtemények és laboratóriumok fejlesztésére. Semsey Andort, az igazi főurat, nem kell fölfedezni a magyarság előtt. Az ő neve azok közé a ritka nevek közé tartozik, a kiket hálával említhet mindenkoron a krónikás.”

Semsey az 1895. évi építéshez történt hozzájárulása előtt is jelentősen gyarapította az intézet gyűjteményét, pótolhatatlan kincsek, könyvek és felszerelések megvásárlásával támogatta a hazai földtan fellegvárát.

Már 1882-ben megvásárolta az egy évvel korábban elhunyt marseille-i Henri Coquand 28 ezer darabból álló, nagyrészt észak-afrikai és dél-franciaországi – igen sok típuspéldányt tartalmazó – ősmaradvány-gyűjteményét. Az értékes gyűjtemény egy év gazdátlanság után erősen csonkult, de a földtani intézet részéről szemlére Rómába, az örököshöz kiküldött Hoffmann Károly főgeológus és telegdi Roth Lajos osztálygeológus még mindig úgy ítélte meg, hogy a Semsey által felajánlott 15 ezer frankért érdemes megvásárolni. Böckh János az 1882. évről szóló igazgatósági jelentésében leírta: „e gyűjtemény kizárólag válogatott s Coquand gondos vizsgálatai által rendkívül becses darabokból áll”.

A Vas megyei Baltaváron az 1800-as évek közepén, a Buda és Graz közötti postaút építésekor előkerült és Eduard Suess által Bécsben publikált miocén csontmaradványok is felkeltették Semsey érdeklődését, és támogatásával előbb 1884-ben Pethő Gyula, majd 1913-ban Kormos Tivadar végezhetett eredményes ásatásokat a Földtani Intézet gyarapodása érdekében. A baltavári – azóta bérbaltavári – lelőhelyen a későbbiekben 1927-ben Benda László, majd 2000–2001-ben a National Geographic Society támogatásával végeztek újabb ásatásokat.

Semsey a múzeum gyarapítása mellett már 1884-ben is 400 forint támogatást nyújtott az intézet könyvtárának és térképtárának fejlesztésére.

1886-ban „Ugyancsak Semsey Andor úr szíves támogatásának köszönöm [Böckh János igazgató] az országos Földtani Intézet egy nagyobb szabású,

 

 

felette becses gyűjteményt, mely tengeri, édesvízi és szárazföldi jelenkori molluszkák házainak valamivel több mint 30,000 példányból áll, 2768 fajt vagy válfajt képviselvén.”

1887-ben, miután az intézet ismét ideiglenes helyre, a Földmívelésügyi Minisztérium palotájába költözött, Semsey ajándékaival újra megkezdte működését a „Chemiai laboratórium”, és két értékes festménnyel is gyarapította a múzeumot. 1889-ben a korábbi évek arany- és más nemesérc, valmint ősnövénytani leleteinek beszerzése mellett platinából és ezüstből készült tárgyakkal erősítette a laboratóriumot. 1891-től kezdve több éven át jelentősen segítette Schafarzik Ferenc, Szontagh Tamás és mások svédországi, norvégiai, olasz- és görögországi, valamint más európai országokba történő utazását, azért hogy az ottani kőbányákból összehasonlító mintákat gyűjtsenek a petrográfiai, különösen az ún. technológiai gyűjtemények számára. Nem maradt el Semsey támogatása az 1900-ban felfedezett alsó-miocén korú ipolytarnóci lábnyomos homokkő konzerválása és megmentése érdekében sem. A nagyméretű eredeti lábnyomos homokkő lap azóta az intézet népszerű „Lábnyomos” előadótermét díszíti. 1903-ban majd 1904-ben a nevezetes solnhofeni palából előkerült huszonhárom darab hal-, rák- és rovarmaradvány, majd repülő sárkánygyíkok csontmaradványaival, valamint franciaországi és egyiptomi ősmaradványok megvásárlásával gazdagította az intézet külföldi összehasonlító gyűjteményét. Mindezek napjainkban is valódi kincseket, új tudományos kutatási lehetőségeket jelentenek. A közben megalakult agrogeológiai osztály munkájának elősegítésére többek között 1903-ban laboratóriumi felszerelések vásárlását támogatta. Amennyiben kevés volt a költségvetés, Semsey még a hazai kiszállásokat is elősegítette. Például Horusitzky Henrik geológusnak 1904-ben a Duna–Tisza-közétől egészen Kassáig terjedő lösztanulmányai utiköltségeire 350 koronát biztosított. A Földtani Intézet 1900-ban felavatott palotája még számtalan fejlesztést igényelt. A múzeum villanyvilágítására csak 1904-ben került sor, amit sok más „apróság” mellett szintén Semsey pénzéből valósítottak meg. Folyamatos adományai 1913-ig könyvekkel, ásványokkal, ősmaradványokkal, műszerekkel, vagy akár facsemetékkel és lábtőrlőkkel is elősegítették az intézet felemelkedését, működését.

Sokan próbálták már összeszámolni, hogy mennyit is fordított Semsey Andor a Földtani Intézetre. A halála után született kimutatásokban ugyan a legkisebb fellelhető tételek is szerepelnek, mégsem tudjuk pontosan a teljes összeget. A nagyságrend felmérésére álljon itt Ilosvay Lajos összeállítása (táblázat):

 

Az Intézet épületére

100 000 K

könyvtárára

500 000 K

gyűjteményére

300 000 K

berendezésére

50 000 K

laboratóriumára

200 000 K

szeizmográfjára

2400 K

kutatásokra, utazásokra

30 000 K

személyes támogatásokra

20 000 K

összesen

1 202 400 K

 

Semsey azonban nem volt mindig adakozó! Lóczy Lajos például 1918-ban fordult Semsey támogatásáért, de a Tátraszéplakon gyógykezelt Semsey a kövezkező választ küldte: „Tisztelt Lóczy Dr. úr! Utolsó kérdésére válaszolok e sorokban, közlöm, hogy ez uttal a kért Egyezer koronát nem adhatom meg, nagyon felszaporodtak fizetési kötelezettségeim és jövedelmemet adó pénz késik…Semsey Andor”.

Az őslénykutatók az általuk nagy tiszteletben tartott kutatókról neveznek el egy-egy újonnan felfedezett fajt. Semsey Andor nevét legalább húsz kihalt szivacs, kagyló, csiga, lábasfejű, rák, pörgekarú, tüskésbőrű és gerinces faj őrzi az örökkévalóságnak.

1886-ban „Semsey Andor (Semsei) földbirtokos, a magyar nemzeti muzeum t. főőre, a magyar tudom. akadémia- a magyar földtani társulat-, a kir. Természettudományi társulat tiszteleti tagja”, az intézet személyzeté­ben, mint önkéntes szerepelt. 1899-ben mindezen titulusok, valamint a m. kir. Szent István-rend középkeresztese immár az intézet tiszteletbeli igazgatója lett. 1904-ben készült el a nemes pártfogónak a Stetka Gyula festőművész által megfestett karosszékben ülő portréja, ez azóta is az intézet Igazgatói Tanácstermének főhelyén látható.
 



Kulcsszavak: geológia, gyűjtemény, Semsey Andor, Földtani Intézet
 


 

LÁBJEGYZETEK

1 Elhangozott az MTA X. Osztályának Semsey Andor Emlékülésén, 2008. május 7-én <