Nincs magyar orvostudomány
magyar orvosi nyelv nélkül.
Miért fontos a magyar orvosi nyelv?
A kérdésre a választ öt pontban összegezhetjük (1.
táblázat)
1. A magyar (a finn, az orosz, a román stb.)
orvostudomány csak a magyar (a finn, az orosz, a román stb.) orvosi
nyelven létezhet. „Nyomorult az a nemzet, amely tudományt csak idegen
kútfőből meríthet” – írja Apáczai Csere János. Bessenyei György – a
felvilágosodás egyik vezéralakja – pedig így fogalmaz: „Minden nemzet
a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Ezek a megállapítások
ma is időszerűek.
2. Magyar anyanyelvűek körében az egyértelmű,
félreérthetetlen párbeszédet az orvos és orvos, orvos és nővér, nővér
és nővér stb. között csak a pallérozott magyar orvosi nyelv használata
biztosítja maradéktalanul. Félremagyarázások, s azok komoly,
alkalomadtán visszafordíthatatlan következményei csak eképpen
kerülhetők el.
3. A magyar orvosi nyelv használata társadalmi
elvárás, hiszen az egészségmegőrzés, a betegségek megelőzése és a
felvilágosítás igénye hatványozottan nő, de nem kevésbé lényeges a
kíváncsiság az orvoslás, a biológia kutatási eredményeinek
megismerésére. Az egész magyar társadalom elvárásának egyedül a magyar
orvosi kifejezések alkalmazásával tehetünk eleget, az idegen nyelvű
szakfogalmak a köznyelvben többnyire céltalanok. Ismeretterjesztés,
tájékoztatás csak szabatos magyar orvosi nyelven lehetséges.
4. A magyarországi orvosok bizonyos, jogilag előírt
kötelezettsége szintén a magyar orvosi nyelvhez kötődik. Orvosi
kezelést – bármiféle is az – csak a betegek megfelelő tájékoztatásával
és írásos beleegyezésével végezhetünk. Az ún. beleegyező nyilatkozatot
a beteg orvosi beavatkozás előtt köteles aláírni. Nekünk orvosoknak
viszont a szabályzatban megkövetelt feladatunk elmondani neki, hogy
milyen bajban szenved, mire alapozzuk kórisménket, milyen kezelési
lehetőségek vannak, melyiknek mi az előnye, hátránya, majd együtt
eldöntjük, hogy melyik gyógyítási módot válasszuk. „Az orvos az
Isten”-féle világ, amikor legfeljebb csak közöltük a beteggel, miként
kezeljük, már régen elmúlt. Rendeletbe foglalt a zárójelentés és
minden hivatalos orvosi értesítés magyar nyelvű, nem szakembernek is
érthető megírása. Magától értődően ez is csak a mindent kifejezni
képes magyar orvosi nyelven valósítható meg.
5. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a
magyar orvosi nyelv – mint minden szaknyelv – a magyar nyelv
teljesítőképességének, ebből következően versenyképességének,
áttételesen pedig az anyanyelvi közösség versenyképességének is fontos
tényezője.
A magyar orvosi nyelvre ható változások
A magyar orvosi nyelvet az elmúlt évtizedekben szakmai és
szakmapolitikai, s mindenekelőtt nemzetközi változások mélyrehatóan
átalakították, és ma is befolyásolják; nem előnyére. A szakmaiak közül
a molekuláris biológia forradalma és a nemzetközi egységesítés a
leginkább meghatározóak, a műszerezettség és módszertan óriási
fejlődése az orvosi nyelvre megközelítőleg sem hatott annyira, mint az
orvostudományra. A másik sarkalatos változás az angol nyelv
térhódítása volt.
Szemléletváltás az orvostudományban
Manapság az orvosi szakma forradalmi változását, a molekuláris
biológia korát éljük. Az orvosi irodalmat elkerülhetetlenül átírjuk a
betegségek molekuláris alapú osztályozása szerint. Hasonló változásnak
elődeink voltak tanúi, amikor a mikroszkóp az orvosi gyakorlat részévé
vált, s az addig kézzelfogható, látható elváltozásokat a szövetek és
sejtek, majd a sejtrészek s a kromoszómák léptékében kezdték
tanulmányozni. A betegségeket szövettanilag határozták meg,
osztályozták, s új távlatokat nyitottak. A mai változás talán még
nagyobb mérvű: a sejtrészecske és a kromoszóma mértékűről a molekulák
világába jutottunk: a kizökkent géneknek s korcs termékeiknek
betegséget okozó hatásait igyekszünk feltárni, megérteni, s a
betegségeket is ekként kezelni. Az ismeretek hatványozódnak: a
molekuláris biológia új fogalmak ezreit szüli, új orvosi, biológiai
szótár születik.
Nemzetközi egységesítési törekvések
Az orvostudomány, mint minden más szakma, zömmel nemzetközi: a határok
nélküli munka, kutatás csiszolja egységes fogalomrendszer
alkalmazásával. A közös értelmezés, a közösen összeállított fogalomtár
a nemzetközi kutatás és orvosi gyakorlat elengedhetetlen része. Orvosi
szakmák és részszakmák fogalmait, irányelveit nemzetközi bizottságok
határozzák és szövegezik meg. Téves lenne minden országnak saját
meghatározásokat megfogalmazni; szakmánkat áttekinthetetlenné tenné,
sokat ártana. Orvosi gondolkodásunkat, a gyógyítást, az orvosi,
biológiai kutatást, az oktatást, sőt az orvosképzést, továbbképzést is
az orvostudomány nemzetközisége alakítja. A nemzetközi egységesítés
nemcsak törekvés, de szakmai követelmény is.
Az angol az orvosi szakma nemzetközi nyelve
Az orvosi irodalom és szakma nemzetközi nyelve az angol, s ez teljesen
helyénvaló, mert az országokat, a földrészeket áthidaló
kapcsolattartás csak közös nyelven lehetséges; annyi nyelvet, mint
ahány nemzet van, senki nem beszélhet.
Minthogy az orvostudomány nemzetközi, minden
nemzetközi egységesítést, meghatározást, szakfogalmat angolul
határoznak meg, az újonnan felfedezett, azonosított molekulák ezreit
angolul nevezik el. Az új ismeretek, nemzetközi szakmai irányelvek
tehát angol nyelven születnek.
A „nemzetközi” angol visszásságai
Az angol nyelv térhódítása visszahat a nyelvre: milliók zagyva angolja
a pallérozott angol nyelvet felhígítja, olykor-olykor bikkfanyelvvé
zülleszti. A világnyelv szükségszerűen egyszerűsödik, silányul: a
nyelvi csiszoltságok, kifinomult fordulatok a kevésbé képzetteknek
inkább zavaróak, mint gyönyörködtetőek. Jellegzetes ilyen törekvés a
görög betűk, római számok elhagyása, mondván: sokan nem ismerik,
például a tengerentúlon, no meg a keresőrendszereket is zavarja.
Az angol orvosi nyelv másik rákfenéje – szintén az
Egyesült Államok találmánya – a rövidítések nyakló nélküli
alkalmazása, rosszul értelmezett hely- és időmegtakarítás miatt. Már a
szavak kimondására, leírására is sajnálják az időt, holott az állandó
visszakeresés jóval időigényesebb, nem beszélve a
szövegértés zavaráról és az ebből adódó hátrányokról.
Az angol kifejezések, fogalmak, nevek rátelepszenek
más nyelvekre, beléjük épülnek, és azokat előbb-utóbb – ha nem
védekeznek – uralni fogják. Európában – Nagy-Britannia kivételével –
minden tudós, minden művelt szakember, de mindegyik ország is kettős
állapotban van: nemzeti és nemzetközi, s a nemzetközin belül még
európai is. Lényeges, hogy a helyét, értékét ennek is, annak is
tudjuk, nehogy a kettősség tudathasadáshoz vezessen.
A magyar orvosi nyelv helyzete (2. táblázat)
1. A magyar orvosi nyelv hiányos, nem felel meg a magyar orvostudomány
igényeinek. Orvosi nyelvünk, a latin és görög szakszavak mellett, tele
van angol szakkifejezésekkel, angolul írt fogalmakkal. Az elmúlt
száz-kétszáz évben a latin és görög kifejezések túlnyomó többségét
magyarították, de részben magyarosodtak is. Az angol szakkifejezések,
szakszavak tetemes részének azonban nincs magyar megfelelője, vagyis a
magyar orvosi szókincstár hiányos, nem alkalmas a molekuláris biológia
szakszavainak, fogalomtárának maradéktalan kifejezésére.
2. A magyar orvosi nyelv kezd elsatnyulni: az angol
szavak sokaságától felhígul, s hemzsegnek benne a hibásan képzett és
öszvérszavak, a mindenféle, hasztalan rövidítések és az oly sokszor
fölösleges betűszók is. Emiatt az orvosi nyelv időnként zűrzavaros,
annyira, hogy a tudományos közlemények, előadások még a szűkebb
szakmai körökben is gyakorta érthetetlenek, de az sem ritkaság, hogy a
hétköznapi orvos-orvos, orvos-nővér, nővér-nővér stb. kapcsolatban
zavarok, félreértések keletkeznek, azok súlyos következményeivel
együtt.
3. A magyar orvosi nyelv írásmódja, helyesírása
magyartalanodik: lépten-nyomon helyesírási, nyelvhelyességi hibákkal,
angol nyelvet utánzó szókapcsolatokkal, magyartalan írásmóddal,
idegenes mondatszerkezetekkel találkozunk. A hibák részben az
ismeretek hiányából, az idegenes szerkezetek majmolásából adódnak, de
bizonyos mértékig az orvosi helyesírás szabályozatlansága is felelős,
ám tekintélyes részük – mit szépítsük – közönséges helyesírási botlás.
Jellegzetesek a tekervényes, agyonmagyarázott, terjengős mondatok az
egyszerű, tömör kifejezések helyett, valamint a divatszavak és a
személytelen fogalmazás.
Orvosi szakkifejezéseink, fogalmaink s az anatómiai
képletek tekintélyes része a latin–görög orvosi nyelven terjedt el,
zömében ekként is mondjuk, írjuk, jóllehet ezek magyar neveit,
szakkifejezéseit elődeink az elmúlt évszázadokban kimunkálták,
megfogalmazták. A magyar megfelelők szótárainkban is megtalálhatóak,
csak éppen nem használjuk, mintha szégyellnénk azokat. Leginkább mégis
megszokásból mondjuk, például az erek, izmok latin–görög neveit, s ez
a gyakorlat annyira általános, hogy azok magyar neveit sokszor talán
nem is értjük. Például: ha a musculus obturator vagy egyszerűen az
obturator izom kifejezést használjuk, az orvosok tudják, hogy miről
van szó. Ám a záróizom megnevezést vajmi kevesen fogják rögtön
megérteni. Idestova oda jutunk, hogy a magyar szakkifejezések
anyanyelvünkben is „idegenek”.
Mi az oka orvosi nyelvünk szegényedésének, korcsosulásának?
Külső és belső erők is dolgoznak a hazai orvosi nyelv ellen: közülük
az orvosi nyelv angolosodása a legjelentősebb. A hazai okok:
1. Az angol szakfogalmak, nevek alkalmazását
számosan helyesebbnek tartják, elsősorban, mert elterjedtek – itthon
is, külföldön is egyaránt értik –, és úgy vélik, pontosan
értelmezhetők. Használatukkal a félreértések jószerivel elkerülhetők,
legalábbis szűk berkekben. Az érvek valósak is, meg nem is. A
különböző szakmák egymás bevett, egyértelműnek tartott angol nyelvű
fogalmait gyakorta nem értik, magyarul megfogalmazva erre több esélyük
lenne. De az sem kivételes, hogy az angol megnevezést használó sincs
teljesen tisztában az adott fogalom részleteivel, legfeljebb úgy
gondolja. Tévedésére akkor döbbenne rá, ha magyarul akarná
meghatározni. Alaptétel: amely idegen fogalmat magyarul nem tudunk
meghatározni, azt nem értjük.
2. Az igénytelen nyelvhasználat az orvosi nyelvben
is terjed. A társadalmi igénytelenség, tudatos silányítás
részjelenségeként sajnos az orvosok, egészségügyi dolgozók igénye a
szép, szabatos beszédre is jócskán megcsappant. A rohanó, „nem érek
rá”, „csak a pénz fontos” világban az időt a beszédtől, az írástól is
sajnáljuk; rövid félszavas odavetésekkel, feljegyzésekkel, OK-kal
fejezzük ki mondandónkat. Ez tükröződik a tudományos dolgozatokban,
előadásokban is: a választékos, pallérozott, magyaros fogalmazás,
beszéd sokunkban fel sem merül. A rövidítések zabolázatlan használata
is az igénytelenség megtestesítője.
Miért fontos a magyar orvosi nyelv művelése?
Alapvetően az orvosi nyelv fogyatékossága, torzulása miatt, s mert
olyan magyar orvosi nyelvre van szükségünk, amelyen minden elmondható,
s amelyet mindenki megért. Az idegen orvosi szakszavakra is vonatkozik
É. Kiss Katalin megállapítása, miszerint az idegen szavak
hangalakjának, jelentésének, helyesírásának megtanulása igen
megterhelő a magyar beszélők számára, törekszünk
azok magyarítására (É. Kiss, 2004, 83.).
Ha az angol szakszavak, kifejezések magyar
megfelelőit nem alkotjuk meg, nem készítjük el a molekuláris biológia
korának új szótárát magyarul is, és ha a magyaros egyszerű, szabatos
fogalmazást, nyelvhelyességet, helyesírást nem állítjuk helyre, a
magyar orvosi nyelv csenevésszé válik, egy kificamodott zagyva
keverékké, amelyet az orvosok is csak részleteiben fognak érteni, s az
orvoslásra, a magyar orvosi, biológiai tudomány művelésére is
alkalmatlan lesz.
A magyar orvosi nyelv művelésének lehetőségei, teendők (3.
táblázat)
1. Az orvosi szakkifejezéseket is mondjuk magyarul! Nyelvében él a
nemzet. A mondás a magyar orvosi nyelvre is vonatkozik: csak ha
folyton-folyvást beszéljük, írjuk, akkor létezhet. Magyarul
beszéljünk, s az orvosi szakkifejezéseket is, ha van magyar
megfelelőjük, magyarul mondjuk! Ez a gyakorlat meglehetősen nehéz,
kitartást igényel, és buktatói is vannak. Az idegen kifejezéseket
tanultuk, ezek rögzültek bennünk, állandóan ezek jutnak eszünkbe,
ezeket akarjuk mondani. Kezdetben beszédünket gyakorta megszakítjuk:
hogy is mondjuk ezt magyarul? A beszéd folyamatossága meg-megtörhet,
zavaróan akadozó lehet. Az apró szünetek, különösen tudományos
előadások alatt kínosak. A szívós kitartás előbb-utóbb meghozza
gyümölcsét: jutalmunk a magyar nyelv, a magyarul beszélt orvosi
szaknyelv különleges adománya.
2. Az idegen orvosi szakszavak magyar megfelelőinek
megalkotása. A magyar orvosi szókincsünk, fogalomtárunk folyamatos
bővítése, vagyis az idegen szakkifejezések, meghatározások magyar
nevének, leírásának megteremtése (magyarítása) az orvosi nyelvet
fejlesztők leglényegesebb tevékenysége. Kizárólag a szakemberek
végezhetik, a nyelvészek csupán segíthetnek. Megfelelő magyarított
szakszavakat, amelyek el is terjedhetnek, csak széles szakmai
összefogással, közös munkával alkothatunk.
A magyar szakkifejezések képzési elveinek, módjának
tárgyalása túlmutat e dolgozat keretein, csupán néhány gondolat:
a.) Az idegen szakkifejezéseknek egyetlen magyar
megfelelőjét fogadjuk el hivatalosnak, akkor is, ha hasonlók,
megfelelők szép számban lennének. Meghatározásként – dolgozatokban,
könyvekben, előadásokon, de a hétköznapi beszédben is – mindig csak
egy hivatalos magyar megfelelőt válasszunk, a többit változatosság
kedvéért, szöveggazdagításra, sokszínűségre használhatjuk.
b.) A hivatalosnak tekintett meghatározásokat
szótárosítani kell: az MTA által elfogadott, jóváhagyott szakszótárban
adjuk közre ezeket.
c.) A magyarítás manapság inkább szakemberek
csoportjának együttes munkája, mintsem egyéneké. A közösen
megfogalmazott, egyetértésből született szakkifejezések minden
bizonnyal könnyebben terjednek el, válnak általánossá.
3. A magyar orvosi nyelv helyesírásának
egységesítése, az MTA jóváhagyásával. Az orvosi nyelv sajátos
helyesírási szabályainak megalkotása együttgondolkodás és közös
feladat: nyelvészek és orvosok együttes munkája. Ezek mindig a magyar
helyesírás általános irányelveit kövessék. Érvényre a szabályok
azonban csak akkor jutnak, ha azokat a Magyar Tudományos Akadémia
jóváhagyja. A szakemberek, nyelvészek megfogalmazott szabályait tehát
el kell juttatni az MTA Magyar Nyelvi Bizottságához. A bizottság
hozzájárulásával születik meg az MTA hivatalos állásfoglalása.
4. A magyar orvosi szakírás tanulása és tanítása.
Magyarul írni kevésbé döcögős, mint magyarul beszélni, de türelmet,
elszántságot és mérhetetlen sok szótárazást kíván. A szótárazás – az
orvosi, az értelmező és a magyar szókincs szótárainak szakadatlan
forgatása – ugyan fárasztó és időigényes is, ismereteinket,
szókincsünket viszont nagyságrendekkel bővíti. Ilyenkor egyre-másra
azzal szembesülünk, hogy a pontosan ismertnek vélt fogalomról
bizony-bizony hibás elképzeléseink voltak. A magyarul írt szakszövegek
idővel szintén |
|
sajátunkká válnak, megszokjuk, s nem is akarunk
eltérni tőlük. Szemünk, agyunk annyira átállhat, hogy a korábban
előszeretettel írt idegen kifejezések, nevek zavarókká válnak. A
szépen, magyarul írt tudományos közlemények gyönyörködtetnek.
Az írott orvosi nyelv magyar helyesírása a
legelemibb követelmény. Az angol írásmód szószerkezeteit kerüljük,
különösen tartózkodjunk az angolos mondatszerkesztéstől. Az angol
szövegek rendszeres olvasása, no meg a rendszeres fogalmazás angol
nyelven, észrevétlenül befolyásolja a magyarul írt mondataink
szerkesztését is. A mondatszerkesztési „tükörfordítás” mindennapos
hiba, de kis odafigyeléssel elkerülhető.
Mellőzzük a terjengős, véget nem érő, felesleges
szavakkal tarkított mondatokat, a szószátyárkodást. Divatszavak
pufogtatása nem naggyá tesz, hanem az igénytelenség, pallérozatlanság
képét kelti. Magyarul mindig a legegyszerűbben, lényegre törően,
tömören fogalmazzunk. Szinte „alany és cselekvő igealakkal” fejezzük
ki mondandónkat. Óvakodjunk a személytelen fogalmazástól:
„elembertelenedett” kifejezésmódtól (Grétsy – Kemény, 2005, 512.).
Rövidítéseket csak kivételesen alkalmazzunk, azokat
szóban és írásban is lehetőleg kerüljük.
A tudományos cikkek összeállításának,
szerkesztésének oktatása, a folyóiratok világának, az elbírálás és a
tudományos értékelés módszereinek ismertetése a magyar orvosi nyelv
művelésének része. A tudományos közlemények írásáról, értékeléséről
stb. magyar nyelvű könyvek is megjelentek (Bősze – Palkovits, 2006;
Csermely et al., 1999)
5. Szemléletváltoztatás: a magyar
szakkifejezésekkel írt tudományos közlemények elfogadása. Sokakban él
még a tudat, miszerint a hazai tudományírás a latin–görög és újabban
az angol szavak, kifejezések nélkül inkább ismeretterjesztés, mintsem
tudományos közlemény; az effélét a szakma megmosolyogja. Igazságmagja
természetesen ennek is van: a nyakatekert magyarítások, hirtelen
kitalált magyar elnevezések az elterjedt és jól értett idegen fogalmak
helyett, a mindenáron magyarul, még a megértés rovására is,
feltétlenül káros, több mint megmosolyogni való. Ám a magyarul
szakszerűen írt tudományos szakcikk semmivel nem alábbvaló, mint az
idegen szavakkal, fordulatokkal tarkított, ráadásul jobban is érthető.
A ráeszmélés és ennek elfogadása szemléletváltást igényel, a tanultak,
belénk vertek újragondolását, ami az idősebb orvosnemzedéktől már
nemigen várható el; a kivételt természetesen tisztelet illeti.
6. A tudományos és az egyetemi előadások tartása
magyar szavakkal, szakkifejezésekkel. Hazai tudományos rendezvényeken,
a magyar orvosi társaságok nagygyűlésein az előadásokat magyar
szavakkal, szakkifejezésekkel tartsuk. Bízvást mondhatom: lehet
magyarul, idegen szakkifejezések és rövidítések mellőzésével is
tudományos előadást tartani, ámbár nem könnyű. A fáradozás, a kitartó
gyakorlás azonban módfelett megéri: elismeréssel fogadják, s a
hallgatóság könnyen megérti, jobban megjegyzi. Minél többen teszünk
így, annál inkább számíthatunk az utánunk következő nemzedékek
követésére is. Nemzetközi rendezvényeken természetesen angolul tartjuk
előadásainkat, méghozzá folyékony angolsággal. Itt magyarul, ott
angolul; a kettő jól megfér egymással, s keverésük egyiknek sem válik
hasznára. A magyar orvosi szakkifejezések alkalmazása, tanítása
egyetemi oktatóink felelőssége; ez orvosi nyelvünk művelésének
leghatékonyabb módja, például az anatómiai képletek magyar neveinek
megtanítása, számonkérése. Nem kizárólagosságra gondolok, csak a
magyar és az idegen elnevezések, fogalmak egyenlő oktatására.
7. Tudományos közlemények, ismertetések írása
magyarul, magyar szaklapokban. Orvosi nyelvünk művelésének sarkalatos
pontja a tudományos dolgozatok közlése magyar szaklapokban magyarul,
magyar szakszavakkal, szakkifejezésekkel és mondatszerkesztéssel. Az
új tudományos eredményeket, klinikai megfigyeléseket, érdekes eseteket
elkerülhetetlenül angol nyelven közöljük, hiszen a világot ezekről
csak ekképpen tájékoztathatjuk. Az országok feletti tudományt az angol
nyelv közvetíti. Jóllehet ugyanazt magyarul is közölhetjük, a kettős
közléshez a vezető szaklapok is rendre hozzájárulnak, de talán
felesleges, hiszen a témával behatóan foglalkozók az angol nyelvű
közleményeket is elolvassák. Ám a magyar orvostársadalom többsége
előtt az eredmények homályban maradnak: a magyar tudósok saját
nemzetükhöz nem szólnak. A magyar orvosok, egészségügyiek folyamatos
tájékoztatása összefoglaló, áttekintő tudományos cikkek írásával
valósítható meg. Effélék közlése a kutatók, szerzők és a szerkesztők
íratlan felelőssége. Hasonlóan, a nemzetközi irodalom lényeges
eredményeit magyarul, véleményezésekkel kiegészített fordításokkal
vagy összegző, átfogó közleményekben ismertessük a magyar orvosi
folyóiratokban. A magyar orvosi nyelv helyes és szabatos alkalmazása
ezekben is alapvető elvárás. Az Orvosi Hetilap alapítója, Markusovszky
Lajos írta: „A búvárnak midőn hona közelében figyelő és vizsgáló
közönségre nem talál, mindig szabadságában áll szellemi termékeivel
valamely idegen nemzet irodalmában fellépni, mi reá nézve talán
előnyös, mert nagyobb számú közönséghez szól, ámde ilyenkor ezen
irodalom munkásává válik, s bár nevezetes szerepkört vívhat ki
magának, de hazája művelődésére befolyás nélkül marad.”
A fordítás orvosi nyelvünk művelésének egyik
legingoványosabb területe. Léptennyomon kísért a szóról szóra,
mondatról mondatra fordítás, a tükörfordítás: az eredeti és a magyarra
átültetett szöveg egyazon formája. Az ilyenfajta gyakorlat szokványos
hiba, különösen a nem szakemberek fordításaiban, a hivatásos
fordítóknál. Orvosi szakszöveget fordítani nem, csak átírni lehet. A
tükörfordítás, jóllehet nyelvileg teljesen szabályos, csak éppen
zavaros, nehezen vagy jóformán egyáltalán nem érthető. Idegen nyelvű
közleményt csak a témában otthonos szakember tud magyarra átültetni,
hiszen nem a mondatokat, hanem az együvé tartozó szövegrészeket kell
megérteni, és magyarul megfogalmazva leírni. A megfelelő fordításokban
a magyar változat szövegszerkezete többnyire nem is emlékeztet az
eredetire.
8. A magyar tudományos folyóiratok, könyvek,
tankönyvek, gyógyszerkönyvek pallérozása
a.) Folyóiratok • A nemzetközi folyóiratok életében
kulcsfontosságú változást a tudománymérés (hatásmutató [impact
factor], idézettségi mutatók stb.) és az ún. előbíráló rendszer (peer
review) eredményezett. A folyóiratok színvonala, a nyomtatott
tudományterjesztés számottevően javult. Hasonló változtatás a magyar
orvosi, biológiai szaklapoknál sem halasztható. Kidolgozták ugyan a
Hazai Szakirodalmi Mutató (HSZM) rendszerét, ám ez nem elég.
Szaklapjaink folyamatos értékelése a tudománymérés módszereivel,
beleértve a szigorú szakmai elbírálás rendszerének megvalósítását,
elodázhatatlan, és erkölcsi kötelességünk is. Kellőképpen nem
ellenőrzött szakcikkek közlésével magunkat tévesztjük meg, vezetjük
hamis útra a betegek rovására. A szakmai ellenőrzés, a független
bírálók áldásos munkája mostanság különösen kívánatos, egyrészt, mert
az orvosi folyóiratok is gomba módra szaporodtak, de ennél sokkal
lényegesebb a zabolázatlan honlapok ártalmas sokasága. A szaklapok,
honlapok szakadatlan értékelése, tudománymérés szerinti rangsorolása
tájékoztatja, mi több, eligazítja az olvasót a valós és bizonytalan
szakírások között.
Nem kevésbé lényeges a folyóiratok szerkesztése. Ez
is szakma, amelyet tanulni, tanítani kell. A
szerkesztő-szaktekintélyek nem biztos, hogy jók is, alkalmasak
színvonalas folyóiratok szerkesztésére. A szerkesztőképzés az orvosi
irodalomban és nyelvben is az elsőrendű feladatok közé tartozik. A
kiadók, a szerkesztők felelőssége óriási.
b.) Szakkönyvek, tankönyvek • Csiszolnivaló az
orvosi szakkönyvek szerkesztésével, nyelvével is akad. A szakszöveg
független és szakszerű bírálata mellett az írottak nyelvhelyességét is
ellenőrizni kell. Különösen mértékadóak az egyetemi tankönyvek: a jövő
nemzedékek okítói. Célszerű lenne az orvosi egyetemek vezetőinek
szabályba foglalniuk, hogy egyetemi tankönyvnek nyelvi bírálat nélküli
szakkönyvet nem fogadhatnak el. Kívánatos, hogy a nyelvhelyesség
mellett a magyar orvosi szakkifejezések alkalmazása is nagyobb
hangsúlyt kapjon az egyetemi tankönyvekben és a szakkönyvekben
egyaránt. Az egyetemi tankönyvekben azonban kizárólagosan sem a
magyar, sem az idegen szakkifejezéseket ne használjuk, hanem ezt is,
azt is váltogatva. Az orvostanhallgatóknak mindkettőt tanulniuk kell.
c.) Gyógyszerkönyvek • A gyógyszerek útmutatóit,
vezérkönyveit, a gyógyszerismertetőket stb. az orvosok,
egészségügyiek unos-untalan forgatják, nap mint nap kénytelenek
elővenni. Ezekben a magyar szakkifejezések előnyben részesítése
elengedhetetlen, és nem csak a jobb megértés miatt. Hibás, magyartalan
fogalmazások megengedhetetlenek, a helyesírási melléfogásokról nem is
beszélve. Ijesztő példa: gyógyszer kompendium a gyógyszerkompendium
vagy a gyógyszerek kompendiuma írásmód helyett, ám az egyszerű
gyógyszerkészítménykönyv vagy gyógyszerkészítmények könyve elnevezés
még szerencsésebb lenne. A gyógyszerkönyvek szakmai ellenőrzése
mellett azok hivatalos szaknyelvi ellenőrzését is kötelezővé kellene
tenni, a szaknyelvi bírálat, javítás rendszerének kidolgozásával.
9. A magyar tudományos munkák rangjának
helyreállítása. Méltánytalan az angolul írt, nemzetközi folyóiratokban
megjelent közlemények egyoldalú túlértékelése a magyar nyelvűekkel
szemben. Tudományos tevékenységet, osztályok, laboratóriumok,
személyek munkáját az egyetemek, sőt még az MTA értékelési
gyakorlatában is ekként bírálják, csupán, mert az idegen nyelvű
közleményeknek van hatás- és idézettségi mutatója stb. Ez a gyakorlat
eleink, Bugát Pál, Markusovszky és a többiek, no meg a világ egyik
legrégebbi orvosi folyóirata, a több mint másfél évszázados Orvosi
Hetilap megcsúfolása. A hazai tudományos irodalmukat más nemzetek
százszorosan becsülik, a japánok különösen az élen járnak: tudományos
fokozatot kellő számú anyanyelvi közlemény nélkül senki nem kaphat. Az
egyetemek, a doktori iskolák vezetőinek lehetősége és felelőssége a
magyar nyelvű tudományírás rangjának helyreállítása. Bizonyos számú és
színvonalú, hazai szaklapokban közreadott közleményt, mint a
tudományos fokozat, vezető beosztás elnyeréséhez szükséges feltételt,
óhatatlanul be kell építeni az egyetemek és az MTA tudományos
fokozatainak követelményrendszerébe. Örvendetes, hogy ebből a
szempontból az MTA Orvosi Tudományok osztálya már megtette az első
lépéseket.
10. A magyar orvosi nyelv oktatása az egyetemeken,
a tankönyv megírása. A magyar orvosi nyelv mint tantárgy hét évvel
ezelőtt született meg a Semmelweis Egyetemen – 212 évvel azután, hogy
a magyar nyelv az iskolákban és a felsőoktatásban tantárggyá vált. A
tanterv többé-kevésbé már kikristályosodott, a magyar orvosi nyelv
egyetemi tankönyvét hamarosan kiadjuk. A diákok érdeklődése a
várakozásokat jóval felülmúlta. Nagyon kívánatos lenne ezt a
tantárgyat a többi orvosi egyetemen is bevezetni. Az orvostanhallgatók
tanítása – beleértve a gyógyszerészet és fogorvostan hallgatóit is –
az orvosi nyelv művelésének záloga.
11. Új magyar értelmező és helyesírási orvosi
szótár megalkotása. Magyar értelmező és helyesírási orvosi szótár
nélkül a magyar orvosi nyelv teljessége nem képzelhető el. Sokéves
munka, s csak a magyar orvostársadalom és a nyelvészek
együttgondolkodásával valósítható meg. Készítését lelkes, elkötelezett
nyelvészek, orvosok már elkezdték.
12. A Magyar Orvosi Nyelv című szaklap kiadása, a
magyar orvosi nyelv honlapjának megteremtése. A magyarítás,
magyarosítás, az orvosi helyesírás szabályozása, a magyar orvosi
fogalomtár kidolgozása és az orvosi szakírás tanítása is orvosok,
nyelvészek, biológusok és más szakemberek sokaságának, százainak közös
munkája, együttes gondolkodás és erőfeszítés. Ehhez nélkülözhetetlen a
magyar orvosi nyelv szakfolyóirata és honlapja.
A Magyar Orvosi Nyelv című folyóiratot nyolc
évvel ezelőtt alapítottuk. Egy évben kétszer adjuk ki, számonként 1900
példányban, s minden érdeklődőnek ajándékként küldjük. Legjelentősebb
feladata a magyar orvosi nyelvvel foglalkozók összefogása. A folyóirat
orvosi nyelvünk együttes művelésének nyomtatott nyilvánossága.
A magyar orvosi nyelv honlapja (www.orvosinyelv.hu)
a folyóirattal azonos célokat szolgál. A világ bármely részén
elérhető, ingyenes, a kapcsolatteremtés és -tartás határtalan
lehetősége és igénye is, minthogy az orvosi nyelv művelése csak
országos, sőt határon túli összefogással lehetséges. Folyamatosan
újítjuk.
13. A magyar orvosi nyelv beépítése az
egészségnevelésbe. Az egészség megőrzése egyre szélesedő társadalmi
tevékenységből már önálló tudománnyá vált. Az emberek, az egész
társadalom folyamatos tájékoztatása, az egészség megőrzésére nevelés
nálunk kizárólagosan magyarul valósítható meg. Az egészségnevelés
tudományában dolgozók magyar orvosnyelvi képzése is az elsődleges
feladatok egyike, s fordítva: az egészségnevelés szakembereinek
bevonása orvosi nyelvünk fejlesztésébe szintén lényeges feladat.
14. Az orvosi nyelvvel kapcsolatos
tömegtájékoztatás. Bármely szaknyelv művelése a szakemberek és
nyelvészek közös ügye, ám sikerre csak akkor számíthat, ha az új
szakkifejezéseket rendre alkalmazzák, és nem csak a szakemberek.
Különösen vonatkozik ez az orvosi nyelvre. Kívánatos, hogy a magyar
orvosi szakszavak valamelyest a társadalomban is tudatosuljanak,
vagyis bizonyos mértékig a köznyelvbe is átmenjenek: ennek módja a
rendszeres tömegtájékoztatás minden szinten.
15. A határon kívüli orvosok, egészségügyiek
tájékoztatása. Jelentős feladatunk a magyar orvosi szakszókincs,
nevezéktan terjesztése a határon kívüli magyar orvosok között: a
szakszavak egyeztetése, az orvosok magyar nyelvű képzési
hiányosságainak kiküszöbölése. Ennek leghatékonyabb módja a világhálós
honlapok ingyenes hozzáférésének biztosítása, a közös tudományos
rendezvények, a szakkönyvek, tankönyvek, szakfolyóiratok átadása.
Zárógondolatok
A magyar orvosi nyelv fejlesztése, folyamatos alkalmazása beszédünkben
és a szakírásokban is, véletlenül sem jelentheti az orvosi latin–görög
szavak elvetését. Az orvostudomány latin–görög nevezéktanának,
fogalomrendszerének oktatása és használata is nélkülözhetetlen. Túl
kulturális, művelődési jelentőségén, ez szakmánk ún. tolvajnyelve, ez
az orvoslás szakszótára, amelyre az indoeurópai nyelvek, így az angol
is épül. Végzetes hiba volna egyetemeink évszázados klasszikus
oktatási módszerét feladni, a rosszul értelmezett, erőszakolt
magyarítás miatt. Ahogy az idegen nyelv használata jól megfér a
magyaré mellett, sőt minél több nyelvet és minél színvonalasabban
beszél valaki, annál szebben beszéli anyanyelvét is – ezt is, azt is a
maga helyén –, ugyanúgy megfér egymás mellett az orvosi latin–görög és
a magyar orvosi nyelv is; egyik sem a másik rovására és mindkettő
teljes értékűen. Ne felejtsük: Európa bölcsője és fennmaradásának
záloga a klasszikus műveltség, s ez az európai orvostudományra is
vonatkozik.
Kulcsszavak: magyar orvosi nyelv, angol nyelv, nyelvművelés,
molekuláris biológia hatása
IRODALOM
Bősze Péter – Palkovits Miklós (2006):
Tudományos közlemények írása, szerkesztése és értékelése (Útmutató
orvosi közlemények írói, olvasói és bírálói számára). NOK, Budapest
Csermely Péter – Gergely P. – Koltay T. –
Tóth J. (1999): Kutatás és közlés a természettudományokban. Osiris,
Budapest
É. Kiss Katalin (2004): Anyanyelvünk
állapotáról. Osiris, Budapest
Grétsy László – Kemény Gábor (2005):
Nyelvművelő kéziszótár. Tinta, Budapest
Kontra Miklós (1981): A nyelvek közötti
kölcsönzés néhány kérdéséről, különös tekintettel „elangolosodó”
orvosi nyelvünkre. Nyelvtudományi Értekezések 109. Akadémiai, Budapest |
|