A Magyar Tudomány Ünnepének 2008. évi
rendezvénysorozata a kék bolygó körül forgott, a négy elem: a föld, a
víz, a levegő és a tűz, illetve ötödikként az ember jegyében. Előző
lapszámunkban megkezdett, rövid sorozatunkat most ezzel a két írással
fejezzük be.
Németh Tamás • A Föld
Hogyan oldható fel az ellentmondás a Föld növekvő népessége és a
természeti erőforrások korlátozott volta között?
Úgy látom, nehezen vagy nem oldható fel az ellentmondás a Föld növekvő
népessége és a természeti erőforrások korlátozott volta között. Ennek
okai azok az érdekkülönbségek, melyek nem csupán földrészek és
földrészek között, de a társadalom szinte minden rétege között
fennállnak. Alapvető hiányosság, hogy az ún. vezetők (országok,
tömbök stb.) vagy nincsenek tisztában a helyzet komolyságával – ekkor
megkérdőjelezhető ebből a szempontból is az alkalmasságuk –, vagy nem
veszik figyelembe az intő jeleket, bízva abban, hogy az ő ciklusuk
alatt még valamilyen módon kezelhetőek a feszültségek – ekkor már
nemcsak az alkalmasságuk kérdőjelezhető meg.
Melyek a legfőbb veszélyeztető tényezők?
Mik az ún. antropogén hatások?
A legfőbb veszélyeztető tényező a tudatlanság és a gonoszság. Az
elmúlt évtizedek látványos műszaki-technikai fejlődései felülírták az
alapvető – biztonságra törekvő – elveket. Sokan, sok helyen úgy
gondolták, hogy ez minden kérdést megold, ha valahol baj vagy
feszültség alakul ki, a technokrácia megoldja. Sajnos ezzel
párhuzamosan – az elitképzésen túl – az oktatás színvonala soha nem
látott mélységekbe süllyedt, részint amiatt, hogy a műveletleneket
könnyebb manipulálni. E rétegeknek – szociológusok szerint döbbenetes
a számuk – a virtualitás ad egyedüli élvezetet. Óriási a média
felelőssége ebben. A gazdaság növekedése és a piac uralma lebegett (és
szerintem lebeg még most is) a vezetők előtt, ezzel próbálnak rövid
idejű és szánalmas lépéseket tenni.
Az antropogén hatások gyűjtőnév foglalja
össze azokat a környezeti terheléseket, melyek a nem fenntartható
erőforrás-használatból keletkeznek. Ennek enyhítésére sajnos szintén
csak technikai megoldásokban gondolkodnak a döntéshozók és nem
racionális használatban. Valószínűleg nem értik, de szajkózzák a
különböző méréseket, trendeket, százalékokat és a kibocsátás
csökkentésének fontosságát. Ma már évente több anyagot mozgat az
emberiség, mint a természet, pedig gyakoriak természeti károk is,
amelyek szintén anyagmozgással járnak (vulkáni tevékenység,
földcsuszamlások, árvizek stb.).
A megoldást nehéz lesz megtalálni, hiszen –
elsősorban – a fejlett társadalmak a túlfogyasztásra
szocializálódtak. (Aktuális példa: a válság közepette az USA-ban
hárman haltak meg a karácsonyi vásár megnyitása közben. A média, a
kereskedők másodpercenként sulykolják az emberekbe a költekezés
ideológiáját, mi ez, ha nem a korábban említett alulképzettség és
tudatlanság fenntartása?)
Megtörténik-e a globális ismeretek
lokális alkalmazása? Mit lehetne tenni,
hogy ez így legyen?
Attól tartok, hogy még az ismeretek globális alkalmazásával is gondok
vannak. Pedig ugyanannak a kérdésnek a megoldása, a veszélyek
elkerülése csak lokálisan oldható meg. A „globális felmelegedéssel”
összefoglalóan jellemzett változások sem egységesen jelentkeznek,
hanem lokálisan eltérő mértékű és irányú változások lépnek fel. (Lesz,
ahol több csapadék lesz, máshol kevesebb, egyik térségben lehűlés
léphet fel, másutt felmelegedés.)
Hogy mit lehet tenni? Tanítani, oktatni, nevelni és
képezni a fiatalokat, és amennyiben még fogékonyak, az idősebb
korosztályokat is. Komoly gondot jelent, hogy a megelőzésnek –
globális viszonylatban is – alig van tisztelete, sajnos a társadalmak
nem megelőzésre, hanem kárelhárításra rendezkedtek be. Katasztrófák,
haváriák esetén szervezetten működik a rendszer, a megelőzésre
sajnálják a pénzt. (Gondolattársítással ez igaz az oktatásra is,
tanárok felkészítésére, méltó bérezésére nehezen fordítanak anyagi
eszközöket, de folyamatosan bővül a fiatalkori bűnözőkkel foglalkozók
köre stb.)
Mit gondol arról, hogy valóban
fenntartható-e a fejlődés?
Annak kell lennie, különben még nagyobb gondok keletkeznek. Sikere
ennek az elképzelésnek csak akkor lehet, ha a társadalom megérti, és –
ez a legnehezebb – ha gondolata beszivárog a gazdaság, a piacok és a
bankok urainak agytekervényeibe is. Így legyen.
Ha megkérdeznénk bárkit, hogy mi kell az egészséges
élethez, döntően a tiszta levegőt, az iható vizet és a megfelelő
mennyiségű, jó minőségű élelmiszert említenék. Ezeknek a biztosítása
nagy tömegek számára napjainkban sajnos már nem is olyan egyszerű, ma
kb. egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez, és több mint 800 millió
éhezik. Kimerülnek – még Európában is – a természeti erőforrások,
sokan és sokszor helytelenül hivatkoznak a fenntartható fejlődésre.
Edmund Burke (1729–1797) nem éppen minap azt
mondta: „A lovagkor leáldozott, eljött a szócsavarók, közgazdák,
számfejtők ideje”. A javítás, a kilábalás egyetlen lehetősége az
erkölcs, a morál helyreállítása, a tanulás és képzés nyújtotta
kitörési pontok megtalálása. Ehhez az alapozó tudáson túl
kreativitásra, a szintetizáló képességek fejlesztésére van szükség. Ha
ezeket sikerül elfogadtatni, akkor felülírható lesz az a jelenlegi
gazdaság vezetői és politikusi gondolkozás, aminek a veszélyére Edward
Abbey (1927–1989) figyelmeztetett „Növekedni a növekedés kedvéért, a
rákos sejt ideológiája”.
Végül egy szkeptikus gondolat: A válsággal
kapcsolatban mindenki meglepődésének adott hangot. Én is meglepődtem,
de azon, hogy azok lepődtek meg, akiknek minden eszköz a kezükben van
ahhoz, hogy mi ne kerülhessünk olyan helyzetbe, hogy meglepődjünk.
Bárdossy György
A szénhidrogén-termelés jövőbeli kilátásai
A jövő kilátásainak felméréséhez négy alapvető kérdésre kell választ
találnunk:
– Mennyi szénhidrogén felkutatására van még remény
és hol?
– Mekkorák lesznek a jövőbeli kutatások kockázatai
és költségei?
– Milyen ütemben fognak nőni a világ
szénhidrogénigényei (kereslet)?
– Mekkora szénhidrogén-termelésre van lehetőség az
elkövetkező évtizedekben (kínálat)?
Az első kérdéshez: A világ reménybeli
szénhidrogénkészleteire vonatkozóan az elmúlt években számos szakértői
becslés látott napvilágot. A kőolajra vonatkozó becslések 300 és 1500
milliárd hordó között mozognak, földgázra pedig 100-tól 400 Tm³-re
terjednek. Bérczi (1998) szerint Földünkön mintegy 800 olyan
jelentősebb üledékes medence van, amelyekben elméletileg szénhidrogén
jelenléte lehetséges.
A könnyen hozzáférhető szárazföldi területeken
érdemi új óriás mezők felfedezésére nem számítok. Új módszerek
alkalmazásával viszont megnövelhető az ismert mezők kihozatala.
Alaszka, Észak-Kanada, Grönland és Észak-Szibéria szubpoláris
térségeiben nem kizárt jelentős szénhidrogénkészletek jelenléte. Ezek
megkutatása és kitermelése azonban a zord klíma, a mocsaras tajga és
az infrastruktúra szinte teljes hiánya miatt nehéz, és igen
költségesnek ígérkezik. A sekély tengerek térségeiben több évtizede
sikeres kutatás folyik, például az Északi-tengerben és a
Mexikói-öbölben. A kimutatott mezőkön azonban néhány éve csökken a
termelés, ami a készletek fokozatos kimerülését jelzi. A kutatás ezért
egyre mélyebb vizekre terjed ki, és ma már 1000–3000 méteres
tengermélységeket is elér. E mélységekben, Brazília délkeleti partjai
előtt, valamint Nigéria és Angola atlanti parti öveiben a közelmúltban
új szénhidrogénmezőket mutattak ki. A kutatáshoz és a termeléshez
azonban igen költséges technikai felszerelés kifejlesztésére volt
szükség.
A nagy óceáni medencék belsejében jelenlegi
ismereteink szerint nem remélhetők szénhidrogénmezők, mert vékony
üledékréteg alatt rögtön óceáni bazalt következik. Viszont az óceáni
medencék és a kontinensek közötti, ún. passzív kontinens peremeken
helyenként 5–10 km vastagságú üledékösszletek halmozódtak fel. Nem
kizárt szénhidrogénmezők jelenléte ezekben az összletekben. A nagy
tengermélység miatt ezek kutatása még nem kezdődött meg. Vannak tehát
még kutatásra érdemes területek, de ezek megkutatása az eddigieknél
jóval költségesebb lesz.
A nemkonvencionális szénhidrogének közül az
olajhomokok termelésének kiterjesztése a legígéretesebb, elsősorban
Kanadában.
A kutatás szempontjából a legsikeresebbek a 60-as,
70-es évek voltak, amikor az éves készletnövekedés messze meghaladta
az éves termelést. Azóta sajnos a kutatás eredményessége rohamosan
csökkent, a termelés volumene pedig nőtt. A 80-as évek óta az éves
termelés meghaladja az új kutatás eredményeit. A 2050-ig szóló
előrejelzések szerint javulást e téren nem remélhetünk.
A második kérdéshez: Az elmondottak alapján
egyértelmű, hogy még sikeres kutatások esetén is azok egyre
költségesebbek lesznek. Külön gondot jelent az az utóbbi években
nyilvánvalóvá vált felismerés, hogy a tengeri kutatások során a
fúrások technikai felszerelése rohamosan elhasználódik korrózió és
rozsdásodás hatására. Ezek kijavítása, lecserélése dollármilliárdokat
vehet igénybe. Súlyos kockázatot jelentenek a tengeri
szénhidrogén-kutatás számára az egyre gyakoribbá váló szélsőséges
időjárási események, például trópusi viharok, hurrikánok. A
Mexikói-öbölben, 2005-ben a Katrina-hurrikán számos úszó fúrószigetet
elpusztított, és olajvezetékek váltak használhatatlanná. A
meteorológiai világszervezet éves jelentései szerint e szélsőséges
események gyakorisága évről évre nő. Végül, de nem utolsó sorban
növekednek a kutatás és kitermelés politikai kockázatai is, például a
közel-keleti térségben a fundamentalista terrorizmus. Irakban
gyakoriak a merényletek a fúrások és kőolajvezetékek ellen. A
környezet károsodása is egyre nagyobb gondot jelent a kutatások
számára. Ez különösen a nemkonvencionális szénhidrogén-előfordulásokra
érvényes.
A harmadik kérdéshez: A világgazdaság
szénhidrogénigényeinek várható növekedéséről az utóbbi időben számos
tanulmány készült. Ehhez az elmúlt évek keresletének alakulása
szolgált alapul. A British Petroleum 2007-ben készült gazdasági
értékelése szerint a kőolaj-felhasználás az elmúlt tíz évben gyorsuló
ütemben évi egy-másfél százalékkal nőtt. A földgáz felhasználása is
gyorsult, és évi 2-3% növekedést ért el. A kőszén felhasználása még
ennél is rohamosabban, évi fél százalékról évi 5%-ra nőtt. A
közgazdászok keresletre vonatkozóan többnyire lineáris extrapolálással
számolnak a 2050-ig terjedő időszakra.
A negyedik kérdéshez: A legnehezebb és legsúlyosabb
kérdés, hogy a kereslet növekedésével mennyire fog lépést tartani a
szénhidrogén-termelés, vagyis a kínálat. Alapvetően tévesnek tartom
azt a közvélekedést, hogy a jövő évtizedek szénhidrogén-termelését a
kereslet fogja meghatározni. Szerintem a szénhidrogénmezők földtani
adottságai, valamint a kutatás és kitermelés technikai feltételei és
költségei fogják együttesen meghatározni az elérhető maximális
termelést. Az eddigi sokéves tapasztalatok szerint minden mezőn előbb
lassan nő a termelés, egy csúcsot vagy platót ér el, majd lassan
csökkenni kezd. Ez a tapasztalat minden országra és a globális
termelésre is érvényes. Tehát, lesz egy időpont, amikor a kitermelés
maximumot ér el, és ezt a szakemberek peak-oil-nak nevezik. Azt, hogy
ezt a globális |
|
termelési csúcsot mikor érjük el, a szakemberek
eltérően ítélik meg. Kőolajra vonatkozó becsléseik 2007 és 2037 között
mozognak. Véleményem szerint a valós időpont megválasztásához a
legutóbbi évek globális termelésének változásai is támpontot
nyújthatnak. Kiszámoltam ezért a BP (British Petroleum) Statistical
Review (2008) adatai alapján a globális kőolajtermelés éves
változásait. A termelés
2003-ról 2004-re 4,1%-kal nőtt
2004-ről 2005-re 1,0%-kal nőtt
2005-ről 2006-ra 0,5%-kal nőtt
2006-ról 2007-re 0,2%-kal csökkent!
Ez a számsor véleményem szerint világméretű trendet
jelez. Megerősíti véleményemet az ASPO (Association for the Study of
Peak-Oil and Gas) Newsletter 2008. októberi számában megjelent
diagram, amely 2008-tól a kőolajtermelés fokozatos csökkenésével
számol. A tekintélyes német Energy Watch Group értékelése szerint is
2007-ben érte el a kőolajtermelés a globális csúcsot. A földgázra
vonatkozóan optimistábbak az előrejelzések, 2030 és 2040 közé teszik a
termelési csúcsot. A földtani készletek alapján ezt az értékelést
reálisnak tartom.
Összefoglaló véleményem az, hogy az ismert készletek nagy
bizonytalansága miatt a termelési csúcs bekövetkezésének évéről lehet
vitatkozni – bizonyos racionális határok között –, de a termelési
csúcs létét tagadni értelmetlen dolog.
Feketekőszén, barnakőszén, lignit
A szénhidrogén-előfordulásokkal ellentétben a kőszenek többnyire
nagykiterjedésű, rétegszerű telepeket alkotnak, ezek fúrásos
megkutatása viszonylag könnyebb. Ugyanakkor nagyobb a különbség az
egyes kőszénfajták fűtőértéke között. Legnagyobb az antracité, majd a
feketekőszén, a barnakőszén, végül a lignit következik. A káros
komponensek tekintetében is nagy különbségek vannak. Különösen káros
egyes kőszénfajták nagy kéntartalma, amely elégetéskor a levegőbe
kerül, és ún. savas esők kialakulásához vezet.
A kőszenek a szénhidrogéneknél elterjedtebbek –
több mint száz országban bányásszák. Sokáig az volt a vélemény, hogy a
világ kőszénkészletei oly bőségesek, hogy ebben az évszázadban nem
lesznek kőszénellátási gondok. Az utóbbi években pontosabb
készletfelmérések készültek, például a német EWG (Energy Watch Group)
és az Uppsalai Egyetem kutatócsoportja részéről (2007). Egybehangzó
véleményük szerint az ismert készletek meghatározása többnyire
pontatlan, illetve túlértékelt. A British Petroleum Statistical Review
(2008) szerint a világ ismert antracit- és feketekőszén-készlete 431,
a barnakőszén és lignité pedig 417 gigatonna. A világ ismert
kőszénvagyonának 82%-a hat ország területére összpontosul. Ez a Big
Six a következő:
Egyesült Államok 28,6%
Oroszország 18,5%
Kína 13,5%
Ausztrália 9,0%
India 6,7%
Dél-Afrika 5,7%
Magyarország részesedése 0,4%. A világ 2007. évi
kőszéntermelésének 82%-át ugyancsak ez a hat ország adja, de más
sorrendben. A sort kimagaslóan Kína vezeti 41,1%-kal, amit az Egyesült
Államok követ (18,6%), majd Ausztrália (6,9%), India (5,8%),
Dél-Afrika (4,8%) és Oroszország (4,7%) következik. A teljes globális
termelés 3135 Mt kőolaj egyenérték (ez a szénhidrogénekkel való
összehasonlítást teszi lehetővé). A kitermelés közel fele
külfejtésekben, másik fele mélyművelésekben történik. Magyarország a
globális termelés 0,1%-át adta. A Mátra alján, Bükkábránynál egy nagy
külfejtés működik, amely a Mátrai Erőművet látja el lignittel. Ezen
kívül Pusztavám közelében termel a márkushegyi mélyműveléses bánya,
amely a Vértesi Erőművet látja el barnakőszénnel.
Figyelmet érdemel, hogy az utóbbi években
jelentősen megnőtt a kőszén piaci ára. Jó példája ennek a feketekőszén
európai piaci ára (a BP Statistical Review szerint), amely 1999-ben
28,8 USD/tonna volt, és 2007-ben 86,6 USD/tonnát ért el. A szakértők
további áremelkedéssel számolnak. Persze a szénhidrogének árához
hasonlóan ezt is nagyban befolyásolja a kereslet és a kínálat
alakulása. Magyarországon a kőszénárak emelkedése esetén több kisebb
fekete- és barnakőszénbánya nyitására látok lehetőséget.
Ami a jövő kőszéntermelését illeti, a korábbi
„hurrá-optimista” nézeteket egy jóval reálisabb értékelés követte.
Például az EIA (US Energy Information Administration) még 2007-ben
változatlan termelési szint mellett még 164 évre becsülte a világ
kőszénellátottságát. Ma a szakértők megegyeznek abban, hogy a kőolaj
és földgáz termelési csúcsához hasonlóan a kőszéntermelés is egy
termelési csúcsot fog elérni, amit a termelés csökkenése fog követni
(„peak-coal”). A csúcs országonként is eltérő időpontban következik
be. Így Anglia 1925-ben, Németország 1955-ben, Japán 1960-ban érte el
a termelési csúcsot, és termelésük azóta fokozatosan csökken. Az
Uppsalai Egyetem kutatói által készített globális termelési
előrejelzés szerint leghamarabb Kína, majd az Egyesült Államok érik el
a termelési csúcsot. A globális csúcs szerintük 2030 és 2035 között
következik be, addig a globális termelés évi 4–5%-kal növekedhet.
Ezután egy termelési „plató” következhet, majd 2050-től számolnak a
termelés fokozatos csökkenésével. Ebből az is következik, hogy a jövő
kőszéntermelése egyedül nem lesz képes a peak-oil után csökkenő
szénhidrogén-termelést kiegyenlíteni.
Uránércek
A földkéregben található különböző uránércek a nukleáris erőművek
fűtőelemeinek alapanyagául szolgálnak. Az urán igen sokféle formában
van jelen: telérekben, szurokércben, foszforitokban és üledékes
homokkövekben. Közülük gazdaságilag a homokkövekben található urán a
legfontosabb. Említést érdemel, hogy a világtengerekben kb. 5 Mrd t
urán van jelen oldott formában; kinyerése ma még nem gazdaságos.
Uránérctelepek a világ számos országában találhatók, felkutatásukra a
korábban kevés figyelmet fordítottak. Az utóbbi években azonban
megnőtt az érdeklődés az uránérc iránt, így a 2004. évi szintnél
2006-ban 254%-kal többet költöttek földtani kutatásra és fejlesztésre,
számszerűen 774 M USD-t. A kutatások eredményeiről, az ismert
készletekről, a bányászati termelésről és az erőművi felhasználásról
az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége (NEA) évente kötetben számol be.
A 2008. évi kötet a közelmúltban jelent meg; adatait felhasználtam e
tanulmányhoz.
A világon eddig összesen 2,4 Mt uránt termeltek ki.
A mostani kimutatott készleteket a termelési költség szerint
osztályozták: kevesebb, mint 40 USD/kg urán termelési költség esetében
1,95 Mt U; kevesebb, mint 80 US dollár/kg U esetében 4,5 Mt U, végül
kevesebb, mint 130 USD/kg U esetében 5,5 Mt a globális készlet. Ehhez
jó tudni, hogy az 1990-ben még 20 USD/kg U értékesítési ár mára 165
USD/kg U-ra növekedett. Ezáltal számos, korábban gazdaságtalannak
tartott előfordulás gazdaságosan kitermelhetővé vált. Ez is egyik
magyarázata a legutóbbi évek rendkívül sikeres kutatási eredményeinek.
Azt is jó tudni, hogy az atomerőművek energia előállításában az
uránérc kutatása és kitermelése a teljes költség 2-5%-át teszi ki.
A világ legnagyobb uránércvagyonnal rendelkező
országai közül kimagaslóan a legnagyobbak Ausztrália készletei, amit
Kazahsztán, az USA és Kanada követ.
A világon jelenleg 439 atomreaktor működik, és
további 35 van épülőben. Az uránérc-termelésnek ezek hosszú távú
igényeit kell kielégítenie. Itt jegyzem meg, hogy a Paksi Atomerőmű
jelenleg Magyarország villamos energiájának 40%-át állítja elő, a
többi energiaforrásnál lényegesen olcsóbban. A világ legnagyobb
uránérctermelő országai a világ össztermelésének 93%-át adták. A világ
össztermelése 2006-ben 40 kt urán volt. Az atomerőművek ugyanebben az
évben 66 kt uránt használtak el. Tehát az uránérctermelés az igénynek
csak kerek 60%-át fedezte. A különbözetet már kitermelt, raktározott
ércből, és katonai készletekből szerezték be. A bányászati kapacitás
megfelelő fejlesztésével az ismert földtani uránérc-készletek az
atomerőművek igényeit legalább száz évre fedezik. A reménybeli
készletekkel együtt az ellátottság több száz évet ér el.
Ismeretes, hogy hazánkban Pécstől nyugatra,
Kővágószőlős térségében az ötvenes évektől uránérckutatás, majd
mélyműveléses bányászat folyt. A nagy mélység (500–1000 m) és a kis
uránkoncentráció miatt a kitermelés ráfizetésessé vált, és ezért a
kormányzat 1997-ben a bányát bezáratta. Az MBFH a bezárt bánya
területén még 31 kt uránt tart nyilván, átlagosan 0,117% U
tartalommal. A legutóbbi években az ausztrál Whithorse Energy cég
fúrásos kutatásokat kezdett Bátaszék térségében, ahol 140–230 m
mélységben megtalálták ugyanazt a permi homokkövet, amely a
kővágószőllősi előfordulást alkotta. Az átlagos urántartalom itt
0,01–0,1% U. A kutatásokat a cég Pécstől nyugatra is kiterjesztette,
ahol Dinnyeberki közelében is megtalálták a permi homokkő formációt
40–60 méter mélységben. A homokkő itt az eddigi elemzések szerint
átlagosan 0,13% uránt tartalmaz. Remény van mindkét helyen az urán
gazdaságos kitermelésére, és a kutatás folytatását is indokoltnak
tartom.
Globális következtetések
Nem látok reményt a konvencionális szénhidrogénkészletek auditálásának
kiterjesztésére a közeljövőben, mert ez az érintett országoknak nem
érdekük. A konvencionálisokhoz képest megnő a nemkonvencionális
szénhidrogének szerepe. Véleményem szerint, a kőszenek és különösen az
atomenergia szerepe is megnő a következő évtizedekben.
Új globális energiapolitika kell, amely figyelembe
veszi a peak-oil és peak-coal bekövetkezését: energiatakarékosság, az
energiahatékonyság növelése, atomenergia és a megújuló energiaforrások
fejlesztése szükséges.
Hazai következtetések és javaslatok: Kicsiny a
valószínűség a hazai kőolaj- és földgázkészletek érdemi megnövelésére.
A geofizikai és fúrásos kutatások folytatása mégis indokolt, mert kis
mezők is lehetnek gazdaságosak. A makói BCGA-típusú
földgázfelhalmozódás kitermelhetőségét tovább kell vizsgálni. A
mecseki kőszénből lehetségesnek tartom metán gazdaságos kinyerését.
Fokozott erőfeszítések kellenek a megújuló
energiaforrások hasznosítására (geotermikus energia, szél, nap, víz
stb.) Az atomenergia szerepének növelése a legfontosabb járható út: a
Paksi Erőmű élettartam-meghosszabbítása, új, harmadik generációs
reaktor üzembe helyezése, radioaktív hulladékok tárolóinak megépítése.
IRODALOM
http://www.bp.com >
http://www.eia.doe.gov >
http://energy.er.usgs.gov >
http://www.iea.org >
http://www.worldenergy.org >
Bárdossy György – Lelkesné Felvári Gyöngyi
(2006): Gondolatok és kételyek Földünk szénhidrogén-készleteivel
kapcsolatosan. Magyar Tudomány. 1, 62–71.
Bárdossy György – Lelkesné Felvári Gy. –
Pogácsás Gy. (2008): A világ szénhidrogén vagyonáról. Publicisztika és
valóság. Természet Világa. 139, 2, 62–67.
Höök, Mikael – Zittel, W. – Schnidler, J.
– Aleklett, K. (2007): A Supply-driven Forecast for the Future Global
Coal Production. Energy Policy.
Lakatos István (ed.) (1999–2007): Edvances
in Incremental Petroleum Production. Progress in Mining and Oilfield
Chemistry. I–VII. Akadémiai, Budapest
Pápay József (2003): Development in
Petroleum Reservoirs. Akladémiai, Budapest
Pápay József (2007): Kőolaj és
földgáztermelés a XXI.században. Földtani Közlöny. 137, 41–61.
Robelius Frederik (2007): Giant Oil Fields
– The Highway to Oil. Uppsala University
Vajda György (2006): Energia és környezet.
Ezredforduló. 2, 3–7.
Magyar Bányászati és Földtani Hivatal
(2007): Magyarország ásványi nyersanyag vagyona 2007.
OECD NEA (2008): Uranium 2007: Resources,
Production and Demand. OECD NEA |
|