A Kádár Imre cikkében írottak fontossága a
mezőgazdaság szerepének világszerte tapasztalható felértékelődése
miatt különösen időszerű. A kutatástámogatás több évtizedes
aránytalanságait tárgyaló írása újabb problémákat vet fel, és
javaslatokat fogalmaz meg a megoldásra. Időszerűségét fokozza az is,
hogy a Nemzeti Agrár Kutatásfejlesztési és Innovációs Kerekasztal
résztvevői most dolgozzák ki az agrárkutatás-fejlesztés stratégiáját
(Avar, 2008; Anonym, 2008). Jelen írás ehhez szolgál néhány
gondolattal és javaslattal.
Az indításhoz vissza kell kanyarodnom egy régi
vitához: mi az, amit itt, Magyarországon kell kutatni (ez önmagában is
megérdemelne egy újabb, részletesebb elemzést). Két dolgot emelnék ki.
Ezekről a közgazdászok és politikusok egy részét nehéz meggyőzni, mert
nehezen számszerűsíthetők: határozottan fogalmazva, nagyjából mindent
kutatni kell, legalább azért, hogy lássuk, merre halad a világ,
megértsük az új elméleteket, tanítsuk, és használni tudjuk az új
technológiákat. Ezt ismerte fel korábban a finn és ír kormányzat,
amikor jelentősen felemelte az oktatásra és kutatásra fordított
támogatásokat, aminek később meg is lett az igen pozitív hozadéka.
Sok kérdés csak itthon kutatható. Szűkebb
szakterületemről veszem a példát. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy
nálunk milyen rovarfajok, kártevők, betegségek, növényfajok, gyomok
fordulnak elő. Ezeket nemcsak meg kell tudnunk határozni, azt is
tudnunk kell, hogy itt és most hogyan fejlődnek, mi a szerepük. Ebből
nagy teher hárul a kis országokra, mert pl. Magyarországon körülbelül
ugyanannyi rovarfaj él, mint az öt-tízszer nagyobb Angliában,
Franciaországban, Németországban. Tehát nekünk is hasonló számú
rovarszakértőre van szükségünk. Az is csak itthon kutatható, hogy
milyen élővilága van az ország egyes tájainak. Helyettünk senki nem
végzi el, még pénzért sem. Ilyen szolgáltatásra sajnos ma még az
Európai Unió sincs felkészülve.
A fentiek is alátámasztják Kádár Imre azon, jogos
felvetését, hogy hazánk aránytalanul sok pénzt költött például a
biotechnológiára a hagyományos, nemzeti fontosságú kutatási irányok
rovására. Ezt sajnos a hazai pályázati rendszerek elősegítették és
változatlanul támogatják ma is, többek között az objektívnek vélt
kutatási mérőszámok alkalmazásával. Holott nyilvánvaló, hogy a
kalocsai paprika levéltetveiről írott, fontos tudományos cikket közlő
folyóirat impakt faktora nem hasonlítható össze a molekuláris
biológiai folyóiratokéval. E mérőszámok nem fejezik ki feltétlenül egy
közlemény tudományos értékét, még kevésbé gyakorlati hasznosságát.
Fentiekből következik a javaslat is. A hazai
fontosságú kutatási irányok fejlesztése nemzetgazdasági érdek,
támogatása a mindenkori kormányok feladata. Meg kell határozni a hazai
prioritásokat, biztosítani az ezeket kutató intézmények fennmaradását,
alapellátását. Mint azt Kádár Imre is említi, kormányprogram kiírására
van szükség e témakörökre, amelyekhez pályázati úton lehet
kapcsolódni. A hazai agrárprioritásokhoz van két javaslatom, amelyek a
Magyar Mezőgazdaság-ban megjelent, előzetes tervezetben nem
szerepelnek: |
|
Növénytermesztés
Az éghajlatváltozás és a fokozódó nemzetközi kereskedelem növeli az új
növényi károsítók (rovarok, kórokozók, gyomok) behurcolásának,
megtelepedésének veszélyét (kukoricabogár, tűzelhalás stb.). Az új
károsítók évi több tízmilliárd forintos közvetlen kárt okozhatnak, de
a közvetett kártétel is jelentős lehet, mint az allergiaprobléma, vagy
mert az új károsítókat a kereskedelmi háborúban is felhasználhatják.
Az ezirányú kutatások megerősítése alapkutatási és alkalmazott
kutatási intézményekben sürgető igény, és nemzeti koordinációt igényel
az illetékes minisztériumok, az MTA és az egyetemek közreműködésével.
Természeti erőforrások
Kívánatosnak tartom e terület kibővítését egy eddig figyelmen kívül
hagyott témakörrel, az ökológiai növényvédelemmel (Kozár et al, 1986;
Sáringer, 2008).
A magyar mezőgazdaságban a növényvédelem ma már
jelentősen épít a természetben előforduló hasznos élőlényekre mint
természeti erőforrásokra. A jövőben a kémiai növényvédő szerekkel
szembeni, fokozódó fenntartások, nagy vegyszercsoportok betiltása
stb., még inkább előtérbe helyezi az ökológiai növényvédelem
lehetőségeinek kutatását és széleskörű elterjesztését. A jelenlegi
integrált védekezési technológiák is jelentős mértékben építenek a
természet nyújtotta ökoszisztéma szolgáltatásra. Ebbe az irányba
mutatnak a biotermesztés és a biológiai növényvédelem elvárásai is. E
témakör jelentős alap- és alkalmazott kutatási hátteret, fejlesztést,
koordinációt és szaktanácsadói hátteret igényel.
Kulcsszavak: agrárkutatás, prioritások, kormányprogram,
éghajlatváltozás, invazív kártevő rovarok, ökológiai növényvédelem,
ökoszisztéma-szolgáltatás
IRODALOM
Anonym (2008): Magyar Mezőgazdaság. 63,
41, 19–26.
Avar László (2008): Nemzeti stratégia
készül. Magyar Mezőgazdaság 63, 41, 18.
Kádár Imre (2008): Vélemény a
mezőgazdasági kutatások támogatásáról. Magyar Tudomány. 10, 1255–61.
Kozár Ferenc – Balázs K. – Rácz V. (1986):
A jövő növényvédelme. Magyar Tudomány. 169, 3, 196–203.
Sáringer Gyula (2008): A Nagy
Barnabás-féle (1957) ökológiai és a Stern és munkatársai-féle (1959)
integrált növényvédelmi módszer összehasonlítása. Növényvédelem. 44,
1, 3–18. |
|