Az éghajlatváltozás a XXI. század meghatározó tényezője a társadalomban, az ember és a természet kölcsönhatásaiban egyaránt. Minden ország közös érdeke a földi éghajlatra tett emberi hatások csökkentése, és ezáltal az éghajlati tényezők olyan stabilitásának megteremtése, amelyhez még alkalmazkodni képesek a természeti rendszerek és a társadalmak, és amely minimalizálja a szélsőséges időjárási események káros következményeit. Ezért sürgős feladat a globális, a regionális és a nemzeti szintű intézkedések kidolgozása és végrehajtása mind az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, mind pedig a megelőzés, a védekezés és a helyreállítás (összefoglalóan: az alkalmazkodás) érvényesítésére.

Magyarországon a klímaváltozás hatására felmelegedés, kiszáradás, az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának és károkozásának növekedése valószínűsíthető az előrejelzések alapján. A klíma- és időjárás-változás jelenségeivel kapcsolatban (aszály, özönvízszerű helyi esők, áradások, belvizek, sárlavinák, jégverés, hóakadályok, szélviharok, tornádószerű jelenségek, hőséghullámok, bozót- és erdőtüzek stb.) igen fontos a társadalom és a helyi lakosság felkészítése a megelőzésre, a kárenyhítésre, az esetlegesen bekövetkező károk helyreállítására, amiben a tudományos tevékenység is fontos szerepet játszik.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban új tudományos kutatási és innovációs feladatok jelentkeznek. Ezek négy nagy csoportba sorolhatók:

• Az éghajlattal összefüggő természeti és társadalmi folyamatok nyomon követése, a változási tendenciák kimutatása, illetve előrevetítése.

• Az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő technológiai eljárások fejlesztése, illetve a természetes karbonnyelő rend­szerek hatékonyságának növelése.

• Az alkalmazkodás (megelőzés, védekezés, helyreállítás) jelenlegi módszereinek és eljárásainak javítása.

• A társadalom klímatudatosságának növelése az oktatás, a nevelés, ismeretterjesztés és a szaktanácsadás segítésével.

Az éghajlatváltozás hatásai általában károsak, de esetenként hasznosak is lehetnek. Ezek a hatások a társadalmi cselekvés szinte minden területét érintik (természetvédelem, mezőgazdaság, erdészet, vízgazdálkodás, energetika, ipar és szolgáltatások, közlekedés, települések, egészségügy, turizmus, gazdasági és jogi szabályozás, oktatás és kultúra). Ezért valamennyi tudományterület (természettudományok, matematika, agrártudományok, orvosi tudományok, műszaki tudományok, társadalom- és gazdaságtudományok) egyaránt érdekelt az új tudományos kutatási és technológiai feladatok ellátásában.

Az MTA kutatóintézetei és tudományos bizottságai felölelik ezeket a területeket, ily módon alkalmasak a rendszerszemléletű interdiszciplináris problémák vizsgálatára, a szükséges és lehetséges válaszintézkedések tudományos megalapozására.

A klímaváltozás részbeni okozója és káros hatásainak elszenvedője az ember. A hatékony védekezés a klímaváltozás ellen, továbbá az alkalmazkodás jelentős társadalmi, gazdasági megterhelések és változások kiváltója lehet, ezért alapvetően fontos a klímaváltozás társadalmi összefüggéseinek a vizsgálata. Hatékony cselekvési programok csak a társadalom valamennyi rétegének az összefogásával valósíthatók meg.

Az MTA Elnöksége készségét fejezi ki a kormányzati szervekkel, a vállalatiüzleti szférával, az önkormányzatokkal, a szakmai és civil szervezetekkel, az egyházakkal és a médiával való együttműködésre az éghajlatváltozással összefüggő új kihívásokra adandó válaszok kidolgozásában az ország természeti és kulturális értékeinek védelme, a lakosság létfeltételeinek biztonsága és a gazdasági élet hatékony működése érdekében.