A Magyar Tudományos Akadémia 2009. május 4–5-én
tartotta 179. közgyűlését. Az Akadémia elnöke, Pálinkás József
megnyitója után a Magyar Köztársaság elnöke, az Akadémia tagja, Sólyom
László köszöntötte az Akadémiát, a közgyűlést:
Tisztelt Közgyűlés!
Ha csak egy pillantást vetünk az Akadémia idei
rendes közgyűlésének meghívójára és a programra, akkor ez valóban
rendes, azaz szokásos közgyűlésnek ígérkezik. A nagyelőadás Darwinról
szól, ahogy ez a Darwin-évhez illik; az elnöki és főtitkári
beszámolók, költségvetés, alapszabály, szavazások az ismert
koreográfiát követik.
Mégis, úgy érzem, van miről beszélni. A világban a
heveny pénzügyi válság mögött a léptéküket és következményeiket
tekintve nagyobb és fenyegetőbb problémák követelnek egyidejű
kezelést: középtávon az olaj- és energia-, hosszú távon az éghajlati
válság. Ezekhez járul itthon a társadalmi bizonytalanság és a
gazdasági válság. Mindez különösen élessé teszi érzékelésünket. Ami
máskor megszokott, most különös hangsúlyokat és jelentőséget nyerhet.
Még maga a megszokottság is a kívánatos és ritka stabilitás jeleként
működhet; másrészt kiemelkedik minden részlet, amelyben perspektívát
fedezhetünk fel.
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése ma fontos
politikai esemény is; mert a válságban az Akadémia által képviselt
értékek, s ezen keresztül az Akadémia léte maga, politikai
jelentőséget nyer.
Furcsán hangozhat mindez, és talán a közgyűlés
tagjai közül sokaknak ellenére van. Sőt lehet, ha most ott ülnék a
teremben, ahol szoktam, felhorkannék ilyen beszéd hallatán – hiszen
éppen az Akadémia semlegességét, politikai területenkívüliségét
érezném veszélyeztetve. De létezik egy másik perspektíva is. S
eszerint a közvetlen pártpolitikán kívül álló, semleges intézményeknek
is megvan a szerepük. Ha nem is rendelkeznek közhatalommal,
példájukkal jelentősen befolyásolhatják a közállapotokat; elterjedt
megfogalmazás szerint morális hatalmuk lehet. S ezt tekintetbe véve, a
fenti állítás az Akadémia szerepéről kérdésként is megfogalmazható: mi
a tudomány helyes távolsága a tág értelemben vett napi politikától?
Vagy, ha tetszik, úgy is, hogy tudatában van-e az Akadémia szellemi és
erkölcsi tőkéjének, s hogyan kívánja használni azt. De másrészt:
mennyire tudja az Akadémia megőrizni integritását ebben a
kölcsönhatásban.
Ne feledjük, vannak a Magyar Tudományos Akadémia
törvényben rögzített közfeladatai között olyanok, amelyek közvetlen
politikai vonatkozásúak. Például az Akadémia kötelessége, hogy
őrködjék egy alapvető szabadságjog, a tudományos kutatás és a
tudományos véleménynyilvánítás szabadsága fölött. Ez nagyon fontos.
Továbbá a magyar nemzet mint kulturális nemzet egységét szolgálja a
határon túli magyar tudományossággal való kapcsolat, és annak
támogatása, amelyet a módosított akadémiai törvény örvendetesen
részletez. Ez a szerintem az egyetlen jövőbemutató nemzetstratégia
része.
Az Akadémia szorgalmazza és segíti a tudományos
kutatások eredményének társadalmi és gazdasági hasznosítását. Az
Akadémia köztestületi szervei és intézetei bármely tudományos és
társadalmi kérdésben elvi vagy egyedi állásfoglalást tehetnek. Sőt, az
Akadémiának az Országgyűlés vagy a kormány kérésére szakmai véleményt
kell nyilvánítania. Ezzel kapcsolatban csak azt sajnálom, hogy az
alapszabály az Akadémiát titkos tanácsossá teszi. Eszerint ugyanis a
vélemény csak a felkérő jóváhagyásával tehető közzé. Emellett is
szólnak érvek. A nyilvánosság terhe mellett nyilván kevesebb felkérés
érkezne. De éppen a napokban láttam viszont a televízióban
Szentágothai János parlamenti felszólalását a bős-nagymarosi
vízlépcsőről szóló szavazás előtt, amelyben elmondta, hogyan
manipulált a kormány a nyilvánosságra nem hozott akadémiai véleményre
hivatkozva.
Tisztelt Közgyűlés!
Az Akadémia morális hatalmát azonban nem az idézett feladatok és
lehetőségek adják. Ezeknek a megnyilvánulásoknak az kölcsönöz súlyt és
jelentőséget, ami mögötte van: az Akadémia minősége; azok az értékek
és tulajdonságok, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia őriz és
fenntart.
Mielőtt ezekről szólnék, magamat is óvnám attól,
hogy túl magas absztrakciókban vesszek el. Tehát magától értetődőnek
tartom, hogy a közgyűléshez kapcsolódó osztályprogramok, ahol ez
adódik, az aktuális társadalmi és gazdasági helyzetről szólnak. A IX.
osztály előadásainak témája a válság. Behozzák a témát a tudományos
diskurzusba, másrészt szolid támpontokat is kínálhatnak a
közbeszédnek. Hasonló a II. osztály programja: a nemzet, nemzetiség,
nemzetépítés Kelet-Közép-Európában.
Több tudományágban az akadémiai bizottság közös
konferenciát rendez országos tudományos társaságokkal. Külön
kiemelendő, hogy a Műszaki Tudományok Osztálya fiatal tudósok
eredményeit mutatja be. S végül, a mai főelőadáson kívül a héten több
helyen is felbukkanó Darwin és evolúció téma annak ellenére nagyon
fontos, hogy Magyarországon ez nem kelt társadalmi hullámverést. A
világos és differenciált állásfoglalás alapvető kérdésekben ugyanis az
Akadémia hivatásának része, s itt meg is történt. Hadd gratuláljak a
Magyar Tudomány szerkesztőjének ahhoz az ötlethez, hogy kommentár
nélkül, ugyanabban a számban jelentette meg az értelmes tervezettség
két képviselőjének írását, és e hiedelem tudományos elemzéseit
különböző tudományágakból.
Tisztelt Közgyűlés!
Állandóan visszatérek oda, hogy a Magyar Tudományos Akadémia
puszta léte ma olyan érték, amelynek a példa erejénél fogva politikai
jelentősége van. A tudománynak olyan ismérvei vannak, mint a
folyamatos kérdezés és kutatás, ebből következőleg a folyamatos
önkritika és önkorrekció. A pontosság. A módszeres érvelés, mégpedig
az alkalmazott módszer tisztázásával. A nemzetközi kommunikáció és
vita általi minőségellenőrzés, ahol a mérce abszolút, s nem
értékelhető, hogy milyen – például az itthoni – körülmények között
érték el az eredményt. A saját mércéhez való ragaszkodás, az idegen
befolyással szembeni autonómia. Sokféle megközelítés lehetséges.
Beszélhetünk még például az eredményes kutatáshoz szükséges időről, a
stratégiai tervezésről. A tudomány működéséhez szükségképpen
kifejlődött tudományos etikáról.
A tudománynak ezek az értékei tündökölnek egy olyan
társadalomban, amelyben leginkább eme értékek hiányoznak, vagy éppen
ellentétük a jellemző. A hiteltelenséggel, a bizalmatlansággal, a
tisztázatlansággal és pontatlansággal, a mérce hiányával szemben
óriási súlya van annak, mert reményt ad, hogy létezik egy szegmens
társadalmunkban, létezik egy külön kisvilág, egy társadalmi
tevékenység és egy intézmény, amely más, amely a tudomány kritériumai
szerint működik.
Nem véletlen tehát, hogy az Akadémia hitelességére ma olyan sokan
támaszkodnának. Ez egyrészt pozitívum, mert akkor a tudomány és az
Akadémia értékrendjét is akceptálniuk kell. Az Akadémia
együttműködésével is terjednek értékei és követelményei. Másrészt
éppen ezért nem szabad beengedni székházunkba olyan rendezvényeket,
amelyek csupán a Magyar Tudományos Akadémia presztízsét akarják saját
javukra hasznosítani azzal, hogy fizikailag itt vannak.
Befejezésül engedje meg a Tisztelt Közgyűlés, hogy
néhány szubjektív megjegyzést tegyek arról, hogy számomra – a
felsoroltakon túl – az Akadémia milyen más értékei különösen kedvesek.
Örülök, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát nem
tudta bevenni a korrupció. A korrupció áradásának bizony kevés
intézmény tudott és tud ellenállni.
Egyre inkább tudatosodik bennem az Akadémia
integráló tulajdonsága. Mondhatnám, az Akadémiában valósul meg a
tudomány egyeteme. Nem azért, mert itt minden tudományág képviselve
van (ez elvileg a nagy, teljes egyetemeken is megtalálható). Hanem
mert az Akadémia létszáma és rugalmas struktúrája a személyes
érintkezést és eszmecserét sokkal inkább lehetővé teszi. Végül is ez
volt az újdonsága és a szerencséje az 1560 után, de főleg a 17.
században alakult ős-akadémiáknak. A felekezeti kizárólagosságba és a
tudálékosságba süllyedt egyetemekkel szemben az írott források
embereinek és a természet kutatóinak szabad és termékeny
találkozóhelyei lettek. Nagy örömmel tapasztalom természettudósok
gyakori érdeklődését társadalomtudományi kérdések iránt. Azt hiszem,
itt elsősorban egymás nyelvét kellene megtanulnunk; egyelőre mindkét
részről tolmácsra szorulunk.
A nyelvnél tartva – de most már a szó szoros
értelmében, a magyar nyelvnél –, az Akadémia nem felejtette el, hogy
„a hazai nyelv művelésére” állították fel. Ezzel teljes összhangban
van, hogy akkor is, 1831-től, magában foglalta a természettudományi és
a matematikai osztályt. De a magyar nyelv jövőjének ma is létkérdése,
hogy az angol mellett a tudományos szaknyelv magyarul is naprakész
és a legteljesebb legyen, vagyis a világ minden problémáját képes
legyen kifejezni. Nemcsak a magyar nyelv konyhanyelvvé süllyedését
kell a magyar tudománynak megakadályoznia. A „hazai nyelvért” való
felelőssége ma ugyanúgy, mint eredetileg, az Akadémia alapításakor,
sokkal szélesebb hatású.
Ezért örülök, hogy az Akadémiai Törvény új szövege
immár az Akadémia közfeladatává teszi a magyar nyelvű és tárgyú
kutatások külföldi művelőivel való kapcsolattartást, és a határon túli
magyar tudományosság támogatását. A törvény és az alapszabály
megteremti az ehhez szükséges szervezetet is, a külső köztestülettől
kezdve a vezetésben való részvételig. Remélem, hogy a Kolozsvári
Területi Bizottság mellett hamarosan a pozsonyi is létrejön.
Hasonló értéke a törvény új rendelkezéseinek, hogy
részletesen foglalkozik a tudományos utánpótlással – a doktori
képzésben való közreműködéstől kezdve az ösztöndíjrendszerig, és a
kiemelkedő tehetségek számára nyújtott különleges kutatási
feltételekig.
Tisztelt Közgyűlés!
Mindeddig a közgyűlést köszöntöttem, a Magyar Tudományos Akadémia
szerepéről és helyzetéről beszéltem. De hát a testületet mi alkotjuk.
Ahogy a kutatás öröme személyes, az olthatatlan kíváncsiság a
megismerésre, és az igazság utáni vágy személyes, a szakma által
diktált követelmények és erkölcsi tartás bensővé tétele személyes –
úgy a magyar tudományért és a Magyar Tudományos Akadémia
színvonaláért, hitelességéért és autonómiájáért szintén mindegyikünk
személyes felelősséget visel. Ennek jegyében kívánok a közgyűlésnek
eredményes munkát.
A köztársasági elnök beszéde után a Darwin-évhez kapcsolódóan Patthy
László akadémikus tartott tudományos előadást, Az evolúció a genom
projektek fényében címmel.
Az Akadémia elnöke ezután kitüntetéseket adott át.
Az MTA Elnöksége a 2009. évi
Akadémiai Aranyérmet
Császár Ákosnak, az MTA rendes
tagjának,
az ELTE TTK Analízis Tanszék professor emeritusának adományozta.
*
Akadémiai Díjjal tüntették ki
Dunai Lászlót, az MTA doktorát, a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárát,
Felinger Attilát, a kémiai tudomány
doktorát,
a Pécsi Tudományegyetem Analitikai Kémiai Tanszék egyetemi tanárát,
Horváth Dezsőt, a fizikai tudomány doktorát,
az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet tudományos
tanácsadóját,
Kaánné Keszler Borbálát, a nyelvtudomány
doktorát, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszék
egyetemi tanárát,
Katus Lászlót, a történelemtudomány
kandidátusát, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézet
professor emeritusát,
Kilényi Gézát, az állam- és jogtudományok
doktorát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusát,
Krisztin Tibort, az MTA doktorát, a Szegedi
Tudományegyetem Bolyai Intézet tanszékvezető egyetemi tanárát,
Melegh Bélát, az MTA doktorát, a Pécsi
Tudományegyetem Orvosi Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet
tanszékvezető egyetemi tanárát,
Toldi Józsefet, a biológia tudomány
doktorát, a Szegedi Tudományegyetem Élettani, Szervezettani és
Idegtudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárát.
*
Az MTA Elnöksége kiemelkedő tudományos munkásságuk elismeréseképpen
megosztott Akadémiai Díjban részesítette
Gyulai Gábort, a biológia tudomány
kandidátusát,
a Szent István Egyetem Genetika és Biotechnológiai Intézet egyetemi
tanárát, és
Kiss Erzsébetet, a mezőgazdaság tudomány
kandidátusát, a Szent István Egyetem Genetika és Biotechnológiai
Intézet egyetemi tanárát.
*
Az MTA Elnöksége a tudomány népszerűsítése érdekében kifejtett
eredményes újságírói munkásságuk elismeréseképpen
Akadémiai Újságírói Díjban részesítette
Babinszki Editet, a Magyar Állami Földtani
Intézet tudományos segédmunkatársát, tudományos kutatót, a Magyar
Televízió Művelődési Főszerkesztősége szerkesztőjét, az Élet és
Tudomány folyóirat külső munkatársát,
Silberer Verát, a Természet Világa
szerkesztőségének olvasószerkesztőjét és
Simon Tamást, az ORIGO Zrt. tudományos
rovatvezetőjét.
*
Az Akadémia Vezetői Kollégiuma 2009-ben
Wahrmann Mór-érmet adományozott
Búvár Gézának, a KITE Mezőgazdasági
Szolgáltató és Kereskedelmi Zártkörűen Működő Részvénytársaság
vezérigazgatójának.
*
Arany János fiatal kutatói díjat kapott
kutatói és oktatói tevékenységért
Kádár Edit és Benyovszky Krisztián.
*
Arany János kiemelkedő kutatásért-díjat kapott
Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár.
*
A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany
János életmű-díjat adományozott
Kótyuk István egyetemi tanárnak sokoldalú
munkásságáért, kutatói, műfordítói és oktatói tevékenységért.
*
Arany János-éremmel tüntették ki
tudományos, publikációs és oktatói tevékenységért
Vermes Gábort, a Rutgers Egyetem emeritus
professzorát, a horvátországi magyarságért végzett tudományos közéleti
tevékenységéért
Horváth Lászlót, oktatói és kutatói
tevékenységéért
Murádin Jenő művészettörténészt, az Erdélyi
Múzeum-Egyesület külső tagját tudományos kutatói és közéleti
tevékenységért
Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltárost,
az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnökét
tudományos szervezőmunkájáért, a szlovákiai magyar tudományos
intézményrendszer kialakítása és életben tartása terén kifejtett
tevékenységéért
Tóth Károlyt, a somorjai Fórum
Kisebbségkutató Intézet igazgatóját.
Az ünnepi ülésen különleges emléktárgy került az intézmény birtokába.
A Széchenyi-örökösök, Wrede-Széchenyi Alexandra és Schönburg Széchenyi
Beatrix dédapjuk, Széchenyi István díszserlegét adományozták az Magyar
Tudományos Akadémiának. Másnap, május 5-én, a tárgysorozat
elfogadásával a Közgyűlés folytatta munkáját. Pálinkás József, az MTA
elnöke expozéjában beszámolt az elmúlt egy év munkájáról és kijelölte
az MTA előtt álló feladatokat.
Elnöki expozé
Tisztelt Közgyűlés!
Önök egy éve választottak Akadémiánk elnökévé, meggyőző arányban
bizalmat adva mindannak, amit programomban meghirdettem, s amit
személyemben képviselek. Mielőtt beszámolnék Önöknek arról, hogy –
úgymond – mit is váltottam be ígéreteimből, hadd kezdjem rendhagyó
köszönetnyilvánítással.
Hosszas jelölési eljárás után hármunk között dőlt
el a versengés. Megválasztásomat követően az elmúlt egy évben minden
pillanatban számíthattam akkori jelölttársaim, Somlyódy László és
Roska Tamás szakmai, emberi, baráti támogatására. Köszönöm nekik. Nem
csupán a személyes támogatást köszönöm, hanem hogy közéleti válságunk
közepette bemutatták, igenis lehetséges, hogy nem a személyes
ambíciók, hanem a közösség, a közös munkánk a fontos.
Ebben az értelemben köszönettel tartozom minden
tagtársamnak. Számomra igen felemelő, s az ország közállapotait
tekintve is reményre adott okot, ahogyan tagtársaim közül többen
megkerestek, s elmondták: „Nem rád szavaztunk, de ettől a pillanattól
az Akadémia, a magyar tudomány érdekében mindenben számíthatsz ránk”.
És valóban számíthattam. Szívből köszönöm. A támogatást is, a
példaadást is. Azt gondolom, ilyesféléken is múlik egy intézmény
hitele.
Beszámolómban igyekszem időrendben haladni az egy
év alatt elvégzett munka főbb elemein. Az elnöki beszámoló közgyűlési
elfogadást igénylő részeit önálló tárgysorozati pontonként bocsátom
megvitatásra és szavazásra.
Az Akadémiai törvényről
Az akadémiai reform egyfajta értelmiségi diskurzus volt, ami azonban
akkor válik érdemi cselekedetté, amikor az Országgyűlés törvényt
alkot, és az ország és az Akadémia érdekeinek – ez a sorrendiség
különösen fontos – megfelelő változtatásokat törvénybe foglalja. Ez
történt 2009. március 30-án 16 óra 58 perckor, amikor az Országgyűlés
363 igen, 0 nem és 0 tartózkodás mellett, azaz egyhangúlag elfogadta
az 1994. évi LX törvény módosításáról szóló 2009. évi XX. törvényt,
amely 2009. április 6-án lépett hatályba.
Rendkívül intenzív munka vezetett eddig a
pillanatig. Megválasztásom után még májusban kiküldtem az osztályoknak
az új akadémiai törvényre vonatkozó szövegszerű javaslatot. Ezt a
javaslatot június és július folyamán valamennyi osztály megvitatta, és
szavazott arról, hogy egyetért-e a szövegszerű javaslattal. Az így
lebonyolított osztályüléseken a közgyűlésen szavazati joggal
rendelkezők jóval több, mint felének jelenlétében a szavazásra
jogosultak több mint 95 százaléka támogatta a tervezetet, amelyhez
természetesen számos pontosító, módosító javaslat érkezett az
osztályokon történt tárgyalások során. Ezeket belefoglaltuk a végleges
javaslatba. Így például azt is, hogy ne új törvény, hanem
törvénymódosítás formájában kérjük a benyújtást. A nyár folyamán
jogászokkal elkészítettem az osztályok által jóváhagyott szöveg
kodifikált változatát, és 2008. szeptember 16-án elküldtem azt Molnár
Károly kutatásért, fejlesztésért és innovációért felelős miniszternek,
arra kérve őt, hogy nyújtsa be a kormányhoz, és a kormány egyetértése
esetén terjessze azt a Parlament elé.
A beterjesztett változathoz képest miniszter úr
néhány módosítást javasolt, amelyek főként a miniszteri jogkörét
érintő megfogalmazások pontosítását jelentették. Ezekben a kérdésekben
néhány hét alatt megállapodásra jutottunk. A világ- és a magyar
gazdaságban 2008 őszén már
|