cseréjével szellemi összeköttetésbe lépett korának
európai és tengerentúli vezető obszervatóriumaival.
1885-től csaknem teljesen felhagyott a vizuális észlelésekkel, és
áttért a kor új technikájára: a spektrográfia és az asztrofotográfia
művelésére. A Tanulmányok az égitestek photographálása terén c.
munkáját 1885. április 20-án terjesztette be a Magyar Tudományos
Akadémiához (Gothard, 1885a). Az 1882-ben a részleges
napfogyatkozáskor készített felvételei is tudományos értékűek, de a
bolygók és a csillagok vizuális megfigyeléséről csak gondos
kísérletezések, fotokémiai és műszertechnikai előkészületek után tért
át a fotografikus észlelésre. 1885 szeptemberében Konkoly telefonon
történt értesítése után Gothard felvételeket készített és
spektrográfiai megfigyeléseket végzett az Andromeda-galaxisban
fellángolt szupernóváról (Gothard, 1885b). Fotoemulzióra a világon
elsőként (1887) ő rögzített képet szabad szemmel nem látható
üstökösről (Barnard−Hartwig-üstökös, 1886).
1886-tól kezdve érdeklődését a csillaghalmazok,
üstökösök, gázködök spektrálfotometriai vizsgálata kötötte le. Gothard
mutatta ki először fotográfiai úton a Lant csillagképben lévő gyűrűs
köd központi csillagát. Az Astronomische Nachrichten-nek
elküldött cikke nyomán a szerkesztő felhívására több nagyobb műszerrel
rendelkező csillagvizsgáló kezdte el keresni a halvány objektumot
(Gothard, 1886).
1890-ben már mint az égi fényképezésben jártas,
tapasztalt kutató, könyvet írt a fotográfia tudományos célra való
alkalmazásáról (Gothard, 1890).
Elméleti, gyakorlati és műszertechnikai munkája
elismeréseként 1890-ben az MTA levelező tagjának választották.
Székfoglalóját 1891. április 20-án tartotta Spektrálfotografiai
tanulmányok címmel, amelyben hat évi munkálkodásának eredményeit
összegezte (Gothard, 1891).
1892-ben a bolygószerű ködök spektrumát vizsgálta
fotográfiai úton. A Nova Aurigae spektrumának kimérése során alapvető
összefüggést tárt fel a nóvák és a planetáris ködök kapcsolatáról
(Gothard, 1892a). A fényes emissziós vonalakat mutató spektrum
vonalainak hullámhossz-kalibrálása után megállapította, hogy a
nóvaszínkép hét vonala szinte teljesen azonos a megfelelő
ködvonalakkal, és a vonalak intenzitása is hasonló viselkedést
mutatott. Ez a felfedezés volt asztrofizikai munkásságának
legkiemelkedőbb eredménye. Megállapítását a csillagfejlődés kései
szakaszára vonatkozó elméletek egyik előfutáraként tartja számon a
nemzetközi szakirodalom.
1892. április 9-én négyórás expozícióval kitűnő
spektrumfelvételt készített az 1892-es Swift-üstökösről, és a finoman
kirajzolódó 3873−5673 Å közötti színképtartományon
szénhidrogén-sávokat azonosított az üstökös színképében (Gothard,
1892b).
Csillagászati tevékenysége a Rábán épülő
Vasvármegyei Elektromos Művek Rt.-ben vállalt feladatai miatt 1895-ben
megszakadt (Dalmady, 1900). Csak évek múltán és csupán igen rövid
időre tért vissza a csillagászathoz. A tőle már megszokott, kiváló
minőségű és felbontóképességű spektrumokat készített 1901. április 6.
és 1902. március 6. között a Perseus csillagképben feltűnt „új”
csillagról, a Nova Perseiről (Gothard, 1901).
1905-ig az ikervári vízerőműnél maradt, utána
megromlott egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy
visszatérjen a csillagászati kutatáshoz.
Műszertechnikai munkássága
Gothard kezdetben ógyallai mesterétől beszerzett − kölcsönzött,
cserélt, illetve vásárolt − eszközöket alakított át és használt
csillagászati megfigyeléseihez. Hamarosan azonban saját maga
készítette fotókamerákat és spektroszkópiai megfigyelő eszközöket
alkalmazott. A herényi műhelyben egy műszertípusból általában több
példány készült, más obszervatóriumok számára is (Krüger, 1884). A
finommechanikai részeket, a tartó, hordozó elemek jó részét saját maga
készítette. Az eszközök speciális elemeit, például az optikákat Európa
legjobb és legnevesebb gyártó cégeinél szerezte be. Gothard Jenő
különleges asztrofizikai műszerek fejlesztésével és gyártásával egy új
műszeripari ágazatot hozott létre Magyarországon. Műszerépítő
tevékenysége lefedte a korabeli obszervációs csillagászat
műszerigényének teljes spektrumát. Készültek eszközök a pozíciós
csillagászati megfigyelések, a vizuális fotometria, asztrofotográfia
és a színképelemzés számára. Laboratóriumi segédberendezéseket és
mérőeszközöket tervezett és épített a spektroszkópiához és az
asztrofotográfiához.
Műszerei a finommechanikai precizitás és a magas
fokú elektrotechnikai ismeretek mellett tükrözik tervezőjük más
műszaki újdonságok alkalmazásában tanúsított nyitottságát is. A
csillagászati megfigyelések számára elérhető „optikai ablak”
szélesítéséhez a herényi spektrográfokban megjelentek a korabeli
optikai fejlesztések legújabb eredményei: a mészpátprizma, a
folyadékprizma és az optikai rács is. Fontos szempont volt az alacsony
fényviszonyok mellett végzett méréseknél fellépő „szubjektív”
hibaforrások kiküszöbölése. A spektroszkópok résszerkezetének
speciális kidolgozása, a műszerek skálájának és beállító
szerkezeteinek elektromos megvilágítása, a mérési adatok papírszalagon
való regisztrálása a korszak kiváló csillagászati észlelőberendezéseit
eredményezte. A Gothard-féle megoldásokat a kor szakirodalma
folyamatosan közölte. Konkoly Thege Miklós német nyelvű, az
asztrofotográfia és spektroszkópia európai kézikönyvének számító két
munkájában (1887, 1890) tárgyalta, és több mint két tucat ábrán
ismertette a herényi műszereket. A Gothard által tervezett és
bevezetett megoldásokat még a 20. század elején is széles körben
alkalmazták.
Nemzetközi kapcsolatai
Bár élete végéig a Szombathely melletti kis faluban, Herényben élt és
munkálkodott, kapcsolatait rendszeres levelezéssel és utazásokkal
tartotta fenn. Levelek és számlák tanúsítják, hogy a vidéki
földbirtokos élénk levelezésben és aktív műszaki-tudományos
munkakapcsolatban volt korának több vezető természettudományos
szaktekintélyével, fizikusokkal, csillagászokkal, és üzleti
kapcsolatban állt az optika és finommechanika európai szakmai
köreivel. Rendszeres levelezésben állt Konkoly Thege Miklóssal,
Maximilian F. J. C. Wolffal (1863−1932), a heidelbergi
csillagvizsgáló igazgatójával, Carl Herman Vogellel (1841−1907), a
potsdami csillagvizsgáló igazgatójával, Max Kohl chemnitzi
finommechanikussal, Josef Maria von Ederrel (1855−1944), a bécsi
Technische Hochschule professzorával, a K. K. Lehr- und
Versuchtanstalt für Photographie und Reproductionsverfahren
igazgatójával, Carl Schleussner (1830−1899) optikussal. Hogy
ismereteit gyarapítsa, bejárta egész Európát, majd az 1893-as chicagói
világkiállítás és csillagászati konferencia kapcsán az Egyesült
Államokat is.
A herényi polihisztor
Nagy érdeklődéssel követte a századvég minden új tudományos
felfedezését, és azokat nemcsak asztrofizikai kutatásaiban, de a
természettudományok palettáján végzett szerteágazó kísérletező
munkájában is alkalmazta.
1895-ben a mérnök Gothard Jenőt egy új kihívás, a
Rábán épült ikervári vízerőmű munkái ragadják el a csillagászattól. A
századvég villamosítási lázában Gothard teljes erővel aktív szereplője
az erőmű szervezésének, tervezésének, megépítésének és 1905-ig műszaki
igazgatója. Az erőmű műszereinek és egyéb eszközeinek jelentős része a
herényi műhelyben készült ezekben az években. Mint a készülő
létesítmény tervezője és műszaki igazgatója, az építés során felmerülő
problémákra természetszerűen dolgozta ki azonnal a megfelelő technikai
megoldásokat, többek között az 1896-os kemény téli időjárás miatt
lefagyott turbinák fűtésére vonatkozó terveket. Gothard készítette el
Sopron város elektromos világításának terveit is.
Kezdettől fogva kiterjesztette vizsgálatait az
elektromágneses hullámoknak a látható fényen túli tartományaira is. Ez
kézenfekvő volt az infravörös és az ibolyántúli sugarakra, de azonnal
reagált arra is, amikor Heinrich Hertz (1857−1894) a
Maxwell-egyenletekből az elektromágneses hullámokra következtetett,
majd a röntgensugarak felfedezésére is. Herényi birtokán berendezett
korszerű természettudományi laboratóriumában a tudós földbirtokos
1896. január 23-án készített először röntgenfelvételeket, éppen azon
a napon, mikor Röntgen az Orvosfizikai Társaság würzburgi ünnepi
ülésén megtartotta nagy horderejű felfedezéséről szóló előadását. A
kiválóan dokumentált harminckét korai röntgenfelvételnek köszönhető,
hogy sikerült objektív bizonyítékot találni a Kiss-féle, centrális
projekciót lehetővé tevő röntgencső-konstrukció megvalósulására, és
ezzel a magyar fókuszcsőgyártásra, amelyről a nemzetközi szakirodalom
eddig csak egy nem teljesen egyértelmű utalással tett említést.
Gothard öröksége
A módszeres kutatói és kísérletezői képességgel megáldott, igen vonzó
egyéniségű, szerény ember 1909-ben örökre eltávozott. Tudományos
öröksége azonban miránk, a szellemi nagyság hálás megbecsülésére
kötelezett utódokra maradt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard
Asztrofizikai Obszervatórium őrzi az alapító tudományos hagyatékát. A
tárgyi örökség része a mintegy százhúsz leltári egységet képező
műszeregyüttes, amely a tudománytörténet nemzetközi szaktekintélyei
szerint is egyedülálló tematikus gyűjtemény. A műszereken kívül
Gothard asztrofizikai kutatásainak tudománytörténeti jelentőségű
öröksége az 1880-as évek elejétől az 1900-as évek elejéig készített,
félezer darabból álló, mélyég-objektumokat, üstökösöket és
csillagszínképeket rögzítő csillagászati fotólemezanyag. A kiváló
kutatónak és mérnöknek emléket állítva 2002. május 17-én megnyitottuk
a Gothard Tudomány- és Technikatörténeti Állandó Kiállítást.
Kulcsszavak: csillagászattörténet, asztrofizika, asztrofotográfia,
vízerőmű, röntgen
IRODALOM
Dalmady Ödön (1900): Az Ikervári Villamos
Művek. Pátria ny., Budapest, 154 p. 5 t.
Gothard Jenő (1882a): A herényi
astrophysikai observatorium leirása és az abban tett megfigyelések
1881-ben. Értekezések a természettudományok köréből. IX, 3, 35 p., 1
t., MTA, Budapest
Gothard, E. von (1882b): Beobachtungen des
grossen Septembercometen 1882 am astrophysicalischen Observatorium zu
Herény, Ungarn. Astronomische Nachrichten. 103, 2472, 377–380.
Gothard Jenő (1884a): Megfigyelések a
herényi astrophysikai observatoriumon 1883. évben. Értekezések a
mathematikai tudományok köréből. XI, 5, 34 p., 2 t., MTA, Budapest
Gothard, E. von (1884b): Spectroskopische
Beobachtungen des Cometen 1884 I (Pons 1812). Astronomische
Nachrichten. 109, 2599, 99–106.
Gothard, E. von (1884c): Publikationen des
Astrophysikalisches Observatorium zu Herény in Ungarn. I. Heft Mit 6
Tafeln. Herény, Seiler ny. Szombathely
Gothard Jenő (1885a): Tanulmányok az
égitestek photographálása terén. I. rész. Értekezések a mathematikai
tudományok köréből. XII, 8, 18 p., 1 t., MTA, Budapest
Gothard, E. von et al. (1885b): Ueber den
neuen Stern im grossen Andromeda-Nebel. Mittheilungen aus Palermo,
Genf, Potsdam, Upsala, Herény, Upsala. Astronomische Nachrichten. 112,
2687, 390–391.
Gothard, E. von (1886): Photographische
Aufnahmen. Astronomische Nachrichten. 115, 2749, 221–222.
Gothard, E. von (1887):
Cometen-Beobachtungen im Jahre 1886. Astronomische Nachrichten. 116,
2768, 121–124.
Gothard Jenő (1890): A fotografia.
Gyakorlata és alkalmazása tudományos czélokra. Királyi Magyar
Természettudományi Társulat, Budapest, 183 p. 40 ábra.
Gothard Jenő (1891): Spektrálfotografiai
tanulmányok. Értekezések a természettudományok köréből. XXI, 2, 31 p.,
MTA, Budapest
Gothard Jenő (1892a): Nova Aurigae
spektruma összehasonlítva néhány bolygószerű köd spektrumával.
Értekezések a mathematikai tudományok köréből. XV, 2, 36 p. 1 t., MTA,
Budapest
Gothard, E. von (1892b): Spectrographische
Beobachtung des Cometen 1892… (Swift März 6) auf dem
Astrophysikalischen Observatorium zu Herény. Astronomische
Nachrichten. 129, 3096, 405–408.
Gothard, E. von (1901): Periodische
Veränderungen im Spectrum der Nova Persei. Astronomische Nachrichten.
155, 3713, 269–272.
Horváth József (szerk.) (1998): Gothard
Jenő levelei Konkoly Thege Miklóshoz (1880−1883). ELTE Gothard
Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely
Konkoly, Nicolaus von (1887): Praktische
Anleitung zur Himmelsphotographie nebst einer kurzgefassten Anleitung
zur modernen photographischen Operationen und der Spectralphotographie
im Cabinet. Halle, 374 p.
Konkoly, Nicolaus von (1890): Handbuch für
Spectroskopiker im Cabinet und am Fernrohr. Halle, 568 p.
Krüger, A. (1884): Vierteljahrschrift der
Astronomischen Gesellschaft. 19, 109.
|