Időhorizontok harca.
Adalék a gazdasági világválság értelmezéséhez

Huszonharmadik nyelvként végre magyarul is megjelent a hetvennégy ország komplex kultúráját több százezres nagyságrendű megkérdezett személy adatbázisából kinyert koordinátatengelyek („hosszúsági és szélességi körök”) rendszerében („világmappáin”) elhelyező mű. E két generáción átnyúló – és a fiú, Gert Jan által a jövőkutatás irányába továbbvitt – apai életműből itt csupán egy vonulatot villantunk végig. Azt, amelyik a kitörőben lévő gazdasági világválságban vált aktuálissá: az emberiség által megtermelt értékek kelet-nyu­gati gravitációs iránya megfordulóban van. Azt a kutatási eredménysort tehát, amely az USA és Kína, illetve átfogóbban az immár érez­hetően „alkonyodó” Nyugat és az ex oriente lux friss fényereje gazdasági, és talán nemsokára politikai erőviszonyainak pólusváltását a kultúrák mélyszerkezetében értelmezi.

E váltás-tematika előszeleként Geert Hof­stede már pályája első felében – amikor az IBM európai vezető pszichológusaként a vállalat 40 országban megtelepedett leányvállalatai teljes személyi állományának értékrendszerét a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján felmérte – szokatlanul bátor jelzéseket adott az amerikai társadalomtudomány szupremáciájának megkérdőjelezéséről, sőt etnocentrizmusáról, majd magát a váltás valószínűsítését a másodikban munkálta ki, amikor az amerikai értékrendszert egyéb kulturális orientációk között épp a távol-keletivel szembesítette.

Ez utóbbihoz azonban csak egy újabb kritika – ezúttal érzékeny önkritika – vállalása segíthette hozzá. A saját, addigra már kialakultnak hitt vizsgálati rendszerét relativizáló felfedezése az volt, hogy a nyugati civilizáció értékrendszer-vizsgálatából „kinyert” metodikájának felbontó ereje elégtelen a kínai kultúra specifikumának megragadására. S minthogy a mai teljes globalizáció ugyanabban a fogyatékosságában osztozik Amerikával, amivel ez szignifikáns hátrányban van a kínai kultúra és társadalom általa feltárt alapminőségével, ezért lehet válasz a globalizáció küszöbön álló válságára Hofstede kiérlelt kutatási eredménye: „a kulturális kontinensek időhorizontjainak különbözőségéről”.

Metodikájának megújítására M. H. Bond nevű tanítványa kínai kutatásainak együttesében került sor, amikor kiderült, hogy az addig kapott négy dimenzió, amikben a közös emberi, természeti és/vagy társadalmi problémákat vélte tükröződni, a kínai életvilágot nem képes átfogni. Hanem itt a bevont kínai kutatótársak által összeállított érték-teszt adataiból kristályosodott ki egy újabb tengely, amely a rövid- versus hosszú távú orientációt mérte be. Így az addigi négy mérési dimenzió, melyek páronként kapcsolt koordináta tengelyeivel – mint hosszúsági és szélességi körökkel – a kutató felrajzolta a „kultúrák világtérképeit”, egy ötödikkel egészült ki, amely megdöbbentő – és épp a fenyegető világválság vonatkozásában aktuális – implikációkat kezdett kibontani.

Így például az időhorizontok különbözőségének nemcsak olyan következményeire derült fény, mint a vallás és gondolkodásmód ellentétei, hanem arra a 2008-ban relevánssá váló kontrasztra is, ami a takarékosságról és a források gazdaságos

 felhasználásáról szóló konfuciánus alapértéket állítja szembe az amerikai nagyobb költekezésre serkentő társadalmi nyomással. Ez a pólusváltást valószínűsítő értékkutatási eredmény annyira jelentős, hogy ennek keresztvalidálására más nemzetközi értékkutatók eredményeiben is felleli a saját észlelését visszaigazoló adatokat.

„Az Egyesült Államok rövid távú orientációját illusztrálja a tény, hogy a kitartás és a takarékosság nem szerepelnek értékként a Rokeach Értékrendszeri Felmérésben, holott ez az amerikai értékek teljes leltárán alapulva készült 1970 környékén. Úgy tűnik, a huszadik század második felében inkább a költekezés, semmint a takarékosság számított amerikai értéknek nemcsak az egyén, hanem a kormányzat szintjén is.”

További külső megerősítés egy közös ázsiai-skandináv kutatás (Helgesen-Kim, 2002) következtetése, mely szerint a jelentörténeti fő tendencia, a globalizáció megdöbbentően azonos azzal, amit Hofstede adatai az USA-ról mutatnak: az elszabaduló globalizációt is végzetesen rövidtávú értékek vezérlik.

„E kutatásban résztvevő ázsiai és skandináv országok mindegyikében erősebb a hosszú távú orientáció, mint az Egyesült Államokban. A válaszadók szerint a jó kormányzat a jövőt tartja szem előtt, miközben az USA és az IMF által vezetett globalizáció a gyors megoldásokat preferálja. Mint ahogy Joseph Stiglitz közgazdász szerint is a globalizáció alapja egy piaci fundamentalizmus, ami más fundamentalizmusokhoz hasonlóan a régi helyzetet akarja fenntartani vagy visszaállítani ahelyett, hogy az emberiség egészének a jövőjét biztosító elképzelések szerint működne.”

Ez egybevág Hofstede saját értékrendszerét kifejező tételével:

„A vallási, politikai és gazdasági fundamentalizmus mindegyike a hosszú távú gondolkodás agresszív ellensége. A múltra támaszkodnak és igyekeznek elkerülni a jövőért való felelősséget, Isten vagy a piaci erők kezébe helyezve azt… A 21. században valószínűleg tovább nő Kelet-Ázsia gazdasági jelentősége. A legértékesebb ajándék, amit a keleti bölcs férfiak és nők adhatnak a világnak, a hosszú távú gondolkodás elterjesztése lehet.”

Érdekes, hogy Európából az Amerikát radikálisan bíráló Hofstede került a Wall Street Journal 2008-as felmérésében a világ húsz legbefolyásosabb üzleti gondolkodója listájára. Ezen persze nem csodálkozunk, ha tekintetbe vesszük, hogy Hofstede életműve a tudományos figyelmet a citációs index szerint immár 7000 hivatkozás erejéig magához vonzotta. Ha meggondoljuk, hogy ez a csúcs a magyar tudomány legkiválóbbjai között is vezető pozíciót jelent, s a még mindig nagyon erősek ennek 10 százalékával is megelégedhetnek, (mint ahogy mi, gyalogos kutatók akár egy százalékával is), óhatatlanul felmerül a kérdés: az MTA illetékes grémiumai nem gondolkodhatnának-e el azon, hogy a magyar szociológiával negyven éve élő kutatási kapcsolatban álló Geert Hofstedet nem volna-e méltányos meghívni külföldi tiszteletbeli tagjai sorába. (Geert Hofstede és Gert Jan Hofstede: Kultúrák és szervezetek: Az elme szoftvere. McGraw-Hill, 2005–VHE Kft, Pécs, 2009)

Varga Károly

szociológus, Széchenyi István egyetem