A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM


 MEGNYITÓ

X

    Pálinkás József
     a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

 

Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Hölgyeim és Uraim!


Tisztelettel köszöntöm konferenciánk minden résztvevőjét. Köszönöm az előadóknak, hogy elvállalták, és megtartják előadásaikat. Köszönöm vendégeinknek – köztük a parlamenti pártok frakcióvezetőinek és képviselőinek –, hogy eljöttek, és részvételükkel jelzik a konferencia fontosságát.

A nyelvhasználat és annak jogi szabályozása önmagukban is fontos tudományos kérdések. Szeretném azonban kimondani a nyilvánvalót: ezt a konferenciát nem a kérdés tudományos fontossága miatt rendeztük meg éppen most. Azért rendeztük meg, mert a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2009. június 30-án új törvényt fogadott el, mellyel módosította a szlovák nyelv mint államnyelv használatával kapcsolatos korábbi szabályozást. A törvénymódosítás nemcsak más nyelvek – köztük a magyar kisebbség anyanyelvének – használatát korlátozza, hanem a hivatalostól eltérő szlovák nyelvváltozatok használatát is, és a törvényt megsértőket pénzbírsággal fenyegeti. E korlátozásokat a tudomány képviselői mind nyelvészeti, mind emberi jogi szempont­ból aggályosnak találják.

A szlovák parlament által hozott törvény politikai aktus, amelyre a politika eszközeivel lehet és kell válaszolni. A Magyar Tudományos Akadémiának nincs eszköze arra, hogy megakadályozza az államnyelvtörvény életbe lépését, nem is akarja átvállalni a politikusok szerepét, felelősségét. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a világ tudományos közvéleményének a figyelmét arra, milyen elfogadhatatlan elemeket tartalmaz ez a törvény mind nyelvtudományi, mind emberjogi szempontból. Akadémiánk Nyelvtudományi Intézetének petíciója, amelyet mára sok százan, köztük világszerte elismert nyelvészek aláírtak, pontosan megfogalmazza ezeket az elfogadhatatlan elemeket.

A mai konferencián áttekintjük, miként szabályozzák a nyelvhasználatot a szomszédos országokban, illetve megvitatjuk, milyen kö­vetkezményekkel jár bármilyen nyelvtörvény – különösen a szlovákiai – a társadalomra, az oktatásra, a kultúrára.

Szeretnénk, ha a konferencia hozzájárulna ahhoz, hogy a nyelvhasználat szabályozásá­ról, ezen belül a szlovákiai államnyelvtörvényről alapos – a nemzetközi szintéren is megjelenő – szakmai vita folyjék, hogy a kérdés része legyen a tudományos

 

 

párbeszédnek. Azt szeretném, ha nyugodt és szakszerű párbeszéddel, tudományos érvekkel segíteni tudnánk a politikai erőknek a szlovák nyelvtörvény visszavonását célzó törekvéseit.

Az anyanyelv az ember legbelsőbb személyes ügye. Ugyanakkor az emberiség nagy közösségében vagy éppen Európa közösségében az ember egyszerre lakója és házigazdája is anyanyelvének. Megéli öntudatát, egyúttal megérteti önmagát. E kettősség nélkül hiányzik az európai nézőpont és hozzáállás. Ma a nemzeti nyelveket éppen az méri meg, mennyire kapnak új életre egy másik kultúra és nyelv hatásai által, s nem az, hogy mennyire tudnak elzárkózni előle.

Ahol a fordítás válik a más anyanyelvű nyelvhasználó fő feladatává, ott törvényszerűen kialakul a társadalmi egyenlőtlenség, ott a gondolat szuverenitása sérül.

Ahol a nyelvhasználat döntően reprezentációs és szimbolikus kérdés, ott a hatalom eszközévé, sőt monopóliumává válhat, s a törvényességhez az önkény árnyéka tapadhat.

„Az anyanyelv ad nevet a tényeknek” – írja Márai Sándor. Ahol az anyanyelv használatát korlátok közé vonják, ott a tények megismerhetőségét, a világ, az ország, a haza fogalmának megértését is nehézzé teszik.

Nem a nyelv szabad, hanem az ember, aki használja. Ahol a nyelv használatát korlátozzák, ott az ember szabadságát veszélyeztetik. A tudomány logikájának alapja a gondolkodás szabadsága, éppen ezért vállalhat a tudomány sikerrel szerepet a nyelvhasználat szabadságáról szóló eszmecserében, a nyelvhasználat jogi szabályozásának kritikus esetében is.

A tudományos elemzés és értékelés nem öncélú mérlegelés, nem a viszonylagosság elmélyítésének terepe, még csak nem is a viták megnyitásának színtere, hanem elmélyítése a bizonyosságnak, érvrendszere a véleményformálásnak, megalapozója a hiteles fellépésnek.

A tudományos beszédmód éppen attól mentesíti az eszmecserét, amitől egy ügy viták martalékává és nézeteltérések toposzává válhat. Ugyanakkor éppen azzal a tisztánlátással ruházza fel a véleményformálókat, amellyel a nemzeti értékek és az emberi szabadság mellett egyaránt elkötelezett politikai cselekvés eredményes lehet. Nem lezárja, hanem megnyitja a jó döntések sorát.

„A nyelv maga is elkötelezettség. A nyelv maga is erkölcs.” – vallja Csoóri Sándor. Az erkölcsöt a törvénykezés védeni, és nem megtépázni hivatott.