Milyen viselkedés szükséges a
hálózatok stressz után bekövetkező, megváltozott összeszereléséhez?
Ebben a folyamatban a szokásosnál véletlenszerűbb kapcsolatok játsszák
a fő szerepet. Ha egy hálózatos elem az átlagosnál jóval több esetben
alakít ki véletlenszerű, gyenge kapcsolatokat, akkor ezek a
kapcsolatok sokkal inkább befolyásolhatóak bármely új helyzet, így a
stressz vagy válság által. Ha ez a hálózatos elem ráadásul nagyon sok
csoport átfedésében tartózkodik, és véletlenszerű kapcsolataival
mindig váltogatja azokat a csoportokat, amelyekhez kötődik, akkor
kitüntetett szerepe lehet abban, hogy a stressz által szétkapcsolt
hálózatos csoportokat újszerű módon kapcsolja össze a stressz elmúlta
után. Az ilyen elemeket kreatív elemeknek neveztük el, és a Trends
in Biochemical Sciences című folyóirat címlapsztorijaként közölt
cikkünkben (Csermely, 2008b) bemutattuk, hogy ezek a kreatív elemek a
fehérjék szerkezetétől a társadalmi csoportokig és az ökoszisztémákig
minden hálózatban a működés újszerűségének, a válságválaszoknak
megkerülhetetlenül fontos elemei. Hasonló, sokszoros cross-talkra
képes elemek sokaságát találtuk a C. elegans, a Drosophila
és az ember jelátviteli hálózataiban (Korcsmáros et al., 2009).
A sejtekben a kreatív elemek igen
jó példái a stresszfehérjék (Csermely, 2001). Ezeknek a fehérjéknek az
evolúcióban játszott kitüntetett szerepét több mint tíz éve írták le
először (Rutherford – Lindquist, 1998). Az elmúlt négy-öt évben egyre
inkább fény derült arra, hogy a sejtek hálózatainak az evolúció
sebességét szabályozó, kreatív elemei messze túlterjednek a
stresszfehérjék önmagában is népes családján (Csermely 2004a; 2004b;
2005; 2006). Sasha Levy és Mark Siegal (2008) mutatták meg, hogy az
élesztő kb. hatezer génje közül kb. háromszáz gén által kódolt fehérje
kreatív elemnek tekinthető. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy e
kreatív elemek centralitása számottevően megnő a hősokk későbbi
szakaszában (Mihalik, Kaposi és Csermely, nem közölt adatok), ami a
hálózatos szerkezet összeszerelésében játszott szerepükre utal.
Miben segítheti a biológiai hálózatokról szerzett tudás a mai magyar
társadalomban követendő viselkedésminták megtalálását?
A cikkünk eddigi részében bemutatott válságválaszok nem csak a sejtek
fehérje–fehérje kölcsönhatási hálózataira jellemzőek. A mitokondriumok
által alkotott hálózatok hasonlóképpen összeszerelődnek, majd
szétesnek, ahogyan a stressz fokozódik (Tondera et al., 2009). A
hálózatok válságban történő dezintegrációja figyelhető meg a cégek
közötti kapcsolatok esetén is (Saavedra et al., 2008; Stark – Vedres,
2006). A hálózatok szerkezetének a rendelkezésre álló forrás (energia)
mennyiségétől, illetve a hálózatokat bomlasztó stressztől függő
megváltozására már korábban is felhívták a figyelmet Vicsek Tamás és
munkatársai (Derényi et al., 2004). A modell szerint, ahogyan a
kapcsolatok kialakítására rendelkezésre álló forrás mennyisége csökken
(a kapcsolatokat szétziláló stressz nő), a hálózatok a véletlenszerű
hálózat (random gráf) formából a csomópontokkal jellemezhető
skálafüggetlen hálózati irányba, majd a „diktátor” megjelenésével járó
csillaghálózat irányába, és végül az elemeire szétesett hálózatok (a
részgráfok) felé változnak meg. A hálózatok topológiai
fázisátalakulásainak jelensége általánosítható, és megmutatható, hogy
az előzőekben leírt formák mind a sejtek, mind az állatok hálózataira
jellemzőek (Csermely, 2005; 2006). Kertész János és munkatársai
(Onnela et al., 2003) tőzsdekrach során a tőzsdei részvények
korrelációs hálózatában hasonló csomópont→csillagháló átalakulást
figyeltek meg. A hálózatos csoportoknak a cikkünkben bemutatott
stressz esetén történő szétkapcsolódása, illetve a programozott
sejthalál során történő szétesése jól beleillik a fenti
átalakulás-sorozat csomópont→csillagháló, illetve
csillagháló→szétesett részgráfok átalakulásába.
Az előző részben bemutatott példák
bátorítást adnak arra, hogy a cikkünkben leírt sejtes
válságválaszokhoz hasonló válaszokat próbáljunk meg értelmezni a
társadalmi hálózatokban is. E társadalmi hálózatokban az elemeket
emberek, illetve emberek csoportjai, a kapcsolatokat pedig szorosabb
vagy távolibb ismeretségek jelentik. Mindennapi ismereteink
visszaigazolják azt, hogy a sejtek története rólunk is szól. A válság
első, váratlanul érő hulláma idején meglazulnak a távoli
kapcsolataink, az egymást kevéssé ismerő csoportok tagjai még
kevesebbet találkoznak egymással, a társadalom zártabb, egymással
kevesebb kapcsolatot tartó szigetekké esik szét, amelyek mindegyike a
válság elején a saját belső viszonyainak rendezésével van elfoglalva.
Magyarországon a társadalmi hálózat
szétesése még az átlagosnál is jellemzőbb, fenyegetőbb
válságjelenség. Kopp Mária és munkatársai adatai alapján a társadalmi
hálózatok kialakulását nagymértékben meggátló anómia mértéke a magyar
társadalomban 2002 és 2006 között 54%-ról 71%-ra nőtt (Kopp, 2008). A
társadalmi csoportok eltávolodása növeli az ellentéteket, a
csoportközi konfliktusok megoldási formáinak begyakorlatlansága pedig
mindennapossá teszi a verbális vagy fizikai erőszakot. Egyszerűsítve
azt mondhatjuk, hogy a magyarországi társadalmi hálózat jelenleg
csaknem olyan, mint egy pókháló bombatámadás után. A társadalmi
bizalom szintje negatív rekordokat dönt, a társadalmi tőke erodál, az
emberek és csoportok közötti játszmák zéró összegűeké válnak, azaz a
kiszorítósdi a jellemző az új lehetőségek, az új piacok együttes
meghódítása helyett.
Hogyan lehet a jelenlegi
elszomorító helyzeten túllendülni, és a sejtek válságválaszaiból
tanulva újrarendezni, újraszőni a magyar társadalmi hálózatot? Első
lépésként nem azon kell szomorkodni, hogy a társadalom anómiás
háromnegyede erre már nem nagyon képes, hanem meg kell találni a
maradék egynegyedet. Minden olyan ember mérhetetlenül nagy kincs a
környezetünkben, akiben még maradt egy szikrányi bizalom, aki képes
normális, őszinte, a kölcsönös elismerésen és tiszteleten alapuló
emberi kapcsolatok építésére. Ha már megtaláltuk, szigetet kell
képeznünk vele. Saját hálózatos játékelméleti eredményeink is
megmutatták, hogy az együttműködők szigetei tartósan fenn tudnak
maradni a nem együttműködők tengerében (Wang et al., 2008). A
társadalom érték- és bizalom-szigetei felbecsülhetetlenül fontossá
válnak bármely válságos időszakban.
Mindez azonban nem elég. A szigetek
építése és őrzése mellett ki kell törni a jelenlegi kapcsolati
rendszerünkből, és meg kell találni a következő szigetet. Ehhez össze
kell számolni azokat a társadalmi szerepeket (szociális dimenziókat),
amelyeket betöltünk, és tudatosan is szaporítani kell a számukat.
Minden egyes új szerepfelfogás új emberek és új csoportok sokaságát,
és az általuk hordozott új információk és új készségek tárházait
nyitja meg előttünk. Az egyéni gazdagodáson túl, minden egyes nem
nyilvánvaló, szokatlan, új kapcsolatfajtánkkal növeljük azon
lehetőségeknek a számát is, amelyekben mediátorok lehetünk egy
társadalmi félreértés eloszlatásában, egy majdani konfliktus, egy
majdani erőszak megelőzésében. A lehetséges szerepek sokasága, az
énkép gazdagsága megoldást adhat az egyre szaporodó konfliktusokban
is, hiszen az azonos érvkészlet ismételgetésével konfliktussá és
erőszakká eszkalálódó nézeteltérés egy nézőpontváltással, egy szerep-
és helyzetváltással nagyon sok esetben megdöbbentően hatékonyan
leszerelhető. A konfliktusok megelőzése mellett minden egyes
hídteremtő kapcsolatunk növeli azoknak az együttműködéseknek a
lehetőségét is, amelyben a régi, és a válságban csökkenő források
újraelosztásáért folytatott elkeseredett harc helyett új források
meghódításáért léphetünk fel – együttesen.
A hídteremtés különösen fontos eleme a legkiválóbbakkal, a
tehetségekkel való törődés, ahol a legtöbb esetben a tehetség egy
vadonatúj környezetet igényel optimális fejlődéséhez,
kapcsolatrendszeréhez. Ez a legtöbb esetben a tudománnyal foglalkozni
kezdő fiatal tehetségek esetén is igaz. A fentiek miatt a
tehetséggondozás maga is hálózatot képző folyamat, amelynek jó példái
a tehetségeknek megfelelő környezetet adó, vagy javasló Tehetségpontok
(http://www.tehetsegpont.hu/96-11464.php), amelyekből az elmúlt fél
évben százötven kezdte meg egymással együttműködő, hálózatos
munkáját.
A hídteremtő viselkedéshez szilárd és pozitív önkép kell. Mit tegyen a
társadalom azon anómiás 71%-a, akiben ez az önkép minden bizonnyal
megsérült? Merje megtenni az első lépést. Ne azokhoz kapcsolódjon,
akik ugyanolyanok, mint ő, hanem azokhoz, akik olyanok, amilyenné
szeretne lenni. Adjon egyetlen pozitív gesztust, egyetlen valóságos,
vagy képletes mosolyt. Ezzel beindul egy angyali kör. Visszajelzést
kap, amely erősíti a pozitív énképét. A pozitív énkép pedig segíti a
következő mosolyt. Ezt alátámasztja, hogy az internetes közösségi
hálózatokban az önmagukról mosolygó arcképet felrakó embereknek
általában sok mosolygó arcképű ember az ismerősük – és fordítva: a
savanyúképűeket kevés, de hasonlóan savanyúképű ismerős veszi körül
(Christakis – Fowler, 2009).
A fentiek megmutatták, hogy a
válság megoldásának egyik nagyon fontos kulcsa a kezünkben van. Egy
furcsa helyzet állt azonban elő. A kulcs egyikünk kezében sincs
különkülön, hanem mindegyikünk kezében van együttesen. Ideje lenne
szétnézni.
Kulcsszavak: adaptáció, élesztő, hálózatok, hídteremtés,
játékelmélet, kreatív elemek, stressz, tehetség, válság,
viselkedésminták
IRODALOM
Barabási Albert László –
Albert Réka (1999): Emergence of Scaling in Random Networks. Science.
286, 509–512.
Csermely Péter (2001):
Stresszfehérjék. Tudomány-Egyetem sorozat. Vince, Budapest
Csermely Péter (2004a): A
gyenge kölcsönhatások ereje a stresszfehérjéktől a szociális
hálózatokig. Magyar Tudomány. 165, 1318–1324.
Csermely Péter (2004b):
Strong Links Are Important – But Weak Links Stabilize Them. Trends in
Biochemical Sciences. 29, 331–334.
Csermely Péter (2005,
újranyomás: 2008): A rejtett hálózatok ereje. Hogyan stabilizálják a
világot a gyenge kapcsola-tok? Tudomány-Egyetem sorozat. Vince,
Budapest
Csermely Péter (2006,
utánnyomás és web-változat: 2007, papírfedelű második kiadás: 2009):
Weak Links: Stabilizers of Complex Systems from Proteins to Social
Networks. Springer Verlag
Csermely Péter (2008a): A
Network Scientists Highlights Active Sites of Enzymes, Cells, Brains
and the Society. Nature. 454, 5.
Csermely Péter (2008b):
Creative Elements: Network-Based Predictions of Active Centres in
Proteins, Cellular and Social Networks. Trends in Biochemical
Sciences. 33, 569–576.
Csermely Péter – Vígh
László (eds.) (2006): Molecular Aspects of the Stress Response:
Chaperones, Membranes and Networks. Advances in Experimental Medicine
and Biology. Vol. 594. Springer Science + Business Media, LCC and
Landes Bioscience/Eurekah.com
Csermely Péter –
Korcsmáros T. – Kovács I. – Szalay, M. (2006): Method for Analyzing
the Fine Structure of Networks. WO2007093960 szabadalmi bejelentés
Csermely Péter –
Korcsmáros T. – Sulyok K. (eds.) (2007): Stress Responses in Biology
and Medicine: Stress of Life in Molecules, Cells, Organisms, and
Psychosocial Communities. Annals of the New York Academy of Sciences.
1113.
Derényi Imre – Farkas I. –
Palla G. – Vicsek T. (2004): Topological Phase Transitions of Random
Networks. Physica A. 334, 583–590.
Christakis, Nicholas A. – Fowler, James H. (2009): Connected: The
Surprising Power of Our Social Networks and How They Shape Our Lives.
Little Brown and Co.
Gasch, A. P. – Spellman,
P. T. – Kao, C. M. – Carmel-Harel, O. – Eisen, M. B. – Storz, G. –
Botstein, D. – Brown, P. O. (2000): Genomic Expression Programs in the
Response of Yeast Cells to Environmental Changes. Molecular Biology of
the Cell. 11, 4241–4257.
Kopp Mária (szerk.)
(2008): Magyar lelkiállapot. Semmelweis, Budapest
Korcsmáros T. – Kovács I.
A. – Szalay M. S. – Csermely P. (2007): Molecular Chaperones: The
Modular Evolution of Cellular Networks. Journal of Biosciences. 32,
441–446.
Korcsmáros T. – Farkas I.
J. – Szalay M. S. – Rovó P. – Fazekas D. – Spiró Z. – Böde C. – Lenti
K. – Vellai T. – Csermely P. (2009) Uniformly curated signaling
pathways reveal tissue-specific cross-talks, novel pathway components,
and drug target candidates. Preprint:
www.signalink.org
Kovács István, – Palotai
R. – Szalay M. S. – Csermely P. (2009): Community Landscapes: A Novel,
Integrative Approach for the Determination of Overlapping Network
Modules. Preprint:
WEBCÍM
>
Levy, Sasha F. – Siegal,
Mark L. (2008): Network Hubs Buffer Environmental Variation in
Saccharomyces cerevisiae. PLoS Biology. 6, e264.
Mihalik Á. – Palotai R. –
Csermely P. (2008): Stressz hatása az élesztő fehérje-fehérje
kölcsönhatási hálózatának modulszerkezetére. Biokémia. 32, 67.
Nánási – Rák – Csermely:
közlemény előkészületben
Onnela, Jukka-Pekka –
Chakraborti, A. – Kaski, K. – Kertész J. – Kanto, A. (2003): Dynamics
of Market Correlations: Taxonomy and Portfolio Analysis. Physical
Review E. 68, 056110.
Palla Gergely – Derényi I.
– Farkas I. – Vicsek T. (2005): Uncovering the Overlapping Community
Structure of Complex Networks in Nature and Society. Nature. 435,
814–818.
Palotai R. – Szalay M. S.
– Csermely P. (2008): Chaperones As Integrators of Cellular Networks:
Changes of Cellular Integrity in Stress and Diseases. IUBMB Life. 60,
10–18.
Pál Csaba – Papp B. –
Lercher, M. J. – Csermely P. – Oliver, S. G. – Hurst, L. D. (2006):
Chance and Necessity in the Evolution of Minimal Metabolic Networks.
Nature. 440, 667–670.
Rutherford, Suzanne L. –
Lindquist, Susan (1998): Hsp90 As a Capacitor for Morphological
Evolution. Nature. 396, 336–342.
Saavedra, Serguei –
Reed-Tsochas, F. – Uzzi, B. (2008): Asymmetric Disassembly and
Robustness in Declining Networks. Proceedings of the National Academy
of Sciences of the USA. 105, 16466–16471.
Sőti Csaba – Sreedhar, A.
S. – Csermely P. (2003): Apoptosis, Necrosis and Cellular Senescence:
Chaperone Occupancy As a Potential Switch. Aging Cell. 2, 39–45.
Stark David – Vedres
Balázs (2006): Social Times of Network Spaces: Network Sequences and
Foreign Investment in Hungary. American Journal of Sociology. 111,
1367–1412.
Szalay Máté S. – Kovács I.
A. – Korcsmáros T. – Böde. C. – Csermely P. (2007): Stress-induced
Rearrangements of Cellular Networks: Consequences for Protection and
Drug Design. FEBS Letters. 581, 3675–3680.
Tondera, Daniel –
Grandemange, S. – Jourdain, A. – Karbowski, M. – Mattenberger, Y. –
Herzig, S., Da Cruz, S., Clerc, P., Raschke, I., Merkwirth, C., Ehses,
S., Krause, F. – Chan, D. C. – Alexander, C. – Bauer, C. – Youle, R. –
Langer, T. –Martinou, J. C. (2009): SLP-2 Is Required for
Stress-Induced Mitochondrial Hyperfusion. EMBO Journal. 28, 1589–1600.
Wang, Shijun – Szalay M.
S. – Zhang, C. – Csermely P. (2008): Learning and Innovative Elements
of Strategy Update Rules Expand Cooperative Network Topologies. PLoS
ONE. 3, e1917.
Watts, Duncan J. –
Strogatz, Steven H. (1998): Collective Dynamics of „Small-world”
Networks. Nature. 393, 440–442.
|