feltételei közül Chomsky javaslata szerint kiemelt
az a kívánalmuk, hogy a hozzájuk eljutó szintaktikai reprezentációk ne
tartalmazzanak általuk nem „értelmezhető” elemet (a teljes
értelmezésnek nevezett feltétel).
Az e programmatikus feltevések által definiált,
nyelvészeti minimalizmus illetve minimalista nyelvelmélet néven
ismert, mai generatív grammatikai kutatási program nem engedi meg az
„elvek” parametrizációját; más szóval: egyetlen, az emberi fajra
egységesen jellemző generatív nyelvtani rendszert feltételez. A
minimalista modell a nyelvek közötti „nyelvtani” különbségeket a
nyelvtani rendszer által építőkövekként használt lexikai elemek és
elemosztályok, köztük elsősorban a funkcionális jellegű morfémák
(például: esetragok, időjelek) nyelvenként eltérő formális
tulajdonságaira vezeti vissza, mely tulajdonságok
együttesen határozzák meg egy adott nyelv „nyelvtani” jellemzőit,
például alapszórendjét, vagy a különböző szerkezeti transzformációk
elérhetőségét.
A generatív mechanizmus által igénybe vett
komputációs erőforrások minimalizáltságának hipotézise mellett a
„minimalista” jelző egyszersmind az elméletnek arra a törekvésére is
utal, hogy minden korábbinál nagyobb erőfeszítést tesz az univerzális
nyelvtan modelljének ontológiai egyszerűsítésére, az univerzális
nyelvtanban feltételezett létezők (például nyelvtani viszonyok és
műveletek) számának és összetettségének radikális csökkentésére (vö.
6. lábj.).8
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a minimalista
kutatási program a generatív nyelvészet fókuszát tovább tágítja,
miközben a modell axiomatikus alapját radikálisan egyszerűsíteni
javasolja. A „lehetséges mondatok” és a „lehetséges
nyelvtanok/nyelvek” magyarázatának igényét megtartva egy újabb
probléma-eltolódás irányába mozdul el, amennyiben magát a „lehetséges
nyelvtanokat/nyelveket” megszorító univerzális grammatikát is
magyarázni kívánja. Ez utóbbi célt a program részben az elimináció,
részben a redukció alkalmazásával igyekszik elérni.
Megjelenésének idején Chomsky minimalista kutatási
programja még a generatív nyelvészet művelői között is sokak szemében
meglehetősen radikálisnak, de legalábbis túlzottan korai felvetésnek
tűnt. Az elmúlt másfél évtizedben kiderült, hogy az elődjének
eredményeire építő, de annál jóval elegánsabb grammatikakeret nemcsak
hogy nem járt az empirikus lefedettség tartós és nagymértékű
csökkenésével, hanem számos azelőtt ismeretlen vagy elhanyagolt nyelvi
szabályszerűség felfedezését, és egy sor jelenségnek a korábbinál
mélyebb megértését és empirikusan adekvátabb modellezését
eredményezte, és nem utolsó sorban izgalmas, új kérdések
megfogalmazását tette lehetővé.
A minimalista nyelvelmélet által az emberi nyelv
szintaxisának modelljében végrehajtott radikális egyszerűsítés eddigi
eredményessége már ma látni engedi az ez irányban végzett kutatások
esetleges sikerének néhány potenciális hatását. A minimalista kutatási
program a szintaktikai komputáció erőforrásigényének középpontba
állításával és az egyes lexikai elemekből kiinduló, lépésenként haladó
szerkezetépítő mechanizmus alkalmazása révén komoly esélyt kínál
például arra, hogy a generatív nyelvtanelmélet nemcsak a nyelvi
kompetenciának, hanem vele együtt az azt alkalmazó nyelvi „processzor”
működésének is egységes modelljévé váljon.
Ezen túlmenően új perspektívából vethető fel mind a
szintaxis, mind pedig az emberi nyelv autonómiájának kérdése. Az
előbbit a minimalista nyelvelméletnek az a hipotézise veti fel új
összefüggésben, hogy a szintaxis komputációs rendszere nem tartalmaz
tisztán szintaktikai „elveket”, illetve paramétereket, és működését
nagymértékben az a kívánalom vezérli, hogy a vele érintkező
alrendszerek formai bemeneti feltételeit kielégítse. Egy szerveződési
szinttel feljebb lépve, az emberi nyelv autonómiájának kérdését az
teszi a minimalista nyelvészet megváltozott kontextusában
újrafogalmazhatóvá, hogy az elmélet hipotézise szerint az emberi nyelv
központi alrendszere, a szintaxis, egy viszonylag egyszerű komputációs
rendszer, mely a korábban feltételezettnél jóval kisebb mértékben
(vagy esetleg egyáltalán nem) foglal magába kizárólag a nyelvi
képesség szempontjából értelmezhető, illetve csak arra jellemző
vonásokat. Épp ellenkezőleg: a generatív mechanizmust alapvető módon
határozzák meg olyan, a nyelven túlmutató, általános, az optimális
hatékonyságú komputációs rendszerekre általában
jellemző tulajdonságok, mint a működéshez szükséges erőforrások
minimalizálása.
Chomsky minimalista programjának szélsőséges
munkahipotézise szerint az emberi nyelv szintaxisa, mely az emberi
nyelvnek az állati kommunikációs „rendszerektől” azt minőségileg
megkülönböztető „végtelenségéért” felel, egyetlen rekurzív
alapműveletre épül. Amennyiben e megközelítés fenntarthatónak
bizonyul, akkor reális alternatívává válik a nyelvevolúció
„egylépéses” elmélete, mely szerint a szűk értelemben vett emberi
nyelv „kifejlődése” nem több egymást követő lépésből, fokozatból,
hanem egyetlen központi változásból állt (lásd Hauser et al., 2002).9
3. Záró megjegyzések
Az eddigi pozitív jelek ellenére a nyelvészeti minimalizmus
sikerességét ma még lehetetlen megítélni. A szűk értelemben vett
nyelvtan megszorítottsága időnként a lexikai elemekhez rendelt, a
nyelvtan számára releváns formális tulajdonságok gazdagítását, illetve
absztrakt lexikai elemek feltételezését teheti szükségessé, más
esetekben pedig megnehezíti valamely, egy kevésbé rigorózus keretben
könnyen megfogalmazható empirikus általánosítás megragadását. Egyelőre
nem alakult ki széleskörű egyetértés sem a rekurzív konkatenatív
alapművelet definícióját, sem az alkalmazásától független viszonyok,
illetve további műveletek szükségességét és azok természetét illetően.
A szintaxissal érintkező nyelvi alrendszerek pontos bemeneti
kívánalmairól sem sok biztos tudható, a „teljes értelmezés” feltételét
is ide értve.
Mindemellett egyértelműnek tűnik, hogy a
minimalista kutatási program módszertanilag szigo-rúnak tekinthető
ontológiai hipotézisei nemcsak a szintaxis és a vele érintkező nyelvi
komponensek munkamegosztásának egységes szemléletű, átfogó elemzését,
hanem a szorosan vett emberi nyelvi képességen túlmutató szempontok
figyelembe vételét is kikényszerítik, kijelölve a mai generatív
nyelvészet fejlődésének fő irányát.
Noam Chomsky elmúlt több mint fél évszázadot
felölelő nyelvészeti tevékenységében kétségkívül sok minden vitatható
– és a tudományág egészének fejlődése szempontjából haszonnal vitatott
és vitatandó –, a kutatások kritikus tömegének időről időre
orientációt biztosító, kutatási programalkotó képességéhez azonban nem
fér kétség.
Köszönettel tartozom É. Kiss Katalinnak és Kenesei Istvánnak a
kézirathoz fűzött hasznos megjegyzéseikért. A cikk megírását az OTKA
NF-73537 sz. pályázata és a szerző BO/339/07 sz. Bolyai János Kutatási
Ösztöndíja támogatta.
Kulcsszavak: Noam Chomsky, generatív nyelvészet, nyelvészeti
minimalizmus, lakatosi probléma-eltolódás
IRODALOM
Baker, Mark C. (2001): The Atoms of
Language: The Mind’s Hidden Rules of Grammar. Basic Books, New York
Chomsky, Noam (1981): Lectures on
Government and Binding: The Pisa Lectures. Foris, Dordrecht
Chomsky, Noam (1995): The Minimalist
Program. MIT Press, Cambridge, MA
Hauser, Marc D. – Chomsky, N. – Fitch, W.
T. (2002): The Faculty of Language: What Is It, Who Has It, and How
Did It Evolve? Science. 298, 1569–1579.
Lakatos Imre (1970): Falsification and the
Methodology of Scientific Research Programmes. In: Lakatos Imre –
Mus-grave, Alan (eds.): Criticism and the Growth of Knowledge.
Cambridge University Press, London, 116–122.
Reinhart, Tanya (2006): Interface
Strategies. Optimal and Costly Computations. The MIT Press, Cambridge,
MA
Surányi Balázs (2009): Principles and
Parameters Theory. In: Hogan, Patrick Colm (ed.): The Cambridge
Encyclopedia of the Language Sciences. Cambridge University Press,
Cambridge–New York
LÁBJEGYZETEK
1 Pszichológiatörténeti
szempontból ez a fordulat látványos szakítást jelentett a generatív
nyelvtan születése idején az Egyesült Államokban uralkodónak számító,
Burrhus Frederic Skinner nevéhez fűződő pszichológiai behaviorizmusnak
a nyelvre és más kognitív funkciókra vonatkozó nézeteivel.
<
2 Innen a chomskyánus
nyelvészet jelölésére alkalmazott bionyelvészet/biolingvisztika
elnevezés. A generatív nyelvészet központi részének tekinthető
generatív szintaxis fő ága mindmáig a Chomsky nevével fémjelzett
kutatási irány, az ún. transzformációs generatív grammatika (TGG). A
TGG mellett több más, Chomsky nyelvre vonatkozó nézeteit csak részben
osztó szintaxismodell is kialakult, mint például a hazánkban is művelt
lexikális-funkcionális nyelvtan. A jelen írás a „chomskyánus generatív
nyelvészet” kifejezést szűkebb értelemben a TGG szinonímájaként,
tágabb értelemben pedig a biolingvisztika szinonímájaként használja.
<
3 A probléma-eltolódás
(problem shift) fogalmát részletesen lásd Lakatos Imre (1970)
tanulmányában.
<
4 Vö. Lakatos (1970). Az
E&P-megközelítés rövid összefoglalását lásd például Surányi Balázsnál
(2009).
<
5 A lehetséges paraméter
fogalma sem volt kellően tisztázott, ezt illetően azonban több átfogó
javaslat is született, vö. például Marc C. Baker (2001).
<
6 Marc F. Hauser, Noam
Chomsky és W. Tecumseh Fitch (2002) magát a szintaktikai elemek
egyesítését lehetővé tevő rekurzív konkatenációs műveletet tekintik az
emberi szintaktikai kompetencia legfőbb, és talán egyetlen
alapműveletének.
<
7 E komputációs
gazdaságossági elvek nem „rugalmasak”, azaz a szintaktikai komputáció
során általában nem megsérthetők. Ha valamely saját kívánalma
teljesülése érdekében az egyik érintkező nyelvi alrendszer mégis
kikényszeríti megsértésüket (lásd Reinhart, 2006), az így szükségessé
váló komputációs erőforrásigény-többlet a nyelvi képességükben
korlátozott beszélők bizonyos csoportjai (például: kisgyermekek, egyes
nyelvi zavarokban szenvedők) számára kimutathatóan megnövekedett
nehézséget okozhat.
<
8 A mai minimalista
szintaxis fő sodra például nem használja a „kormányzás” és a
„specifikáló–fej egyezés” korábbi fogalmait, sem a megelőző
elméletváltozat frázisszerkezetért felelős modulja által a frázisok
projekciós szintjének jelölésére alkalmazott kategoriális szimbólumok
„X-vonás” rendszerét, sem pedig a mozgatási transzformációk által
hátrahagyott „nyom” kategóriáját. Az elmélet nem tételez fel a korábbi
„mélyszerkezetnek” és „felszíni szerkezetnek” megfelelő, kitüntetett
ábrázolási szinteket sem.
<
9 Hauser, Chomsky és Fitch
(2002) a szűk értelemben vett emberi nyelv fő alkotórészének a
szintaktikai kompetenciát tekintik, és megkülönböztetik az ezt is
magában foglaló, tág értelemben vett emberi nyelv fogalmától. Ez
utóbbinak részét képezi a jelentésért felelős
konceptuális-intencionális, valamint a hangalakért (vagy jelnyelvi
„gesztus-alakért”) felelős szenzorikus-motorikus alrendszer is,
melyekkel a szintaktikai komponens közvetlenül érintkezik.
<
|