A lép gyógyítja a szívet

Amerikai kutatók szerint a lépnek jelentős szerepe van a sérült szívizom regenerálásában. A lép ugyanis, amelyről eddig azt gondolták, hogy a vörösvérsejtek tárolóhelye, immunsejteket, úgynevezett monocitákat is tárol. Szívroham esetén ezek a monociták a sérült szívterülethez rohannak, és segítenek a gyógyulásban. A Massachusetts General Hospital munkatársai olyan állatokban idéztek elő szívrohamot, amelyeknek lépét előzőleg eltávolították. Az állatok egyik csoportjába más állatból származó lépet ültettek be, míg a másik csoport tagjai nem kaptak lépet. A kutatók azt találták, hogy a donorlépből származó monociták gyorsan a sérült szívizom segítségére siettek, míg a lép nélküli állatok sokkal nehezebben gyógyultak.

A kutatók azt is megállapították, hogy a vérnyomás szabályozásában fontos, és szívinfarktus után is felszabaduló ún. angitenzin II. hormon szerepet játszik abban, hogy a monociták a lépben aktivizálódnak, és elindulnak a szív felé. Ennek a jelátviteli rendszernek a pontos megismerése segíthet olyan gyógyszerek kifejlesztésében, amelyek a lépben lévő monocita reservoir befolyásolásán keresztül segítik az infarktus utáni gyógyulást.

A kutatók eredményeiket a Science-ben közölték. Mikael Pittet, a cikk egyik szerzője így nyilatkozott: „tudnunk kellene, hogy ez a monocita reservoir fontos-e más betegségek – virális vagy bakteriális fertőzések, daganatok, vagy érelmeszesedés – szempontjából. Meg kell értenünk, hogy a szervezet hogyan szabályozza ennek a monocita raktárnak a működését, mikor és hogyan raktározódnak, illetve szabadulnak fel ezek a fehérvérsejtek, Most e kérdések megválaszolásán dolgozunk.”

A kutatók egyébként egy ott, Massachusettsben kifejlesztett háromdimenziós képalkotó eljárással, az ún. fluoreszcens molekuláris tomográfiával vizuálisan is tanulmányozták a sérülés helyén tevékenykedő monocitákat.

Swirski, Filip K. – Nahrendorf, M. – Etz­rodt, M. et al.: Identification of Splenic Reservoir Monocytes and Their Deploy­ment to Inflammatory Sites. Science. 31 July 2009. 325, 612–616. DOI: 10.1126/science.1175202
 

Egyszerű beszéd – egyszerű mozdulatok

Hasonló mintázatot követ a delfinek mozgása és az emberi nyelv – állapította meg egy spanyol-brit kutatópáros, Ramon Ferrer i Cancho és David Lusseau.

Korábban George K. Zipf amerikai nyelvész kimutatta, hogy minél gyakrabban használnak egy adott kifejezést egy nyelvben, annál valószínűbb, hogy az rövid és egyszerű. A nyelvészeti gazdaságosság és hatékonyság szabályához hasonlót találtak most a kutatók új-zélandi palackorrú delfinek vízfelszínen bemutatott mozdulataiban.

Összesen mintegy harmincféle mozgássorozatot figyeltek meg, melyek mind egy és négy közötti alapelemből épülnek fel, így például a farokcsapás névre keresztelt figura a csapás, a farok és a kettes elemekből áll. Az állatok mozgását elemezve megállapították, hogy a mozgássorozatok gyakorisága és a bennük szereplő alapelemek száma között összefüggés van: a legegyszerűbb figurákat használják a leggyakrabban, míg a négyből állókat a legritkábban.

A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy a delfinek egyszerűségre és hatékonyságra törekvő mozdulatai és az emberek nyelvhasználata mögött ugyanazok a biológiai rendszerekre jellemző általános viselkedési szabályok húzódnak meg.

Ferrer i Cancho, Ramon – Lusseau, David: Efficient Coding in Dolphin Surface Behavioral Patterns. Complexity. 2009.14, 5, 23–25.
 

Karlengetés, miért?

Mi lehet az oka, hogy az ember járás közben lengeti a karjait? Van-e haszna a karizmok energiafogyasztó mozgatásának a haladás szempontjából? Egyes szakértők szerint a kar­lengetés csupán evolúciós örökség azokból az időkből, mikor még mind a négy végtagunkat használtuk a közlekedéshez. Amerikai és holland biomechanikával foglalkozó kutatók most egy mechanikai modell és kísérleti alanyokon végzett mérések segítségével próbálták meghatározni a karok mozgásának hatását és annak energiaigényét.

Számolásokat és méréseket végeztek normális és a szokásossal ellentétes irányú karlengetések esetén és úgy is, hogy a kísérleti személyek a testük mellé leszorított karral közlekedtek. A különböző kísérletek során a mozgáshoz használt energiát a közben mért oxigénfogyasztás és a kilélegzett szén-dioxid mennyiségéből határozták meg.

Megállapították, hogy mozdulatlan kéztartással tizenkét százalékkal több energia kell a gyalogláshoz, miközben a talaj és a test közötti függőleges irányú nyomaték jelentősen nő a karlengetéses technikához képest. Az ellentétes karmozgás (mikor a jobb kar a jobb lábbal együtt lendül előre) közvetlen energiaigénye nem túl jelentős, de a talajfogás ilyenkor kevésbé előnyös, ezért az energiafogyasztás ilyenkor is mintegy huszonöt százalékkal nagyobb. A végkövetkeztetés szerint a karlengetés kevés energiát igényel, a test és a talaj közötti nyomaték csökkentése révén pedig összességében előnyös.

Collins, Steven H. – Adamczyk, P. G. – Kuo A. D.: Dynamic Arm Swinging in Human Walking. Proceedings of the Royal Society B. doi:10.1098/rspb.2009.0664
 

Mi keveri a tengereket?

Apró tengeri állatok, például a medúzák mozgása jelentősen, a szél és az árapály hatásához mérhető módon hozzájárulhat az óceánok vizének keveredéséhez – állítják a California Institute of Technology kutatói most megjelent közleményükben.

A kutatók elméleti modellezéssel, energetikai számolásokkal és kísérletekkel támasztják alá elképzelésüket, amely részben a Charles Darwin (az evolúciókutató unokája) által az 1950-es években javasolt mechanizmuson alapul.

A kísérletek során egy Csendes-óceáni szigeten lévő tóban azt vizsgálták, hogy festékkel megjelölt vízben a festékfolton átúszó medúzák milyen távolságra hurcolják magukkal a festéket. A festékrészecskék keveredését és mozgását lézerkamerákkal követték. A medúzákkal kapott eredményeket – melyek jó egyezést mutattak a modellszámításokkal – extrapolálva, és figyelembe véve a tengeri élővilág méret- és alakbeli változatosságát, jött ki a meglepő eredmény.

Többen elhanyagolhatónak gondolják a vizsgált hatást, de, ha a most közzétett feltevést további bizonyítékok is megerősítik, akkor a jövőben a tengeri állatok mozgásának hatását a klímakutatóknak is be kell építeniük modelljeikbe.

Kakani, Katija – Dabiri, John O.: A Viscosity-Enhanced Mechanism for Biogenic Ocean Mixing. Nature. 2009. 460, 624–626. doi:10.1038/nature08207 http://www.nature.com/nature/journal/v460/ n7255/full/nature08207.html
 

Szobrok elemösszetétele –

segítség az azonosításban

Modern kori szobrok pontos összetételének meghatározásával adatbázist készítettek a Northwestern University és az Art Institute of Chicago munkatársai. A 20. század jelentő­sebb alkotóinak, köztük Matisse, Picasso, Renoir és Rodin munkáit analizálták ICP-OES módszerrel (inductively coupled plasma-optical emission spectroscopy). Megállapították, hogy az ötvözetek összetétele jellemző a szobrok alkotójára, a műhelyre, ahol készült és a korra is, amikor öntötték, és így alkalmas lehet ismeretlen vagy kétséges eredetű műtárgyak azonosítására is.

A bronzszobrok különböző mennyiségben tartalmazhatnak ónt, cinket és egyéb fémeket, amelyek befolyásolják az ötvözet olvadáspontját, keménységét, kémiai ellenállóképességét, és a színét is. Az öntődék titokként kezelték az általuk előállított termékek összetételét, így azok közt eltérések vannak, ráadásul az egyes receptek idővel is változtak, így a szobrok részletes összetétele a művészettörténészek számára fontos információt szolgáltat a műalkotások azonosításhoz.

Young, Marcus L. – Scnepp, S. – Casadio, F. – Lins, A. – Meighan, M. – Lambert, J. B. – Dunand, D. C.: Matisse to Picasso: A Compositional Study of Modern Bronze Sculptures. Analytical and Bioanalytical Chemistry. doi:10.1007/s00216-009-2938-y
 

A petefészekrákkal kapcsolatba hozható

új gént találtak

Egy nemzetközi kutatócsoport tizenhétezer asszony genetikai vizsgálatával újabb gént azonosított, melynek szerepe lehet a petefészekrákban. A gén a 9-es kromoszómán helyezkedik el, és ha egy bizonyos változatából a nő két kópiát hordoz, azaz anyai és apai 9-es kromoszómáján egyaránt ugyanaz a génváltozat van, akkor 40%-kal növekszik a petefészekrák kialakulásának kockázata.

A petefészekrák az ötödik leggyakoribb rosszindulatú betegség a nők körében. A fel­fedezés jelentősége, hogy genetikai vizsgálattal majd azonosítani lehet a veszélyeztetett asszonyokat, s rendszeres monitorozásuk segítheti a betegség korai felismerését. A petefészekrákot ugyanis gyakran későn diagnosztizálják, akkor, amikor már áttétet hozott létre, és ilyenkor végzetes lehet a betegség.

Dr. Simon Gayther, a University College London kutatója, az erről szóló tanulmány egyik szerzője szerint, az adott gén valamennyi variánsát fel kell térképezni ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy kik a legveszélyeztetettebbek. Elképzelhető ugyanis, hogy az adott gén más változata is szerepet játszhat a betegség kialakulásában.

Song, Honglin – Ramus, S. J. – Tyrer, J. – Bolton, K. L. – Gentry-Maharaj, A. et al.: A Genome-wide Association Study Identifies a New Ovarian Cancer Susceptibility Locus on 9p22.2. Nature Genetics. 02 August 2009. doi:10.1038/ng.424
 

Szexhormonok és cukorbetegség

Amerikai kutatók szerint egy, a szexhormonok szervezetbeli sorsát befolyásoló fehérje segítségével megbecsülhető, hogy valaki mennyire veszélyeztetett kettes típusú cukorbetegség szempontjából. Dr. Simin Liu professzor (University of California Los Angeles David Geffen School of Medicine) és munkatársai az ún. szexhormonkötő globulinról (sex hormone-binding globulin – SHBG) állítják ezt, amely a vérben a tesztoszteron és az ösztrogén mennyiségét szabályozza.

Liuék 718 asszony és 340 férfi sokéves, nagy vizsgálatokból rendelkezésre álló adatait elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a vér alacsony SHBG szintje fokozott kockázatot jelent a cukorbaj szempontjából. „Úgy tűnik, hogy e fehérje predikciós értéke felülmúlja mind a hagyományos kockázati tényezőkét, mind a ma használatos modern markerekét – hemoglobin A1c, C-reaktív protein – ” – mondta Liu a medlineplus.com-nak.

A kutatók genetikai vizsgálatokat is végeztek, és a szexhormonkötő globulint kódoló gén egyik változatáról megállapították, hogy hajlamosít a diabéteszre, míg egy másik változat inkább véd ellene.

Mindez együttesen azt jelenti, hogy a szexuális hormonok metabolizmusa, és a cukorbaj között bonyolult, összefüggéseiben nem ismert kapcsolat van – mondják a kutatók, akiknek publikációját a The New England Journal of Medicine online közölte augusztus 5-én.

www.nejm.org on August 5, 2009 (10.1056/NEJMoa0804381)