A világháló használatának jelentősége Magyarországon és Európában, akárcsak az egész fejlett világban, gyors ütemben növekszik, mivel ma már komoly gazdasági, közigazgatási és kulturális fejlesztések épülnek rá. A gazdasági életben már a huszadik század második felétől dinamikusan nőtt a szolgáltatási szektor szerepe, és ez a folyamat éppen általánossá válásának idején kapcsolódhatott össze az internet fejlődésével, amely kiváló terepet nyújtott a szolgáltatások közvetítésére, illetve új szolgáltatások bevezetésére. Az internet új funkciói és jelenségei a kutatás és az oktatás folyamataira is visszahatnak. A jelenlegi idő­szakot a világháló tudományos használatának sokrétűvé válása jellemzi. Ezért tartottuk fontosnak, hogy az észak-, a nyugat- és közép-dunántúli régió felsőoktatási intézményeivel foglalkozó kérdőívünkben rákérdezzünk az internethasználat egyes vonatkozásaira is. Az adott válaszok véleményünk szerint nemcsak azért érdekesek, mert hazánkban először informálnak erről a területről, hanem azért is, mert jelzik azt, hogy a további, finomabb felbontású vizsgálatok esetleg több tudományszervezési és tudományszociológiai problémát új megvilágításba helyezhetnek.

A hálózathoz való hozzáférés technológiájának rendkívül gyors fejlődése jelenleg még közvetlenül ösztönzi az internethasználat bővülését, mert költségversenybe kényszeríti a szolgáltatókat. Ennek ellenére az internethasználat terén még van mit behozni az EU-országok átlagához képest: 2004-ben Magyarország szinte minden mutató tekintetében le volt maradva.¹ Az azonban nagyon ígéretes, hogy a munkaerőpiacra belépő új nemzedékek tekintetében már jobb adatok állnak rendelkezése (a hivatkozott táblázat szerint a 16–24 éves korosztályban az internet használata 87%-os). Mivel ennek a nemzedékcsoportnak jelentős része azóta már munkába állt, ez azt jelenti, hogy a munkahelyeken, beleértve a tudomány világának munkahelyeit is, több internethasználó van,² és így a folytatódó nemzedékváltással folyamatosan emelkedik az internethasználók aránya is.

A kutatás előzményei és hipotézisei

A kutatás egyik hipotézise azon a széleskörű tapasztalaton alapult, hogy az interneten mind több tudományos publikáció olvasható, illetve egyre több folyóiratnak jelenik meg az internetes változata, míg esetleg a nyomtatott változat teljesen el is tűnik. Az interneten rendelkezésre álló publikációk számának rohamos növekedése, feltételezésünk szerint, a vizsgált dunántúli régiók egyetemeinek és főiskoláinak oktatói körében is kifejtette hatását, azaz feltételezhető volt, hogy az itteni oktatók is több anyagot vesznek le az internetről, illetve többet publikálnak ott. Nem tekintettük feladatunknak, hogy a nyomtatásban és az interneten megjelenő publikációk minőségét elemezzük, vagy tipologizáljuk, vagy esetleg összevessük a nyomtatásban megjelent publikációkkal.

A kilencvenes évek második felében és az új évezred első néhány évében az internet használata még nemigen jelenhetett meg erős alternatívaként, mert jóval kevesebb publikációt terítettek az internet segítségével, kevesebb, tudományosan is használható forrás állt rajta rendelkezésre, és az e-mail-kapcsolatok keretében is kevesebb online munka cserélt gazdát, illetve jutott el egy szűkebb szakmai nyilvánosság valamely tagjához.

A kutatás másik hipotézise a kérdőíves vizsgálatunkat megelőző, 2001 és 2006 közöt­ti felméréseinken³ alapult. Ezekből az derült ki, hogy a vidéki egyetemek és kutatóintézetek kutatói fővárosi kollégáikhoz képest érezhető hátrányban vannak több vonatkozásban is. E hátrányokkal az érdekeltek maguk is tisztában voltak, és világosan meg tudták fogalmazni őket. Ezek a vizsgálatok elsősorban mélyinterjúkra épültek. A hátrányok között felsorolták a kutatáshoz szükséges könyvek nehezebb elérhetőségét, általában a helyi könyvtárak szegénysége miatt, vagy a folyóiratok ritkaságát a költségtakarékossági okokból való lemondások miatt. Ezen túlmenően hangsúlyozták, hogy a fontosabb szakmai rendezvények jelentős része Budapesten összpontosul, a külföldi szakemberek is gyakran csak itt tartanak előadásokat, továbbá számos országos szervezet, amelynek vidéki tagjai is vannak, többnyire szintén itt szokta tartani az üléseit.

E kutatási háttérre támaszkodva e második kutatási hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy az internet növekvő használata képes volt ezt a hátrányt legalább részben ellensúlyozni. Az internet hatását elemző szakirodalomban visszatérő motívum annak megállapítása, hogy általa az eddig eldugott helynek számító körzetekben is korlátlan mennyiségű információ áll rendelkezésre. Ily módon az internet a helyi könyvtárak szegényebb állománya és más intézmények hiánya okozta hátrányokat is képes bizonyos mértékig ellensúlyozni. A kérdés ezek után már csak az, hogy mennyire veszik igénybe, és használják ki a meglévő hálózatot. Az internet használatára vonatkozó adataink azt mutatják, hogy a kutatómunkában az internetnek ez a használata már előrehaladott állapotban van.

Az általunk kutatott dunántúli térségben, különösen a pécsi egyetemnél kisebb főiskolák és egyetemek esetében a vidékiség kérdését bonyolítja az, hogy jelentős a Budapestről vidékre lejáró egyetemi oktatók száma, bár a részarányuknak az oktatói testület egészében való csökkenése valószínűsíthető, egyrészt az elvállalható oktatói állások számának szabályozása és a szakok akkreditálásának szigorúbb feltételei, másrészt a helyi lakosnak számító oktatók fokozatszerzése miatt. A fővárosból lejáró oktatók esetében ezek a hátrányok nyilvánvalóan nem mutatkoznak meg.

A kutatás módszertani sajátosságai⁴

A felmérés keretében kiküldött kérdőívek ön­kitöltésűek voltak, azaz a megkérdezettek kérdezőbiztos segítsége nélkül maguk értelmezték, és töltötték ki őket. A visszajelzésekből az is kiderült számunkra, hogy a legtöbb esetben a tanszékvezetők vagy az általuk és esetleg az intézetvezetők által kijelölt személyek töltötték ki a kérdőíveket, többnyire a tanszékvezetőkkel konzultálva. Az egyetemi intézeti szint legutóbbi időkben végbement megerősödése ellenére a tanszékvezetőknek küldtük ki a kérdőíveket, mert feltételeztük, hogy a kitöltő személyeknek erről a kisebb egységről jobb áttekintésük van, s a tanszékvezető, aki jól ismeri a saját egységét, szükség esetén tájékoztatni tudja őket, vagyis ezen a szinten az adatszolgáltatás biztosabb alapokon áll. A tanszéki szint mellett szólt az is, hogy így az adatok jobban csoportosíthatóak szakterületenként.
A kérdőíves kutatást tanszékvezetőkkel és egyetemi vezetőkkel készített mélyinterjúk egészítették ki, ami segítette egyrészt a kérdőívek összeállítását, másrészt azok értékelését.

Az empirikus kutatás nem terjedt ki az egész dunántúli régió felsőoktatási intézmény­hálózatára. Ezért, valamint a kérdőívek mintegy 20%-os visszaküldési aránya miatt a kutatási eredményeink esettanulmány jellegűeknek tekinthetőek. Adataink megbízhatósága mellett szól az a tapasztalat, hogy a tudomány és a felsőoktatás szférájában más szférákhoz, mondjuk az üzleti szférához képest erősebb a hajlam a pontos adatszolgáltatásra.

Az egyetemi oktatói-kutatói internethasználat megközelítése két oldalról

Az egyetemeken a tanszékek⁵ és intézetek internethasználata, illetve a helyi egyetemi hálózat használata teljeskörűnek tekinthető, bár a legidősebb (hatvanöt év fölötti) nemzedékekhez tartozó oktatók között akadnak néhányan, akik nem használják sem az elektronikus postát, sem a világhálót. A kimaradók százalékos arányát külön nem vizsgáltuk, mert, különösen a folyamatban levő tendenciákat tekintve, jelentéktelennek becsültük.

Az egyetemi oktatók internethasználatát két alapvető szemszögből vizsgáltuk. Egyrészt látni kívántuk, hogy az internet mint forrásszerző eszköz mennyire terjedt el. Másrészt tudni szerettük volna azt is, hogy az általunk vizsgált felsőoktatási intézményekből kikerülő tudományos eredmények hány százaléka marad csak online formában. Mivel eddig a tudományos teljesítményeket elsődlegesen a „kemény”, tehát nyomtatott publikációk számában mérték, az online publikációk, illetve a kutatási jelentések növekvő száma azt mutatja, hogy a vizsgált felsőfokú oktatási intézményekben a tudományos teljesítmények jobban nőttek, mint ahogy azt a régebbi mutatók ki tudják fejezni, másrészt azok összetétele is módosult.

A felmérésünk eredményei alapján a régiók egyetemi oktatói a kutatáshoz szükséges szakirodalom beszerzéséhez jelentős arányban, húsz százalékban használják már az internetes forrásokat. Korábbi kutatásaink alapján megállapítható, hogy igazán az oktatók és kutatók rendelkezésére álló idő alkotja a legszűkebb keresztmetszetet (Szívós, 2008), és ez egy jó ideig még így is marad. Ez fékezheti azt, hogy kellő mértékben kihasználják a kutatás internetes erőforrásait.

Az informatikai forradalomnak a forráskutatás rendszerére gyakorolt hatását vizsgáló kutatók (Hangya – Kende, 2004) különbséget tesznek primer, szekunder és tercier kutatások között. Az elsődleges kutatás e szerint új adatok mérését, új információk meghatározását és értékelését jelenti, a másodlagos a tudomány már meglévő eredményeiből táplálkozik, miközben a harmadlagos kutatás azoknak a módszereknek a fejlesztésére és rendszerezésére irányul, amelyek segítségével az elsődleges és másodlagos kutatást végzik. Mivel kérdőívünkön a kérdés úgy szólt, hogyan szerzik be a megkérdezettek a szakirodalmat, a fentiek értelmében a válasz elsősorban a másodlagos kutatás arányára adott válaszként értelmezhető. Ezáltal azt valószínűsíthetjük, hogy az internetnek ennél bizonyosan nagyobb szerepe van a kutatásban (pontosan erre irányuló kérdés nem volt), mert okkal feltételezhető, hogy manapság már a legtöbb helyen elsődleges és harmadlagos kutatás is folyik az internettel kapcsolatosan. Idézett tanulmányukban (Hangya – Kende, 2004, 1.) egyébként a szerzők azt erősítik meg, hogy „a kutatók elsősorban a szekunder kutatásokra hagyatkoznak”

Még ha ki is egészítjük a másodlagos kutatás (a fenti ábra szerint 20%-os arányát) az elsőleges és harmadlagos kutatások feltételezett arányával – az még nem tükrözi azt, hogy a korunkban felhalmozódó tudományos információk egyre inkább online formában kerülnek tárolásra. Ez a helyzet kétségtelenül tudományág-specifikus, de a növekedés dinamikája magasabb arányt tenne indokolttá. Miközben a nyomtatott tudományos folyóiratok száma húszévente kétszereződik meg, addig ugyanez a kétszereződési arány az elektronikus adatbankok, archívumok esetében csak egy-két évet tesz ki (Hangya – Kende, 2004, 2.). Ebből a kontextusból kiviláglik, hogy a kutatási hatékonyság és az információgazdálkodás az internet nagyobb mérvű és módszertanilag jóval tudatosabb kihasználását teszi szükségessé.

Az internet mint a tudományos forrás biztosítása
tudománycsoportonkénti bontásban

A kérdőívünk kérdéseire adott válaszokat tudományágankénti csoportosításban is megvizsgáltuk. Összesen ötvennyolc tanszéktől kaptunk kitöltött kérdőívet, amely 21,6%-os válaszadási arányt jelent. Megvizsgáltuk egyrészről, hogy az egyes tanszékek kutatási eredményeinek bemutatása milyen arányban oszlik meg az egyes megjelenési formák között, másrészről vizsgáltuk a tanszékek által felhasznált szakirodalmi források közötti százalékos megoszlást. A tanszékeket tizenkét tudományágcsoportba soroltuk be, melyek a következők: gazdaságtudományok, mezőgazdasági tudományok, nyelvtudomány, egyéb bölcsészettudomány (antropológia és etika tanszék, színháztudományi tanszék, könyvtár és információtudományi tanszékek), pedagógusképzés, informatika, fizikai és kémiai tudományok, környezetmérnöki, közlekedés- és településmérnöki, egészségügyi (szociális munka és védőnői tanszékek), egyéb műszaki tudományok (alkalmazott mechanika és műszaki tanárképző tanszékek) valamint a jogtudományok. Bár az így képzett csoportokba átlagosan négy-öt válaszoló tanszék eshet, és ez alacsony számú mintának tűnhet, a csoportba a kiválasztott régiókból besorolható összes tanszékek számához képest ez a szám 10% fölötti aránynak felel meg, ami már az elfogadható szignifikanciaszinteket meghaladja.

Az egyes tudománycsoportok⁶ – bölcsésztudományok, természettudományok, élettudományok, jogászok, egyéb tudományok csoportja – némileg különböző képet mutatnak az internet használata tekintetében. Arra a kérdésre, hogy a tanszék honnan jut hozzá a kutatáshoz szükséges szakirodalomhoz, a megkérdezetteknek az alábbi forrásokhoz kellett százalékértékeket rendelniük:

• internetről

• publikációcsere más tanszékekkel,
kutatóintézetekkel

• szakmai szervezetektől

• vállalatoktól

• egyetemi könyvtárból

• városi könyvtárból

• más városban lévő könyvtárból

• egyéb forrásból

Forrásszerző eszközként a megkérdezett tanszékek mindegyike használja az internetet. A legnagyobb arányban (49%) az informatika tudományágaihoz tartozó tanszékek szerzik be az internetről a kutatásaikhoz szükséges információkat, ami önmagában egyáltalán nem meglepő. De a közel ötvenszázalékos arány már az internethasználathoz adaptálódott kutatási struktúrát jelez. A világhálót jelentős arányban használták még kutatásaikhoz a jogtudományok, a környezetmérnök és közlekedés-, és településmérnöki tudományok, fizikai és kémiai tudományok művelői, valamint az egészségügyi tudománycsoportba tartozó tanszékek.

Tudományágankénti csoportosítás szerint az általunk vizsgált, gazdaságtudományokkal foglalkozó tanszékeken a szakirodalmi források közül legnagyobb százalékban (17%) használják az interneten találhatókat, közel azonos értékkel az „egyéb forrásokat”, amelyek leginkább az intézmény könyvtárából, szakkönyv-, illetve folyóirat-vásárlásból, valamint más egyetemi könyvtárakból való beszerzést jelentenek. Továbbá jelentős arányban fordult még elő szakmai szervezetektől és egyetemi könyvtárakból, illetve más könyvtárakból szerzett szakirodalom.

Szakirodalmi forrásszerző eszközök közül az internetet jelölték meg legnagyobb arányban (25%), emellett jelentős forrás még az egyetemi könyvtár, illetve a más tanszékekkel történő publikációcsere. Vállalatoktól, szakmai szervezetektől kis százalékban szintén szereznek be anyagokat.

A szakirodalmat legnagyobb arányban az internetről szerzik be (32%). Mint források jelentősek még az egyetemi és városi könyvtár, a vállalatok, valamint a más tanszékekkel történő publikációcsere és a szakmai szervezetek.

Kutatásunk alapján kimutatható, hogy az internetet a megkérdezett tanszékek nagyobb arányban használják forrásszerzésre, mint kutatási eredményeik megjelenítésére. A megkérdezettek jelentős százalékértéket rendeltek még az adott intézmény, illetve város könyvtárához, más városok könyvtáraihoz, illetve egyéb szakmai szervezetekhez.

A papírforma szerinti eredménynek számít, hogy a műszaki tudományok nagyobb mértékben támaszkodnak az internetre a források elérése végett. Megállapítható olyan összefüggés is, hogy azoknál a tudománycsoportoknál, ahol az újabb eredmények felezési ideje rövidebb, vagyis elavulásuk gyorsabb, az internet használata is intenzívebb.

Az internet mint a kutatási eredmények bemutatásának egyik módja

Az internet mint a kutatási eredmények bemutatásának egyik módja még mindig hátrányban van a közzététel más formáihoz képest. Jelenleg az internetes publikációnak még nincs olyan elismertsége és megbecsültsége, mint a nyomtatott formában megjelent eredményeknek. Az internetes könyvtárak kiépülésével ez a különbség nyilván csökkenni fog, de gyors változásra nem lehet számítani.

A tudományos források interneten keresztül történő használatának tényei azt sugallják, hogy jelenleg inkább a gyorsabban elavulónak tekintett tudományos eredmények kerülnek fel az internetre.

Amint azt a fenti ábra is mutatja, az internetes publikálás hét százalékot tett ki 2007-ben. Ez még nem jelentős arány a többi formához viszonyítva, de ahhoz képest, hogy az ezredforduló előtt még nagyon kevés internetes publikáció akadt, mindenképpen fejlődést mutat. Az 5. ábra azt is megmutatja, hogy a vizsgált területen a tudományos eredményeknek alig a fele jut el jelenleg a nagyközönséghez: ugyanis a nyomtatott publikáció (20%), a CD-n (12%) és az interneten történő publikáció (7%) együttes aránya (39%) jelzi a szélesebb nyilvánossághoz eljutó eredmények arányát. E három publikálási forma együttes aránya feltehetően magasabb a legnagyobb tudományos kapacitással rendelkező egyetemeknél, amelyek nem az általunk vizsgált régiókban találhatóak. A másik oldalon a teammunkában hasznosuló eredmények (12%), a megrendelőknek készített kutatási jelentések és tanulmányok (12% + 7% = 19%) együttes aránya (31%) arról tanúskodik, hogy a kapacitás közel egyharmadát immár olyan megrendelések kötik le, amelyeknek eredménye

csak a megrendelőkhöz és közvetlen felhasználókhoz jut el. Ezek között ott vannak a vállalatok is. Ez az arány még bizonyára növelhető, és tudományáganként eltérő mértékben növelendő is, de a tanszéki kutatásoknak nemcsak az ilyen megrendeléseket, hanem az oktatást, a nemzetközi mezőnyben való láthatóságot és a hazai és nemzetközi hatékony együttműködést, a külföldi eredmények adaptálását, és a hazai szakközönség tájékoztatását is szolgálniuk kell. A nemzetközi tudományos világból átvett eredmények adaptálása, befogadása igen gyakran kiegészítő tudományos kutatásokkal jár, ami többnyire nem történhet magánmegrendelésekre.

Az alapítványok számára készülő kutatási jelentések (16%) státusa a fenti tagolást te­kintve nem egyértelmű. A jelentés lehet a későbbiekben egy tudományos publikáció alapja vagy egy, csak a megrendelő számára készült munka alapja. Kutatási jelentés akkor is készül, ha a tudományos eredmény nem publikációban ölt testet, hanem valamilyen eszközben vagy termékben. Az alapítványok számára készülő jelentésekben foglalt eredmények tehát csak részben válnak publikussá.

Az 5. ábra tartalmazta másik jelentős adatcsoportból az a következtetés vonható le, hogy a tudományos statisztikákban leggyakrabban szereplő adat, a nyomtatott publikációk aránya átlagosan a különféle formákban megjelenő tudományos eredmények egyharmadát sem éri el. Ez természetesen a többi forma előtérbe kerülésével magyarázható. Viszonylag magas az új adathordozón, a CD-n megjelent publikációk száma, amelyet hozzáadva a nyomtatott formákban megjelenő publikációkhoz összesen 32%-ot kapunk. Bár ma már a CD-n levő publikációkat föltüntetik a publikációs listákban, a hozzáférésük még nem olyan akadálymentes, mint a nyom­tatott publikációké, és ezért a tudomány világába korlátozás nélkül eljutó publikációk aránya nem tekinthető fenntartás nélkül a kettő összegének, vagyis 32%-osnak. Számos hely van, ahol a tudományos minősítéseknél és kinevezéseknél az elektronikus vagy internetes publikációkat nem fogadják el.

A fenti elemzésből az a röviden már említett következtetés adódik, hogy a tanszékek és más egyetemi intézmények tudományos teljesítményét az esettanulmányunkban szereplő felsőoktatási intézményekben korántsem csak a nyomtatásban megjelent publikációk fejezik ki, hanem az eredményközlés többi, korábban mellékesnek tekintett formái (teammunkában hasznosuló eredmények, kutatási jelentések megrendelőknek, szaktanulmányok csak a megrendelőknek, kutatási jelentések alapítványoknak) lényegesen nagyobb szerephez jutottak.

Az internet mint a kutatási eredmények bemutatásának egyik módja tudománycsoportonkénti bontásban

A kérdőívünket kitöltő tanszékeknek a kutatási eredmények alábbi megjelenési formáihoz kellett százalékértékeket rendelniük:

• teammunkában hasznosuló

• kutatási jelentés megrendelőnek

• szaktanulmány csak megrendelőnek

• kutatási jelentés alapítványnak

• internetes megjelenítés

• CD-n történő megjelenítés

• nyomtatott publikáció

• egyéb

A jogtudományok, a fizikai és kémiai tudományok, valamint az egyéb műszaki tudományok csoportjaiba tartozó megkérdezett tanszékek nem jelölték meg az internetet a kutatási eredmények megjelenési formái között. A világhálón legnagyobb arányban (25%) az egészségügyi tudománycsoportba tartozó tanszékek jelentetik meg publikációikat. Érdekes, hogy az informatikát, a fizikai és kémiai tudományokat képviselő tanszékek, valamint a környezetmérnöki és közlekedésmérnöki tanszékek nem vagy kevéssé használják az internetes felületet kutatási eredményeik megjelentetésére – annak ellenére, hogy jelentős mértékben szereznek be tudományos ismereteket az internetről. Ahogy a 6., 7. és 8. ábrán is látszik, az általunk vizsgált tanszékek legna­gyobb arányban nyomtatott formában, illetve CD-n publikálják eredményeiket. Gazdaságtudományok esetében a CD-n történő megjelenés és a nyomtatott publikációs forma használati aránya összesen 29%-ot tesz ki az összes megjelenési forma között, a környezetmérnöki-, közlekedés- és településmérnöki csoportban pedig ez az arány 35%. Kiugró értéket mutat a fizikai és kémiai tudományok kördiagramjáról leolvasható 68%-os arány, amely ugyancsak a nyomtatott és a CD-n megjelenő publikációk összesített aránya.

A kutatási eredmények bemutatása a gazdaságtudományi tanszékeken legnagyobb arányban nyomtatott publikáció formájában, illetve egyéb formákban, például tanórákon, jegyzetekben, példatárakban, oktatási segédanyagokban valósul meg. Az internetes megjelenés csupán 9%-kal szerepel a kutatási eredmények megjelenési formái között. Ugyanilyen arányban fordul elő a megrendelésre készülő szaktanulmány. Jelentős még a teammunkában hasznosuló és a megrendelőknek készített kutatási jelentés (11–11%) is.

Fizikai és kémiai tudományok esetében talán azért a legmagasabb a tudományos eredmények CD-formátumban és nyomtatott publikáció (35%–33%) formájában való megjelentetése, mert itt van a legnagyobb jelentősége az impaktfaktor-számításnak, ami jelentősen befolyásolja egy kutatási eredmény, illetve téma megítélését, valamint a kutatók tevékenységének értékelését is. Könnyebb ott elmozdulni az internetes publikálás felé, ahol ez nem befolyásolja közvetlenül a kutatás támogatottságát, a későbbi pályázati esélyeket. Itt jelentős arányú még (23%) a megrendelésre készülő kutatási jelentés is, ami arra utal, hogy a kapacitás jelentős hányadát már az ipari megrendelések kötik le.

E tanszékek kutatási eredményeinek bemutatása leginkább nyomtatott formában valósul meg (23 %), és ezt egészíti ki a maga 12%-os arányával a CD-formátumban való megjelenés. Az internetes megjelenítés csupán 5%-kal szerepel. Egészében véve tehát az eredmények 40%-a jut el a nagyközönséghez. Jelentős még a megrendelésre készülő kutatási jelentések 17%-os, és a teammunkában hasznosuló eredmények 16%-os aránya.

A tudománycsoportonkénti különbségek véleményünk szerint elsősorban a sajátos kutatási körülményekre, és ezek között is elsősorban a tudományos teljesítmények értékelési módjaira vezethetők vissza. Ahol nincs korlátozó hatás az internetes publikálás irányában, ott fontos szerepet játszik még az eredmények közzétételi formájának megválasztásában a tudás tudományágankénti eltérő elévülési ideje is.

Megmutatkozott az is, hogy az egyes intézmények tanszékei nagy számban készítenek kutatási jelentéseket és szaktanulmányokat külső megbízatásból. Ezek a tanulmányok általában a megrendelő kérésére titkosak, de legalábbis erősen korlátozott hozzáférésűek ma­radnak, ezért nem jelenhetnek meg más formában. A kérdőívünk vállalati, testületi kapcsolatokra vonatkozó kérdéscsoportjára adott válaszokból kiderült, hogy a tanszékek egy-két évre szóló, vállalatokkal való együttműködési szerződések alapján nagy számban készítenek tanulmányokat. A nyelvtudományi tanszékek pedig gyakran indítanak vállalatoknak kihelyezett nyelvtanfolyamokat, valamint a vállalatok és más külső intézmények oktatást és tréningeket rendelnek meg a tanszékektől.

További következtetések

A beérkezett válaszok arról tanúskodnak, hogy a tudományos publikálás leghagyományosabb formájának, a nyomtatott publikációknak, valamint a CD-s formának együttes aránya a vizsgált egyetemeken már nem éri el átlagosan az összes létrehozott és valamilyen formában összefoglalt illetve közölt eredmények 50%-át sem. Az eredményeknek több mint a fele tehát nem a szélesebb tudományos nyilvánosság számára szánt formátumban ölt testet. Tekintettel arra a tényre, hogy ezeken az egyetemeken sok leutazó fővárosi oktató is dolgozik, a kapott adatok azt is jelzik, hogy hasonló tendenciák valószínűleg a budapesti egyetemeken is mutatkoznak. Ennek pontos megállapítása azonban már egy másik felmérés feladata.

Ez a fontos mutató azt jelenti, hogy ezeken az egyetemeken számos megrendelésre végzett munka van, amelynek eredményét a tanszéktől csak a megrendelő kaphatta meg. A nem hagyományos eredményrögzítés és -hasznosítás feltárt jelentős aránya arról tanúskodik, hogy a tanszékek és más egyetemi egységek kutatási kapacitása nem csak az alapkutatásban és a publikálható alkalmazott vagy alkalmi kutatásokban van lekötve, következésképpen megváltozott a kutatási portfóliójuk. Ebből elsődlegesen az következik – bár ezt még további felméréseknek kell megerősíteniük –, hogy a vizsgált felsőoktatási intézményeknél végbement egy szemléletváltás, a tudományágak többségében megváltozott az egyetemi kutatási tevékenység szerkezete, és a kutatási egységek (intézetek, tanszékek, csoportok) megtalálták külső partnereiket.

Az egyik kutatási hipotézisünkben feltételeztük, hogy az internetnek a kutatáshoz szükséges adatok és publikációk elérésében játszott szerepe képes csökkenteni a vidéki helyzet olyan hagyományos hátrányait, mint a könyvtárak gyengébb állománya, a tudományos közélet viszonylagos gyengesége, a személyes kapcsolati hálózatok alacsonyabb szintje. Az interneten keresztül történő információ-beszerzés feltárt arányai véleményünk szerint megengedik azt a következtetést, hogy a vidéki helyzet egyes hátrányait az internet a kutatás esetében is csökkenteni tudta a vizsgált régiókban.
A korábbi, fentebb már idézett tanulmány eredményeinek tükrében, amely a kutatási idő és hatékonyság összefüggését vizsgálta, az eredményeink azt jelzik, hogy a kutatási idő folyamatosnak mondható zsugorodása ellenére a tudományos eredmények száma nem csökkent, hanem a nem közzétett eredmények szegmensében magasabb értékek jelentek meg. Az utóbbiak létrehozásához szükséges kutatási idő egy része bizonyára az internet előidézte munkaidő-megtakarításokból származik.

A fejlesztések kívánatos irányai közé tartozik az internet tudatosabb használatának oktatása és a munkaidőn belül való jobb elismerése. Tekintettel az internet jelenleg is növekvő szerepére a kutatás és az egyetemi oktatás világában, az internet használatának a posztgraduális képzésben is nagyobb szerephez kellene jutnia a meglévő lehetőségek és források jobb kihasználása, továbbá a költ­séghatékony megoldások terjesztése végett. A nemzetközi internetes kutatási forrásokhoz való centralizált hozzáférések további fenntartása és kibővítése is szükséges lenne.

Az internetet a helyi oktatásban és a helyi kutatói közösségek kialakításában az eddiginél is jobban ki lehetne használni. Ugyancsak regionális internetes kutatási fórumokat lehetne szervezni avégett, hogy a kutatási ismeretek, a módszertani eredmények cseréjét fel lehessen gyorsítani.

Függelék

A kérdőívek kitöltői az internethasználatra vonatkozó kérdésekre adott válaszaikban a saját becsléseikre támaszkodtak. A jelen tanulmányban felhasznált adatok tehát ezeken a becsléseken alapulnak. Ennél pontosabb eredményekhez csak napi vagy heti gyakorisággal vezetett időnaplón alapuló felmérés vezethetne, bár a szubjektív megítélésből származó hibák egy része ez esetben is megmaradna. Felvethető a kérdés, hogy mennyire kívánatos az időfelhasználás további finomabb felbontása, illetve hogy az egyetemekkel és főiskolákkal szemben támasztott gazdasági követelmények, valamint a szabályozók által megkövetelt saját erőforrások megteremtése milyen további megoszlásokat tesznek szükségessé, illetve még milyen tevékenységi ágaknak kell megjelenniük az egyetemek tudományos tevékenységében.

Az internethasználatra vonatkozó kérdések
a kérdőívben:

(9.) A kutatási eredmények bemutatásának milyen formáját alkalmazza a tanszék? Milyen arányban oszlik meg az alábbi formák között?

• Teammunkában hasznosuló:

• Kutatási jelentés megrendelőnek:

• Szaktanulmány csak a megrendelőnek:

• Kutatási jelentés alapítványnak:

• Internetes megjelenítés:

• CD-n történő megjelenítés:

• Nyomtatott publikáció:

• Egyéb, éspedig:

(10.) Kérem, jelölje be, honnan jut hozzá a tanszék a szakirodalomhoz! Kérjük, rendeljen százalékértékeket az alábbi forrásokhoz!

• Internet:

• Publikációcsere más tanszékekkel,
kutatóintézetekkel:

• Szakmai szervezetektől:

• Vállalatoktól:

• Egyetemi könyvtárból:

• Városi könyvtárból:

• Más városban lévő könyvtárból:

• Egyéb forrásból, éspedig:

Kulcsszavak: internethasználat, egyetemi kutatás, internet mint kutatási forrás, az egyetemi kutatás tipológiája, publikálás folyóiratban, publikálás interneten, a kutatási idő megoszlása, kutatási idő változása, kutatási portfólió változása

IRODALOM

Bognár Éva – Fábián Z. – Galácz A. (2006): A digitális jövő térképe. A magyar társadalom és az internet 2005 végén. Gyorsjelentés a World Internet Projekt 2005. év végi magyarországi kutatás eredményeiről. ITHAKA–ITTK–TÁRKI, Budapest

Fábián Zoltán (2002): Digitális írástudás: a számítógép és az internethasználat elterjedtségének társadalmi jellemzői Magyarországon. In: Kolosi Tamás – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport 2002. TÁRKI, Budapest, 152–161.

Fábri György (2002): Magyar tudomány és infokommunikációs változások. A magyar kutatásszervezet kihívásai az információs és kommunikációs technológiai átalakulás szempontjából. Világosság. 8–9,

Csepeli György (2009): Az e-minőség forradalma. In: Somlai Péter – Surányi B. – Tardos R. – Vásárhelyi M. (szerk.): Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára. Pallas, Budapest

Hangya Gábor – Kende György (2004): Az informatikai forradalom hatása a forráskutatás rendszerére. Hadtudomány. 3–4.

Központi Statisztikai Hivatal (2008): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-): eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007. KSH, Budapest

Központi Statisztikai Hivatal (2006): Távközlés, Internet, 2005. KSH, Budapest

Központi Statisztikai Hivatal (2008): Gyorstájékoztató, Távközlés, internet 2007. IV. negyedév. Budapest, 2008. június 11.

KSH Hírlevél (2006): III. évf. 1. szám

Nemes Erzsébet – Bárdosi Mónika (2007): Könyvtárak és olvasási, könyvtárhasználati szokások 50 év távlatában, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján. Könyvtári Figyelő. 53, 2,  WEBCÍM >

OECD tudomány, technológia és ipar: 2007. évi eredménytábla. Összefoglaló magyarul

Ropolyi László (2006): Internet-használat és hálólét-konstrukció. Információs Társadalom. VI, 4, 39–46.

Szívós Mihály (2008): Kutatási idő és hatékonyság. Világosság. 1, 57–78.
 

LÁBJEGYZETEK

1 „Az Eurostat által közzétett jelentésből kiderült, hogy hatalmas különbségek vannak az Európai Unió tagországai között abban a tekintetben, hogy a lakosság mekkora hányada használja az internetet. Az Európai Unió átlaga 47 %-ot tett ki, ám ennél jóval magasabb az internetet használók aránya Svédországban (81 %), Dániában (75 %) és Finnországban (70 %). (Az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó Grönland esetében a lakosság 82 %-a használ internetet.) Ezzel szem­ben a legalacsonyabb a lakosság körében a világhá­lót használók aránya Görögországban (20 %) és Magyarországon (28 %).” (KSH Hírlevél, 2006) <

2 „Az állással rendelkezők körében az internetet használók aránya az Unió egészében 60 %-ot tett ki, miközben Magyarországon ez az arány csupán 33 % volt.” (KSH Hírlevél, 2006) A főszövegben szereplő adatok a KSH táblázatán alapulnak. Ugyanott: „Az inter­netet használó 16–24 éves fiatalok körében az Unió átlaga eléri a 85 %-ot, miközben Magyarországon még ennél is magasabb ez az arány, 87 %.” (KSH Hírlevél, 2006) <

3 Az első OKTK-kutatás címe A hazai kutatásszervezés problémái a legújabb tudományszociológiai irányza­tok tükrében volt (2000–2001), a má­sodik Új stratégiák és régi dilemmák címmel 2002–2003-ban folyt le. Ezt követően A vidéki tudáscentrumok régiófejlesztő hatása című OTKA-kutatásunk keretében merültek fel még idevágó információk. <

4 A szerzők köszönetet mondanak Dr. Tamás Pálnak kritikai megjegyzéseiért és kiegészítéseiért. <

5 A felmérés során a kérdőíveket tanszékeknek küldtük ki, ha ez lehetséges volt, mert ezek áttekinthető egységet alkotnak, és így a nevükben nyilatkozó, illetve a kérdőívet kitöltő tanszéki munkatársak adatszolgáltatása megbízhatóbb volt. A tanszéki oktatási és kutatási tevékenységek tematikus közelsége is növelte az adatszolgáltatás biztonságát. <

6 Az egyes tudománycsoportokat nem a szokásos három nagy (az élettelen természet, az élő természet és a társadalom tudományai) csoport alapján, és nem is az akadémiai osztályok összefogta tudománycsoportok szerint alakítottuk ki, hanem a mintába bekerült tudományágak kínálta csoportosítási lehetőségekhez igazodtunk. <