A tudományos kutatás eredményeinek rendszeres publikálása fordulópontot jelentett a tudomány történetében. Bertram C. Brookes szerint a modern tudomány a tudományos cikk és a tudományos folyóiratok megszületésével vette kezdetét körülbelül háromszáz évvel ezelőtt. (De Solla Price, 1979). John M. Ziman ezt a tudománytörténet egyik legjelentősebb eseményének tekinti. (Ziman, 1969)
Megalapozott vélemények szerint (Garvey, 1979) a tudomány eddigi integritása a folyóiratok létének, illetve a folyóiratok önszervező „minőségellenőrzésének” köszönhető, amely a korrekt versengés, a szakterület művelőinek önszabályozó szkepticizmusából és a folyóiratok cikkelfogadási rendszeréből fakad.

A tudományos folyóiratok minőségét egyrészt a szakmai színvonaluk, másrészt az ipari termékként gyártott árujellegük jellemzi. Ez utóbbi mértékét több olyan tényező határozza meg, amelyek a kutatóktól kevéssé függnek, de őket nagyon érdeklik. Rendkívül nagy jelentőségű ezek között a cikkek átfutási ideje. Átfutási időn általában azt az időtartamot értjük, amely a kéziratok a folyóiratokhoz való beérkezésétől a folyóiraton szereplő megjelenési dátumig eltelik. Ez két szakaszból tevődik össze: a kézirat beérkezésétől az elfogadásig terjedő szakmai elemzésből és a szakmai elfogadástól a megjelenésig terjedő nyomdai előállítási szakaszból.

A kutatókat természetesen ezek a szakaszok együttesen érintik. A jó folyóiratokban (kivéve a gyorsközlő Letters típusúakat) a kéziratok teljes átfutása hat-tíz hónap között van. Gyorsan fejlődő témában a hosszú átfutási idő különösképpen kedvezőtlen. Szakmai szempontból a folyóiratoknak szakterületenként kialakult hierarchiája van, amit a legtöbb kutató nagyon jól ismer.

Mint minden kvalitatív értékítélet, az említett hierarchia is viszonylagos, és számos olyan tényezőtől is függ, amelyeknek nincsenek közvetlen kapcsolatai a szakmai szempontokkal. E kérdéshez való hozzájárulásként Eugen Garfield (1979) kvantitatív mutatószámot vezetett be, ami kiegészítheti a folyóiratok kvalitatív értékelését, illetve szükség esetén hierarchiák, rangsorok készítésénél helyettesítheti azt.

Ez a mutatószám impaktfaktor (impact factor – IF) elnevezéssel híresült el. Magyarul ez hatástényezőként került bevezetésre. A hatástényező valamely folyóirat egy cikkének fajlagos idézettségét mutatja, a tárgyévben kapott idézetek a tárgyévet megelőző két évben megjelent cikkekre, osztva ezen két év alatt a folyóirat által közölt cikkek számával. Vinkler Péter (2000) az IF-t eponimizálva, jelölésére a Garfield-index (GI) elnevezést javasolta. Bevezetése óta az IF fokozatosan a tudományos folyóiratok értékelésének egyik leggyakrabban használt eszközévé vált. Ez részben egyszerűségének, másrészt annak a ténynek volt tulajdonítható, hogy az Institute of Scientific Information (ISI, Philadelphia), mai elnevezésen Reuters–Thomson cég évente kiszámította az IF-értékeket és a Journal Citation Reports (JRC) nevű kiadványban nyilvánosan hozzáférhetővé tette a cég adatbázisában szereplő kb. hétezer folyóirat nagy részére. Hangsúlyozni kell, hogy az előfizetés útján elérhető IF-gyűjtemény felépítése, az adatok összegyűjtésének nehézségei miatt a philadelphiai cég részéről rendkívül alapos és költséges tevékenységet igényelt, és igényel mindmáig is.

Az IF-t Garfield eredetileg kizárólag folyóiratok értékelésére javasolta. E mutatószám alkalmazása országok, intézmények, tématerületek és különösképpen egyének kutatási eredményességének értékelésére csak a megalkotása utáni években került előtérbe. Hangsúlyozni kell, hogy főleg az utóbbi alkalmazás esetében különleges óvatosság és átgondoltság szükséges. Jól értelmezett és szabatosan végzett értékelési eljárásokkal az IF alkalmazása rendkívül hasznossá vált. (Braun, 2007) Ezzel szemben a szakszerűtlen és alapismeretek nélküli, könnyelmű, túllihegett alkalmazások következtében az IF-ral kapcsolatos kritikus hangok is előtérbe kerültek (Bordons et al., 2002; Moed – van Leeuven, 1996; Seglen, 1992) Ezek közé sorolható jelen szerzőtől a Magyar Tudományban megjelent cikk is. (Braun, 2008a)

Az idézetek folyóiratcikkekre vagy szerzőkre vonatkozó Poisson-eloszlása következtében állítható, hogy például magas IF-ú folyóiratok esetében ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy e folyóiratok egyes cikkeinek szerzői átlagosan annyi idézetet kapnak, mint a folyóirat IF-a jelez. Ezzel szemben azonban egy folyóirat magas IF-a jelzi annak a folyamatnak a nehézségi fokát, amivel valamely szerző találkozhat, ha az említett folyóiratban kívánja kéziratát publikálni.

Tudományos folyóiratok kapuőr-indexe (Gatekeeper Index)

A tudományos közösség számára nem közömbös, hogy mi lát napvilágot az egyre szaporodó folyóiratokban, és ez a közösség arra törekszik, hogy a tudományt megvédje a kontárok, sarlatánok és a kellő képzettséggel nem rendelkezők szellemi termékeitől, gátat vessen az általuk írt cikkek megjelenésének. A folyóiratok szerkesztőségei a hozzájuk beérkező cikkekből válogatva arra törekszenek, hogy a lehető legjobb minőségű, a folyóirat célkitűzéseinek legmegfelelőbb cikkeket jelentessék meg, hiszen egy ilyen válogatásra már a korlátozott publikálási kapacitás miatt is szükségük van. Itt a „legjobb minőségű” kifejezés relatív fogalom, a hierarchikus rendben felül álló folyóiratok utasítják el legnagyobb arányban a kéziratokat, a kisebb presztízzsel rendelkezők, melyeknek kommunikálási szintje alacsonyabb, nem ítélnek ilyen szigorúan.

A fenti feladat – a tudományos folyóiratok őrzése az „illetéktelenek” ellenében – valamint a beérkező kéziratanyagból való válogatás a folyóirat szerkesztőire hárul. A főszerkesztő, a szerkesztőbizottsági és bírálóbizottsági tagok, valamint a szakmai bírálók kapuőrökként (gatekeepers) azon munkálkodnak, hogy a folyóirat csak megfelelő színvonalú, a tudomány fejlődését elősegítő cikkeket adjon közre.

A szerkesztői és bírálói feladatokat a tudományos kutatás elismert, nagy tekintélyű művelői szokták ellátni, nevük általában a folyóirat borítóján, feltűnő helyen szerepel, és ez a megbízatás nemcsak a folyóiratoknak, hanem az ezen tisztet betöltő kutatónak is tekintélyt, rangot kölcsönöz. Működésük a tudomány fejlődésére is hatást gyakorol, mivel befolyásolhatja az akadémiai ranglétrán való felemelkedésüket, hisz eredményeik publikálásánál a szerkesztői ítéletek sorsdöntők lehetnek.

A fentiekre támaszkodva Braun Tibor és munkatársai egy új mutatót javasoltak a folyóiratok minőségének, illetve szakmai hatásának jellemzésére (Braun et al, 2007). Míg, mint feljebb már említésre került, az IF a cikkszerző, illetve maga a cikk fajlagos idézettségét veszi alapul az IF kiszámításával, a kapuőr-index (KI) nem a szerzők, hanem a kapuőrök idézettségén alapuló számot jelenti. A kapuőr-index (KI) hasonló módon számolandó, mint az IF.

                   A kapuőrök az illető folyóiratban

              közölt cikkeinek idézettsége 2005-ben
KI (2005) = –––––––––––––––––––––––
                    A kapuőr az illető folyóiratban közölt

             cikkeinek száma 2003-ban és 2004-ben

Minthogy a kapuőrök minden tudományos folyóirat külső vagy belső címlapján fel vannak tüntetve, a hozzáférhetőségük, illetve az idézettségük mérése is nagyon egyszerűen és gyorsan elvégezhető. Az IF-ral szemben az is nagy előny, hogy a kapuőrök esetében a társszerzőség és annak tekintetbe vétele egyszerűbb, mint az IF esetében.

Ezek alapján feltételezhető, hogy a folyóiratok kapuőrei alapján számított KI hasznos helyettesítője, ill. kiegészítője lehet az IF-nak.

Már eredetileg is feltételezni lehetett, hogy elismertségük következtében a kapuőrök átlagos idézettsége magasabb lesz a folyóiratokban publikáló szerzőkénél.

Az 1. táblázatban példaként a világban publikált tizenöt nanotudományi és -technológiai folyóirat KI- és IF-értékeit tüntettük fel.

A táblázatban látható értékek egyrészt azt mutatják, hogy a KI-értékek egy kivétellel – mint várható volt – magasabbak az IF-éinál, másrészt azt is, hogy a folyóiratok rangsora eltérő a két mutatószám esetében. Hogy melyik mutató a megfelelőbb, azt annak a vizsgálatnak kell eldöntenie, amelynek érdekében a mutatószám használatra került. A KI igazi sikere akkor várható, amikor a Reuters–Thomson, Scopus vagy más tőkeerős adatbázis az IF-hez hasonlóan iparszerű méretekben (hat-hétezer folyóiratra vonatkozóan) évente mérni és forgalmazni kezdi.

Folyóiratok Hirsch- (h-) indexe

2005-ben Hirsch egy azóta jelentős karriert befutott mutatószámot javasolt egyéni kutatók teljesítményének értékelésére. (Hirsch, 2005) Egyéni kutatónak akkor h az indexe, ha N számú cikkei mindegyikének legalább h darab idézete van és a többi N-h cikkeinek idézettsége h-nál kisebb. (Braun, 2008b)

Braun Tibor, Wolfgang Glänzel és Schubert András 2006-ban javasolták a h-index alkalmazását folyóiratok értékelésére és rangsorolására (Braun et al., 2006), az IF kiegészítésére, illetve helyettesítésére. Ez a mutatószám az IF-től eltérően érzéketlen például a nagyszámú idézetlen, valamint a nagy idézettségű cikkekre. Ezenfelül egyedi és kiegyensúlyozott módon egyesíti a „mennyiség” (cikkek száma) és a „minőség” (idézettség) hatását, ami bizonyos review-folyóiratok látszólagos „túlértékelését” csökkenti. A folyóiratok h-indexe nem a folyóirat alapítása óta eltelt időre vonatkozik, hanem egy bizonyos időszakra, pl. egy évre.

Szerencsére a Web of Science adatbázis lehetőséget nyújt egy folyóirat h-indexének nagyon egyszerű számítására. Kigyűjtve egy folyóiratban egy adott évben publikált cikkeket, és azokat a Times Cited (X-szer idézett)-nek megfelelően rendezve nagyon egyszerűen megtalálható a legnagyobb rangsorszám, ami még kisebb a Times Cited értéknél. Ez tulajdonképpen a folyóirat egy bizonyos évre szóló h-indexe.

Például 2001-re vonatkozóan összegyűjthető a folyóirat idézettsége 2001–2005 periódusban. A Journal Citation Reports adatbázisban megtalálhatók a 2001. évre vonatkozó IF-értékek. Érdekes, de nem váratlan módon a 2001. évre vonatkozó folyóiratok IF-világ­rangsorának első és második helyén az Annual Review of Immunology és az Annual Review of Biochemistry jelenik meg. Mivel ezek 2001-ben összesen 24, illetve 23 összefoglaló cikket publikáltak, mint a 2. táblázatban feltüntetett h-index és IF-rangsorokban látható, nem jelenhettek meg a magas h-index rangsorban, mivel egy folyóirat h-indexe nem lehet nagyobb, mint egy évben a folyóiratban publikált cikkek száma.

Előre kell bocsátani, hogy a Journal Citation Report-ban évente számolt IF-világrang­sorok első ötven helyén kizárólag élettudományi folyóiratok szerepelnek, és a rangsorok folytatásában is nagy gyakorisággal élettudományi folyóiratok találhatók. A 2. táblázatban látható a folyóiratok 2001-re vonatkozó h-index világrangsora. Mint látható, a h-index alkalmazása enyhíti az élettudományi folyóiratok fölényét a rangsor elején.

Így például a világ elismerten két legjobb interdiszciplináris folyóirata, a Nature és a Science a h-index szerinti világrangsor első két helyén szerepelnek, ugyanazok a 2001. évi IF-rangsor szerint a 10. és 13. helyet foglalják el. De megjelennek a világrangsor első harmincnégy helyén az elismert diszciplináris folyóiratok, mint például a Physical Review Letters (7. hely), az Astrophysical Journal (17–19.), a Journal of the American Chemical Society (20–21.), az Applied Physics Letters (32.). Ezek az IF 2001. évi IF-világrangsora szerint a fentiek sorrendjében a 130., 574., 149. és a 314. helyen jelennek meg. A 2. táblázat meggyőzően mutatja, hogy a folyóiratok h-indexe számos esetben ésszerűbben tükrözi ezek világrangsorát, mint az IF.

Befejezésül a folyóiratok h-indexének általános bevezetéséről illetve alkalmazásáról az IF-mutatószám kiegészítésére illetve helyettesítésére ugyanaz állítható, mint a GI esetében. E mutatószám jövője attól függ, hogy akad-e a világon a Reuters–Thomsonhoz hasonlítható tőkeerős adatbázis-építési vállalkozás, ami berendezkedik e mutatószám folyamatos „gyártására”.

Összefoglaló

Tudományos folyóiratok értékelésére és rangsorolására csaknem kizárólag a Garfield által bevezetett impaktfaktort (hatástényezőt) használják. A dolgozat, elismerve e mutatószám hasznosságát, rámutat annak néhány hiányosságára is, főleg akkor, amikor egyéni kutatók értékelésére is alkalmazzák. Két mutató, a kapuőr-index (gatekeeper index) és a Hirsch-index is bemutatásra kerül.
 

Kulcsszavak: folyóirat, értékelés, indikátor, impaktfaktor (hatástényező), kapuőr-index, Hirsch-index
 

IRODALOM

Bordons, María – Fernadez, M. T. – Gomez, I. (2002): Advantages and Limitations in the Use of Impact Factor. Measures for the Assesment of Research Performance in a Peripherical Country. Sciento­metrics. 53, 195.

Braun Tibor – Glänzel, W. – Schubert A. (2006): A Hirsch-type of Index for Journals. Scientometrics, 69, 169.

Braun Tibor – Dióspatonyi I. – Zsindely S. – Zádor E. (2007): Gatekeeper Index Versus Impact Factor of Science Journals. Scientometrics. 71, 54.

Braun Tibor (ed.) (2007): The Impact Factor of Scientific and Scholarly Journals. Its Use and Misuse in Research Evaluation. I–II. Akadémiai, Budapest

Braun Tibor (2008a): Szellem a palackból. Magyar Tudomány. 11, 1366–1971.

Braun Tibor (ed.) (2008b): The Hirsch-Index for Evaluating Science and Scientists. Its Uses and Misuses. Scientometrics Guidebook Series. 3. Akadémiai, Budapest

De Solla Price, Derek John (1979): Kis tudomány, nagy tudomány. Akadémiai, Budapest

Garfield, Eugen (1979): Journal Citation Indexing. Its Theory and Application in Science, Technology and Humanities. J. Wiley, New York

Garfield, Eugen (évente): Journal Citation Reports. A Bibliometric Analysis of Science Journals in the ISI Database. ISI Press, Philadelphia

Garvey, William D. (1979): Communication, the Essence of Science. Pergamon, Oxford

Hirsch, Jorge E. (2005): An Index to Quantify an Individual’s Scientific Output.

Moed, Henk F. – van Leeuven, Thed H. (1996): Impact Factors Can Mislead. Nature. 381, 186.

Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA. 102, 16569. WEBCÍM >

Seglen, Per O. (1992): How Representative is the Journal Impact Factor. Research Evaluation. 2, 143.

Vinkler Péter (2000): Publication Velocity, Publication Growth and Impact Factor: An Empirical Model. In: Cronin, Blaise – Atkins, Helen Barsky (eds.): The Web of Knowledge. A Festschrift in Honor of Eugene Garfield. ASIS&T Monograph Series. 163–176.

Ziman, John M. (1969): Information, Communication, Knowledge. Nature. 224318